Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)

1961-10-20 / 292. szám, péntek

I / v A Szovjetunió Kommunista Pártjának programjáról [Folytatás az 5. oldalról) ilyen rendszernek nincsenek és nem is lehetnek olyan eszméi, amelyek lelkesítik a népeket. Nem más, mint maga a New York Times című amerikai lap adta lesújtó tanúbizonyságát a burzsoázia ideológia szánalmas helyzetének. A programtervezet közlésével kapcsolatban a lap így írt: „Egyes amerikai vezetők hosszú éveken át buzgón foglalkoztak a »nemzeti cél« koncepciójával, de csak néhány üres, elvont következtetésre jutottak." így hát nincs a kapitalizmusnak pozitív programja. Érvei sincsenek a mi programunk bírálatára. A burzsoázia védelmezőinek hadserege, miután ilyen, nem éppen irigylésre méltó helyzetbe került, elindult a sivár pusztaságba kommunistaellenes nyilakat keresni. De a rágalom, a vádaskodás, a hamisítás nyilain kívül mást nem talált. Ezért van teljes fejvesztettség, tehetetlen düh, nyomorúságos szkepticizmus a kommunizmus ellenségeinek barlangjában. A burzsoá kritikusok egyetértésben, mintegy parancsszóra, felkiáltottak: a program nem teljesíthető. A reakciós lapok hasábjain ismét feltűntek azok a megállapítások, amelyeket még az első ö'éves tervek idejéből ismerünk: „utópia", „délibáb", „illúzió". Lehetséges, hogy programunk ellenségei számokkal, számításokkal, tényekkel vannak felfegyverezve? Sző sincs róla! Programunk minden tétele megalapozott. Programunk ellenségeinek a nagyhangú kijelentéseken kívül egyebük nincs. Mi kiszámítottunk és alátámasztottunk minden számadatot. ök félnek a számoktól, akár az ördög a tömjénfüsttől. Ml megadjuk a történelmi fejlődési irányzatok pontos tudományos elemzését. Űk hisztérikusan rikoltoznak, meddő módon kávézaccból jósolgatnak. Ebben akkora buzgalmat tanúsítanak, hogy észre sem veszik, mennyi nyilvánvaló ellentmondásba kerülnek, s mindenképpen képtelenek rá, hogy zöldágra vergődjenek. Sőt, mi több, egymásnak is homlokegyenest ellentmondanak. A kritikusok egy része ezt kiáltja: „A program nem teljesíthető", a másik, éppen ellenkezőleg, kinyilatkoztatja: „Ez kihívás! Őrség! Segítség!" A Le Figaro című francia lap bizonygatja, hogy az új szovjet tervek „légvárak" csupán. Ezzel szemben a Das Kleine Volksblatt című osztrók újság felhívja a Nyugatot: „A Kreml által kitűzött gigantikus célokat ne tekintse csupán légváraknak, mert e célok a szó valódi értelmében kihívást jelentenek a Nyugattal szemben". Most aztán: értse meg, aki tudja! Amint ezt mindenki láthatja, ezek a kritikusok nem is három, hanem csupán két fenyő között tévelyegnek. Programunk kritikusainak másik vesszőparipája az az unos-untalan hangoztatott kijelentés, hogy a kommunizmusban nincs meg a személyi szabadság. Az Arbeiter-Zeitung című osztrák szociáldemokrata napilap megkísérelte, hogy ezt az ostoba állítást valamiképp „megalapozza". Hallgassák csak meg, mit ír ez a lap: „Elhisszük, hogy a szovjet polgár holnapután valóban Ingyen vasúti jegyet kap, de aligha látjuk lehetségesnek, hogy oda ls utazhat, ahová akar." Ha valaki feltenné egy szovjet embernek a kérdést: oda utazhat-e, ahová akar, úgy nézne a kérdezőkre, mint elmebetegre, aki megszökött a tébolydából. A szovjet ember oda utazik, ahová akar. De, mit válaszolna erre a kérdésre az a száz meg száz amerikai, aki „békemenetre" indult el a déli íllamokba, s azután börtöncellában találta magát? Nem kevésbé nevetséges a burzsoá propaganda következő fogása sem. Szemrebbenés nélkül bizonygatja, hogy azok az életkörülmények, amelyeket a szovjet emberek a kommunizmusban akarnak megteremteni, állítólag már megvannak az Egyesült Államokban, s néhány más kapitalista országban. Elképzelni Is nehéz ennél jobban csúfot űzni a tényekből, a kapitalista országok dolgozóinak életkörülményeiből. Gondoljuk csak el: az amerikai sajtó elismeri, hogy „a munkanélküliség színvonala változatlanul országos botrány", hogy milliók a szó szoros értelmében éheznek. S íme, ezeket az embereket, akik élvezik az amerikai életforma minden gyönyörűségét, arról akarják meggyőzni, hogy el vannak látva szükségleteik szerint. Az amerikai lapok esztendőnként újra és újra megírják, hogy az egészségügyi ellátás az Egyesült Államokban megfizethetetlenül drága, most pedig kiderül, hogy ez állítólag szintén ingyenes. Az amerikai sajtó úgyszólván csak tegnap nyilatkoztatta ki országvilág előtt, hogy a lakbér millió meg millió család valóságos csődjét okozza, ma pedig, ha a bértollnokokat olvassuk, arról értesülünk, hogy az Egyesült Államokban a lakás csaknem ingyenes. Mily reménytelen útvesztőbe kerültek, s mí mindent összehordanak ezek a mi gyászkritikusaink 1 Az SZKP programja következetesen megvalósítja a békés együttélés és a békés verseny eszméjét. Ámde, mint látható, a békés együttélésre való felhívás megriasztja azokat, akik nem kívánják a békét. Egyes burzsoá lapok egyenesen arra vetemednek, hogy a békés együttélést „a világforradalom eszközének" nevezik. A New York Times, a kapitalista világ tekintélyes napilapja megjegyzéseket fűz a programhoz, s ezt kiáltja: „Ez újabb hadüzenet a szabad világnak: a katonaf, politikai, gazdasági és propagandaháború üzenete". De uraim, ez már hisztéria! összeroppantak az idegeik. Ugyan hol találtak a programban bármiféle utalást is arra, hogy hadat üzenünk a kapitalista világnak? A prograpinak mely pontja, melyik tétele ad alapot önöknek az efféle állításokhoz? Ilyen alap nincs, de nem ls lehet. Ám ha a New York Times tollnokai mégis oly tolakodóan fújják a maguk nótáját, akkor ez csupán újabb bizonyítéka annak, hogy félnek a békétől, félnek az együttéléstől, mert jól tudják, hogy a kapitalizmus nem állja a békés versenyt a szocializmussal. Az imperialista körök a háborúba vetik reményeiket, s ezzel újra meg újra bebizonyítják, mennyire ellenségesen állnak szemben a népek létérdekeivel. Bennünket egyáltalán nem keserít el az, hogy programunkat dühödten támadják a népámítók és a reakciósok. Akkor lennénk elkeseredve, ha dicsérnének bennünket. Ha a népbutítők üvöltöznek programunk ellen, ez azt jelenti, hogy programunk célba talál.. Határozottan haladunk útunkon, a kommunizmus útján, mert nagyon jól tudjuk, hogy előbb vagy utóbb ezen az úton halad majd az egész emberiség. ténelem törvényeit, forradalmi utat kerestek a társadalom ellentmondásaiból. Ezek a kommunizmus ügyéhez odaadóan hűséges hivatásos forradalmárok képezték a lenini párt vezető magját, amely szervezte, tanította a munkásosztályt, a dolgozó tömegeket, a régi kizsákmányoló rendszer megostromlására vezette őket és biztosította a szocializmus győzelmét. Pártunk ereje kezdettől fogva sorainak magas fokú eszmei szilárdságában, összeforrottságában, fegyelmezettségében, a néptömegekkel való kapcsolatában, a munkásosztálytól és a dolgozó parasztságtól kapott támogatásában rejlett. Az októberi forradalom győzelméért vívott harcokban, a polgárháború tüzében, a szocialista építőmunka frontjain, a Nagy Honvédő Háború kemény megpróbáltatásai közepette, és a háború utáni időszak körülményei között megsokszorozódott pártunk ereje, gyarapodtak sorai, megedződtek káderei. Napjainkban a pártonkívüliek a kommunistákkal vállvetve, szintén tevékenyen építik a kommunizmust, nagy tömegükben ugyanúgy gondolkodnak, inint a kommunisták. Míg a forradalpm első éveiben a kommunista vezető káderek köre szűk volt, ma kimeríthetetlenek a lehetőségek arra, hogy új embereket állítsunk vezető munkára. Olyan rendszert kell létesítenünk, hogy a vezető posztra kiválasztott elvtársak ne zárják el az utat az új erők elől, ellenkezőleg, nyissák meg az utat mások előtt, hogy tudásukat, ismereteiket vezető munkában érvényesítsék a pártszervezetekben, a tanácsokban, a szakszervezeti és más társadalmi szervezetekben, a párt és az ország vezetésében. Sok tehetséges, képzett emberünk van. De kevés a tapasztalatuk. Itt kell érvényesülnie a vezetők szerepének: legyenek az új káderek nevelői. Minden szervezet különálló sejtekből áll és állandóan megújul, mivel egyes sejtek elhalnak, mások születnek. A párt, a társadalom egésze is ilyen folyamaton megy keresztül, az élet ugyanilyen törvényét követi. Nem lehet megállítani vagy megzavarni ezt a természetes folyamatot anélkül, hogy kárt ne okoznának a párt és az egész társadalom szervezete fejlődésének. Nem titok, hogy vannak nálunk elvtársak, akiket annak idején méltóképpen értékeltek és vezető tisztségre választottak, s ők évtizedek óta betöltik ezeket a tisztségeket. Ez alatt egyesek közülük elveszítették azt a képességüket, hogy alkotó módon végezzék munkájukat, elveszítették érzéküket az új iránt, fékezővé váltak. Helytelen lenne az ilyen embereket továbbra is tisztségükben hagyni csak azért, mert valamikor megválasztották őket. Nem helyes, ha bezárkózunk ugyanazoknak a személyeknek a körébe, akiket valamikor beválasztottak a vezető szervekbe. Ez nem a mi politikánk. Természetesen, ha valakit nem választanak be a vezető pártszervbe, amikor már lejárt a megállapított idő, ez nem szolgálhat alapul a párttagok megkülönböztetésére. Ha a kommunista jól dolgozott a kijelölt poszton a megállapított idő alatt — megbecsülés és dicséret Illeti. Feladatunk, hogy munkában kifejlődött fiatal elvtársakat vonjunk be a vezető párt- és állami munkába. A marxizmus-leninizmus elméletére, a forradalmárok és a szocializmus építők nemzedékeinek tapasztalatára támaszkodva, az új erők, vállvetve a kipróbált káderekkel, sikeresen erősítik majd hazánk hatalmát, előre lendítik gazdasági életünket, tudományunkat, technikánkat éá kultúránkat. Ha számításba vesszük, hogy párt-alapszervezéteink és magasabb pártszerveink, alapfokú és magasabb tanács- és társadalmi szervezeteink egészen kiterjedt rendszerében sok százezer választott szerv van, világossá válik, hogy minden újabb választásnál újabb milliók kerülnek majd vezető munkakörbe. A káderek állandó felfrissítése, a munkában nevelkedett újabb elvtársak kiemelése párt* és állami gépezetünkben, a fiatal és a tapasztalt munkatársak együttműködése a marxistaleninista párt fejlődésének törvénye. Pártunknak ez a megállapítása a többi között azokra a tanulságokra épül, amelyek a sztálini személyi kultusz következményeiből adódnak. Több ízben is szólnom kellett erről, íg/ ezen a kongresszuson, Központi Bizottságunk beszámolójában is. A program és a szervezeti szabályzat tervezete — pártunk e fő dokumentumai — olyan tételeket tartalmaznak, amelyeknek biztosítékot kell nyújtaniuk a személyi kultusz újjáéledése ellen, határozottan gátat kell vetniük a személyi kultusznak. A kongresszus szónoki emelvényéről kijelentjük: a pártnak mindent meg kell tennie azért, hogy mindörökre elzárjuk a személyi kultusz útját. A választott szervek rendszeres megújítása legyen ezután pártéletünk szilárd normája, az állami és a társadalmi élet normája. Ezen az. alapon új lehetőségek tárulnak fel a kollektív vezetés elvének még következetesebb megvalósításához. A párt a kommunisták, az egész nép kollektív tapasztalatára és kollektív gondolkodására támaszkodik, minden irányban fejleszti a társadalmi szervek, az összes szovjet emberek kezdeményezését. Minden jó kezdeményezést, minden jó gondolatot, minden értékes javaslatot a legfigyelmesebben meg kell vizsgálni, hatékonyan kell támogatni, meg kell valósítani. Vannak azonban nálunk olyan funkcionáriusok, akiknél a tömegek kezdeményezései süket fülekre találnak. Ezek számára csupán az a fontos, amit maguk gondolnak és mondanak. Ez nem kommunista, hanem bürokratikus álláspont. Felhasználni a kommunizmus építése érdekében minden ember adottságait és képességeit — ez minden vezető, minden pártszervezet feladata. A választott szervek kialakításának javasolt rendszere új lehetőségeket nyújt a bírálat és az önbírálat fejlesztésére, arra, hogy végleg kiküszöböljük a beosztottaknak a vezetőktől való személyi függését, a családi érdekek érvényesülését, a munkában fellelhető fogyatékosságok és hibák kölcsönös takargatását. A káderek leválthatóságának elve lehetővé teszi, hogy a választott szervek megszabaduljanak olyan emberektől, akik hajlamosak nem törődni a vezető kollektíva és a nagy tömegek véleményével és akaratával, akikftől kivész a párt és a nép iránti felelősség érzése. A választott szerveknek ezután szabályozottan megújuló összetételben kell dolgozniuk, be kell fogadniuk a legalkalmasabb, a kommunizmus ügyét híven szolgáló új elemeket Az ügy érdeke megkívánja a régi és a fiatal káderek összehangolását, a vezetés folyamatosságát, különösen a felső szervekben. Folyamatosság nélkül lehetetlen lenne helyes bel- és külpolitikát folytatni, eredményesen vezetni a gazdasági és a kulturális építést. A vezetés folyamatossága az egyik lenini alapelv. Lenin azt tanította: „A pártszervezetnek és a vezér nevet megérdemlő pártvezetőknek jelentősége a többi közt éppen abban van, hogy az adott osztályhoz tartozó valamennyi gondolkozó" ember hosszas, szívós, változatos, sokoldalú munkája útján kikovácsolják a szükséges tudást, a szükséges tapasztalatokat, kifejlesztik a tudáson és a tapasztalatokon kívül szükséges politikai érzéket, ami képessé teszi őket arra, hogy bonyolult politikai kérdéseket gyorsan és helyesen oldjanak meg." (Lenin összes Művei. 31. kötet 57. old.) A párt funkcionáriusainak, vezetőinek tekintélye a párt nagy kincse. Bár elutasítjuk a személyi kultuszt, nem vesszük le napirendről azt a kérdést, hogy ki kell nevelni a párt vezető funkcionáriusait, meg kell szilárdítani tekintélyüket. A lényeg az, hogy a párt vezetőinek tehetségük, politikai adottságaik és hozzáértésük alapján a párt tömegeiből kell kikerülniük, szoros kapcsolatban kell ájjniuk a kommunistákkal és a néppel. így alakult a párt vezetőinek fejlődése Lenin életében: így kell ennek lennie most ls. Okvetlenül meg kell tartanunk, tovább kell fejlesztenünk a pártélet lenini normáit és a kollektív vezetés elveit; biztosítanunk kell a párt tömegeinek szigorú ellenőrzését a vezető szervek és dolgozóik fölött, minden kommunista tevékenységének és öntevékenységének fejlődését, valóban konstruktív részvételüket a párt politikájának kidolgozásában és végrehajtásában, hasonlóképpen a bírálat és az önbírálat fejlődését. ^ Ha a párt szüntelenül előre tekint, elvet mindent, ami elöregszik és elavul, ha állandóan a_ néphez és annak bölcsességéhez fordul, s Ičiegészíti és növeli tapasztalatait, akkor semmilyen megpróbáltatástól sem retten meg. Ilyen párt a mi pártunk, amelyet Lenin alapított és nevelt. Mindenkor szentül megőrizzük, elvtársak, és mind következetesebben valóra váltjuk halhatatlan vezérünk és tanítónk útmutatásait! így még hatalmasabb síkereket érünk el. Fejlődésünk új szakaszában különösen nagy jelentőségű, hogy javítsuk a tanácsok, a gazdasági szervek és szervezetek, a Komszomol, a szövetkezetek és más tömegszervezetek pártirányítását. Ez elsőrendű feltétele a nép fokozott szervezettségének és alkotó erői mozgósításának. A pártszervezetek felelősek a munkáért a kommunista építés valamennyi területén, de mégsem szabad az állami és társadalmi szervek helyébe lépniük. A tömegszervezetek pártirányításában az a legfontosabb, hogy a párt mozgósítsa erőfeszítéseiket a kommunizmus építésére; rendszeresen javítsa vezetőszerveiknek összetételét, gondoskodjék a káderek előléptetéséről, helyes elosztásáról és neveléséről. A jelenlegi szakaszban különösen megnő a párttagok szerepe és felelőssége, „Kommunista": — ez fennkölt elnevezés. Most inkább, mint valaha, megkövetelik tőle, hogy viselője ott álljon a párt politikájának végrehajtásáért vívott harc élvonalában. A kommunistának a nép becsületes szolgálatával, s a társadalmi és magánéletében tanúsított egész magatartásával példát kell mutatnia a kommunista viszonyok. kifejlesztésére és megszilárdítására, a kommunista erkölcs előírásainak megtartására. A párt erejének és legyőzhetetlenségének legfőbb forrása a megbonthatatlan eszmei és szervezeti összeforrottsága. A párt fegyvertárában szervezeti biztosítékok vannak a lenini pártossággal összeférhetetlen frakciók és a klikkszellem mindenféle megnyilatkozásának leküzdésére: A programtervezet valóban forradalmi intézkedéseket tartalmaz a káderek felfrissítésére, a személyi kultusz elleni harcra, s a párton belüli demokrácia legteljesebb kifejlesztésére. Ezek az intézkedések szoros, szerves kapcsolatban állnak a párt által kidolgozott általános tervvel, a kommunizmusért vívott harc taktikájával és stratégiájával. Végrehajtásuk lehetőséget nyújt arra, hogy még átfogóbban kifejlesszük a tehetséges, a kommunizmus iránt odaadó káderek nevelését, fokozzuk a párt, az összes társadalmi szervezetek, az egész nép aktivitását. Akkor még sikeresebben halad majd a gazdaság és a kultúra, a kommunizmus építése. Elvtársak 1 A kommunizmus általánosan kibontakozó építése programjának kidolgozása pártunk és a Központi Bizottság hatalmas elméleti erejéről tanúskodik. Mi, szovjet kommunisták, a programmal felfegyverkezve, mintegy újabb magaslatra emelkedünk, amelyről még világosabban látjuk kommunista jövőnket. Mi adja nekünk ezt az erőt? Mindenekelőtt a marxizmus-leninizmus, a mi mindent legyőző és állandóan fejlődő tanításunk, a szocializmus és a komVII. A párt a kommunizmus általánosan kibontakozó f' Elvtársak! Az új program lenini pártunk nagyságáról tanúskodik. A kommunizmus fennkölt eszményeit kifejezésre juttatva, a párt becsülettel teljesíti a társadalom forradalmi átalakítása vezetőjének küldetését. Marxista-leninista pártunk, amely a munkásosztály pártjaként jött létre, az egész nép pártja lett. Ebben domborodik ki az érdekek és a világnézet azonosságában összeforrt szovjet társadalom sziklaszilárd egysége és ereje. A párt mindig — ragyogó napsütésben és borult időben, a győzelem napjaiban és a súlyos megpróbáltatások idején egyaránt — együtt van a néppel, a nép együtt van a párttal. A kommunista párt az az erő, amely népünk akaratát, erőfeszítéseit és energiáját a történelmi fejlődés új szakaszában felvetődött feladatok megoldására összpontosítja. Most, amikor az ország óriási anyagi lehetőségekkel, magas fejlettségi fokon álló tudománnyal és technikával rendelkezik, amikor sodró áradatként forr, buzog a néptömegek kezdeményezőkészsége, előrehaladásunk üteme főleg attól függ, helyesen valósítjuk-e meg a kitűzött politikai irányvonalat mind állami, mind pedig helyi méretekben, helyesen és hatásosan működik-e állami és társadalmi szervezeteink egész rendszere, hozzáértőén használják-e ki a szocialista rendszer előnyeit. Ebből következik, hogy a kommunizmus általánosan kibontakozó építésének időszakában a párt irányító és szervező szerepét növelni kell. Milyen fő irányvonalakban megy végbe a kommunista párt fejlődése ebben az időszakban? Ogy véljük, hogy ezek az irányvonalak a következők lesznek: — A párt szerepének további növelése a társadalmi-politikai szervezet legmagasabb formájaként, a kommunista építés valamennyi részlegére gyakorolt irányító ráhatás erősítése. — A párt és a nép egységének erősítése, a párt és a pártonkívüli tömegek közti kapcsolat formáinak gazdagítása, a dolgozók mind szélesebb rétegeinek a párttagok színvonalára történő emelése. — A pártdemokrácia továbbfejlesztése, a párttag fogalma jelentőségének növelése, az összes kommunisták aktivitásának és öntevékenységének fokozása, a párt sorai egységének és összeforrottságának szilárdítása. Hangsúlyoznom kell, hogy a kommunizmus általánosan kibontakozó időszakának meg kell felelnie a pártpolitikai munka s a pártszervezés és vezetés új, magasabb színvonalának. Az új program elfogadása nagy történelmi tett. Ám ez csak a kezdet. A program megvalósítása a döntő. A programban kitűzött grandiózus feladatok soha nem emelt nagy követelményeket támasztanak az egész párttal és minden pártszervezettel szemben. Az SZKP szervezeti szabályzata, amelyet kongresszusunk az új program alapján elfogad, az általánosan kibontakozó kommunista építési időszakának feltételeivel és feladataival Összhangban fejti ki a párt szervezeti elveit. Nagy elvi jelentőségű probléma a választott pártszervek megalakítása. A progcamtervezet új rendszert javasolt, amely biztosítja a ve zető pártszervek rendszeres felújítását. Véleményünk szerint a leválthatóság elvét célszerű lenne kiterjeszteni az államhatalom és a társadalmi szervezetek választott szerveire is. Az áttérés erre a rendszerre hatalmas lépés demokráciánk fejlesztésében, összhangban van a szovjet társadalom politikai szervezete új szakaszának lényegével, mikor is az állam egységes népi állam lett, a párt pedig az egész nép akaratának és érdekeinek kifejezője, jellemző erre a szakaszra a párt sorainak és eszmei erejének óriási megnövekedése, kádereinek megsokasodása, a nép politikai és kulturális színvonalának páratlan fellendülése. Amikor a párt született, élenjáró munkások és értelmiségiek egyedeiből és tucatjaiból tevődött össze, akik azért csatlakoztak a marxizmushoz, mert igyekeztek megismerni a törUJ SZO 6 * 1961- Október 20.