Új Szó, 1961. július (14. évfolyam, 181-211.szám)

1961-07-10 / 190. szám, hétfő

ÜLJÜNK 1 TÄRGYfiLOÄSZTÄLHOZ, vitassunk meg békésen minden kérdést (Lapunk tegnapi számában közöl­tük annak a beszédnek első részét, melyet Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtárs szombaton a katonai Iskolák végzett" hallgatóihoz intézett. Mai számunkban a beszéd befejező ré­szét közöljük.) önök, elvtársak, katonák és na­gyon jól megértik, mit jelent az, ha valaki nem számol a békeszerződés feltételeivel, és arra vetemedik, hogy megsértse a Német Demokratikus Köztársaság szuverenitását. Önök közül sokan szolgálnak majd a Var­sói Szerződés ala ján a Német De­mokratikus Köztársaság területén állomásozó alakulatokban és vissza kell verniük az agresszív erőket, ha azok fegyverre! igyekeznek meg­hiúsítani a békés rendezést. Felhívom az önök figyelmét, akad­nak, akik azzal fenyegetődznek, hogy éppen a békeszerződésre vála­szolnak erővel és idéznek elő ve­szélyes nemzetközi válságot. A szovjet kormány szilárdságot ta­núsít a német békeszerződés meg­kötésében, mivel meg van győződ­ve, ha most nem tesz lépéseket a német és a nyugat-berlini helyzet rendezésére, akkor a nyugatnémet militaristák agressziója kész tények elé állíthatja a népeket. Nincs biz­tosíték arra, hogy Hitler nyugatné­met örököseinek valamelyik kaland­ja nem lobbantja fel a nagy háború lángját. Akkor már késő lesz azon töprengeni, miért nem kötöttük meg a békeszerződést, és a békeszerető erők minden figyelmeztetése elle­nére miért engedtük meg, hogy Nyugat-Németországban a militariz­mus ismét erőre kapjon és fegyver­hez nyúljon. Emlékeznek arra, miképpen von­szolta Hitler a világot a háború sza­kadékához és azután hogyan rob­bantotta ki a háborút. Fokozatosan, lépésről lépésre, módszeresen töre­kedett erre a célra és engedménye­ket csikart ki a nyugati hatalmak­tól. Anglia, Franciaország és az USA vezető körei eltűrték a hitleristák üzelmeit, mivel arra számítottak, hogy a fasizmus segítségével sike­rül leverni a Szovjetuniót, és így megsemmisíteni a kommunizmust. Megtörténhetik, hogy nem működ­nek a fékentartó központok és az imperialisták új háborút robbanta­rak ki. Adenauer megismétli azt, amit annak idején Hitler csinált, amikor háborúra készült. Most ugyanazok az országok játszanak Adenauer kezére, amelyek annak idején Hitler kezére játszottak. Csakhogy megfeledkeznek arról, hogy azóta a helyzet alaposan meg­változott. A Szovjetunió és a népi Mongólia akkor kapitalista államok­tól volt körülvéve. Most viszont nö­vekszik és erősödik a hatalmas, több mint egymilliárd embert számláló szocialista tábor. Ma már nem az imperializmus erői, hanem a béke és a szocializ­mus erői határozzák meg a nemzet­közi és társadalmi fejlődés fő tör­vényszerűségeit, fő irányvonalát. A Szovjetunió a lehető legnagyobb jóakaratot tanúsítja, hogy kölcsönös megértésre jusson volt szövetsége­seivel és a Német Szövetségi Köz­társasággal. Ámde nem segíti elő a tárgyalásokhoz szükséges légkör megteremtését a fenyegetődzés és a megfélemlítés nyelve, amelyhez a Nyu­gaton nem ritkán folyamodnak. Ilyen körülmények között egyetlen kive­zető útnak a Német Demokratikus Köztársasággal való békekötés bizo­nyulhat, ennek minden következmé­nyével. Mi aláírjuk majd a békeszerződést, fegyveres erőinknek pedig parancsot adunk, hogy részesítsenek méltó visszautasításban bármely agresszort, ha kezet emel a Szovjetunióra, vagy barátainkra. A szovjet kormány őszintén törek­szik a tartós béke megteremtésére. Nem szabad azonban megfeledkez­nünk arról, hogy a béke biztosítása nemcsak a mi óhajunktól, a mi erő­feszítéseinktől függ. A tartós békét csak akkor lehet biztosítani, ha más államok kormányai is erőfeszítése­ket tesznek e cél elérésére, ha az egész világ népei síkraszállnak ezért. Mi azt mondjuk, hogy nem elke­rülhetetlen egy új világháború. Mégsem szabad azt gondolni, hogy már teljes mértékben megszűnt a háború kitörésének lehetősége, mert hiszen vannak még imperialista ha­talmak. Ezért készen kell állnunk minden eshetőségre és jól fel kell készülnünk. A szovjet embereknek és elsősorban ifjúságunknak köteles­sége, hogy éber legyen, készen áll­jon az ország megvédésére, az agresszor visszaverésére, ha arra merészkedik, hogy megtámadja ha­zánkat. Tökéletesítenünk kell fegyverze­tünket, a fegyverek kezelésére vo­natkozó ismereteinket, hogy fegyve­N. Sz. Hruscsov elvtárs reink megbízhatóan és pontosan működjenek. Ezt elsősorban önök­nek, csapataink parancsnokainak és vezetőinek kell jól eszükbe vésniük. A szovjet hadseregnek készen kell lennie, hogy bármelyik pillanatban megbízhatóan megvédje a kommu­nizmus Szovjetunióban folyó békés építését és teljesítse a többi szocia­lista országnak való segélynyújtás nemzetközi kötelességét. A szovjet fegyveres erőiknek min­denük megvan, ami szükséges, hogy sikeresen megoldják felelősségteljes feladatukat. El vannak látva a szük­séges mennyiségű termonukleáris fegyverrel és a legtökéletesebb to­vábbi eszközökkel: közeli- és közép­hatósugarú rakétákkal, interkonti­nentális rakétákkal. Akiknek az eszük a háborún jár, ne higgyék, hogy a távolság meg­menti őket. Nem! Ha az imperialis­ták háborút robbantanak ki, ez az imperializmus teljes szétzúzásával és pusztulásával végződik. Az emberi­ség egyszer s mindenkorra véget vet majd annak a rendszernek, amely hódító háborúkat szül. Elvtársak! A Szovjetunió kormánya figyelemmel követi az USA és NATO szövetségesei utóbbi időben végre­hajtott katonai intézkedéseit. Nem kerülhetik el figyelmünket olyan tények, mint a nyugati országok fegyveres erői létszámának növelé­se, s azok az intézkedések, melyek­kel lényegesen növelik az atombom­bát hordozó és állandóan a leve­gőben keringő stratégiai bombázó­gépek számát. Nyugat-Németország csapatait is a legkorszerűbb fegyve­rekkel látják el és növelik létszá­mukat. Kennedy amerikai elnök nemrégen a kongresszushoz intézett üzene­teiben úgynevezett „új cselekvési irányt" hirdetett. Ki akarják bő­víteni a stratégiai nukleáris raké­tafegyverek gyártási programját, fo­kozni akarják az összes fegyver­nemek harci készültségét. Kennedy elnök ezért javasolta, hogy az előző elnök által beterjesz­tett költségvetés-tervezettel szem­ben több mint 3 és % milliárd dol­lárral emeljék a katonai kiadáso­kat. Ez tehát azt jelenti, hogy az 1961—1962. költségvetési évben a katonai kiadások meghaladják az 53 milliárd dollárt. A Német Szövetségi Köztársaságban az idén 18 százalék­kal nőttek a katonai kiadások. Ang­liára, Franciaországra és más NATO országokra is jellemző a katonai cé­lú kiadások lényeges növekedése. fgy válaszolnak tehát a nyugati nagyhatalmak arra, hogy a Szovjet­unió már évek óta egyoldalúan csök­kenti fegyveres erőinek létszámát és katonai kiadásait. Helyes volna-e, ha ilyen, körül­mények között folytatnánk fegyve­res erőink létszámának egyoldalú csökkentését. A szovjet kormány, tekintettel a fennálló helyzetre, kénytelen volt utasítani a honvédelmi minisztériu­mot, hogy a rendelkezés visszavoná­sáig ideiglenesen ne csökkentse a fegyveres erők létszámát az 1961-re tervezett színvonalra. Mivel a NATO tagállamai növelték katonai költségvetéseiket, a szovjet kormány elhatározta, hogy az idén 3 milliárd 144 millió rubellel növeli honvédelmi kiadásait, így tehát a katonai célú kiadások 1961-ben 12 milliárd 399 millió rubelt tesznek ki. Elvtársak, bennünket rákényszerí­tettek ezeknek az intézkedéseknek megtételére. A mai körülmények tekintetbevételével látunk ezekhez az intézkedésekhez, mivel nem ha­nyagolhatjuk el a szovjet nép biz­tonságának érdekeit. Elvtársak! Szilárd meggyőződésünk, hogy a nemzetközi helyzet javulá­sával összefüggő számos halasztha­tatlan probléma megoldása jelentős mértékben a Szovjetunió és az Egye­sült Államok viszonyának megjavu­lásától függ. Természetesen tudjuk, hogy nem egyszerű feladat a szov­jet-amerikai viszony megjavítása. Csak akkor oldható meg, ha ezt mindkét fél óhajtani fogja és ezzel kapcsolatban gyakorlati lépéseket tesz. E szempontból érdekes Kennedy amerikai elnök kijelentése, melyet egy június 28-i sajtóértekezleten tett országaink békés gazdasági versenyéről. Ez az állásfoglalás tet­szik nekünk. Sokkal jobb, mint egy­re pusztftóbb fegyverfajták gyártá­sában versengeni. Mindenkor ezt állítottuk és ma is ez a vélemé­nyünk. Mi nyiitan beismerjük, hogy a gazdasági fejlődés színvonalát te­kintve a Szovjetunió még mindig elmarad az Egyesült Államok mö­gött. Hazánknak azonban kimerít­hetetlen erőforrásai vannak elma­radásának gyors leküzdésére, arra, hogy gazdagabb legyen az Egyesült Államoknál. A szovjet emberek meggyőződése, hogy nincs messze az az idő, ami- 1 kor a Szovjetunió valamennyi fő gazdasági mutatóban utoléri és meg­előzi az Amerikai Egyesült Államo­kat. Ez nem álomkép, hanem konkrét számításokra épülő reális terv. Természetesen nem fenyegetés­ként hangoztatjuk az Egyesült Álla­mok felé azt az óhajunkat, hogy gazdagabbak legyünk nála, hogy utolérjük az USÁ-t a gazdasági fej­lődésben. Ez csupán felhívás békés versenyre. Talán rossz ez? Hisz bár­ki győz e versenyben, mindkét or­szág népei nyernek vele, mivel a bé­kés alkotómunka értékeit fogják él­vezni. Kennedy elnök a sajtóértekezleten mondott beszédében elismerte, a szocialista rendszer lehetővé teszi, hogy a Szovjetunió utolérje az Egye­sült Államokat. Igaz, hogy szerinte ez sokkal később következik be, mint ahogy mi állítjuk. Ám kétségbe von­ja terveink reális voltát. Viszont a tények, maga az élet meggyőzően igazolják, hogy Kennedynek nincs igaza. Nem bocsátkozom vitába Kennedy úrral. Megemlégszem a puszta szá­mokkal. A Szovjetunió ipari össz­termelése 1960-ban az USA terme­lésének 60 százalékát képezte. Ná­lunk az ipari termelés átlagos évi növekedése a legutóbbi 16 év folya­mán 10,6 százalék volt. Ha a Szovjet­unió ipari termelése évente 10 szá­zalékkal fog növekedni, 1966-ban a jelenlegi amerikai színvonal 106, 1970-ben pedig 156 százalékát éri majd el. Az Egyesült Államok Ipari terme­lésének évente 4 és Vi százalékkal kellene növekednie, hogy 10 év alatt 56 százalékkal emelkedjék. Ám ha sikerül is az amerikaiaknak elérni a 4 és % százalékos évi növekedést — mint azt Kennedy úr óhajtotta, — 1970-ben úgyis utolérjük őket. Ha azonban az amerikaiak ipari termelése 2 százalékkal fog növeked­ni, mint általában a háború utáni években, akkor a Szovjetunió már 1967-ben megelőzi Amerikát. Ha az amerikai ipari termelés évente 3 szá­zalékkal fog növekedni, akkor 1968­ban előzzük meg az USÁ-t. Megközelítően hasonló adatokat sorolhatnék fel országaink mezőgaz­dasági fejlődésének távlatairól is. Persze, a gazdasági fejlődés jós­latai a legélesebb vitát keltik. Ami engem illet, én kétkedően fogadom Kennedy úrnak a választási kam­pány idején elhangzott nyilatkoza­tait, melyekben bírálta Eisenhowert az amerikai gazdaság lassú fejlődési üteméért. Megígérte, hogy az új kor­mány hivatalba lépésével egyidejűleg gazdasági fellendülés kezdődik az Egyesült Államokban és csökkenni fog a munkanélküliek száma. Roosevelt asszonnyal beszélgetve már akkor megjegyeztem, hogyha hatalomra jut a demokrata párt. és ha Kennedy úr lesz az elnök, akkor sem sikerül — véleményem szerint — többet elérnie a gazdaságban, mint amennyit az Eisenhower-kor­mány ért el.. Lényegében ez a helyzet. Nézzék meg, mi van a munkanélküliekkel. Tavaly októberben 3 és félmillió munkanélküli volt az Egyesült Álla­mokban. Nyolc hónap elteltével az idén júniusban nem csökkent, hanem 5 és félmillióra emelkedett a mun­kanélküliek száma. A tőkés rendszerben a gazdasági fejlődés nagyon kevéssé függ az el­nöktől. Minden kapitalista szabadon rendelkezik tőkéjével és belátása szerint dobálja ki a munkásokat az utcákra. Ilyenek a kapitalizmus törvényei. Drákói szigórúságú. de mégis ér­vényben levő törvények. A szocializ­musban per ysze nem érvényesülhet­nek. Vitatkozhatunk egyik vagy másik állam gazdasági fejlődésének előre­jelzéséről. Különféle feltevésekről beszélhetünk, a vita azonban nem adhat okot háborúra az egyes ál­lamok között. így hát, Kennedy úr, bízzuk a döntést a történelemre, hadd döntse el a történelem, kinek a jóslata he­lyes és ki téved. Az országok közti jó viszony ki­alakulásában döntő szerepük van a gazdasági, kulturális és egyéb kap­csolatoknak, és éppen ezeket igyek­szik ápolni a Szovjetunió. Elég jó kereskedelmi kapcsolataink vannak Angliával, Franciaországgal, Olaszor­szággal, Japánnal és Nyugat-Német­országgal. Ez a kereskedelem mind­két félre előnyös. Más országokkal is fejlődnek Á tiszteknek ésszerűen kell élniük adott jogaikkal, hogy fokozzák a harci felkészültséget, szilárdítsák a fegyelmet és a rendet az alakula­tokban és a hajókon. Szólás-mondás, hogy a katona! fe­gyelem a győzelem szülője. Megjegy­zendő, hogy a háborús tapasztalatok ezt teljesen igazolják. Az új tech-: nika és az új fegyvernemek nem­csak nem csökkentik, hanem ellen­kezőleg. rendkívül növelik a katonai fegyelem jelentőségét. Ma a tisztnek magas színvonalú ha­ditechnikai kiképzésben kell része­sülnie, széleskörű általános elméleti áttekintéssel kell rendelkeznie. Kö­telességeit csak akkor teljesítheti eredményesen, ha lépést tart a ka­tonai elmélet és gyakorlat fejlődé­sével. Elég, ha egy pillanatra önelé­gültség lesz úrrá rajta, és könnyen a lemaradók között találhatja magát. Tisztjeink fontos tulajdonsága le­gyen kritikai viszonyuk munkájuk eredményeihez, engesztelhetetlensé­gük a fogyatékosságokkal szemben, becsületességük és őszinteségük a párthoz és a néphez. A szovjet hadsereg ' mindenkor azért volt erős, mert tagjai öntu­datosak voltak, hívek voltak pártunk magasztos eszményeihez. A katonák magas színvonalú eszmei meggyőző­dése, elszántsága, hogy megvédik a szovjet hazát, népünket, a szocia­lizmus magasztos eszményeit — a tőkés államok hadseregeivel szem­ben hadseregünk óriási előnye. Továbbra is következetesen a mar­xizmus-leninizmus eszméinek szelle­mében, a szovjet hazafiság, a népek barátsága és a proletár nemzetkö­ziség szellemében kell nevelni ka­tonáinkat. A nagy Lenin vezetésével kiépült hadseregünk ereje abban rejlik, hogy elválaszthatatlanul egybeforrt a nép­pel. Valamennyi sikerét és győzel­mét a kommunista pártnak köszön­heti. A pártvezetés, a párt fárad­hatatlan gondoskodása a fegyveres erők szilárdításáról — ez a Szov­jetunió katonai építésének és vé­delmi képessége szilárdításának fő alapja. Katonai politikánk alapja a jövő­ben is a pártszervezetek szerepének és befolyásának növelése a hadse­regben és a haditengerészetben. A parancsnokok, a politikai dolgozók és az összes felettesek tevékeny­ségükben támaszkodjanak szilárdan a pártszervezetekre, naponta irá­nyítsák a kommunisták és komszo­molisták alkotóerejét és aktivitását a szovjet fegyveres erők harckész­ségének fokozására. Tisztjeink bonyolult és megtisztelő munkát végeznek. Teljes mértékben felelősek alárendeltjeikért, nevelé­sükért és kiképzésükért. A csapa­tok állandó harckészségének szük­ségessége szívós, kitartó munkát kö­vetel a parancsnokoktól és a poli­tikai dolgozóktól, valamint fegyve­res erőink többi tagjától. A nép fegyveres erőinek feladatává tette, hogy éberen őrizzék a kommuniz­mus felé biztos léptekkel előreha­ladó nagy szovjet hazánkat. Legye­nek méltók erre a nagy bizalomra! Drága elvtársak! Engedjék meg, hogy mégegyszer szívből jövő jó­kívánataimat tolmácsoljam önöknek abból az alkalomból, hogy befejez­ték tanulmányaikat a katonai aka­démiákon s további sikereket kí­vánjak önöknek a béke és szociális­ta hazánk biztonsága érdekében ki­fejtett nemes munkásságukban. kereskedelmi kapcsolataink. Nem ál­líthatjuk azonban ezt a szovjet-ame­rikai kereskedelemről. Tulajdonkép­pen nem állunk üzleti viszonyban az Egyesült Államokkal és ez mindkét országnak kárára van. Szeretném, ha jól megértenének. A szovjet-amerikai kereskedelem fejlesztésének hívei vagyunk, de nem azért, mintha nem tudnánk meglenni enélkül. A Szovjetunió nemcsak meg tud lenni e kereskedelem nélkül, hanem továbbra is gyorsan előre tud haladni, teljesítheti és túlteljesítheti kitűzött gazdasági terveit. Beszélhetünk-e a világ két leg­nagyobb hatalma viszonyának lénye­ges megjavulásáró! és a bizalom légkörének kialakulásáról, ha egyi­kük gazdasági megkülönböztető poli­tikát folytat a másikkal szemben? Természetesen nem. Ha az Egyesült Államok a józan észre hallgatna és lemondana az amerikai-szovjet ke­reskedelmi kapcsolatok mesterséges korlátozásának politikájáról, ezzel elősegítené a baráti kapcsolatok ki­alakítását és a világhelyzet javulá­sát. A szovjet politika a békés együtt­élés politikája, a gazdasági verseny politikája. Ezért mi azt mondjuk Kennedy elnöknek, de Gaulle tábor­noknak és Macmillan úrnak: Verse­nyezzünk ezen a téren. Ez lenne az ésszerű. Ha aláírnánk a német bé­keszerződést, kezet fognánk és ki­jelentenénk, hogy a gazdasági ver­senynek szenteljük minden erőfeszí­tésünket, az emberek megkönnyeb­bülve sóhajtanának fel szerte a vi­lágon. Ez további tárgyalások — az örök emberi vágy — a tartós világ­béke megteremtésének jó előjátéka lenne. Készek vagyunk így csele­kedni és kezet nyújtunk a nyugati nagyhatalmak kormányainak. * » » Elvtársak! A szovjet hadsereg sok dicső győzelmet aratott hazánk el­lenségein. Ma a világ leghaladóbb és legerősebb hadserege. A párt- és a nép érdehiéből az utóbbi években alapjában átalakítottuk a szovjet hadsereg, haditengerészet és légi­erő műszaki bázisát. Fegyveres erőinket továbbfejlesztjük és töké­letesítjük, a legkorszerűbb fegyve­rekkel látjuk el mindaddig, amíg et nfem fogadják az egyetemes le­szerelés tervét. Bármilyen tökéletes és erős le­gyen is a haditechnika, küldetését csak akkor tudja teljesíteni, ha esz­meileg edzett, hős, hazájukhoz ha­tártalanul hű katonák kezében van. A szovjet fegyveres erők felada­tainak teljesítéséért a felelősség mindenekelőtt tisztikádereinkre há­rul. A tiszteknek következetesen el kell sajátítaniuk a marxi-lenini el­méletet, hogy hivatásuk magaslatán álljanak. A szovjet tisztnek mindig és min­denütt példát kell mutatnia politikai fejlettségével, magas színvonalú er­kölcsével és katonai kötelességeinek pontos teljesítésével. A katonai szol­gálatban éppen úgy, mint minden más szakaszon fontos, hogy a pa­rancsnok erőskezű legyen, hogy fe­lette igényes legyen beosztottjaival szemben. Fontos, az oszthatatlan pa­rancsnoki jogkör elvének követke­zetes tiszteletben tartása. A pa­rancsnok a tömegek szervezője, ügyesen irányítania kell tudni az embereket a kitűzött célok eléré­séért. iiiiittiiiiiiiMniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Az Ural hegység rendkívUí gazdag természeti kincsekben. Az itt lelhető ne­mesfémek egyike a platina is. Bányászatát a legmodernebb gépi berendezéssel vég­zik. Elsősorban a villamos hajtású kotrógépet sorolhatjuk ide. (Foto: ČTK — TASZSZ felvétele) 3ÜJ SZÖ 2 * 1961. július 16.

Next

/
Oldalképek
Tartalom