Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)

1961-10-19 / 291. szám, csütörtök

A Szovjetunió Kommunista Pártjának programjáról {Folytatás az í. oldalról) gának tartották, nagy volt a fémhiány. Most a Szovjetunió az acél és az alumínium, a cement és a plasztikus anyagok országa. Körülbelül annyi acélt termelünk, mint Nagy-Britannia, az NSZK és Franciaország együttvéve. Oroszországot a petróleumlámpa és a mécses országaként emlegették. Amikor a szovjetek VIII. kongreszusának küldöttei a Goetro-tervröl tárgyaltak, Moszkvában a villanyfény alig tudta megvilágítani azt az épületet, melyben a kongresszus ülésezett. Most a Szovjetunió a világ legerősebb energetikai óriásainak ez országa. Több mint 300 milliárd kWóra villanyáramot termel 196S-ben mintegy 160-szor több villanyáramot fogunk termelni, mint 1913-ban és 650-szer annyit, mint 1919-ben. Azokban a napokban, amikor országunk megkezdte a szocialista építést, Lenin a megoldásra váró óriási feladatokról beszélve idézte Nyekraszov híres verssorait, a haza mélységes féltésétől és annak erejébe vetett szenvedélyes bittől telt sorokat: „Te, ki szegény is vagy, Óh be dúsgazdag vagy, Te

v ki hatalmas vagy, Öh, be erőtlen vagy, — anyánk, Oroszországi (Nyekraszov: „KI boldog Oroszországban") A bolsevikok eltökélten azon lesznek, jelentette ki, hogy „bárm* áron is elérjék azt, hogy Oroszország ne legyen "5bbé szegény és erőtlen, hanem a S2ő Igazi értelmében hatalmassá és dúsgazdaggá váljon". (Lenin Müvei 27. kötet, 149. oldal, Szikra-kiadás). És ml ezt elértük! Szociális téren a párt a néptömegek évszázados lágyait váltotta valóra. Megszűnt az ember ember által való elnyomásának minden formája. A kizsákmányoló osztályokat felszámoltuk. A munkásosztály a társadalom vezető erejévé vált. A parasztság a szocialista gazdálkodás útjára lépett. Megszületett az egész szovjet nép szocialista egysége. A nők a férfiakkal egyenlő jogokat nyertek és minden lehetőségük megvan a társadalom Javára végzett aktív, alkotó tevékenységre. Ideológiai területen fordulat állott be, tartalmilag mérhetetlenül mélyreható, nagy társadalmi jelentőségű fordulat. A kommunisták magasra emelték a művelődés és a tudomány fáklyáját. A kulturális forradalom véget vetett a lakosság írástudatlanságának, a kultúra és a tudomány vívmányai embermilliók közkincsévé váltak. Megszületett a népi értelmiség. Már régen a világ első helyére kerültünk a mérnökök előkészítése terén. Kialakult a szocialista kultúra, amely előre vetíti az egész emberiség Jövő kultúrájának képét. A szovjet társadalom ideológiája a marxizmus-leninizmus lett. Az emberek között a magántulajdon által szült kölcsönös gyűlölködés már a múlté. A szovjet ember életében és tevékenységében a kollektív elvek győzedelmeskedtek. A párt mérhetetlenül bonyolult problémát oldott meg, amely évszázadokon át gondot okozott az emberiségnek és a kapitalizmus világában mindmáig égető probléma — a nemzetek közötti kölcsönös kapcsolatok problémáját. A cári Oroszországot „a nemzetek börtönének" nevezték. A Szovjetuniót a nemzetek testvéri családjának, a nemzetiségek barátsága és felvirágzása országának nevezik. A szovjet rendszer új életre keltette és felvirágoztatta az összes azelőtt elnyomott és jogtalan nemzeteket, amelyek a történelmi fejlődés különböző fokain éltek — a patriarchális törzsrendszertől kezdve egészen a kapitalista rendszerig. Az azelőtt elmaradott nemzetek a fejlettebb nemzetek, elsősorban a nagy orosz nép segítségével elkerülték a kapitalista utat és a leghaladóbb nemzetek színvonalára emelkedtek. A Szovjetunióban megszületett a különböző nemzetiségű emberek új történelmi társadalma, akikneK közös feliemvonása az, hogy valamennyien szovjet emberek. Közös szocialista hazájuk van — a Szovjetunió, közös gazdasági alapjuk — a szocialista gazdaság, közös szociális osztályszerkezetük, közös világnézetük — a marxizmus-leninizmus, közös céljük — a kommunizmus felépítése és számos közös vonásuk van szellemi téren a lélektan terén. Mindezen kolosszális átalakulások alapvetően változtatták meg az emberek életfeltételeit. A cári Oroszországban a munkásoknak nehezen kellett dolgozniok, gyakran 12—14 órát. Keresetük alig volt elég a nyomorúságos tengődésre. Sok munkás barlangokban élt. A parasztokat valósággal mardosta e földéhség. Minden harmadik parasztcsaládnak lovasfogata sem volt. Az adók és más illetékek elnyelték a termés nagy részét, a parasztok többsége igen rosszul táplálkozott: húst csak nagy ünnepen ettek, « cukor pedig elérhetetlen fényűzésnek számított. Évente a parasztok ezrei mentek tönkre és a városok munkanélküli hadseregét szaporították. Egészen más életet hozott a nemzeteknek a szocializmus. A dolgozók borzalmas korbácsa, a munkanélküliség már régen megszűnt. A munkások reálbérei — tekintettel a munkanélküliség felszámolására és a munkaidő lerövidítésére — a szovjet hatalom éveiben 5,8-szorosukra növekedtek, a parasztok reális jövedelme pedig több mint hatszorta lett nagyobb. A dolgozók lakásaiba bevezették a gázt, a villanyt, van televíziós készülékük, rádiójuk, hűtőszekrényük, vannak könyveik, újságjaik. Az egész világon a legalacsonyabb lakbér a Szovjetunióban van. Most valósul meg az adók eltörléséről szóló törvény. Sikereinket szemléltetően mutatja az e tény, hogy az átlagos életkor a Szovjetunióban 69 évre emelkedett, így a szocializmus több mint kétszeresére hosszabbította meg az emberek életét. A kommunizmus a korhatárt még Inkább meghosszabbítja. Valóra válik a költő vágya: „Nekünk száz esztendő nem lesz elég, mindig fiatalon élni". (A „Helyes ügy" című versből.) A szocializmus a történelemben első ízben biztosította reálisan az ember alapvető szociális jogalt: a munkára való jogot, a pihenés jogát, öregség esetén az anyagi biztosítás jogát, betegség vagy munkaképtelenség esetén a biztosítás jogát, a művelődésre való Jogot. A szocializmus adta a szovjet embereknek a biztos Jövő nagyszerű érzését, gyermekeik biztos jövőjének érzését — azt a tudatot, hogy elért jólétük állandó és szilárd s az emberekben a történelmi derűlátást nevelte. A szocializmus hősles ereje bebizonyosodott a Nagy Honvédő Háború éveiben, amikor szétzúztuk a német fasizmus hordáit, az addig legyőzhetetlennek tartott hadseregeket. A szocializmus győzelmét óriási változások kísérték a társadalmi fejlődés jellegében. Az emberek évezredeken át szenvedtek a társadalmi törvények ösztönös hatásától, amelyekkel szemben tehetetlen játékszerek voltak. A szocializmusban az emberek az objektív I törvényeket nemcsak feltárják,* hanem ugyanakkor uralják ls őket. A munkások és parasztok, akikkel a kizsákmányolók mint valamilyen alaktalan, tehetetlen tömeggel bántak, a szocializmusban bizonyítékát adták, hogy valóban korlátlan lehetőségük van az alkotásra és az építésre, a bámulatraméltó heroizmusnak, • legendás hősiességnek és a valóban gigantikus erőnek példáját adták. A Szovjetunió példamutatása valamennyi ország dolgozóinak szívében a saját erejükbe vetett biztonságot keltette. Azok az alapvető előnyök, amelyeket a szocialista rendszer országunkban elért, a legmeggyőzőbb választ adták arra a kérdésre: milyen úton haladjon az emberiség. Az élet megmutatta, hogy a burzsoá és a szociáldemokrata pártok valamennyi terve csődöt mondott; e pártok nem teljesítették ígéreteiket, nem oldottak meg és nem is oldhattak meg egyetlen alapvető társadalmi problémát sem. A történelem megerősítette, hogy az egyedüli társadalmi-politikai erő, amely valóban megoldja az emberiséget mozgató szociális problémákat és teljesíti programjának irányelveit, — a kommunisták. 2. A világ fejlődésének íő eredményei ElvtársakI A VIII. kongresszus által jóváhagyott pártprogram rámutatott, hogy az imperializmus és a benne levő ellentétek fejlődése „elkerülhetetlenné tette a kapitalizmus csődjét és a társadalmi gazdálkodás magasabb típusára való áttérést". (Az SZKP határozatokban, első kötet.) A program kijelentette: Megkezdődött a proletár kommunista világforradalom korszaka" (Az SZKP határozatokban I. kötet). A történelmi fejlődés valamennyi további eseménye úgy fog fejlődni, ahogy azt a marxisták-leninisták megjósolták. Hasonlítsuk össze a világ 1919. évi és mai politikai térképét. 1919 1961 •š a 35 82 B w OS t* & • 9 t M s I. Egész világ Ebből 1. szocialista világ 2. egyéb világ II. Nagy imperialista hatalmak (USA, Nagy-Britannia, Németország—NSZK, Franciaország, Japán, Olaszország és gyarmataik) III. Az összes gyarmat, félgyarmat és domínium IV. Volt gyarmati és félgyarmati országok, amelyek függetlenségüket 1919 után vívták ki. (A szocialista országok nélkül). 135,4 21,7 11V 60,3 a a A 9 >u •M a N lakosság milliókban a 1 <B O N S e •g ss B j* <M •• e: a - 5.8 =g BC-g £ lakosság milliókban « ® « ® 100 1777 100 135,4 18,0 84,0 138,0 1639 7,8 92,2 35,1 100,3 • a ja S XI M -3 M •<9 a M MB 8 5 B ä 100 3017. 100 25,9 1072 35,5 74,1 1945 64,5 44,5 855 48,1 18,6 13,7, 541,5 17,9 104,5 77,2 1230 69,2 14,2 10,5 85,4 2,8 * x XX 72,0 53,4 1228 40,7 Miről tanúskodik ez az összehasonlítás? A mai nagy forradalmi erők döntő módon megváltoztatták a világ arculatát Az imperializmus egyszer s mindenkorra elvesztette uralmát a nemzetek nagy többsége felett. Széles út nyílt meg az emberiség előrehaladása előtt. Ez az út a szocializmus. Korunk társadalma fokozatos fejlődésének fő eredménye a szocialista világrendszer kialakulása. A szocialista forradalmak győzelme Kínában s más-európai és ázsiai országokban 1917 októbere óta a világtörténelem legnagyobb eseménye volt. • A szocialista világrendszer fiatal. De már olyan tapasztalatokkal rendelkezik, amelyek lehetővé teszik számára az egész emberiség további fejlődése útjainak meghatározására mérhetetlenül fontos következtetések levonását. Ezek ma már nemcsak egy országnak, hanem az államok nagy csoportjának a tapasztalatai, amelyek megerősítik, hogy feltétlenül szükséges a kapitalista rendszert szocialista rendszerrel helyettesíteni és a szocializmus döntő előnyelt bizonyítják. Az új rendszer biztosította a termelőerők fejlődésének gyors ütemét, a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelését, felszabadította a dolgozókat a kizsákmányolástól és az egyénnek nagyméretű szociális és politikai jogokat biztosított. A testvérországok dicső marxista-leninista pártjai lényegesen hozzájárultak a szocialista forradalom kollektív tapasztalataihoz és a szocializmus felépítéséhez. A Szovjetunió óriási tapasztalataival együtt most a nemzetközi munkásmozgalom tapasztalatokkal rendelkezik a proletariátus diktatúrája új formája — a népi demokrácia fejlődésében; a forradalom demokratikus szakaszából a szocialista szakaszba való békés átmenet szakaszán. Tapasztalatel vannak abban, hogyan kell felhasználni a parlamentet és a többpártrendszert a szocializmus építésének céljaira; tapasztalatai vannak az Iparilag fejlett országokban a szocialista társadalom építésében, tapasztalatokkal rendelkezik a gazdaságilag kevéssé fejlett országoknak a kapitalista fejlődési szakasz nélkül a szocializmusba történő áttérésében. Tapasztalatokkal rendelkezik a falu szocialista átépítésének végrehajtásában a föld államosítása nélkül, tekintetbe véve a parasztságnak hosszú éves hagyományai folytán a földtulajdonhoz való ragaszkodását. A szocializmus új típusú gazdasági ós politikai kapcsolatokat teremtett az államok és a nemzetek között. A szocialista nemzetköziség, a sokoldalú elvtársi együttműködés és testvéri kölcsönös segítség, valamennyi szuverén ország teljes egyenjogúsága — ezek a szocialista társadalomban fennálló kapcsolatok fő vonásai. A szocialista társadalomban megszűnl a nemzetek évezredes antagonizmusa, győztek a nemzetek testvériségének és barátságának az elvei. W w//>í v ^ m if 't s

1 ť. % A küldöttek a kongresszusi palota előcsarnokában (ČTK — telefotoj i A szocialista rendszer olyan tényezővé válť; amely egyre nagyobb mértékben határozza meg a világ fejlődését a béke és a szociális haladás érdekében. Példamutatásának erejével a szocialista társadalom a többi ország munkásosztályát és valamennyi dolgozóját szívós harcra serkenti a kapitalista elnyomás ellen; létfontosságú jogaiért és érdekeiért, szociális és nemzeti felszabadulásáért, a tartós békéért. Maga az élet mutatja meg a tömegeknek; hogy a szocializmus valóban a világ ifjúsága, míg a kapitalizmus annak tegnapját jelenti. A világfejlődésnek második, történelmi szempontból legfontosabb eredménye a gyar-: mati rendszer csődje. A szocializmus megszületése és megerősödése az elnyomott nemzetek felszabadulása korszaka kezdetének előhírnöke volt. Csak a szocializmus hatalmas erővé válá-: sával következhetett be az a történelmi ese-: mény, amikor másfél milliárd ember felszabadult a gyarmati elnyomás alól. A nemzeti felszabadító forradalmak megsemmisítő csapást mértek a gyarmati rendszer bástyájára. A gyarmatbirodalmak romjain 42 szuverén állam alakult. Az imperializmus egész világrészeket tett a nemzetek börtönévé. A rabszolgaság bilincsébe verte az emberek százmillióit, évszáza-. dokon át távoltartotta tőlük a civilizációt; felforgatta az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok gazdaságát és egyoldalú mezőgazdasági-nyersanyag jellegűvé tette. ítéljék meg maguk elvtársak. Azokra ez országokra, amelyekben a nemszocialista világ lakosságának több mint kétharmada él, a feldolgozó ipán termelésének csupán egytizede esik, a ka-; pitalista gazdaság gép- és berendezés gyár-: tásának mintegy 3 százaléka, kohászati termelésének pedig 5 százaléka jut. A kevéssé fejlett ázsiai és afrikai országokban az egy lakosra eső évi jövedelem 20—25-szörte alacsonyabb, mint az Amerikai Egyesült Államokban. i A kapitalista „civilizátorok" sokéves „gon-i doskodása" után Ázsiában, Afrikában és La« tin-Amerlkában a szó szoros értelmében emi bermllliók halnak éhen. Ezeken a területe-, ken az átlagos életkor felével rövidebb, mint a volt anyaországokban. Afrikában rendkívül nagy a gyermekhalandóság. Afrika felnőtt la-í kosságának több mint 80 százaléka, Latin-f Amerika lakosságának több mint 40 százaléka analfabéta. Ilyen borzalmas árat kellett tehát fizetni a „szabad világ" úgynevezett civilizá-: clós küldetéséért. Természetes, hogy a nemzetek szétzúzzák a kapcsolatoknak a gyarmat t osí f ók által kialakított szégyenteljes rend-i szerét. A világfejlődés harmadik eredménye a ka-i pltalizmus igen lényeges és sokoldalú meg

j gyengülése és általános válságának további kiéleződése. Az élet maradéktalanul igazolta a kapitalizmus és legfelsőbb stádium — az imperializmus lenini elemzését, amelyet pártunk második programja foglal magába. Ezért szükségesnek tartottuk az e kérdéssel kap-, csolatos alaptézisek felvételét a párt új prog-: ramjába is. A szocialista és nemzeti felszabadító forradalmak, a szocialista világrendszer növekedése és a gyarmati rendszer széthullása döntő tényezők a kapitalizmus általános válságának elmélyülésében. A kapitalizmus fejlődésében az utóbbi években bekövetkezett az újabb, a harmadik szakasz. A kapitalizmus válságát azonban nemcsak e tényezők hatása élezi ki. A világkapitalizmus válsága mindent magába foglaló széles folyamat, amely a polgári tár-i sádalom életének valamennyi területére ki-i terjed: a gazdaságra, a bel- és külpolitikára és az ideológiai felépítményre egyaránt. Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy jelentősen fokozódott a kapitalizmus gazdasági Ingatagsága, és az egyes országok fejlődésé-, nek egyenlőtlensége, más országokkal szem-: ben. A kapitalista rendszer gazdasági fejlő-: désének üteme csökken, számos országban alig haladja meg a lakosság szaporodását, a gazdasági válságok, főként az USA-ban egyre gyakoriabbak. A haditermelés a gazdasági élet oszthatatlan részévé vált. A militarizmus óriási arányokat öltött. A nemzeti jövedelem 15—20 százalékát fegyverkezésre fordítják, a munkaerők jelentős részét nem használják fel anyagi értékek termelésére. Egyre nagyobb méretű a termelési apparátus idült ki nem használása. Válságok idején ez számos ágazatban az 50 százalékot is eléri. A tömeges munkanélküliség sok országban, nem beszélve a falu túlnépesedéséről, igazi nemzeti csapássá vált. Észak-Amerika és Nyugat-Európa fejlett ka-: pitalista országaiban, valamint Japánban és Ausztráliában a hivatalos statisztikai adatok szerint 85 millió ipari proletariátusra 8—10 millió teljes munkanélküli jut. Ez azt jelenti, hogy átlagosan minden kilencedik ember munkanélküli. Fokozódott a világkapitalizmus politikai iri-i gatagsága, főként az osztályellentétek kiéle«i ződésével összefüggésben. Erről világosan tanúskodnak a monopolisták maroknyi csoportja és a nép összes rétegei között elmélyülő ellentétek, a munkásosztály harcának mérhetetlen fejlődése, a parasztok fokozódó harca, a dolgozók tömegakciői a demokrácia védelmére, a fasizmus és a katonai diktatúra ellen. Ékesszóló tanúbizonysága ennek a kommunis-j ta pártok szüntelenül növekvő szerepe és be-* folyása is. Az egész Imperialista építményt tetőtől talpig éles és mély válság rendíti meg. Ez persze nem jelenti az imperializmus teljes egy helyben topogását, termelőerői teljes megbéklyózását. Egyes tőkés államokban bizonyos időszakokban átmeneti t^vezök hatására győrit olyta-.ás a i oldalon)'; UJ S70 3 * 1961. Oktéjer 13.