Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)

1961-10-22 / 294. szám, vasárnap

A SyovjVtnnió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusa A marxizmus-leninizmus győzelmes zászlaja alatt Anasztasz Mikojan beszéde bevezető részé­ben kijelentette, hogy a Központi Bizottság te­vékenységéről szóló és a párt programjával kapcsolatos beszámolók, amelyeket Hruscsov eivtárs előadott, értékelik a szovjet népnek a marxizmus-leninizmus zászlaja alatt elért győzelmeit; ugyanakkor lenini elvhűséggel megindokolják a program fő téziseit és meg­világítják a kommunista társadalom építésé­hez vezeiő utat. Felszólalása további részében a XX. kong­resszus jelentőségével és a pártellenes cso­port tevékenységével foglalkozott. A XX. kongresszus eszmei irányzata nem a kongresszus előtti napon alakult ki — mon­doita —. hanem két évvel a kongresszus elótt dolgozták ki. Ebbe az időszakban a Központi Bizottságon belül ellentétek merültek fel a párt politiká­jának és gyakorlati munkájának alapvető kér­déseiben. Molotov, Kaganovics, Malenkov és Vorosilov konzervatív gondolkodásról tettek tanúságot, ami azt bizonyította, hogy nem ké­pesek helyesen értékelni a háború uiáni nem­zetközi és belpolitikai helyzetet s nem kéne­sek megérteni a marxistáktól-leninistáktól megkövetelt eljárás új irányvonalát. Elutasí­tották mindazt, ami új és szembehelyezkedtek azzal az állásponttal, amelyet azután a Kór­ponti Bizottság az SZKP XX. kongresszusán ki­tűzött. E frakciós pártellenes csoporthoz, melynek fő ideológusa Molotov lett, később Bulgu­nyin, Pervuhin, Szaburov és Sepilov is csat­lakozott. E csoport tagjai élesen szembehelyezkedtek a pártélet és a szocialista törvényesség lenini normáinak felújításával, ellenezték a személyi kultusz káros következményeinek felszámolá­sát, felléptek olvan sürgető és létfontosságú intézkedések ellen, mint azállami és a gazda­ság irányításának átépítése, a tervezésnek, fő­ként a mezőgazdaság tervezésének átszervezé­se, a szűzföldek termővé tétele és kihasználá­sa volt stb. E konzervatív és dogmatikus csoporttal fennálló ellentétek nemcsak valamilyen rész­leges tervezési és politikai kérdésekre vonat­koztak, hanem pártunk egész politikáiának irányzalát érintették a történelmi fejlődés úi szakaszában. Mivel magyarázható e konzervatív és dog­matikus csoport ellenállása? Elsősorban azzal, hogy a csoport tagjai szerves összefüggésben állottak a marxizmus-leninizmustól idegen személyi kultusszal, nem értették meg azt, hogy az ország a fejlődés új szakaszában — a kommunizmus kibontakozó építésének idő­szakába lép, hogy a szocialista világrendszer uralkodó tényezővé válik az emberiség fejlő­désében és hogy az imperialista tábor elvesz­tette döntő szerepét a nemzetközi kapcsolatok területén. Így Molotov a Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak az SZKP XX. kongresszusa előtti ülésé" mondott beszámolójában nyíltan ké(sé.eét nvii­vánította az iránt, hogy a Szovjetunióban fel­épült a szocialista társadalom. A Központi Bizottságban elhangzott bírálat hatása alatt Molotov kénytelen volt a Kom­munnyiszt című folyóiratban mentegetőzni s az egész ügyet téves megfogalmazásként igyekezett beállítani. Pedig nem téves megf" galtnazásról volt szó. Világos, hogy ha a SZÍ* cializmusnak csupán az alapjai épültek fel. akkor még beszélni sem lehet a kommunizmus kibontakozó építéséről való áttérésről. A szocializmus erejének lebecsülése, így te­hát az imperializmus erejének túlbecsülese Molotovot komoly hibákra vezette a nemzet­közi fejlődés kérdéseiben — a békés együtt­élés és a világháború elhárítása lehetőségének kérdéseiben, különböző országoknak a szocia­lizmusba való áttérése különféle formáinak kérdéseiben. Tekintet nélkül az ellentétekre sem Molotov. sem bárki más a XX. kongresszuson nem adta elő saját külön álláspontját. Nem mondták hogy nem étyenek egyet a Központi Bizottság politikai vonalával s úgy szavaztak, mint a többlek. A Központi Bizottság azt hitte, hogy ezzel véget értek a kongresszus előtt fennállt ellen­télek. Azt hittük, hogy a pártpolitika fo kér­déseiben egység uralkodik. Később azonban kiviláglott, hogy ez távolról sincs így Molo­tov és a többiek a kongresszuson álszentes­keriőn léptek fel. Ma már viláeos ez. Tudták, ha közvetlenül szembehelyezkednek a kong­resszus új téziseivel, amelyeket a Központi Bízol tság tűzött ki a kongresszuson, elszigetel­ve maradnak és ezért más harci taktikát vá­lasztottak. Ezzel a taktikával akarták bizto­sítani, hogy ne szenvedjenek vereséget a kong­resszuson, s később megfelelő pillanatban megkísérelhessék más eszközökkel elérni a párt irányvonalának felülvizsgálását. tgy történt, hogy a kongresszus véget ért, de az ellentétek továbbra is fennálltak. Ekkor pedig már a XX. kongresszus irányvonalé' s amak határozatait érintették. Több mint egy évig éles harc folyt a Központi Bizottságban a XX. kongresszus határozatai­nak érvényesítése körül. Az volt a kérdfis, va­jon a párt a személyi kultusz útján fog-e ha­ladni, amelyet a kongresszus elítélt, vasy pe­dig lenini úton halad. Akkor, amikor Hrus­csov elvtárs és mások alkotó módon érvé­nyesítették a kongresszus határozatait, ezek ai. emberek csak egy dologgal foglalkoztak — azzal, hogy akadályokai gördítsenek útjába meggátolják a Központi Bizottság munkáját, híveket szerezzenek a Kozponti Bizottság El­nöksége tagjainak sorából és mély titokban csoportot tákoljanak össze. Anasztasz Mikojan elvtárs felszólalása Amikor a párt elhatározta az ipari minisz­tériumok megszűntetését és népgazdasági ta­nácsok létesítését, valamint a gép- és trak­torállomások átszervezését, a frakciósok azt hitték, itt a pillanat, amikor palotaforradalom­mal magukhoz ragadhatják az uralmat és meg­változtathatják a párt politikáját. A kongresz­szuson csendben voltak, de titkos üléseken összeesküvést kezdtek szőni a párt ellen. És így 1957 júniusában a csoport tagjai azt szá­mítgatták, hogy a Központi Bizottság Elnök­ségében hány szavazatot szedhetnek össze a párt vezetősége ellen és nyílt támadásba men­tek át. De elszámították magukat. A Központi Bizottság plénuma a lenini kö­vetelmények magaslatán állt és a pártellenes ellenzéki csoportot mind eszmeileg, mind szer­vezésileg megsemmisítette. A csoport tagjai a plénum előtt megfelelő nyilatkozatot tettek, majd egy évre, másfél évre rá a Központi Bizottsághoz intézett leveleikben beismerték és elítélték hibáikat. Egyedül Molotov nem szavazott a Központi Bizottság plénumának haiározata mellett és semmilyen formában se­hol sem bírálta sem pártellenes tevékenysé­gét, sem azokat a nézeteit, amelyek a párt­nak nagy károkat okoztak. Mindmáig csökö­nyösen ragaszkodik konzervatív dogmatikus nézeteihez. A Központi Bizottság tevékenységében kö­vetkezetesen a pártélet lenini normáiból indul ki. Ez megnyilvánult abban, hogy a konzerva­tív és dogmatikus csoport elleni harc a párton belül a demokrácia módszereivel folyt, nem pedig állami megtorló intézkedésekkel, amint ez a személyi kultusz idején volt szokásos. Hisz a pártellenes csoport győzelme a XX. kongresszus valamennyi aktív hívével való könyörtelen leszámolásra vezetett volna, még­pedig olyan módszerekkel, amelyeket a párt sohasem feled el. Ha nem zúztuk volna szét eszmeileg a kon­zervatív dogmatikus pártellenes csoportot, nem valósíthattuk volna meg a XX. kongresszus ha­tározatait s nem érhettünk volna el olyan óriási sikereket, amelyek felemelték hazán­kat, megszilárdították hatalmát és tekintélyét a világfórumon s amelyek biztosítják a kom­munizmus sikeres felépítését. Győzött a le­nini újító szellem és elvhűség, győzött a le­nini irányzat, győzött a Központi Bizottság le­nini vezetősége, N. Sz. Hruscsov elvtárssal az élén. A párt XXII. kongresszusát egységesen, felzárkózottan s erösebben tartja, mint bár­mikor azelőtt. Kongresszusunk a Szovjetunió Kommunista Pártjának új programját tárgyalja. A párt nem dolgozhatott volna ki ilyen tudományosan alá­támasztott programot, ha nem vetett volna vén get a személyi kultusznak, ha nem újította volna fel a párton belüli élet lenini nor­máit, ha nem határozta volna meg alkotó mó­don a kommunizmus felépítéséhez vezető uta­kat. A pártnak választ kellett adnia azokra az elvi kérdésekre, amelyeket egyrészt az ország életének belső feltételei, másrészt a világhá­ború utáni fejlődése vetettek fel. Az SZKP új programja helyesen állapítja meg: a kommunizmus győzelme szempontjából a fó dolog a kommunista társadalom anyagi­műszaki alapjának megteremtése és a kommu­nista bőség biztosítása. Nem csupán a társa­dalmi termelés növeléséről van szó, hanem or­szágunk termelő erőit minőségileg újabb, ma­gasabb színvonalra kell emelni, meg kell te­remteni a kommunista társadalom termelő erőit. Az, hogy a kommunizmus a társadalmi tu­lajdon egységes formáját tételezi fel, általáno­san ismert igazság. Nem lehet azonban a tu­lajdon egyik szocialista formáját szembeállí­tani a másikkal. Sajátos feltételei folytán a szűzföldek vidéke szovhoz vidék, míg például a krasznodari határterület mezőgazdaságában túlsúlyban van a kolhoztulajdon formája. Ál­líthatja-e valaki ennek alapján, hogy e terű* letok közül melyik van „közelebb" a kommu­nizmushoz? Ha azt a nézetet védelmeznénk, hogy a kommunizmus felépítésében a fő dolog a kolhoztulajdon megszüntetése, akkor elke­rülhetetlenül arra a téves állításra jutnánk, hogy a szűzföldek területe „már belépett" a kommunizmusba. A kolhozlulajdon nemcsak hogy" nem fékezi a szocialista társadalom termelőerőinek terme­lését, hanem ellenkezőleg, elősegíti társadal­munk előrehaladását a kommunizmus felé. A fejlődés dialektikája az, hogy az egységes kommunista tulajdon megteremtésének problé­mája éppen a kommunizmus anyagi-műszaki alapjának kiépítésével oldódik meg. És ez ké­pezi a fő láncszemét a kommunista társadalom építése és a szocialista viszonyok kommunista viszonyokká való átalakulása egész láncola­tának. A párt fő irányvonalának alapját a kommu­nizmus anyagi műszaki alapjának megteremté­se képezi és a párt ezt az irányvonalat rendü­letlenül megvalósítja. Azt mondották nekünk: hogy elérjünk a kommunizmusba, ehhez a munkások és az al­kalmazottak reálbérét legalább kétszeresére — ha nem többszörösére — kell növelnünk. Ez az elképzelés helytelen márcsak azért is, mert a béreknek ez a színvonala távolról sem biztosítja a szükségletek szerinti elosztást. A szovjet munkások, parasztok és alkalmazot­tak reáljövedelme már most 1,6-szórta na­gyobb, mint 1950-ben volt, s 1965-ig 2,3-szoro­sára növekszik. De egyáltalán nem állíthat­juk, hogy ez biztosítja a kommunizmusba va­ló áttérést. Ez az elképzelés helytelen orientációt adott az elosztás további irányzata szempontjából és arra csábított, hogy a béreket az elosztás egyedüli formájává alakítsák át. Egyesek azt gondolták, hogy mindenért fizetni kell és a lakbér emelését javasolták — amint azt Mo­lotov is követelte — az ingyenes munkaruha eltörlését, a közlekedési díjszabás és a kom­munális szolgáltatások díjszabásának feleme­lését, az ösztöndíjak leszállítását és a tandíj­fizetés bevezetését. Egyszóval a társadalmi fo­gyasztási alapok korlátozására törekedtek. A párt azonban nem lépett erre az útra. Nem haladhatunk a kommunizmus felé úgy, hogy ugyanakkor ragaszkodunk a társadalmi terme­lésnek kizárólag bérek útján történő elosztá­sához. Hisz a kommunista életmód kialakítá­sáról van szó. Az új ffrogram rámutat, hogy a fő távlat időszakában a lakosság szükségleteit egyrészt bérek útján — mint az elosztás fő formájá­nak útján — kell kielégíteni, másrészt pedig a gyorsan gyarapodó társadalmi fogyasztási alapok útján, amelyeknek olyan irányzatúak­nak kell lenniök, hogy ne legyenek ellentét­ben az anyagi érdekeltség elveivel és elősegít­sék a kommunizmus építése számos jelentós problémájának megoldását. A számítások szerint a húszéves időszak vé­gén mindkét forma körülbelül egyforma hely­zetet foglal majd el az elosztás rendszeré­ben, azután kezdenek csak túlsúlyba kerülni a társadalmi fogyasztási alapok. A szükséglet szerinti elosztás kommunista módszereit mindaddig nem lehet bevezetni, míg nem érjük el a termelékenység olyan színvonalát, amely bőséget biztosít. Amíg a társadalom termelőerői nem értek meg a kom­munista elosztás bevezetésére, az ilyen elosz­tás érvényesítésére Irányuló kísérletek csak a társadalmi fejlődés feltartóztatására vezetnek s kikényszerítik az elosztás olyan módszeré­hez való viszatérést. amely megfelel a terme lőerők eléri színvonalának. A kommunizmus alapelveit csak akkor lehet maradéktalanul érvénybe léptetni, ha már teljesen kimerült a szocialista alapelvek haladó szerepe. Ez a szo­cializmusból a kommunizmusba való átmenet dialektikája. Milyen problémákat kell a társadalmi ala­pok segítségével megoldani? ELÖSZÖR a lakosság számának növekedésé­vel és a felnövekvő nemzedékről való gondos­kodással kapcsolatos problémákat. E feladat teljesítése érdekében a társadalomnak foko­zatosan s egyre nagyobb mértékben magára kell vállalnia a felnövekvő nemzedékről való gendoskodás költségeit, mindaddig, míg a kommunizmusban azokat teljes mértékben magára nem veszi. MÁSODSZOR a kommunizmus az egész la­kosság kultúrájának és'áltatSffft műveltségé­nek magas színvonalán épül. A társadalomnak tehát egyre több eszközt kell fordítani a mű­velődésre, az iskolákra, az egyetemekre, azok építésére és mintaszerű fenntartására, a kul­túra sokoldalú fejlesztésére. Talán mondani sem kell, hogy lényegesen növelni -kell a tu­domány fejlesztésére fordított kiadásokat, amely már ma a társadalom igen jelentős ter­melőereje lett. Tudósainknak, népi tanítóink­nak minden erejüket latba kell vetniök azért, hogy a műveltség és a tudomány területén továbbra is a mi ifjúságunké legyen az el­sőség! HARMADSZOR a kommunizmus feltételezi az ember egészségéről való sokoldalú gondosko­dást. A bőség elérése mindabban, amire az em­bernek feltétlenül szüksége van, az orvostu­domány sikereivel együtt lehetővé teszi a nép egészségvédelmének lényeges megjavítását s azt, hogy a fó törekvés a betegségek meg­előzésére, egyes legsúlyosabb betegségek teljes megszüntetésére és az életkor meghosszabbí­tására összpontosuljon. NEGYEDSZER a társadalom dolgozó tagjai számára a legkedvezőbb feltételeket kell teremteni mind a munkában, mind pedig ott­hon is. Ez annyit jelent, hogy főként gondos­kodnunk kel! a városi s vidéki vállalatok és hivatalok dolgozói részére az ingyenes ebédek bevezetésére való átmenetről minden egyes családnak korszerű, kényelmes lakást kell nyújtani, gondoskodni kell a kommunális szolgáltatásokról és közlekedésről, mégpedig ingyenesen. ÖTÖDSZÖR társadalmunknak a lehető leg­jobban kell gondoskodnia az öregekről. Erre kötelez bennünket a kommunista társadalom humánus volta. f Társadalmi fogyasztási alapok nélkül nem oldjuk meg a kommunizmus építésének eze­ket a legfontosabb problémáit. Számos szük­séglet kollektív kielégítése a jelenlegi társada­lom gazdasági szükségletévé vált. Ežt a prob­lémát csak. a kommunizmus oldja meg, amely zászlajára e szavakat írta: „Mindent az ember javáért". A párt nem érthetett egyet azzal a tézissel sem, hogy a kommunizmus kibontakozó épí­tésére való áttérés folyamán az elosztás és a körforgás problémáit a város és a falu közötti termékcsere bevezetésével kell megoldani Egyes elvtársak még ma is azt javasolják, hogy haladéktalanul szüntessük be az áru- és a pénzkapcsolatokat. Hasonló tartalmú levele­ket kapott az SZKP Központi Bizottsága a programtervezettel kapcsolatos vita folyamán Országépítésünk tapasztalatai azt mutatják, hogy az áru- és pénzkapcsolatok, melyek a szocializmus sajátjai, a kommunizmusba való áttérés egész időszaka alatt fennmaradnak ná­lunk. Amíg fennáll a munka és a fogyasztás mértékének ellenőrzése, megmarad a pénz is, amelynek szilárdságát tovább kell erősíte­nünk. A kommunista építés időszaka semmiesetre sem jelenti a szovjet kereskedelem korlátozá­sának időszakát. A szovjet kereskedelem még sokáig a közszükségleti cikkek elosztásának fó formája marad a társadalom tagjai köré­ben, a növekvő és változó kereslet tanulmái nyozásának legérzékenyebb műszere, a terme­lés és a fogyasztás kiegyenlítésének eszköze marad. A szovjet kereskedelemnek ezért sokolda­lúan fejlődnie kell, mert csupán így lehet létrehozni a szükséglet szerinti elosztás egy­behangolt apparátusát, amelyre a kommunizn musban szükség van. A kommunista társadalom felépítése szem­pontjából a fő dolog az anyagi-műszaki alap létrehozása és valamennyi szükséges cikk bő­ségének megteremtése. Szükséges azonban, hogy a termelési viszonyok megváltozásával együtt átalakuljon az ember is, az ember tu-, data, erkölcse, jelleme és szokásai. Olyan em-; bernek kell kialakulnia, aki kommunista mó­don viselkedik a munkában, a mindennapi életben s a pihenés idején is, olyan ember­nek kell kifejlődnie, akinek érzéke van ön­maga megbecsülésére, de ugyanakkor a társa­dalom minden egyes tagjának megbecsülésére is. Arra kel! törekednünk, hogy a kommunista öntudatosság és a kommunizmus építője erköl­csi kódexének elvei minden szovjet ember vérévé váljanak, szokásává legyenek, a min­dennapi élet normájává váljanak. A párt programjának óriási értéke abban van, hogy benne Lenin utasításaival teljesen összhangban a kommunista társadalom építé­sének elméleti elvei elválaszthatatlanul ösz­szefüggnek a gazdasági építés húszéves tervé-: vei. A párt programja továbbfejlesztette az ál-: lamró! szóló lenini elméletet. Lenin szerepe az államról szóló marxista tanítás kidolgo­zásában rendkívül nagy. Teljesen el kell vet­nünk azt az állítást, amely annak idején el­hangzott, de amely messze áll az igazságtól: mintha Lejiin Marxnak és Engelsnek az állam­ról szóló tanait csupán a nemzetközi oppor­tunizmus támadásai elől védelmezte volna, de nem volt képes e tanokat kidolgozni és to­vább fejleszteni hazánk tapasztalatai alapján. Az igazság az, hogy nem más, hanem éppen Lenin volt az, aki az állaniról szóló marxista tanítást nemcsak felújította és megvédelmezte, hanem a szocialista állam elméletét ki is dol­gozta a szovjet hatalom tapasztalatai alapján. Lenin fedezte fel a szovjet hatalmat, mint a proletariátus diktatúrájának formáját, meg­határozta a szovjet állam funkcióját és fel­adatait. Lenin az egyenjogú és szuverén nemzeti köztársaságok szövetsége megteremtésének irányvonalát védelmezte. Az ezt követő idő­szakban azonban olyan irányzat kezdett meg-, nyilvánulni, amely korlátozza a szözetségi köz­társaságok jogait.. Számos jellegénél fogva köztársasági és helyi kérdés megoldása egy­re inkább a központba összpontosult és hihe­tetlenül elszaporodtak a szövetségi szervek. Most — mint ismeretes — a köztársaságok és helyi szervek jogait megújítottuk és kibőví­tettük, számos szövetségi minisztérium pedig megszűnt. Népgazdasági tanácsok létesültek, amelyeknek nagy jövőjéről már Lenin beszélt. E tanácsok bebizonyították életképességüket. A párt helyesen jár el, amikor megszilárdítja őket, segítséget és támogatást nyújt nekik s programjában megerősíti jelentőségüket. Ezek a lépések még jobban megszilárdítot­ták a köztársaságok nagy szövetségében élő valamennyi nemzetünk egységét, a helyi kez­deményezés növekedéséhez, a tömegek alkotó­képességének kibontakozásához, társadalmi haladásunk meggyorsulásához vezettek. Szovjet társadalmunk erösebb, mint bármi­kor azelőtt, a Szovjetunió nemzeteinek köl­csönös barátsága szilárd és megbonthatatlan. Országszerte a nemzeti formájú és szocialista tartalmú kultúra további fejlődésének folya­mata megy végbe. Ugyanakkor egyre job­ban közelednek egymáshoz a szocialista nem­zetek. A legfontosabb elméleti kérdések közé tar­tozik, amelyeket az új program dolgozott ki és oldott meg, a proletariátus diktatúrájának kérdése. A programban foglalt következtetés a párt új szava, jelentős hozzájárulás a mar­xizmus-leninizmus elméletéhez. Amint ismeretes, a proletariátus diktatúrá­jának az a feladata, hogy elnyomja a megdön­tött kizsákmányoló osztályok ellenállását, azok felszámolását szorgalmazza s a parasztságot a kisüzemi árutermelés útjáról a kollektív termelés útjára vezesse, biztosítsa a szocializ­mus felépítését, annak teljes és végleges győ­zelmét. A proletariátus diktatúrája megoldotta mind­ezen feladatokat. Szükség volt rá feladatainak megvalósításáig. Mint államforma nem szüksé­ges többé, mert e feladatokat országunk meg­oldotta. A fejlődés új feltételei között a pro­letariátus diktatúrájának állama össznépi ál­iammá alakult át. Továbbra is megmarad azonban az a szere­pe, hogy a szocialista vívmányokat minden kül­ső támadással szemben megvédelmezze. Ez a szerepe a kommunizmusban is megmarad mindaddig, míg az imperializmus létezik. A program teljes joggal állapítja meg, hogy a kommunizmus építésének időszakában a szo­(Folytatás az 5. oldalon] ŰJ SZÖ 4 * 1981. október 22.

Next

/
Oldalképek
Tartalom