Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)

1961-10-18 / 290. szám, szerda

Jelentés az SZKP Központi Bizottságának tevékenységéről (Folytatás a 14. oldalról) megrögzött bürokrata töltsön be. A tény elfer­dítésének esetett és a csalást pártunk a párt­ás a szovjet törvények szerint továbbra is szi­gorúan bünteti. Pártunkban, szovjet népünk körében elegen­dő tehetséges ember van. A káderek javaslása, valamint a párt- és az állami munka, a gaz­dasági és kulturális építés legkülönbözőbb ága­zataira nevelése a pártszervezetek elsőrangú kötelessége. A káderek előkészítésének és po­litikai felvértezésének legjobb iskolája az élet — a gyakorlati tevékenység iskolája. A párt Irányvonalának megvalósításáért, valamint a kommunista építés feladatainak teljesítéséért folytatott harcban alakulnak ki a lenini típusú párt- és állami dolgozók tulajdonságai. Törőd­nünk kell az ilyen káderekkel! Elvtársak! Napjainkban elsőrendű jelentősé­gű a felülről lefelé és az alulról felfelé ható párt-, állami, és nyilvános ellenőrzés kérdése. Az ellenőrzés hatékony eszköz arra, hogyan tökéletesítsük a kommunizmus építésének irá­nyítását. Az egyes szervezetek munkáját, min­den vezető pártszervezet munkáját elsősorban aszerint kell értékelni, hogyan valósítja meg az SZKP programjának és alapszabályzatának követelményeit, a párt irányelveit. Ha a szovjet hatalom első éveiben V. I. Le­nin akkora jelentőséget tulajdonított az ellen­őrzés minden formájának és a párthatározatok teljesítése felülvizsgálásának, mily nagy je­lentőséget kell tulajdonítanunk e kérdésnek ma, amikor népgazdaságunk oly gigantikus mé­reteket öltött! Ahogy a jó gépész hallgatja a hatalmas gépezet zúgását, mozgását és az alig hallható zörejből felismeri a legcsekélyebb hibát s minden kis idegen tárgyat meglát, amely a géphibát okozhatja, éppúgy nekünk is a nap minden órájában hallgatnunk kell a hatalmas Szovjetunió életének lélegzetét, ki kell irtanunk gyökerestül a bürokratizmust és a papírháborút, idejekorán észre kell venni és eltávolítani utunkból mindent, ami sikeres előrehaladásunkat gátolja. Elsősorban a pártszervezeteknek kell meg­kezdeni a teljesítés ellenőrzésének és felül­vizsgálásának fokozását. Szigorú rendet kell bevezetni abban, hogy a helyi pártszervek a párthatározatok teljesítéséről a magasabb párt­bizottságoknak és a kommunista tömegeknek beszámoljanak. Szem előtt kell tartani és tűr­hetetlenül teljesíteni a lenini követelményt — az emberek ellenőrzését, a feladatok valódi teljesítésének ellenőrzését. Még sok mindent kell tenni, hogy megja­vuljon az állami ellenőrzés. A szovjet ellenőr­zés bizottságainak munkájában a legutóbbi ideig nagy hiányosságok mutatkoztak. Ezek a bizottságok elsősorban csekély kapcsolatot tartottak fenn . az élettel és a tömegekkel. Márpedig a legszélesebb tömegek aktív részvé­tele és segítsége nélkül az állam ellenőrző szervei nem dolgozhatnak.. A párt- az állami és a nyilvános ellenőrzés rendszere hatalmas eszköz, amely lehetővé te­szi számunkra a kommunista építés irányítá­sának megjavítását a valódi demokratikus el­vek alapján; ez a legszélesebb tömegek kom­munista nevelésének nagyszerű iskolája. Ez okolja meg, miért kell a jelenlegi feltételekre való tekintettel jobban felhasználnunk azokat a tanácsokat, amelyeket Vlagyimir Iljics Lenin adott nekünk „Hogyan kell átszerveznünk a munkás-paraszt ellenőrzést." — című fejezet­ben. A nyilvános ellenőrzés a határozatok teljesíté­sének szigorú felülvizsgálása, a bírálat és ön­bírálat elve érvényesítésének egyik formája. Gondosan kell törődni azzal, ami új, amit az élet kitermel, a kommunizmus hajtásaival, a kommunista termőföldet meg kell tisztítani a gyomtól, a gaztól, fejleszteni kell a kommunis­ta társadalom nagy építő hadseregének alkotó tevékenységét. Mindenki látja, hogy népünk a párt vezeté­sével milyen nagy sikereket ért el. Ezek a si­kerek az öröm érzésével töltenek el minden szovjet embert, bizonyosságot nyújtanak arra nézve, hogy a jövőben még sikeresebben és gyorsabban fogunk előrehaladni. Lenin arra tanította a pártot, hogy sohasem szabad megengednie az önelégültségei és en­gedékenységet, a munkában nemcsak a sikere­ket, hanem a hiányosságokat is látni kell, erőfeszítésünket az elintézetlen feladatok tel­jesítésére kell összpontosítani. És eddig sok ilyen feladatunk van. A párt és a szovjet szervek munkájában sok olyan hiányosság mu­tatkozik, amelyekel ki kell küszöbölnünk. Arra kell törekednünk, hogy gyorsabban fej­lődjék gazdaságunk, hogy emelkedjék népünk életszínvonala. Harcolni kell a mezőgazdasági termelés további növeléséért, a lakásépítkezés terveinek teljesítéséért, a munkatermelékeny­ség fokozásáért valamennyi népgazdasági ága­zatban, a termékek, főképp a közszükségleti cikkek minősegének lényeges javításáért. Minél aktívabban fogjuk támogatni és szé­leskörűbben érvényesíteni a termelésben mind­azt, ami új és haladó, minél következetesebben és engesztelhetetlenül leplezzük le és küszöböl­jük ki a hiányosságokat, annál gyorsabban oldjuk meg feladatainkat. A kommunista épí­tés milliók ügye, az egész nép nagy ügye. A párttal vállvetve haladnak a dolgozók tö­megszervezetei — a tanácsok, a szakszerveze­tek, a Komszomol és a szövetkezetek. A forradalom tüzében a nép hatalmi harcá­nak szerveiként életre kelt tanácsok most a nép széleskörű képviseleti szervezetévé váltak, a nép egységének megtestesülései a népmilliók közéleti tevékenységének iskolái, olyan iskolák, amilyeneket az emberiség a történelem folya­mán eddig sohasem ismert. A tanácsok tevékenysége demokratikus tár­sadalmunk legjobb bizonyítéka. Hiszen csupán az a tény, hogy a tanácsók képviselőinek száma eléri a kétmilliót, mindent megmond. Ezenkívül több mint kétmillió aktivista dolgo­zik a tanácsok állandó bizottságaiban. Melyik rendszer bizonyíthatja ilyen demokratikus vol­tát, igazi népiességét? A tanácsoknak még fo­kozottabb mértékben kell megerősíteniük kap­csolataikat a tömegekkel, mélyrehatóbban és sokoldalúbban kell foglalkozniuk az állam­igazgatás, a gazdaság és kultúra fejlesztésének kérdéseivel. Országunk életében a legutóbbi 25 év folya­mán — attól a pillanattól kezdve, hogy jóvá­hagyták a Szovjetunió jelenlegi alkotmányát — nagy változások történtek. A Szovjetunió fejlő­désének új korszakába lépett, a szocialista de­mokrácia magasabb fokra emelkedett. A Szov­jetunió új alkotmányának, amelynek előkészí­téséhez most fogunk hozzá, vissza kell tükröz­nie a szovjet társadalom életében a kommu­nizmus fejlett építésének időszakában mutat­kozó új vonásokat. A jelenlegi feltételek között egyre inkább növekszik a szakszervezetek feladata és je­lentősége. A XX. kongresszus után jelentősen kibővültek a jogok és a funkciók a dolgozók létérdekeiket érdeklő valamennyi kérdés meg­oldásában. A szovjet szakszervezetek, amelyek több mint 60 millió dolgozót egyesítenek so­raikban, országunk dolgozói számára a neve­lés, Irányítás, gazdálkodás — a kommunizmus iskolái. A szakszervezetek tevékenysége fő tar­talmának a jelenlegi időszakban a kommuniz­mus építése programjának megvalósításáért folyó harcnak kell lennie. A dolgozó emberről való gondoskodás a szakszervezetek legfőbb kötelessége. Szakszervezeti szövetségeinknek, amelyek a szakszervezeti munka hagyományos elveit tartják szem előtt és új kommunista formákkal és módszerekkel gazdagítják őket, az a feladata, hogy a dolgozók tömegeit aktí­van bekapcsolják a termelés és minden köz­ügy irányításába. Oly mértékben, ahogyan a szovjet társada­lom a kommunizmus felé halad, bővülnek majd a szakszervezetek funkciói; tevékenysé­gük körében egyre újabb problémák kerülnek, amelyek azelőtt az állami apparátus szervei­nek hatáskörébe tartoztak. Pártunk segítsé­get nyújt a gazdaság irányításában a szakszer­vezeti tevékenység kiterjesztésére, ezenkívül az állandó termelési tanácsoknak a vállalati munka megjavítására s egyre hatékonyabb szerveivé való átalakítására. Külön kell kiemelni a szakszervezetek fel­adatait a dolgozók kommunista öntudatának fokozásában, a kommunista munkaverseny szervezésében, a tömegeknek az állami és köz­ügyek irányítására történő nevelésében. A szakszervezetek feladata a munkaformák és módszerek tökéletesítése. Már maga a gya­korlat sürgősen megköveteli az önkéntes köz­munka elvének egyre szélesebbkörű érvénye­sítését a szakszervezetek tevékenységében, s e szervezetek fizetett apparátusának korlá­tozását. Minél szélesebb körűen érvényesülnek az önkéntes közmunka elvei, a dolgozók annál aktívabban fognak részt venni a társadalom életében. Elvtársak A XX. kongresszus megnyitotta a marxizmus-leninizmus alkotó kibontakoztatá­sának széles távlatait. Megelégedéssel állapít­juk meg, hogy a kongresszus óta eltelt évek­ben a párt felújította és kifejlesztette az esz­mei munka lenini elveit, gyümölcsözően oldot­ta meg a kommunista építés időszerű elmé­leti problémáit. A párt áthidalta .a személyi kultusz negatív következményeit, az ideológiai munkában figyelmét az élet realitására irányí­totta s az elmélet és gyakorlat egységének megszilárdítását szorgalmazta. Politikáját tu­dományos marxi-lenini alapra építette s el­méleti és eszmei nevelő tevékenységét a kom­munizmus építése konkrét feladatai megoldá­sának rendelte alá. Az eszmei-elméleti munka színvonalának fo­kozására nagy jelentőségű volt K. Marx és F. Engels műveinek második kiadása. V. I. Lenin műveinek, a párthatározatok gyűjteményének, V. I. Lenin tudományos életrajzának s az SZKP elméletéről és történetéről, a filozófiáról, poli­tikai gazdaságtanról, a polgárháború és a Nagy Honvédő Háború történetéről szóló művek ötödik kiadása. A KB határozata szerint elő­készületben van az SZKP többkötetes története, amely általánosítja a párt és a szovjet nép a kommunizmus győzelméért vívott tapasz­talatait. A párt azon lenini tételből indul ki, hogy a tömegek öntudatos történelmi alkotó tevé­kenységének feladata egyre növekszik. A párt valamennyi legfontosabb, legégetőbb és leg­sürgősebb kérdéseiben a néppel tanácskozik. A pártszervezetek ideológiai munkája fokozza a kommunista öntudatot, a tömegek politikai és munkaakivitását és rendkívül jelentősen I ható tényező a kommunizmus építésében. Mi mindannyian nagyra értékeljük a párt harci segítőtársának, a lenini Kommunista If­júsági Szövetségnek tevékenységét. Sokunk élete szorosan összeforrott vele. Sok kommu­nista járta ki a Komszomol iskoláját. A Kom­szomol a mi jövőnk, a mi tartalékunk. A szo­cialista építés valamennyi korszakában meg­nyilvánult a szovjet ifjúság, a komszomolta­gok munkája, a párt által kitűzött feladatok tökéletes megértése. Munkájukkal megerősítik, hogy a nagy forradalmi hagyományok méltó örökösei, atyáik és anyáik dicső művének folytatói. Nehéz lenne felsorolni a Komszomol, a szov­jet ifjúság nagyszerű hőstetteit. Népünk mél­tán büszke ifjúságára. A pionír-szervezetben nőnek a fiatal leni­nisták, a párt utasítja a Komszomol* hogy gondosan és szeretettel nevelje s vezesse őket nehéz és bátor útjukon az életbe. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a régi világ a régi eszméket és szokásokat gör­díti akadályként utunkba. Szem előtt kell tar­tanunk, hogy vannak még olyan fiatal embe­rek, akikre ráragadt a múlt szennye, akik visszaesnek a polgári gondolkodásba, akik a burzsoá ideológia bomlasztó hatása alá ke­rülnek. A lenini Kommunista Ifjúsági Szövétség fő­feladata az ifjak és leányok nevelése a for­radalmi harc hősi hagyományainak szellemé­ben, a munkások, kolhoztagok és az értelmi­ség áldozatkész munkájának példája szerint, a marxizmus-leninizmus nagy eszméinek szel­lemében. Nagyszerű távlatok, nagy és vonzó célkitű­zések nyílnak az ifjúság előtt. Az SZKP prog­ramja szélesre tárja az ifjúság jövőbe vezető útját. A kommunizmus építése nagy és gyö­nyörű cél! E nagy cél azonban elsősorban a gazdaság fejlesztését, az anyagi és szelle­mi értékek termelését, minden téren a kom­munista társadalom embere jellemvonásainak kifejlesztését jelenti. Az ifjúságnak fel kell tárnia a természet újabb kincseit, gyárakat, szovhozokat, üzemeket, városokat kell építe­nie. A természeti kincsek azonban nem Moszk­va és Leningrád mellett, hanem a tajgában, a hegyekben, a sivatagokban rejlenek. Hogy ez a gazdagság a népet szolgálja, fel kell hoz­ni a föld méhéből. A moszkvaiaknak, leningrádiaknak, kijeviek­nek, gorkijiaknak, a betelepült területek egész ifjúságának a nehézségektől való féle­lem nélkül kell útra kelniök népünk új kin­csei felé. Az ember és munkája mindent meg­teremt. Hiszen már Nyekraszov megmondotta: „Az emberi akarat és a munka csodát művel." így volt ez Nyekraszov idejében, pedig akkor az ember ásóval, kapával, fűrésszel, szeker­cével ment a munkába. A szovjet ifjúság azon­ban most alapos ismeretekkel és a legkorsze­rűbb technikával felvértezve megy az épít­kezésekre. Mennyi jót végzett már ez az ifjú­ság a szovjet földön és mennyit végez még a kommunizmus építésének nagyszerű tervei­től serkentve. A párt hisz a Komszomolban, a szovjet if­júságban és ifjú nemzedékünket újabb táma­dásra indítja — a kommunizmus építkezései­re! A párt tömegekre gyakorolt eszmei hatásá­nak elmélyítésében és bővítésében nagy sze­repet töltenek be a politikai tanfolyamok, az előadások, a tömegpolitikai kulturális nevelő­munka, a sajtó, a rádió, a televízió, a film, az irodalom és a művészet. Rendkívül jellemző, hogy a legutóbbi öt év során az újságok egy­egy számának kiadása nálunk 20 millióval, a folyóiratok évi példányszáma 417 millióval emelkedett. A kiadott könyvek mennyiségét tekintve a Szovjetunió a világ első helyét foglalja el. Ez elvtársak, a párt nagy sikere a szocialista kultúra fejlesztésében, a kommu­nista ideológia terjesztésében. A párt és a szovjet nép nagyra értékeli a propagandisták és agitátorok, a tudományos népnevelő és kul­turális dolgozók, az ideológiai dolgozók egész hadseregének, a marxizmús-leninizmus elvei győzelméért küzdő, aktív harcosoknak tevé­kenységét. Az ideológiai munkában most előtérbe kerül az a feladat, hogy mélyrehatóan meg kell ma­gyarázni a dolgozóknak az SZKP új program­ját, amely a pártot és az egész népet a kom­munizmus győzelméért vívott harc nagy ter­vével vértezi fel. Új programunk a néptöme­geknek a kommunizmus szellemében történő nevelése alapját képezi. Vlagyimir Iljics Lenin hangsúlyozta, hogy a párt programja a leg­hatásosabb propaganda és agitációs anyag. Ezt mondotta: „A mi programunkban minden cikkely azt jelenti, mit kell elsajátítania és megértenie minden dolgozónak." Az ideológiai munka nem öncélú, hanem a kommunizmus építése sarkalatos feladatai megoldásának egyik legjelentősebb eszköze. Ezért az ideológiai nevelőmunkával szemben támasztott követelmények lényege a jelenlegi feltételek között a nagymérvű hatékonyság. A kommunizmus építéséhez az egész népnek, a szó szoros értelmében minden szovjet em­bernek nagy munkaerőfeszítésére van szük-! ség. Munka nélkül nem lehet virágzó társa-] dalmat alkotni, nem lehet biztosítani az em-: ber jólétét és boldogságát sem. Amire az élethez szükségünk van, nem hull mannaként az égből. Minden dolgozónak tudnia kell, hogy munkájával hozzá kell járulnia a kommuniz-; mus építésére irányuló törekvéshez. Jól tudják, milyen szorgalmasak a méhek: Minden méh egy csepp nektárt hoz a közös kasba. Képletesen mondva a szovjet társada-; lom is ilyen nagy kommunista kas. Társadal-: munkban mindenkinek munkával kell 'gyarapí-: tania az egész nép gazdagságát és így időve'l kielégíthetjük majd az emberek minden szük­ségletét. De éppen úgy, amint a méhkasban herék vannak, amelyeket nemcsak a méhek, de a méhész is igyekszik kiűzni, szovjet kol­lektívánkban is vannak még olyan emberek, akik a társadalomnak semmit sem adnak, akik a társadalom nyakán akarnak élősködni. Van­nak még nálunk olyan emberek, akik a kom-: munizmusban a henyélők és a tétlenkedők társadalmát szeretnék látni. A szóbeli és néha a sajtópropagandában a jövő társadalmát saj-: nos elég gyakran egyoldalúan és leegyszerű-: sítve írják le. Vannak olyan emberek, akik azt hiszik, hogy az ember a kommunizmus­ban nem fog vetni, sem aratni, mindig csak kalácsot fog enni. A kommunizmus ilyen el-j képzelése jellemzi a lelki szegényeket, a nyárs-; polgárokat és a henyélőket. A kommunizmus és munka elválaszthatatla­nok egymástól. „Aki nem dolgozik, ne is egyék" — e nagy elv érvényesül majd a kom­munizmus idején is, ez válik mindannyiitnk számára szent elvvé. Az embert munkája, tet­tei teszik széppé, dicsővé, vagyis, amit alko­tott, elvégzett. A munkában nyilvánulnak meg az ember képességei, tehetsége, az emberi lángész, az emberiség munkájával lesz halha-; tatlan. Az ember előkészítése a termelő, tevékeny-] ségre, a munkának, mint elsőrendű életszük­ségletnek a szeretetére és megbecsülésére ez az irányuló nevelés a kommunista nevelés lé­nyege, alapköve. Az új ember nevelése bonyolult és hosz-: szadalmas feladat. Az embereket nem lehet gé­piesen áthelyezni a kapitalizmus birodalmából a kommunizmus birodalmába. A kommuniz-; musba nem lehet áttenni a kapitalista elő-) ítéletek maradványaival terhelt embert; el­sősorban arról kell gondoskodni, hogy a múlt csökevényeitől megszabaduljon. Nem egyszerű dolog a kapitalizmus maradványai elleni harc, az emberek tudatában a népmilliók évszá-; zadokon át elsajátított szokásainak és er-: köleseinek forradalmunk által megkezdett megváltoztatása: A múlt maradványai olyan nagy erőt képviselnek, amelyek járványként hatnak az emberek gondolkodására. E csöke­vények mély gyökeret eresztettek a népmil­liók életmódjában és tudatában s még sokáig hatnak azután is, hogy megszűntek az őket tápláló gazdasági feltételek. A kommunizmus építésének jelenlegi idősza­kában még határozottabban kell harcolni a kapitalizmus olyan csökevényei ellen, amilyen pl. a henyélés, a lustálkodás, a részegség és neveletlenség, a csalás, a kapzsiság, a nagy­úri sovinizmus, lokálpatriotizmus, a bürokrá­cia, a nők iránti helytelen viszony, stb. Ezt a gyomot nem szabad megtűrni. A kommunista nevelés feltételezi, hogy az építés megszabadul a vallási előítéletektől és babonáktól, amelyek egyes szovjet embereket még mindig akadályoznak abban, hogy teljes mértékben kibontakozzék alkotó erejük. A tu­dományos ateista nevelés átgondolt és teljes rendszerére van szükségünk, amely felölelné a lakosság minden rétegét és csoportját s meggátolná a vallási nézetek terjesztését főképpen a gyermekek és a serdülő ifjúság között. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a kapitalizmus csökevényei az emberek gon­dolkodásában halványulnak, hogy az új ember a szocializmus és a kapitalizmus világa kö­zötti ádáz ideológiai harcban nevelődik. Az imperializmus eszméinek hirdetői mindent megtesznek annak érdekében, hogy a bur­zsoá módszereket s előítéleteket fenntartsák és felújítsák a szovjet emberek tudatában, hogy meglassítsák a kommunizmus felé vezető utunkat. < Az új ember nevelése nagy erőfeszítést és ésszerű módszereket követel meg. Hiszen élő emberekkel van dolguk. Az emberben min­den ésszerű s kölcsönösen összefügggő. Ez. azonban nem olyan függőség, amilyen pl. a gép alkatrészei között fennáll, ennél sokkal bonyolultabb. Egyszer a dnyeperi vízierőmű építésénél Makszim Gorkij látta, amint sziklákat röpítet­tek a levegőbe. A munkások aláaknázták a sziklákat, hatalmas robbanás hallatszott, a víz tajtékzott, a sziklák lezuhantak és a Dnye­per kiöntött. Gorkij megjegyezte, milyen nagy­szerű lenne, ha az emberi társadalomban egyetlen olyen robbanással le lehetne dön­teni az egész sötét, barbár múltat. Ámde a tár­sadalom kiépítésében minden bonyolultabb és nehezebb. Verejték és lelki szenvedés nélkül nem lehet az emberi társadalmat mindentől megszabadítani, ami a boldog és örömteljes életet gátolja. A nagy eszmékkel és nemes erkölcsi el­vekkel rendelkező új ember nevelése a párt egyik fő sikere. Ellenfeleinket megdôbbnnti a szovjet emberek politikai és kulturális fej­lődése, a kommunizmus iránti hűsége. Ez per­(Folytatás a 16. oMalon) IV. A párt ideológiai tevékenysége — a kapcsolat megszilárdítása a nép éleiével Ä kommunista építés és a forradalmi elmélet fejlesztése Ü] SZÖ 15 * 1961. otftóber 18.

Next

/
Oldalképek
Tartalom