Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)

1961-10-20 / 292. szám, péntek

A Szovjetunió Kommunista Pártjának programjáról N. Sz. Hruscsov elvtárs beszámolója a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusán f A MAI SZAMUNKBAN KÖZÖLJÜK N. SZ. HRUSCSOV ELVTÁRSNAK A SZOVJETUNIÖ KOMMUNISTA PÁRTJA. PROGRAMTERVEZETÉRŐL TARTOTT BESZÁMOUÖJA BEFEJEZŐ RÉSZÉT.) A monopóltőkés burzsoázia ádáz kommunistaellenes, hadjáratot indított, s az antikommunizmus kalózlobogója alatt egyesítette a dolgozó nép minden ellenségét. Egyáltalán nincs kizárva, hogy a monopoltőkés burzsoázia a legszélsőségesebb, legvéresebb eszközökhöz folyamodik, hogy megtarthassa uralmát. Ilyen körülmények között időszerűbbek, mint valaha Lenin szavai: a munkásosztálynak „tisztában kell lennie a társadalmi tevékenység kivétel nélkül minden formájával és oldalával..." Készen kell állnia arra, hogy „az egyik formát a legnagyobb gyorsasággal és a legváratlanabbul egy másik forma fogja felváltani". (Lenin Művei 31. kötet 87. old., magyarul. Szikra. 1951.) A jelenlegi korszakban tovább közelednek egymáshoz és még jobban összefonódnak a népi demokratikus, nemzeti felszabadító és szocialista forradalmak feladatai. A társadalmi fejlődés logikája oda vezetett, hogy mindezek a forradalmak elsősorban egyetlen fő ellenség ellen irányulnak: az imperializmus, a monopoltőkés burzsoázia ellen. Gyakran felvetődik a kérdés: hogyan halad tovább a világméretű felszabadító mozgalom? A fejlett tőkésországokban természetesen teljesen megértek a szocializmusra való áttérés feltételei. Ázsia, Afrika, Latin-Amerika forrongó, gazdaságilag fejletlen államai, miután véghezvitték a nemzeti felszabadító, antiímperialista forradalmat, megvalósíthatják az áttérést a szocializmusba. Korunkban gyakorlatilag bármely ország, fejlődési fokától függetlenül, a szocializmushoz vezető útra léphet. A forradalmi világfolyamat mindjobban kibontakozik, minden földrészre kiterjed. Az imperializmus annak idején, minthogy nem tudta katonai úton megsemmisíteni a világ első szocialista államát, megpróbálta „egészségügyi kordonnal" elzárni a világ többi részétől. De Európa és Ázsia népeinek forradalmi energiája az Elbától a dél-kínai tengerekig terjesztette ki a szocializmus határát. Az imperialisták mindent megtettek, hogy e keretek között tartsák a forradalom eszméit. De sem a hegyek, sem az óceánok nem jelentenek akadályt a szabadság eszmél előtt. Szemléltető példa erre a győzelmes kubai forradalom. A szabadságszerető kubai nép magasra emelte az antiimperialista népi forradalom zászlaját és megtisztította földjét az idegen fosztogatóktól és cinkosaiktól. A forradalom zászlaja alatt egyesültek a munkások, parasztok, értelmiségiek, a városi középrétegek. Ez a kubai forradalom egyik fő erőforrása és egyúttal záloga annak, hogy tovább fog fejlődni a társadalmi haladás útján. A messzi tengereken fekvő kis sziget a szabadság kiolthatatlan világítótornya lett és megvilágítja a haladás útját Latin-Amerika minden népe előtt. A Szovjetuniótól messze van Kuba, de népeink közel érzik magukat egymáshoz. A mi szívünk veletek van, kubai hősök, akik hazátok függetlenségét és szabadságát védelmezitek az amerikai imperializmussal szemben, akik szocialista célokat írtatok harci zászlótokra! Népünk segítette és segíteni fogja a testvéri kubai népet igaz ügyéért vívott szent harcában. Ahogyan erősödik a szocialista rendszer és mind teljesebben feltárulnak előnyei a kapitalizmussal szemben, ahogyan világszerte izmosodnak a szocialista és a demokratikus erők, mind több, különböző fejlődési szinten levő ország lép majd a forradalom útjára, kapcsolódik a szocializmus rendszerébe, ahogy a folyók egyetlen bővizű, hatalmas folyammá egyesülnék. A munkásosztály forradalmi harcában a jövőben is találkozni fog különféle opportunista irányzatokkal, amelyek akadályozzák erőinek tömörítését és céljainak elérését. Amíg létezik kapitalizmus, ezek az irányzatok különféle köntösben újból meg újból megjelennek. Ezért hangsúlyozza a programtervezet, hogy harcolni kell mind a szociáldemokratizmus és a revizlonizmus ideológiája ellen, mind a dogmatizmus és a szektásság ellen. Az SZKP továbbra is mindent elkövet, hogy becsülettel teljesítse a nemzetközi munkásosztállyal, a világ dolgozóival szemben fennálló internacionalista kötelességét, továbbra is minden erőfeszítését a világ kommunistáit tömörítő nagy hadsereg sorai egységének és összeforrottságának erősítésére összpontosítja. Elvtársaki Kommunista építésünk sikerei páratlan jelentőségűek lesznek Ázsia, Afrika, Latin-Amerika e hatalmas, sok szenvedést látott kontinensek népeinek sorsa szempontjából, amelyek most teljes erejükkel az önálló történelemalkotás magaslatára emelkednek, s keresik gazdaságuk és kultúrájuk gyors felemelésének útjait. A nemzeti felszabadító mozgalom a gyarmati rendszerek felszámolásának befejező szakaszába lépett. A felszabadult népek feladatul tűzik maguk elé politikai önállóságuk megszilárdítását, támadásba mennek át a gazdasági elmaradottság ellen, hogy megszüntessék azt és megsemmisítsék az imperializmustól való függés minden formáját. Ütjük azonban nem könnyű. Az imperializmus, amely nyílt harcokban csatát vesztett a nemzeti felszabadító mozgalommal szemben, nem teszi le a fegyvert. Módszerei mind kifinomultabbak lesznek. A monopolisták a gazdaságilag elmaradott államok világában messzemenő tervet igyekszenek megvalósítani pozícióik megőrzésére és megszilárdítására. E terv valódi lényegét jóindulatúnak álcázott segélyszólamokkal leplezik. Az elsőség pálmája itt is az amerikai imperialistáké. Természetesen sző sem lehet arről, hogy az imperialista hatalmak önzetlen segítséget nyújtsanak az elmaradott országoknak. A monopóliumok nem mondhatnak le extraprofitjukról. A monopóliumok célja változatlanul az, hogy az agrár- és nyersanyagfüggőség helyzetében tartsák a gazdaságilag elmaradott országokat és kizsákmányolják népeiket. És ha az imperialisták mégis a „segítés" politikáját hangoztatják, ez nem őszinte, hanem kényszerű lépés. A fináncollgarchlának esze ágában sem volt segítséget nyújtani a gazdaságilag elmaradott országoknak, amíg az imperializmus osztatlanul uralkodott a világon. Akkor változott meg a helyzet, amikor a Szovjetunió és a szocialista világrendszer aláaknázta az imperialista hatalmak monopóliumát a gépszállításokban, a hitelek és kölcsönök folyósításában, a műszaki tapasztalatokban és ismeretekben. Az imperialisták, ha szabad így mondani, kénytelenek voltak átrendezni soraikat, kénytelenk voltak szóba hozni a gazdaságilag elmaradott országok gazdasági „megsegítését". Azt várták, hogy ezekben az országokban imákat rebegnek majd és úgy mondanak köszönetet azoknak, akik valamiféle dolláralamizsnát vetnek oda nekik. Ehelyett az amerikai imperialisták csak átkozödást hallottak. Miért? Azért, mert az Egyesült Államok lényegében csupán jelentéktelen alamizsnát juttat azokból az óriási összegekből, amelyeket az elmaradott országokból szivattyúz ki. Valójában az Egyesült Államok 1946 és 1959 között a gazdaságilag elmaradott országokban befektetett minden dollár után évente két és fél dollár nyereséget vitt ki ezekből az országokból. Szovjet közgazdászok számításai szerint az Egyesült Államok és a többi nyugati ország monopóliumai évente 20 milliárd dollárt szivatytyúznak ki a gyengén fejlett országokból. Ha ezt segélynek nevezik, akkor mit neveznek rablásnak. A rablókat pedig nem áldani hanem átkozni szokták. A monopolisták arra törekszenek, hogy az imperializmus járszalagján tartsák a gazdaságilag elmaradott országokat és rögzítsék megalázott helyzetüket a kapitalista világgazdasági rendszerben. De ez hiábavaló próbálkozás! Az elmaradott országok népei nem akarnak az imperializmushoz láncolva maradni. Látták a szocializmus példáját. A népek a szocializmusról ma már nemcsak könyvekből ítélnek, hanem mindenekelőtt tényleges eredményeiből. A népek látják, hogy a szovjethatalom nem évszázadok, hanem egy emberöltő alatt leszámolt az ország évszázados elmaradottságával, s a Szovjetunió erős világhatalom lett. Az a körülmény, hogy volt gyarmatok politika! függetlenségre tettek szert, kedvezően befolyásolta gazdasági fejlődésüket. Meggyorsult a termelés növekedésének üteme. Míg a második világháború előtt ezekben az országokban a termelés fejlődésének átlagos évi üteme egy százalék volt, addig a legutóbbi években az ütem négy százalékra emelkedett. Sok országban létrejött az állami szektor, fejlődésnek indult a nemzeti ipar. Ezek azonban csupán az első lépések. A gyarmati rendszer öröksége még igen erős. Fontos gazdasági feladatok várnak megoldásra. Ugyanakkor a burzsoázia és a hűbérurak felső rétege, amely a külföldi tőkéhez kötötte sorsát, igyekszil. rögzíteni a gazdaságilag elmaradott országokat a kapitalizmus világrendszerében. Az az út, amelyre az imperialisták és szekértolóik taszítják ezeket az országokat, semmiképpen nem biztosíthatja azoknak a problémáknak megoldását, amelyeknek tudatában a népek harcba indultak a gyarmattartók ellen. Hol van hát a kivezető út? A történelem világos választ ad erre a kérdésre: a kivezető utat nem kapitalista fejlődés útján kell keresni. Aki tudni akarja, hogy ez milyen eredményeket hoz, az tekintsen szovjet Közép-Ázsia és hazánk más területeinek virágzó köztársaságaira, amelyeknek Október után már nem kellett végigjárniok a kapitalista fejlődés gyötrelmes útját. A nem kapitalista fejlődés útjára lépni nem lehet automatikusan. Csak a munkásosztály, a dolgozó tömegek aktív harca, az összes demokratikus és hazafias erők átfogó n«mzetl frontba tömörülése vezetheti rá a népeket erre az útra. A marxista elméleti gondolkodás a fejlődés objektív menetének mélyreható tanulmányozása alapján felfedezte azt a formát, amelyben a legsikeresebben történhet meg a nemzetek összes egészséges erőinek összefogása. Ez a forma a nemzeti demokratikus állam. Ez az állam, amely nem egy osztály, hanem széles néprétegek érdekeit tükrözi, hivatott hiánytalanul megoldani az antiimperialista nemzeti felszabadító forradalom feladatait. A nemzeti függetlenségüket elnyerő népek szerencséje, hogy olyan körülmények között lépnek rá az önálló fejlődés útjára, amikor az imperializmus ereje, az események menetére gyakorolt befolyásának lehetősége állandóan csökken, amikor a szocializmus ereje és befolyása állandóan nő. Ilyen körülmények között összehasonlíthatatlanul könnyebb lesz megoldaniok a gazdasági és a társadalmi fejlődés feladatait. A Szovjetuniónak, akárcsak a többi szocialista országnak, nincs szándéka beavatkozni a fiatal, S2abad államok belügyeibe, nincs szándékában valakire is rákényszeríteni a szocializmust. A szocializmus exportja nem volt, nincs és nem is lesz. De ne legyen a gyarmati rendszer meghonosítása az ellenforradalom exportja sem. Az SZKP nemzetközi politikája egyik sarkkövének tekinti a gyarmati igától megszabadult népekkel valő szövetséget. Pártunk internacionalista kötelességének tartja, hogy segítse a nemzeti függetlenség kivívása és megszilárdítása útján haladó népeket, a gyarmati rendszer teljes megsemmisítéséért küzdő összes népeket! Elvtársak! Grandiózus terveink teljesítése döntően fog hozzájárulni a kommunizmus történelmi küldetésének valóra váltásához — a háborúk száműzéséhez, az örök béke megteremtéséhez a földön. Történelmi tapasztalat igazolta, hogy a háború ugyanúgy elválaszthatatlan az imperializmustól, mint ahogy az Imperialista háborúk elleni harc, a béke megszilárdításának politikája szerves alkotó eleme a szocializmusnak. Az emberi emlékezetből nem lehet kitörölni azokat az eseményeket, amelyeket nem a krónikások, hanem sok millió ember vére írt a történelem lapjaira. 1898-tól kezdve — amikor az Amerikai Egyesült Államok kirobbantotta az imperializmus korának első háborúját — az imperializmus szakadatlan egymásutánban zúdított a népekre „helyi háborúkat", s kétszer sodorta az emberiséget példátlan nemzetközi vérontás örvéhyébe. Sőt, mi több, még füstölögtek a városok és falvak romjai, még be sem gyógyultak a sebek a milliók szívében, akik a második világháború tüzében elveszítették hozzátartozóikat, amikor az Egyesült Államok imperialistái már „igényt" jelentettek be a harmadik világháborúra. Az imperialista táborban és mindenekelőtt az Amerikai Egyesült Államokban olyan csoportok működnek, amelyek hazárdjátékosok módjára viselkednek. Nem gondolkoznak el azon, milyen csapást Jelentene az emberiségre az általuk előkészített új háború. A termonukleáris és rakétafegyver alkalmazása az emberek tömeges pusztulásának és az anyagi értékek megsemmisülésének térségévé változtatná a földkerekség minden kontinensét. Egy termonukleáris világháború körülményei között a területi tényező elveszíti korábbi Jelentőségét. A nyugati félteke is hadszíntérré válik, ahol pusztító forgószél fog tombolni. Korunkban a háború nem lehet a nemzetközi viták megoldásának módja, s nem is kell hogy az legyen. Felvetődhet a kérdés, nincs-e ellentmondás egyrészt a háborús veszély létezésének elismerése, másrészt pedig ama törekvésünk között, hogy száműzzük a háborút a társadalom életéből? Nem, elvtársak, itt nincs ellentmondás. A nemzetközi küzdőtéren--ható erők sokoldalú és mélyreható elemzésén alapszik a pártnak ama meggyőződése, hogy már az emberek mai nemzedékének minden lehetősége megvan a világháború elhárítására. Ez az elemzés kétségbevonhatatlan következtetéshez vezet: a nemzetközi politikai, gazdasági és katonai erőviszonyok már megváltoztak a békeszerető tábor Javára. Mi biitosítja ezt a túlsúlyt? Mindenekelőtt a következő alapvető tényezők: ELŐSZŰR — az általános béke fenntartására és megszilárdítására összpontosítja minden erőfeszítését a kor legnagyobb hatalma — a Szovjetunió. Bármely kapitalista nagyhatalom erejének növekedését szüntelenül az illető hatalom agresszív törekvései kísérték és ennek kapcsán ez a háborús veszély kiéleződéséhez vezetett, ellenben a világon az első szocialista állam erejének növekedése hathatós biztosítékokat teremtett és teremt a háborús veszély ellen, és növeli a lehetőségeket a háború elhárítására. Amióta a Szovjetunió a tudomány és a technika döntő ágazataiban kivívta a világelsőséget és a békeharc mérlegének serpenyőjébe helyezte ezt a fölényt — azóta sokszorosan megnövekedtek az általános biztonság megteremtésének lehetőségei. MÁSODSZOR — az imperialista agresszorok útjában a Szovjetunióval együtt ma dj, hatalmas erő áll — a szocialista világtábor valamennyi országa. Az imperializmus körülményei között bármely államcsoport létrejötte új háborúk előkészítésének célját követi, ellenben a szocialista közösség országai kizárólag a béke és a társadalmi haladás diadaláért egyesítik •TŐfeszíféseifcet. HARMADSZOR — kilépett a nemzetközi küzdőtérre egy másik új erő — a fiatal ázsiai, afrikai, latin-amerikai nemzeti államok nagy csoportja, ama államok csoportja, amelyeknek a nemzeti újjászületés feladatainak megvalósítása céljából érdeke a béke megőrzése. Ezeknek dz államoknak a többsége a békepolitika híve. Az említett országokban élő népek létérdekeinek és a szocialista államokban élő népek érdekeinek összhangja az objektív alap erőfeszítéseik egyesítéséhez, a béke megvédésére. Ez a hatalmas front, amely felöleli az emberiség kétharmadának akaratát és erejét, meghátrálásra késztetheti az imperialista agreszszorokat. NEGYEDSZER — hallatlanul megnövekedett a nemzetközi politikában a tőkés országok néptömegeinek szerepe is. A termonukleáris háborá veszélyével szemben kibontakozik a legkülönbözőbb tömegmozgalmak mindeddig soha nem látott szövetkezése, s ezeket a mozgalmakat az a törekvés egyesíti, hogy örökre megszabadítsák az emberiséget a háborús katasztrófától. A nemzetközi munkásosztály, amely mind jobban felismeri történelmi felelősségét az emberiség sorsáért, e szövetség hatalmas szervező erejévé vált. A béke zászlaja a világ kommunistái sukmilliós seregének biztos kezében van. Ezek korunk legfőbb erői, amelyek elállják a háború útját. Ezek az erők már ma is valóban megszámlálhatatlanok. Holnap még hatalmasabbak lesznek. Erősödésük szempontjából döntő jelentőségű lesz a szocialista országok gazdasági terveinek valóra váltása. A programban meghirdetett terveink megvalósítása azt eredményezi, hogy még szilárdabbá válik a bázis, amelyre a béke védelmezői támaszkodnak. , Az emberiség elháríthatja és el is kell hogy hárítsa a háborút. Ám ezt a feladatot csak az összes békeszerető erők legtevékenyebb és leghatározottabb akciói válthatják valóra. Idejében megfékezni az (Folytatás a 4. oldalon) N. SZ. HRUSCSOV ELVTÁRS BESZÁMOLÖJÁT TARTJA (CTK — telefoto) ÜJ SZÖ 3 * 1961. október 11.