Új Szó, 1961. november (14. évfolyam, 303-332.szám)

1961-11-04 / 306. szám, szombat

Végső fokon á moriopoltőke ä termelés fejlődésének' olyan lassú ütemére kárhoztatja a burzsoá társadalmat, amely számos országban alig előzi meg a lakosság számának növekedését. A termelőkapacitások jelentékeny részét nem használ|ák kl teljesen, s közben az üzemek kapuin kívül munkanélküliek milliót sorakoznak. Mesterségesen korlátozzák a mezőgazdasági termelést, noha világszerte milliók éheznek. Az emberek nélkülözik az anyagi javakat,.miközben az imperializmus háborúk előkészítésére fecsérli az anyagi eszközöket és a társadalmi munkát. A kapitalizmus világgazdasági válságát elmélyíti a kapitalista rendszernek az országok nagy csoportjában bekövetkezett felszámolása, a szocialista világrendszer gazdaságának fejlődése, a gyarmatrendszer szétesése és a régi gyarmattartó birodalmak összeomlása, a felszabadult országok gazdaságában egykor kialakított gyarmati struktúra felszámolásának megkezdése, a felszabadult országok és a szocialista világrendszer közti gazdasági kapcsolatok bővülése. Az állammonopolista kapitalizmus hallatlanul erősíti a milltarlzmust. Az imperialista államok békeidőben is óriási fegyveres erőket tartanak fenn. A katonai kiadások az állami költségvetésnek mind nagyobb hányadát emésztik fel. Az imperialista államok militarista, katonai-rendőri államokká válnak; a milltarizálás teljesen áthatja a társadalom életét. A militarizmus a monopolista burzsoázia egyes csoportjainak meggazdagodását eredményezi, de kimeríti a nemzeteket, tönkreteszi az adók, a fokozódó infláció és drágaság terhét nyögő népeket. Az imperializmus egyetlen emberöltő alatt két pusztító világháború örvényébe taszította az emberiséget. Az imperialisták az első világháborúban 10 millió embert megöltek és 20 milliót megnyomorítottak. A második világháború csaknem 50 millió emberéletet követelt. E háborúkban egész országokat pusztítottak el, városok és falvak ezreit rombolták le, sok nemzedék munkájának eredményeit semmisítették meg. Az imperialisták által tervezett új háború eddig soha nem látott áldozatokat és minden eddiginél nagyobb pusztulást hozna az emberiségre. E háborúnak már az előkészítése is sok millió embernek szenvedést és nélkülözést okoz. A jelenkori kapitalista állam a termelőerők fejlődésében, a munka társadalmasításában elért haladást a monopóliumok érdekében sajátítja ki. A monopcltőkés burzsoázia a termelési folyamat szempontjából felesleges, haszontalan vadhajtás a társadalom testén. A gyárakat és az üzemeket fizetett igazgatók, mérnökök és technikusok Irányítják. A monopolisták lakájaikkal együtt élősdi életet élnek, s a proletárok és a parasztok munkájával létrehozott nemzeti jövedelem Jelentékeny részét emésztik fel. A forradalomtól való félelem, a szocialista országok sikerei, a munkásmozgalom nyomása arra kényszerítik a burzsoáziát, hogy részleges engedményeket tegyen a munkabér, a munkakörülmények, a társadalombiztosítás tekintetében. De a növekvő drágaság és infláció lépten-nyomon megsemmisíti ezeket az engedményeket. A munkabér elmarad a munkásnak és családjának anyagi és kulturális-szociális szükségletei mögött, amelyek a társadalom fejlődésével együtt növekednek. Még a fejlett kapitalista országok kicsiny csoportjában elért viszonylag magas életszínvonal is az ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek kifosztásán, az egyenlőtlen cserén, a női munka megkülönböztetésén, a négerek és a bevándorolt munkások kegyetlen elnyomásán, valamint a hazai dolgozók kizsákmányolásának fokozásán alapszik. A „teljes foglalkoztatottságról" költött burzsoá legenda arcátlan csúfolődásnak bizonyult, hiszen a munkásosztály állandóan szenved a tömeges munkanélküliségtől, a létbizonytalanságtól. A munkásosztály ért ugyan el bizonyos s.ikereket gazdasági harcában, de egészében véve helyzete a kapitalista világban rosszabbodik. A kapitalizmus kifejlődése végérvényesen szertefoszlatta a kisparaszti gazda^ ság stabilitásáról szőtt legendái. A monopóliumok elfoglalták az uralkodó pozíciókat a mezőgazdaságban is. A farmerek és a parasztok millióit elűzik földjükről, gazdaságukat pedig elárverezik. A kisgazdaság hihetetlen nélkülözések, az ember erejéi meghaladó munka és a legszükségesebb Javakról való lemondás árán tartja fenn magát. A parasztság a növekvő adók és adósságok terhe alatt nyög. Az agrárválságok mindinkább tönkreteszik a falut. A gyarmati és függő országok parasztságának hihetetlen nélkülözése és nyomor az osztályrésze; rájuk kettős járom — a földbirtokosok és a monopolista burzsoázia Járma — nehezedik. A monopóliumok tönkreteszik a városi kistulajdonosokat is. A kisipari termelés kipusztul. Az ipari és kereskedelmi kisvállalatok mindenestül a monopóliumoktól függnek, U