Új Szó, 1961. november (14. évfolyam, 303-332.szám)

1961-11-25 / 327. szám, szombat

RÁD IÓELŐADÁSOK —KÖTETBEN Lőrincze Lajos: Édes anyanyelvünk Irodalmi est a Hydrostav klubjában Országszerte folynak a barátsági hónap ünnepségei. Ebből az alkalom­ból a múlt héten meglátogattam a bratislavai Városi Népkönyvtár ma­gyar osztályát, hogy elbeszélgessek a könyvkölcsönző vezetőjével, Grek Imrénével. — Ma rendezzük második kultúr­politikai estünket — mondta Grek elvtársnő, majd szívélyesen meghí­vott, hogy tartsak velük. * • 0 Bratislava neonfényes utcáin Far­kastorok felé robogott az autónk. A Barátság-kőolajvezeték építői közé mentünk. A mellettem ülő könyvtá­rosnő megjegyezte: , — Első előadásunk, amelyet szeptemberben tartottunk, az újraéle­dő német fasizmusról szólt. Akkor ^ Hydrostav dolgozói megkértek ben­nünket, hogy tartsunk számukra elő­adást a szovjet irodalomról... Így került sor erre az estére. • m • Farkastorok. Este hét óra. Oj la­kónegyeden suhant át az autónk ... A Hydrostav klubhelyiségében vagy ötvenen lehettek együtt, amikor be­léptünk. Később egyre többen érkez­tek. — Múltkor csak ötvennyolcan jöt­tek össze — Jegyezte meg Puha elv­társ, a Csemadok dolgozója. Közel százan lehettek, amikor Tóth Ti­bor író és műfordító az irodalomról és feladatairól kezdett beszélni. Előadá­sa második részében az orosz, majd a szovjet irodalom fejlődéséről, si­kereiről és feladatairól beszélt. Az előadás keretében a hazai cseh és szlovák költők közül Jift Wolker, Jan­ko Kráľ, Štefan Záry, František Hru­bín, a szovjet költök közül Borisz Lutszkij, Scsipacsov, Leonyid Marti­nov és Gribacsov versei hangzottak él. Az előadást követő vita — tekin­tettel a késői órákra, csak rövid ideig tartott — arról tanúskodott, hogy dolgozóink elvárják íróinktól, művészetnktől, hogy gyakrabban lá­togassanak el közéjük. Befejezésül meg kell említenem a Hydrostav dolgozóinak komoly érdeklődését az irodalom iránt. * • • Az est végén megkérdeztem Grek elvtársnőtől: — Tart-e még a barátsági hónap alkalmából hasonló estet a könyvtár? — Egy hét múlva — válaszolta — szlovák és magyar nyelvű irodalmi estet rendezünk Peter KarvaS és Égri Viktor írók részvételével a Nyugat­Szlovákiai Bútorgyár bratislavai üze­mében ... Nagyon remélem — tette hozzá mosolyogva, — hogy ezen az esten még nagyobb számban vesznek részt a dolgozók. .—kJ— A čakanovcei könyvtár életéből Megjelent második kiadásban Lőrincze Lajos: Édes anyanyelvű n K című kötete. A budapesti Akadémiai Kiadó gon­dozta cikkgyűjtemény iránt nálunk ís nagy az érdeklődés. Lőrincze Lajost, aki a Kossuth Rá­dióban hetente lelentkezik nyelvmű­velő ötperceivel, bizonyosan azok is szívesen hallgatják, akik egyébként a nyelvtant száraz ós unalmas tudo­mánynak tekintik. Az anyanyelvünk vadhajtásait nyesegető és titkait fel­táró rádióelőadások mindenkihez szólnak, minden anyanyelvét szerető, helyesen írni, beszélni akaró ember­nek tanulsággal szolgálnak. Érthető hét, ha most, hogy ezek a népszerű előadások könyvalakban is megjelen­tek — különös örömet érzünk. örülünk, mert e kötet nem csupán szűk szakmai érdeklődést elégít kl, hanem a legegyszerűbb olvasónak is közérthető, szép magyarsággal, sok­szor elmés derűvel és tudományos megbízhatósággal mond el nagyon fontos tudnivalókat. Egy szép kötésű, szemnek kedves nyomású, több mint 500 oldalas kö­tetben együtt van — a hallásból töb­bé kevésbé már ismert — mintegy 200 rádióelőadás, 200 remekbe sza­bott kis esszé, melyek szenvedélye­sen reagálnak a sajtóban és az utcai 'feliratokon elharapózó hibákra, kirí­vó nyelvi tünetekre, az argó, vagy a hivatalos nyelv nyakatekertségére, és általában minden gyakori nyelvbot­lásra, nyelvünk magyartalanságai-, ra... Ogy gondoljuk, e kötet — amely mögött ott van a nyelvtudomány múltjának eredménye, és ott van mindaz, amit a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete sokéves munkássága során elért — korra, nemre és előképzettségre való tekintet nélkül, mindenkinek segítsé­gére lehet. A gyűjtemény anyagának nagy ré­szét maga Lőrincze Lajos írta. Az övén • A szovjet főváros legfiatalabb színháza a „Nemzetközi Színház", melynek társulatában 30 ország fia­taljai működnek közre, kapuit az „Örök nyár országában" című Indo­néz darabbal nyitotta meg. Terv szerint ebben az évben még több afrikai ország fiatal írójának művét tűzik műsorra. kívül azonban — mint e nyelvművelő és nyelvvédő írások szerzői — a kö­tetben még 23 szintén kiváló nyelv­tudós és nyelvőrző neve szerepel. A Lőrincze Lajos szerkesztette kötet tehát 'nem csupán egy lelkes, nyel­vünket kimondhatatlanul féltő és sze­rető tudós egyéni alkotása, hanem népszerűsítő jellege ellenére ls tudo­mányos megbízhatósággal írt — kol­lektív munka. Ismerünk egy hasonló című köny­vet, amelyet annak idején Halász Gyula jelentetett meg a Nyugatnál. Értékes, ma Is sikerrel használható a Halász Gyula Édes anyanyelvünk-e ls. E kötet azonban csupán egy ember, egy lelkes, nyelvünket nagyon szerető író — nem mindig szakszerű — műve. Ha Lőrincze kötete népszerűsítő Jelle­gében követi ls — tudományos meg­bízhatóságánál fogva messze túlszár­nyalja elődjét. Az Akadémia emblémájával megje­lent Lőrincze-kötet egyéb értékein kí­vül a tudósok összefogásáról is szól és azt példázza, hogy a mai Magyar Tudományos Akadémia nemcsak mű­helye a tudománynak, hanem demok­ratizálója ls, tudósai nemcsak a ku­tatást, hanem a tudomány eredmé­nyei népszerűsítését ls feladatuknak tekintik. És ami szintén nagyon fon­tos: a mai magyar tudósok részt vál­lalnak a kulturális forradalom har­caiból is ... Másként e kötet sem születhetett volna meg! Az irodalmi és a köznyelvi példa­tárat bőven igénybe vevő Édes anya­nyelvünk logikus rendszert adó, te­matikusán csoportosított, 12 fejezetre oszlik és igen gazdag anyagot tartal­maz. Az „Egy és más nyelvünkről, nyelvművelésünkről" című első feje­zet például nemcsak az anyanyel­A Népgazdaság november 21-1 szá­mában részletes cikkben méltatja a csehszlovák könyvek kiállítását a Műcsarnokban. A cikk írója többek között rámutat, hogy tipográfiailag ós kötésben egyaránt figyelemre méltó kiadástechnikánk. A továbbiakban azt írja, hogy „Külön kell szólni a magyar nyelvű, s magyar szerzők cseh nyelven és szlovákul megjelent vünkkel kapcsolatos alapvető tudni­valókat közli: művelődéspolitikai táv­latot is ad. Elmondja, mi a teendő Je­lenleg, és mi lesz a Jövőben, Ugyan­akkor megtanít a Jó magyar kiejtés­re, a helyesírás kérdéseire és még sok-sok más, a nyelvhasználattal kap­csolatos nagyon fontos tudnivalóra. A másfél-kétoldalas cikkecskék mindegyike többet mond egy-egy sza­bálynál, vagy egy-egy elvnél. Aki nemcsak lapozgat benne, hanem az egészet elolvassa és áttanulmányozza, annak e kötetből lényegében az egész magyar nyelv jellege és gazdasága bontakozik ki. Különösen értékes a gyűjteménynek a „Nyelvművelésünk nagyjai" című fejezete. Ebben a részben a magyar nyelv nagy ápolóiról és továbbfejlesz­tőiről kapunk portrékat. A rövid kis tanulmányok Kazinczy Ferenc, Szeme­re Pál, Széchényi István, Vörösmarty Mihály, Arany János, Reguly Antal és Kosztolányi Dez6ő nyelvművelő mun­kásságával Ismertetnek meg. Nem kisebb értékű "A jó magyar kiejtés", „Újabban így írunk", „Tulaj­donnevek", „Szavak, szólások, mondá­sok", „Mit ís jelent pontosan?", „Me­lyiket szeressem? Melyiket válasz­szam", „Hogyan is van helyesen"? „Mindent a maga helyén", „A szép magyar stílus" és „Stílusunk szerep­lői" című fejezet sem. A legaktuálisabb nyelvi kérdések­kel foglalkozó kötet mindegyik feje­zete érdekes, mindegyik fejezete bő Ismeretanyagot nyújt. Az önmagukban ls értékes, de rósz jellegű rádió előadások kötetbe gyűjtve kerek egészet képeznek és nyelvünkkel kapcsolatos minden fon­tosabb tudnivalót elmondanak . BALÁZS BÉLA könyveiről. (Előbbiek a Szlovákiai Szépirodalmi Kiadó gondozásában láttak napvilágot.) Egri Viktor, Fáb­ry Zoltán, Ozsvald Arpád, Rácz Oli­vér, Szőke József, s a többiek mun­kái a kiállítási anyag sajátos szín­foltjai. Igen szépek az országot s fővárosát, Prágát bemutató különféle fotoalbumok." A öakanovcei községi népkönyvtár vezetőjével, Fekete Gyula tanítóval — munkahelyén, a szomszédos rad­zovcei kilencéves középiskolában ta­lálkoztam. Éppen üres órája volt, s így teljesen zavartalanul folytathat­tuk a tanári szobában eszmecserén­ket az irányításával működő čaka­novcei könyvtárról. Megtudtam, hogy a mintegy 115Q lelket számláló kis Cakanovcén, már az ötvenes évek kezdetén is volt könyvtár. Ebben az időben azonban a könyvállomány még nem volt rend­szeresen, leltárllag vezetve. S ameny­nyíben csak kevés, csupa régi, kopott könyv állott a rendelkezésre, az ol­vasókat nem valami, nagyon vonzotta a könyvtár. Változásra 1854-ben került sor, amikor Fekete Gyula tanítót bízták meg a könyvtár vezetésével. A köny­veket ekkor már átcsoportosították, pecséttel ls ellátták, vagyis szükség szerint regisztrálták. S azóta min­den negyedévben új könyvekkel töl­tik f«l a könyvállományt Jtlenleg körülbelül 500 darab könyv között válogathatnak az olva­sók. Megtalálhatjuk itt a világiro­dalom klasszikusait, mint például Tolsztoj, Gorkij, Balzac műveit. A ma­gyar irodalmat a legnagyobb szám­ban Jókai és Mikszáth könyvei kép­viselik. Nem hiányzik természetesen a könyvállományból Petőfi Sándor örökszép verselnek gyűjteménye sem. A politikai könyveknek is egyre nő a száma. Gyarapszik a mával, a szo­cialista építéssel foglalkozó hazai írók alkotása ls. Az ifjúsági regé­nyek közül Verne Gyula műveinek van nagy sikerük. Van azonban még sok más szép olvasni való ls a fia­talok számára. Mivel a kultúrházat még csak most építik, s hozzá kell tenni, hogy csigalassúsággal folyik a építkezés, a könyvtár évek óta az Iskolában van. Pedig a könyvtár mai formájá­ban már nagyobb, tágasabb helyisé­get követel. Csaba Zoltán Csehszlovák könyvek a budapesti Műcsarnokban G abt 13 éves, az öccse meg csak öt. Szüleik dol­goznak, a kis Lacika így nagy­mamájával tölti napialt. Egy na­pon Gabi — mi­után befejezte a tanulást — öl­tözködni kezdett. — Hová ké­szülsz? — kérdezte kíváncsian Lacika. — Megyek makkot szedni Sa­nyival ... — Vigyél el engem ts — kér­lelte bátyját Lacika. — Még mit nem? Azt hiszed, tudnál hegyet mászni? Nagy fiúknak való az Ilyesmi t Lacika elpityeredett, majd mindaddig torkaszakadtából or­dított, míg bátyja be nem csap­ta az ajtót maga után. Furcsa dolog, de Gabinak va­lahogy nagyon rossz kedve lett. Elöször fütyörészni kezdett, hogy majd elmúlik, de folyton a fülébe csengett kis öccse ke­serves sírása. El kellett volna hoznia? Még mit nem? Sanyi kinevette volna. Nemrégen ke­rültek közelebbi barátságba, amióta egymás mellett ülnek az Iskolapadban. Most beszéltek meg először közös szórakozást és mit szólna, ha koloncot ci­pelne magával? Meg aztán az a kis öcskös folyton csak kérdez­get. Bs miket?! Az ember alig tud válaszolni neki. Gabi a villamosmegállóhoz ért, Sanyi már ott volt a meg­beszélt helyen. De nlcsak I Nem egyedüli Egy olyan Laci-kora­beli kisfiú kezít fogva álldogált. Csak nem hozta el nyűgnek az öccsét? Még csak az kellene II Sanyi már messziről üdvözöl­te. — Szervusz, Gabi, ne siess úgy, nem késtél el, mi jöttünk korán. — Szervusz — felelt kedv­telenül. — Hát ez a gyerek? — A szomszéd kisfiú . . . na­gyon szeretem, ha kirándulni megyek, mindig magammal vi­szem, hadd szórakozzon. Tudom, egész nap a nagymamájával van otthon, még sétálni ts ritkán j)thetl, mert fáj a lába. Látod, hogy örül? Majd kibújik a bő­réből hogy eljöhetett... — {s gondolod, lépést tud ve­lünk tartam? — kérdezte Gabi, miközben egyre jobban marcan­golta lelkiismeretét a bűntudat. Szegény Lacika, hogy elhozhatta volna. Talán még most is sír utána ... — Majd lassabban megyünk, nem sietős a dolgunk — neve­tett Sanyi. — Már jön ts a villamos, — szólt izgatottan Gabi — de ... de. .. tíz perc múlva jön a kö­vetkező, nem várhatnánk meg? — Dehogy nem... De miért? — csodálkozott Sanyi. — Mert... Tíz perc alatt ha­zaszaladhatnék az ... az öcsé­mért . .. úgy sírt, szegény, mi­kor eljöttem. — Öcséd ts van? — ragyogott fel Sanyi arca. De jó neked. Bár nekem lenne testvérem. Bs miért nem hoztad magaddal? — Féltem, hogy terhedre len­ne ... meg aztán hamar elfá­rad ... — Baj is ai, hiszen ők még kicsik, legfeljebb visszük őket egy darabon a hátunkon — szólt kedvesen Sanyi. — Eredj csak nyugodtan vissta érte. Megvárunk. Gabit olyan boldogság szállta meg, hogy legszívesebben repült volna. Felejthetetlen kirándulás volt. A két kicsi ott futkározott kö­rülöttük, mint két kis kecske­gida. Ök, a „nagyok" pedig be­szélgettek, leveleket, makkot ke­resgéltek, ha a két kiest el­fáradt, a hátukon lovagoltatták őket és akár hiszitek, akár nem, a két kis csacska valamennyi kérdésére válaszolni tudtak, pe­dig, akinek öccse van kűiületek, az biztosan tudja, hogy ez mi­lyen nehéz dolog. VlGH ROZSA! Siovieí pionírok éleiéből ^9A Dafejed RényiMajdaj CSAVARÓCERUZA A DOLOG OGY KEZDŐDÖTT, hogy egy hétfői napon iskolába­menet, ötféle, színes beggyel íré, ezüstszínű csavaros ceruzát láttam meg egy papírüzlat kirakatában. Szakasztott olyan volt, mint va­lami ezüstszínű holdrakéta erő­sen kicsinyített makettje. Alig bírtam levenni róla a szememet. Három napon keresztül minden délután ott álldogáltam a kira­kat előtt és a negyedik napon odasündörögtem anyuhoz: — Csudagyönyörű esavarőeeru­zát láttam ás nem is drága. Ki­lenc korona hatvan fillér. Meg­vettetem, anyuka? — kérdeztem kicsit szorongva, de anyu bólin­tott: — H3t... he olyan nagyon akarod. De becsüld meg, hogy soká tartson. Tessék, Itt e péni — nyitotta ki lapos kis barna pénztárcáját s azzal a kezembe nyomott egy vadonet&j tízkoro­nást. — Várj! fin is veled megyek az üzletbe! — rántotta meg a kabá­tom újját Ocsi. hétéves kisüosém, és kisvártatva együtt indultunk e papírUzlet felé. — Gyurka, hadd vigyem egy kicsit én a pénzt! — nézett rám kérőn Ocsi, amint befordultunk a Garampartra, és már nyúlt is a tízkoronás felé. — Dehogyis adom! Hogy ad­nám! fin kaptam anyuiéi, én is viszem — feleltem gyorsan, és pénzt tartó jobbkezemet e fejem fülé emeltem. — No igazán! Add Ide! Leg­alább a félúton badd vigyem! — kérincsélt tovább Ocsi, de én íj­ra letorkoltam: — Nem adom! Kiveszted! — mondtam fölényesen. — Nem vesztem el. Hiszen teg­napelőtt 25 koronáesal mentem az üzletbe és aem vesztettem el. C<;ak egy kicsit add ide — kö­nyörgött tovább öcsi, de én hajt­hatatlan maradtam. Előszűr esti­től ődni kezdtem azsal, hogy kés, villa, olló, meg pénz aem kis­gyerek kezébe való, aztán aag belémbfljt az incselkedés gonosz kodő Srdüjfe: — Ha ki iodc< venni s kezem­k«, viheted! - moadlem kár­örvendve é> a tízkoronást két njjam közé osippentve olyan ma­gasra emeltem a fejem fölé, ami­lyenre osak bírtam. Öesi lábujjhegyre állt, felágas­kodott és ugrándozva próbálta elérni a kezemet. £n ügyesen félre-fálreugrottam előle. A har­madik vagy negyedik ugrásnál azonban hogy — hogy nem meg­botlottam egy kiállő kőben. Hogy el ne veszítsem ez egyensúlyo­mat, vízszintesei kinyújtottam mindkét kezemet. A pénzről megfeledkezve, szétnyitottam* a tenyeremet, és a tízkoronás le­pottyant s járdára. Én gyorsan nténarohantam, de egy szélroham lesodorta a keosifitra. A kocsi­úton futottam utána, aztán üj­bél a Járdán, s amikor már azt hittem, hogy hopp — megfogom egy hirtelen támadt erfísabb szál­roham. belerepítette a Garam vi­zébe. Egy peroig kővémeredten tehetetlenül bámultam utána. Az apré papírdarabkát vitték, sodor­ták a hullámok, egyre tovább... Saóval... így történt valahogy. A csavaros ceruza bizony „kút­baasett". öcsivel pedig majd egy hétig haragot tartottam. Bs csak később, Jöval kösöbb jöttem rá, hogy nem kellett volna haragud­nom. Hegy ki volt a hibás? Nem! Erről azt hiszem, nea is kell beszélnem. • ERŐMÜVET ÉPÍTENEK A PIONÍROK A Janovec folyócskán erőmű­vet építenek a kárpát-ukrajnai pionírok. Az Ifjúság villanyáram­fejlesztő teljesítménye 75 kW lesz és nemcsak az iskolát, könyvtá­rat és a klubot látja el áram­mal, hanem az egész Ruszká Mokra községet. A pionírok egész nyáron az erőmű építé­sén tevékenykedtek, őt méterrel emelték a víz szintjét egy gát­tal. A keletkezett mesterséges tóban pisztrángot fognak tenyész­teni. • IGAZI BARÁTSÁG A szverdiovszkí 107-es ssámfi iskola egyik tanulója, Ljuba Mor­duhovic* három évig betegeske­dett. Barátnői nem hagyták el az ágyhoz kötött kislányt. Minden nap meglátogatták és elmondták neki, mit tanultak az Iskolában. Még írni ls olyan szépen megta­nították, hogy Öröm volt nézni. A derék szikrák így elérték, bogy mikor Ljuba újra lábra állt, a többiekkel együtt folytathatta a tanulást. MJDJAT0K-E ... Vidám dolog a rádió, úgy dalol, mint aier rigó, Hangra hang hull hömpölyögve, miként patak fut a völgybe. Itt-ott madártrilla zendül, hegedű sír, húrja pendül, máskor a nagybögO dörmög, klarinét szól, rikkant, felnyög, agyszeriben a dob dobban, aztán csend lesz, mint a kútban. Monoszlóí Desső fordítása 1. Találjátok ki, az alábbi vers­szak melyik magyar költő melyik verséből valő: — Ejh, döntsd • tőkét, ne siránkozz, ne szisszenj minden kis szilánkhoz! Ha odasűjtsz körül a sorshoz, az úri pusztaság rikoltoz — a széles fejsze mosolyog. 2. A fenti vers szerzőjét meg­kapjátok, ha az első kockáből elindultok és sakk-lőugtással va­lemennyl betűt érintitek: (Beküldte: Póesik E., Nltrany) ... hogy e Interná gyökerei IS méter mélyen is behatolnak a földbe. ... hogy a rozsnak 14 millió gyökere ven, amelyee IS millió­nyi hajszálgyfikér sorakozik, s hosszúságuk együtt IS ezer ki­lométert tesz ki. ... bogy egyetlen kukorieaszál a tenvészidő alatt J00 liternyi vi­zet szív ki a földből. 5 1 A 3. Osszátok el hatfelé a 34-et úgy, hogy mind a hat szám páratlan legyen és köt-szer egyik se ismétlődjék. (Beküldte: Szolgai István, Biíc) MÜLT HETI FEJTÖRŐNK MEGFEJTÉSE: 1. Igy maradt kileno: i ki leni: r fi LU ErsJtar­VfUff rt ft Tt m n* <MJ KIK NYERTEK? Miit heti fejtörőnk megfejtői közül könyvjutalomban részesül­nek: 1. Szerdi Matild, Vei. Ka­menec; 2. Jankö Miklós, Reca; 3. Dzure Éva, Barcs; 4. Szabé Fe­rimé, BŰC; 5. Palkó Zoltán, Čier­ne n. Tisou. ÜJ SZÖ 8 * 1881 november 25.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom