Új Szó, 1961. november (14. évfolyam, 303-332.szám)

1961-11-21 / 323. szám, kedd

Beszámold az SZKP XXÍI. kongresszusáról és a párt munkájára vonatkozó következtetések A lenini külpolitika - következetes békeharc (Folytatás a 3. oldalról) A legszélesebb tömegek politikai aktivitásának általános fellendülése szorosan egyesül a béke megvédésé ért és az atomháború elhárításáén folytatott küzdeiutnben. Az imperla Uzmus agresszív erői minduntalan atomháborúra számítanak. Termősze tesen nem marad válasz néuui bűnös programjuk, melyei cinikus nyíltság gal a reakciós politikusok és tábornokok különféle nyilatkozataiban fejtenek kl, s melyekben olyan kljeleu tések szerepelnek, hogy inkább választják az atomhalált, minthogy megengedjék a komm"">'7mus további előrehaladását Ez elszánt harcra tü zel az imperializmus ellen. A népek Q harcban felismerik azt a megrendítő Igazságot, hogy az imperialista megszállottak halálos veszéllyel fenyegetik az egész emberiséget, melynek beláthatatlan veszteségeket és gyötrelmeket akarnak okozni az atomháborúban. Az a tudat, hogy Jelenleg sokkal nagyobb lehetőségek és eszközök állnak rendelkezésre a kalandorok megfékezésére, mint amilyen az ő lehetőségük a háborús tűzvész klrobbantására, óriást erőt önt a népekbe e vészes tervek megakadályozásáért folytatott küzdelmükben. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusa ismét határozottan megerősítette az új világháború elhárításának reális lehetőségéről szóló bevált tételek helyességét ós újra megerősítette az SZKP XX. és XXI. kongresszusán Kidolgozott azon tételt, hogy kiküszöböl hető az új világháború A XXII. kong resszus nem állította, hogy a háborús vaszély mér a múlté, sőt hangoztatta, hogy amíg az imperializmus létezik, addig a háborús veszély is fennáll. A XXII. kongresszuson elhangzott számos felszólalásban megmagyarázták. hogy az állammonopolista kapitalizmus kialakulása szembetűnően elmélyíti az imperializmus reakciós lényegét és agresszív vonásait. Ez állandó éberségre kötelez minket, hogy egy cseppet se becsüljük le az imperialista erők bőkeallenes ármánykodását. Viszont Hruscsov elvtárs fo beszámolójában ás záróbeszédében újra kidomborította hogy az agresszív kalandvágy fokozódása a háborúk meghiúsításához és megakadályozásához szolgáló hatásos eszközökkel rendelkező szocialista tábor ás békeszerető erők fölényébe ütközik. Itt van a Jelenkori imperialista politika Achilles-sarka. Ez a béke legszilárdabb záloga, ebből meríti leküzdhetetlen erejét a békés együttélés offenzív lenini politikája, melyet a XXII. kongresszus és az SZKP prog ramja újra lényegesen kibontakozta tott és amely újabb győzelmet aratott. Ezzel kapcsolatban szeretném megemlíteni. milyen nagy jelentősége van a szocialista tábor védelmi erejének szilárdítása és a szocializmus bókekezdeméuyezésének további kibontakozása közötti kölcsönös viszony helyes és felelősségteljes értelmezésének, Egy dolognak két része ez, mely egyáltalán 'nem mond ellent egymásnak, sőt kölcsönösen kiegészíti egymást, s megadja az egész Jellegét. Efcért a szotcallsta tábor a Jövőben is e két irányban egyszerre fejti ki erőfeszítését, A szocialista tábor kidomborodó katonai fölénye tartós tényező, mely figyelmezteti az agresszív erőket és vlszatartja őket a háborús viszály kirobbantásából. A Szovjetunió és a szocialista tábor biztonságának a legkorszerűbb rakétatechnikára épülő egyre erősebb védelmi eszközei nagyon hatásos fegyverként szolgálnak a háború elleni küzdelemben és Jogos félelmet keltenek a háborús uszítók táborában. A nemrégen végzett szovjet atomfegyver-kísérletek figyelmeztettek minden támadót a Szovjetunió védelmi erejére, arra az erőre, mely lesújtana az agresszorra, ha meg merné támadni a szocialista tábort. A Szovjetuniót az imperialista hatalmak agresszív és provokatív politikája kényszerítette — különösen a német kérdéssel kapcsolatban — az atomkísérletek végrehajtására. A szovjetunió azonban egy pillanatra sem szűnt meg hangoztatni, hogy késlekedés nélkül hajlandó megkötni az általános és teljes leszerelésről szóló egyezményt, amit Hruscsov elvtárs 1961. november 7-én újra kijelentett. Az Amerikai Egyesült Államok ma a béke angyalának álarcát akarja felölteni és szovjetellenes hisztéria szitására törekszik. Pedig elsősorban az USA ébredhetne annak tudatára, hogy 6 a háborús hisztéria élőidé zője és szítója, s ő kezdte elsőként atomkísérletei lázas előkészítését Ogy vélem, hogy ma már letűnt az effajta hamis Játék kora, s Itt a legfőbb ideje az amerikai kormánykörök egyöntetű, világos álláspontra helyezkedésének a tartós békét és az emberisig biztonságát lelentő szovjet leszerelési Javaslatokkal kapcsolatban. Minden békés év szilárdltja a szo cíallsta tábor erejét és fölényét. £p pen ezért az Imperialista politika támadó szándékai arra ösztönözzenek minden szocialista országot, hogy még bátrabban, rugalmasabban és offenzívabban érvényesítse a békés együttélés irányvonalát és következetesen szorgalmazza a nemzetközi feszültség enyhítését szolgáló intézkedéseket. A békés együttélés aktív politikája megelőzi a háborús konfliktus veszélyét, csírájában meghiúsítja az Imperialista politika agreszszív irányát és a békés együttműködés alapján rendezi a nemzetközi helyzetet. Ezek a lenini külpolitika fő vonásai, melyet különösen a XX. kongresszus óta következetesen érvényesített a Szovjetunió Kommunista Pártja s amelynek sikereihez Hruscsov elvtárs nagy érdeme fűződik. A XXII. kongresszuson az alKotő szellemű leninizmus talaján álló valamennyi testvérpárt teljes mértékben támogatta ezt a politikát. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII kongresszusán részt vevő küldöttségünk pártunk, ős a szocialista Csehszlovákia összes dolgozói nevében felszólalásában hangoztatta, hogy ml is részt vállalunk a felelősségben a szocialista tábor békepolltlkájának megvalósításáért. A nyugatnémet Imperializmus és revansizmus veszélye, melyet a kongresszus méltán nevezett meg az új háború, az új agresszió szervezőjének, különösen közvetlenül érinti a Csehszlovák Szocialista Köztársaságot. A múlt minden tapasztalata teljes mértékben Igazolja, hogy létérdekünk a német békeszerződés megkötése és ennek alapján a .rendellenes nyugat-berlini helyzet megoldása. A szocialista tábor biztonsága és az európai béke ügye megköveteli, a békeszerződés aláírásának mielőbbi megvalósítását. Mint Hruscsov elvtárs mondotta, ezzel lelakatolnánk a szocialista országok határait, melyek felé a nyugatnémet revanslsták kezeket nyújtogatják. A német és a nyugat-berlini kérdés megoldása az egész szocialista tábor közös ügye. Minden szocialista országnak felelős szerep Jut a német kérdésben előterjesztett szovjet békejavaslatok megvalósításában. Álláspontunkat részletesen kifejtettük számos dokumentumban. Ezekben — a nőmet Imperializmus támadó szellemével szerzett tapasztalataink alapján — rámutattunk, hogy feltétlenül meg kell kötni a békeszerződést, nem szabad meghátrálni a nyugatnémet revansizmus elől, mely a reakció és az agresszió fő ereje Európában. Nem hagytuk válasz nélkül a nyugatt hatalmak kihívó jellegű Intézkedéseit sem, melyekkel bősz haragjukban a szocialista tábornak arra a szándékára reagáltak, hogy megköti a békeszerződést Németországgal, Gazdaságilag felkészültünk, hogy a német kérdésben elfoglalt határozott álláspontunkért ne lepjenek meg minket az Imperialisták, esetleg megtorló gazdasági Intézkedései. Hatásos lépéseket tettünk a Német Demokratikus Köztársaság —• amely ellen a nyugatnémet revansisták támadása összpontosul — gazdasági támogatásának további növelésére is. A Szovjetunióval és a Varsói Szerződés többi tagállamával teljes egyetértésben határozott intézkedéseket tettünk hazánk védelmi erejének növelésére. Hadseregünk megfelelő harci felkészültségben áll, hogy erélyesen vlszszaverhesse az Imperialisták minden provokációját. Elégedetten állapíthatjuk meg, hogy népünk igazi politikai támogatására talált az az Intézkedés, ami számtalan vállalásban lükröződött, hogy a katonai szolgálatra behívott dolgozók helyett is teljesítik a feladatokat. Na'gy elismerés illeti a dolgozókat a feladatok Ilyen helyes értelmezéséért. A Szovjetunió és a többi szocialista ország határozott, céltudatos kiállása vitathatatlanul eredményre vezetett. Hideg zuhanyként hatott a mllitarisla kalandorok forró fejőre és a nyugati politikai körökben megerősítette a reális irányzatokat a kölcsönös megbeszélésekkel kapcsolatban, melyek alapián a szovjet Javaslatok nyíltan felszólították az Illetékeseket a német kérdés rendezésére. Mint tudjuk, megtörtént az első eszmecsere Gromiko elvtárs és Rusk amerikai államtitkár, Kennedy elnök, Macmlllan angol miniszterelnök és Home külügymmiszter között. Mindez arra vall, hogy kétségtelenül van kilátás a megérett német kérdés további tárgyilagos megvitatására. Az első tárgyalások lehetővé teszik a vita eredményes folytatását és határozottan nam zárják kl az álláspontok közeledésének lehetőségét. Ezért minél előbb kerül sor konstrutív szellemű tárgyalásokra, annál Jobb. Ezzel kapcsolatban nagyon helyesnek tartjuk az SZKP XXII. kongraszszusának azt a következtetését, hogy a békeszerződés aláírására kitűzött határidő, 1961. december 31-e, nem lesz az utoJsó szó, ha a Nyugaton is hajlandóságot mutatnak a további tárgyalásokra, természetesen, nem a végtelen huzavona kedvéért, hanem úgy, hogy a tárgyalások mielőbb konkrét megoldást eredményezzenek és a német, valamint a nyugat-berlini kérdés megoldására vezessenek. Ezt az álláspontot a szovjet külpolitika megfontolt lépésének tartjuk, mely a béke érdekében engedményt tesz a nyugati hatalmaknak. Most már csak a nyugatt felelős személyiségektől függ, tettekkel bebizonyítani, hogy Igazán kölcsönös megállapodásra akarnak Jutni. Természetesen teljes kudarcra van Ítélve az a nyugati proganda kísérlet az egész dolog olyan beállítására, mintha most alkalom nyílna, hogy a Nyugat újra megszilárdítsa álláspontját és az az obstrukclonista álláspont kerekedjék felül, melyet de Gaulle elnök és a bonni kormánykörük nagyon kirívóan hangoztatnak. A mi álláspontunk világos: tovább fogunk törekedni a német békeszerződés megkötésével és Nyugat-Berlin statútumának módosításával összefüggő kérdések tüzetes és tárgyilagos megvitatására valamennyi érdekelt állammal. Abban az esetben, ha a nyugati hatalmak nem az egész antlhitlerista koalíció álláspontján akarják békésen rendezni a német problémát ás elutasítják a német békeszerződés megkötését mind .a két német állammal, érvényben maradi a szocialista tábor döntése, hogy a szerződést a Német Demokratikus Köztársasággal írja alá és a békés rendezés a nyugati hatalmak részvétele nélkül történik meg. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság külpolitikája a békeliarc ős a népek békés együttműködése kérdésében — mint eddig, úgy a jövőban is — teljes mértékben támogatni fogja a Szovjetunió Kommunista pártjának lenini irányvonalát. A XXII. kongresszus eredményeinek fányáben látjuk, hogy hélyes volt a csehszlovák külpolitika eddigi álláspontja korunk nagy kérdéseiben, helyes volt eljárásunk s teljes mértékben kifejezte népünk és hazánk legfőbb érdekelt. Törekedni fogunk, hogy továbbra is aktívan és kezdcipényezően hozzájáruljon a békés együttélés eszmélnek diadalra juttatásához, elősegítse a szocialista tábor egységének ás a béke, a nemzeti falszabadulás, a haladás valamennyi erejével való felzárkózottságának szilárdítását a háború elhárításáért, az általános és teljes leszerelésért és annak biztosításáért folytatott küzdelemben, hogy az emberiség békés viszonyok között haladhasson előre a szocializmus és a kommunizmus ragyogó jövője f^lé. Az SZKP - az alkotószellemű marxizmus-leninizmus élcsapata Elvtársaki A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusa a nemzetközi kommmunlsta mozgalom egységének, szilárdságának és tömörségének nagy manifesztációja volt. A kongresszuson 80 kommunista, munkás- és forradalmi párt küldöttségei voltak jelen, tehát a világ valamennyi marxista-leninista pártja ott volt. Az utóbbi időben Jelentősen továbbfejlődött és erősödött a nemzetközi forradalmi mozgalom, újabb kommunista pártok alakultak egyes országokban. Természetesen a szocialista tábor országainak 35 millió tagot számláló marxista-leninista pártjai képezik a kommunisták hatalmas, ma már 40 milliós hadseregének legnagyobb és legjelentősebb élcsapatát. A háború előtti viszonyokhoz kő pest azonban a tőkésországok kommunista pártjai is sokszorosan megerősödtek. Ezek a pártok a reakció támadásának bonyolult viszonyai közepette működnek, közülük sokat illegalitásba kergetett az antlkdmmunizmus. Ám nincs olyan erő, mely megsemmisíthetné vagy feltartóztathatná a kommunisták befolyásának növekedését. A kommunisták a monopóliumok ellen, a békéért, « demokráciáért és a társadalmi haladásért vívott harc egységes őramlatába egyesítik a néptömegeket. Még sokszorta erősebben fejlődik a kommunista mozgalom azokban az országokban, amelyek nemrégen szabadultak fel a gyarmati járom alól, vagy amelyek szívósan harcolnak vágleges felszabadulásukért. Ez a legjobb bizonyítéka annak, hogy a szocializmus eszméi eljutnak a föld legtávolabbi részeibe is, hogy minden világrész népei nagy tanainkban Joggá) látják a világot átalakító hatalmas fegyvert, s ezért magukénak val Ják; és zászlaja alatt tömörülnek. A nemzetközi kommunista mozgalom mindezen erőinek seregszemléje volt a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusa. Lefolyása megmutatta, hogy a Szovjetunió Kom munlsta Pártjának kongresszusai a nemzetközi kommunista mozgalom egyre fontosabb emelvényévé vál nak, amelyből e mozgalom valamennyi osztaga újabb, legyőzhetetlen forradalmi energiát meríthet, és merít ls azokból a harci tapasztalatokból és távlatokból, amelyet e mozgalom élcsapata, a Szovjetunió Kommunista Pártja dolgoz ki. A XXII kongresszuson Jóváhagyott új programot az összes világrész marxista-leninista pártjai korunk kommunista kiáltványaként fogadták, amely magában foglalja a marxi-lenini megismerés elért magaslatalt, és amely a Szovjetunió Kommunista Pártjának s minden testvérpártnak forradalmi tapasztalatát a békés kommunista építés konkrét tervévé alakltja át. E program következtetései kifejezik az egész kommunista mozgalom lenini egysége harcos forradalmi alapelveit, és magukban foglalják a munkásosztály és valamennyi nemzet általános érvényű alapvető Jellegzetes vonásalt a kommunizmus felé vezető úton. ŰJból megerősítjük azt, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja a forrradalmi élcsapat feladatát mindenekelőtt azzal teljesíti, hogy politikai és ideológiai kezdeményezésével az alkotó marxi-lenini gondolkodás középpontja. Míg Marx és Engels a szocializmust utópiából tudománnyá változtatták, a szocialista építésben szerzett szovjet tapasztalatok a kommunizmus tudományos elméletét reális valósággá változtatják. Ez az alapvető mérték, amely már ma, s a jövőben még jobban kidomborítja XXII. kongresszus, valamint e kongresszuson jóváhagyott programnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja programjának óriási történelmi jelentőségét. Mindannyian, akik átéltük a XXII. kongresszus nagy pillanatait, Joggal látjuk benne az alkotó leninizmus hatalmas felsorakozásának kiteljese dését, amely előtt tijg teret nyitottak a Szovjetunió Kommunista Pártja 1956. évi XX. kongresszusának követ keztetésel. A XX. kongresszus valóban megnyitotta az utat a nagy lenini eszmék előtt az egész nemzetközi kom munlsta mozgalomban és felvázolta azt az irányt, amelyben a kommunista mozgalomnak haladnia kell, hogy a munkásosztály győzelméért, az Impe rlallzmus és a gyarmati rendszer vereségéért, a népek szabadságáért, az emberiség békéjének kivívásáért folyó harc álén álljon. A reakció örömujjongása és az 1956. évi látszólagos sikertelenségek ellenére óriási mértékben kibontako zott a forradalmi mozgalom. A nemzetközi kommunista mozgalom erejének fokozódása és növekvő befolyása a világ fejlődésére, sohasem volt oly erőteljes, mint az utóbbi években, a XX. kongresszust követő időszakban. Hisz éppen ebben az időben éri el legfelső szakaszát a szocializmus építőse számos szocialista országban. Az egyenlőség, a kölcsönös támogatás ás segítség lenini elvet alapján egybekovácaolódott a szocialista tábor rendíthetetlen egysége, amely még jobban kidomborítja a szocializmusnak, mint világrendszernek minden előnyét. A XX. kongresszus merész következtetései a békéért folyó küzdelemben újabb hatalmas offenzívára adtak Jelt, amelynek reális kilátásai egyre erőteljesebben szilárdulnak. Nincs olyan terület, amelyen a XX. kongresszus hozzájárulása ne nyilvánulna meg hatékony pozitívumként a bőké, a haladás, a nemzeti felszabadulás és a szocializmus összes erőinek megszilárdulásában. Sztálin személyi kultuszának a XX kongresszuson elhangzott nyílt és kér lelhetetlen bírálata, a személyi kultusz következtében fennmaradt komoly negatív következmények erélyes kiküszöbölése, a lenini normák felújításáért vívott határozott harc a párt és az állami tevékenységben megerősítette a Szovjetunió Kommunista Pártjának a szovjet társadalomban betöltött vezető szerepőt és szabaddá tette az utat a szovjet dolgozók alkotó erejének ős kezdeményezésének hatalmas arányú kibontakozásához. Mindezen sikerek alapja a kollektív vezetés elveinek következetes érvényesítése, a párton belüli demokrácia széleskörű kibontakozása és a párt lenini szellemben folytatott tevékenységének sokoldalú fejlődése. Ez az egyik fő forrása a hétéves terv igényes feladatai sikeres teljesítésének, a szovjet állam megszilárdításának, a szovjet nép politikai és erkölcsi egységének, a Szovjetunió nemzetei testvéri szövetségeinek. Ez az egyik hatalmas forrrása a szovjet tudomány és kultúra utóbbi években elért kimagasló eredményeinek. Pártunk tapasztalatai alapján nem egyszer rámutattunk, hogy a XX. kongresszus után ez a megújhódást Jelentő áramlat mily Jótékonyan befolyásolta a ml pártunk és országunk életét is, valamint a szocialista országok és a kommunista pártok egész éleiét. Egyik legszemléletesebb bizonyítéka annak, hogy a XX. kongresszus után a lenini gondolkodás mily mélyen áthatotta a Szovjetunió Kommunista Pártjának egész tevékenységét., az a győzelmes harc volt, amelyet a párt a XX. kongresszus határozataival szembeszálló, megcsontosodott dogmatikusok, pártellenes csoportjával vívott. A Molotov, Malenkov, Kaganovics és a többlek frakciós csoportjával vívott harc rendkívül bonyolult volt, s a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottságától ós Hruscsov elvtárstól mérhetetlen erőfeszítést követelt, hogy megvédelmezze és keresztülvigye a XX. kongresszus lenini Irányvonalát. A pártellenes csoport kezébe akarta ragadni a hatalmat a pártban, s a pártot le akarta téríteni a megkezdett lenini útról, s újból visszavatni a személyi kultusz visszás módszereinek Idejébe. Erről tanúskodott az a mód, ahogyan a fordulatot el akarták érni. Arra számítottak, hogy számbeli többséghez jutnak a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának elnökségében, ős e mesterkedéstől várták, hogy ezen az úton újból megteremthetik uralmukat a pártban és az államban. Sztálin ténykedésének Időszakát az Jellemezte, hogy maga döntött ős teljesen figyelmen kívül hagyta a Központi Bizottságot, amelyet gyakorlatilag egyáltalán nem hívott egybe. Pontosan így akart eljárni a pártellenes csoport is. Ebben azonban a frakclósok, akik részletesen megegyeztek egymás között pártellenes eljárásukban, alaposan elszámították magukat. Mint ismeretes, a Központi Bizottság tagjai 1957 júniusában kikőnyszarltették a plénum egybehívását, apiely egyhangúlag elítélte és szétzúzta a pártellenes frakciót, úgyhogy az mint siralmas hajótöröttek kis csoportja teljesen elszigetelődött. Azt mondhatjuk, hogy tulajdonképpen Molotov, Kaganovics, Malenkov, Bulganyin, Vorosilov, Szaburov, Pervuhin ős Septlov pártellenes csoportjának szétzúzása nyitotta meg teljesen az utat ahhoz, hogy a XX. kongresszus életadó irányvonala minden korlátozás nélkül valóra válhasson. Végre lehetett hajtani az olyan fontos intézkedéseket, mint az ipar és az építészet újjászervezése, a mezőgazdaság ős a felvásárlás — beleértve a mezőgazdasági gépek eladását a kolhozoknak és az egységes árakat a szűzföldek megművelését, a pártélet lenini elveinek sokoldalú érvényesítését és széleskörű kezdeményezést lehetett kifejteni a nemzetközi politika területén. A Szovjetunió Kommunista Pártjának e határozott eljárása még inkább leleplezte a pártellenes csoport tagjai eljárásának motívumait és indokait. Kitűnt, hogy ők távolról sem csak a kemény merev centralizmus megőrzésére törekedtek, amely megbénította a párt és a néptömegek alkotó tevékenységét. Mindenekelőtt kezükben akarták tartani mindazokat az eszközöket, amelyekkel meg tudták volna hiúsítani a személyi kultusz következményeinek felszámolását és tovább titkolhatták volna, hogy a személyi kultusz idején elkövetett Igazságtalanságokban nem kis rőszük volt. A XXII. kongresszuson a felszólalók megrendítő képet adnak e csoport tagjainak aljas tetteiről, a szocialista törvényesség megszegéséről, ártatlan párt-, állami, katonai ős komszomollsta-káderek ellen foganatosított, tömeges, megtorló intézkedéseikről, amelyekhez Sztálinnal együtt beleegyezésüket adták, sőt egyenes utasl(Folytatás az 5. oldalon) ÜJ 1 * 1951 november 21.