Új Szó, 1961. augusztus (14. évfolyam, 212-242.szám)

1961-08-18 / 228. szám, péntek

Üj típusú emberek Nincs abban semmi túlzás, ha azt állítjuk, hogy mindenkinek szemet, szívet örvendeztető látványt nyújtanak a festői szépségű liptovi hegyek, dombok, erdők és völgyek. Azokon a szűk, tekervényes ösvényeken, ahol egykor hegyi betyárok jártak, ma a közeli s a távoli környékről ide kiránduló turisták és üdülők sétálnak, így például a Liptovský Mikuláš-i Közép-Szlovákiai Konzervgyár dolgozói is gyakran és szívesen kirándulnak a Május 1 Üzem turistaházához. A kristálytiszta csörgedező hegyi patakok, a balzsamos illatú fenyves s az égbenyúló hegyek — mindez a lehető legkedvezőbb környezetet adja a munka utáni pihenésnek. Az előbb említett vállalat dolgozói élnek ís az alkalommal és gyakran használják ki az itt kínálkozó nagyszerű lehetőségeket, ám nem egy esetben más célból is ide látogatnak... Nemrég egy Igen örvendetes eseményt ünnepeltek itt, az örökké zöld fenyvesek között. A szocialista munkabrigád megtisztelő cím ünnepélyes adományozását... A Közép-Szlovákiai Konzervgyár dolgozói valóban jogosan büszkék arra, hogy mér négy kollektívájuk nyerte el a büszke címet. E napokban a Mária Niftajová elvtársnő veiiimiiiiiiiiimmiimiiiimiiiiimiiiiimii A közép-szlovákiai kerületben a mezőgazdasági üzemek dolgozói az aratással egy időben a len tépését is végzik. Ä koši szövetkezeteseknek a helybeli iskolások is segítenek. A képen Anna Minichovát láttuk, aki kitüntetéssel végezte el a kilencedik évfolyamot. (F. Kocián — CTK — felvétele) zette 24-tagú versenykollektíva volt az üzembeliek fokozott érdeklődésének s figyelmének a középpontjában. Az említett versenykollektíva tagjaival barátságosan elbeszélgetve azt is megtudtuk, hogy Mária Niftajová nemcsak egy példamutató szocialista munkabrigád vezetője, hanem a kerületi nemzeti bizottság egyik képviselője is. Ha az ember az üzem egyik gépsorától a másikig halad, lépten-nyomon szilárdul az a meggyőződése, hogy valamennyi részlegben valóban kollektív szellem uralkodik. Ha pedig elbeszélgetünk a munkásnőkkel, mindjárt az a benyomásunk, hogy mindnyájan szeretik munkájukat s üzemüket. Talán ezért olyan tájékozottak mindenről, pontosan tudják, mi megy végbe az üzemben s milyen munkaslkereket érnek el öntudatos dolgozói. Arról is alaposan tájékozottak, hogyan halad a munka az egyes üzemrészlegekben. Tudatosítják, hogy mindnyájuknak hozzá kell járulniok a vállalat jó hírneve öregbítéséhez. Ezt különösen most tartják fontosnak, amikor vállalniuk kell a merész elgondolású tervekbe foglalt fokozott feladatok teljesítését. így például 40 százalékkal kell növelniük a gyümölcs, és 30 százalékkal a zöldség tartósításával kapcsolatos termelési terveket. Igaz ugyan, hogy már jóval mögöttük van a termelési idény, de azért ma is büszkén beszélnek valóban kimagasló munkasikereikről. Több mint 16 vagon eperkonzervet készítettek s ezenkívül óriási menynyiségű málnát, cseresznyét és egyéb nyári gyümölcsöt tartósítottak. A Közép-Szlovákiai Konzervgyár valamennyi üzemében — Liptovský Mikuláson, Rimavská Sobotán, Prievidzán és másutt is — magával ragadó a legkiválóbb dolgozók munkalendülete. Mindenütt megnyilvánul, hogy a vállalat 22 kollektívája versenyez a szocialista munkabrigád megtisztelő cím elnyeréséért. Ilyen lelkes légkör uralkodik a mustokat, szörpöket és gyümölcsborokat készítő Karpatiaüzemben is, ahol a Mária Adriasenová vezetésével dolgozó versenykollektíva e napokban nyerte el a szocialista munkabrigád címet. A fiatal munkásnők e példamutató kollektívája elhatározta, hogy nem áll meg félúton, és ezért ismét jelentkezett egy további munkaversenyben való részvételre. Most arra törekszenek, hogy elnyerjék a „szocialista iizemrészleg" címet és kezdeményezően versenyre szólították a Liptovský Mikuláš-i konzervgyár valamennyi részlegének dolgozóit. J. K. M ti J szó Az élenjáró szövetkezet Nálunk, Ivanicén, akik annak idején magukévá tették a közös gazdálkodást, derekasan meg is állták helyüket és állják ma is a közösben, mert a szövetkezet a legjobbak közé tartozik mind járási, mind kerületi méretben. Az Ivanlcei Egységes Földmíivesszövetkezet a Rimavská Sobota-i Járásban az elsuk között teljesítette a terményeladást. A szövetkezet 540 hektár mezőgazdasági földterülettel rendelkezik. Ezen a földterületen 30 tag dolgozik, akik közül már jó néhányan az öreg emberek sorába tartoznak, de munkakedvük még a fiatalokéval vetekedik. A szövetkezetben tehát a munkakedv nagyon jé, ami elsősorban a szövetkezet vezetőinek köszönhető, akik maguk Is nemcsak Irányítanak, hanem a fizikai munkából is derekasan kiveszik a részüket. Tehát van példaadás. Ennek is köszönhető, hogy a szövetkezet minden tekintetben megállja a helyét. Nem marad el a tej, a tojás, a hús tervének teljesítésében sem. Tejből naponta 360 liter kerül a dolgozók asztalára, a tojásbeadást 80 százalékon felül teljesítik. Sertéshúsból az egész évi tervet 72,5 százalékra teljesítették, de megvan rá a biztosíték, hogy az egész évit is rövidesen teljesíteni tudják, mivel sertésállományok nagyon szép. Marhahúsból eddig még csak 35,8 százalékra állanak, de ez a szám is csak rövid ideig marad érvényben, mert a 32 darab bízott bika eladása csak napok kérdése. Véget ért a cséplés A Fiíakovói Állami Gazdaság radzovcei részlegén bizony nem kis gondot okozott az aratás. A gabonaföldek jelentős része, az úgynevezett „Medves" pusztán, hegyes-dombos fekvésű, ami erősen korlátozta a gépek munkáját. A részleg dolgozói azonban nem riadtak vissza semmiféle akadálytól. S ahol a gépek tétlenségre voltak ítélve, (huszonhat hektáron) kézikaszával aratták a gabonát. A szorgalmas munkának természetesen meg is lett az eredménye. A 109 hektáron tizennyolc nap alatt végeztek az aratással. A cséplést még az aratás közben megkezdték. Mivel a két gép ayors ütemben dolgozott, eladási kötelezettségének augusztus elsejére, elegett tett a gazdaság. Libiak Matúš — ezres cséplőjével tizennégy vagon magot csépelt ki az elmúlt napok során. A cséplést a napokban be is fejezik. Mellékesen meg kell említeni, hogy a részleg dolgozói a tarlőhántást is elvégezték. Egy kis gépjavítás után a dolgozók megkezdik az őszlek, a jövő évi termés ágyának magvetését. Csaba Zoltán, Radzovce A takarmányok raktározása szintén jó a helyzet A tagság egy már kaszálja és gy&jti a sarjút, herét pedig már régen kazalba Nem kell tehát fólni a téltől nicel állatgondozóknak, hogy nem mit adni a szarvasmarhának Zöldségkertészet ükét, mely 8 hektáron terül el, a környék legjobbjai szebbjei között lehBt említeni. Dicséri ^ ren

c i

st

vá

n jóval túlhaladták már a^ elsősorban Záhorský István kertészt és ^ hetvenet, de még most is szinte fá- 5 a szövetkezeti asszonyokat, akik tárad- ^ radhatatlanul tevékenykednek, sácot nem ismernek a munkában, de S A CRRTVUTIÍOVOT OOVČHUÄNT MÁR hnfn- < sók. a többi dolgozóval indulnak ki a '</ss/s///s/s;s/syssssrssssssss//sssssssss/sssss/sss/> mezőre. Igaz, a jutalmuk is megvan, mert minden hónapban szép előleget kapnak. A szövetkeezti dolgozók szorgalmából példát merítve a ifatalok it derekasan megállják helyüket Ezekre a fiatalokra büszkék lehetnek szüleik is, az iskola is, amelyből kikerültek, valamint egész szocialista társadalmunk, mert iskolapolitikánk helyesen neveli és Irányítja a jövő nemzodéket. Ez az alapja annak, hogy az említett szövetkezet szép eredményeket ér el és kerületi méretben a második helyre küzdötte fel magát. Ez a tudat még nagyobb és szebb eredmények elérésére kötelezi a tagságot. Csernok István, Ivanice Jól megy a munka Nálunk, Lenártovcén nem kellett: serkenteni az embereket. Mind az öregek, mind a fiatalok szívesen mentek munkába. Reggel ötkor már mindenki várta, hova osztják be, hogy a cséplést minél előbb elvégezzék, ami sikerült is. A csépléssel egy időben a többi munka sem maradt el. A fiatalok a len tépését és a dohány törését végezték. Hogy egy talpalatnyi tarló sem maradt szántatlan, Madarász Lajos ós a többi traktoros érdeme. Révay Barnáné, Lenártovce 'llllllllllllllllllltMIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIlllllllllllllllIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIt A dúlovoi szövetkezetesek gabonából már teljesítették a szerződéses eladást. Most két váltásban végzik a cséplést és úgy tervezik, hogy a tervezett mennyiségen felül még 50 mázsa gabonát adnak el a felvásárló üzemnek. (F. Kocián — CTK — felv.) Ä kommunista erkölcsről A szocializmus győzelme hazánk- I ban nemcsak a társadalmi és gazdasági rendszer alapvető változását jelentette, hanem ezzel együtt, ezzel párhuzamosan — bár nem oly mértékben mint politikai és gazdasági téren — alapjaiban megváltoztatta az emberek egymásközti viszonyát is. Jelentősen megváltozott az emberek gondolkodása és mentalitása, más lett, megváltozott a társadalmi erkölcs is. Szükségszerű következménye ez a társadalmi és gazdasági életben történt óriási változásoknak, hiszen más életszemléletet és társadalmi erkölcsöt kívánt meg és termelt ki magának a kapitalista rendszer és megint más életszemléletet és erkölcsöt kíván meg a szocialista rendszer. A társadalmi és gazdasági életben történt változásoknak szükségszerűen meg kell mutatkozniok s meg kell nyilvánulniok az emberek gondolkodásában, egymáshoz való viszonyában és kapcsolatában, az emberek életszemléletében és életmódjában, az egész társadalmi erkölcsben. Ha kommunista erkölcsről beszélünk, a kommunista erkölcs fogalmát elemezzük miből kell kiindulnunk, mi az alapvető tényező, amit elsősorban is szem előtt kell tartanunk? Szocialista rendszerünk az egész társadalom javát és érdekeit szolgálja. Mi hisszük, valljuk, hirdetjük s az életben megvalósítjuk: minden az emberért, az ember javáért történik. Hogyan és kl által jönnek létre az embert szolgáló javak és értékek? A dolgozó ember munkája általi Mindazt, ami az emberi élethez, az ember fejlődéséhez szükséges, a munka teremti meg. Egyedül a munka, a társadalom érdekében kifejtett tevékenység jogosítja fel az embert arra, hogy az élethez szükséges javakból — munkája értékének megfelelően — részesülhessen. Nem véletlen szüleménye, hanem társadalmi rendszerünk lényegéből fakad a kommunista erkölcs egyik alapvető ismérve: aki nem dolgozik, ne is egyék: Az élősködők, paraziták és haszonlesők társadalmunk testében idegen elemek, s mint Ilyeneket a társadalom kiveti magából. Sokan és sokféleképpen magyarázták már a munkát. Ám a magyarázatok sokfélesége ellenére Is, lényegét tekintve megegyeztek abban, hogy — tükrözve a kizsákmányoló rendszerek erkölcsi felfogását — a munkát valami szükséges rossznak, elkerülhetetlen kényszernek, holmi istenbüntetésnek tüntessék fel. Kifejezték azt, amit a Biblia az első ember párnak a paradicsomból való kiűzetésekor így fogalmazott meg: arcod verítékével fogod megkeresni mindennapi kenyered: Vagyis: a Biblia, a vallás szerint a munka az isten büntetése az emberiségen, az igazi paradicsom állapot a munkátlanság és a tétlenség. A marxizmusleninizmus, a szocialista rendszer, a kommunista erkölcs volt az, amely a munkát az emberi ténykedés legfontosabbikának nyilvánította s az emberi élet, az emberi fejlődés alapjává tette. Elmondhatjuk-e azonban, hogy nálunk már minden ember tudatában van a munka emberi és társadalmi jelentőségének? Elmondhatjuk-e, hogy az emberek tudatában és magatartásában győzött már a munka kommunista felfogása és értelmezése, s nem kísért a múlt, a letűnt világ egyrészt munkát lebecsülő, másrészt dologtalan életszemlélete? Vitathatatlan és kétségtelen tény, hogy a felszabadulás óta eltelt 16 év alatt nemcsak hazánk arculata, hanem az ember gondolkodása, erkölcsi felfogása, életszemlélete és életmódja is döntő módon megváltozott. Elmondható ez annál is inkább, mivel a hatalom a munkásosztály vezette dolgozó nép kezében van, amely soha sem élt és nem élhetett dologtalan életet, nem élősködött mások munkáján, ellenkezőleg, ő volt az, melynek testén azelőtt a kizsákmányolók, mint a piócák élősködtek. A nép, a dolgozó ember szereti és becsüli a murikát, tudatában van annak, hogy életét csak munkával teheti jobbá és szebbé. Ám ennek ellenére nem lehet figyelmen kívül hagyni egyrészt azt, hogy évezredes helytelen nézeteket kell leküzdenünk a munkával kapcsolatban, másrészt pedig a volt kizsákmányoló, tehát a mások munkáján élősködő osztályok számos tagja itt él közöttünk, és ha ezek az emberek az idők folyamán sokat változtak is, ha ma munkával kénytelenek is megkeresni mindennapi kenyerüket, akkor is sokan közülük még mindig a régi életet áh'tják és meg Is ragadnak minden alkalmat arra, hogy munka nélkül szerzett jogtalan előnyökhöz és jövedelmekhez jussanak. És mert nem minden dolgozó tudatában nyert még értelmezést a munka kommunista felfogása, sajnos ezeknek az embereknek a magatartása és eljárása a becsületes, ám nem eléggé öntudatos dolgozókat befolyásolhatja, helytelen útra csábíthatja. Éppen ezért kommunista nevelőmunkánk középpontjában a munkához való szocialista viszony kialakításának kell állnia. Előrehaladásunk, jövőnk megteremtése szempontjából döntő jelentőségű arra nevelni minden embert és azt megértetni mindenkivel, hogy az élethez, az ember fejlődéséhez és jólétéhez szükséges javak előteremtéséből mindenkinek képességei, legjobb tudása szerint ki kell venni a részét. Az emberek tudatában le kell küzdenünk a régi világnak azokat a helytelen nézeteit és még fellelhető csökevényeit, amely szerint a munka szükséges rossz, holmi Isten büntetése, s az emberi jólét netovábbja a dologtalan élet volna Mert az az ember, aki így gondolkodik, bár lehet nagyon becsületes, mégis akarva nem akarva azoknak a nézetét vallja, akik saját boldogulásukat és jólétüket mások rovására, mások bőrén és munkáján szeretnék megteremteni. A munkával, a munka kommunista értelmezésével függ össze a szocialista életmód, a szocialista életstílus kialakulása. Ennek ellenpólusaként, a régi világ maradványaként viszont annak lehetősége, hogy az életszínvonal emelkedése, a gyarapodó emberi jólét egyes embereknél nem vezet-e a kispolgári életszemlélethez és életmódhoz, az önzéshez, a maguknak éléshez. Miben mutatkozik meg a kispolgári mentalitás és életmód? Nem utolsósorban éppen a haszonlesésben, abban, hogyan lehetne — ha kell, mások rovására is — minél nagyobb jólétet biztosítani. Az ilyen ember csak önmagának él, csak a saját érdekeit nézi és hajhássza, a köz érdekeinek pedig teljesen hátat fordít. Célja és törekvése: beevezni a jólét és a kényelem biztonságos körülményei közé és ha kell beevezni és célt érni könyökkel és másokon keresztül is, aztán pedig óvatosnak lenni, jaj, vigyázni, csak semmit nem reszkírozni, vigyázzunk arra, amink van. Sajnos, gyakran találkozni még olyan emberekkel, akik mindenben csak a saját egyéni érdekeiket látják és keresik. Oly annyira maguknak élnek az emberek, hogy mindaz ami egyéni érdekeiken, anyagi boldogulásukon, lakásuk négy falán kívül van, azzal mit sem törődnek. Közügyek, mások problémái, valamely feladat megoldásának hogyanja és izgalma, — mi hasznom van belőle? Igen, számukra csak egy szempont létezik: mi hasznom van belőle. A munkának, a tudásnak, a többre való törekvésnek számukra nincs íze s öröme, nincs meg a munka szépsége és izgalma. Ha tanulnak, ha tudásukat gyarapítják is, úgy ezt nem azért teszik, hogy így nagyobbra és többre legyenek képesek, hanem csak az lebeg szemük előtt: mi hasznom van belőle. Mi hasznom lesz belőle: csak az a cél, mert nem csak arról a durva önzésről van szó, hogy mindig és mindenütt csak önmagamat, a saját érdekeimet látom, hanem mert mindig több és mindig újabb kell. Mert, így vélekednek az ilyen emberek: mások és a világ azért, van, hogy „engem" kiszolgáljanak, az „én" érdekeimet szolgálják, az „én" igényelmet elégítsék kl. És azok, akiknek nem ez az életfelfogásuk, akik nem így nézik az életet? Azok „élhetetlenek", „nem elég ügyesek" és magukra vessenek, ha nekik nincs meg mindaz, amit én magamnak „megszereztem". De mi történnék, hova jutnánk, ha mindenki, ha minden ember így gondolkodnék és így cselekednék? Milyen címen sajátítják ki egyes emberek maguknak azt a jogot, hogy csak ők éljenek jól? Mi lesz a többivel? Ki törődjék azzal, hogy mindenki jól éljen, hogy mindenki azt kapja, amit munkájával kiérdemelt, amire munkájával szerzett magénak jogcímet? És hát milyen szocializmus volna az, ha mindenki csak azt lesné, mit szerezhet meg magának? Az orvos, ha fertőző betegséggel áll szemben, akkor nemcsak azt tartja fontosnak, hogy azt az egy beteget kigyógyítsa, hanem legalább olyan fontosnak, hogy a fertőzés továbbterjedését meggátolja. így és ebből a szempontból kell néznünk a szocialista társadalom erkölcsével, a szocialista ember magatartásával összeegyeztethetetlen kispolgári mentalitásra és életmódra is. Nemcsak azokat kell ebből kigyógyítani, akik ebben „szenvednek", hanem meg kell akadályozni, elejét kell venni a további fertőzésnek is. Immúnissá, ellenállóvá kell tenni a dolgozókat e „kórral" szemben. Mert bizony a kispolgári mentalitás és velejárói: az önzés, a magukban élés, az anyagiasság, a köz és társadalom kérdéseivel és érdekeivel szembeni közöny és nemtörődömség ragályos betegség. Megfertőzhet esetleg olyanokat is, akik azelőtt nem fizettségért és különböző anyagi előnyökért, hanem éppen ellenkezőleg, lemondást és üldözést vállalva küzdöttek a nép érdekeiért. És e fertőzés továbbterjedésének megakadályozása nemcsak az öntudatosak és elsősorban is a kommunisták példamutató és közvéleményt formáló magatartásét kívánja meg, hanem megköveteli azt is, hogy egyre szélesebb körben és mind hatásosabban küzdjük le az emberek gondolkodásában és magatartásában fellelhető és megnyilvánuló burzsoá maradványokat — erő(Folytatása a 6. oldalon} jűj SZÖ 321 * 1961. augusztus 20.