Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)

1961-10-30 / 301. szám, hétfő

A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongressywsa F. Kozlov elvtárs előadói beszéde Növekszik a kommunisták szerepe és felelőssége (Folytatás a 7. oldalról) Elvtársaki A jelenlegi viszonyok között rendkívül növekszik minden kommunista sze­repe, valamint felelőssége a párttal és a néppel szemben, megnő a párttagság jelentő­sége. „A kommunistának kötelessége, hogy ma­gatartásával a termelésben, a társadalmi és a magánéletben kiváló példát adjon, miképp kell harcolni a kommunista viszonyok fejlesz­téséért és megszilárdításáért, s kötelessége, hogy megtartsa a kommunista erkölcs elveit és normáit." — olvassuk a programban. E programtézisek alapján tüzí ki a szerve­zeti szabályzat tervezete a kommunisták alap­vető kötelességeit és jogait, valamint a párt­ba való felvétel és a pártból való kizárás esetén követendő eljárást módosító szerve­zeti szabályokat. A párttagság kérdése a pártépítés egyik alapvető kérdése. Mindenekelőtt a párt ösz­szetételétől függ, hogy sikeresen betöltse a szovjet nép élcsapatának felelős szerepét, a párt összetételétől függ szilárdsága és harcké­pessége. A párt továbbra is társadalmunk leg­öntudatosabb és legaktívabb tagjai közül egé­szíti ki sorait, őrizni fogja a kommunista név tisztaságát és szilárdítani fogia jelentőségét. A szervezeti szabályzat tervezetének első cikkelye így hangzik: „Az SZKP tagja lehet a Szovjetunió minden állampolgára, aki el­ismeri a párt programját és szervezeti sza­bályzatát, tevékenyen részt vesz a kommu­nizmus építésében, dolgozik a párt valame­lyik pártszervezetében, végrehajtja a párt ha­tározatait és tagdíjat fizet." Ez a cikkely teljes mértékben fenntartja a párttagság lenini elvét. Csak az a megálla­pítás új benne, hogy párttag lehet a Szov­jetunió minden állampolgára, aki „tevéke­nyen részt vesz a kommunizmus építésében". Ez a követelmény megfelel a pártélet új fel­tételeinek, a legfontosabb kritériuma annak, ki méltó a párttagságra a kommunista tár­sadalom kibontakozó építésének időszakában. A kommunizmus biztos, örömet hozó boldog életet nyújt az embereknek. De hogy a tár­sadalmi kincsek minden forrása bőségesen ontsa a javakat, a társadalom érdekében vég­zett munkának minden szovjet ember elsőren­dű létszükségletévé kell válnia. Ezért az SZKP szervezeti szabályzatának tervezete első he­lyen említi a párttagnak a társadalmi mun­kára, a termelésre és a kommunizmus anya­gi-műszaki bázisának felépítésére vonatkozó kötelességeit. A párttagnak példát kell mutatnia a munká­hoz való kommunista viszonyával, fokoznia kell a munka termelékenységét, lelkesülnie kell az újért, támogatnia és terjesztenie kell a legjobbat, a haladót. A kommunista köteles elsajátítani a technikát, tökéletesíteni szak­tudását és cselekvően részt venni a gazdasági és kulturális építésben. Mindenekelőtt ezen kötelességeinek teleisítése határozza meg a kommunista politikai érettságének és a mar­xizmus-leninizmus nagy művéhez valő hűségé­nek fokát. A szovjet nép az emberi társadalom forra­dalmi átalakításának élén halad. Világnézete korunk leghaladóbb elmélete — a marxizmus-le­ninizmus. A kommunista köteles állandóan ta­nulmányozni a marxista-leninista elméletet, szem előtt tartani mindennapi munkájában, köteles aktívan propagálni a marxista-leninista tanítást a dolgozók között A sžovjet emberek nagyfokú öntudatossága döntő feltétele alkotó aktivitásuknak, a kommunista munkaformák és az új kommunista társadalmi viszonyok ki­bontakozásának és megszilárdulásának. Ám tudjuk, hogy társadalmunkban az em­berek tudatából és viselkedéséből még nem veszett ki a múlt valamennyi csökevénye. Ezek_ a csökevények abban nyilvánulnak meg, hogy egyes személyek lenézik a munkát, igyekeznek a társadalom rovására élni, magántulajdonosi irányzatokat tanúsítanak, helytelenül viselked­nek a munkában és a magánéletben, vallási előítéletek rabjai. A különböző utakon hozzánk behatoló és egyes szovjet polgárokra károsan ható burzsoá propaganda ezt állandóan támo­gatja. A kommunista kötelessége, hogy fáradhatat­lanul elősegítse a kommunista társadalom em­berének nevelését és kialakítását, erélyesen küzdjön a burzsoá ideológia összes megnyil­vánulásai, a magántulajdonosi lelkület csöke­vényei és a múlt egyéb maradványai ellen, példát mutasson a kommunista erkölcsi sza­bályok betartásában, mindenkor és mindenben az egyéni érdekek főié helyezze a társadalmi érdekeket. Elvtársak 1 Az uralkodó marxista-leninista pártnak nincs biztosabb és jobb eszköze mun kájának tökéletesítésére a kádéi nevelésnél, a fogyatékosságok kiküszöbölésénél és a hibák orvoslásánál —a bírálat és az önbírálat ki­próbált módszerénél Ha valamelyik dolgozó nem látja meg saját fogyatékosságait és hibáit, és nem kritikai szellemben értékeli munká'ának eredményeit, akkor öntetszelgéste és önelégültségbe esik, a múltnak él és szem elől téveszti a jövő távlatát. Ha egy ilyen dolgozót figyelmeztet nek a fogyatékosságaira és hibáira, helytelen, pártellenes álláspontra helyezkedik az elv­társak megjegyzéseivel szemben, gyakran el nyomja a bírálatot Előfordul, hogy egyes önelégült vezetők már a birálal szorgalmazását ls a tekintélyük ellen Irányuló támadásnak tartják Így például Gasz­parjan elvtárs, Örményország Kommunista Pártja artasati kerületi bizottságának volt első titkára elmondotta, hogy csak azért vonták be és semmisítették meg a kerületi lap egyik kiadásának valamennyi példányszámát, mert a lap vezércikke általános formában felszólította a kerületi pártkonferencia küldötteit, hogy bí­rálják a kerületi pártBizottság hibáit. Gasz­parjan mint a kerületi pártbizottság titkára személyi tekintélyének aláásását látta a fel­hívásban. Milyen vezető pártmunkás lehet ő. Az ilyen ember nem pártmunkás, hanem kész szerencsétlenség. A párt szervezeti szabályzatának, melyet a kongresszus elfogad, föl kell vértezni a kom­munistákat arra, hogy harcoljanak hasonló megengedhetetlen jelenségek ellen. A párt­tag egyik legfontosabb kötelessége a bírálat és az önbírálat fejlesztése, harc a felfuvalko­dottság, hivalkodás önelégültség, a bürokra­tizmus és a lokálpatriotizmus ellen. A kommunista köteles erélyesen szembeszáll­ni a bírálat elnyomására irányuló kísérletek­kel, szembeszállni a pártnak és az államnak ártó akciókkal. Mindenütt olyan feltételeket kell teremteni, hogy a párttag szabadon érvé­nyesíthesse a bírálat jogát bármilyen tisztséget betöltő kommunistával szemben. A szervezeti szabályzat tervezete nemcsak leszögezi, hanem biztosítja is a párttagnak ezt a jogát. „A bírá­lat elfojtásával és a bíráló üldözésével vétő személyeket szigorú pártfelelősségre kell von­ni — egészen az SZKP-ből való kizárásig" olvassuk a tervezetben. Pártunk a népért van, a nép szolgálatában látja legfőbb küldetését, tevékenységének ér­telmét. A párt rendületlenül szem előtt tartja Lenin utasítását, hogy ne csak tanítsa a töme­geket, hanem maga is tanuljon a tömegektől, tanulmányozza és érvényesítse a tömegek ta­pasztalatalt. A kommunista köteles megmagya­rázni a tömegeknek a párt politikáját, előse­gíteni a párt és a nép kapcsolatának szilárdu­lását és bővülését, legyen érző szívű és figyel­mes az emberekhez, idejében figyeljen fel a dolgozók követeléseire és szükségleteire. A párt és a dolgozó tömegek megbonthatatlan kapcsolatának szilárdítása a kommunista épí­tés nagy tervei eredményes megvalósításának döntő teltétele. A szervezeti szabályzat ter.vezete a párttag egyik legfőbb kötelességeként említi a szovjet emberek proletár nemzetköziség és szocialista hazafiság szellemében történő nevelését. A kommunistának harcolnia kell a nacionalizmus és a sovinizmus csökevényei ellen, szóval és tettel elő kell segítenie a Szovjetunió népei barátságának, a szovjet nép és a szocialista tábor népei, a vliág proletárjai és dolgozói testvéri kötelékének megszilárdulását. Pártunk azért erős és legyőzhetetlen, mert sorai egységesek és sziklaszilárdak, mert vas­fegyelem uralkodik a pártban. A párttag kö­teles midenképpen őrizni a párt eszmei és szervezeti egységét, Köteles éber lenni, védel­mezni a pártot a kommunista névre méltatlan emberek befurakodásától. A párt megköveteli minden kommunistától, minden pártíunkcionáríustól, hogy igazmondó és becsületes legyen, hogy szigorúan betartsa a párt- és államfegyelmet, hogy híven szolgálja népét. Sajnos, még előfordulnak olyan esetek, hogy egyes dolgozók megfeledkeznek erről a meg­dönthetetlen igazságról és félrevezetik a pár­tot és az államot. Vegyük például a tadzsiklsztáni pártszerve­zet volt vezetőit: Uldszabajevet, Dodhudojevet és Obnoszovot. Amikor már nem voltak ké­pesek biztosítani a köztársaság további gaz­dasági fejlődését, mindenekelőtt a gyapotter­melést, pártellenes tettekre, lényegében csa­lásra vetemedtek. Ezek a felsőbb vezetők ró­zsaszínűre mázolták a dolgokat és túlzással javították az eredményeket, hogy kendőzzék politikai komolytalanságukat s ugyanakkor azt a látszatol keltsék, hogy lépést tartanak az élettel. A köztársaság nem teljesítette az álla­mi gyapotfelvásárlásí tervet, de a vezetők, akikben egy szemernyi szégyenérzet és lelki­ismeret sincs, azt jelentették, hogy határidő előtt teljesítették a tervet. Hajbókoló és talp­nyaló szellemet honosítottak meg a pártszer­vezetekben. Megtiporták a párton belüli 3e­mokráclát, megszegték az állami törvényeket. Meg kell mondanunk, hogy a tadzsikisztáni pártszervezet a helyzet magaslatán állt. Az SZKP KB segítségével elemezte a köztársaság helyzetét, és szigorúan elítélte a volt vezetők pártellenes eljárását, s mint tudják, Tadzsi kisztán Kommunista Pártja Központi Bizottsá­gának plénuma leváltotta őket tisztségeikből s kizárta a pártból. Az SZKP szervezeti szabályzata a kommunis­ta kötelességévé teszi, hogy szembeszálljon minden olyan eselekedettei, amely árt az ál­lamnak és a pártnak, hogy mindig és minden­ben elvszerű legyen, bolsevik engesztelhetet­lenséggel viseltessék minden csalással, hazug­sággal és képmutatással szemben. Pártunk nagy népünk teste és vére. Ereje a néppel való kapcsolatában, a néphez való hűségében, a nép érdekelnek mély megérté­sében rejlik. A nép nem tűr csalást és hazug­ságot. A tömegek csak azt a kommunistát, csak azt a pártfunkcionáriust ismerik el, aki be­csületes és igazmondó. Csak az ilyen funkcio­nárius dolgozik bátran és magabiztosan. Nem fél cselekedetének jogos bírálásától, sőt el­lenkezőleg, a bírálatban a tömegek segítségét és támogatását látja. A párttag kötelességei a szervezeti szabály­zat tervezetében tehát abból indulnak ki. hogy fokozni kell minden kommunista felelősségét nagy ügyünkért. A párttagok lássák világosan a szervezeti szabályzat megszabta kötelessé­geiket és éljenek teljes mértékben a szervezeti szabályzat előirányozta széleskörű jogaikkal. Ez biztosítja a kommunisták kezdeményező készségének és öntevékenységének további fejlődését, minden pártszervezet harcképessé­gének fokozódását! Elvtársak i A XX. kongresszus óta pártunk a legjobb munkásokkal, kolhozparasztokkal és értelmiségiekkel egészítette ki sorait. A párt­szervezetek nagyobb ügyeimet kezdtek szen­telni a párt növekedésének és összetétele sza­bályozásának. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy a pártba való felvétel terén nálunk nincsenek fogyatékosságok. A pártszervezetek igen gyak­ran nem tartják be az egyéni kiválasztás el­veit, a pártba jelentkező elvtárs munkájának értékelését nézik, ami ugyan helyes, viszont keveset tudnak társadalmi munkájáról, családi és magánéletéről. Az SZKP szervezeti szabályzata több olyan cikkellyel egészül ki, amelyeknek még job­ban fokozniuk kell a pártszervezetek felelős­ségét az új tagok felvételéért, a szovjet tár­sadalom legöntudatosabb és legfejlettebb tag­jainak egyéni kiválasztására vonatkozó elv betartásáért. A pártszervezetek fordítsanak na­gyobb gondot a fiatal kommunisták, párttag­jelöltek nevelésére és eszmei megacélozódá­sára. A szervezeti szabályzat tervezetéből kima­radt a tagjelöltségí idő meghosszabbítására vonatkozó cikkely. Ezt az intézkedést a XIX. pártkongresszus után vezettük be. Bevezetése szükséges volt, mert sok olyan tagjelölt volt a pártban, akiknek letelt a jelöltség! határide­je. Az SZKP-ban akkor több mint ötszázezer ember már több mint öt éve volt tagjelölt. Ma a pártban mintegy tízezer személy van, aki már 2—3 éve tagjelölt. A tagjelöltség határidejének meghosszabbí­tása kétségtelenül pozitív szerepet játszik. Ám mint az említett adatok mutatják, most már nincs rá szükség. Egyes pártszervezetek funk­cionáriusai ennek ellenére helytelenül jogot formálnak a tagjeöltségi Idő meghosszabbítá­sára s alig tettek valamit annak érdekében, hogy egy éven belül előkészítsék a tagjelöltet taggá minősítésére. A szervezeti szabályzat ter­vezete más eljárást tűz ki. Ha a tagjelölt a tagjelöltségí határidőn belül nem mutatta meg képességeit, és személyi tulajdonságai miatt nem vehető 'fel az SZKP-be, a pártszervezet úgy határozhat, hogy elutasítja taggá minősí­tését. A tagjelöltségí határidő a gyakorlatban a tagjelöltek taggá való előkészítésének is­kolája legyen. A pártban az eszmei élet aktivizálódása, a pártfegyelem megszilárdítása, a kommunisták öntudatának emelkedése azt eredményezte, hogy az utóbbi években nagymértékben csök­kent az SZKP-ból való kizárások száma. A jö­vőben is abból kell kiindulnunk, hogy a párt­büntetés legfelsőbb fokát, a pártból való ki­zárást csak azokkal szemben szabad alkalmaz­ni, akik valóban méltatlanok a párt soraiban maradásra. A szervezeti szabályzat terveztébe új cik­kelyt iktattunk, hogy biztosítékokat teremt­sünk a legfelső pártbüntetés indokolatlan al­kalmazása ellen és fokozzuk a pártszervezet felelősségét a kommunista sorsáért. „Az alap­szervezeteknek a kizárásról szóló határozata akkor tekinthető érvényesnek, ha azt nem az egyszerű többség, hanem a taggyűlésen jelen levő párttagoknak legalább kétharmada meg­szavazta." A párt alapszervezeteinek joguk van olyan esetek megtárgyalására, melyek során kerü­leti, városi, körzeti,, területi és határterületi pártbizottságokba, valamint a szövetségi köz­társaságok kommunista pártjainak központi bizottságaiba megválasztott kommunistát, vala­mint az illetékes revíziós bízottságok tagját vonják pártfelelősségre és indítanak ellene párteljárást. Gondosan tanulmányozni kell mindent, ami a párttag sorséra vonatkozik. Másrészt nem szabad engedni a kommunistákkal szemben támasztott igényességből. Engesztelhetetlennek és elvszerűnek kell lenni azokkal szemben, akik viselkedésükkel és cselekvésükkel árta­nak a pártnak. A párton belüli demokrácia további fejlődése Elvtársak 1 A szervezet! szabályzat tervezetében követ­kezetesen végigvonul az az eszme, hogy a pártéletben ki kell terjeszteni a demokratikus elveket, ami döntő feltétele annak, hogy to­vább emelkedjék minden pártszervezet aktivi­tása és önállósága, és minden kommunistát vonjanak az eleven, alkotó pártmunkába. A pártnak példaképül kell szolgálnia belső pártéletének megszervezésében, a kommunista társadalmi önigazgatás legtökéletesebb for­máinak kialakításában. A párt szervezeti felépítésének elévülhetet­len alapja a demokratikus centralizmus lenini elve. Ez az elv harmonikusan egyesíti a szer­vezettséget, a legszigorúbb fegyelmet és a leg­szélesebb körű párton belüli demokráciát. A szarvezeti szabályzat a párt tapasztalatai alapján továbbfejleszti a pártépítésnek ezt a változatlan lenini elvét. Rendkívül nagy jelentőségű a szervezeti szabályzat tervezetének az a tétele, hogy a pártvezetés legfőbb elve a vezetés kollektív jellege, ami megóvja a pártot, annak minden szervét az egyoldalú, szubjektív határozatoktól és cselekedetektől. Csak a kollektív vezetés teremti meg a kommunisták aktivitása és kez­deményezése kibontakozásának feltételeit, biz­tosítja a káderek helyes nevelését. Természe­tesen a kollektív vezetés semmiképpen sem enyhíti az illetékes dolgozó személyes felelős­ségét a rábízott ügyért, a kollektív határozat teljesítéséért. A pártélet lenini normái, a vezetés kollekti­vitásának elve, a pártszervek összetételének rendszeres megújítása kizárja annak lehető­ségét, hogy túlságosan összpontosuljon a ha­talom egyes pártmunkások kezében Ss egye­sek kikerüljenek a kollektív ellenőrzés alól, biztosítja az új, friss erők gazdag beáramlását a vezető pártszervekbe, az idős és a fiatal káderek helyes arányát. A szervezeti szabályzat tervezete az SZKP programjának megfelelően kitűzi a pártbizott­ság! tagok rendszeres kicserélését és a vezetés folyamatosságát. Feltételezi, hogy az SZKP Központi Bizott­ságának és a Központi Bizottság Elnökségének összetételét minden választás alkalmával leg­alább egynegyed részben, a szövetségi köztár­saságok kommunista pártjai központi bizottsá­gainak, a határterületi pártbizottságoknak, a területi pártbizottságoknak az összetételét az egyes választások alkalmával legalább egy­harmad részben, a körzeti, a városi és a kerü­leti pártbizottságok, az alapszervezeti pártbi­zottságok összetételét pedig legalább fele részben meg kell újítani. Nyikita Szergejevics Hruscsov az SZKP programtervezetéről tar­tott beszámolójában alaposan és sokoldalúan indokolta az új, jelentős cikkelyek szükséges­ségét Elvtársak, meg kell mondanom, hogy min­den feltételünk megvan e cikkely gyakorlati érvényesítésére. A pártkáderek számbelileg megnövekedtek, eszmeileg és politikailag meg­szilárdultak. A kommunisták ezrei egészítik ki évente a pártaktívát. Az utóbbi évek párt­gyakorlatában bevett szokás lett a vezető pártszervek összetételének rendszeres megújí­tása. Néhány adatot említek. A legutóbbi válasz­tások alkalmával a szövetségi köztársaságok kommunista pártjai központi bizottságainak, a határterületi és területi pártbizottságoknak az összetételét 45 százalékban, a városi és ke­rületi pártbizottságok összetételét 40 százalék­ban kicserélték. A vezető szervek megújítási folyamatának a pártélet normájává kell vál­nia. Ezért rögzíti le a program és a szerveze­ti szabályzat, s emeli a pórtélét törvényévé. Régebben sok pártszervben igen sokáig nem cserélték ki a vezetők bizonyos részét. A szer­vezeti szabályzat tervezete ezt kizárja. Meg­szabja, hogy az SZKP KB elnökségének tagjait rendszerint legfeljebb három egymás utáni kongresszuson lehet megválasztani. A szövet­ségi köztársaságok kommunista pártjai köz­ponti bizottságainak, a határterületi, területi, körzeti, városi és kerületi pártbizottságoknak és az alapszervezeti bizottságok tagjait is leg­feljebb háromszor lehet egymás után megvá­lasztani. Az alapszervezetek titkárait legfel­jebb kétszer választhatják meg egymás után. A pártszervek ilyen választási rendszerének célszerűsége nyilvánvaló. A nevelésbe állan­dóan új erőknek, kezdeményező dolgozóknak kell bekerülniük. Másrészt a párt vezető szerveit mentesíteni kell az olyan emberektől, akik már túlságosan megszokták, hogy egy helyben üljenek, azt hiszik, hogy pótolhatatlanok, nem fejlődnek, s bár nem képesek a rájuk bízott munkát el­végezni, szívósan ragaszkodnak vezető állá­sukhoz. Vegyük például Dolgatov elvtársat, a Da­gesztáni Autonóm Szovjet Szocialista Köztár­saság szervokallnszki járási pártbizottságának volt titkárát. Azt kezdte magáról képzelni, hogy pótolhatatlan funkcionárius, nem vette figyelembe a pártszervezet nézetét, s amikor a kommunisták figyelmeztetésére a járási bi­zottság plenáris ülésén munkájáról tárgyaltak, Dolgatov azt mondotta: „Egy cár sem mondott le önként a hatalmáról s én sem szándékszom harc nélkül megadni magam." A járás kommu­nistái a megzavarodott bürokratát elkergették a járási bizottság titkári funkciójából. De ilyen „tényezők" nemcsak járási viszony­latban „érvényesülnek". Például Koszov elv­társ, a tyumenszki területi pártbizottság "volt első titkára azt hitte, hogy „mindent megen­gedhet magénak". Kezdett visszaélni hatalmá­val és megsértette a szocialista törvényességet. Koszovot leváltották a területi bizottság titká­rának funkciójából és szigorúan megbüntették. A pártszervek tagjai egy része rendszeres kicserélésének javasolt módszere biztosítja friss erők beáramlását a vezetőségbe s ugyan­akkor azon beképzelt emberek ellen Irányul, akik megszegik a párton belüli élet normált. Továbbá azon kevéssé erélyes és nem kezde­ményező dolgozók ellen ls akiknek nincs mi­vel büszkélkedniük, mert amihez csak nyúl­nak, azt mind elrontják. Meg kell mondani, hogy a pártszervek tag­jai rendszeres kicserélésének az elve szorosan összefügg a folyamatos vezetés elvével: egy­általán nem tagadja azon tapasztalt dolgozók jelentős szerepét, akiknek tekintélyük van. A vezetők többé-kevésbé állandó csoportja nélkül nem lehet biztosítani sem a vezetés fo­lyamatosságát, sem pedig a nyert tapasztala­tok átadását. Ezért a szervezeti szabályzat tervezete kimondja, hogy egyes pártdolgozókat, pártfunkcionáriusokat elismert tekintélyük s magas fokú politikai és sezrvező képességeik következtében hosszabb időn át is meg lehet (Folytatás a 9. oldalon) UJ S^O 8 * 1961. október 30.

Next

/
Oldalképek
Tartalom