Új Szó, 1961. augusztus (14. évfolyam, 212-242.szám)

1961-08-25 / 236. szám, péntek

csillogó gyémántként tündököltek a jókora pislákoló csillagok. Elnézve ókét eszembe jutottak Lermontov verssorai: „ÉS csillag csillaggal társalog..." Egy órai repülés után keresztül törtem az éj sötétjén és terv szerint bekapcsoltam az űrhajó kézi irányító rendszert. Bevallom, izgalom fogott el. Hisz ne'm volt a világon még egy ember, aki alárendelte volna, akaratának a szputnyik-űrhajót. „Engedelmeskedik kézmozdulatomnak ?" — gondoltam és határozottan bekacsoltam az irányítóberendezést. A Vosztok-2 teljesítette kívánságomat és én olyan nyugodtan irányítottam, mint a Földön az autót, az égen pedig a lökhajtásos repülőgépet. A szputnyik-űrhajó irányítása könnyűnek mutatkozott. Bármilyen helyzet-: ben irányíthattam és bármelyik pillanatban odakormányozhattam, ahová kellett. Az irányítóberendezés fogantyúját tartva egy mesehajó kapitányának éreztem magam. Nem éreztem különösebb feszültséget, mintha repülőgépben ültem volna. Közeledett az a pillanat, amikor az űrhajó kikerül a Föld árnyékából. Ez villámgyorsan be is következett. A második hajnal ezen a napon akkor kezdődött számomra, amikor a láthatáron megpillantottam azt a világos . narancsszínű sávot, mely fölött a szivárvány minden színe játszott. Ilyen volt az ég, így láttam a kristálylencsén keresztül. A nap sugarai az illuminátorokon keresztül már be is törtek a kabinba. A koromfeke.te éjszaka után újra beköszöntött a verőfényes nappal. Érdeklődéssel figyeltem a Földet, láttam a nagy folyókat és hegyeket, színükről ismertem fel a felszántott és a le nem aratott földeket. Jól láttam a fellegeket. A Földre visszaverődő kékes színükről különböztethetők még a hótól. A láthatáron halványkék fénygyfirű vette körül a Földet... A műszertáblán elhelyezett glóbus, melynek forgása azonos volt az űrhajó mozgásával, azt mutatta, hogy a Vosztok-2 már egyer körülrepülte a Földet. A fedélzeti óra is ezt jelezte. Juri] Gagarin április 12-i útját, már megtettem és a Vosztok-2 tovább repült. Képek Laosz felszabadított területérő A Laoszi Hazafias Front a f elszab aduit terület, lakóinak minden lehető segítséget megad, hogy mielőbb rendes kerékvágásba kerüljön az élet. Lo Foung, a Hazafias Front tagja egy Xieng-Khouang tartománybeli falu lakóival megbeszéli az újjáépítés problémáit. A

PRÄGA környéki krči erdő otthonos, meghitt csendjébe többnyire csak a vidám madárdal, vagy a pihenésre vágyó prágai kirándulók hoznak élénkséget. Jólesik a séta a fák árnyékában, a pázsitos, a harmatos fűben, melynek zöldjén oly szívesen legeltetjük szemünket. Szomjasan szívjuk magunkba az ózondús levegőt és gondtalanul gyönyörködünk a természetben, az örök szép, soha meg nem únható látványban. Hirtelen nevetés, beszéd zaja üti meg fülünket. Az erdő szélén levő tisztáson 10—15 gyermek hajlong, keresgél valamit a fűben. Az egyik nyurga, barna hajfonatos kislány papírzacskója éppen megtelt. Tartalmát, óvatosan, hogy semmi se vesszék kárba, egy fához támasztott óriási vászonzsákba szórja és miután teljesítményét örömmel közli a többiekkel, szorgalmasan folytatja munkáját. Társai követik példáját, számontartják, ki mennyit adott a közösbe. Ugyan miféle játék ez, amit ily komolyan vesznek? Miféle értékekre vigyáznak ily féltó aggodalommal a gyerekek? — Nem Játszunk, komoly munkát végzünk, gyógynövényeket gyűjtünk — világosít fel büszkén egy okos tekintetű, tizennégy év körüli fiú — versenyben állunk egymással, mint a felnőttek — és hogy időt ne veszítsen, tovább keresgél a fűben. A jelszabadulás után a legfontosabb feladat: felszámolni a háborús károkat, megteremteni a békés élet feltételeit. Az egyik xieng-khouangi faluban 250 gyermek számára új iskolát építenek. ICTK — Oj Kína felv.

f A Spálená utca egyik kapuja előtt a járókelők Jólesően szívják magukba a levegőben kavargó, orrcsiklandozó kellemes illatokat. Nincs is talán, aki fel ne figyelne a ház falára erősített, fehér táblára, mely tudomásul adja, hogy a Gyógynövények nemzeti vállalat közép-csehországi kerületének felvásárlási központja működik itt. Az udvarban az egymás hegyénhátán tornyosuló ládák, zsákok, dobozok között körülményes az út az irodáig, ahonnan a raktárhelyiségbe utasítanak. — Bizony, ilyenkor a főszezonban kevés nálunk a hely, mindössze 24 ] vagon árut vagyunk képesek itt elhelyezni, de azért csak kerüljön beljebb — üdvözöl mosolyogva KreJCÍk elvtárs, a központ vezetője. — Nem, nem tartjuk itt a felvásárolt füveket néhány napnál tovább. Most is éppen a teherautót várjuk, hogy elszállítsa a ládákat, zsákokat központi gyűjtőhelyünkre, Zbraslavba — teszi hozzá magyarázatképpen, majd elmondja, mily nagy fontosságúak a gyógynövények a gyógyszeriparban. Évről évre növekszik agyógyfüvek! bői előállított gyógyszerkülönlegesséELÉRKEZETT A FELSZÁLLÁS IDEJE 9 A KÉNYELMES KABINBAN MINDEN AZ ŰRREPÜLŐ KEZE ÜGYÉBE

N VAN ® A RAKÉTA LEGYŐZI A FOLD VONZÓEREJÉT » A KITARTÓ, HOSSZADALMAS EDZÉSNEK MEGVAN A GYÜMÖLCSE © EZERNYI SZÍNBEN TÜNDÖKLIK A TÁVOLODÓ FÖLD • a hosszú repülés, majd a földre ereszkedés az ember szervezetére, és milyen, az ember munkaképessége a hosszabb ideig tartó súlytalanság állapotában. Egyéb feladataim is voltak, de ezek az előbbi két alapvető feladatból következtek. A 24 órás repülőút során 17-szer kellett körülrepülnöm bolygonkat és minden egyes körrepülésre fontos munkagrafikont dolgoztak ki, melyet az űrrepülőnek be kellett tartania. Mindent percekre számítottak ki: azt is, mikor kell rádióbeszélgetést folytatnom a Földdel, mikor kell hozzányúlnom az űrhajó irányítóberendezéséhez, mikor kell ennem és innom, aludnom és ébrednem. Vakító, a szemnek elviselhetetlen napfény világított az ílluminátorokba. Kikapcsoltam a világítást, hogy takarékoskodjam az elemekkel. Nemsokára azonban újra be kellett kapcsolnom a lámpákat, mert a Vosztok-2 a Föld árnyékába került és koromsőtétség vette körül. A sötét égen EZ IS HOZZÁTARTOZIK AZ ŰRREPÜLŐ KIKÉPZÉSÉHEZ. Hasznos szorakozás IIIIII IL • illi: I rii i I iiiiiiiiliriii •••II::I:I:;II:I:IIIII>III> gek száma. A sarlatánok és javasasszonyok ideje ugyan régen a múlté, de azért a kamilla- és hársfatea ma is elismert orvosság. Azonban nemcsak teákról és házi teakeverékekről van szó, hanem főleg azokról a gyógynövényekről, amelyekre gyógyszereink előállításához feltétlenül szükség van. Orvosságaink egyharmada belőlük tevődik össze és pontos adagolásuk éppen olyan lényeges, mint a többi gyógyszeré. A gyógynövényeket nagy mennyiségben exportáljuk is, mert a talaj és éghajlati viszonyok művelésükre hazánkban különösen előnyösek. Kik foglalkoznak a gyógynövények termelésével, gyűjtésével és milyen növények jönnek számításba? A gyógynövényeket leginkább az EFSZ-ek, az állami gazdaságok és az egyes érdekszervezetek termesztik, de több fajtájuk vadon nő. A termelők szerződést kötnek a Gyógynövények nemzeti vállalattal, mely szakértőinek tanácsán, segítségén kívül biztosítja a növények előnyös átvételét. Főleg diákok, de magánosok, nyugdíjasok is igen nagy kedvvel fognak az érdekes munkához. Mintegy 1400 iskolával tartja a felvásárlási központ a kapcsolatot és azok évente kb. 15 vagon gyógyfüvet szállítanak Ide. — Persze, érteni kell ehhez is, mint minden más munkához, amit az ember jól és alaposan akar elvégezni, mi pedig ragaszkodunk a pontos és tiszta munkához — mondja Krejőik elvtárs. A legfontosabb, hogy 2—3 fajta növénynél többel senki se foglalkozzék, nehogy összekeverjék azokat, ami által elértéktelenednek. Milyen fajta növényeket kell gyűjteni és a növénynek mely része a fontos? Igen sokfajta gyógynövényünk van. A fekete bodzának pl. a virágja és a szára, a fekete áfonyának a levele, a párlófűnek a szára, némely növénynek a gyökere fontos gyógyszeriparunk számára. A gyógynövények gyűjtése nemcsak azért előnyös, mert a jó levegőn egészséges a tartózkodás, hanem mert munkánkkal biztosítjuk gyógyszeriparunknak a szükséges nyersanyagokat, önmagunknak pedig a mellékkeresetet. Kardos Márta Az ostravai szerelők kiváló munkasikert értek el a napokban a Kelet-Szlovákiai Vasmű hengerdéjének szerelésében. Az emelőberendezés segítségével 10 méteres magasságban helyezték el az utolsó 56 tonna súlyú daruhálózatot. Ezzel befejezték az építkezés legnehezebb részlegének szerelését, s még e héten átadják a Kelet-Szlovákiai Vasműnek. A képen František Kovalsky szerelő csoportja munkaszünetben. (V. Suchy — ČTK — felv.) A VILÁGŰR UTASA KÉZZEL IRÁNYÍTJA A CSODÁS HAJÓT Ideges türelmetlenség fogott el, • bár mielőbb kezdődne a fel-szállás. Beléptem a Vosztok-2 kabinjába, s mögöttem zajtalanul, légmentesen bezáródott a fülke ajtaja. Magamra maradtam. Most már előre! Egy pillantást vetettem az ismerős műszerekre, melyeknek az volt a rendeltetése, hogy messzi utamon láthatatlan szálakkal összekössenek a Földdel. Rájuk néztem és megnyugodtam. Mi, űrrepülők edzéseink során megszoktuk ezeket a műszereket és bízunk bennük, mint az emberi alkotó géniuszban. A kabin kényelmes volt, akárcsak egy szoba. A díványra emlékeztető pilótaszékben ülhettem és fekhettem, dolgozhattam és pihenhettem. Minden a kezem ügyében és a szemem előtt volt, könnyen elérhettem bármelyik gombot, bármelyik fogantyút. Innen irányíthattam repülés közben az űrhajót, fenntarthattam a rádióösszeköttetést a Földdel és feljegyzéseket készíthettem a fedélzeti naplóban. Itt még a lélegzetvétel is könynyű volt. A kellemes fény nem fárasztotta a szememet. A kabin szerkesztői minden feltételt megteremtettek az űrrepülő eredményes munkájához, gondoskodtak teljes kényelméről. Tíz percnyi időt adtak a felszállási előkészületre. Az állami bizottság elnöke érdeklődött hogylétem felől. — Nagyszerűen érzem magam — válaszoltam és megköszöntem a figyelmességét és egész lényemmel vártam, mi történik velem a következő percekben. Elteltek az utolsó másodpercek. Moszkvai időszámítás szerint pontosan 9 órakor kiadták a parancsot. — Felszállás! Soha nem érzett boldogság kerített hatalmába és röviden válaszoltam: — Értettem, felszállás! Ebben a pillanatban éreztem, hogyan vette fel a harcot a hordozórakéta hatalmas motorjaiban rejlő sok millió lóerő a Föld vonzóerejével. A rakéta elszakadt a kilövőpályától, egy szempillantásra megállott, mintha a szél erős ellenállását küzdötte volna le. A motorok robaja behallatszott a kabinba, a rezgéstől enyhén remegni kezdett a rakéta és hihetetlen súly nehezkedett a testemre. Fokozódott a túlterhelés állapota, s visszagondoltam, hogy milyen jó volt, hogy mi űrrepülők kitartóan sokat gyakorlatoztunk a centrifugákban és a vibrációs berendezésekben, hogy szervezetünk hozzászokott az űrrepülés sajátos körülményeihez. Jól viseltem a motorok zaját, a vibrációt, az egyre fokozódó túlterheltséget, míg az űrhajó el nem érte pályáját. Nem éreztem szédülést és szorongást, éppen úgy láttam, hallottam és észleltem, mint a Földön. Már a rakéta elindulásának első perceiben munkához láttam: figyeltem a műszereket, fenntartottam a kétoldali rádióössszeköttetést a parancsnoki hellyel, az illuminátorokon keresztül figyeltem a távolodó Földet. Egyre bővült a láthatár, napfényben úszó földi messzeségek tűntek fel és sokasodtak. Sokkal pazarabb látvány volt annál, ami a lökhajtásos repülőgépekről tárul az ember szeme elé. Különös színben pompázott a természet, s ez a tengeri kagylóra emlékeztetett. A kabint elöntő fény színe is olyan volt, mintha színes üvegekből szerkesztették volna az illuminátorokat. Éreztem, mint válik le a hordozórakéta minden egyes lépcsője a kiszámított pálya felé emelkedő úton. A kronométer azt rfmtatta, hogy a Vosztok-2 éppen eléri pályáját. Ebben a pillanatban be kellett következnie a súlytalanság állapotának és én fel is készültem rá. Ez azonban átmenet nélkül következett be, miután a rakéta utolsó lépcsője is levált. Az első benyomásom kissé különös volt, mintha tótágast álltam és lábbal felfelé repültem volna. Néhány másodperc múlva azonban megszűnt ez az állapot és felfogtam, hogy az űrhajó elérte pályáját. Ezt mutatták a műszerek is és a Vosztok2 mozgását a Földről figyelő tudósok is megerösítték. A rádión keresztül megadták a pálya paramétereit: perigeum — 178 kb, apogeum — 257 km, a pálya az Egyenlítővel 64 fokos 56 perces szöget zárt be. A keringési pályán voltam, ahol nincs sem eső, sem hó, sem vihar, csak végtelenség. Most már hozzáláthattam a megadott útiprogram teljesítéséhez. A Vosztok-2 útjának fő feladata annak megfigyelése volt, hogyan hat Elmondja: Germán Tyitov űrrepülő, a Szovjetunió hőse jűj SZÖ 4 * 1961. augusztus 20.