Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)

1961-10-19 / 291. szám, csütörtök

A Szov jetunió Kom munista Pártjának programjáról " —Wlii mi li ' 1 mi n ————ii'»miii —»Hi »i wi ni iii ini mirTm—rrr» ir -Mir»rrrrrrrn-i.Mii i n n n ~l '(Folytatás g ICj. BldalF6l| Ä nemzeti kultúra formái nem merevednek meg, hanem tökéletesednek, a régi formák, amelyek már nem felelnek meg a komunista építés feladatainak, eltűnnek és ú] formák születnek. Természetes dolog, hogy a nemzeti színhatások érvényesülnek az irodalomban és B művészetben. Gyakran azonban e téren el­avult, idejüket múlt dolgokkal találkozunk. Az építészetben például néha régmúlt évszáza­dok homályából nyilvánvalón elavult formák bukkannak elő, amelyek egyáltalán nem felel­nek meg a mai emberek életfeltételeinek és . szükségleteinek. Márpedig a jövő csakis azo­ké a formáké, amelyek megfelelnek korunknak. A párt továbra ls biztosítani fogja a szovjet nemzetek nyelvének szabad fejlődését, nem en­ged meg semmiféle korlátozást, semmiféle elő­jogokat, sem kényszert az egyik vagy a másik nyelv használatánál. A Szovjetunió minden ál­lampolgárának megvan és meglesz az a joga, hogy gyermekeit teljesen szabadon nevelhesse bármely nyelven. Nálunk nincsenek fékek, amelyek lehetetlenné tennék a nemzeti nyel­vek fejlődését. Fejlődésüknek azonban nem a nemzeti korlátok erősödéséhez, hanem a né­pek közeledéséhez kell vezetnie. Látnunk kell a nem orosz nemzetek ama egyre erősödő törekvését, hogy elsajátítsák az orosz nyelvet. Az orosz nyelv a gyakorlatban a Szovjetunió nemzeteinek második anyanyelve, nemzetközi kapcsolataink­nak eszköze lett, amely valamennyi nemzet és nemzetiség számára hozzáférhetővé teszi a Szovjetunió minden népének kulturális érté­kelt, a világ kultúrájának értékeit. Az orosz nyelv önkéntes tanulmányozására a minden­napi életben végbemenő folyamata kedvező ha­tással van a nemzetek együttműködésének el­mélyülésére. Országunkban a nemzetek egyre közelebb kerülnek egymáshoz, szociális szempontból egy­re egyöntetűbbekké válnak. A kommunizmus építésének előrehaladott időszakában elérjük a nemzetek teljes egységét. De azután is, ami­kor a kommunizmus már alapjaiban felépült, még kbrán lenne a nemzetek egybeolvadásáról beszélni. Lenin, mint ismeretes, rámutatott, hogy az állami és nemzeti különbségek még a szocializmus győzelme után is sokáig fenn­maradnak minden országban. Természetesen találkozunk olyan emberekkel is, akiknek nem tetszik, hogy állítólag elfojt­jhk a nemzetiségi különbözőségeket. Azt felel­jük nekik: a kommunisták nem fogják tartó­sítani és minden időkre szentesíteni a nem­zetiségi különbségeket. Támogatni fogjuk azt az objektív folyamatot, amely egyre közelebb hozza egymáshoz a nemzeteket és a nemzeti­ségeket, s amelyre a kommunizmus építése so­rán az önkéntesség és a demokratizmus alapján kerül sor. Erősíteni kell a tömegeknek a pro­letár nemzetköziség és a szovjet hazafiság szellemében történő nevelését. Teljes bolsevik következetességgel ki kelj küszöbölnünk a na­cionalista csökevények minden legkisebb meg­nyilvánulását. A Szovjetunió nemzeteinek testvérisége pár­tunk nagy vímánya. őrizni fogjuk, mint sze­münk fényét 1 4. Kommunista nevelés és az egyéniség sokoldalú fejlesztése Elvtársak! A kommunizmus építésének leg­fontosabb része az emberek kommunista szel­lemben történő nevelése. A munkatermelékenység lehető legnagyobb mérvű fokozása, a kommunista társadalmi viszonyok fejlesztése és a kommunista együtt­élés szabályainak megszilárdítása elképzel­hetetlen a társadalom valamennyi tagjának egyre erősbödő öntudatossága és kulturális fejlettsége nélkül. Minél öntudatosabbak a társadalom tagjai, minél teljesebben és szé­leskörűbben bontakozik ki alkotó munkássá­* guk, annál gyorsabban és sikeresebben vált­juk valóra a kommunizmus építésének prog­ramját. Milyen feladatokra gondolunk, amikor az új ember kialakításáról beszélünk? Ide tartozik: — a kommunista világnézet megszilárdítá­sa : a kommunizmus eszméibe vetett mélysé­ges hit, a társadalmi kötelességek iránti ön­tudatos viszony, szocialista internacionalizmus és hazafiság, haza iránti odaadás, amely kész életet nem kímélve megvédeni a hont; — a munkával való nevelés, a munkához és e társadalmi termeléshez való kommunista viszony; — a szocialista erkölcs alapelveinek meg­szilárdítása, a kommunista együttélés szabá­lyainak önkéntes betartása; — kulturáltság, a tudományos alapismeretek elsajátítása, általános és politechnikai mű­veltség, esztetikai és testnevelés. A kommunizmus megnemesíti az embert. A kommunizmus az emberiség és az emberi egyéniség legnagyobb mérvű felvirágoztatását jelenti. A társadalom valamennyi tagja új, kommu­nista jellemvonásainak fejlesztésében a párt rendkívüli jelentőséget tulajdonít az Ifjúság kommunista nevelésének és oktatásának. A párt és a nép nagyszerű nemzedéket ne­vel fel,, a szocializmus áldozatos építőinek, a haza hős védőinek nemzedékét, amely min­den időkre szóló dicsőséget szerzett. Most az embereket a kommunista társadalom életére készítjük elő. A kommunizmus nemzedékét gyerekkorétól kezdve kell nevelnünk, Ifjúsá­gában kell védelmeznünk és megedzenünk, gondoskodnunk kell róla, hogy ne váljanak erkölcsi nyomorékokká — a helytelen neve­lés és a rossz példamutatás áldozatéivá. Ha a gyümölcsfán a fiatal oltás kárt szenved, • bizony sok munkát ad, hogy kigyógyítsuk, helyre hozzuk őket, s gyakran bizony hiába dolgozunk, hiábavaló a fáradságunk. Ugyan­így van a fiatal emberekkel ls. Az új ember nemcsak a párt, a szovjet állam, e szakszervezetek, a Komszomol ne­velő munkájának hatására nő fel, befolyás­sal van rá a társadalom egész élete — a ter­melés módja, az elosztás, a községi szolgálta­tások formái, a közéleti politikai munka, a jogszabályok és a bírósági gyakorlat. Az em­berek kommunista öntudatának fejlesztésére, a polgári gondolkodás és erkölcs csökevényei­nek megszüntetésére fel kell használnunk minden gazdasági, politikai és jogi eszközt, a társadalmi élet minden megnyilvánulását. A burzsoázia az egyén szabadságát egybe­kapcsolja a magántulajdonnal. A tőkés orszá­gokban azonban millió számra élnek vagyon­talan emberek, s a burzsoá magántulajdon szá­mukra nem a szabadság záloga, hanem a nyo­mor igája. A kis vállalkozóknak a magántulaj­don nem teszi lehetővé egyéniségük kifejlesz : tését, ellenkezőleg, béklyóként tartja őket füg­gőségben, láncolja őket a monopol tőkéhez. Csak a kapitalistáknak nyújt a magántulajdon teljes szabadságot abban, hogy kizsákmányol­ják a dolgozókat, és mesébe illő nyereségeket halmozzanak fel. Országunk és az egész szociális^ világrendszer dús tapasztalatai ar­ról tanúskodnak, hogy nem a magántulajdon, hanem a társadalmi tulajdon szabadítja meg az embert a társadalmi függőség minden formá­jától, és biztosit messzemenő lehetőségeket az egyéniség szabad fejlődése számára. A kollek­tivizmus, az elvtársiasság, a társadalmi köte­lességek iránti odaadás nemes elvei egyszer s mindenkorra népünk sajátjává váltak. A programtervezet nagy Jelentőséget tulajdo­nít annak, hogy tovább fejlesszük a szovjet emberek haladó, tudományos világnézetét. Ez érthető is. Hisz az ember szellemi fejlődése nem lehet sikeres, ha feje tele van misztiká­val, babonákkal, és helytelen képzetekkel. Az embermilliók világnézetét a történelem során először építjük fel a marxizmus-leniniz­mus tudománya alapján, amely a néptömegek eszmei fegyverévé vált a jobb életért, a kom­munizmus győzelméért folytatott harcban. A marxizmus-leninizmus vezette az emberisé­get a szebb kommunista jövőbe vivő helyes, pontosan megszabott történelmi útra 1 Forradalmárok és internacionalisták vagyunk, s ezért nem nézhetjük közömbösen a reak­ciós nézetek propagandáját, nem törődhetünk bele abba, hogy a burzsoázia elködösítse és megzavarja az emberek gondolkodását, sovi­niszta szenvedélyeket szítson. A párt továbbra is le fogja leplezni az imperialista ideológiát. A kommunista öntudat a kommunizmusért folytatott tevékeny harcban, a közjóért vég­zett munkában alakul ki és szilárdul meg. Minden ember cselekedeteiben, minden kol­lektíva, minden szervezet és intézmény mun­kájában a kommunista eszméknek szervesen egybe kell kapcsolódniuk a kommunista tet­tekkel. A kommunista nevelésnek, a társadalom sok­oldalú fejlődésének alapja az alkotó munka. A munka mindig az emberek létének és fej­lődésének forrása volt, és lesz. Különböző nyelveken minden nemzet ugyanazt az igaz­ságot vallja: „Aki nem dolgozik, ne is egyék." A kommunistáknak nem az a célja, hogy az embereket a munkától szabadítsák meg, nem, munkájuk kizsákmányolásától kívánják meg­szabadítani őket. A kommunizmus alapelve „mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint' teljes egységbe foglalja az ember munkáját és azt a tényt, hogy meg­kap mindent, ami életéhez szükséges és ami életét kellemessé teszi. A kommunista nevelés fő feladata meggyőz­ni mindenkit, hogy az ember nem élhet munka nélkül, anélkül, hogy az élethez szükséges javakat hozna létre. Ami jőt tesz a szovjet ember, magának és az egész társadalomnak teszi. Legyünk lelkiismeretesek a munkában, végezzünk el mindent idejében és jól — ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy gondoskodunk elvtársainkról, akik szintén mindnyájunk szá­mára, tehát számomra is dolgoznak. Ebben jut kifejezésre az új társadalom embereinek elvtársi együttműködése, egymás kölcsönös megsegítése. A burzsoázia elnyomja és megalázza a dol­gozókat. A kommunisták a szabad munkát min­den ember életének és jólétének forrásaként, a társadalom haladásának és felvirágzásá­nak zálogaként tisztelik és magasztalják. A programtervezetben megtaláljuk a kom­munizmus építőinek erkölcsi kódexét, az új társadalom erkölcsi normáit, etikai alapelveit. A burzsoá ideológusok már több mint száz esztendeje azzal vádolják a kommunistákat, hogy tagadják az erkölcsöt, aláássák a társa­dalom erkölcsi alapjait. A burzsoáziának azért van szüksége ezekre a koholmányokra, hogy álcázza velük saját erkölcstelenségét. Mi a kizsákmányoló osztályok erkölcsi parancsai­nak alapja? Erre a legvilágosabban az efféle közmondások mutatnak tá: „A gazdagnak az úristen is a komája", „Vagy te lopsz, vagy té­ged lopnak meg", „A pénznek nincs szaga", „Farkasa az embernek az ember". Ezeket a kegyetlen és elvetemült szabályo kat valóban megtagadjuk. Szembeállítjuk ve lük a kollektívizmus és a humanizmus erköl cslI elveit, amelyek a következő gyönyörű sza vakban jutnak kifejezésre: „Egy mindenkiér mindenki egyért", „Az embernek barátja, elv társa és testvére az ember". Feladatunk elérni, hogy az új erkölcsi köve telmények valamennyi szovjet ember belső szükségletévé váljanak. Még nagy munkát kel elvégeznünk, hogy leszámoljunk a múlt csö kevényeivel. A közéletben a haladó jelensé gek nem szigetelődnek el attól, ami régi, ma | radi. A haladás végül győz, de a múlt csöke­vényei fékezik a fejlődést. A jó példamutatás ereje a legnagyobb, ezen épül fel nálunk a ne­velés. De közismert dolog az is, hogy a gaz hamar elburjánzik, ha nem irtják ki idejé­ben. . A társadalomnak nagyobb érdeklődést kell tanúsítania az emberek magatartása iránt, na­gyobb követelményeket kell támasztania velük szemben. Hisz a csúf dolgokat olyan embe­rek követik el, akik nagyrészt egyik vagy má­sik munkaközösség, ilyen vagy olyan szerve­zet, szakszervezet, Komszomol, kolhoz, kultu­rális és művelődési szervezet vagy társaság, sőt egyes esetekben pártunknak a tagjai. Te­vékenyebben ki kell használni a társadalom erkölcsi súlyát és tekintélyét abban a harc­ban, amelyet a szocialista együttélés normái­nak és szabályainak megsértői ellen folyta­tunk. Azt akarjuk, hogy minden ember sokolda­lúan képzett legyen. A munkásosztályon kívül melyik osztály, a kommunista párton kívül melyik uralkodó párt tűzte feladatul maga elé minden dolgozó képességeinek és tehetségé­nek fejlesztését? A párt a nép kulturális fejlődésében látja a kommunizmus győzelmes építésének zálogát. Országunk a kulturális forradalom befejező szakaszán megy keresztül, amelynek fő tartal­ma a kommunizmus valamennyi múlhatatlan ideológiai és kulturális feltételének megterem­tése. E szakasz legfontosabb feladata, hogy minden munkás és paraszt kulturális-műszaki színvonalát az értelmiség színvonalára emel­jük, s ezzel alapjában megszűntessük a testi ős szellemi munka közti lényeges különbsége­ket. A társadalom tagjainak zöme a legközelebbi húsz év alatt Ilyen vagy olyan úton teljes .középiskolai, szakközépiskolai vagy főiskolai képzettséget szerez. Ez nagy, de teljesen meg­oldható feladat. A következő tíz évben valamennyi iskola­köteles gyerek számára be kell vezetni az ál­talános és politechnikai (tizenegyéves) okta­tást. Emellett a fiataloknak az iskola nyolca­dik osztályának elvégzése után az iskolaügyl törvény értelmében gyárakban, kolhozokban kell dolgoznia s ugyanakkor tanulnia, teljes középiskolai képzettséget szereznie. Ez meg­nyitja a főiskolai képzettség megszerzésének útját, és lehetővé teszi, hogy a termelésben kiváló szakmunkát végezzenek. Biztosítani kell továbbá, hogy a népgazda­ságban dolgozó fiatalok, akiknek nincs közép­iskolai képzettségük, a következő tíz esztendő során legalább a nyolcosztályos iskolát elvé­gezzék. Ez fontos és halaszthatatlan feladat. Ne feledjük, hogy sok fiú éš lány a háború alatt nem szerezhette meg a középiskolai vég­zettséget. Kellőképpen gondoskodnunk kell or­szágunk e fiatal polgárairól. A szovjet iskolának különösen fontos sze­rep jut abban, hogy biztosítsa az ember sók­oldalú, harmonikus fejlődését. Az iskola, amely a kommunizmus szellemében neveli diákjait, köteles beléjük oltani a legjobb tulajdonságo­kat és szokásokat, előkészíteni őket a képes­ségeik szerint végzett lelkiismeretes munkára, a társadalmi értékek értelmes kihasználására, a kommunista erkölcs normáinak, az együtt­élés szabályainak következetes betartására. A felnövő nemzedék nevelésében fontos sze­rep jut a tanítóknak, akiket joggal tekintünk az ifjúság szellemi nevelőinek. Minden té­ren fokozni kell a tanítók szerepét, figyelmet és gondot kell rájuk fordítani! A párt nagy jelentőséget tulajdonít a ne­velés céljait szolgáló társadalmi intézmények: internátust iskolák, félinternátusi iskolák, és iskola előtti nevelő intézmények továbbfej­lesztésének. A társadalmi és családi nevelés nem áll szemben egymással, a családnak a, gyerekekre gyakorolt nevelő hatása álljon összhangban a társadalom keretében törté­nő nevelésünkkel. Egyáltalán nincs Igazuk azoknak, akik azt állítják, hogy a kommunizmusba való átmenet idején a család jelentősége csökken és idővel teljesen eltűnik. A valóság az, hogy a kom­munizmusban a család megerősödik, a családi kapcsolatok végleg megtisztulnak az anyagi spekulációktól, s elérik a legnagyobb fokú tisztaságot és szilárdságot. A párt arra törekszik, hogy bevezesse az ál­talános középiskolai oktatást, s egyidejűleg programjában célul tűzte ki, hogy még hozzá­férhetőbbé tegye a főiskolai tanulmányok min­den formáját. Főiskoláinknak jelenyeg 2 600 000 hallgatójuk van. 1980-ig a főiskolai hallgatók számát 8 millióra, vagyis több mint három­szorosára emeljük. Különösen az esti tanfolya­mok és a távhallgatás jelentőségét fokozzuk. Véget kell vetnünk annak, hogy a vidéki lakosság kulturális és műszaki színvonala Je­lentősen elmarad a városi lakosság színvona­lától; e téren is meg kell szűntetnünk a vá­ros és falu közti lényeges különbséget. A kul-; turáiis kérdésekkel foglalkozó szervezetek for­dítsanak fokozott gondot a falu kulturális színvonalának emelésére. A legközelebbi években nagyarányú intézke­déseket kell végrehajtanunk, hogy fejlesszük a kultúra anyagi bázisát — papírgyárakat és nyomdákat, rádió és televíziós stúdiókat, szín­házakat, filmgyárakat és mozikat, klubokat és könyvtárakat. Ez természetesen nagy ányagl költséggel jár, kommunizmust építő társadal­munk azonban nem kíméli a költséget, hogy minél teljesebben kielégítse a szovjet emberek kulturális szükségleteit. Évszáza<Jankban, amely a rohamos tudo-i rnány és műszaki haladás százada, a társa-, 1 dalom és az emberi egyéniség fejlődése elkép­zelhetetlen a tudományos vívmányok tervszerű és sokoldalú kihasználása nélkül. V. I. Lenin annakidején azt mondta: „A tu-i domány, a proletariátus és a technika képvi-í selőinek szövetségével szemben semmiféle sö-; tét erő sem állhatja meg helyét." (Lenin Mű-' vei, 30. kötet.) E látnoki szavak azóta valóra váltak. Tönkre zúztuk és megsemmisítettük a kizsákmányolók sötét erőit, mindörökre véget vetettünk a gazdasági és szellemi elnyomás minden formájának. Érőfeszítéseinket most egyre inkább arra irányítjuk, hogy megszaba-, dítsuk az embereket a természet elemi erői-; nek basáskodásától s ezeket az erőket az em j ber akaratának vessük alá. Ezzel elháríthatjuk az utolsó akadályt ls azon az úton, amely az emberiséget elvezeti az igazi szabadság bi-; rodalmába. A tudománynak meg kell felelnie napjaink követelményeinek, harcos, hathatós fegyver­nek kell lennie a sürgető népgazdasági prob­lémák megoldáséban s a társadalom termelő­erőinek kibontakoztatásában. A tudománynak távlatilag meg kell találnia azt a lehetőséget is, miként irányíthatók e termonukleáris reak­ciók, a nukleáris energia' korlátlan bőségű forrásai a békés felhasználás érdekében, hat­nia kell az éghajlatra, az időjárás adta fel­tételekre, diadalt kell aratnia, a betegségek fölött, biztosítania kell az emberek hosszú életét, irányt kell adnia a szervezetek lét-: fontosságú folyamatainak,' létre kell hoznia a szükséges tulajdonságú műanyagok elegendő mennyiségét, uralnia kell a kozmikus tért és megbízható utakat kell létesítenie a világűrbe kialakuló összeköttetések számára. Mindez a tudomány és a technika világtörténetében új időszakot teremt s az embernek az energia kimeríthetetlen forrásait bocsátja rendelkezé­sére s valóban a természet urává tesz!. Az emberiségnek a kommunizmus felé való történelmi jelentőségű előrehaladása tanul­mányozásában, a kapitalizmus összeomlásával összefüggő folyamatok elemzésében, a tár­sadalomfejlesztés tervszerű irányításában, tu­dományos alapjainak kidolgozásában, a gaz­dasági s a kulturális építőmunka az emberek matérialista világnézetének kialakításában, va­lamint a kommunista társadalom emberének a burzsoá ideológia elleni harcra való neve-j lésében egyre nagyobb jelentőséget kell tu­lajdonítanunk a társadalomtudományoknak. A párt ezért gondoskodni fog az emberi ls-i meretek minden téren való felvirágoztatásáról. A szovjet tudósok becsületbeli ügye s haza­fias kötelessége, hogy megszilárdítsák azt a vezető helyet, amelyet a szovjet tudomány a legfontosabb ismeretek terén már kiharcolt magának, s minden alapvető fontosságú irány­ban biztosítani kell a tudományos világbari betöltött vezető szerepét. Az irodalom s a művészet az új arculatú ember fejlődésében igen nagy szerepet tölt be. A kommunista eszmeiségen és az igazi humanizmuson alapuló irodalom és művészet az új világ építőinek tulajdonságait ápolja a szovjet emberekben s az emberek művészi, valamint erkölcsi fejlődését szolgálja. A párt azzal a felhívással fordul minden irodalmi s művészeti tényezőhöz, hogy bátran s újító mó­don dolgozzák fel a jelenkor adta témákat. A nép kiváló szellemi képességei s tehetsé­ge feltárásának s kibontakoztatásának széles területe a népművészeti alkotás, amely egyre jobban elterjed. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem volna szükségünk a hivatásos mű­vészet kibontakoztatására. A népművészeti alkotás mindig követésre méltó példának tekinti majd a hivatásos kol­lektívák s a kiváló művészek alkotó tevé­kenységét, mert el kell érnie színvonalukat: A népművészeti alkotás viszont a hivatásos irodalom és művészet értékgyarapításának s felvirágoztatásának kimeríthetetlen forrása lesz. A szocializmus és a kommunizmus kultúrája új, magasabb fokot jelent az emberiség kul­turális fejlődésében. Megvan minden feltéte­lünk arra, hogy sikeresen tegyük meg a kom­munista kultúra magaslataihoz vezető utat. V. Ä kommunizmus és az emberiség előrehaladása Elvtársak! Pártunk programjának teljesítése mérhetetlen hatást gyakorol a világtörténelem folyására. A kommunizmus építése, a példamutatás erejével, a marxizmus-leninizmus zászlaja alá vonzza a dolgozó emberek további százmil­lióit szerte a világon. Ez a példamutatás első­sorban a termelőerők gyors ütemű fejleszté­sében, a nép élet- és kulturális színvonalának óriási emelkedésében s az emberek megelé­gedett és boldog életéhez szükséges feltételek megteremtésében nyilvánul meg. A társadalom egész fejlődése igazolja annak a lenini elő­relátásnak helyességét, hogy az az ország, ahol a szocializmus győzelmet aratott, főleg gazdasági jellegű építőmunkájával befolyásol­ja a világforradalom kibontakozását. A szo­cialista és e kapitalista rendszer versengésé­nek legfontosabb színtere a békés gazdasági versengés területe. E versengés eredményeit elsősorban a Szov­jetunió és az Amerikai Egyesült Államok köz­ti verseny dönti el. A párt azt a feladatot tűzi ki. hogy a Ijeg­(Folytatás a 12. oldalon); ŰJ SZŐ 11 * 1961- Október 19.

Next

/
Oldalképek
Tartalom