Új Szó, 1961. szeptember (14. évfolyam, 243-272.szám)

1961-09-07 / 249. szám, csütörtök

KI TÖRŐDIK VELÜK? A bejáró munkások művelődési problémáiról 7//////// V ///// "s/// ­. SS.', S s '////. ////// f S. FRANTIŠEK BRANISLAV: ÜLÖK A CSALLÓKÖZI VONATON és azon gondolkozom : vajon ki gondos­kodik azoknak a munkásoknak a mű­velődéséről, akik Csallóköz falvaiból naponta utaznak Bratislavába és visz sza. Mert hogy sok a bejáró, arról bármikor meggyőződhetünk. Akár a galántai, akár a csallóközi vonalat nézzük: naponta láthatjuk mennyi munkás utazik otthonából munkahe lyére és vissza. Amit a bejárók azáltal kapnak, hogy útközben újságot, esetleg köny­vet olvasnak — kevés. Szervezett és tervszerű művelődés szükséges az ő esetükben is. Igen, de hogyan? ... Bekapcsolódnak-e ezek a dolgozók a társadalmi és tömegszervezetek mun kájába és általában: lehet-e esetük­ben kulturális életről beszélni? ... A felmerült kérdésekre több he­lyen kerestem a választ, jártam Csallóköz falvait, ellátogattam a be­járó munkásokat foglalkoztató bra­tislavai üzemekbe. Tapasztalataim szerint a bejáró munkások naponkén tl utazgatása falusi lakhelyük és bra­tislavai munkahelyük között általá­ban azzal a következménnyel jár, hogy kiesnek mind az üzemi, mind a helyi művelődési otthonok, könyv­tárak és ismeretterjesztés hatósuga­rából. Ennek ellenére törődnek a be­járó munkások művelődésével ls. A bratislavai cérnagyárban például színjátszó csoport működik. Az együt­tes azonkívül, hogy a bejárókat ls bevonja munkájába, leginkább azzal gondoskodik a vidéki dolgozók mű­velődéséről, hogy ellátogat a falvak­ba, főleg azokba amelyekből legtöbben járnak az üzemekbe A kul­túra „házhozszállítása révén így az utazóknak is módjukban áll egy-egy bemutatón részt venni. Segítséget nyújt az üzem azzal ls, hogy megbe­széli a helyi művelődési otthonok ve zetőivel a kulturális munkaprogra­mot, és lehetőségükhöz mérten isme­retterjesztő előadásokkal segítik a falvak dolgozóit. Mind a bratislavai cérnagyárban, mind a bejáró munkásokat foglalkoz tató többi üzemekben a munkaközi szüneteket is kihasználják a dolgozók tájékoztatására Ti/perceken beszélik meg az aktuális kül- és belpolitikai eseményeket, néha rövid esztrádmű­sort rendeznek. A bejárók tehát tu domást szereznek mindarról, ami üzemükkel és a legfontosabb napi eseményekkel kapcsolatos Ez azon ban megközelítőleg sem jelent annyi', mint amit a bentlakók kapnak, ha el járnak üzemi klubukba és rendszere sen részt vesznek az ott folyó kul­turális munkában. NÉMELYIK FALUBAN FELISMER TÉK az utazó munkások problémá­ját, s a helyi tömegszervezetek veze­tői mindent megtesznek, hogy a bejá­ró munkásokat is bevonják a falu kulturális életébe. E törekvés szép eredménnyel járt például Malinovon. E faluból szintén sokan járnak Bra­tislavába dolgozni. Ennek ellenére sem a falu kulturális életén, sem a dolgozók művelődésén nem esik csor­ba. A bejárók bekapcsolódnak a helyi tömegszervezetek munkájába, s ha az utazás miatt néha késve is, de megjelennek az összejöveteleken, részt vesznek a falu kulturális életé­ben. Sajnos, Malinovo kivétel. A legtöbb helyen azt tapasztaltuk, hogy a bejá­rók munka után inkább a ház körül dolgoznak, ahelyett, hogy szabad idejüket szórakozásra, művelődésre fordítanák. Igaz. sokat jelent az új­ság és a rádió, ami úgyszólván min­den házban megvan és ami kedvelt szórakozási és művelődési eszköz. Sok helyen már a televízió ls részt vesz a nevelésben. E népművelést szolgáló „házi" eszközök azonban mégsem olyanok, mint a kollektív munka, a művelődési otthonban eltöl­tött egy-két óra, ahol sor kerül a sajátos problémákat tárgyaló eszme­cserére, és ahol az egész falu kultu­rális felemelkedésén fáradoznak. Nemcsak az a helytelen tehát, ha a bejárók nem művelődnek. Az is helytelen, ha a szórakozást és műve­lődést négy fal közé szorítják és el­szigetelik magukat falujuk és ember­társaik problémáitól. A művelődésnek és szórakozásnak a bejárók esetében is azt a formát kell megtalálni, mely mind az egyénre, mind a közösségre nézve hasznos. A bejárók művelődése talán a leg­bonyolultabb népművelődési felada­tok egyike. Szükséges azért, hogy a bejáró dolgozók művelődésével kap­csolatban valamennyi népművelési szerv a szokottnál magasabbfokú szervezettséget és együttműködést tanúsítson. A BEJÁRÖ MUNKASOK MŰVELŐ­DÉSE új, az eddiginél rugalmasabb módszereket követel meg a népműve­lési intézmények dolgozóitól. Tisz­tában kell lenni azzal, hogy a bejá­rók nem ide-oda utazó életmódjuk, ha­nem leginkább a népművelési mód­szerek merevsége, a népművelők le­leményességének hiánya miatt csúsz­nak ki a kulturális forradalom ha­tásköréből. Sok helyütt nagyon szép tervet dolgoznak ki, de azt gondolják, a tervük úgy is megvalósul, ha semmit sem tesznek a siker érdekében. Ülve várják a bejárókat is, hogy bekapcso­lódjanak a munkába, elmenjenek a művelődési otthonba, a könyvtárba, az ismeretterjesztő előadásokra ... Mennyivel helyesebb és minden bi­zonnyal eredményesebb lenne, ha a népnevelők szerveznének és elláto­gatnának mindenüvé, ahol emberek élnek és dolgoznak. A NÉPMÜVELÉSNEK is alkalmaz­kodnia kell s hogy az alkalmazkodás lehetséges, azt példák bizonyítják. Elég az üzemekben létesült Irodalmi központokra, a falujárő színházakra vagy azokra a könyvtárosokra gon­dolni, akik a munkahelyeken keresik fel a dolgozókat, hogy azoknak ls könyvet ajánljanak, akik egyébként talán sosem gondolnának a kiköl­csönzésre. Az alkalmazkodás révén mindenüvé, mindenkihez eljut a kul­túra. Ha nem — a módszerek hibá­sak. Ami a bejáró munkások művelődé­sét illeti, az ő esetükben sokkal szük­ségesebb az alkalmazkodás, mint bárhol másutt. Ezekkel a dolgozókkal ott és akkor kell foglalkozni, ahol és amikor erre a legnagyobb lehető­ség van ... A bejáróknak rendkívül nagy szol­gálatot tesznek például az állomások kulturális várótermei. Gyakran lát­ható, hogy az utazó dolgozók milyen szívesen töltik itt a várakozási Időt, milyen érdeklődéssel olvassák az újságokat, a könyveket, nézik a te­levíziót vagy hallgatnak valamilyen előadást. Szinte érthetetlen, miért késik a kulturális várószobák meg­nyitása éppen ott — a galantai ál­lomáson és a bratislavai kisállomá­son —, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Hiszen ezeken az állomá­sokon várakozik talán a legtöbb munkás s mégis: ezeken az állomá­sokon nincs máig sem kulturális váróterem. A Bratislava környéki bejáró mun­kások művelődését illetőleg itt len­ne az alkalmazkodási lehetőség. Az illetékesek miért nem élnek a lehe­tőséggel? A KULTURÁLIS VARÖTERMEK megnyitásával természetesen még nem oldódnék meg a Bratislavába járó munkások művelődése. A szer­vezett és tervszerű művelődés ér­dekében az eddiginél sokkal többet kell tenni mind az üzemek kulturális felelősének, mind a helyi tömeg­szervezetek vezetőinek. A bejárók által érintett helyek és szervek kul­turális munkásainak együttműködé­sére, programjaik egyeztetésére lenne szükség. Kívánatos az is, hogy az üzemek — a cérnagyárhoz hason­lóan — fokozott mértékben segítsék a legtöbb munkást küldő falvak művelődési otthonait. Mégis: a kul­turális várótermek is nagyon sokat segítenének. Akik ma kulturális vá­róterem híján tétlenül várakoznak, ha lenne hova beülniök, a várakozást hasznosan tölthetnék. Az állomások vezetőinek mindezt megértve minden lehetőségükkel tö­rekedniük kellene, hogy az említett helyeken mielőbb megnyíljanak a kulturális várótermek ... ... Az írás elején felvetett kérdé­sekre röviden így válaszolhatnánk: törődnek a bejáró munkások kultu­rális életével, de nem eleget; e munkások bekapcsolódnak a tö­megszervezetek és társadalmi szer­vezetek munkájába, de nem minde­nütt úgy ahogy elvárjuk. Fontos ezért, hogy az illetékesek a jövőben a bejáró munkások művelődésével sokkal többet törődjenek, mint ed­dig! BALÁZS BÉLA j Köszöntő' költemény (A kiváló cseh írónő J. szeptember 7-én tölti be Glazarová nemzeti művész ma, 60. életévét.) Szeptember hava termő behordásnak, • rajt formát ölt: föld, nedv, fa, növényzet Ma hat évtized súlya nyomja vállad, fogadd egyszerűn: legjobb egészséget! Barát baráti kezet vesz marokba, jóságos mosoly bölcsességet leheli. Vészjósló felleg ne szakadjon oda, ahol a nyár kalásza rozsot nevel. Nem árad a szó felköszöntő után, többet közölhet szemünk önfeledten, a szíves beszéd csöndesebb hang csupán, közelről csaknem fölismerhetetlen. Szőlőszemek gyöngye érik a fényben; a te szüreted kincses, teljes élet. Mennyi öröm van ily gazdag termésben Hosszú életet! Legjobb egészséget! Az asszony mindig forróbb szívvel érez, érzékeny bőre hamarabb felvérez. Idő! ne érje havas fergeteg! Viszontlátásra „napos reggelek"! Sipos Győző fordítása Bukarestben megkezdődött az Enescu-fesztivál Mint ismeretes, 22 országból több mint 184 külföldi zongora- és hege­dűművész, énekes jelentette be, hogy részt vesz a versenyen. Számos mű­vész érkezett meg eddig Angliából, a Kínai Népköztársaságból, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságból, Kubából, Csehszlovákiából, az Ame­rikai Egyesült Államokból és Török­országból. A zongora-, hegedű- és énekver­seny három szakaszban zajlik le. A fesztivál rendezvényein szereplő vagy a verseny zsűrijében részt vevő művészeken kívül más neves művé­szek is érkeztek Romániába, köztük Dmitrij Kabalevszkij (Szovjetunió), Eugen Suchoň (Csehszlovákia), And­reas Messzeritisz (Görögország), Erich Schenk (Ausztria), Alberto So­riano (Uruguay), Szabolcsi Bence zenetúdós (Magyarország) és mások. A nagy zenei eseményre meghívást kaptak az UNESCO-hoz csatlakozott nemzetközi zeneművészeti szerveze­tek, valamint a rádió és sajtó képvi­selői. g-k i Kulturális fa Leonardo da Vinci Ij'res Louvre beli Giocondája valószínűleg nem Mona Lisa Gioconda portréja — állapította meg Gukovszkij szovjet műtörténész. A leningrádi Ermitázsban levő, egy húsz éves Columbina nevű nőt ábrá­zoló Leonardo-festmény lehet az ere­deti Gíoconda-portré, mert a firenzei Gioconda ennyi idős lehetett a kép festésekor. A párizsi kép egy idősebb nőt ábrázol. A Csemadok Dunajská Streda-i Járási Vezetősége, és a Járási Kultúr­otthon vezetősége Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásának 40. évfordulója tiszteletére, szeptem­ber 10-én délután 14 órai kezdettel Dunajská Stredán járási dal- és tánc­ünnepélyt rendez. Az ünnepélyen fel­lép a felsőcsallőközi népi táncegyüt­tes, valamint a járás legjobb tánc­együttesei, szólistái és népi zenekarai. A népművészeti együttesek fellépé­sét szabadtéri táncmulatság követi. (b) • Az osztrák állami színházak, köz­tük a bécsi Opera és a Burgtheater szeptember elsejétől jelentősen fel­emelték a jegyek árát. Az Operában a legdrágább jegy ára eddig 100 schilling volt, most 140 schilling. A színházi helyárak emelésére a né­zők számának csökkenése, a deficit állandó emelkedése késztette a szín­házak vezetőit. • Graham Green, világhírű angol író — színpadi szerző — leányát felesé­gül vette egy kanadai olajmágnás: Jean Bourget úr. A kíváncsi újságírók megrohamozták a fiatal vőt és meg­kérdezték tőle, hogy apósának melyik művét szereti legjobban. A 32 éves milliomos azt válaszolta, hogy köny­veit nem ismeri, csak azokat, ame­lyekből film készült, mivel „két órá­nál többet nem ér rá kultúrával fog­lalkozni". Mihail Zoscsenko : CÜUó/UO^UUa ÜÖfy^ G RIGORIJ IVANOVICS nagyot sóhajtott, és mesélni kezdett. — En bizony, barátaim, nem szív­lelem az olyan nőket, akik kalapot hordanak. Ha egyszer az a nő ka­lapot visel, meg selyemharisnyát, vagy mopszlit cipel a karján, vagy aranyjog villog a szájában, az effé­le arisztokrata jelenség az én sze­memben már nem is nő, csak madár­fütty. Egyszer, persze, belehabarodtam egy ilyen arisztokrata hölgyikébe. Sétálgattam vele, sőt operába is el­vittem. Ám az operában minden ki­derült. Az operában teljes valóságá­ban feltárta ideológiáját. A házunk udvarán találkoztam ve­le. Lakógyűlésen. Látom ám, ott áll egy amolyan puccos nőszemély. Ha­risnya a lábán, aranyfog a szájában. — Hát te honnan jössz, polgár­társnő? Melyik lakásból? — Én a hetesből — azt mondja. — Rendben van — mondom erre. — Légy üdvöz. Első pillantásra rettenetesen meg­tetszett nekem. Eljárogattam hozzá. A hetes lakásba. Fogtam magam, megjelentem hivatalos minőségben. Nos, polgártársnő, mondom, mi a tényálladék a vízvezetékkel meg az illemhellyel? Rendben működik? — Igen — mondja, — működik. Aztán csak beburkolózik egy nagy flanellkendőbe, és meg se mukkan. Csak sebesen pislog és villogtatja a fogát. Mikor már egy hónapja járogat­tam hozzá: felengedett. Aprólékosab­ban felelgetett. Mondok: hogy mű­ÜJ SZÖ 6 Ťť 1961. szeptember 5. ködík a vízvezeték? Köszönöm, jól, Grígorij Ivanovics. Telt-múlt az idő, sétálgatnt kezd­tünk. Ahogy kiérünk az utcára, rám szól, hogy karoljak belé. Hát karon fogom, és hallgatok, mint a csuka. Fogalmam sincs, hogy kezdjem az udvarlást, és szégyellem magam az emberek előtt. No, egyszer csak megszólal: — Hogyhogy — azt mondja —, mindig csak az utcát fogjuk róni? Csak úgy szédül a fejem — azt mondja. — Maga mint gavallér és mint a hatalom birtokosa, elvihetne példának okáért az operába. — Lehet róla szó — morgom. Másnap épp küldött a tömbbizott­ság operajegyeket. Egyet kaptam, a másikat meg Vaszka, a lakatos aján­dékozta nekem. Meg se néztem a jegyeket. Persze nem egymás mellé" szóltak. Az enyém a földszintre, Vaszkáé pedig a karzat legtetejére. Hát elmentünk, Helyet foglaltunk az operában. A hölgyike az én je­gyemmel, én meg a Vaszkáéval. Trónolok a kakasülőn és egy mák­szemnyit sem látok a hölgyből. Bár, ha kihajolok a korláton, látom. Csak rosszul. Unatkozom, egyre jobban unatkozom, aztán csak leballagok. Látom, épp szünet van. Es ő, sétál­gat a szünetben. — Jó estét — mondom. — Jó estét. —Kíváncsi vagyok — mondom —, működik-e a vízvezeték? — Honnan tudjam? — mondja er­re. Fogja magát és elmegy a büfébe. En utána, fárkál a büfében és ezem­lélí a pultot. A pulton tál. A tálon sütemény. En meg afféle gúnár módjára, af­féle írmagnak hagyott burzsuj mód­jára keringek körülötte, és javasla­tot teszek: — Amennyiben szándékában áll egy süteményt elfogyasztani — mondom —, ne zavartassa magát. Fedezem a költségeket. — Mercí — azt mondja. Es nyomban odabillen azzal a sze­mérmetlen járásával a tálhoz, és hopp, bekap egy krémest. Csakhogy vajmi *kevés a pénzem. Legfeljebb, ha három süteményre elég. Mialatt ő jóízűen eszik, én nyugtalanul kutatok a zsebeimben, és ujjaimmal tapogatom, mennyi a va­gyonom. Es a vagyon: édeskevés. Hopp, most nyeli le a második krémest. Köhentek. Es hallgatok. Amolyan polgári szégyenlősség ke­rít hatalmába. Még azt mondhatják: sóher gavallér. Csak körözök, mint a kakas, ő pe­dig kacag és bókokat szeretne ki­csikarni tőlem. Azt mondom: — Nem kéne elfoglalni helyünket? Csöngetnek, alkalmasint. Azt mondja erre: — Nem. Es fogja a harmadik süteményt. Azt mondom: , — Nem lesz ez sok éhgyomorra? Mire ő: — Nem — azt mondja — már megszoktam. Es nyúl a negyedikért. Ekkor a fejembe szökik a vér. — Nem teszed vissza! — mondom. Erre megijed. Tátva marad a szá­ja. Nekem meg szikrát hány a sze­mem mérgemben. Mindegy, gondo­lom, legfeljebb nem sétálok vele többet. — Nem teszed vissza! — mondom. — Azt a jégenkopogós rézangyalát! Visszateszi. Odafordulok a kiszol­gálónőhöz: — Mennyivel tartozom a három el­fogyasztott süteményért? • A kiszolgálónö közömbösen visel­kedik: értetlennek álcázza magát. — Ennyi és ennyi' jár — azt mond­ja—a négy elfogyasztott sütemény­ért. — Hogyhogy négyért?! — mon­dom. — Mikor a negyedik ott van a tálon. — Azt már nem — feleli erre. — Ámbátor ott van a tálon, az ízlelés, valamint az ujjakkal való érintés megtörtént. — Még hogy ízlelés! — mondom, — Már megbocsásson. Ezek a ma­ga zavaros rémképei. A kiszolgálónö közömbösen visel­kedik, csupán az orrom előtt hado­nászik. Közben, persze, odagyűlik a nép. Csupa szakértő. Az egyik azt állítja, hogy megtör­tént az ízlelés, a másik azt, hogy nem. Kifordítom a zsebeimet — persze, minden kacat kiszóródik —, a nép vihog. En nem. En a pénzemet szá­molom. Kiderül: épp hogy elég négy süteményre. Hiába minden vita, a keservit. Fizetek. Aztán a hölgyhöz fordu­lok. — Fogyassza el polgártársnő — mondom. — Fedezve van. Ám a hölgy nem mozdul. Szé­gyellt elfogyasztani. Ekkor egy bácsika közbeszól. — Ide vele — úgymond —, majd én megeszem. Es meg is eszi, az én pénzemen. Elfoglaljuk helyünket a nézőté­ren. Végignézzük az operát. Aztán megyünk haza. A ház előtt azt mondja nekem jó­féle polgári hangsúllyal: — Elég disznóság a maga részé­ről. Akinek nincs pénze, ne járkál­jon hölgyekkel. Erre azt mondom: — Nem a pénz boldogít, polgár­társnő. Elnézést az intő szóért. Így aztán el is váltunk. Sehogyse tetszenek nekem az arisztokratikus hölgyek. RADVÁNYl ERVIN fordítása.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom