Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)

1961-10-03 / 275. szám, kedd

Á TEHENES A HATÉKONYSÁG KÖVETELMÉNYE; Sokkal bátrabban és határozottabban A HATÉKONYSÁG FELÜLVIZSGÁLÁSÁRA alakult bizottság a napokban fejezte be munkáját a dúlovcei szövetkezetben. Azóta úgyszólván darázsfészekhez hasonlít a falu. Az emberek zsörtölődnek, vitatkoznak egymással, de mindegyik elhárítja magáról a felelősséget. — Mi nem vagyunk hibásak a terv nemteljesítéséért, sem azért, hogy közel egymillió koronával lett alacsonyabb a jövedelem a tervezettnél... Annyi bizonyos, pontosan, név szerint a hatékonyság elemzését tartalmazó vaskos jegyzőkönyv sem nevezi meg a „tetteseket". A feljegyzésekből azonban jól ki lehet olvasni, mely termelési szakaszon követték el a hibát : ... „a szövetkezet nyolc hónap alatt 388 ezer koronával lépte túl az önköltségek tervét, ugyanakkor 984 ezer koronával kevesebbet bevételezett ..." Gazdasági értelemben ez annyit jelent, hogy mind a növénytermelésben, mind az állattenyésztésben túl magasak a termelési költségek, hiszen egy kilogramm sertéshús előállítási költsége 8,60 korona, a vágómarha kilogrammjáé pedig 11,08 korona. Labský Ján könyvelő ezzel kapcsolatban még megjegyezte: — Termékeink előállítási költségei ennél sokkal magasabbak, mert nem számoltuk hozzájuk az egyéb kiadásokat. Ha ezt megtennénk, akkor bizony a' termelési költségek alig különböznének az eladási ártól. Ma már tehát a szövetkezeteseknek sem lehet közömbös, mennyit és milyen költséggel termelnek. Ha egy kilogramm sertéshúsért csak annyit kapnak, mint amennyit a termeléséért kifizettek, nem beszélhetünk jövedelmező gazdálkodásról. A szövetkezetnek arra kell törekednie, hogy többet és olcsóbban termeljen, mert csak így képes lépést tartani a fejlődéssel, csak így tudja biztosítani az újratermeléshez szükséges anyagi fedezetet. KRASLAN KÁLMÁN ELNÖK a gazdálkodás gyengébb eredményeit egészen más szemszögből igyekszik megmagyarázni és az objektív nehézségeket hozza fel mentségül. — A szomszédos falvak szövetkezeteihez viszonyítva nagy a hátrányunk, — mondotta —, hiszen mi valójában csak három éve gazdálkodunk közösen ... Nem vQlt szándékomban az elnökkel vitatkozni, de már bocsássa meg a világ azt, hogy a rozstermés 30 százaléka kipergeti a földeken, nem lehet a szövetkezet kései megalakulásának rovására írni. A gabonából nem érték el a tervezett hektárhozamokat — többen ezt a hosszan tartó szárazsággal magyarázzák — arról azonban, hogy miért nem alkalmaz-, ték az aratásban az új technológiát, senki még egy szóval sem tesz említést. Kétmenetes módszerrel lényegesen csökkenthették volna a szemveszteséget, s a hektárhozamok legalább két mázsával nagyobbak lehettek volna. A gabonatermelés csak az érem egyik oldala Egyébként az ipari és a kapásnövények termelésének szintén gazdag hagyományai vannak a faluban és nem vitás, a szövetkezetben jól gondoskodnak a termelés biztosításáról, de annál rosszabb, hogy a betakarítási munkák megszervezésére kevés figyelmet szentelnek. Ennek bizonyítására felhozok egy példát. Itt az ősz, elérkezett a kapásnövények betakarításának ideje, melyet teljes joggal második aratásnak is nevezhetünk. A szövetkezetnek 13 traktora és számos más gépi felszerelése van, jelentős létszámú tagsággal rendelkezik. Lehet-e ilyen gazdaságban probléma a kukoricatörés, vagy a répabetakarítás, a sllózás? Első látszatra nem. Ám nem használják kl megfelelően a gépek erejét, sőt a tagok több mint 30 százaléka nem jár rendszeresen dolgozni s a napokban — éppen akkor, midőn a szövetkezet — a háztáji földeken is megkezdték a kukorlcatörést. KRASLAN JÓZSEF AGRONÖMUS idegesen kapja le szemüvegjét és bizony jogos felháborodással a hangjában bírálja a háztáji földek kiosztásának helytelen rendszerét. — Annak idején megmondtam, közösen műveljük meg a háztáji kukoricaföldet Is, s csak annak a tagnak engedélyezzük meg a törést, aki legalább 200 munkaegységet szerzett a szövetkezetben. Danis Vilmos kertész sincs a legjobb kedvében. Közel 300 ezer korona értékű zöldség kint hever még a földeken, de naponta alig négy-öt aszszony szedi csupán a paprikát, a temérdek paradicsomot. Ha beköszöntenek a talajmenti fagyok — s erre minden nap lehet már számítani — jelentős veszteség éri a szövetkezetet. A termelésnek sok a kihasználatlan tartaléka a szövetkezetben ás ezenkívül a tagság egy része még a munkafegyelemmel is hadilábon áll, nem tartja be az alapszabályokat, nem respektálja a közgyűlésen elfogadott házirendet. EnálkQl pedig nem lehet eredményesen gazdálkodni. A növénytermelés eredményei az állattenyésztés fejlesztését kedvezőtlenül befolyásolják. Kevés gabona termett s ez magával vonja a takarmányadagok csökkentését, melynek hatását az alacsony súlygyarapodásban, tejhozamban a tagság Jövedelmében Is megérzi. A sertéshizlalásnál például a kevés szemestakarmány miatt be kellett szüntetni a szárazetetést s azóta ezen a munkahelyen négy ember helyett hatan végzik el a teendőket. A két szövetkezeti tag beállítása drágítja a termelést, mert munkájukat hagyományos módon végzik, hónapok óta a nedves etetést alkalmazzák. Növekedett-e a súlygyarapodás? — Inkább csökkent — tájékoztatott Mucin Sándor zootechnikus — hiszen a hízóknál a napi 0,25 kilogrammot sem közelíti meg. Ezért nem teljesítjük a hústermelés tervét, és úgy áll a dolog, hogy 224 mázsa sertéshússal maradunk adósai a közellátásnak. Nem sorolom fel a hatékonyság felülvizsgálása által megállapított további fogyatékosságokat, hiszen a szövetkezetesek valamennyien jól Ismerik. A falusi pártszervezetnek és az EFSZ-ban dolgozó kommunistáknak azonban meg kell találniuk az egy helyben való topogásból kivezető helyes utat, melynek egyik legfontosabb része a házirend betartása, a munkafegyelem megszilárdítása. Az állam nagyon sok eszközzel segíti a szövetkezetet s ennek fejében csupán azt kéri a dúlovceiektől Is, hogy saját érdekükben több húst, gabonát, tejet termeljenek eladásra, mert ezzel elsősorban saját jövedelműket gyarapítják. A MÁSIK NAGYON FONTOS KÉRDÉS a közös gazdálkodás gépesítése, mely igen alacsony színvonalon mozog. A szövetkezetnek elegendő gépe, felszerelése van ahhoz, hogy megszervezze a komplex gépesítési brigádokat, melyek olcsóbbá teszik a termelést, jelentős számú munkaerőt takarítanak meg, növelik a munka termelékenységét. A hatékonyság felülvizsgálásának eredményeivel a szövetkezet egész tagságát, a falu valamennyi dolgozóját meg kell ismertetni. Már magában az elnevezés, hogy hatékonyság, azt kívánja a mezőgazdaság dolgozóitól, tegyenek meg mindent a termelés fokozásának érdekében. A dúlovcei szövetkezetben — tekintettel arra, hogy később rajtoltak a közős gazdálkodásban — a termelés fokozásához vezető lépéseknek sokkal bátrabbaknak kell lenniük. Szombath Ambrus Felszínre kerülnek a rejtett tartalékok A hostivaŕi TOS nemzeti vállalatban olyan csiszológépeket gyártanak, melyek világviszonylatban is megállják helyüket. A hatékonyság felülvizsgálásának folyamán az üzem dolgozói minden igyekezetükkel arra törekednek, hogy feltárják a rejtett tartalékokat. Az előzetes eredmények szerint lehetővé válik, hogy 150 788 normaórát takarítsanak meg. özéptermetü, jóvágású fiatalember. Harminckettedik életévet tapossa, hat szép gyermek apfa. Ötvennégytől, vagyis kezdetiül fogva tagja a szövetkezetnek, és négy éve a kyselicel szövetkezet megbecsült jőszággondozója. Több mint tíz éve tagja pártunknak. Egyesek azt mondják róla: a kommunista eszméket már az anyatejjel szívta magába. Mások pedig így dicsérik: derék gyerek ez a Sárközi Lajcsi. Az állításban bizony sok az igazság. Édesapja már a húszas években mint kommunista szállt síkra a munkástgazságért. Tizen voltak testvérek. Lajcsi volt a legidősebb. Már gyerekfejjel belekóstolt a cselédkenyérbe. Amikor pedig betöltötte tizennyolcadik évét, tudta, hol .a helye. Édesanyjával együtt kérték felvételüket a pártba. A Sárközi-család négy hold földet kapott a felszabadulás után. Ötvennégyben pedig négy holdjukkal elsők között írták alá a belépőt. Nemcsak földet vittek a szövetkezetbe, hanem munkaerőt is. Jelenleg hárman dolgoznak a szövetkezetben, Lajcsi édesanyjával tehenes, Kató, a húga baromfigondozó, az öccse most szerel le, ő is a szövetkezetből ment el és oda jön vissza. Édesapja, Sárközt András is eljárogat még a közösbe, ha egészségi állapota engedi. Ötvennyolctól tehenes a Lajcsi. Nem mintha előbbi munkahelyén nem érezte volna magát jól. Ilyesmiről szó stncs. Elégedett volt ő ts, a szövetkezet vezetősége is munkájával. Baj volt azonban az állattenyésztés körül. így került sor arra, hogy a pártszervezet őt küldte az istállóba. Nemcsak jószággondozó volt Ő ott, hanem tanácsadó, agitátor, és példamutató. Lajcsiban nem csalódott a pártszervezet. A szavakat, — vagyis azt, hogy ha jól bánnak a jószággal nem lehet eredménytelen a fáradozás — példával igazolta. Az utóbbi évek során nyolc-kilenc literes fejési átlagot ért el. Nem elégedett meg azonban azzal, hogy csak az ő jószágai tejelA Koiice mellett épiilä legnagyobb kohóipari kombinátban szfip sikereket érnek el a szocialista munkaverseny keretében, Különösen nagy visszhangra talált a „Vlagyimir! mozgalom". A vasmű beruházási szakaszának dolgozói személyes szfimlit nyitottak a megtakarításra. Jelenleg Kovalak elvtárs tartozik a legjobbak közé, akt az onerglamegtakarítás terén az év elejétől már 300 ezer koronát mutat fel. jenek jól. Segített, tanácsot adott a többieknek is, A szó, a fáradozás nem veszett kárba, mert szövetkezetük a tejtermelésben járási méretben ts elvitte a pálmát. A múlt év során újabb megfeszített munkát, erőpróbát igénylő feladat hárult a kommunistákra. A kyselicei szövetkezet egyesült a vajkai és dobrohošti szövetkezetekkel. Már a kezdet kezdetén elhatározták, hogy mind a három szövetkezetből kiselejtezik a gümőkóros jószágot. Kysellcén pedig csakis egészséges állatokat helyeznek el. Az intézkedések megtörténtek. A beteg, de még jól tejelő teheneket elvitték Vajkára. Kyselicére pedig összpontosították a fiatal állatokat. Ez a változás a többletmunka mellett a tejtermelés csökkenéséhez ts vezetett, amtnek anyagi körülményeit a jószággondozók ts megérezték Senki számára nem volt mindegy, hogy régebben ktlencven-kilencvenöt munkaegységet szereztek havonta, most pedtg átmenetileg be kell érntük negyvenöt-ötvennel. Sárközi Lajcsinak újból össze kellett szednie minden tudását, meggyőzőképességét, hogy elejét vegye esetleges túlkapásoknak. Ezekben a napokban az istálló valóságos gyülésteremmé vált. Órákhosszat tartó viták követték egymást. Végre szót értettek, Lajcsi maradt a győztes, mert amit mondott, annak igazáról szentül megvolt győződve. Azzal érvelt: Valamennyiük érdeke, hogy egészséges legyen a jószágállomány, ez a további siker alapja. Hogy még nagyobb eredményeket elérhessenek érdemes érte valamit áldozni is. TíMeggyőződésében elsősorban édesanyja állt a pártjára. Később a többlek Is belátták, igazat beszél a Lajcsi. Most, hogy felkerestem Sárközi elvtársat és a nehéz napokról próbáltam érdeklődni, mosolyogva válaszol: — Mi nemcsak a mának élünk... Így beszél egy kommunista, a ma embere, a hajdani szolgalegény. SZARKA ISTVÁN A Kelet-Szlovákiai Vasműben eddig nyolc szocialista munkabrigád alakult, s egyre több kollektíva kapcsolódik be a szocialista munkaversenybe. Ktválő eredményekkel dicsekedhet Adzlm elvtárs siorelflkollektlvéja 6s Nálepa mérnök csoportja, mely a beruházási építkezés tervét 121, s a technológia tervét 118,6 százalékra teljesítette. A vállalaton belüli (socialista munkaverseny tehát ebben a fiatal kohóipari kombinátban is terebélyesedik. (vj) Vlagyimfri mozgalom a Kelet-Szlovákiai Vasműben t

TKÖZBEN Az autóbusz pont az orrom előtt ment el; itthagyott, hiába integettem a vezetőnek, lemaradtam mint a borravaló. A méregtől felfuvalkodottan, mélyen megsértve állok a kocsma előtt, amely itt a várótermet helyettesíti s a kocsmáros azzal vigasztal, hogy nyugodtan hazamehetek mert délelőtt több autóbusz nem megy. Várok még egy ideig, ami nyilvánvalóan fölösleges, azután gyalog az autóbusz után ... Gyönyörű őszi idő van, a világoskék égen bárányfelhők vonulnak. A nap józan egyszerűséggel szórja meghalványodott sugarait, az almafák lombját enyhe szellő borzolgatJa. Ilyen időben a harag gyorsan feloldódik az emberben. Felszabadultan s már csaknem ujjongva szemlélem az őszbeforgó világot. Arra gondolok érdemes volt lekésni az autóbuszról s alighanem haza is gyalog jövök. A táj változatos. Az úttól jobbra enyhén emelkedő szántóföldek, egészen a láthatár széléig. Az emelkedés miatt már nem látni a nagy kiterjedésű karikási erdőt, amely fakitermelésen kívül vadászatra is alkalmas. Őzek, vaddisznók tanyája, de állítólag jó néhány szarvast is láttak már benne. Jobbra, azaz kelet felé lejtős mezők és rétek húzódnak a kőris- valamint jegenyefákkal szegélyezett Kürtös-patakig, amely vizét az országúttal párhuzamosan haladva szállítja az Ipolyba. A patakon túl szelíd lejtésű, szőlővel beültetett dombok zárják le a láthatárt. Az említett erdő kivételével az egész határ a Zelovcei, Illetve Zá horce! Egységes Földművesszövetke zet birtoka. A két szomszédos község a felszabadulás őtn rohamosan fejlődik, néhány év múlva teljesen összeépül; a szövetkezetek egyesítéséről már régen folyik a tárgyalás s a tél folyamán valószínűleg nyélbeütlk... „Záhorce" — mondja az útjelzőtábla — egy kilométer. Tudomásul veszem ezt a nyilvánvaló füllentést, a tábla régi lehet, mert -hiszen a falu itt van, vadonatúj házakkal sietett elém. Micsoda tempói Beszéljen kl mit akar, az építésnek ez az Irama szép. A házak 20—30 méternyire épültek az országúttól. Minden ház előtt a megszokottnál Jóval nagyobb virágoskert, telistele őszirózsával, muskátlival és dáliával, de termelnek bennük paprikát és paradicsomot is, így párosítva a szépet a hasznossal. n. A selešťanyl autóbuszmegállónál, amely Záhorcetől alig ötszáz méternyire található, hosszabb ideig töprengek. Eredetileg az volt a tervem, hogy Selešfanyba látogatok, azonban útközben olyan kedvet kaptam a gyalogláshoz, hogy íme, nehezemre esik abbahagyni. Elvégre visszafelé is betérhetek oda. A döntést végre Sztrehárszky tanító hozza meg, akf kerékpáron Jön éppen az említett községből. Megnyugtat, hogy ha most megyek, szóba sem állnak velem az emberek, olyan dühösek a nagy szárazság miatt. — Nem tudnak szántani — bővíti kl a kellemetlen hírt Sztrehárszky és elköszön. Folytatom hát a megkezdett utat. A két oldalt elterülő szövetkezeti földeken folyik a munka. Baloldalt burgonyát, Jobbra cukorrépát szednek fürge mozgású lányok és aszszonyok. Észrevesznek, integetnek s kicsit csúfondáros hangon megjegyzéseket tesznek, gyaloglási mániámra célozva. Igazuk van. Egyedülálló jelenség vagyok én — gyalogos a lökhajtásos repülőgépek és szputnyikok korában. Erre ugyan még csak autóbuszok, gépkocsik, motorkerékpárok járnak, a gyalog járó ember mégis ritkaság és megmosolyogni való. Slovenské Ďarmoty — kis falu az Ipoly mentén. Egyetlen utcája hoszszú, az ember nem bírja' kivárni a végét. Ez a falu alig húsz évvel azelőtt pincelakók hazája volt. Vagyis hát úgy áll a dolog, hogy akkoriban még nem ls igen volt ez falu, hanem valamiféle rejtekhelye a nyomorúságnak. Ha nem láttam volna a saját szememmel, el sem hinném, hogy a borospincékre emlékeztető, földbe vájt odukban valamikor emberek laktak. A pincék még ma is megvannak, emékeztetnek a kapitalistavllág szörnyűségeire, de lakói új, egészséges lakásokba költöztek. Az Ipolyról hatalmas terepjáró Tatra hordja a kavicsot. A kocsi fülkéjéből Rados Pál, a Közép-Szlovákiai Kőipari Vállalat Slovenské Oarmoty-i üzemének vezetője Integet felém ... Benézek a miniatűr kis gyárba, ahol fürdőszobák, épületfolyosók, konyhák csempéit készíti huszonöt munkás. Az üzem létjogosultsága abból ered, hogy az itteni föld jó minőségű, csempegyártásra alkalmas. A dolgozók átlagkeresete 1500 korona. A tizenhat nő szintén így keres, ami természetes is, hiszen a munka nehéz, komoly férfimunka : betonkeverés, csempeszállítás stb. — A tervvel, hogy állunk, Rados elvtárs? — Hm, a tervvel. Augusztusban teljesítettük, a szeptemberivel sem álltunk rosszul. Csak hát... az év eleje óta jelentős lemaradással dolgozott az üzem ... Rados elvtárs a közelmúltban került a fióküzem élére. Komoran csóválja a fejét. Mit tehet? Áz üzem volt vezetőjét leváltották, sőt lopás miatt bíróság elé állítják, de a lemaradást, amely főleg a rossz szervezés miatt történt, be kell hozni, a tervet teljesíteni kejll — Talán sikerül, — mondja a vezető. — Az olyan munkásokkal, mint Bartos György, Sliacky János, Deák Anna, vagy Balázs Márta, lehet eredményeket elérni. De a többiekre sem panaszkodhatom. A múlt hónapban és most, szeptemberben megmutatták, hogy tudnak dolgozni, csak hét értelmesen kell velük beszélni, nem szabad soha félrevezetni, becsapni őket, mint ahogy az elődöm tette... III. Hárman ülünk a helyi nemzeti bizottság irodájában: Bollcska István, a HNB apró termetű fiatal titkára, Kiskovács István, az egységes földművesszövetkezet még fiatalabb gépesítője s jómagam. A titkáré a sző: — Az őszi szántás? Nem dicsekedhetünk. Mit tegyünk? Nehéz a munka, a föld olyan mint a kő. Más nem érdekli? Amikor elmondom, hogy biz én szeretnék mindenről tudni, az állam Iránti kötelezettség teljesítése is nagyon érdekel, a titkár szeme felvillan. • — Látja ez jobb téma s az ember pompás rövid választ adhat: száz százalék 1 — Mindenből? — Igen ... Az ilyenfajta válasz természetesen kielégíti az embert. Ezt nyilván látják rajtam, mert a titkár új témába kezd : — Tudja, az az Őrzésünk, mintha a járási nemzeti bizottság néhány dolgozója készakarva bosszantana bennünket. Két hónapja annak, hogy nagy nehezen szereztünk egy gépesltőt, — Klskovácsra mutat — jobban mondva: a JNB mezőgazdasági szakbizottsága ajánlotta. Örömmel fogadtuk. Ök megkötötték vele a szerződést. Feltételek: a járás fizet neki 875 koronát, s 56 munkaegységet kap a szövetkezettől. Eltelt két hónap, szövetkezetünk a gépesítő munkája révén 50 000 koronát takarított meg, nem beszélve arról, hogy a cséplést is idejében elvégeztük, ami részben szintén Kiskovács elvtárs eredménye. Ezzel szemben a mezőgazdasági szakbizottság elfelejtett fizetni. Érdeklődésünkre azt válaszolták, hogy a plénum nem hagyta Jóvá a szerződést, tehát úgy kall tekintenünk, mintha meg sem kötötték volna. Mit szól hozzá? Megmondtam, hogy helytelennek tartom a JNB eljárásét, hogy helytelennek tartok minden olyan Intézkedést, amely Így bánik el a dolgozókkal...! IV. Határozottan besötétedett, nem folytathatom ezt a kellemes szeptemberi gyaloglást. Bollcska és Kiskovács elvtárs elkisér az autóbuszig, amelyet ez alkalommal pontosan az Indulás előtt elérek. Beszállok. Az autóbusz tíz perc alatt robog végig azon az úton, amelyet idefelé csaknem két óra alatt tettem meg. Időveszteség volt, de nem sajnálom I Zsélyi Nagy Lajos ÜJ SZÖ 5 * 1561. október 3,