Új Szó, 1961. november (14. évfolyam, 303-332.szám)

1961-11-04 / 306. szám, szombat

léptek Albánia, Bulgária, Csehszlovákia, Kína, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Lengyelország, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia, a Vietnami Demokratikus Köztársaság, illetve még korábban a Mongol Népköztársaság népei, amelyek a Szovjetunióval együtt alkotják a szocialista tábort. A szocializmus útjára lépett Jugoszlávia is. A jugoszláv vezetők azonban revizionista politikájukkal szembefordították Jugoszláviát a szocialista táborral és a nemzetközi kommunista mozgalommal, előidézték annak veszélyét, hogy a jugoszláv nép forradalmi vívmányai elvesznek. Az európai és ázsiai országokban végbement szocialista forradalmak újabb hatalmas csapást mértek az imperializmus hadállásaira. Különösen nagy jelentőségű volt a kínai forradalom győzelme. Az európai és ázsiai országokban lezajlott forradalmak sorozata a világtörténelem legnagyobb eseménye 1917 októbere óta. Létrejött a társadalom politikai szervezetének újabb formája, a népi demokrácia, a proletárdiktatúra egyik formája. Ez a tény tükrözte a szocialista forradalom fejlődésének sajátszerűségét az imperializmus gyengülésének viszonyai között és az erőviszonyoknak a szocializmus javára történt megváltozását. Ebben a formában kifejeződtek az egyes országok történelmi és nemzeti sajátosságai is. Kialakult a szocializmus világrendszere, a szocializmus és a kommunizmus útján haladó szabad, szuverén népek társadalmi, gazdasági és politikai közössége, amelyeket a közös érdekek és célok, a nemzetközi szocialista szolidaritás szoros kötelékei fűznek egybe. A népi demokratikus országokban a szocialista termelési viszonyok az uralkodók, megszűntek a kapitalizmus visszaállításának társadalmi-gazdasági lehetőségei. Ezeknek az államoknak a sikerei teljes mértékben igazolták, hogy csak a szocializmus biztosíthatja az igazi haladást minden ország számára, függetlenül a gazdasági fejlődés színvonalától, a terület nagyságától és a lakosság számától. A szocialista tábor egyesült ereje megbízható biztosítékot nyújt mindegyik szocialista országnak az imperialista reakció merényleteivel szemben. A szocialista államok egységes táborba tömörülése, erősödő egységük és szakadatlanul gyarapodó erejük biztosítja a szocializmus és a kommunizmus teljes győzelmét az egész rendszer keretein belül. A szocialista rendszer országai gazdag kollektív tapasztalatokat szereztek a százmilliók életének átalakításában, sok új és sajátos elemmel egészítették ki a társadalom politikai és gazdasági szervezetének formáit. Ezek a tapasztalatok a nemzetközi forradalmi mozgalom igen értékes közkincsét képezik. A gyakorlat igazolta és valamennyi marxista-leninista párt felismerte, hogy a szocialista építésnek több olyan fő törvényszerűsége van, amely egyformán érvényes a szocializmus útját választó minden országra. A szocialista világrendszer az országok közti gazdasági és politikai kapcsoltok fij típusa. A szocialista országoknak egy típusú a gazdasági alapjuk: társadalmi tulajdonban vannak a termelési eszközök; egy típusú az államrendjük: a munkásosztály vezette nép van hatalmon; azonos az ideológiájuk: a marxizmus-leninizmus; közösek az érdekeik: a forradalmi vívmányok és a nemzeti függetlenség megvédése az imperialista tábor merényleteivel szemben; egységes nagyszerű céljuk is: a kommunizmus. Ez a társadalmi-gazdasági és politikai közösség képezi a szocialista tábor országai tartós és baráti államközi kapcsolatainak objektív alapját. A szocialista közösséghez tartozó országok közti kapcsolatok jellemző vonásai: a teljes egyenjogúság, a függetlenség és a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartása, a testvéri kölcsönös segélynyújtás ős együttműködés. A szocialista táborban, vagy — ami ugyanazt Jelenti — a szocialista országok világközösségében senkinek sincs és nem is lehet semmiféle előjoga vagy kiváltsága. A szocialista világrendszer tapasztalatai igazolták, hogy elengedhetetlenül szükséges a kapitalizriiusból kiváló országok lehető legszorosabb szövetsége, erőfeszítéseik egyesítése a szocializmus és a kommunizmus építésében. Elméletileg tarthatatlan az az irányvonal, hogy a szocialista országok nemzetközi közösségétől elszigetelten, elkülönítve is építhető a szocializmus, mivel ez ellentétben van a szocialista társadalom fejlődésének objektív törvényeivel. Gazdaságilag káros, mivel a társadalmi munka pazarlására, a termelés növekedési ütemének lassulására és az illető országnak a kapitalista világtól való függésére vezet. Politikailag reakciós és veszedelmes, mivel az Imperialista erők egyesült frontjával szemben nem tömöríti, hanem megosztja a népeket, táplálja a burzsoá nacionalista tendenciákat és végső fokon a szocialista vívmányok elvesztésére vezethet. A szocialista államok egyesítik erőfeszítéseiket az új társadalom építésében, S