Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)

1961-10-19 / 291. szám, csütörtök

Világ proletárjai, egyesül jetele ! wA UJSZO SZLOVAKIA KOHHUNISTA PARTJA KOZPOMTIBIZ0TTSA6ANAK NAPILAPJA A világ fejlődésének elöntő tényezője ma már nem az imperializmus a maga ragadozó vágyaival, hanem a szocializmus a maga békés és haladó eszményeivel (N. Sz. Hruscsovnak az SZKP XXII. kongresszusán tartott beszámolójából) Bratislava, 19B1. október 19. csütörtök • 30 fillér • XIV. évfolyam, 291. szám fc S >sfSwrsmMfSMfffsssss.rsss/rssfssfsstrsssssssssAvss/sssss/rrssssssJwsrsssssMf^^^ Az SZKP XXII. kongresszusa Nyikita Hruscsov elvtárs a Központi Bizottság tevé­kenységéről szóló, kedden elhangzott beszámolójában, amely hat és fél órán át tartott, értékelte a párt csak­nem hatesztendős tevékenységének eredményeit. Ele­mezte a jelenlegi nemzetközi helyzetet és kitűzte a va­lamennyi dolgozó ügyéért vívott harc további fel­adatait. A küldöttek és a vendégek nagy figyelemmel hall­gatták az SZKP Központi Bizottsága első titkárának beszámolóját. A kongresszusi teremben gyakran fel­hangzott a viharos taps, amellyel a küldöttek egyet­értésüket nyilvánították a Szovjetunió Kommunista 'ártjának fő irányvonalával. A kongresszuson az SZKP Központi Revíziós Bizott­ságának tevékenységéről Alekszander Gorkin, e bizott­ság elnöke tartott beszámolót. A párt Központi Bizott­sága — mondotta — a XX. kongresszus irányelvei szel­lemében nagy munkát végzett a pártélet Sztálin szemé­lyi kultusza időszakában megsértett lenini normáinak felújítása érdekében. Az SZKP KB rendszeresen tartott plénum-üléseket, aktíva-üléseket és tanácskozásokat az ipar, a mező­gazdaság és a kultúra kérdéseiről. A legfontosabb tör­vényerejű okmányok javaslatait országos vita alá bo­csátották. A Központi Bizottságnak a belpolitikai élet­tel és a külpolitikai kérdésekkel kapcsolatos határo­zatai jól és a párton belüli élet kérdéseiről is behatóan tájékoztatták a párt valamennyi tagját. Ez biztosította a pártnak a kollektív vezetést és a kommunisták ma­gasfokú aktivitását. A Központi Revíziós Bizottság, — jelentette ki Gorkín, — egyértelműen elítélte a pártellenes csoport egység­bontó tevékenységét. A párt egységének megszilárdítá­sáért vívott harc minden egyes kommunista elsőren­dű kötelessége volt és marad. A Központi Revíziós Bizottság elnöke tájékoztatta a kongresszust az SZKP pénzügyi gazdálkodásának felül­vizsgálásáról és a párt költségvetésének teljesítéséről. A párt Központi Bizottsága a XX. kongresszus óta el­telt időszakban olyan lépéseket tett, amelyek hozzájá­rultak a pártapparátus munkájának további javításához, a pártapparátus dolgozói számának csökkentéséhez és a kiadások leszállításához. A szovjet szocialista demokrácia további szilárdítá­sának és fejlesztésének feladatai, — amint Gorkín ki­jelentette, — megkövetelik, hogy gondosan tekintetbe vegyék a dolgozók leveleit, panaszait és észrevételeit. Hangsúlyozta, hogy a párt Központi Bizottsága és sze­mélyesen Nyikita Hruscsov elvtárs e kérdésnek rend­kívüli figyelmet szentel. A Központi Bizottság különös figyelemmel foglalkozott azon levelek felülvizsgálásá­val is, amelyek fontos fogyatékosságokat, a párt és a szovjet szervek tevékenységében előforduló tévedéseket közöltek. Alexander Gorkín beszámolójával a XXII. kongresszus kedd délutáni ülése véget ért. Szerdán, október 18-án a Kreml kongresszusi palo­tájának nagytermében folytatták a Szovjetunió Kom­munista Pártja XXII. kongresszusát, mely a kommuniz­mus építőinek kongresszusaként vonul be a történe­lembe. A szerdai ülés napirendjén a Szovjetunió Kommunista Pártja új programjának megvitatása szerepelt. Moszkvai idő szerint kevéssel 10 óra előtt a küldöt­tek és a vendégek helyükről felállva, viharos tapssal köszöntötték a kongresszus elnökségét, és a világ for-' radalmi munkásmozgalmának a kongresszuson részt-' vevő élharcosait. A második nap ülését Mihail Szuszlov, az SZKP KB Elnökségének tagja nyitotta meg. Az elnökség javasla­tára a kongresszus úgy döntött, hogy előbb meghallgatja az SZKP programtervezetéről szóló beszámolót, s csak azután kezdi meg a két beszámoló megvitatását. Az elnöklő Szuszlov elvtárs ezután felkérte N. Sz. Hruscsovot, mondja el beszámolóját az SZKP program-: tervezetéről. A kongresszusi csarnok falait megremegteti a lelkes tapsorkán, amikor Hruscsov elvtárs kijelenti, a párt új programtervezete korunk kommunista manifesztuma. A 4800 küldött és 1200 vendég, akik között nyugati polgári újságírók is vannak, feszült figyelemmel halN gatták végig N. Sz. Hruscsov beszámolóját a kommu-i nizmus évszázadának új lenini programjáról. A Szovjetunió Kommunista Pártjának programjáról fi. Sz. Hruscsov elvtárs beszámolója a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX//. kongresszusán Elvtársaki A XX. kongresszus megbízta a Központi Bi­zottságot a Szovjetunió Kommunista Pártja új programtervezetének előkészítésével. A Központi Bizottság e feladatot teljesítette és miután a programtervezetet a párt és a nép megtárgyalta, a kongresszus elé terjeszti meg­bírálás végett. Kongresszusunk a történelembe a kommu­nizmus építőinek kongresszusaként íródik be, amely megtárgyalja és jóváhagyja az emberi­ség történelmében első kommunista társadalom építésének nagy programját. Kongresszusunk emelvényéről a szeretet és a hűség első szaval az emberiség lángelméit, a munkásosztály nagy vezérelt, Marxot, En­gelst és Lenint illetik. A szocializmus, amely­nek elkerülhetetlenségét Marx és Engels tu­dományosan megjósolta, a szocializmus, mely­nek felépítési tervét Lenin dolgozta ki, a Szov­jetunióban reális valóság lett. Országunk most újabb magaslatok — a kommunizmus felé halad. A munkásosztály s annak kommunista párt­ja harcában három világtörténelmi szakaszon megy át: a kizsákmányolók uralmának meg­döntése és a proletariátus diktatúrájának meg­teremtése, a szocializmus felépítése s a kom­munista társadalom kialakítása szakaszain. Pártunk és népünk az első két szakaszt már megtette. És hogy pártunk mindkét sza­kaszban szüntelenül sikereket ért el, az első­sorban azzal magyarázható, hogy megbízható Iránytűje, harcos forradalmi programja volt, melynek sziklaszilárd alapját a marxizmus­leninizmus alkotja. Az első két programot Vla­gyimir Iljics Lenin közvetlen részvételével és vezetésével dolgozták ki. A harmadik program előkészítése során állandóan visszatértünk Le­ninhez, az ő látnokl gondolataiból, a szocia­lizmus és a kommunizmus 'építéséről szóló lánglelkü eszméiből indultunk ki. A progra­mot ezért teljes joggal nevezhetjük lenini programnak. A XX. század a kommunizmus diadalmas győzelmeinek évszázada. E század első felé­ben földünkön szilárd gyökereket eresztett a szocializmus, a század második felében pedig gyökeret ver a kommunizmus. Ehhez az utat pártunk új programja mutatja, amelyet joggal neveznek korunk Kommunista Kiáltványának. A programtervezetben megtestesül a párt ko­lektív szelleme. Minden szovjet ember azt vallja: ez a mi programunk, mely megfelel vágyainknak és törekvéseinknek. A program gondolatai az egész emberiség leghőbb óhaját fejezik ki. Az SZKP program­tervezetét örömmel jóváhagyták a testvérpár­tok, nagy lelkesedéssel fogadták a proletárok, az egész világ dolgozói. Mindez a kommu­nizmus erejéről, arról tanúskodik, mily nagy jelentőséggel bír programunk az emberiség sorsára. I. A szocializmus történelmi győzelme i. Lenin programja megvalósult Elvtársak, 1917. októberében a párt a kom­munizmushoz vezető történelmi útján elérte az első nagy győzelmet: megdőlt a kizsákmá­nyolók uralma és létrejött a proletariátus diktatúrája. A második. kongresszuson jóvá­hagyott pártprogram teljesítve lett. Az ország a szocialista átalakulások dicső, a gyakorlat­ban még felderítetlen útjára lépett. A szovjet hajó parancsnoki hídján merész kormányos állt, a mi szeretett Iljicsünk, aki kitűzte a szocializmus felépítésének lángeszű tervét. A párt lenini programja, amelyet a VIII. kongresszus hagyott jóvá, az új társada­lom felépítésének merész tudományos jóslata s ugyanakkor világos terve volt, egyben lán­goló forradalmi felhívás a tömegekhez. A párt abból Indult ki, hogy mindennel rendelkezünk a szocializmus felépítéséhez, mélységesen bí­zott az új rendszer forradalmi lehetőségeiben és a dolgozók hősiességében. Az új rendszer felépítése folyamán szám­talan nehézség bukkant fel. Hazánk nagy kiterjedésű területén háború dúlt. A nemzet­közi reakció és a belső ellenforradalom egye­sült erői ostromolták a szovjetek köztársasá­gát, arra törekedve, hogy mindjárt a kezdet kezdetén eltorlaszolják az emberiség előtt a szocializmushoz vezető utat. Az imperialista háború és az intervenciósok hadjárata feldúlta Oroszország nemzetgazda­ságát, amely amúgy is 50-100 esztendővel a fő kapitalista országok mögött kullogott. Hazánk ipara 1919-ben ötször kevesebbet ter­melt, mint 1913-ban. A mezőgazadaság ha­nyatlott. A nehézségek növekedtek azért Is, mert nem rendelkeztünk tapasztalatokkal az élet szocia­lista megszervezésében, azért is, mert feltét­lenül új történelmi utakat kellett törni. A szovjet nép nem várhatott kívülről semmilyen anyagi vagy műszaki segítségét. Az ország ellenséges kapitalista körülzárásban élt s egy ostromgyűrűben levő erődítmény életének folytatására kényszerült. A pártnak és a népnek valóban óriási erő­feszítést kellett tennie e mérhetetlen nehéz­ségek leküzdésére, hogy az országot az új élet építésének széles útjára vezesse. Minket, kommunistákat, ellenségeink rom­bolóknak tüntettek fel, akik képtelenek épí­tésre és alkotásra. Igen, leromboltuk a nép által gyűlölt kizsákmányoló rendszert. De ezt azért tettük, hogy a kapitalizmus szennyétől és igazságtalanságaitól megtisztított orszá­gunkban felépítsük az új, a legigazságosabb társadalmi rendet, a kommunizmust. A kom­munisták az emberiség történetébe a világot átalakító és újjáépítő legnagyobb. alkotóerő­ként írták be nevüket. , • A történelmi tapasztalatok megerősítették, hogy a kommunisták a legkövetkezetesebb hazafiak, a haza leghűségesebb fiai, érdekei­nek hős védelmezői. Éppen mi, a bolsevikok, voltunk azok, akik az országot megmentettük a nemzeti katasztrófától, a külföldi imperia­listák igájától s tekintélyét felemeltük az egész emberiség szemében. A burzsoá pártok, politikusok és Ideológu­sok Oroszország szocialista felépítésének ter­vét megrögzött gyűlölettel és kárörvendő gúnykacajjal fogadták. Egyöntetűen kijelen-' tették, hogy „a bolsevik kísérlet" feltétlenül csődbe fullad. Churchill „Oroszországban az élet minden formájának teljes hanyatlását", „a szocialista és kommunista elméletek... teljes csődjét" jósolta. Most megkérdezhetnénk Chur­chill urat, hogy tulajdonképpen ki mondott csődöt? Országunk, amely gazdaságilag az utolsó helyen állott a világ fő országai mö­gött, most a második ipari nagyhatalom lett és a történelmi haladás élén áll. Nagy-Britan­nia pedig, amely a világ első nagyhatalma volt, végérvényesen elvesztette pozícióit. íme, ez a szemléltető bizonyítéka a szocialista esz­mék mérhetetlen átalakító erejének és az imperialista eszmék csődjének. A II. Internacionálé vezetői is azt bizony­gatták, hogy Oroszországban nem lehet fel­építeni a szocializmust. „A kapitalizmus radi­kális megsemmisítéséről szó sem lehet... a kapitalizmus ott újjáéled, mégpedig valószí­nűleg nagyon hamarosan" — ilyen sorsot jósolt hazánknak Kautsky. Határozottan ki­jelentette, hogy a bolsevik párt képtelen lesz programjának megvalósítására. Ehhez a men­sevikiek és a jobboldali esszerek is bólogat­tak. A jobboldali esszerek pártjának központi bizottsága hivatalos okmányban jelentette ki: „A gazdaságilag elmaradott, tönkretett iparú és feldúlt közlekedésű országnak szocialista alapú átalakítására Irányuló kísérletek csu­pán teljesen elnyomoríthatják a nemzetgazda­ságot s az országot kaoszba és anarchiába sodorhatják:" A burzsoá és szociáldemokrata áljósok szé­gyenletes csődöt mondtak. Ha a jobboldali szocialista vezérek a lelkiismeretnek legalább szikrájával rendelkeznének, be kellene ismer­niük: a bolsevikoknak igazuk van. A kommu-: nisták pártja nyilvánult az egyedüli pártnak, amely tudta, hova kell vezeini a népet. A mér­hetetlen nehézségek leküzdése után s miután elsöpörte útjából a trockistákat, a jobboldali opportunistákat, a nacionalista elhajlókat és más kapitulánsokat, a párt megvalósította ter­veit s emellett szavainak és tetteinek párat­lan egységéről tett tanúságot. A párt és a nép munkájának fő eredménye a szocializmus teljes és végleges győzelme a Szovjetunióban. Világtörténelmi jelentőségű nagy művet alkottunk. Az emberiséget felvér­teztük a szocializmusról szóló tudománnyal s annak a tapasztalatok által igazolt tovább­fejlesztésével. A nemzetek most már köny­nyebben haladhatnak a szocializmus felé. A párt és a nép alapvető vívmánya a poli­tika területén az új típusú állam — a szocia­lista állam megalakítása és megszilárdítása, valamint a magasabb típusú demokrácia — a szocialista demokrácia megteremtése és meg­szilárdítása. A Szovjetunió az az ország, amelyben valóban a nép uralkodik, a szabad­ság és az egyenjogúság országa. Gazdasági téren a legfontosabb történelmi sikerünk a társadalmi tulajdon megerősítése, a termelőeszközök magántulajdonának felszá­molása, ami a legélesebb összetűzéseket szüli az osztályok és nemzetek között. A burzsoázia azt hirdette: az évezredek óta fennálló ma­gántulajdon örök és megdönthetetlen. Mi, kommunisták ezt az elvet bátran megtámad­tuk. A szocializmus megkezdte a társadalmi tulajdon uralmának korszakát, véget vetett a termelés anarchiájának, a gazdasági válsá­goknak és más társadalmi rázkódtatásoknak. Meglepően rövid Idő alatt hatalmas ipar épült fel, amely a szocializmus anyagi alap­ját, országunk erejének és felvirágzásának alapját képezi. A párt a lenini szövetkezeti tervvel felvértezve megoldotta a hatalomátvé­tel utáni legnehezebb feladatot: segítette a parasztokat abban, hogy áttérjenek a szocia­lizmusba. A parasztság önkéntes tömörülése a szövetkezetekbe az emberiség társadalmi-gaz­dasági történelmének nagy eseménye. Ha gondolatban végigtekintünk hazánkon és felidézzük emlékezetünkben a múltat, lát­juk, mily gyökeresen megváltozott arculata, mily nagy utat tettünk meg ezen évek alatt. Oroszországot a kalapács és a taliga, a fa­eke, a rokka országának tartották. Az USÁ-nak tízszer annyi, Németországnak ötször annyi gépe volt, mint Oroszországnak. Most a Szov­jetunió a haladó technika, a legnagyobb telje­sítményű szerszámgépek és a legfontosabb műszerek, automatikus termelési vonalak, elektronikus számológépek és űrhajók orszá­ga. 1961-ben gépiparunk és fémmegmunkáló iparunk 350-szer többet termelt, mint 1913-ban s csaknem 1000-szerte többet, mint 1919-ben. Oroszországot a fa, a szalma és a nád orszá­(Folytatás a 3. oldalonj

Next

/
Oldalképek
Tartalom