Új Szó, 1961. augusztus (14. évfolyam, 212-242.szám)

1961-08-31 / 242. szám, csütörtök

INDULÁSRA KÉSZEN Látogatás a rožňavai iskolában HELMUT POHLING: HA MAJD EROS KAROD ÜGY AKARJA ... A košicei A Ham i Színházban az új évad elei ejen Mozgalmas élet, szebbnél szebb sikerek jelzik a rožňavai magyar tannyelvű középiskola munkáját. A tantestület az elmúlt iskolaévben például célul tűzte ki, hogy javítja a tanulmányi előmenetelt. Célkitűzését a tanítók jó munkájára s a tanulók szorgalmára alapozta. Az együttes erőfeszítés eredménnyel járt. Voltak osztályok, amelyekben senki sem bukott meg, ugyanakkor sokan kitüntetésben részesültek. A hetedik B-ben például 17-en végeztek kitüntetéssel. A többi osztályban is számos diák részesült elismerésben. Az Iskolában tavaly összesen 30-an érettségiztek, ami szintén a jó munkára vall. Az érettségizők közül nyolcan óvónőképzőbe, kilencen pedagógiai, ketten gépészmérnöki, hárman orvosi főiskolára jelentkeztek. A többiek más munkakörben helyezkedtek el. A továbbtanulni szándékozó diákok a felvételi vizsgákon helytálltak — ezzel is jó nevet szerezve iskolájuknak. A taiftlmányl előmenetelen kívül szép sikert értek el kulturális téren is. Egész éven át jól működtek a szakköreik, különösen a természettudományi, a fényképészeti és a színjátszó kör. Az utóbbi több alkalommal rendezett egész estét betöltő esztrád-műsort és más kulturális öszszejövetelt. Rendezvényeik közül kiemelkedett a Ballada-est című verses-zenés összeállítás. E műsorukkal, akárcsak a többivel, ellátogattak a környező falvakba is, ahol szintén nagy sikert arattak. A kimondottan balladákból összeállított műsortól nem idegenkedtek a falvak dolgozói sem. Tetszésnyilvánításukkal inkább azt fejezték ki, hogy hasonló műsort máskor is szívesen megnéznének ... A balada-esttel a diákok tulajdonképpen irodalmi színpadjuk alapjait rakták le. Eredményesen dolgozott az iskola ifjúsági és pionírszervezetének az énekkara, az előbbi 70, az utóbbi 110 taggal. Általában minden kulturális akcióba bekapcsolódtak. A rendezvények sikeréhez igényes énekkari műsorszámokkal járultak hozzá. A családi és társadalmi ünnepek alkalmából az iskola kulturális együttesei az elmúlt év első felében 120 alkalommal léptek fel. Különösen a névadó és esküvői ünnepekre, valamint a polgári temetésekre biztosítottak az eseménynek megfelelő, színvonalas műsort. Hogy a város a családi eseményeknek országosan elismert, szép keretet biztosít, az nem utolsó sorban a magyar tannyelvű középiskola tanítói és diákjai jó munkájának is az érdeme. Az említett rendezvényeken kívül tavaly a legnagyobb sikert az Ifjúsági Alkotóversenyen és Csehszlovákia Kommunista Pártja 40. évfordulója alkalmából a Vörös Zászló nyomában címmel indított akcióban érték el. Sikerükről, az év folyamán végzett jó munkájukról, 43 díszoklevél tanúskodik. Az Ifjúsági Alkotóversenyen igényes szereplésükkel a Vörös zászló nyomában című mozgalomban kezdeményezésükkel tűntek ki Az utóbbi akcióban az iskolának úgyszólván minden diákja bekapcsolódott. Beszélgetéseket rendeztek idős kommunistákkal, felkeresték a munkásmozgalom veteránjait, meglátogatták az emlékhelyeket. Gyűjtötték a dokumentumokat, a dicső harcok beszédes emléktárgyait, hangszalagra vették a kommunisták elbeszéléseit. A történelmi dokumentumokat ma nyolc — minden tekintetben szépen és jól összeállított — emlékalbum őrzi. Az albumokban összegyűjtött fényképek, röplapok, régi pártkönyvek és egyéb emléktárgyak értékes kordokumentumok, a város és környéke munkásmozgalmának mindennél beszédesebb bizonyítékai. Érdemes lenne e rendkívül nagy szorgalommal és kitartással összegyűjtött emlékeket a Párttörténeti Intézetnek is átnézni. A gömörl munkásmozgalom történetére vonatkozólag minden bizonnyal sok értékes anyagot találnának köztük. Sok elismerést érdemel még az Iskola természettudományi szakköre. A košicei kerületben övék a legjobb kísérleti telep. A Zabari Béla biológiaszakos tanító vezette gazdaságot az illetékesek a kerület módszertani központjának minősítették. Eltérően sok iskola gyakorlatától — amelyek módszerét ma már a felsőbb szervek is helytelenítik gazdaságukban nem a gyerekek id&fö és erejét felemésztő „termelés", hanem tanulmányaikkal összefüggő kísérleti gazdálkodás folyik. Oltanak, kereszteznek, új növényfajták termelésével kísérleteznek. Idejüket és erejüket nem a már ismert mezőgazdasági termények előállítására, hanem kísérletezésre, természettudományi ismereteik gazdagítására fordítják. A szakköri munka leghelyesebb formáját végzik. Érthető, hogy gazdaságukat kerületi központtá minősítették és kísérleti telepüket példamutatónak tekintik mindenütt. A kísérleti telepről azért írunk jelen időben, mert nemcsak az iskolaév folyamán működött. Nem feledkeztek róla meg a szünidőben sem. Néhány napja például különféle rózsafajtákat oltottak be és rózsamagokat ültettek el. A kísérleti telepre ma is felügyelnek és állandóan gondozzák. A munkasikerekben gazdag év után a tanítók is, a diákok is megérdemelten pihentek. A szünidő azonban lejárt ... Az új tanév küszöbéhez értünk. Holnap ismét megkezdődik a munka ... Szóljunk most már az előkészületről, arról, hogyan várja diákjait a rožňavai kilencéves magyar tannyelvű középiskola. Felvilágosítást Bocsárszky Pál igazgatótól kaptunk, aki többek között ezeket mondta: — Az új tanévre az új iskolatörvény értelmében úgyszólván az egész szünidőben készültünk. Idejében megrendeltük a tankönyveket, rendbeszedtük a termeket, megcsináltuk az osztálybeosztást. Minden tanítónk ismeri az iskola egész évi tervét, tudja, melyik osztályt fogja tanítani. Így a tanítók is elkészíthették egyéni tervüket... A napokban megtartott értekezletünkön úgy döntöttünk, ezentúl ls mindent megteszünk, hogy iskolánk az elmúlt évhez hasonló vagy még szebb eredményt érjen el... Reméljük, munkánk és diákjaink szorgalma az elkövetkező tanévben is meghozza a sikert. Bár az előkészület nagy részét már napokkal előbb elvégezték, az Iskolában még ma is nagy a sürgés-forgás. Ott jártunkkor is javában folyt a készülődés, helyet cseréltek a tankönyvek. A 623 tanulós iskola 27 tanítóval indul s az előkészületből a tanítók mindegyike kivette részét. A nyár folyamán többen átképző tanfolyamokon voltak, mások magánúton gyarapították ismereteiket. A tanítók így az új tantervnek megfelelő szakismeretek birtokában várják diákjaikat... És várják a diákokat a tiszta termek, a szépen becsomagolt tankönyvek ... Holnap, mikor az iskola tanulói beülnek a padokba, maguk előtt egy-egy csomagot találnak, benne a tankönyvek és az egyéb szükséges iskolai felszerelés... Az előkészület során a tanítók különös gonddal ügyeltek arra, hogy mind a tankönyveket, mind a többi ingyenes iskolai felszerelést mindenki idejében és rendben megkapja. Az iskola tanítói a felkészülést tehát minden téren jól és idejében elvégezték. Az iskola most már indulásra készen várja a diákokat. A tanulókat övező szeretetért és gondosságért a tanítók és az egész társadalom az elkövetkező évben is jő munkát vár a diákoktól... A jó munkával, az eddiginél is szebb tanulmányi eredménnyel minden bizonnyal egyetlen diák sem marad adós. BALAZS BÉLA Megjelent az Irodalmi Szemle Az Irodalmi Szemle idei 4. száma szép kivitelben, gazdagon illusztrálva, változotos tartalommal jelent meg. Az irodalmi rovatban a hazai magyar irúk közül többek között Bognár Sándor, Duba Gyula, Dávid Teréz, Fábry Zoltán. Kovács István, Lovicsek Béla, Moyzes Ilona, Márkus Valéria, Szőke József, Zsélyi Nagy Lajos és Zala József írt verset, Illetve elbeszélést. E szám Dobos László tollából Szélesebb irodalmi látóhatár címmel közöl gondolatébresztő vezércikket. Az Irodalmi Szemle új számában gazdag anyagot tartalmaznak a Híd, a Látóhatár, a Figyelő, valamint a Színház és film című rovatok is. (-) A košicei Állami Színház augusztus 19-én kezdte meg új évadját, amely a felszabadulás óta már a 17. Az új évad első bemutató előadása C. Gozzini Turandot című műve lesz. E darab előadásának célja a nemes érzelmek és gondolatok terjesztése főképpen az ifjúság körében. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának tiszteletére Vszevolpd Visnyevszkij szovjet drámaíró Optimista tragédia című klaszszikus drámáját mutatják be. Előadásra kerül Lflian Hellmann, amerikai írónő Kis rókák című műve is. A prózai együttes a legfiatalabb nézők számára J. Zrotal Amit a kamera nem látott című játékát készíti telő, melynek tárgykörét a mai ifjúság problémái képezik. Két klasszikus játékot is műsorra tűztek. Az egyik C. Goldoni Mirandolina című vígjátéka, a másik Shakespeare Hamletje. Ezt az igényes tragédiát az Állami Színház a szerző jubiláris évének keretében viszi színpadra. A színház a mai művek közül előadja Ľ. Filan fiatal szlovák szerző Uszály című színjátékát, amely a mai élet kérdéseivel foglalkozik. Az évad vége felé színre kerül M. Kundéra cseh szerző a Kulcstulajabnos című színműve. A színház operaegyüttesének első bemutatója Verdi Trubadur című operája, a második Z. Fibich, a Vihar című műve lesz. Nagy érdeklődés előzi meg J. Cikker legújabb operáját, amely Tolsztoj Feltámadás című regényének alapján készült. A vígoperák közül műsoron szerepel Britten Albert Hering című daljátéka és Farkas F. magyar szerző Vők Iskolája című operettje. A balettegyüttes az új évadban két bemutató előadásra készül. Előadja Szergej Prokofjev Hamupipőke című balettjét. A másik bemutató előadás három egyfelvonásos balettből áll, mégpedig R. Strauss Till Eulenspiegei, D. Milhaud Ökör a tetőn és C. Debussy A tenger című balettjéből. A košicei Állami Színház látogatóinak minden okuk megvan arra, hogy érdeklődéssel tekintsenek a színiévad elé. R. Stýbar Ceöelovcét csak a szövetkezett földek válaszják el Pertntől. Csendes időben, ha a szövetkezet földjein felzúgnak a traktorok, a periniek meg-megállnak a falu végén és zsörtölődve hallgatóznak. — Nicsak, ni! Azok ott nemsokára a bölcsőket ts motorizálfák ... Nem rosszbői mondják, hiszen arra való a nyelv, hogy beszéljen, a kenyér pedig, hogy megegyük. Ezek az emberek azonban még egy igazságot ismernek: azt az ehető kenyeret becsületesen meg is kell szolgálni és ők minden esztendőben becsületesen megszolgálják. Talán éppen ez a tudat kapcsolja össze a két község dolgozóit békés, testvéri együttélésbe itt, a termő határszélen. Mégis, egyesek között távolságok vannak. Mint például a čečejovcei Pogány Dénes és a perini Vagács Juliska között. Az élet mennyi szétágazó útján kellett végighaladniok, míg végre találkoztak. Az igazat vallva, Pogány Dénes már régóta ismerte Vagács Juliskát, de csak úgy futólag, mint a perini patak fűzfabokrait. Tulajdonképpen Pogány Dénes az összes perini lányokat ismerte, együtt libapásztorkodott velük valaha. De ezek a lányok mind a Dénes korosztályához tartoztak, nagyszerűen lehetett velük betyárKodni, néha a fiúkat is felülmúllak csínyekben. Mi volt ezekhez képest Vagács Juliska? Semmi. Kölyök. Pendelyébe törölgették az orrát. Hát igen, csakhogy fenemód gyorsan múlik az idő. A lányok zöme azóta férjhez ment, sőt néhányan özvegyek lettek. Hiszen háború volt. A határszéli síkságot tankok dúlták jel. A szalánci hegyekben hónapokon át bömböltek az ágyúk. A férfinépet uniformisba öltöztették. Mindkét községben sok Vladimír Kalytčuk: ház esett a lángok áldozatául, az élők akkor a föld alá menekültek. Azután, mikor végre-valahára újra csend lett és mindkét községházán kitűzték a csehszlovák lobogót) akik megmaradtak, keresni kezdték egymást. Ű

j hajlékokat eszkábáltak össze, borzalommal néztek szét a feltúrt mezőkön, melyek éveken át magtalanságra voltak ítélve. Es mikor Pogány Dénes, a čečejovcei legényke egy szép napon tetvesen, fáradtan, rongyosan hazatért Horthyék sárospataki ifjúsági „munkatáborából" és körülnézett szűkebb hazájában, eltorzult az ábrázata. El innen, ebből a pusztulásból. ..! — gondolta. A viszontlátás könnyei után levetkőzött, megmosdott, jóllakott köleskásával és két nap, két éjjel egyfolytában aludt. Mikor kipihente magát, felöltözött, egy karéj kenyeret vágott zsebre és mindenki megrökönyödésére — búcsút vett a kapufától. Meg sem állt Bratislaváig. A nagyvárosban sok munka akadt, a čečejovcei legénykének is jutott belőle egy épülő bérház betonos-partijában. Pogány ügyes legénynek bizonyult, megszerették a munkások. Kitanult, jól keresett. Sok idő szállt el újra. Furcsa levelek, hírek érkeztek hazulról. Hogy szövetkezetet létesítettek, mindnyájan beálltak. Hogy közösen gazdálkodnak, a földek rendben vannak már, a három ismert nagygazdát kitessékelték, a marhaállományt, hízókat, lovakat közös istállókban helyezték el. Traktort és egyéb) gazdasági gépeket vásárolnak. Ugyanígy alakult a helyzet a szomszéd falvakban is. Es ha nem hinné, mennyit változott táücéínmz vozása óta a világ, tessék, jöjjön haza, győződjék meg a saját szemével, hiszen talán nem szeretett bele abba a Bratislavába ... Dehogyis szeretett bele! Almában mindig otthon járt, éjjel-nappal vonzotta a hazai táj. Es a levelek olvastán nyugtalansága egyre nőtt. Egy napon aztán váratlanul megérkezett és bizony, szédülés fogja el attól a változástól, amit látott. — Hiszen maradj, no! — marasztalták otthon szép szóval — a fenének vándorolnál, látod, hogy itthon is akad munka mindenki részére ... Dénes mégis visszatért. Ügy látszik, megbabonázta a betonozás, vagy mi a szösz. Nem volt képes ellenállni. De nem örökre, dehogyis örökre! Mikor az ember a harmincast tapossa, egyre gyakrabban sír fel szívében a szülőfaluja iránti honvágy. Dénes átlépte a huszonkilencediket és valahogy másképp látta a világot, mint azelőtt. Megérkezett a végső indítóok: anyjától kapott levelet. Sok mindenről írt szegény, de főleg arról, hogy itt a szomszédban, a nagyldai határban — gyárat kezdenek építeni. Vasgyár lesz, de nem is akármilyen gyárocska, hanem a legnagyobb az országban. Munkásokra van szükség, sok-sokszáz munkásra, hát ne tétovázz, Dénes fiam.../ Tényleg: mi a menydörgőnek kell itt tétovázni, spekulálni! Hiszen az orra alatt a legjobb alkalom, otthon, a régi kedves határban, ahol valaha libákat őrzött a perini lányokkal!.. Óh, faj, perínii legények—lányok! Mi van veletek? Hogyan éltek? Hazat rétek, füzesek.../ Még egyszer ott lenni, füzfasípot faragni a patak partján ... de fő lenne! Hát így. Pogány Dénes újra eljött üdvözölni a hazai tájat. Es itthon is ragadt. Az épülő óriásmű központi műhelyeinek betonpilléreinél kezdte. Ma már ott büszkélkednek a műhelyek a néhai pusztán. Es olykor-olykor, ha Dénes végigtekint a hazai tájon, mélységesen eltűnődik. Nem lehet ráismerni a pusztára. Mindenféle gépek zúgnak-zakatolnak, buldózérok, kotrógépek, cementkeverők. Teherautók végtelen sora pásztázza a tájat. Egyhuzamban zakatol, dobôg a születendő gyáróriás szíve... Itt ez a valaha ismeretlen, eldugott Bocsár... A hazai népen kívül vajon ki ismerte valaha ezt a Hamupipőkét? Es ma? Pogány Dénes elbűvölten bámészkodik a bocsári spirális csőüzem hatalmas hajójában. Áll, mintha meghipnotizálták volna. Nem ismeri még ezeket a gépeket, melyek óriási gyorsasággal gyúrják az acélcsöveket, nem tudja még pontosan, mi célt szolgál itt ez a zaj, a munkának ez a siketítő üteme, csak bámul, bámul, mint a gyermek, aki a régi mese középpontjában találta magát. A sors azonban nem engedi sokáig mélázni. A ködös magasságból, ahol a tető acélszerkezete fonódik össze, átható női hanq kiált le: — Halló! Félre onnan, mert magammal viszem! Dénes ijedten feltekint. A híddaru üvegkalitkájából piroskendős lányfej hajol ki. Üde mosolyban fehérlenek fogai, kezével integet, hogy álljon odébb. Aztán egy szempillantás századrészében egyszerre két kiáltás hallatszik: „Juliska! Vagács Julis!" — kiáltja meglepetten a férfi és kalapját a nyakszirtjére tolja. „Pogány Dénes! Hogy kerülsz te ide...?!" — kiáltja fentről a darúslány. A daru megáll, a lány egy mókus gyorsaságával kúszik le az apró vaslétrán, már fogják is egymás kezét, fürkészve szemléli egyik a másikat, végre pajkosan, vidáman kiáltja Pogány Dénes: — Gyere, kölyök, olyan fűzfasípot faragok neked ...! A „kölyök" csak nézi, nézi a néhai legénykét, olyan kihívó, olyan átható női szemmel nézi, hogy Dénest forróság lepi el. Nini, hiszen ez már nem „kölyök", hanem fejlett, szélescsípőfü nő. Hogy feszül a testén az overal kezes-lábas! Es az a kacér piroskendő a fején, nicsak, egy fekete hajtincs csúszott ki alóla .'..! Micsoda szurokfekete haj...! Mic.ioda huncut szemek...! Öh, hogy változik minden! A táj, az emberek, minden... Így hát Pogány Dénes Vagács ,

ulíssal mindgyakrabban találkoztak — Bocsáron. Igyekeztek behozni mindent, amit ifjúkorukban elmulasztottak. A korkülönbséget eltüntette az épülő gyár, többé semmi sem választotta el egymástól a két embert. — Az esküvőjükön az enyickel Lányi Andris bácsi, a betonos mester, néhány pohárka makranci vörösbortól felhevülten, találóan jegyezte meg, hogy: „Ihol ni, megtörtént az első acélnász ...!" — Aki ezekben a percekben látta az ifjú párt, nem kételkedhetett benne, hogy ez a házasság tartós lesz, mint az acél, amely itt nemsokára kiserken a martinkemencéből. Fordította. L-y. Ü] SZŰ 6 * 1961. augusztus 31.