Új Szó, 1961. július (14. évfolyam, 181-211.szám)

1961-07-10 / 190. szám, hétfő

ÜLJÜNK 1 TÄRGYfiLOÄSZTÄLHOZ, vitassunk meg békésen minden kérdést (Lapunk tegnapi számában közöltük annak a beszédnek első részét, melyet Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtárs szombaton a katonai Iskolák végzett" hallgatóihoz intézett. Mai számunkban a beszéd befejező részét közöljük.) önök, elvtársak, katonák és nagyon jól megértik, mit jelent az, ha valaki nem számol a békeszerződés feltételeivel, és arra vetemedik, hogy megsértse a Német Demokratikus Köztársaság szuverenitását. Önök közül sokan szolgálnak majd a Varsói Szerződés ala ján a Német Demokratikus Köztársaság területén állomásozó alakulatokban és vissza kell verniük az agresszív erőket, ha azok fegyverre! igyekeznek meghiúsítani a békés rendezést. Felhívom az önök figyelmét, akadnak, akik azzal fenyegetődznek, hogy éppen a békeszerződésre válaszolnak erővel és idéznek elő veszélyes nemzetközi válságot. A szovjet kormány szilárdságot tanúsít a német békeszerződés megkötésében, mivel meg van győződve, ha most nem tesz lépéseket a német és a nyugat-berlini helyzet rendezésére, akkor a nyugatnémet militaristák agressziója kész tények elé állíthatja a népeket. Nincs biztosíték arra, hogy Hitler nyugatnémet örököseinek valamelyik kalandja nem lobbantja fel a nagy háború lángját. Akkor már késő lesz azon töprengeni, miért nem kötöttük meg a békeszerződést, és a békeszerető erők minden figyelmeztetése ellenére miért engedtük meg, hogy Nyugat-Németországban a militarizmus ismét erőre kapjon és fegyverhez nyúljon. Emlékeznek arra, miképpen vonszolta Hitler a világot a háború szakadékához és azután hogyan robbantotta ki a háborút. Fokozatosan, lépésről lépésre, módszeresen törekedett erre a célra és engedményeket csikart ki a nyugati hatalmaktól. Anglia, Franciaország és az USA vezető körei eltűrték a hitleristák üzelmeit, mivel arra számítottak, hogy a fasizmus segítségével sikerül leverni a Szovjetuniót, és így megsemmisíteni a kommunizmust. Megtörténhetik, hogy nem működnek a fékentartó központok és az imperialisták új háborút robbantarak ki. Adenauer megismétli azt, amit annak idején Hitler csinált, amikor háborúra készült. Most ugyanazok az országok játszanak Adenauer kezére, amelyek annak idején Hitler kezére játszottak. Csakhogy megfeledkeznek arról, hogy azóta a helyzet alaposan megváltozott. A Szovjetunió és a népi Mongólia akkor kapitalista államoktól volt körülvéve. Most viszont növekszik és erősödik a hatalmas, több mint egymilliárd embert számláló szocialista tábor. Ma már nem az imperializmus erői, hanem a béke és a szocializmus erői határozzák meg a nemzetközi és társadalmi fejlődés fő törvényszerűségeit, fő irányvonalát. A Szovjetunió a lehető legnagyobb jóakaratot tanúsítja, hogy kölcsönös megértésre jusson volt szövetségeseivel és a Német Szövetségi Köztársasággal. Ámde nem segíti elő a tárgyalásokhoz szükséges légkör megteremtését a fenyegetődzés és a megfélemlítés nyelve, amelyhez a Nyugaton nem ritkán folyamodnak. Ilyen körülmények között egyetlen kivezető útnak a Német Demokratikus Köztársasággal való békekötés bizonyulhat, ennek minden következményével. Mi aláírjuk majd a békeszerződést, fegyveres erőinknek pedig parancsot adunk, hogy részesítsenek méltó visszautasításban bármely agresszort, ha kezet emel a Szovjetunióra, vagy barátainkra. A szovjet kormány őszintén törekszik a tartós béke megteremtésére. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy a béke biztosítása nemcsak a mi óhajunktól, a mi erőfeszítéseinktől függ. A tartós békét csak akkor lehet biztosítani, ha más államok kormányai is erőfeszítéseket tesznek e cél elérésére, ha az egész világ népei síkraszállnak ezért. Mi azt mondjuk, hogy nem elkerülhetetlen egy új világháború. Mégsem szabad azt gondolni, hogy már teljes mértékben megszűnt a háború kitörésének lehetősége, mert hiszen vannak még imperialista hatalmak. Ezért készen kell állnunk minden eshetőségre és jól fel kell készülnünk. A szovjet embereknek és elsősorban ifjúságunknak kötelessége, hogy éber legyen, készen álljon az ország megvédésére, az agresszor visszaverésére, ha arra merészkedik, hogy megtámadja hazánkat. Tökéletesítenünk kell fegyverzetünket, a fegyverek kezelésére vonatkozó ismereteinket, hogy fegyveN. Sz. Hruscsov elvtárs reink megbízhatóan és pontosan működjenek. Ezt elsősorban önöknek, csapataink parancsnokainak és vezetőinek kell jól eszükbe vésniük. A szovjet hadseregnek készen kell lennie, hogy bármelyik pillanatban megbízhatóan megvédje a kommunizmus Szovjetunióban folyó békés építését és teljesítse a többi szocialista országnak való segélynyújtás nemzetközi kötelességét. A szovjet fegyveres erőiknek mindenük megvan, ami szükséges, hogy sikeresen megoldják felelősségteljes feladatukat. El vannak látva a szükséges mennyiségű termonukleáris fegyverrel és a legtökéletesebb további eszközökkel: közeli- és középhatósugarú rakétákkal, interkontinentális rakétákkal. Akiknek az eszük a háborún jár, ne higgyék, hogy a távolság megmenti őket. Nem! Ha az imperialisták háborút robbantanak ki, ez az imperializmus teljes szétzúzásával és pusztulásával végződik. Az emberiség egyszer s mindenkorra véget vet majd annak a rendszernek, amely hódító háborúkat szül. Elvtársak! A Szovjetunió kormánya figyelemmel követi az USA és NATO szövetségesei utóbbi időben végrehajtott katonai intézkedéseit. Nem kerülhetik el figyelmünket olyan tények, mint a nyugati országok fegyveres erői létszámának növelése, s azok az intézkedések, melyekkel lényegesen növelik az atombombát hordozó és állandóan a levegőben keringő stratégiai bombázógépek számát. Nyugat-Németország csapatait is a legkorszerűbb fegyverekkel látják el és növelik létszámukat. Kennedy amerikai elnök nemrégen a kongresszushoz intézett üzeneteiben úgynevezett „új cselekvési irányt" hirdetett. Ki akarják bővíteni a stratégiai nukleáris rakétafegyverek gyártási programját, fokozni akarják az összes fegyvernemek harci készültségét. Kennedy elnök ezért javasolta, hogy az előző elnök által beterjesztett költségvetés-tervezettel szemben több mint 3 és % milliárd dollárral emeljék a katonai kiadásokat. Ez tehát azt jelenti, hogy az 1961—1962. költségvetési évben a katonai kiadások meghaladják az 53 milliárd dollárt. A Német Szövetségi Köztársaságban az idén 18 százalékkal nőttek a katonai kiadások. Angliára, Franciaországra és más NATO országokra is jellemző a katonai célú kiadások lényeges növekedése. fgy válaszolnak tehát a nyugati nagyhatalmak arra, hogy a Szovjetunió már évek óta egyoldalúan csökkenti fegyveres erőinek létszámát és katonai kiadásait. Helyes volna-e, ha ilyen, körülmények között folytatnánk fegyveres erőink létszámának egyoldalú csökkentését. A szovjet kormány, tekintettel a fennálló helyzetre, kénytelen volt utasítani a honvédelmi minisztériumot, hogy a rendelkezés visszavonásáig ideiglenesen ne csökkentse a fegyveres erők létszámát az 1961-re tervezett színvonalra. Mivel a NATO tagállamai növelték katonai költségvetéseiket, a szovjet kormány elhatározta, hogy az idén 3 milliárd 144 millió rubellel növeli honvédelmi kiadásait, így tehát a katonai célú kiadások 1961-ben 12 milliárd 399 millió rubelt tesznek ki. Elvtársak, bennünket rákényszerítettek ezeknek az intézkedéseknek megtételére. A mai körülmények tekintetbevételével látunk ezekhez az intézkedésekhez, mivel nem hanyagolhatjuk el a szovjet nép biztonságának érdekeit. Elvtársak! Szilárd meggyőződésünk, hogy a nemzetközi helyzet javulásával összefüggő számos halaszthatatlan probléma megoldása jelentős mértékben a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyának megjavulásától függ. Természetesen tudjuk, hogy nem egyszerű feladat a szovjet-amerikai viszony megjavítása. Csak akkor oldható meg, ha ezt mindkét fél óhajtani fogja és ezzel kapcsolatban gyakorlati lépéseket tesz. E szempontból érdekes Kennedy amerikai elnök kijelentése, melyet egy június 28-i sajtóértekezleten tett országaink békés gazdasági versenyéről. Ez az állásfoglalás tetszik nekünk. Sokkal jobb, mint egyre pusztftóbb fegyverfajták gyártásában versengeni. Mindenkor ezt állítottuk és ma is ez a véleményünk. Mi nyiitan beismerjük, hogy a gazdasági fejlődés színvonalát tekintve a Szovjetunió még mindig elmarad az Egyesült Államok mögött. Hazánknak azonban kimeríthetetlen erőforrásai vannak elmaradásának gyors leküzdésére, arra, hogy gazdagabb legyen az Egyesült Államoknál. A szovjet emberek meggyőződése, hogy nincs messze az az idő, ami- 1 kor a Szovjetunió valamennyi fő gazdasági mutatóban utoléri és megelőzi az Amerikai Egyesült Államokat. Ez nem álomkép, hanem konkrét számításokra épülő reális terv. Természetesen nem fenyegetésként hangoztatjuk az Egyesült Államok felé azt az óhajunkat, hogy gazdagabbak legyünk nála, hogy utolérjük az USÁ-t a gazdasági fejlődésben. Ez csupán felhívás békés versenyre. Talán rossz ez? Hisz bárki győz e versenyben, mindkét ország népei nyernek vele, mivel a békés alkotómunka értékeit fogják élvezni. Kennedy elnök a sajtóértekezleten mondott beszédében elismerte, a szocialista rendszer lehetővé teszi, hogy a Szovjetunió utolérje az Egyesült Államokat. Igaz, hogy szerinte ez sokkal később következik be, mint ahogy mi állítjuk. Ám kétségbe vonja terveink reális voltát. Viszont a tények, maga az élet meggyőzően igazolják, hogy Kennedynek nincs igaza. Nem bocsátkozom vitába Kennedy úrral. Megemlégszem a puszta számokkal. A Szovjetunió ipari össztermelése 1960-ban az USA termelésének 60 százalékát képezte. Nálunk az ipari termelés átlagos évi növekedése a legutóbbi 16 év folyamán 10,6 százalék volt. Ha a Szovjetunió ipari termelése évente 10 százalékkal fog növekedni, 1966-ban a jelenlegi amerikai színvonal 106, 1970-ben pedig 156 százalékát éri majd el. Az Egyesült Államok Ipari termelésének évente 4 és Vi százalékkal kellene növekednie, hogy 10 év alatt 56 százalékkal emelkedjék. Ám ha sikerül is az amerikaiaknak elérni a 4 és % százalékos évi növekedést — mint azt Kennedy úr óhajtotta, — 1970-ben úgyis utolérjük őket. Ha azonban az amerikaiak ipari termelése 2 százalékkal fog növekedni, mint általában a háború utáni években, akkor a Szovjetunió már 1967-ben megelőzi Amerikát. Ha az amerikai ipari termelés évente 3 százalékkal fog növekedni, akkor 1968ban előzzük meg az USÁ-t. Megközelítően hasonló adatokat sorolhatnék fel országaink mezőgazdasági fejlődésének távlatairól is. Persze, a gazdasági fejlődés jóslatai a legélesebb vitát keltik. Ami engem illet, én kétkedően fogadom Kennedy úrnak a választási kampány idején elhangzott nyilatkozatait, melyekben bírálta Eisenhowert az amerikai gazdaság lassú fejlődési üteméért. Megígérte, hogy az új kormány hivatalba lépésével egyidejűleg gazdasági fellendülés kezdődik az Egyesült Államokban és csökkenni fog a munkanélküliek száma. Roosevelt asszonnyal beszélgetve már akkor megjegyeztem, hogyha hatalomra jut a demokrata párt. és ha Kennedy úr lesz az elnök, akkor sem sikerül — véleményem szerint — többet elérnie a gazdaságban, mint amennyit az Eisenhower-kormány ért el.. Lényegében ez a helyzet. Nézzék meg, mi van a munkanélküliekkel. Tavaly októberben 3 és félmillió munkanélküli volt az Egyesült Államokban. Nyolc hónap elteltével az idén júniusban nem csökkent, hanem 5 és félmillióra emelkedett a munkanélküliek száma. A tőkés rendszerben a gazdasági fejlődés nagyon kevéssé függ az elnöktől. Minden kapitalista szabadon rendelkezik tőkéjével és belátása szerint dobálja ki a munkásokat az utcákra. Ilyenek a kapitalizmus törvényei. Drákói szigórúságú. de mégis érvényben levő törvények. A szocializmusban per

ysze nem érvényesülhetnek. Vitatkozhatunk egyik vagy másik állam gazdasági fejlődésének előrejelzéséről. Különféle feltevésekről beszélhetünk, a vita azonban nem adhat okot háborúra az egyes államok között. így hát, Kennedy úr, bízzuk a döntést a történelemre, hadd döntse el a történelem, kinek a jóslata helyes és ki téved. Az országok közti jó viszony kialakulásában döntő szerepük van a gazdasági, kulturális és egyéb kapcsolatoknak, és éppen ezeket igyekszik ápolni a Szovjetunió. Elég jó kereskedelmi kapcsolataink vannak Angliával, Franciaországgal, Olaszországgal, Japánnal és Nyugat-Németországgal. Ez a kereskedelem mindkét félre előnyös. Más országokkal is fejlődnek Á tiszteknek ésszerűen kell élniük adott jogaikkal, hogy fokozzák a harci felkészültséget, szilárdítsák a fegyelmet és a rendet az alakulatokban és a hajókon. Szólás-mondás, hogy a katona! fegyelem a győzelem szülője. Megjegyzendő, hogy a háborús tapasztalatok ezt teljesen igazolják. Az új tech-: nika és az új fegyvernemek nemcsak nem csökkentik, hanem ellenkezőleg. rendkívül növelik a katonai fegyelem jelentőségét. Ma a tisztnek magas színvonalú haditechnikai kiképzésben kell részesülnie, széleskörű általános elméleti áttekintéssel kell rendelkeznie. Kötelességeit csak akkor teljesítheti eredményesen, ha lépést tart a katonai elmélet és gyakorlat fejlődésével. Elég, ha egy pillanatra önelégültség lesz úrrá rajta, és könnyen a lemaradók között találhatja magát. Tisztjeink fontos tulajdonsága legyen kritikai viszonyuk munkájuk eredményeihez, engesztelhetetlenségük a fogyatékosságokkal szemben, becsületességük és őszinteségük a párthoz és a néphez. A szovjet hadsereg ' mindenkor azért volt erős, mert tagjai öntudatosak voltak, hívek voltak pártunk magasztos eszményeihez. A katonák magas színvonalú eszmei meggyőződése, elszántsága, hogy megvédik a szovjet hazát, népünket, a szocializmus magasztos eszményeit — a tőkés államok hadseregeivel szemben hadseregünk óriási előnye. Továbbra is következetesen a marxizmus-leninizmus eszméinek szellemében, a szovjet hazafiság, a népek barátsága és a proletár nemzetköziség szellemében kell nevelni katonáinkat. A nagy Lenin vezetésével kiépült hadseregünk ereje abban rejlik, hogy elválaszthatatlanul egybeforrt a néppel. Valamennyi sikerét és győzelmét a kommunista pártnak köszönheti. A pártvezetés, a párt fáradhatatlan gondoskodása a fegyveres erők szilárdításáról — ez a Szovjetunió katonai építésének és védelmi képessége szilárdításának fő alapja. Katonai politikánk alapja a jövőben is a pártszervezetek szerepének és befolyásának növelése a hadseregben és a haditengerészetben. A parancsnokok, a politikai dolgozók és az összes felettesek tevékenységükben támaszkodjanak szilárdan a pártszervezetekre, naponta irányítsák a kommunisták és komszomolisták alkotóerejét és aktivitását a szovjet fegyveres erők harckészségének fokozására. Tisztjeink bonyolult és megtisztelő munkát végeznek. Teljes mértékben felelősek alárendeltjeikért, nevelésükért és kiképzésükért. A csapatok állandó harckészségének szükségessége szívós, kitartó munkát követel a parancsnokoktól és a politikai dolgozóktól, valamint fegyveres erőink többi tagjától. A nép fegyveres erőinek feladatává tette, hogy éberen őrizzék a kommunizmus felé biztos léptekkel előrehaladó nagy szovjet hazánkat. Legyenek méltók erre a nagy bizalomra! Drága elvtársak! Engedjék meg, hogy mégegyszer szívből jövő jókívánataimat tolmácsoljam önöknek abból az alkalomból, hogy befejezték tanulmányaikat a katonai akadémiákon s további sikereket kívánjak önöknek a béke és szociálista hazánk biztonsága érdekében kifejtett nemes munkásságukban. kereskedelmi kapcsolataink. Nem állíthatjuk azonban ezt a szovjet-amerikai kereskedelemről. Tulajdonképpen nem állunk üzleti viszonyban az Egyesült Államokkal és ez mindkét országnak kárára van. Szeretném, ha jól megértenének. A szovjet-amerikai kereskedelem fejlesztésének hívei vagyunk, de nem azért, mintha nem tudnánk meglenni enélkül. A Szovjetunió nemcsak meg tud lenni e kereskedelem nélkül, hanem továbbra is gyorsan előre tud haladni, teljesítheti és túlteljesítheti kitűzött gazdasági terveit. Beszélhetünk-e a világ két legnagyobb hatalma viszonyának lényeges megjavulásáró! és a bizalom légkörének kialakulásáról, ha egyikük gazdasági megkülönböztető politikát folytat a másikkal szemben? Természetesen nem. Ha az Egyesült Államok a józan észre hallgatna és lemondana az amerikai-szovjet kereskedelmi kapcsolatok mesterséges korlátozásának politikájáról, ezzel elősegítené a baráti kapcsolatok kialakítását és a világhelyzet javulását. A szovjet politika a békés együttélés politikája, a gazdasági verseny politikája. Ezért mi azt mondjuk Kennedy elnöknek, de Gaulle tábornoknak és Macmillan úrnak: Versenyezzünk ezen a téren. Ez lenne az ésszerű. Ha aláírnánk a német békeszerződést, kezet fognánk és kijelentenénk, hogy a gazdasági versenynek szenteljük minden erőfeszítésünket, az emberek megkönnyebbülve sóhajtanának fel szerte a világon. Ez további tárgyalások — az örök emberi vágy — a tartós világbéke megteremtésének jó előjátéka lenne. Készek vagyunk így cselekedni és kezet nyújtunk a nyugati nagyhatalmak kormányainak. * » » Elvtársak! A szovjet hadsereg sok dicső győzelmet aratott hazánk ellenségein. Ma a világ leghaladóbb és legerősebb hadserege. A párt- és a nép érdehiéből az utóbbi években alapjában átalakítottuk a szovjet hadsereg, haditengerészet és légierő műszaki bázisát. Fegyveres erőinket továbbfejlesztjük és tökéletesítjük, a legkorszerűbb fegyverekkel látjuk el mindaddig, amíg et nfem fogadják az egyetemes leszerelés tervét. Bármilyen tökéletes és erős legyen is a haditechnika, küldetését csak akkor tudja teljesíteni, ha eszmeileg edzett, hős, hazájukhoz határtalanul hű katonák kezében van. A szovjet fegyveres erők feladatainak teljesítéséért a felelősség mindenekelőtt tisztikádereinkre hárul. A tiszteknek következetesen el kell sajátítaniuk a marxi-lenini elméletet, hogy hivatásuk magaslatán álljanak. A szovjet tisztnek mindig és mindenütt példát kell mutatnia politikai fejlettségével, magas színvonalú erkölcsével és katonai kötelességeinek pontos teljesítésével. A katonai szolgálatban éppen úgy, mint minden más szakaszon fontos, hogy a parancsnok erőskezű legyen, hogy felette igényes legyen beosztottjaival szemben. Fontos, az oszthatatlan parancsnoki jogkör elvének következetes tiszteletben tartása. A parancsnok a tömegek szervezője, ügyesen irányítania kell tudni az embereket a kitűzött célok eléréséért. iiiiittiiiiiiiMniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Az Ural hegység rendkívUí gazdag természeti kincsekben. Az itt lelhető nemesfémek egyike a platina is. Bányászatát a legmodernebb gépi berendezéssel végzik. Elsősorban a villamos hajtású kotrógépet sorolhatjuk ide. (Foto: ČTK — TASZSZ felvétele) 3ÜJ SZÖ 2 * 1961. július 16.