Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)

1961-10-17 / 289. szám, kedd

BRNO=LENINGRÁD LENINGRÁD=BRNO BRIGÁDOK BARATSAGi A LENINGRÁDI VENDÉGEK A BRNÖIAK KÖRÉBEN. KÖZÉPEN SZOFIJA JOSZIFOVNA ARANOVICS MÉRNÖK ÉS EGON SUCH? BRIGÁDVEZETÖ. É

pp egy évvel ezelőtt voltam Leningrádban. A Sztálin Kohászati Üzemben, ahol a bratszki és más erőművek számára gyártják a nagy teljesítményű turbinákat, kellemes találkozásom volt. Megismerkedtem Anatolij Isin kommunista brigádjával. Szofija Joszifovna Aranovics mérnök, a brigád védnöke, akit az esztergályosok úgy szeretnek, mintha az anyjuk lenne, újságolta el, hogy baráti kapcsolatokat tartanak az Első Brnói Gépgyárban dolgozó Egon Suchý szocialista mupkabrigádjával. A brigád krónikája tele volt a Brnöból érkezett levelekkel, üdvözletekkel, képekkel... A hazai írás láttán egyszerre nagyon otthon éreztem magam Leningrádban. De a legmeghatóbb az volt, amikor láttam, megéreztem, hogy ezek a szovjet emberek a szívükben hordják az irántunk táplált igaz barátságot, örülnek annak, hogy bennünk őszinte barátokra leltek, hogy megértjük egymást, hogy együtt haladunk a kommunizmusba vezető úton ... Szavaikból kiéreztem, mennyire szeretnének hozzánk látogatni, hogy találkozhassanak a Suchý-brigáddal. Erre nem kellett sokáig várníok. A minap Brnóban jártam. Felkerestem a Suchý-brigád tagjait. Megtudtam tőlük, hogy a nemzetközi árumintavásár alkalmával meglátogatták őket a leningrádiak, a most már „Szovjet-csehszlovák barátság" nevet viselő kommunista brigád négy tagja. Itt volt Szofija Jaszifovna is ... A barátság tovább mélyült és bővült. A szovjet vendégek magukkal vitték a Suchý-brigád — mely most a „Csehszlovák-szovjet barátság" nevét viseli — gyermekeinek címeit. A gyermekek is levelezni fognak. Izmosodnak, gyarapodnak a kapcsolatok. Több levél megy majd Leningrádba s Leningrádból Brnóba. De Suchýék már nem elégszenek meg a levelezéssel. Elhatározták, ellátogatnak a Szovjetunióba. Gyűjtik is már az útra a pénzt. S hogy még jobban megértessék magukat barátaikkal, megkezdték az orosz nyelv tanulását. S

okat lehetne írni a két brigád baráti kapcsolatairól, sokat lehetne idézni a levelekből, melyeket át és át szövik az igaz barátság szálai. Nemcsak a munkáról írnak. A leningrádiak azt is tudatták Suchýékkal, hogy brigádjuk egyik tagja megnősült. Erre Brnóból szívből jövő üdvözletet küldtek az újházasoknak... A barátságnak azonban nem ez a legértékesebb megnyilvánulása, hanem az, ami mindkét brigádot egyaránt áthat, az új ember formálása, az embernek a munkához, munkatársaihoz, a társadalomhoz valő új viszonyának kialakítása. Üj társadalmunknak ezt az egészséges hajtását növeszti, terebélyesíti a két brigád közötti barátság. A jő példa vonzó, követésre készteti az embert. Ilyen volt a kommunista munkabrigádok mozgalma, mely a Szovjetunióban a XXI. kongresszus tiszteletére bontakozott ki és csakhamar nálunk is utat tört életünk minden szakaszán. Az Első Brnói Gépgyár turbinagyártó részlegén Suchýék voltak az úttörők, akik a többieket is példájuk követésére serkentették. És most, a XXII. kongresszus idején arról beszélhetünk, hogy a nálunk is nagy arányokat öltött mozgalom tömegeket mozgat, az új típusú em- 1 berek nevelőjévé vált. Azonban olyan híreket is kapunk, hogy egyes szocialista munkabrigádok, melyek már elnyerték a megtisztelő címet, fejlődésében törés állott be, egy helyben topognak, nem találják meg a helyes utat a hogyan tovább kérdés megoldásához. Suchýék szégyenkeznének leningrádi barátaik előtt, ha náluk is ez a helyzet állna elő. Azt azonban nem titkolják el, hogy ez a kérdés őket is keményen elgondolkoztatja ... Amikor náluk jártam, a brigád négy tagjával beszélgettem, Josef Procházka esztergályossal, aki a jelenleg beteg Egon Suchý helyett vezeti a brigádot, František Klimeš mesterrel, Kufina és Srom elvtársakkal. A

megtisztelő címet már elnyerték. A munka nem nagy probléma számukra, mindnyájan kiváló szakemberek, esztergályosok, marósok. A kötelezettségeket mindig a legégetőbb termelési feladatok teljesítésére vállalják. Mindnyájan tanulnak, az üzemi ipari szakiskolában és más szaktanfolyamokon bővítik ismereteiket. A munkában megtakarításokat érnek el, újítanak. Közéleti funkcióiknak becsülettel eleget tesznek. Kulturális életükben sincs sok kifogásolni való. Talán csak az, hogy közülük többen vidéken laknak. S így nem tudnak gyorsan összejönni. Legutóbb az államdíjas Pluháf Ha elhagysz ... c. regényét mindnyájan elolvasták és közösen megvitatták. A pártoktatásokra is eljárnak, még egyéni tanuló is van köztük, — szóval politikai fejlődésükben sincs törés. Tovább képezik magukat. És mégsem elégedettek ... A brigád-mozgalomtól többet várnak és eszerint ls cselekszenek. Nem zárkóznak magukba. Nemcsak a brigád, hanem az egész részleg problémái érdeklik őket, mert célul tűzték ki, ha megteremtik az alapokat, megkezdik a versenyt a szocialista munka műhelye cím elnyeréséért. A valóra váltáshoz pedig még sok tennivalójuk akad. Részlegükön túlnyomórészt fiatalok dolgoznak. A CSISZ-tagok ugyan ifjúsági brigádot alakítottak, de bántja őket, hogy sok mindenben nem megy a fiataloknak úgy a munka, ahogy mennie kellene. Most őrájuk fordítják energiájukat. A brigádból két kiváló szakember átmegy az ifjúsági brigádba, hogy tapasztalataikkal a Suchý-brigád színvonalára emeljék a fiatalok munkáját. A részlegükön dolgozó tanoncok között is versenyt indítottak a legjobb dolgozó címért. Az eredménytáblára ugyanakkor felírják a legrosszabbul dolgozó tanonc nevét is. A termelési értekezleteken arra ösztönzik a fiatalokat, beszéljenek, tárják fel problémáikat, hogy gyümölcsözőbb legyen a munkájuk. Öntudatos munkára nevelik őket. Erre annál is inkább szükségük van, mert náluk darabtermelés folyik, s igen gyakran megtörténik, hogy nem a szükséglet szerint dolgoznak, hanem előbb a könnyebb munkát végzik el. Nevelni és nevelni kell a fiatalokat, hogy belőlük ls kiváló szakemberek válhassanak. A Suchý-brigád szép célkitűzése ez. Már nem törődnek csak magukkal, megtalálták a hogyan tovább kérdés megoldásához vezető utat. Kezdeményezésükre „rávették" a műszaki dolgozókat, hogy előadásokat tartsanak számukra és a munkájukkal összefüggő szakfilmeket mutassanak be nekik, hadd tudatosítsa a részleg minden dolgozója, milyen jelentősége van a kezükből a hőerőművekre kerülő turbináknak. Erre rá kellett venni a műszaki, ' gazdasági dolgozókat. A szocialista munkabrigádnak kell olyan tettekre buzdítaníok őket, melyeknek kérlelés nélkül maguktól kellene eleget tenniök. Mondhatjuk, jó így is, ilyen úton is hasznos munkát végeznek. De mégsem helyes ez. És még egy dolog. A vállalatban már több mint száz kollektíva versenyez a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért és mégsem rendeznek rendszeres munkás, embert érlelő tapasztalatcserét. A politikai és gazdasági dolgozók csak akkor keresik fel a brigádokat, ha „ég a talpuk alatt a talaj", ha valamely fontos feladat teljesítése akadályokba ütközött. A pártbizottság és a szakszervezet ugyan egybe szokta hívni a brigádvezetőket. Ezt azonban maguk a brigádosok elégtelen kapcsolatnak tartják, mert nem szoros, és nem mindennapi. Helytelennek tartják a szakszervezeti bizottságnak azt a nézetét is, hogy ha valamilyen problémájuk van, akkor küldjenek deputáclókat hozzájuk. A róluk való gondoskodást másképp képzelik. A politikai és gazdasági dolgozók" nem elégedhetnek meg csupán azzal, hogy elvárják a szocialista munkabrigádok állandó kezdeményezését, fejtörését, hogy megtalálják az előrehaladás helyes útját, hanem törekvésükben szüntelenül segítségükre kell lennlök s figyelemmel kell kísérniök a brigád munkáját, problémáit. Ezen a téren is példát mutatnak a leningrádiak. Szofija Joszifovna Aranovics elvtársnő nem dolgozik a Szovjet-csehszlovák barátság brigádban és mégis minden nap együtt van a brigád tagjaival. A legaprólékosabban ismeri a brigád problémáit, s ha akadályok merülnek fel a munkában, segítségükre siet. Szabad idejét, a vasárnapokat is velük tölti. A családtagokkal együtt járnak kirándulni, kiállításokat, múzeumokat látogatnak, s amikor Szofija Joszifovna kedvelt futball-csapata játszik, vele együtt szurkolnak. Igen gyakran összejönnek a brigád egyik vagy másik tagjánál, s így a családtagok között is bensőséges kapcsolat alakul ki. Mindez nem azért történik, mert Szofija Joszlfovnát a pártbizottság azzal bízta meg, hogy felelősséggel tartozik a brigád fejlődéséért, kiváló munkájáért, hanem elsősorban mint kommunista a kötelességének tartja, hogy minden erejével, mérnöki szaktudásával naponta segítse a brigádot abban, hogy tagjai a kommunizmusnak sokoldalúan fejlett, öntudatos építőivé váljanak. Ezt a hasznos példát követni kell ^ az Első Brnói Gépgyárban ls. Erre kötelez a szocialista és a kommunista munkabrigád közötti egyre mélyülő barátság is. PETRŰCI BÁLINT A szovjet toposztoM érvényesítésével eredményesebb a munka A rudňanyi föld mélye éjjelnappal ontja a kincset, a vasércet. Odalent a szintekre osztott mélységben sárgafényű karbidlámpák világánál feszül neki a bányász, a sűrített levegővel hajtott fúrókalapácsnak, s a kemény vasérc ernyedten omlik alá. De nemcsak vasércet hoznak a föld gyomrából. Felszínre kerül valami sokkal nagyobb érték, amelyet sem tonnában, sem pénzben lemérni nem lehet. Oj gondolatoknak élő, egymást segítő, magasrendű erkölccsel rendelkező emberek formálódnak Itt, a munkaközösségben. A Szovjetunió kommunista munkabrigádjainak példájára huszonnégy kollektíva küzd a szocialista munkabrigád megtisztelő címért, és nyolc már elérte a célt. Ján Vafíko elvtárssal az aknánál találkoztunk. Éppen a bányából, műszakról jött. Rttfája sáros volt, kezében még égett a karbidlámpa, középmagas, karcsú, 35 év körüli, családos ember. ^Kocsis József elvtárs, a bánya vezetője szerint a legnehezebb munkahelyeken dolgozik, s nyolc társával fejti az ércet. Nem valami beszédes ember, de amikor a munkájáról beszél, megeredt a nyelve. — Már több mint egy éve vezetem a munkaközösséget, — mondotta — jó munkánkért az idén elnyertük a szocialista munkabrigád-címet. Jó néhány vállalásunk volt és teljesítettük is őket. Sőt, több tonna vasérccel meg is tetőztük elhatározásunkat. Mindnyájan úgy álltunk a munkához — tette hozzá büszkén Vaňko elvtárs, — hogyha már vállaltuk, teljesítjük 1 Az egyik, talán a legfontosabb vállalás szerint az érc minőségét javítják. A kőzet érctartalma jó. Egy kis figyelemmel növelni lehet az arányt. A bánya számított Is rájuk. Mikor a többiek kisebb érctartalmú kőzetet termeltek, a Vaňek-brigádtól kaptak segítséget, mert ők csak nagy érctartalmú ércet küldtek felszínre. — Lett volna csak itt az év elején, mikor a szovjet vasércbányák kommunista munkabrigádjainak tapasztalatait tanulmányoztuk, beszélgettünk, vitatkoztunk, akkor a szabad időnk nagy része a tanultak megvitatásával ment el, — vette át a szót Imrich Komora elvtárs, aki most kérte felvételét a pártba. Rendkívül büszkék arra, hogy nemcsak a termelési, hanem a művelődési problémákat is saját erejükből, a szovjet bányászok tapasztalataira támaszkodva oldják meg. Jelentős szerepet tölt be vállalásukban, a szakmai oktatás. Ez két okból fontos. Egyrészt, hogy ezzel ls segítsék a bányába került új munkásokat, másrészt, Igaz, hogy „öreg rókák", ismerik a vasércfejtés csínját-bínját, de azért nem elméleti, hanem gyakorlati emberek és nekik sem árt, ha megismerik jobban, alaposabban szakmájuk problémáit. A szocialista munkabrigád tagjai persze nem elégszenek meg a termelésben elért eredményekkel. Politikailag és erkölcsileg ís segítik, nevelik egymást, hogy necsak munkájuk, hanem emberi magatartásuk is példás, követésre méltó legyen. Hasonló a helyzet a keleti aknában dolgozó Jozef Budz-munkaközösségben is. A szocialista munkabrigád címet ugyan még nem nyerték el, de hogy kiharcolják, az biztos. Az idei munkájukat értékelő jelentés szerint minden vállalásukat túlteljesítették. A vállalást persze csak úgy tudták végrehajtani, hogy új technikát és technológiát alkalmaznak. A kollektíva tagjainak elbeszéléseiből világosan kitűnik, hogy nem egyszerűen a termelés növelését tűzték ki célul, a lényegét ragadták meg, amikor a termelés emelkedését, a meglevő gépberendezések jobb kihasználásával és a további gépesítéssel kívánták elérni. Vállalásaik középpontjában legtöbb helyen a nehéz testi munka megszüntetése, gépek beállítása, és — ami szorosan ehhez tartozik — az önköltség csökkentése, takarékosság, általában a gazdaságosság áll. Ez így helyes. Tartós és nagyobb sikereket kizárólag a bánya gépesítése biztosít. Alojz Neupauer, ya kollektíva egyik tagja volt autómechanikus, most vájár, azzal büszkélkedett, hogy a minap egy új szovjet fúrókalapácsot próbált ki. A bányászok félkaréjban ülve csodálták az új gép munkáját, amely aránylag rövid idő alatt harmincöt méterre hatolt be a kőzetbe. Látszott az arcán, hogy nem „reklámot" akart csinálni, de örült, hogy ő lehetett az első, aki ezzel a nagy teljesítményű géppel dolgozhatott. S amikor Klement Kalafut, a bánya vezetőjének helyettese belépett, megkérdeztük őt ls, mit szól az új fúrőkalapácshoz. — Nincs Itt sok beszélni való — mondta — régi bányász vagyok, de ilyet még nem láttam. A kollektíva eddig elért és biztosan várható eredmények egyik titka az, hogy minden elképzelést és megvalósításra váró feladatot a bányamunka gépesítésével és körültekintő munkaszervezéssel alapoznak meg. Ami különösen megragadta figyelmünket, az az volt, hogy a munkacsoport szinte minden sikere valamilyen szovjet géphez vagy bányász munkatapasztalataihoz fűződik. Arra nem alapoznak, hogy egyik vagy másik úgymond. megnyomja a gombot, az ilyesmi is jó, de nem állandóan. A kollektíva az embereket arra neveli és ösztönzi, hogy ne erejük megfeszítésével, hanem elsősorban az eszükkel, a technika kihasználásával növeljék eredményeiket. Ilyen körülmények között egyre inkább háttérbe szorul a régi, megszokott, elavult fejtési módszer. S felszámolják a régi, káros nézeteket, a technikától való félelmet. Beszélgetésünk során kiderült az is, hogy a munkaközösség tagjai az üzemi könyvtár leggyakoribb látogatói, a cirillbetűkkel is megbarátkoztak s egyre többet lapozgatnak a szovjet szaklapokban és könyvekben is. Sok érdekes, hasznos tudnivalóhoz jutnak hozzá, tehát megéri a fáradságot. Még fent volt a nap, emikor a bányatelep nyugati részére értünk, ahol a vasércbánya hamarosan egy új létesíménnyel gazdagodik. Nem régiben kezdték meg egy 520 méter mély szállítóakna építését, pontosabban mélyítését. Persze, lapát, kapa, csákány és veríték nélkül. Nem egész tucat emberrel. A legkorszerűbb szovjet berendezések, a legújabb technológia alapján szokatlanuL gyors tempóban készül az akna. Egyébként teljesen gépesítették az aknamélyítési munkálatokat. A szerény, csendes beszédű Štefan Laitman, a bányászati aknamélyítő vállalat dolgozója jelzőberendezésekkel és világító-gombokkal körülvéve a gép kezelése közben mondotta, hogy nincsen párja a szovjet bányafelvonónak, őrapontossággal működik. Ha az engedélyezett sebességet a kezelő hibájából túllépi, automatikusan kikapcsolódik a motor és a hidraulikus fékek működésbe lépnek. De Írjunk néhány sort az akna mélyítéséről. Erről már Michal Cut mérnök tájékoztatott, aki három hónapig a donbaszi bányászok életét és munkamódszereit a helyszínen tanulmányozta. Érdekes dolgokat mondott. Az akna mélyítésénél eddig 40 kg-os betonblokkokat raktak egymásra a kőművesek, tehát nagy erőfeszítéssel húzták fel az akna falalt. Ma, a szovjet módszerrel a kavicsgödörtől, a kavics teherautókra rakásától kezdve egészen az aknakfal betonozásáig minden gombnyomásra történik. A zsaluzáshoz eddig használt faanyag helyett többtonnás vasgyűrűt alkalmaznak. Ezt is gombnyomással irányítják. A beton megszilárdulása után tovább betonozás végett ugyanis mindig lejjebb engedik. Karol Harich elvtárs, az üzemi pártszervezet elnöke és Ján Zachar elvtárs, az új munkamódszerek alkalmazásának felelőse még elmondták, hogy a bányászok, ott is, ahol nem jártunk, nagyon megszerették a szovjet gépeket és munkamódszereket. Persze, ez nem véletlen, hiszen éppen ezek alkalmazásának köszönhetik, illetve köszönik, hogy a tervezettnél jóval több vasércet adhattak népgazdaságunknak és az önköltséget 1199 000 koronával csökkenthették. S ami a legfontosabb, ez az az út, amely kommunizmushoz, a munkaidő további lerövidítéséhez, a jobb élethez vezet. ERDŰSI EDE Uj SZO 6 + 1961. október 17.