Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)

1961-10-18 / 290. szám, szerda

Jelentés az SZKP Központi Bizottságának tevékenységéről (Folytatás a 7. oldalról.) azazalékát. A termelési Önköltséget mintegy 11 százalékkal, a vasúti közlekedés önköltségeit 22 százalékkal csökkentettük Tavaly az ipai es a közlekedés nyeresége kétszer akkora volt, mint 1955-ben. A gazdaság és a kultúra fejlesztésében jelentós sikereket ért el valamennyi szövetségi köztársaságunk. Az ipari termelés és a beruházások valamennyi köztársaságban az 1955. évi színvonal másfélszeresére, kétszeresére, sőt többszörösére nőttek. Következetesen valóra váltottuk a pórt irányvonalát az ország keleti területei termelőerőinek fejlesztésében. A szibériai folyamok dús energiaforrásainak és Szibéria olcsó szénkészleteinek kihasználásával nagy villanyművekel építünk. Kazahsztánban és Szibériában új, nagy vasérctelepek kiaknázását kezdtük meg. Gyorsan nó az érc- és fémbányászat. A kiterjedt üzbegisztáni földgáztelepek kihasználásával biztosítjuk a közép-ázsiai köztársasagok tüzelőanyagbázisát, nagy mennyiségű olcsó földgázt juttatunk el Kazahsztánba és az Uraiba. Gyorsan fejlődik a vegyipar is. A fejlődés meggyorsításának szempontjából óriási jelentőségű volt az ipar és az építőipar vezetésének átszervezése. Ez érintette az ország gazdasági életének minden pontját, növelte a szövetségi köztársaságok szerepét a gazdasági építés területén, felszabadította a helyi párt-, szovjet- és gazdasági szervek, a széles dolgozó tömegek kezdeményezését és elősegítette gazdaságunk jelentős tartalékainak kihasználását. Elvtársak! A kommunizmus anyagi és műszaki bázisának építésében fontos szakaszt jelent a Szovjetunió népgazdasági fejlesztésének hétéves terve, amelyet a XXI. pártkongresszus hagyott jóvá. Tudják, hogy a hétéves terv irányszámai szerint az egész ipari termelés mennyisége mintegy 80 százalékkal nő. Terveink szerint hét esztendő alatt ipari termelésünk abszolút gyarapodása annyi lesz, amennyit az előző két évtized alatt elértünk. A Szovjetunió valamennyi nemzete, a külföldi dolgozók milliói lelkesedéssel fogadták a hétéves tervet. A burzsoá politikusok szerint a hétéves terv a Szovjetunió részéről a tőkés világ címére intézett újabb kihívás. Valóban kihívás is volt — békés gazdasági versengésre! A burzsoá politikusok között akadtak olyanok is, akik ismét elszajkózták az első ötéves tervek idejéből származó régi rágalmakat. Már eleve kijelentették, hogy a kommunisták gazdasági tervei nem mások, mint propagandaeszközök, kidolgozásuk során nem veszik számba saját lehetőségeiket, s a hétéves tervet is korrigálni fogják. S ma már a hétéves terv három esztendeje van mögöttünk Nos, be kell ismernünk, hogy valóban helyesbítettünk kellett a hétéves terv egyes feladatait, hisz hét esztendő hosszú idő, nem minden eseménye és fejleménye látható előre. Számos fontos pontjában helyesbítettük a tervet, mondií hatnám tekintetbe vettük a kommunizmus ellenségeinek bírálatát. Pontosabban mondva, a tervet maga az élet, a szovjet nép áldozatos munkája módosította. A hétéves terv szerint az ipari termelésnek az első három esztendőben évente átlag 8,3 százalékkal kellett volna gyarapodnia, ez a gyarapodás azonban az elmúlt három évben esztendőnként 10 százalékot tett ki. A Szovjetunió ipara mintegy 19 milliárd értékű gyártmánnyal többet állít elő, mint amennyit a hétéves terv első három esztendejében előirányzott. A hétéves terv során országunk terven felül kb. 2 millió tonna nyersvasat, több mint 9 millió tonna acélt, kb. 8 millió tonna hengerelt árut, 10 millió tonna kőolajat és sok más terméket kap. íme, így festenek a hétéves terv utolsó esztendejének módosított feladatai: 65—70 millió tonna nyersvasat kellett volna gyártanunk, most azzal számolunk, hogy 72—73 millió tonnát állítunk elő; az acéltermelés nem 86—91 millió, hanem nyilván 95—97 millió tonna lesz, esetleg még többi a hengerelt áru mennyisége nem 65—70, hanem 73—74,5 millió tonna lesz; nem 230—240 millió tonna kőolajat fejtünk, hanem 240 millió tonnánál többet; a villanyáram termelése nem 500—520 milliárd, hanem több mint 520 milliárd kW óra lesz; a gépipar és a fémfeldolgozó-ipar termelése a tervbe vett 49 milliárd rubel helyett eléri az 56—57 milliárd rubelt. Az említett számadatok a terv megvalósílása során természetesen módosulhatnak, szükségesnek mutatkozhatik, hogy nagyobb öszegeket fordítsunk az egyik vagy másik iparág fejlesztésére, illetve kultúrális és szociális célokra. Nyilván a tőke felhalmozása is jelentősen túllépi a tervben előirányzott keretet. A párt Központi Bizottsága és a kormány ezeket az összegeket a megnyilvánuló szükséglet alapján, célszerűen használja majd fel az egyes népgazdasági ágak fejlesztésére. Több cementet, traktort és mezőgazdasági gépet, papirost, cipőt, olajat, cukrot, bútort, rádiót, televíziós készüléket, hűtőszekrényt, mosógépet és sok más árucikket gyártunk népgazdaságunk és országunk lakossága számára, s jelentősen túllépjük a terv irányszámait. Ilyen értelemben számítottuk el magunkat a hétéves terv kidolgozásánál! Nem esik nehezünkre beismernünk e hibákat. Úgy vélem, a szovjet népet nem háborítják fel ezek a módosítások. Akik pedig megjósolták terveink kudarcát, most lássák, hogyan másznak ki a csávából, amelybe maguk mentek bele. Ez már nem a mi gondunk. Emlékeznek rá, elvtársak, hogy már az első ötéves tervek idején — az ipari termelés növelésének iramát tekintve — túlteltünk az Amerikai Egyesüli Államokon, ám lényegesen elmaradtunk mögö'le a termelés abszolút gyarapodását tekintve, nem is szólva a termelés színvonalában fennállt lényeges különbségről. Országunk az utóbbi években továbbra is jelentősen megelőzte az USÄ-t számos fontos termelési ág gyarapodásában, mégpedig nemcsak az iramot, hanem az abszolút mennyiséget is tekintve. Most arról van szó, hogy gyorsan csökkentsük a termelés színvonalában fennálló különbséget, arról van szó, hogy n Szovjetunió számos termelési ágban az első helyet foglalja el a világon. Néhány adatot említek. A Szovjetunióban az ipari termelés 1956. és 1961. között évente átlag 10,2 százalékkal gyarapodott, ugyanakkor az UüM-ban 2,3 százalékkal, az egy lakosra eső átlagos ipari termelés <iálpnk 8,2 százalékkal, az USÁ-ban 0,6 százalékkal növekedett; a „beruházások évi összege az utóbbi hat esztendőben a Szovjetunióban átlag 1.2 százalékkal emelkedett, az USÁ-ban egyáltalán nem gyarapodott, sőt valamivel csökkent. Mi a helyzet a termelés abszolút gyarapodását, a szintkülönbség csökkentését tekintve? Az elmúlt hat esztendő alatt országunkban az acélgyártás 26 millió tonnával emelkedett, az USÁ-ban 15 millió tonnával csökkent, a kőolajfejtés a Szovjetunióban 95 millió tonnával, az USÁ-ban kb. 20 millió tonnával gyarapodott. A Szovjetunió ipari termelése ma az amerikainak több mint 60 százalékát éri el. íme a legfontosabb ipari termelési ágak 1961. évi adatai (előzetes becslés alapján): "9 i C •r «. n 3 ? « e f — w c ü L m m S í-? •S,>(u u 'Z š n 2 ,55 S «c £1 < S a S e « S £ . N . % g v. Z g M • • í « " N 5 < 5 < 2 ~ a < z a S c 51,1 62,0 82 nyersvas (millió tonna) acél (millió tonna) 71,0 91,0 78 szén, kőolaj, földgáz és egyéb tüzelő-üzemanyagegvségre átszámítva f millió tonna) 724 1430 51 villamos energia (milliárd kWó) 306 872 35 az ipar villanyáramfogyasztása (milliárd kWó) 213 425 50 cement (millió tonna) 51 54 94 pamutszövet (milliárd m

2) 5,3 8,5 62 gyapjúszövet (millió méter) 353 270 131 bőrlábbeli (millió pár) 443 610 73 kristálycukor (millió tonna) 6,5 3,7 175 Megjegyzem, hogy mindössze 10 vagy 15 évvel ezelőtt a Szovjetunió ipari termelése az USA termelésének nem egészen 30 (százalékát tette ki csupán. Ma a. Szovjetunió a vasérc és a szén bányászatában, a koksz, a szerelt vasbetonelemek, távolsági motoros- és villanymozdonyok, a fűrészáru, gyapjúszövet, cukor, vaj, halgyártmányok és néhány más készítmény és áru termelésében már felülmúlta az Amerikai Egyesült Államokat. Országunk ma a világ ipari termelésének közel egyötödét állítja elő, többet termel, mint Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország, Kanada, Japán, Belgium és Hollandia együttvéve. Márpedig ezek mind fejlett országok, amelyek lakossága összesen meghaladja a 280 milliót. Az a tény, hogy 220 millió lakosú országunk az ipari termelés összes mennyiségét tekintve megelőzte ezeket az országokat, azt tanúsítja, hogy mily biztosan és mily gyorsan fejlődik a szocialista gazdaság. A hétéves terv teljesítésével hazánk odajut, hogy már nem kell hozzá sok idő, és gazdaságilag megelőzzük az Amerikai Egyesült Államokat. Ha a Szovjetunió megoldja e gazdasági fő feladatát az Amerikai Egyesült Államokkal folytatott békés versengésben, világraszóló győzelmet ér el. Használjuk ki tökéletesebben a szocialista gazdaság tartalékait, vessünk véget a tékozlásnak és a pazarlásnak. Minden eszközzel fokozzuk a munka termelékenységét Elvtársak! Amint látják, jól megy a sorunk. Minden lehetőségünk megvan, hogy ne csak teljesítsük, hanem túl is teljesítsük a hétéves tervet, ezzel megvessük a pártprogram tervezetében kitűzött még nagyobb • feladatok megoldásának biztos alapját. Hogy azonban e lehetőségek valóra váljanak, ahhoz sokat kell dolgozni, jobban, gazdaságosabban kell kihasználnunk a tartalékokat, kitartóan tökéletesítenünk kell héj)gazdaságunk tervezését és irányítását. A fő dolog, amelyre figyelmünket összpontosítanunk kell, a munka termelékenységének minden eszközzel való növelése. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a munkatermelékenység növelésének területén is túlteljesíhetjük a hétéves terv kitűzte feladatokat. Ez nagy és fontos feladat. Megoldásához valóban hősiesség kell. A mi viszonyainkban azonban a hősiesség nem csupán lelkesedést, kitartást, igyekezetet jelent. Elválaszthatatlan tőle az ügyesség, a tudás, a. fejlett kultúra, technika, újító készség. Ükapáink egy híres dalt szereztek a bunkócskáról. Bár nehéz egy dal szövegét megváltoztatni, népünk a forradalom után e dalban a „bunkócska" szót „gépecskére" változtatta. Már akkor megértette a gépek nagy fontosságát. Ma a Szovjetunió a fejlett technika hazája, s a fejlett^ valóban kommunista munkatermelékenységért folytatott harcunkban biztosan támaszkodhatunk nagyszerű technikánkra. , Bár méltán értékeljük a műszaki haladás terén elért sikereket, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy még sok a megoldatlan feladat. Előfordul például, hogy lassan vezetik be a termelésben az új technikát. Vegyék például a moszkvai L'ihacsov Autógyárat. Négytonnás teherautókat készít, amelyek gyártását 14 esztendővel ezelőtt vezették be és azóta csak jelentéktelen mértékben korszerűsítették. Mivel mentegetheti a gyár és a moszkvai városi népgazdasági tanács yezetői az elavult technikához való ragaszkodásukat? Miért dolgoznak hat esztendeig egy új autótípus megtervezésen? Hisz az üzemnek jelentős segítséget nyújtottak ahhoz, hogy megszervezze egy tökéletesebb autó gyártását. Az újítás bevezetése néha bizonyos termelési költséggel, további gondokkal függ öszsze. Előfordul az is, hogy részleges kudarcokkal jár. Sokkal egyszerűbb és kényelmesebb, ha ma is azt tesziik, amit tegnap tettünk és ha holnap is azt fogjuk csinálni, amit ma. Sajnos, akadnak még nálunk olyan vezetők, akik minden napjukat tökéletes nyugalomban akarják eltölteni. A szovjet gazdasági vezető azonban nem dolgozhat így. A rutin, a tespedés, egy helyben topogás idegen a szocialista termelés lényegétől, amely dinamikus, forradalmi és mindig előretörő. Gyorsabban és követkzetesebben kel! kihasználnunk mindent, amit országunkban a tudomány és a technika létrehoz, merészebben kell felhasználnunk a legjobb külföldi tapasztalatokat, jobban ki kell bővítenünk a szakosítást és a termelési együttnfűködést, meg kell gyorsítanunk a termelés komplex gépesítését és automatizálását. A kommunista gazdaság építése során nem tűrhetjük a műszaki konzervativizmust. Ahogy mondják, vén gebén akadályt átugrani nem lehet. Gondosan és tüzetesen meg kell vizsgálnunk •minden gyárban, minden üzemben, minden bányában és minden . építkezésen a meglevő műszaki felszerelést: ami elavult, ki kell cserélni ; ahol nincs futószalag, ahol nem vezették be a folyamatos és folytatólagos munkamódszert, meg kell szervezni. Űj gyárakat kell építeni, új gépekkel kell ellátni a meglevő üzemeket, minél korszerűbb gépeket kell gyártanunk, futószalagokat kell bevezetnünk, meg kell valósítanunk a termelés automatizólását és tökéletesítenünk kell a technológiai folyamatokat. A műszaki fejlesztés területén vezető szerep jut a villamosításnak. Ez az alap, amelyen fejlődésnek indul az automatizálás, a rádiótechnika, az elektronika a kibernetika, a termelés műszaki színvonalát meghatározó, minél tökéletesebb termelőeszközök. Minél sürgősebben üzembe kell helyeznünk az új erőműveket, meg kell gyorsítanunk a népgazdaság valamennyi ágazatának villamosítását. Az ország teljes villamosításának megvalósítása, hatalmas teljesítőképességű vízierőművek létesítése lehetővé teszi, hogy ezzel párhuzamosan más népgazdasági problémák komplexumának megoldásához is hozzáfogjunk. Be kell fejeznünk a volgai és dnyeperi vízlépcsőt, vízierőművek építését, km i lehetővé teszi a vízi utak kibővítését és sok millió hektár föld öntözését. A Volgán, a Kámán és a Dnyeperen már 10 vízierőmű működik, négy épülőben van. A Vol-' ga és Káma vízgyűjtőmedencéjének kiépítéséhez még négy vízierőművet kell építenünk, be kell fejeznünk annak a csatornahálózatnak az építését, amely az északi folyamok, a Pecsora és a Vlcsegda vizelnek egy részét a Kámán és a Volgán keresztül a Kaspi-tengerbe tereli. A Dnyepern fel kell építeni a hatodik kanyevszki vízierőművet, szabályozni kell a Prijatý folyót, csatornarendszerrel és a Nyeman folyón keresztül össze kell kapcsolni a Fekete-tengert a Balti-tengerrel. Látják, mily nagyszerű terveket tűz ki a lenini párt. Megvalósításukhoz már ebben az ötéves tervben hozzáfogtunk. A kulcskérdést, elvtársak, a beruházási építkezések jelentik. A hétéves tervben az állatni beruházásokat 194—197 milliárd rubelben állapítottuk meg. Egyes emberek, akiket éppenséggel nem mondhatunk barátainknak, akkor kijelentették, hogy ekkora .beruházási összeget nem érünk el. S lám, mi történt? Azt terveztük, hogy a beruházások évente átlag 8,0 százalékkal gya rapodnak, a valóságban azonban növekedésük az első három évben évente elérte a 11 százalékot. A beruházások tervének ily mérvű túlteljesítése azt jelenti, hogy a hétéves terv három esztendeje alatt népgazdaságunkban további több mint 3,5 milliárd rubelt ruházunk be. Kétségtelen, hogy jobban és gyorsabban építkezünk. Az építőiparban azonban mé£ mindig -nagyon sok a hiba. Országunkban ma több mint 100 000 megkezdett építkezés van, ezek'* nek fele termelési célokat szolgál. így 3 nagyszámú létesítmény egyidejű építése fel* aprózza az anyagi és pénzügy; eszközöket, sok vállalatot 2—3 évvel később helyeznek üzembe, mint azt műszaki lehetőségeink megengednék. Az építkezésre fordított összegeket a munka befejezetlensége hosszú időre leköti, ezek az anyagi ezsközök nem válnak a gazdasági körforgás részévé, nem térülnek meg az államnak. Mi ennek az oka? Ebben az esetben az a tö-; rekvésünk, hogy minél többet érjünk el, el-i lentmond az értelemnek és a realitásnak. Gyakran az országos érdekek iránt tanúsított gond leple alatt hamisítatlan lokálpatriotizi mus, területi, kerületi s néha köztársasági mé-i retű acsarkodás lappang. A köztársaságok mN nisztertanácsai, a népgazdasági tanácsok, a mi-i nisztéríumok és a helyi pártszervek igyekez-i nek keretet szerezni minél több létesítmény építésére, s többen nem gondolnak arra, hogy, képesek-e ezeket az építkezéseket ellátni épíi töanyaggal, munkaerővel, gépi berendezések-: kel; a tervező szervek nem teszik lehetetlenné az efféle államellenes eljárást. Ennek az a következménye, hogy megnőnek a holt idők, csökken a munkatermelékenység, megnyúlnak a határidők, szaporodnak a termelési költsé-i gek és megdrágul az építkezés. Ha leküzdjük ezt a hibát — s leküzdése ki-: zárólag tőlünk függ, attól, hogy akarunk ésj tudunk-e helyesen vezetni —, úgy megteremt-! jük az építkezések további meggyorsításának előfeltételeit. Nyilván egy ideig, akár egy évig nem kezd h hetünk beie új vállalatok építésébe, s az vt ido alatt felhalmozódott anyagi összegeket a már megkezdett építkezések mielőbbi befe-t jezésére kell fordítanunk. Kivételek csakis kü-f lönösen fontos építkezések esetében engedé«t lyezhetök, kizárólag a Szovjetunió kormányának döntése alapján. A Központi Bizottság és a szovjet kormány nemrég határozatot hozott^ amelyben megszabják a beruházási építkezé-f seknél követendő eljárást. Úgy kell eljárni, úgy kell tervezni, hogý, szigorúaíi betartsuk a népgazdaság arányos fejlesztésének követelményét, s a lehető leg-i nagyobb mértékben kihasználjunk minden tar-i talékot. E tekintetben fontos szerep jut a nemrég létrehozott, összevont gazdasági te n rületeknek, és az ott megalakított, a nőpgaz-t clasági tanácsok munkáját egyeztető és tervező bizottságoknak. Óriási jelentősége van az egyes iparágak helyesen megválasztott, gazdaságilag indokolt fejlesztési irányzatának. Az új távlatok építési, a régi üzemek korszerűsítési terveiben a leg-i kisebb költséggel megvalósítható, legtökéletesebb műszaki és gyártási módszereket kell alkalmazni. Gazdasági szempontból nézve például elég érdekes kérdés, hogyan fejlesszük tovább az acélgyártást. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a kouvertorokban oxigén leihasználásával történő acélgyártás sokkal elönyösebb, mint a martinkemencék alkalmazása:'minden millió tonna acélnál 6 millió rubelt takarítunk meg csupán a beruházások terén, s több mint egymillió rubelt üzemköltségeken. A nyilvánvaló előnyök ellenére a konverto-. ros acélgyártás elterjesztésére nagyon kevés gondot fordítunk. Nyilván emlékeznék rá, milyen éles bírálat érte a XX. kongresszuson azokat a maradi embereket, akik a vasúti közlekedés szak-, értőinek tartották magukat. Ideológusuk Kaganovics volt, aki „vasnépbiztosnak" titulálta magát. Ezek a maradiak hosszú ideig görcsöd sen ragaszkodtak a gőzmozdonyhoz, nem engedtek a sínekre villany- és Diesel-mozdonyokat. Aztán megtörtük ellenállásukat és a közlekedésügy műszaki korszerűsítése gyors léptekkel haladt előre. A maradiak mint az ördög a szenteltvíztől, félnek mindentől, ami új, s még ma is megtaláljuk őket népgazdaságunk egyes ágazataiban. A szocialista gazdaság megköveteli azt a művészetet, hogy mélyrehatón és hozzáértőn tudjuk elemezni a gyárak, az építkezések, az egyes iparágak munkáját. Nem hagyhatunk meg a gazdasági építőmunka kormányrúdjánál olyan dolgozókat, akik vagy nem tanultak meg, vagy nem tudnak gazdálkodni az állani pénzével és feladatukat csupán abban látják, hogy bármi áron teljesítsék a tervet. Vegyék például a permi népgazdasági tanács vezetőit. így szemre jól intézik a dolgukat, pontosan beszámolnak arról, hogy a bruttótermelés terén teljesítették a kitűzött feladatokat. De nézzük csak, hogyan gazdálkodnak! Tavaly ennek a gazdasági körzetnek minden harmadik vállalata nem teljesítette a nyeresség tervét, s ennek következtében 27 millió rubel hiányzott az akkumulációból. A népgazdasági tanács több mint nyolcmillió rubel mindenféle bánatpénzt fizetnit, hétmillió rubelt a selejt nyelt el, s az évet 26 millió rubeles ráfizetéssel zárták. Önök azt hiszik, elvtársak, hogy ezért komolyan megbírálták Szoldatov elvtársat, a népgazdasági tanács elnökét? Szó sincs róla. Vezető tisztséggel bízták meg az összoroszországi Népgazdasági Tanácsban Engesztelhetetlen .harcot kell indítanunk a nyersanyag, üzemanyag és villanyáram pazarlása ellen. Hányszor beszéltek már arról, hogy nálunk értelmetlenül pazarolják a fémeket és óriási mennyiségek mennek veszendőbe. Csupán a megmunkálásnál veszendőbe menő hulladékok mennyisége meghaladja az évi négymillió tonnát, ugyanakkor nagy mennyiségű erő, munkaidő, villanyáram és szerszám is elvész. Vajon helyesen gazdálkodunk-e egy Igen fontos természeti kinccsel,, a földgázzal és (Fojytatás a 9 oldalon) UJ SZO 8 * 1961. október IB