Új Szó, 1961. július (14. évfolyam, 181-211.szám)

1961-07-12 / 192. szám, szerda

ártuk az aratógépek zenéjétől hangos Csallóközt, Breclav környékét, a Garam mentét és a mátyusföldi búzamezőket, benéztünk a csaknem kihalt szövetkezeti irodákba, hogy tudomást szerezzünk í az esztendő legkiemelkedőbb íontosságú eseményéről, az aratásról. S ha évtizedekkel ezelőtt a parasztkrónika hívei nótás-vidám hangulatúnak mondották a részesaratásnál pitymallattól vakulásig verítékező kollektívák munkáját, akkor az idei aratást nyugodtan nevezhetnénk a tudomány és a technika diadalának, vagy akár a nyári munkák himnuszának. Hiszen mostanában az aratási évad kellős közepén is jóformán néhány ember szorgoskodik a gabonabetakarítás körül, holott valamikor a falu apraját, nagyját igénybe vette a kenyércsata. Hetekig, péha két hónapig is elhúzódott az aratás, még tovább a cséplés. Most a komplex betakarítást, beleértve a tarlóhántást és a másodvetést is, 14 — 18 napra tűzte ki pártunk Központi Bizottsága a mezőgazdasági dolgozók elé. És ez ma reális, minden lehetőségünk megvan rá, hogy így is legyen. Szóval a feltételekből adódik, hogy az idei aratásról nagy szavakban beszéljünk. Äm felelőtlenség lenne, ha nem vennénk észre, hogy az idei- betakarítás mind az egyén, mind egész népünk szempontjából nagyobb fontosságú az eddigieknél. S ha így van, akkor szükséges, hogy a teljes siker érdekében a kenyércsata hőseinek mindennapi problémái és általában a fogyatékosságok is felszínre kerüljenek, mert valamennyiünk érdeke, hogy az aratás szépségével együtt a nehézségeket is lássuk és közös erővel küzdjünk e fogyatékosságok kiküszöböléséért. i NYÁRI PILLANATKÉPEK 14-18 NAP ALATT * & mdesémedeseu ®m>mmmMmMmmmÉ A Mladá Boleslav-i járás ez Idén 26 darab SZK-3 jelzésű szovjet kombájnt kapott. A JNB mezőgazdasági osztálya az elmúlt napokban járási bemutatót rendezett a' traktorosok és funkcionáriusok részére, hogy megismerkedjenek a nagyteljesítményű gépekkel és a kétmenetes aratással. (P. Adam — ČTK — felv.) = Ján Rusek újítása • f

ORRÖN tűz a nyári nap, a faleveleket sem mozdítja a szellő. A kézikaszások vígan vágják a rendeket a jatovi szövetkezet gabonaföldjein, hogy utánuk a sorológépek nagy ütemben gyorsítsák az aratást. A vasúti töltés mentén pedig már a kombájnok motollája szedi fel a rendeket, hogy a beérett, megacélosodott búzaszemeket kicsépeljék a vaskos kövér kalászokból. Ián Rusek mechanikus, akit nemhiába neveznek a gépek orvosának, az egyik kombájn munkáját figyeli. Nincs semmi baj a gépekkel, hiszen kifogástalanul dolgoznak, de hát a jó szakember üzemeltetés közben sem feledkezik meg ellenőrizni az általa megjavított gépek teljesítményit. — Mennyi volt a tengnapi teljesítmény? — kiált oda a kombájn ernyője alatt kormányozó vezetőnekt — Hat hektár. — Hm... ez bizony kevés — mondja inkább csak magának. — Ogy látom — fordul felénk —, egy kis újítással lényegesen lehetne növelni ezt a teljesítményt. A kétmenetes aratásban üyen teljesítmény mellett nincsenek teljesén kihasználva az aratógépek. Ellépünk a kombájn metlől. A mechanikus a legközelebb fekvő árpatáblához invitál. A beérett kalászokat itt két sorológép rakja szép rendekre. De ni csak! Valahogy úgy tűnik a szemnek, mintha ezen a parcellán a rendek közti sortávolság sokkal kisebb lenne az előbbinél. — Hát jő szimatjuk van — veregeti elégedetten vállunkat a kékruhás mester —, a távolság között 80 centi a különbség. Ezt az öthektáros parcellát kísérletképpen szemeltepi ki az átépített sorológépek számára, hogy megállapíthassuk, vajon itt milyen lesz a kombájnok teljesítménye. Beszélgetés közben hozzánk ér a traktoros, aki a rendrakógépet vontatja. Semmi különöset nem lát az ember, a szakember azonban nyomban észreveszi a sorológépen eszközölt javítást. A rendrakószerkezeten módosított Ján Rusel mechanikus, hogy a kombájnok egy-egy járatra egyszerre két sor gabona kicséplését végezhessék. Másnap vasárnapra ébredt a falu, de ennél nagyobb ünnep a kenyérbetakarítás. A szövetkezetesek, brigádosok mind kint dolgoznak a gabonaföldeken. Délelőtt 10 óra tájban a tegnap megszólított kombájnos gépével bekanyarodott Rusek mester kiszemelt és az átépített sorológéppel learatott öthektáros táblájára. Ján Petrikovič kombájnvezetö először bátortalanul, kétkedve eresztette gépét a rendeknek. A motolla azonban szaporán hárította a cséplőszerkezetbe az ikersorokat. A motor zúgásán nem lehetett észrevenni a megterhelést. Ján Rusek mester, a szövetkezet vezetői és a parcellához sereglett aratómunkások önfeledt mosollyal nézték a kombájn munkáját, mely úgy dolgozott, mintha csak egy soron járt volna. Délután kettőkör, az öthektáros táblán már csak a bálákba kötött szalmakockák hevertek. -r Mennyi volt a teljesítmény? — hallatszik ismét a mester kérdése. — Ha egész napra átszámítom, 10 hektár — újságolja a kombájnvezető, aki az imént szállt le gépe nyergéből, hogy törülközőjével leitassa testéről a porlepte izzadságot. — Holnap már ezzel a javított módszerrel folytatjuk az aratást — szól intézkedöleg az elnök —, ami annyit jelent, hogy e hét végéig végzünk a gabonabetakarítással. AZZAL a tudattal távoztunk a ** szövetkezet gabonaföldjeiről, hogy ezen a vasárnapon nemcsak az SZK-3-as jelzésű négy ütemre működő kombájn motorja, hanem az emberek és kiváltképpen Ján Rusek mester is kitűnőre vizsgázott. SZOMBATH AMBRUS Viaszérésben arassanak a rendrakók A SZEMNEK IS GYÖNYÖRŰ a kövér kalászoktól sárguló róna. Petőfi szavai jutnak eszembe: Arany kalászoktól ékes rónaság ... Egy pillantást vetek a faluvégi táblára. Ez áll rajta: ZLATÉ KLASY. Keresed a térképen. Nincs rajta ilyen falu. Kérdezősködsz, melyik planétáról pottyant ide ez az új község. A megszólított bácsi mosolyog, szája széle szinte szürkülő bajuszának a sarkáig húzódik. — Itt volt ez kérem már ezer évvel ezelőtt is. Csakhát a térképcsinálás idején még másképp nevezték. Egyiket Csenkének, a másikat Nagymagyarnak, amazt pedig Vajasvattának — mutat kissé távolabbra. — Mióta összeházasodtunk, kreesztelőre is sor került, mert ugyebár ... Aranykalászi ... ez mégiscsak más, — szinte élvezi a szótagok zenéjét — ennek már van értelme. Az irodában Mikóczi bácsi, a čenkovcéi gazdaság állattenyésztő részlegének vezetője a szolgálatos, neki most legtöbb az. ideje. — A jelentésekből kiolvashatnám ugyan, hogyan is állunk az aratással, de ... itt nem messze a búzatábla, ott találják az elnököt is, meg a kombájnosokat is — válaszolja a kérdésre. Nem találtuk ott. Nem a zootechnikus tehetett róla, hanem a kombájnosok, hogy már útban a falu felé kellett megállítanunk őket egy pillanatra. — Maguknak is délben fejeződik be a szombati nap? Hiszen már valamennyi kalász... A nagy piros szovjet SZK 3-as jelzésű kombájn nyergében ülő Lengyel Lajos mintha a kérdés folytatásától írtózna, közbevág. — Dehogy! Hiszen a mai délután meg a vasárnap számunkra mindennél fontosabb. — Társára kacsint, majd folytatja. — Most a másik dűlőbe megyünk. A segédkombájnos, egyébként Kovács Péter rasticei tanító (3 tanító dolgozik az aranykalászi szövetkezetben segédkorrAájnosként) így magyarázza az előbbi szavak lényegét. — Ha ma (szombat délután) és holnap minden jól megy, akkor mi is átlépjük a száz hektáros teljesítményt. Ha már versenyzünk, hadd legyen látszata is. Ők indulnak, mi az elnököt kérdezzük. — Mikorra végeznek? — A terv szerint a jövő hét közepén, — mondja a termetes, de fáradhatatlan Vass Ferenc — de a határidőhöz nem ragaszkodunk. Már e héten végezni akarunk. — Akkor bizonyára jók a gépek, — Jók — mondja és sóhajt hozzá, csak aztán folytatja — jöjjenek velem. Két új szalmaprés áll a javítóműhely előtt. Körülöttük kissé idegesen és eléggé tehetetlenül forognak a javítók. — Alig kötöttek meg néhány bála szalmát, máris összetörtek — boszszankodik az egyébként vígkedélyü elnök. — Sajnos, így van ez és alkatrész még nincs. Nem hibáztatjuk a traktorosokat, hiszen teljesen ismeretlen volt előttük az új gép. Szerintem a gyárnak előre gondoskodnia kellene arról, hogy az ilyen új és igényes gépet a kezelőkkel megismertessék. Mi is azt állítjuk, hogy Vass elvtársnak igaza van. Új élet Aranykalászitól csak néhány kilométerre van. Ez is új falu, a központja Eliášovce. A hangosbeszélő zenét sugároz, amikor beérünk. Aztán elhalkul a zene és a falu népé néhány pillanat múlva tudomást szerez arról, hogyan is állnak a nagy munkával, ki érdemel dicséretet, esetleg hol szorít a csizma. Moravik Rezső kombájnost nóta köszönti, mert már több mint 80 hektárról learatta és kicsépelte a gabonát. A szalmalehúzásnál szorgoskodó Fekete Rezsőt, Bankó Gyulát és Tóth Lajost is dicséret illeti, mert állandóan a kombájnok nyomában járnak s így a tarlóhántás is jól halad. A biztatásról sem feledkezik meg a bemondó, az esővel fenyegető felhőkre, meg az előző évi tapasztalatokra hivatkozva bíztatja még jobb munkára a tagságot. Az Oj Élet tagjai nem is húzódoznak a munkától. Elvégre az új életet csak a jobb, szervezettebb munka teremtheti meg, ezt nagyon jól tudják valamennyien. Érdemes volt Malinovo közelében már nem is látunk lábon álló gabonát, de serénykedő embert annál többet a vaáárnapi napsütésben. Kalsic Károly és Szűcs Lajos bácsi lovakkal húzatták le a szalmát a 14—15 hektáros tarlóról, Tencer Jakab kazalmester irányításával pedig gyors ütemben folyt a kazajozás. Siettek, mert felhők közeledtek. A távolabbi dűlőben Lengyel István meg a többi kombájnos sürgölődött, hogy még délelőtt áthuzathassanak a másik táblára. Tizenegy óra tájban már szemerkélt az eső, Tencer bácsiék éppen tetőzték a kazlat. A kombájnosok terve nem egészen sikerült, az eső miatt le kellett állniuk még a parcella aratásának befejezése előtt. Délután a korsó sör mellett^ azonban valamennyinek egyhangú a véleménye: — Érdemes volt megszervezni a vasárnapi munkát. Ilyen is akad örömmel értesültünk néhány napja, hogy a Kráľov Brod-i szövetkezet 102 %-ra teljesítette szerződéses eladását valamennyi gabonából. Sajnos, az már nem tölthetett el örömmel berniünket, amikor a szövetkezet telepén a szárításra szétteregetett búzában 8—10 kocát pillantottunk meg. Persze, hogy zabáltak tele pofával. Pedig a gazdasági udvarban legalább néhány ember észrevehette volna a búza dézsmálását. -Arat az ország népe. Ki így, ki úgy járul hozzá a gabonabetakarítás sikeréhez. Teljes sikert természetesen csak akkor várhatunk, ha a munka közben előadódó fogyatékosságok kiküszöböléséért is mindent megteszünk. Valamennyien. Haraszti Gyula Kétmenetes módszerrel Az oborínl EFSZ tagjai e hét elejéig 150 hektár termését aratták le és 20 hektárról már a termést is kicsépelték. Az aratás zökkenőmentesen halad, kétmenetes módszerrel lényegesen meggyorsult a betakarítás. A szövetkezet valamennyi tagja nagyra értékeli az új technológiát, úgy számítják, hogy e hó 25-ig befejezik a nagy munkát, felvásárlási feladatukat pedig egy héttel korábban az utolsó szemig teljesítik. VERES ISTVÄN, Oborin A helyszínen kitűnik, hogy Krúza elvtárs jól ismeri a helyzetet. A takarmánnyal, zöldséggel megrakott kocsik sűrűn követik egymást, szállítják rendeltetési helyére a termést. — Nem így volt ez.két évvel ezelőtt — idézi a múltat Hanáček Tomáš, a helyi nemzeti bizottság elnöke. — A tagok hol jöttek munkába, hol nem. Gépünk sem volt elég, hogy csak a traktorokat említsem, most 17 van, akkor 7 volt. Tehát nem csoda, ha a termés egy része tönkrement és a munkaegység értéke több éven át a 10 koronát sem érte el. Most már más a helyzet, 633 hektár gabonát kell learatnunk, de nem félünk. Nagy haladás, ismeri el az ember, hanem az is érdekli, hogyan jutott el idáig a szövetkezet. A kérdésre Sláma František, a falusi pártszervezet alelnöke adja meg röviden a választ. — Az 59-es év nagyon rosszul zárult, kis terméshozamokat értünk el WVAAAIVWWWWIAAAW —, cukorrépából csak 80 mázsát hektáronként — mondja lehangoltan Sláma elvtárs. — A tagság belátta, hogy így nem mehet tovább, meg aztán az új vezetők jobb szervezőknek bizonyultak, — mert új elnököt, agronómust, kertészt kaptunk erősítésként, akik az új technológia bevezetését elsődleges feladatuknak tartják. — Így van — támasztja alá Prikryl František, a nemzeti bizottság titkára Sláma elvtárs szavait — csak még arra is ügyelniök kellene az új vezetéknek, hogy minden munkát idejekorán kezdjenek. Az árpára gondolt, hisz már lekonyult a kalásza s még nem kezdték el az aratást, csak körülvágták a táblát. Még ha 3 rendrakójuk is van, akkor sem várhatnak az utolsó percig. Igaz, mert 60—70 hektár árpa már kasza alá érett, s rövidesen a többi gabona is beérik, amit aztán nem győznek az alkalmas időben szemveszteség nélkül learatni — bár a rendelkezésre álló rendrakók, szecskázók, kévekötők 60 hektárnál többet vághatnak le naponta. Hogy miért nem győznék? A gabona érési időszaka csak 4—5 napig tart. E néhány nap alatt még a felét sem arathatják le, ami anynyit jelent, hogy a többi gabonánál már beáll a szempergés. A jó vezetőknek pedig arra is kell törekedniük, hogy ezt elkerüljék, mert nem kicsiségről van szó. A kalászból a teljes érés után egyre több szem hull ki, s ez naponta 40—50 kilót tesz ki hektáronként. Ezek szerint, ha az aratással csak két napot késnek, akkor is közel 3 vagonnal kevesebb termést takarítanak be, márpedig ez számottevő mennyiség, mely mind a kenyérgabona, mind a hústermelés szempontjából nagy szemveszteséget jelent, ami elsősorban a szövetkezet tagságát érinti. Bízom a Veľké Bílovice-i vezetőség és tagság törekvésében — hisz az utóbbi évek munkája alapot adott a bizalomra — hogy behozzák a lemaradást. Van rá mód; az éjszakai és vasárnapi műszakok megszervezésével elkerülhetik a szemveszteséget, s nagyobb jövedelemre tehetnek szert, ami minden szövetkezet legsajátabb érdeke, • «*• Benyus József iŰJ SZÖ 5 * 1961. július 12. ) Lískovec Eduard és felesége, a „Kiváló munkáért" kitüntetés viselői a múlt évben kocánként átlag 18 malacot választottak el. A pŕešťovicei szövetkezet két szorgalmas tagja évek óta a dél-csehországi kerlilet legjobb kocagondozói közé tartozik. (J. Falta — ČTK — felv.) Rá sem ismerünk a Veľké Bílovice-i szövetkezetre, annyit fejlődött a legutóbbi két évben — mondja Krúza Bohuslav, a járási nemzeti bizottság mezőgazdasági osztályának vezetője. — Rohamosan emelkedett a munkaegység értéke, s az év elejétől bevezették a szilárd jutalmazást. — De meg kell jegyeznem — emeli ki Krúza — az újdonságok bevezetését ugyancsak magukévá tették; az idén gabonájuk 70 százalékát többmenetesen aratják le. A breclavi járásban az elsők között állnak az új technológia bevezetésében. 9