Új Szó, 1961. november (14. évfolyam, 303-332.szám)

1961-11-04 / 306. szám, szombat

a szocializmusba való átmenet időszakában az osztályharc mindennek hatása következtében igen éles volt. A leninizmus ellenségei azt hangoztatták, hogy Oroszország nem érett meg a szocialista forradalomra, s hogy egy országban nem lehet felépíteni a szocializmust. A leninizmus ellenségei azonban szégyent vallottak. A helyzet bölcs, előrelátó politikát, állhatatosságot és szervezettséget követelt a párttól és a munkásosztálytól, szilárd hitet a maga és a nép erejében. A legbonyolultabb nemzetközi körülmények között, olyan országban kellett kijelölnie a szocializmus építésének helyes irányvonalát és biztosítania annak győzelmét, amelynek ipari bázisa viszonylag gyenge volt, amelynek gazdaságát csaknem teljesen lerombolta a háború, s ahol túlsúlyban volt a kisárutermelés. A párt teljesítette ezt a történelmi jelentőségű feladatot. Lenin vezetésével kidolgozta az ország gyökeres átalakításának, a szocializmus felépítésének tervét. Lenin mély tudományossággal alapozta meg a proletár állam politikáját a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet egész időszakára. Kidolgozta az „új gazdasági politikát" (a NEP-et), amelynek célja a szocializmus győzelmének biztosítása volt. Az ország iparosítása, a mezőgazdaság szövetkezetesítése, a kulturális forradalom — ezek a szocialista társadalom felépítését szolgáló lenini terv fő láncszemei. A párt a kishitűek és a kapitulánsok, a trockisták, a jobboldali opportunisták, a nacionalista elhajlók és más ellenséges csoportok ellen vívott éles harcbari megvédte ezt a tervet. Az egész szovjet népet harcra mozgósította a lenini célok elérésére. Vagy elveszünk, vagy teljes gőzzel előretörünk és utóiérjük gazdaságilag a kapitalista országokat — ez volt akkor a kérdés! A szovjetországnak mindenekelőtt az iparosítás feladatát kellett megoldani. A Szovjetunió történelmileg rendkívül rövid idő alatt, külső segítség nélkül, korszerű nagyipart teremtett. A Szovjetunió már az első három ötéves terv végrehajtása eredményeképpen (1929—1941) ipari nagyhatalommá, gazdaságilag teljesen függetlenné vált a kapitalista országoktól. A szovjet állani védelmi ereje mérhetetlenül megnőtt. A Szovjetunió iparosítása a munkásosztály, az egész nép nagy hőstette; a nép sem erejét, sem eszközeit nem kímélve, tudatosan vállálta a nélkülözést, hogy kiragadja az országot az elmaradottságból. A szocializmus sorsa olyan országban, mint a Szovjetunió nagymértékben annak az egyik legbonyolultabb problémának megoldásától függött, hogy a szétforgácsolt, kisárutermelő paraszti gazdaság áttérjen a szocialista szövetkezés útjára. A parasztság, a párt vezetésével, a munkásosztály mindenre kiteriedő segítségével és támogatásával, a szocializmus útjára tért. Az egyéni kisgazdaságok millió* önkéntesen kolhozokba egyesültek. Létrejött az állami gazdaságok, s a gép- és traktorállomösok kiterjedt hálózata. A szovjet falu áttérése a szocialista nagyüzemi gazdaságra hatalmas forradalom volt a gazdasági viszonyokban, a parasztság egész életformájában. A kollektivizálás egyszer s mindenkorra megszabadította a falut a kulák szolgaságtól, az osztályrétegeződéstől, a tönkremenéstől és a nyomortól. A lenini szövetkezeti terv alapján az évszázadok óta fennálló parasztkérdés véglegesen megoldódott. A szocializmus felépítése megkövetelte a legszélesebb néptömegek kulturális színvonalának emelését. Ez a feladat is sikeresen megvalósult. Az országban végbement a kulturális forradalom. A kulturális forradalom kiszabadította a dolgozó tömegeket a szellemi rabszolgaságból és sötétségből, hozzáférhetővé tette számukra az emberiség által felhalmozott kulturális kincseket. Az az ország, amelyben a lakosság többsége analfabéta volt, hatalmas lendülettel meghódította a tudomány és a kultúra csúcsait. A szocializmus, amelynek elkerülhetetlenségét Marx és Engels tudományosan megjövendölte, a szocializmus, amelynek építési tervét Lenin kidolgozta, a Szovjetunióban valósággá vált. A szocializmus egyszer s mindenkorra végzett-a termelési eszközök magántulajdonának uralmával, azzal a tényezővel, amely a társadalmat ellenséges osztályokra tagolja. A termelési eszközök szocialista tulajdona a társadalom szilárd gazdasági alapjává vált. Beláthatatlan távlatok nyíltak meg a termelőerők fejlődése előtt. A szocializmus megoldotta a nagy társadalmi problémát: a kizsákmányoló osztálvok és az embernek ember által való kizsákmányolását előidéző okok felszámolását. A Szovjetunióban két baráti osztály maradt: a munkásosztály és a parasztság. Ugyanakkor ezek az osztályok maguk is megváltoztak. A szocialista