Új Szó, 1961. szeptember (14. évfolyam, 243-272.szám)

1961-09-23 / 265. szám, szombat

„... és Így )6 munkájuk eredményeként ma megkapják a szocialista munkabrigád elmet. " A Kerületi Szakszervezeti Tanács elnökének szavai után felhangzott a taps. A kultúrház nagyterme zsúfolásig megtelt emberekkel. Minden szempár az elnöki emelvény előtt felsorakozott Kovalik-brigádra szegeződött. A jóvágású, keménykötésű lemezegyengetőkün szinte pattanásig feszült az ünnepi alkalomból felvett fekete ruha. A sor ele)én a brigádvezető, Kovalik József, mellette az apró termetű, de igen kemény köiésű gyereknek látszó Kerekes Pali, vagy ahogyan a brigád tagjai nevezték tréfásan: a tökmag, majd az üzemben csak Töhötömnek nevezett Varga Pál és végül Sárközi Dezső, aki, mivel nemrég került a brigádba, így még nem volt semmilyen „vállalati titulusa", összesen négyen, akik azonban — ahogyan a művezetőjük mondotta — húsz ember helyett ís tudnak dolgozni. Két hete röppent szét a hlr az üzemben, hogy a Kovalik-parti megkapja a szocialista munkabrigád címet. A nagykalapácshoz szokott, kemény munkában kipróbált brigád tagjai valahogy mintegy varázsütésre hallgatagabbak, komolyabbak lettek. Az üzemi étkezdében aznap szokásos módon együtt tízóraizott a brigád. Szótlanul falatozták a szalonnát, kenyeret és úgy tűnt: nem is hallják maguk körül az emberek élénk, hangos beszédét. Lassan, mértékkel kortyolgatták étkezés után a habos sört. amikor teltünt a művezető mosolygó arca. — Na, gyerekek, ma engedélyt adok öt percet ráhúzni és az én kontómra megiszunk egy-egy korsó sört, elvégre nagy nap ez a mai... Kovalik csoportvezető kihörpintette sörét és szedelőzködni kezdett, mire a többiek is megmozdultak. — Na, mi az ördög ütött belétek — mondta a művezető, — elvégre szocialista munkabrigád lesztek ... — Éppen ezért — vetette oda kimenet közben a brigádvezető. A csoport többi tagja is felállt és indult kifelé. — De nagyra lettetek — mormogta a művezető, majd odaszólt a csaposnak : — nem kell a sör I — és ő is indult kifelé. Kint a Kovalik-csoport után nézett és szemében elégedett meleg fény vibrált, majd ő is elindult fából tákolt irodája felé. •ír Kovalik odahaza komótosan kanalazta a levest. Az asszony szótlanul Komlósi Lajos: A POFON rakta elé az ételt és közben fürkészte az ember arcát. Vajon milyen kedve van, nem cosszantották-e agyon ...? Kovalik jóindulatú, csak egy kicsit hirtelen természetű ember. Ezt jől tudja az asszony, így mindig egy kicsit „kipuhatolja a tényállást' Kovalik befejezte az étkezési, majd rámosolygott az asszonyra : — Hát végre megkapjuk a szocialista munkabrigád címet . .. Az asszony jól ismerte emberét: ha valamit csak úgy „kibeszél", nagy dolog az. Szocialista munkabrigád... de szépen hangzik, hiába az ő Jóskája... — Aztán benne lesztek az újságban is? — Benne, de még a tényképünk is, mert ma lefényképeztek bennünket. — Aztán mi az, hogy szocialista munkabrigád? Kovalik mélyet szippantott a cigarettából, majd ezt mondta : — Jól kell dolgozni becsületesnek kell lenni és rendesen kell élni. Ahogyan a felajánlásunkban akkor megírtuk. Nem lehet elcsavarogni a munkából... — Ti is úgy lesztek, mint Petróék, akik még a kultúrházban is fellépnek? Kovalik egy ideig hallgatott majd ennyit mondott: — Az is meglehet... Az asszony arcán öröm sugárzott s kifelé menet boldogan és büszkén nézett az emberére. Másnap a csoport egy órával a műszak megkezdése előtt elindult a raktárba, hogy átvegye az aznapi munkához szükséges anyagot. — Sárközi meg hol van—* csattant Kovalik hangja. A brigád tagjai összenéztek: Hol mászkál Sárközi...? — Nem láttam az öltözőben sem — mondotta Varga. — Még csak ez hiányzik. — így Kerekes. A három ember láthatóan bosszúsan válogatta a raktárban a lemezeket. Kovalik látszott a legmérgeseobnek: pont most kell ennek is kimaradni, amikor már csak egy lépésre vannak a kitüntetéstől. Több szó nem esett. Fogták a nagykalapácsot és ütemesen kezdték püfölni az üllőre helyezett iromba vaslemezt. Ogy tűnt: serényen dolgoznak, arcukon azonban látszott, — elég egy szikra és valami kirobban. Fél óráig ment a munka, nyögött bele a vaslemez, amikor Kovalik megállt és a földhöz vágta a kalapácsot: — De a keserves úristenit, hát hol lehet? — Így nem lehet dolgozni — toldotta meg Varga. Kerekes is kontrázott: — Gyönyörű egy szocialista munkabrigád, így aztán fuccs lesz a kitüntetésnek ... I Kovalik odébbrúgta a iába előtt heverő nagykalapácsot és nekilódult az öltöző felé. Kerekes rátaposott félig elszívott cigarettájára és utána indult. Az öltöző a gyárépület közepe táján kiemelkedő mosdóhelyiség felett volt. Amikor Kovalik az ajtóhoz ért, akkor rúiiant kifelé Sárközi már munkaruhában. A nagy lendülettől majd feldöntötte Kovalíkot. — Hol nlászkálsz, a hétszentségedet? — reccsent Kovalik hangja, majd jobb keze hírtelen felemelkedett és hatalmas pofont mért Sárközi arcára. Sárközi a2 ajtóhoz tántorodott, keze tétován felemelkedett, látszott, mondani akart valamit, de Kovalik akkorra már nagy 23]jäl taposta a lépcsőt lefelé. — Mi történt? — kérdezte Kerekes, aki lihegve éppen akkor ért oda. Kovalik szótlanul elviharzott mellette. Nagy léptekkel áthaladt a szerelőcsarnokon és szinte ajtóstul rohant be a művezető irodájába. — Mi történt Jóska, csak nem romlott el a kalapács? — kérdezte tréfásan a művezető? De amikor Kovalik arcára nézett, elpárolgott tréfálkozó kedve. — Azonnal vágjátok ki ezt a ... — De mi van, Jóska, beszélj, kiről van szó? — Kiről? Hát Sárköziről. Azt hiszi ez átjáróház, fél nyolckor Jön a munkába, a többiek meg dolgozhatnak rá, mint a barmok 1 — Sárközi? ... Későn Jár munkába. Eddig ezt sohasem mondtátok, meg az ellenőrző lapján sem látom. — Nézd meg, mikor bélyegzett 1 A művezető cigarattát vett elő és hallgatagon fújta a füstöt. — Beszéltél már vele, miért késett? — Beszélt az atyaisten. Nem csecsemőintézet ez. Talán pelenkázunk... I Kötelességét mindenkinek ismernie kell. — No, de mégis, meg kellett volna kérdezni, hiszen nem szokott kimaradni. Hol van Sárközi gyere beszéljünk vele 1 — Sárközi elment — mondotta Kerekes, — aki ebben a pillanatban lépett az irodába ..., nem jól tetted Jóska . . a tető... a háza tüzet fogott az éjjel... Kovalik egy pillanatra szinte megdermedt, majd hirtelen megfordult és kilódult az ajtón. Kint Vargával találkozott. — Gyere — mondta neki — és gyere te is, — kiáltott be Kerekesnek. Szótlanul érték el az öltözőt. Kovalik hirtelen megállt és a többieket fordult. — Segítünk neki 1 — Dél felé járt az idő, amikor a brigád tagjai elérték a közeli kis falut, ahol Sárközi lakott. A nap melegen tűzött. Már messziről látták a két házat, amelyek zsindelyes teteje tüzet fogott az éjjel. Kerekes egy asszonyra mutatva felkiáltott: — Ott van Sárköziné, gyerünk arra. Az emberek elérték az épületet, leszálltak a biciklikről és bementek a házba. ir Éjié' felé a

r kultúrházban, a kitüntetés utáiV, Vetoíokára hágott a hangulat. Az esztergályosok kitettek magukért és egy-egy hatalmas fémhamutartót ajándékoztak a brigád tagjainak. — Ebbe aztán szórhatod a Detva hamuját I — mondotta a művezető Kovaliknak. Olyan ez, mint egy feneketlen kráter. Kovalik kissé nehézkesen mozgott, látszott rajta, hogy kimerítette a mai este. így csak bólintott. Közben a zenekar új keringőbe kezdett, többen felálltak és táncolni mentek. — Hát szocialista munkabrigád lettetek, Jóska — szólalt meg a művezető. Milyen érzés ez? — Szép dolog ez, barátom — szólalt meg hirtelen mellettük Sárközi, aki feleségével közelebb jött. Kovalik arcán furcsa zavar futott át. Belenyúlt a belső zsebébe és egy szépen összehajtogatott írást vett elő. A többiek kíváncsian körülállták. A művezető hangosan kezdte olvasni. — „Én, Kovalik József egyéni felajánlást teszek. Ezután mindent előbb alaposan meggondolok s csak úgy fogok cselekedni..." — Ez aztán igen — mondotta a művezető — Na akkor iszunk egyet a kibékülésre — és megtöltötte a poharakat. — Nem voltunk mi haragban soha — mondta Sárközi, majd barátságosan Kovalikra nézett. — Hát igen — szólalt meg Kovalik —, van az úgy néha, hogy amikor az ember valakinek pofont ad, maga kapja a még nagyobbikat... Erre mindnyájan elmosolyodtak, majd Kovalik odakoccintotta poharát Sárközi poharához: — Egészségünkre, pajtás ... A prágai Nemzeti Színház szlovákiai vendégszereplése Néhány nap múlva — szeptember 27-én a prágai Nemzeti Színház prózai együttese megkezdi vendégszereplését Szlovákia városaiban. E vendégszereplés részét képezi a Nemzeti Színház tervezett kulturális akciójának és szerves folytatása a prágai Nemzeti Színház operaegyüttese 1959-évi emlékezetes szlovákiai müvészkörútjának. A prágai együttes szeptember 29 és október 23 között 22 előadást tart és bemutatja többek között Csehov Csajka, František Hrubín Kristályéjszaka, Moliére Képzelt beteg című darabjait, Bratislavában pedig egy előadás keretében színre hozza EzenkészíArbuzov Irkotszki történetét, kívül hangyversenyesteket is tenek elő, amelyeken az együttes kiváló tagjai költeményeket, prózai szemelvényeket és drámai jeleneteket adnak elő. A prágai Nemzeti Színház prózai együttesének megnyitó előadása Košicén lesz Csehov Csajka című színdarabjával. A vendégszereplés legfontosabb állomásai: Košice, Prešov, Tatranská Lomnica, Martin, Dolný Kubín, Žilina, Nováky, Banská Bystrica, Zvolenská Slatina, Trenčín, és Bratislava. Bratislavában a nagy miívészkörút 6 előadással éri el tetőfokát. ŐSSZEL, ősszel a kert Vörös színben játszik; Zöld levelek között Piros alma látszik. PIROS színű alma, Arany fényű körte Ragyog mint a csillag A lombon áttörve. — MEGYEK, máris megyei Almát rázok ottan, Tán bizony egy alma A sapkámba pottyanI MEGYEK a körtékhez, Tartom a kötényem, Tán egy pompás körte Beleesik nékemI ŐSSZEL, ősszel a kert Vörös színben játszik, Zöld levelek között Piros alma látszik. Herbert Snnntag: A kő és a méhecske EGY MÉH pihenőt tartott a mezőn heverő kövön. — Tudod, — szólalt meg a kfi —, te igazán szánalomra máltö teremtés vagy. A méhecske csodálkozva pillantott rá. — Nézzél rám — folytatta a kő —, én már évszázadok óta ugyanezen a helyen fekszem. A te életed azonban igen-igen rövid. — Es milyen hasznos dolgot cselekedtél a hosszú évek alatt? — kérdezte a méhecske. — Hasznos dolgot? — lepődött meg a kő. — Azt hiszem, semmit sem tettél — folytatta a méhecske. — Cs ha még tízezer évig fekszel is itt, akkor sem cselekszel hasznos dolgot. Igaz, hogy én nem leszek olyan hosszú életű, mint te, de értelme van az életemnek. igy zümmögött a méhecske és továbbrepült, hogy összegyűjtse a virágport, előkészítse a finom mézet és hazavigye a kaptárba, ahol már várja őt a többi szorgalmas méhecske. Papírból széltorgót, repülőt Az alábbi rajzok szerint haj- relem kell hozzá és néhány perc togatással papírból könnyen ké- alatt forog a szélforgó és száll szíthettek szélforgót, vagy egy- a vitorlás. Kistestvéretek, vagy szerű vitorlázó rep'lőgépet. a szikrák bizonyára megörülnek Csak egy kis kézügyesség és tü- ilyesféle ajándéknak. 4 szokott koncertidőben összegyűlnek az erdő madar'ai egy fákkal szegélyezett tisztáson. A meglett madarak ildomosán üldögéltek az ágakon, csupán egy-két neveletlen fióka tátotta el a csőrét, vagy csipkedte a másikat. Egyszerre csak a legvastagabb tölgyfaágon megjelent a hosszú farkú illegö-billegő szarka. — Kedves közönség — szólt. — Erdei hangversenyünket ezennel elkezdjük. Harkály kartárs, szíveskedjék abbahagyni a kopácsolást. Belefájdul a fejünk — A mai alkalommal vendégművész lép a pódiumra... Ejnye, Fülesbagoly kartárs, nem szégyelli magát? Ekkora melák madár és odatelepszik az első ágra! A háta mögött ülők nem látnak semmit. — Sose izgasd magad, cimbora, majd csak látnak valamit — dünnyögte a fülesbagoly. — Rövidlátó vagyok, sajnos, messzebbről nem látolc. Bagolyfi-korom óta baj van a szememmel. — Fajankó... vetette oda a csőre sarkából a Szarka, majd így folytatta: — Tehát kedves közönségünk, engedjék meg, hoijy bemutassam az erdőszerte ismert hangutánzót, a nagyérdemű madárpublikum kedvencét — Seregélyl Seregélyt. Á fa odvából máris fürgén egy gallyra pattant a Seregély és magakelletően hajlongott jobbrabalra. A madarak élénk szárnycsapkodással üdvözölték a hírneves művészt, mi több: A Fülebagoly nem állotta meg, hogy oda ne rikkantson: „Uhu!" — A műsor első száma: kakukkdal — jelentette be a Szarka, azzal eltűnt az odúban. A Seregély lehajtotta a fejét, majd némi várakozó csend után rázendítette. A hálás közönség erdörengető szárnycsapkodással jutalmazta. — Bravól Hogy volt! — hangoskodott a Fülesbagoly. A SEREGÉLY KONCERTJE Ezután egy pintyőkenótát énekelt a Seregély, majd verébesiripeléssel szórakoztatta a közönséget, végül pedig tengeliceként fütyörészett. Minden száma után meghajolt és mímelte, hogy rettentően fáradt. A madarak azonban olyan lelkesen ünnepelték, hogy mindannyiszor új erőre kapott. — Hát a Fülemllét tudnád-e utánozni? — kérdezte a Fülesbagoly. No, most aztán a Seregély megmutatta, mit tud ... Olyan csuda-csattogásba kezdett, olyan trillákat és futamokat produkált, hogy a hallgatóság lélegzetvisszafojtva hallgatta gyönyörűségében. Utána meg olyan szárnycsattogás tört ki, hogy a tollak hópelyhekként kavarogtak a tisztás fölött. A Fülesbagoly magánkívül volt az elragadtatástól. — Nagyszerű volt! — kiáltotta. — A Fülemile nyomába sem léphet. De most, légy szíves, mutasd be nekünk, hogyan dalolsz saját hangodon, már tudniillik Seregély módjára. Ugyan, tedd meg öregapád kedvéért. . . A Seregély zavartan pislogott. A Szarkát kereste volna, de annak bizony nyoma veszett. — Csivi-csivi — kezdte el végül kénytelenkelletlen a Seregély, majd abbahagyta. — Nem, ez nem azt Bocsánatot kérek ... Trr trr .. . Ez sem az... — Hangja hirtelen köhögésbe fúlt és a madár-művész tehetetlenül .tárta szét a szárnyát. — Agyonénekelte magát — jegyezte meg részvéttel a'Szajkó. — Bolond beszéd — torkolta le a Fülesbagoly. — Fabatkát sem ér az olyan madár, amelyik mindenki hangját tudja utánozni, saját magának meg semmilyen sincs. Együgyű flótás, semmi több ... T0ROa.mEVkMT0XOa.mmMroiDa.miV 1. Melyik nagyar népdal Jut eszetekbe a fenti ábráról? (Beküldte Bolyós Etelka, Muíka) 2. Melyik magyar író Irta a Kincskereső kisködmön, című gyermekkönyvet? 3. Melyik a világ legnagyobb vizierőműve (Az elmúlt hetekben avatták fel.)? MÜLT HETI FEJTÖRŐNK MEGFEJTÉSE 1. Többek kö zött így lehet a téglalapból egy nagyobb négyzetet készíteni. 2. 1—12-ig terjedő számokat a körökbe írva, így kapunk a vonalak mentén mindig 22-t. KIK NYERTEK. Múlt heti fejtörőnk megfejtői közül könyvjutalomban részesülnek: 1. Orogványi Mária, BaCka, 2. Alžbeta Rumanová, Jelka. 3. Deszet Margit, Jelšovce, 4. Baranyai Kató, Diakovce, 5. Körösi Dezső, Rešica. Leveleteiket és megfejtéseteket a következő címre küldjétek: Oj Sző, Gyermekvilág, Bratislava, Gorkého 10. Ül SZO 8 * 1SR1. Mentember 23.