Új Szó, 1961. szeptember (14. évfolyam, 243-272.szám)
1961-09-03 / 245. szám, vasárnap
Ä békét, az egész emberiség érdekeit szolgáló, (Folytatás az 1. oldalról) ták és revansisták. Érthető, hogy Itt jó támaszpontja van a nyugati imperializmusnak és antikommunizmusnak, jó talaja van itt a szocialista országok elleni agresszió előkészítésének. Ezért támogatják és dicsőítik a militarizmust Nyugat-Németországban és újra fegyvert adnak a kezébe. Tudatosan alakítják ki a katonailag erős bonni államot, mely nemcsak saját imperialista céljait követi, hanem egyszersmind az egész imperialista tábor alappillére a Szovjetunió és a szocialista országok ellen irányuló terveiben. E tervek szellemében ismét erős, atomháborúra kiképzett támadó hadsereget létesítenek a Német Szövetségi Köztársaságban. Ezt a hadsereget, mely már ma a NATO katonai tömb gerincét képezi Európában és egyre nagyobb a hatása a NATO államok más hadseregeire is, a régi porosz militarista harcias szellemben építik s ma már nyíltan revansra vágynak a Lengyel Népköztársasággal, a Szovjetunióval, a Csehszlovák Szocialista Köztársasággal és más államokkal szemben. A Német Szövetségi Köztársaság az utóbbi években annyit fordított a fegyverkezési kiadásokra, amennyit a hitleri harmadik bíroda lom 1933 tói a másik világháború kezdetéig. Az 1958-59 es költségvetésben hivatalosan 8 milliárd 7U0 millió márkát irányoztak elő a Bundeswehrre, az 1961—1963. években azonban már 60 milliárdot fordítanak fegyverkezésre. Állandó rakétafegyver-szállítmányok özönlenek Nyugat-Németországba és ma már nemcsak a nyugatnémet tábornokok, hanem Adenauer és Strauss is azt követelik, hogy hadseregüket teljesen szereljék fel atomfegyverrel. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a Német Szövetségi Köztársaság veszélyes fejleményeit és nem adhatunk szabad kezet a nyugatnémet militaristáknak. A múlt tapasztalatai után csodálatba ejt az USA, Anglia s Franciaország kormányköreinek a Nyugat-Németország helyzetéről vallott nézete. Azt állítják, hogy eltúlozzuk a nyugat-németországi fejlemények veszélyét, hogy Adenauer nem Hitler, hogy a Bundeswehr — bár újra hitlerista tábornokok vannak vezetőségében, — nem a hitlerí Wehrmacht, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban nem barnainges diktatúra, hanem keresztény demokrácia van. Veszélyes tévedésbe akarják ejteni a világot azzal az állítással, hogy a nyugatnémet militaristák mitsem tehetnek önállóan, mert a NATO ellenőrzi őket. Tehát Nyugat Németország nem robbanthat ki háborút a saját akaratából. Ne feledjék, hogy a nyugatnémet militaristák és revansisták saját politikát folytatnak, s a számukra megfelelő pillanatban — ha a világ időt hagy nekik — nem haboznak .majd konfliktust kiprovokálni, melybe őket is besodorják és amelyért szintén súlyos árat fognak fizetni. Teljes mértékben felelősséget érzünk népeink sorsáért, s ezért senkitől sem hagyjuk magunkat áltatni. Figyelemmel követjük a szomszédságunkban lejátszódó eseményeket. Ezért a nyugatnak azt az állítását is elutasítjuk, hogy a bonni állam politikusainak valójában nincsenek is területi követeléseik és csak a népek önrendelkezési jogát hirdetik. Erre csak azt mondhatjuk: tán azt akarják, hogy a szembetűnő tények láttán higyjünk a német imperialisták és revansisták taktikázásának? Senki sem várhat tőlünk ekkora politikai naivitást. Tucatszámra szolgálhatunk példákkal annak bizonyítására, hogy a revansisták nyíltan kifejtették: céljuk azoknak a területeknek a visszahódítása, melyekre szerintük történelmi joguk van. Népeink München esetében is saját tapasztalatokat szereztek arról, mit jelent az önrendelkezési jog az imperialisták szája íze szerint. Annak idején Henlein és Frank is az önrendelkezési jogra hivatkozott. Ezzel a jelszóval kötötték meg a müncheni egyezményeket, szakították el Csehszlovákia határvidékét és űzték ki innen a cseheket. Utána folytatták megkezdett művüket: a fasiszta megszállók háromszázhatvanezer honfitársunkat gyilkolták meg, ezzel készítették elő a csehek és szlovákok teljes felszámolásának terveit, mint ahogy terveket szőttek más népek kiirtására. Milliárdos károkat okoztak nekünk, kifosztották hazánkat, majd utána úgyszólván egész Európát. Az 6 felfogásukban az önrendelkezési jog nem más, mint a többi népek önrendelkezési jogának a megtagadása. Ma úgy képzelik el ennek érvényesítését a Csehszlovák Szocialista Köztársasággal szemben, hogy a kitelepített fasiszta elemek viszszatérnének és idővel, mint már egy szer m^ístc^k, erőszakosan kikény- , szerítenék taraietünk hozzácsatolá- i múlhatatlanul fontos lépés Antonín Novotný elvtárs beszéde sát a Német Szövetségi Köztársasághoz. Mi mindezt ismerjük, de most más időket élünk. München nem fog megismétlődni. Nemcsak saját erőnk és elszántságunk, hanem szoros barátságunk és szövetségünk a Szovjetunióval s a többi szocialista országgal is teljes mértékben biitosít minket erről. Nagyon jől ismerjük a nyugatnémet imperialisták és revansisták igazi szándékait. Adenauer, Strauss és az agresszív monopóliumok más képviselői csak a választási gyűléseken szónokolnak a békéről és békeszeretetükről. A bizalmas tanácskozásokon már nyíltak: határvidékünk, lengyel és szovjet területek erőszakos annexiójáról beszélnek; ez lenne az első szakasz, amelyet a többi ország ellen Intézendő támadások követnének, mint a közelmúltban történt. A sziléziai németek Adenauer személyes részvételével megrendezett Júniusi revansista összejövetelén egybegyűltek a szövetség funkcionáriusai. A tanácskozáson Schellhaus, az egyesület elnöke kertelés nélkül, porosz szókimondással kijelentette, Németország ma olyan erős, hogy nem mondhat le a keleti területekről és maga diktálhatja a békeszerződés feltételeit. Ugyanakkor felszólította az áttelepülteket, ébredjenek rá, hogy egyetlen reménységük a Kelet és a Nyugat harca. Ezek a szándékaik, ilyen célokat követnek. Ezért a békeszerződés megkötése mindkéj állammal fontos világesemény, mely egész Németország békés fejlődését biztosíthatja. Ezt a célt követi a békeszerződés szovjet tervezete, mely felöleli a nyugat-berlini kérdés megoldását is és amelyet népünk is fenntartás nélkül támogat. Ebben rejlik a békeszerződés nemzetközi jelentősége, ebben van a szerződés jelentősége népünkre, köztársaságunk biztonságára. Ezért közvetlen érdekünk a békeszerződés megkötése, és mi segíteni akarunk feltételeket teremteni a két német állammal kötendő békeszerződés aláírására. Ha azonban a nyugati nagyhatalmak nem mondanak le a nyugat-németországi militarizmus újrafelfegyverzésének és uszításának politikájáról s megtagadják a békeszerződés aláírását mindkét német állammal, — akkor — újra megismételjük —, számítsanak rá, hogy megkötjük a német békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal. Márpedig e szerződés szerves részét fogja képezni a nyugat-berlini probléma megoldása is. A nyugat-berlini helyzet már anynyira veszélyessé vált a békére, hogy nem halogatható tovább a megoldása. A háború utáni években a nyugati nagyhatalmak a Német Demokratikus Köztársaság és a többi szocialista ország ellen folytatott kémés felforgató tevékenységük központját építették ki ebben a városrészben. Ahogy ők mondják, „a szabad világnak erről az előteréről" küldözik kí a felforgatőkat, innen fejtik ki a leguszítóbb háborús propagandát és szövögetik a lázadási terveket. Adenauer és kormánya évek során kiépítették saját politikai pozícióikat Nyugat-Berlinben, létrehozták saját ügynökségeiket, ezért ma senkit sem ejthet csodálkozásba, hogy éppen ők ragaszkodnak a legmakacsabban ahhoz, hogy a nyugatnémet terjeszkedés és revansizmus eszközeként megőrizzék nyugat-berlini előterepüket. Megjegyzendő, az „érdem" azért, hogy Nyugat-Berlin nemcsak a Német Demokratikus Köztársaság, hanem a szocialista tábor összes országai ellen folytatott hidegháború egyik legveszélyesebb szakasza lett, Adenauert és Brandtot, tehát a kereszténydemokrata pártot, a Bundeswehrt s velük együtt a szociáldemokrata pártot illeti. Nyugat-Berlinben állandóan provokációkat, gazdasági szabotázsakciókat, pénzügyi üzelmeket szerveztek a Német Demokratikus Köztársaság ellen, szökevényeket toboroztak s egyéb akciókkal ártottak a Német Demokratikus Köztársaságnak és szolgálták a világreakció céljait. Az akciók szervezői arra számítottak, hogy fokozatosan kedvező helyzetet alakítanak ki az egész Német Demokratikus Köztársaság meghódítására. Milyen következtetést vonhatunk le, elvtársak, a német és nyugat-berlini kérdés körüli mai eseményekből? A reális helyzetszemlélet kötelességünkké teszi, hogy ne becsüljük le az általános helyzetet és gondoljunk arra, mi mindent kell megtenni abban az esetben, ha a Nyugat és Bonn urai a végsőkig mennének. Adenauer és társai rá akarják kényszeríteni a NATO államokat, hogy úgynevezett megtorló intézkedéseket tegyenek előbb gazdasági téren a Német Demokratikus Köztársaság és a szocialista tábor országai ellen. Elsősorban a Német Demokratikus Köztársaságot akarják érinteni. Abban az esetben, ha ez irányban valami lépéseket tennének, más szocialista országokkal együtt készek vagyunk segíteni a Német Demokratikus Köztársaság népének, hogy elhárítson minden gazdasági nyomást. Hazánk dolgozói nagyon jól. tudják, mire megy a játék Németországban, tudják, hogy a Német Demokratikus Köztársaságért küzdve Csehszlovák Szocialista Köztársaságunk biztonságáért is küzdenek. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy Csehszlovákia népe éppen úgy fenntartás nélkül támogatja az NDK munkás paraszt kormányának nemrégen foganatosított berlini intézkedéseit, mint a Német Demok^ ratikus Köztársaság békepolitikáját. Az a válaszfal, melyet német barátaink az agresszív erők útjába állítottak, nemcsak a Német Demokratikus Köztársaságot védelmezi, hanem hazánk biztonságának és békéjének védelmében is segít. Nagyra becsüljük a Német Demokratikus Köztársaság kormányának határozottságát, ahogyan végrehajtotta a Varsói Szerződés tagállamainak értekezletén javasolt intézkedéseket. Az intézkedések teljes sikere újabb szemléltető leckét adott a nyugatnémet és a többi háborús gyújtogatóknak. A Német Demokratikus Köztársaság népének szilárd állásfoglalása e napokban újabb bizonyítéka annak, milyen piély átalakulás ment végbe gondolkodásában. Ma már senki sem kételkedhet benne, hogy az NDK következetesen betölti az első igazán demokratikus és békeszerető német állam szerepét. Ahogy készek vagyunk támogatni a Német Demokratikus Köztársaság népének béketörekvését, éppúgy készek vagyunk elhárítani minden olyan kísérletet, mely közvetlenül ellenünk irányuló gazdasági nyomást jelentene. A nyugatnémet revansisták fenyegetéseire gondolok, arra, hogy a NATO-országok embargo alá veszik a szocialista országokkal folytatott kereskedelmet. Különben is tudjuk, hogy az ilyen akciók kezdeményezőinek hasonló kísérletei már a múltban is dicstelen véget értek. Az utóbbi napokban a Nyugaton azt a látszatot igyekeznek kelteni, mintha tárgyalni akarnának a Szovjetunióval. Igen hangos hírverést csapnak kijelentéseiknek. Érdekes, hogy azt mondják, tárgyalni akarnak Berlinről. A nyugati hatalmak szemfényvesztő üzelmei és álcázása ne tévesszen meg minket. Mi is tárgyalást akarunk, de olyat, amely a német békeszerződés megkötését eredményezi, mely minden további huzavona nélkül a nyugati hatalmak részéről is szavatolja, hogy NyugatNémetországban elvágják a revansizmus, a militarizmus és az agreszszív tervek útját. Igen, készek vagyunk tárgyalni Nyugat-Berlinről, hogy szabad város legyen, hogy ne legyen az országaink, népeink sza-. bad és békés munkája ellen áskálódó nyugati kém- és felforgató központok városa. Biztosíthatom önöket, hogy kommunista pártunk vezetősége és köztársaságunk kormánya minden lehetőséget megfontol arra az esetre, ha a Nyugat gazdasági intézkedésekkel és katonai provokációkkal ármánykodnék ellenünk. Lássák meg Bonnban és a NATO-ban, hogy sem ml, sem egyetlen más szocialista ország sem hagyjuk magunkat meglepni, még kevésbé megfélemlíteni. Ha valaki a Nyugaton azt hiszi, hogy majd elvétjük a lépést előre vezető utunkon s ezzel befolyásolja szocialista társadalmunk építésének irányát és terjedelmét, nagyon téved. Ma már semmi sem tudja megállítani az egész szocialista világrendszer és akármelyik része nagyarányú gazdasági és kulturális fellendülését. E napokban mindnyájan olvastuk a Szovjetunió kormányának nyilatkozatát. A szovjet kormány bejelenti, hogy elhatározta, kísérleteket hajt végre erős nukleáris fegyverekkel. A Szovjetuniót az Egyesült Államok és NATO szövetségesei katonai intézkedései és háborús fenyegetései következtében kialakult veszélyes helyzet kényszerítette erre a komoly lépésre, melyet népünkkel egyetemben elkerülhetetlennek tartunk. A Szovjetunió a saját és az egész szocialista tábor biztonsága érdekében, a béke megőrzése érdekében tette meg ezt a lépést, hogy keresztülhúzza a világimperializmus terveit. Csehszlovákia egész népe nevében kijelentjük, hogy teljes mértékben, fenntartás nélkül támogatjuk ezt az elkerülhetetlen lépést. A Szovjetunió már évek óta kitartóan és következetesen harcol a tartós béke feltételeinek megteremtéséért. A Szovjetunió elsőként szüntette be egyoldalúan az atomfegyverkísérleteket. Hruscsov elvtárs az Egyesült Nemzetek Szervezetének szónoki emelvényén kifejtette az általános és teljes leszerelés világos tervét. A Szovjetunió nemcsak javaslatokat tett, hanem a javaslatokat mindjárt meg is valósította. Több ízben csökkentette fegyveres erőinek létszámát, a nép és a béke szolgálatába állította az atomerőt. Az egész emberiség javát szolgálják és fogják szolgálni a szovjet békeszputnyikok segítségével szerzett óriási tudományos ismeretek. A Szovjetunió vezetői erőt és időt nem kíméltek a vitás kérdések megoldására és a népek között feszültséget szülő okok megszüntetésére. Ezzel szemben a nyugati kormánykörök mindig meghiúsították az emberiségnek a tartós békéhez fűzött reményét. Amíg az USÁ-nak atommonopóliuma volt, zsarolta a békeszerető népeket, hidegháborút és erőpolitikát folytatott. A helyzet azonban megváltozott. Ma a Szovjetuniónak is van atomfegyvere és köztudomású, hogy a szovjet tudomány és technika sikerei folytán ő van fölényben. Az amerikai imperialisták azonban még mindig nem akarják elismerni, hogy a helyzet megváltozott. Színlelik, hogy tárgyalni akarnak a leszerelésről, de tovább folytatják egy új háború előkészítését. Az általános és teljes leszerelés ellenőrzése helyett a fegyverkezés ellenőrzését javasolják. Genfben azt a látszatot keltik, hogy tárgyalni akarnak a nukleáris fegyverkísérletek betiltásáról, viszont a Szaharában az ő beleegyezésükkel robbannak a francia atombombák, Amerikában pedig újabb és újabb atom- és hidrogénbombákat gyártanak. Mit ér a kísérletek beszüntetése, ha nem tartják be, a bombakészletek pedig halmozódnak? A Szovjetunió előterjesztette javaslatát a német békeszerződés megkötésére, mire a Nyugat háborús előkészületekkel válaszolt. A Szovjetunió kormányának nyilatkozata hideg zuhanyként hat az így cselekvő forrófejűekre. Itt a legfőbb ideje, hogy nemcsak a Nyugat-Németországban élő németek, hanem a nyugati hatalmak katonai tömbjeihez tartozó más országok népei is ráébredjenek, hogy felelősek a béke biztosításáért és ki kell használniok minden lehetőséget azoknak a kormányoknak megfékezésére, amelyek kíméletlenül szerencsétlenségbe sodorják a világot. Reméljük, Nyugaton is tudnak számolni és ésszerű következtetéseket vonnak le abból, hogy a Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi tagállama meg tudja védeni a szocializmus vívmányait, vissza tud verni országaink ellen irányuló bármilyen támadást. Reméljük, ésszerű következtetéseket vonnak le a szovjet űrrepülések nemrégen elért újabb sikereiből is, ami minden kétséget eloszlat afelől, hogy a Szovjetuniónak szembetűnő fölénye van a rakétatechnikában, a tudományban és általában a technikában, valamint e technika kezelésében. Elvtársak! A szocialista államok külpolitikája azoknak az okoknak következetes megszüntetésére irányul, melyek új háborús tűzvészt idézhetnek elő. Ezért legfőbb törekvésünk a népek békés légkörének megteremtésére, az általános és teljes leszerelés megoldására és a két német állammal kötendő békeszerződés haladéktalan aláírására összpontosul. Önök, katonák jól tudják, hogy soha egyetlen katonát sem képeztünk ki agresszív háborúra. Hazánk a szocialista tábor többi országával egyetemben elveti a háborút, mert fejlődéséhez nincs szüksége háborúra, sem idegen területre, sem más népek leigázására. Ellenkezőleg békére van szükségünk, hogy békében és biztonságban fejleszthessük szocialista társadalmunkat és elérhessük célunkat — felépíthessük a kommunizmust. Ámde a nyugati nagyhatalmak konok törekvése, hogy folytatják agresszív erőpolitikájukat, arra kötelez minket, hogy gondoskodjunk népünk nagyfokú politikai éberségéről, elővigyázatosságáról és fegyveres erőink magas színvonalú harci készségéről. Önöknek, leendő parancsnokoknak lehetővé tettük, hogy elsajátítsák a haditudomány általános ismereteit, a technika és a honvédelem megszervezésének ismereteit. Önök tanulmányozták a marxizmus-leninizmust, melynek ismerete és alkalmazása a hadsereg életének és a fegyveres harc törvényszerűsége sokoldalú megértésének szükséges alapja. Most önöktől függ, hogy helyesen érvényesítsék ezeket az ismereteket a gyakorlatban, s ezzel párhuzamosan tovább bővítsék katonai szaktudásukat és politikai műveltségüket. Elvtársak 1 Önök akkor sorakoznak fel kötelességeik teljesítésére, amikor a Szovjetunió Kommunista Pártjának a XXII. pártkongresszus elé terjesztendő új programtervezete fényes távlatokat nyit az egész emberiség előtt. A programtervezetből kitűnik, hogy a szovjet embereknek már mai nemzedéke a kommunizmusban fog élni. Így megvalósul az, amiért a forradalmárok ezrei harcoltak, beteljesül álmuk az emberiség boldog jövőjéről, a — kommunista társadalomról. Bizonyára minden kommunistát, minden haladó szellemű embert lelkesedéssel töltenek el a szovjet nép fényes távlatai, a dolgozók minden téren gazdag és boldog életének tervei, melyeket a marxi-lenini párt vezette társadalom dolgoz ki. A Szovjetunió Kommunista Pártjának programja a tudományos kommunizmus tanításának és főként a dolgozók osztálynélküli társadalmának felépítését hirdető lenini eszméknek igazi diadala. Nem nehéz előre látni, milyen óriási hatással lesz ez a haladás és a béke erőinek növekedésére az egész tőkésvilágban is, hogy újabb ösztönző erővel hat a munkásosztályra, hogy megszabaduljon a tőkések kizsákmányolásától és politikai uralmától, hogy fokozza harcát, a nemzeti szabadságért, a gyarmati rendszer teljes vereségéért, az összes népek szabadságáért és tartós békéjéért. A programtervezet világvisszhangja egyöntetűen azt bizonyítja, hogy a program megvalósítása lényegesen fokozza a Szovjetunió és az egész szocialista világrendszer befolyását a világesemények alakulására. Meggyőződésünk, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának új programja az egész emberiség alapokmánya, legerősebb fegyvere lesz a haladásért és a tartós békéért folytatott harcban. A Szovjetunió, történelmi küldetéséhez híven, elsőként lép a kommunizmus útjára, elsőként részletezi és konkretizálja a 81 kommunista és munkáspárt Nyilatkozatában foglalt elveket, megkönnyíti és meggyorsítja a szocialista országok fejlődését s általában meggyorsítja a haladás, a szocializmus és a béke erőinek növekedését szerte a világban. A programtervezetben mutatott távlatok a szocialista tábor más országainak jövőjét és népeink közeli jövőjét ls jelentik s ezért mi is magunkének tartjuk e programot. A közeljövőben mi is nekilátunk a kommunizmusba való átmenet lényegében ugyanazon feladatainak megoldásához, melyeket a Szovjetunió Kommunista Pártjának új programtervezete tűzött ki. Ezért figyelmesen tanulmányozzuk a program tartalmát és viszonyainkra átültetve alkotó módon érvényesítjük a szovjet elvtársak gazdag tapasztalatait. A jelen és a jövő a kommunizmusé. Semmi sem tartóztathatja fel a szocializmus és a kommunizmus előrehaladását. A népek békés együttélése, a szocialista és a tőkés rendszer versenye a gazdaság, a tudomány és a technika fejlesztésében, a nép életés kulturális színvonalának emelésében, az egyedüli ésszerű és a népnek kedvező út jelenünkben. Erre gondoljanak azok, akik nem akarnak lemondani a szocialista világ fegyveres megsemmisítésére, az emberiségnek újabb háborúba sodrására szőtt terveikről. Elvtársak 1 Legyenek annak tudatában, hogy hazánk és a testvéri szocialista országok fegyveres erői ma nemcsak a mi békénket, hanem az egész emberiség békéjét őrzik, védelmezik a szocializmushoz és a kommunizmushoz vezető utat, melyen mi, a szocialista országok tagjai haladunk, s amelyekre — meggyőződésünk szerint — fokozatosan az egész emberiség rátér. Önöknek az a feladatuk, hogy erkölcs-politikailag rendkívül szilárd, jól és korszerűen felfegyverzett hadsereget építsenek. Törődjenek azzal, hogy mindennapi munkájuk állandóan szilárdítsa a Szovjetunióhoz és más szocialista országokhoz fűződő szövetségünk szellemét. Pártunk Központi Bizottsága és köztársaságunk kormánya elvárja önöktől, hogy becsülettel teljesítenek minden feladatot, mellyel a nép megbízza önöket. Dicsőség a munkának, elvtársak 1 J)J SZŐ 2 * 1961- szeptember 3.