Új Szó, 1961. augusztus (14. évfolyam, 212-242.szám)

1961-08-15 / 225. szám, kedd

Példás község Dobroméŕicc DobromSficén felirat hirdeti, hogy a kerületi nemzeti bizottság példásnak minősítette ezt a községet, ezért nagyobb figyelemmel néztünk szét a faluban, s lép- ff ten-nyomon azt kerestük, miben Jobb ez a falu a többinél. Amikor a szépen rendezett utcákon a helyi nemzeti bizottság épületéhez értünk, meglepett bennünket, hogy az Irodában senkit sem találtunk. A hivatalos órák este vannak. Ilyenkor, az aratás idején az emberek nappal foglaltak. Ha sürg"s elintéznivalójuk akad, nem kell i titkárt keresniük, mert a titkár keresi fel őket. szóval. A gyerekek agitálnak a mezőgazdasági munkálatok gyors elvégzéséárt is. A két nyugdíjas — Josef Polcár és Augustín Dragoun Eredményesen dolgoznak a szakbizottságok * A HNB titkára agitál és szervez Az utóbbi időben Észak-Csehországban gyakori az eső. Jelentősen hátráltatta ez az aratási munkálatokat. Minden időt ki kellett használni, s ha másként nem ment, félnapokat arattak. Azonban a munkakedv így sem hiányzik. Am magától sem jön. Az agitációs munka ls közre játszik ebben. A helyi nemzeti bizottság titkára, ha az aratókkal beszélget, nemcsak az aratási verseny jelentőségét hangoztatja, hanem azt Is, mit nyernek az egyes EFSZ-tagok azzal, ha nagyobb teljesítményt nyújtanak. Prémiumrendszert vezettek be a szövetkezetben, s hetenként készpénzben fizetik ki a többtermelésőrt járó jutalmat. Aratáskor igazán meglátszik, hogy a falu dolgozóinak mennyire szívügye a szövetkezet. DobromSficén egy emberként küzdenek az új kenyérért. A földeken idősebb embereket is láttunk, a kévéket rakták "'keresztekbe. — Brigádon vagyunk! — mosolyog Josef Polcár, aki nyugdíjbavonulása előtt 6 évig a közeli sörgyár üzemi pártbizottságának volt az elnöke. Augustín Dragoun nyugdíjas ls hordta a búzakévéket, S Hözben arra gont dolt, kinek-kell-a falúban gratulálni. ö ugyanis a névadási, eskdvőí, népnapi és születésnapi ünnepségeket szervezi a helyi nemzeti bizottság megbízásából, s ő a polgári ügyek bizottságának az elnöke. Nemrég az Annákat köszöntötték nevük napján. A faluban negyvenkilenc Annát tartanak számon. Az utcai hangszórók először a legidősebb Annának, a 81 éves HaiSová néninek közvetítették a kedves nótáját. Azt mondja, éppen a faluban járt az unokájával, amikor köszöntötték. Örömkönnyek gyűltek a szemébe, hogy e helyi nemzeti bizottság ilyen kedvesen megemlékezett róla. A faluban a gyermekek is kitesznek magukért: a pionírok 5 hektár mákot egyeltek ki s ezenkívül 1150 órát dolgoztak le a szövetkezetben. "Ezzel gyakorlati ismereteket szereztek a mezőgazdaságban és pénzt a nyári üdülésre. Dobroméficén a fiatalság nagyon jól bekapcsolódik az agitációs munkába is. František Vanda a 10—14 éves gyermekek számára képzőművészeti kört létesített. Amikor az idénymunkák folynak, a gyerekek mozgósító jelszavakkal képeket festenek a faliújságra. S amit nem fejeznek ki ecsettel, megmondják Bár a mostani szakbizottságok munkája jelentősen különbözik a régiekétől, melyek 1945-ben alakultak, mégis sokat jelentenek a tapasztalatok. i Sokat írhatnánk a szakbizottságok munkájáról, lépten-nyomon látni tevékenységük eredményét. Ennek egyik előfeltétele az, hogy az 1000 lelket számláló községben 145-en dolgoznak mint tagok, vagy aktivisták a szakbizottságokban. A szakbizottságok elnökei fölváltva fogadó napokat tartanak a helyi nemzeti bizottság Irodájában. Vannak feladatok, melyeknél összpontosítani kell minden erőt, s ilyenkor a szakbizottságok kölcsönösen támogatják egymás munkáját. Így volt az iskola átépítésénél is. ' Önsegéllyel korszerűsítették az iskolát Az öreg iskolának két osztálya volt, a „Z" akció keretében öt osztályúra építették át. Még két helyiséggel és egy tornateremmel toldják meg az épületet. A szülők 3000 munkaórát dolgoztak le, de még mindig kínálják segítségüket, úgyhogy az iskolában nem az a kérdés foglalkoztatja a tanítókat, hogy ki dolgozzék, vagy kl fedezi a költségeket, hanem az, hogy a központi fűtés, vízvezeték beszerelése után még mit csináljanak. Azzal a szándékkal mentünk Dobroméficére, hogy a példás északcsehországi község egy napját papírra vessük. A helyszínen jöttünk rá, hogy nem lehet egy oldalt kiszakítani Dobroméfice krónikájából, és azt mondani, hogy így élnek Itt az emberek. A napok nem egyformák, és öszefüggés van a tegnap, a ma es holnap között. Éberségre figyelmeztet a falu múlija A község fejlődfisét az is befolyásolja, ami a falun kívül történik. Ezért talált oly élénk visszhangra Hruscsov elvtárs utóbbi beszéde ebben a községben, ahol a német fásizmus mély sebeket okozott. A községnek példás krónikája van. Benne örökítette meg a krónikás a néme'sk garázdálkodását. Tizenöt férfit hurcoltak el a fasiszták, és csak 11 menekült meg a halál torkából. 1941. október 16-án — olvassuk a krónikában — a Gestapo elhurcolta Ján Klas vasutast. Az illető kiváló ember, kommunista volt. Élelmiszereket és pénzt gyűjtött az előtte elhurcoltak családtagjainak. Mathausenben 10 hónapi kínzás után mártírhalált halt." „...1942. május 25-én a Gestapo elhurcolta Jaroslav Mareket, három kiskorú gyermek édesapját. A nevezett vendéglőben a nővérének segített a kiszolgálásnál. Csak azért vitték az oswieczimi koncentrációs táborba, mert előbb szolgálta ki sörrel cseh honfitársát és csak utána a német katonát. A nevezettet 1942. szeptember 17-én halálra kínozták." Jaroslav Marek nem volt kommunista, s mind mondják, nem érdekelte a politika. Nem csoda, hogy gyermekei és általában a falu népe már nem közömbös az iránt, ami körülöttük és szerte a világban történik, A múlt figyelmeztet. Rendezni kell Nyugat-Berlin kérdését, hogy e várost he használhassák ugródeszkának azok, akik hazánkban garázdálkodtak addig, amíg leckét nem kaptak a győzelmes szovjet hadseregtől. Nem lehet a múltat elválasztani a jelentől, mert azok az emberek, akik nem felejtik el, milyen volt itt a helyzet két évtizeddel ezelőtt, többet $mm ' A, fiŕi Kaiser, a HNB titkára munkahelyén: a dolgozók között. m M^mmm mm Jaroslav Duben kombájnos napi 9 hektáros teljesítménnyel előretört a járást versenyben. tesznek a holnapért. Ez az egyik oka annak, hogy Dobroméfice példás község lett az észak-csehországi kerületben. Drábek Viktor A bméi árumintavásér eS fit Fokozott iramban folynak a brnói nen^cetkczi mtntavásár megnyitásának ŕ előkészületei. Rendkívül nagy az érdeklődés a tudományos szimpóziumok iránt, eddig 24 ország 120 tudása jelentette be részvételéi, közöttük szovjet, német, angol, amerikai, ausztrál, belga, bolgár, finn, magyar, svéd. olasz, japán, spanyol, román, holland rj szakemberek. A Csehszlovák Tudomá nyos Műszaki Társaság rendezésében megvalósuló szaknapokon háromezer hétszázan képviselik gyárainkat és ku| tató intézeteinket. A brnói mintavásár dolgozói között elterjedt a szocialista munkaverseny. [ A verseny főként a harmonogram i betartására, a munka minőségének | i biztosítására, a munka határidejének lerövidítésére, az önköltség csökken- 1 | tésére, és ' a biztonsági intézkedések betartására irányul. Egyének, osztá1 lyok, üzemrészlegek versenyeznek, ( 1 több dolgozó részesült jutalomban és j elnyerte a „példás dolgozó" megtlsz- < telő címét. Az NDK pavilonjának igazgatója tavaly kijelentette, hogy a brnói mintavásár nemcsak a gépek, hanem a virágok seregszemléje is. Ezek az elismerő szavak elsősorban a kertészet dolgozóit illetik, akik idén is mindent ( megtesznek annak érdekében, hogy a 1 . kiállítási térség virágszőnben ússzék. > A mintavásár városában készülnek a közismert „Z" Brno védjegyű vadász! és sportfegyverek, innen ered az a ! hagyomány, hogy a mintavásárral i egyidejűleg nemzetközi céllövő verj | seny is szerepel műsoron. Karel Polá-J ček, gépipari miniszter és a Ján Šver- j ma tízem vállalt védnökséget a Brno < nagydíjáért folyó verseny felett, ame- 1 Ivet külföldön is Európa egyik leg- ! , színvonalasabb céllövő versenyének ( tartanak. ' 1 Idén bizonyára emelkedik azok száma. akik saját autójukon látogatnak i el a mintavásárra. A Brno felé vezető 1 | országutakon mozgó autószervizek és > elsősegélyt nyújtó őrségek lesznek készenlétben, a városban pedig a ja- ! vítö és pőtalkatrészeket áruló üzemek ' állandó ügyeletet tartanak. (— va) II

j brigád születeti Szabad utat adtak a gépesítésnek • Ahány brigádtag, annyi újító • Megtalálták a műszaki értelmiséghez vezető utat Egyszerűnek látszó, alapjában véve hengeralakú közepe felé egy kicsit vékonyuló kalapács. Talán egy kilót nyom az egész szerszám. Hoszszú, vékony a nyele, aki először tartja a kezében, azt is gondolhatná, gyerekmték ezzel a munka. Meg ha munka közben nézem a Haamcsoportot, ahogy körülállják a hatalmas lemezt és a brigádvezető kalapácsának irányítása alatt engedelemre tanítják a 10—12 milliméter vastagságú acéllemezt, ahogy az ütések tempóját cifrázva, igazi kovácsok módjára vertk a majd nemsokára hajótestet képező acélalkatrészeket, mindig az a benyomásom, hogy boldogságot okoz ezeknek az embereknek a vassal való munka, minden új hajó megépítése. Kétszáz egynéhány hajó készült már el a komárnói hajógyárban. Elég pontosan meg lehetne állapítani, mennyi sok száz kilogrammos lemezt használtak már fel a fürge vontatóhajók, a luxusszállodákhoz hasonlítható MOL—1200-as személyhajók és mindenféle más úszóművek elkészítéséhez. Ezt ki lehetne számítani, mert ott vannak a gyárban a régi tervrajzok, fel van rajtuk tüntetve, melyik hajóra milyen ás menynyi fémet használtak fel. jf Hanem ki tudná megállapítani, hogy 1949-től, az első kalapácsütéstől hányszor csendült meg a lemezhajtó üllőn — a Haam-brlgádban ez a kicsinek, könnyűnek látszó kalapács. Ezt — ha nem látnánk a kérged tenyereket, — bizony nehéz lenne elképzelni is. „Hogy kevesebb dolga legyen a kalapácsnak" — Haam elvtárs, a brigádvezető a fenti mondattal kezdi a beszélgetést. Aztán a műhely felé mutat az egyik robosztus gépre. —^ Négyszáz tonna nyomást képes kifejteni a hidraulikus hajlító. Nagyon sokat segít a brigádnak. Először, persze, gyanakodva fogadtuk, mert ki is gondolta volna hét-nyolc évvel ezelőtt, hogy gépesíteni lehet az ilyen munkát, mint a lemezhajlítás. Mort akármennyire hasonlítanak ls egymáshoz a gyárban készített hajók, azért mégsem olyan könnyű itt bevezetni a sorozatgyártást. Mert itt bizony nem apró-cseprő alkatrészek sorsáról van szó. Gyakran tízezrek forognak kockán, ha arról vitatkozunk a brigádban, vagy az üzem vezetőségével, megvalósítható-e egyegy új elgondolás. Sókat törtük' például a fejünkét; hogyan lehetne sorozatban készíteni a tengelykilépéseket. Rendkívül nagy pontosságot, lelkiismeretes munkát kíván a hajónak ez a része, hiszen a végső meghajtás — a hajócsavar itt van elhelyezve. Hála a hajlítógépnek, ezt a fogas kérdést is megoldottuk. Mi magunk dolgoztuk ki az újrendszerű technológiát — mondja elégedetten a brigádvezető. Rajzok, papirra vetett elgondolások hevernek a munkaasztalok fiókjaiban. Érdekes, hogy ezek az első tekintetre nehézkezűeknek látszó vasmunkások monnytre szeretik a pontos munkát. A rajzolásban is ilyenek, de méginkább a munkában magában. — Vérünkké kell hogy váljék a milliméternyi pontos munka, akármennyire durvának is látszik ez a kalapácsolás, mondják kis büszkeséggel többen is a brigádból. Mert a kész hajó, ha nem szimmetrikus — ha „félre lett építve valamelyik oldala, sokkal, több üzemanyagot fogyaszt, a kormányzása is nehezebb — egyszóval a milliméteres eltérések is nagyon megbosszúlják magukat. — Melyik a legjelentősebb újításuk — kérdezzük a brigádvezetőt. — Nehéz erre válaszolni, hiszen minden siker egyforma örömöt jelent valamennyiünknek. De leginkább talán mégis akkor örültünk, mikor sikerült megoldanunk a lemezhajlítás gépesítését. Háromszáz korona megtakarítást tesz ez lehetővé minden hajórésznél — ha csak a pénzértéket nézzük. De a pénzügyi sikernél is nagyobb győzelmet jelent az emberek gondolkodásmódjában végbement változás. Hiszen ezzel a sikerrel azok az emberek is győztek a régi gondolkodásmód felett, akik ellenségei voltak minden haladásnak. Ma már olyanok is a hajlítógépet- dicsérik, akik néhány éve még a kalapácsra tették le a garast. Így válnak a régi típusú gyári munkások gondolkodó, alkotó szakemberekké a szó legjobb értelmében. Tervezőirodától a műhelyig — Hosszú volt ez az út valamikor, nem is olyan régen, de már lerövidült — mondta Haam elvtárs. Nem azért, mintha kilométerekre lett volna a tervezőiroda a műhelyektől. Itt volt ez régebben ls néhány lépésre, éppúgy mint ma. Azzal rövidítették le a brigád tagjai, hogy maguk is közeledtek a körzőkkel, logarlécekkel dolgozó tervezők felé. Már azt ís elértük, hogy minden szocialista munkabrigádot védnöksége alá vett egy-egy tervezőcsoport és a technológiai részlegek is hasonlóan cselekedtek. Ilyenformán ma már tökéletes összhangot tudtak teremteni a tervezők, a munkafolyamatok Irányítói és a közvetlen termelő részlegek között. A brigádvezető egy keményfedelű füzetet vesz elő. Rajta számok, hevenyészve odarajzolt, az ismeretlennek labirintusnak tűnő rajzok. Ezt mi magunk készítettük, mondják a brigád tagjai, jó segítség ez, mert nem kell sokat tünődnünk a rajzok után, hogy mennyit kell hajlítanunk a sorozatban készített hajók egy-egy alkatrészén. Amióta ezt bevezettük, még egyetlen darab lemezt sem szabtunk el. Pedig ez nagy szó, ha összehasonlítjuk, mennyi bajunk volt az első években a selejttel. Ma, különösen amióta megalakult a szocialista munkabrigád, ez már ismeretlen fogalommá vált. Sok minden megváltozott itt a brigád megalakulása óta — mondotta Gögh József is, aki éppen ezen a héten a „soros". Ez a szó náluk azt jelenti hogy e héten ő viseli a munkabiztonsági őrjárat jelvényét. És hogy ez nem valami formális hivatal, arról hadd beszéljenek az eredmények. 1959-től — tehát amióta elhatározták, hogy elnyerik a szocialista elmet —, egyetlen, még a legkisebb baleset sem fordult elő a csoportban. Pedig ha elnézi az ember, milyen hatalmas, néhány tonna súlyú acéHapokat forgatnak a brigádtagok, legelőször is arra gondol: Jaj, csak valami bajuk ne essék! Nem esik bajuk, nem kell félteni őket. Tízéves már ez a csoport, olyan ls van közöttük, aki már ennél is régebben itt dolgozik. Nekik már nem is nagyon kell szólniok egymáshoz munka közben. Elég a vezetőnek egy-egy mozdulata, és már tudják, mit kell tenni. Ez a brigád is méltó lett a megtisztelő címre. A napokban kapják meg a legjobb dolgozók előtt. A Haam-csoportból szocialista munkabrigád lesz. Tóth Mihály Ünnepi előkészületek A SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉS ÉVFORDULÓJÁRA Küszöbön állnak már a dicső Szlovák Nemzeti Felkelés 17. évfordulójának ünnepségei. Néphadseregünk katonái ezért sok helyütt mér most fontolgatják, miként ünnepelhetik meg a legméltóbban hazánk dolgozóival együtt ezt a dicső évfordulót. Az egyik katonai alakulatban, ahol Votoupal tiszt látja el a politikai dolgozó funkcióját, már előkészítették az ünnepségek műsorát. Az alakulat parancsnokságán ténykedő vezető funkcionáriusok minden században tájékoztató előadásokat tartanak majd a Szlovák Nemzeti Felkelés politikai jelentőségéről és gondoskodnak arról ls, hogy az e történelmi eseményt méltató anyag idejében álljon a faliújságok szerkesztőinek rendelkezésére. Az ünnepségeK a martini Szlovák Nemzeti Felkeles Színház művészeinek vendégszereplésével érik el tetőpontjukat. A martini színészek J. Brda „Élnek, énekelnek" című színdarabját adják elő. Igen érdekes lesz a katonák számára az a beszélgetés is, amelyet a „Spartak" partizánosztag volt parancsnokával — Horák elvtárssal folytathatnak, aki csak néhány nappal ezelőtt tért vissza Fehér-Oroszországból, ahol több bajtársával együtt vett részt a" felszabadulás évfordulóján rendezett ünnepségeken. J. K. ÜJ SZO 5 * 1961- augusztus 15.