Új Szó, 1961. november (14. évfolyam, 303-332.szám)

1961-11-11 / 313. szám, szombat

„A MUNKATERMELÉKENYSÉG EMELÉSÉNEK ALAPJA A MEZŐGAZDASÁGBAN A TOVÁBBI GÉPESÍTÉS, A KOMPLEX GÉPESÍTÉS ALKALMAZASA ..." Az SZKP programjából * KOMMUNISTA MODON A fenti idézet teljes mértékben érvényes a mi viszonyainkra is. A gyakorlat igazolja — s ez minden igazság legmegbízhatóbb próbaköve —, hogy régimódi gazdálkodással virágzó mezógazdaság el sem képzelhető. Az újnak, a haladónak a népgazdaság e fontos ágazatában is ki kell szorítania a régit, az elavult termelést módszereket. Ezzel kapcsolatban megkülönböztetett feladat hárul a kommunistákra. A párt egyenesen kötelességévé teszi tagjainak, hogy élharcosai legyenek az újnak, a haladónak, fejlesszék szaktudásukat, karolják fel a dolgozók kezdeményezéseit, váljanak maguk ts újítókká, legyenek a bevált módszerek, a haladó technika és technológia fáradhatatlan propagálói, népszerűsítői. A tudomány és technika nagyarányú fejlődése következtében szinte beláthatatlan lehetőségek állnak a mezőgazdaság előtt. Ám hibát követnénk el, ha a lehetőségek taglalása mellett megfeledkeznénk a valóságról, mivel az Igazság az, hogy szép számmal vannak mér — különösen a kommunisták között — úttörők, akik nemcsak a már meglevő haladó munkamódszereket használják fel, hanem maguk is újabb lehetőségek után kutatnak, újítókká válnak. A javaslat Á fejtegetéssel tehát eljutottunk a parancsoló követelményig: ha állítunk, bizonyítsunk lsl Hívjuk hát tanúbizonyságul a Gyulamajori Állami Gazdaság traktorosait. Kezdhetnénk azzal ls, hogy Viliam Koch és Plfkó Ferenc, a gazdaság két legkiválóbb kommunista traktorosa a múlt évben száz-száz hektár kukorica megművelését vállalta a vetéstől egészen a betakarításig. Az ismétlés elkerülése végett — mivel az év tavaszán lapunkban már beszámoltunk sikereikről — most mellőzzük az elért eredmények felsorolásét. Elégedjünk meg annyival, hogy leszögezzük: a két traktoros kezdeményezése úttörő munkának számított a gazdaságban, sőt ml több, egy újabb, az előbbi eredményeknél még kiemelkedőbb tettek kiinduló pontja lett. Ogy is mondhatnánk: a jelen fényét veszi a múltnak, és csak annyiban érdemleges, hogy a múltban csirázott kl a jelen. Viliam Koch és Plfkó Ferenc a múlt évben arra a megállapításra jutott, hogy a gépi munkát nem kellene csupán e kukorica megművelésére korlátozni, hanem ki kellene terjeszteni a többi növényfajtákra is, bevonni a többi traktorost is ebbe a munkába. Munkaközben érlelődött meg bennünk a gondolat, hogy a gazdaság ötszáz hektárát jő szervezés mellett talán öt traktoros ls képes megművelni. A múlt ősz folyamán már kész tervvel álltak a gazdaság fiatal vezetője elé. Nem volt ez egyéb, mint egy komplex gépesített brigád jól átgondolt terve. A tervben külön megemlítették még azt is, hogy a brigád megalakítása milyen mértékben járulna hozzá a termelés hatékonyságának növeléséhez. A jóváhagyás Nagy Ferenc, a gazdaság vezetője, aki szintén kommunista, fiatalos lelkesedéssel nyúlt az új után. Tudta, hogy Plfkó Feriék már alaposan átgondolták a dolgot, mielőtt kirukkoltak volna vele. De azért számba vette ő is a lehetőségeket, s csak aztán mondott Igent. Az ügy már kész javaslatként került az üzemi pártszervezet gyűlésére. Elgondolásuk helyességén kívül kész számításokkal érveltek. A vita során mér nem ls az volt a probléma: megvalósítani-e, vagy sem a javaslatot, hanem a két traktoroson kívül kik legyenek még a brigád tagjai. Ogy látták jónak valamennyien, ha — tekintettel a várható kezdeti nehézségekre — kommunista traktorosokat küldenek a brigádba, olyan embereket, akik a nehézségek láttára nem hátrálnak meg, hisznek a sikerben, s azzal a gondolattal látnak munkához, hogy célkitűzésüket sikernek kell koronáznia. Enélkül minden újnak kétséges a kimenetele. Eltökéltség, szilárd akarat nélkül még a legjobb javaslat, módszer ls meddő marad. Megalakul a brigád Megalakult tehát a brigád. Most már öten voltak, öten kommunisták. Mindjárt az év elején megkapták a szükséges gépi felszerelést, öt traktort, egy gabona, egy répakombájnt, huszonnégy különféle vontatható munkagépet. Egy traktort pedig a gazdaság magának hagyott a szállítási munkákra. Nagy Ferenc és Villám Koch az éjszakákba nyúló téli estéken pontos munkatervet dolgoztak ki mindennapra és valamennyi traktorra. A fáradozás nem volt hiábavaló. Az első eredmény már a terv készítése során megmutatkozott, mégpedig abban, hogy az eddigi kilenc pár fogat helyében három pár ls elegendőnek bizonyult. Jött a tavasz a nagy próbatétel kezdete. A

# brigád tagjainak arcát azonban nemcsak a tavaszi szél, hanem az öröm ls pirosra festette. A terv Igen ls Jónak bizonyult. A munkaszervezés eredményei már az első napokban megmutatkoztak. Nem volt fennakadás a munkában, mert mindenki tudta jó előre mikor, hol és milyen munka vár rá. A tavaszi vetést, talajelőkészítést, az őszlek trágyázását a tervezett határidő előtt, jobbari és olcsóbban elvégezték, mint bármelyik évben idáig. Magasabb bér mellett is megtakarítás Hogy csak egy példát említsünk a brigád Igazolására. Míg lovakkal végezték a tavaszi kalászosok simítozását, egy hektár megdolgozása 14,75 koronába került, a brigád pedig 9,83 koronás költséggel elvégezte. A két szám közötti különbség mindenekelőtt munkabérmegtakarításból ered. A továbblak során előforduló termelési költség csökkenése ls döntő mértékben az élőmunka megtakarításából ered. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy valakinek is csökkentették a bérét, sőt ellenkezőleg, amióta gépekkel végzik úgyszólván az összes munkákat, a gazdaság dolgozóinak havi átlagbére növekedett. Miből ered tehát a megtakarítás? Abból, hogy a gépi munka következtében lényegesen csökkent az emberi munkaerő szükséglet. A brigád megalakulása előtt a majorban hetvennyolc munkaerő dolgozott, ma elég hatvan is és a többi „fölösleges" tizennyolc felszabadul egyéb munkákra. Csupán ez a tény 63 ezer korona megtakarítást jelent az eredetileg tervezett béralappal szemben. A másik fontos tényező, amely költségek csökkenésével függ össze az, hogy a gépi munka hatékonysága összehasonlíthatatlanul nagyobb, mjnt az emberi munkaerőé. Az első félév után már nem akadt tamáskodó a gazdaságban. Csupán a puszta látásra mindenki előtt világossá vált, liogy a gépek jobb, gyorsabb és olcsóbb munkát végeznek. Igazgatósági méretben is Gyulamajoron a legalacsonyabbak az egy-egy hektár megművelésével járó költségek. Egy kis összehasonlítás A szó igazét újból tények támasztják alá. A tavaszi kalászosoknál például az egy hektárra eső megművelési költség Kálospusztán, ahol nagyobbára fogatokkal dolgoztak 254 korona volt, Igazgatósági méretben pedig 232 koronát tett ki. Ezzel szemben a gyulamajoriaknál egy hektár megművelése mindössze 164 korona ráfordítást Igényelt. A különbség tehát az igazgatósági átlaghoz viszonyítva 68 korona, a kálospusztaihoz mérten pedig 90 korona. A cukorrépa termesztésére fordított összegek között szintén nagyok a különbségek. Igazgatósági méretben az átlagos ráfordítás 1571 koronát tett kl, a csörgőpusztaiknak pedig 1871 koronát. Gyulamajorban annak ellenére, hogy ötször sarabolták a répát, elég volt 1297 korona. Tehát a különbség az első esetben 274 korona, a másodikban pedig 574 korona hektáronként. A kukoricatermelés terén még szembetűnőbbek a különbségek. A lándorl gazdasághoz mérten 792 koronával, az Igazgatósági átlagnál pedig 274 koronával került kevesebbe Gyulamajorban egy hektár kukorica megművelése. Mi a titka ennek az óriási különbségnek? Vetődik fel akaratlanul is a kérdés. A válasz egyszerű, érthető. Gyulamajorban már új módon termelik a kurlcát, Jóformán emberi erő bevonása nélkül. Azt pedig már tudjuk, hogy a gép munkája olcsóbb. Drága azonban ott a termelés, ahol még régi módon gazdálkodnak. A gépi munka eredménye nem csupán a termelési költségek csökkenésében, hanem a hektárhozamok növelésében ls visszatükröződik. E téren ls Gyulamajor szolgáltatja a jó példát. A múlt évben például a gazdaság gabonafélékből mindössze 88 százalékra teljesítette termelési tervét, az idén pedig 108 százalékos tervteljesltést ért el. Mit Jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy például az őszi kalászosokból az Idén hőt és fél mázsával nagyobb hektárhozamokat értek el a tavalyinál, tavaszi kalászosokból pedig négy és fél mázsával arattak többet hektáronként mint tavaly. önzetlen segítség Ä gyakorlat tehát minden másnál fényesebben Igazolja azt a nagyszerű Igazságot, amelyet a cikk elején levő Idézet tömören összefoglal. A gyulamajori példa után itt pontot ls tehetnénk, ha nem emlékeznénk arra, amit a kommunistákkal kapcsolatb'a'ri már a cikk elején említettünk. Azt mondtuk; a kommunistáknak a bevált módszerek, a haladó technika és technológia fáradhatatlan propagálóivá, népszerűsítőivé kell válnlok. Már azt tudjuk, hogy a gyulamajori kommunisták barátai az újnak, de lássuk, hogyan tesznek eleget az utóbbi feladatuknak. Lássuk a valóságot I A cikkben felsorolt adatokat — bármily furcsán ls hangzik — nem a gyulamajori gazdaság irodájában, még nem is a gazdaság területén szedtem össze, hanem a chotínl szövetkezet irodájában. Hogy mi ebben a különös? Az, hogy Nagy Ferencet a Gyulamajori Állami Gazdaság vezetőjét az említett szövetkezet irodájában találtam meg. Ahogyan mondták, már hetek óta oda jár. Segít a szövetkezet vezetőinek náluk is megszervezni azt, ami Gyulamajorban bevált; a gépesített brigádot. Ez azt Igazolja, hogy Nagy Ferencék e téren ls eleget tesznek kötelességüknek. Az újnak, a haladó módszereknek nem csak barátaivá, hanem propagálóivá is váltak. . Ilyen az Igazi kommunista segítségnyújtás, példamutatás. Szarka István t ' A Náchod melletti Dobruškábaň, a volt Járási nemzeti bizottság korszerű épületében új iskola nyílott külföldi diákok számára. Képünkön az iskolaépület. [CTK — Jovan Dezort felvétele.) « Törkölyből értékes takarmnny A MODRAI BORÁSZATI ÜZEMEK tu dományos kutatói a szocialista munkabrigád cfm elnyeréséért versenyeznek és a helyi szüvetkezetesekkel karöltve kísérleteket folytatnak a szőlő hulladékának takarmánnyá való feldolgozására. Ebben az évben 65 ezer liter szőlő cukor-oldatot nyernek a hulladékból, amit a bor minőségének feljavítására használnak fel. Ezenkívül a törkölyből 150 tonna takarmányt készítenek, egy részét száraz, a másik részét pedig lesilózva nedvdús állapotban. Felvételünk ön Mikulás Durlca ömleszt takarmányt. (K. Cích-CTK- felvétele) AVAV.V.WAľ.W.VJWiWAV.VA'.W Äz erdő felbecsülhetetlen értékű víztároló „Erdő nélkül nincs víz, vfz nélkül nincs élet" — így értékelik a szakemberek az erdő Jelentőségét. Ezt minden mezőgazdaságban dolgozó ember saját tapasztalatából ismeri. Hiszen száraz időjárás esetén még a jó talajban is gyengébb a termés. Szóval a termeléshez vízre van szükség, méghozzá sokra. A szükségletet azonban nem mindig fedezi az évi csapadék, mivel egyenlőtle nül oszlik meg. A természet mostohaságát, a csapadék egyenlőtlen elosztásának kérdését a szocialista mezőgazdaság az állam segítségével megoldja. Talajjavító (öntöző és lecsapoló) berendezéseket épít, hogy a földet nagyobb termésre késztesse. Valamivel nehezebb a vízáradással szembeni védekezés. Az Innen fenyegető veszély meggátolására az erdőgazdaságokkal való együttműködésre van szükség. Bár a folyómedrek szabályozásával az áradás megakadályozható, mégsem ez az egyedüli gazdaságos eljárás. A víz ugyan mederbe szorítható, de nyáron a talaj kiszáradása fenyeget a folyók alacsony vízállása miatt. Az orvoslást tehát a baj gyökerénél, az erdősítésnél kell kezdeni, mivel az erdő a legjobb víztároló. Az erdő természetes víztároló Bebizonyított tény, hogy a kopár hegyoldalakról, dombokról az esővíz, meg a hólé azon nyomban elfolyik, míg az erdővel borított hegyekről csak hetek múltán. Csendes eső esetén az erdősltette területen a patakok színtje alig emelkedik, mert a humuszos, lágy talaj a víz nagy részét felszívja s lassan, egyenletesen táplálja a forrásokat. Ezzel magyarázható, hogy a Fekete-Vágnak — amelynek különben nem nagy a vízgyűjtő területe (255 km*), de ennek 83 százalékát erdő borítja — megállapodott a vízállása. Erős esők, felhőszakadások esetén az erdősített területeken a patakok hatszorta több vizet szállítanak a szokottnál, a kopár területek patakjai viszont 4057szörte többet. Nem kívánatos, hogy a csapadék Ilyen egyszerre zúduljon le, s utána a patakok vízállása a minimumra csökkenjen. Ezért tűzte kl kormányunk a letarolt hegyek és dombok (szlovákiai méretben 200 ezer hektár) fásítását. S itt van szükség a szövetkezetek és erdőgazdaságok szoros együttműködésére, illetve a kerületi és Járási nemzeti bizottságok irányító szerepére, szervezésére. Amíg nem késői A volt Csehszlovák Köztársaság idején ugyanis a földreform által sok erdő felosztódott, vagy örökösödés útján felaprózódott. Az erdőhöz jutott kisgazda, hogy a napi kenyerét biztosítsa — tekintet nélkül arra hol — síkságon vagy domboldalon — Irtotta az erdőt és a legtöbb esetben legelővé változtatta, Például az akkori lufieneci járásban 7000 hektárral csökkent az erdőterület. Ezeknek az erdőknek, illetve már legelőknek egy része országszerte a szövetkezetek tulajdonába került. Most a járási nemzeti bizottságok szervezőkészségén és a, szövetkezetek megértésén múlik, hogy ezeket a területeket minél előbb átadják az erdőgazdaságoknak, melyek a harmadik ötéves terv idején már 75 000 hektárt erdősítését tervezik. A Rožňava! Járási Nemzeti Bizottság megértette az ügy fontosságát és versenyt hirdetett a gyors megoldás érdekében. Több Járási nemzeti bizottság is magáévá tette a szervezést, hisz a szövetkezetek 19 000 hektár földet már átadtak az erdőgazdaságok részére. Azonban az egyes szövetkezetekben az újonnan megválasztott funkcionáriusok (legkirívóbb eset a trenčíni Járásé) az átadott területet visszakérik. Márpedig ha Jelenleg még tudnak ls rajta évenként 1—2 hónapig legeltetni, kőt évtized múlva anynyira tönkremehet a talaj, hogy nagy gondot és kiadást okoz az erdősítése is. A kopár lejtő nem köti a termőföldet Mafan és Lhota akadémikusok megfigyelést végeztek a Beszkidek lejtőin. Figyelembe vették, hogy az óránkénti 88 milliméteres csapadék milyen kárt tesz a kopár, valamint az erdős rész talajában. Megállapításuk szerint az erdősített terület egy hektárjáról 7,89 kiló földet sodort la a víz, míg a kopár terület egy hektárjáról 29,7 tonnát. Ne tartsa senki tévedésnek az utóbbi adatot, tonnáról van szól A letarolt lejtőről a csapadék 66,3 százaléka nyomban lezúdult, míg a beültetettről csak az 5,4 százalék. A megállapításból jól látható, milyen pusztításnak van kitéve a fedetlen földterület. Hogy a csapadéktól, vihartól, naptól tönkretett talaj fásítása milyen nehézséggel jár, arról a Pezinoki Erdőgazdaság Brezové pod Bradlom-1 részlegén győződhet meg az érdeklődő. Bár csak alacsonyabb hegyekről, helyesebben mondva dombokról van szó, mégis nagy nehézségekbe ütközik az erdősítés. Minden magfészekbe vagy facsemete alá 2—3 liter földet kell felhordani és elsőnek az úgynevezett haszonfát nem is ültethetik kl, mert elpusztul. Először a másodrendű erdei vagy fekete fenyőt, esetleg virágos kőrist ültetnek árnyéktartónak és csak ezek mellé bújtatják el a haszonfát. Az erdei fenyő árnyékában A bradloví részleg dolgozói 1951-ben kezdték az erdősítést. Az akkor 530 hektáros pusztaság felét már betelepítették. Több helyen az erdei fenyő árnyékában szépen fejlődik a lomboslevelű csemete. Ám vannak olyan részek is, ahol az ötéves virágos kőris alig látszik ki a földből, a mostoha talajban rossz életkörülményekre talált. De az erdőgazdaság dolgozói türelmesen végzik munkájukat. Ahol kipusztul a fa, újat ültetnek helyébe s nem hagyják abba a munkát, mlg pusztaságot látnak. Számtalan esetben az erdőgazdaságok nem ls a fa hasznosításéért ültetnek, hanem a helyes vízgazdálkodás ős talajjavítás érdekében. S hogy e szemszögből is a célnak megfelelő munkát végezzenek, a tű- és lomboslevelű fákat vegyesen ültetik. Az ilyen erdőkben gyorsabban képződik a humusz, jobb vízszabályozók, ellenállóbbak a viharral szemben és számos más jó tulajdonsággal rendelkeznek. Az erdőgazdaságok dolgozói szívesen vállalják a fárasztó munkát, mert ők tudják legjobban: erdő nélkül nincs víz, víz nélkül nincs élet. Szükséges azonban, hogy a szövetkezetesek is így gondolkozzanak és a fásításra szánt területeket minél előbb bocsássák az erdőgazdaságok rendelkezésére. Benyus József ÜJ SZÖ 5 * 19B

1- november 11.