Új Szó, 1961. július (14. évfolyam, 181-211.szám)

1961-07-01 / 181. szám, szombat

ÜJ SZÓ 7 * 1961. július I. Az olvadók érdekében Rimavská Sobotán, a város legforgalmasabb útvonalán egy sárga, emeletes épület viseli a „Járási Népkönyvtár" — felírást Az épület kívülről szerény, de bent, a szőnyegekkel, kényelmes karosszékekkel és csipkefüggönyökkel ellátott helyiségedben az ember elfelejti ezt a fogyatékosságot. Különösen, ha szemet végigfutnak a faíak melletti polcokon, ahol könyvek ezrei, tízezrei sorakoznak katonás rendben. Hogy mennyi könyv? Ezt a kérdést Miklová Zlata elvtársnőnek, a könyvtár vezetőjének tettem fel, aki ezeket válaszolta: — Jelenleg 24 ezer kötetünk van, — mondja Miklová elvtársnő. — Ez a szám azonban hétről hétre pövekszik, mivel évente mintegy 1500 kötettel gazdagodik könyvtárunk. — Hány magyar könyvvel rendelkezik a Rimavská Sobota-i járási népkönyvtár? — érdeklődöm. — Könyvállományunk egyharmada magyar nyelvű. Megfelelő menynyiségben vannak képviselve mai íróink, a klasszikusok és persze nem hiányzik a szakirodalom és a politikai sem. A könyvtár vezetőjétől azt is megtudom, hogy a téli hónapokban az olvasók, illetve a kölcsönzők száma megközelítette a négyezret havonta. Persze sokan olvassák a könyveket á helyszínen is. A könyvtár munkájának jelentős részét a vidéki könyvtárak feletti védnökség képezi. A járás' területén 155 könyvtár működik. Hiányosságként könyvelhető el, hogy a területi átszervezés után egyik-másik vidéki könyvtár munkája megtorpant. — Állandó kapcsolatot tartunk fenn a vidéki könyvtárakkal és igyekszünk munkájukat fellendíteni. Tanácsokkal látjuk el őket és ismertetjük velük a megjelenő könyvújdonsáqokat, — mondja Miklová elvtársnő. A járási népkönyvtár egyébként több intézkedést tett az olvasók számának emelése érdekében. így például az olvasóteremben egy különálló asztalra kirakják a legfrissebb művek borítólapjait s az olvasókat'tábla figyelmezteti az újdonságokra. Másik intézkedésük, hogy a legjobb olvasókat jutalomban részesítik. így például a legközelebbi időszakban kerül sor Macko Anna megjutalmazására, aki a legszorgalmasabb olvasók egyike. Ő nemcsak kikölcsönzi és elolvassa a könyveket, de a kölcsönzési napon az éppen ottlevő fiataloknak elmeséli egyik-másik haladó témájú kötet tartalmát, ezzel is serkentve a fiatalokat a mű elolvasására. — A könyvtár egyik legkomolyabb hiányossága, hogy még nem rendelkezünk katalógussal, — mondja Miklová elvtársnő. — Ezen a hiányosságon a legrövidebb időn belül szeretnénk segíteni; nemcsak a mi munkánk lenne könnyebb és pontősabb, de az olvasóknak is nagy segítséget nyújtanánk. Panasza is van a könyvtár vezetőjének. E? a panasz a „Slovenská kniha" helyi üzletére vonatkozik, ahonnan a könyvtár a legfrissebb műveket kapia. Miklová elvtársnö szerint nem kap megfelelő számú magyar kötetet. A Rimavská Sobota-i járási népkönyvtár vezetőinek nem közömbös az olvasók kívánsága, s mindent elkövetnek, hogy senki, aki a könyvtárba olvasnivalóért tér be, ne távozzék csalódva. Agócs Vilmos Boj von a szentekkel N

em mindennapi, sőt, mondhatni, egészen szokatlan eset foglalkoztatja a katolikus egyház legfőbb köreit, de magukat az egyszerű hívőket is. Nem kisebb dolog történt, mint az, hogy egy szentet, még hozzá egy csodatevő szentet töröltek nemcsak a csodatévő szentek névsorából, hanem kihúzták az egyszerű szentek névsorából is. Sót, mi több, mint jogtalan bitorlót kirakták a templomokból, nevét kihúzták a naptárból s róla és nevére ezentid gyermeket keresztelni nem lehet. Szent Filoména — mert így hívták, akiről szó van — tehát megszűnt szentnek lenni, sót egyszerűen megszűnt lenni. De hát most már beszéljük el azt is, mi történt ezzel a szegény Filoménával, miért vált méltatlanná arra, hogy helyet foglaljon a szentek és a csodatevő szentek között? Nem holmi bagatell esetről van szó, amit bizonyít az is, hogy a nyugati lapok már hónapok óta szenzációként tálalják és tárgyalják az esetet. Ami érthető is, hiszen Nyugaton és a keresztény világban is nem mindennapi eset, hogy valakit kizárnak a szentek közül. A történet pedig röviden a következő: Még a múlt század elején, 1802 május 25-én az egyik római katakomba sírkamrájában három márványlapon a következő feliratot találták: Lumena Pax Tecum Fi, ami sorrendbe rakva azt jelenti, hogy: Pax Tecum, Filumena — magyarul: Béke Veled Filoména. A sírkamrában pedig csont maradványokat és valami piros anyagot tartalmazó edényt találtak. Mindezek a dolgok elégnek bizonyultak ahhoz, hogy a római katolikus egyház kinyilvánítsa: megtalálták egy eddig ismeretlen vértanú és szent, — Szent Filoména földi maradványait. Semmi csodálatos nincs aztán abban, hogy Szent Filoména maradványait egy vállalkozó szellemű pap a Nápoly közelében lévő Mugnano del Cardinale nevíi kis városkába vitte át, ahol a szent csontjait egy díszes — mondhatnánk, szenthez illő — kazettában az oltáron helyezték el. Meg kell adni, Szent Filoména nem volt hálátlan a földi maradványaival szemben tanúsított figyelmes magatartásért, mert az alig néhány ezer lakosú Mugnanóból rövid időn belül messze földön híres búcsújáró hely lett, ahová évente mintegy 200 000 ember zarándokolt el, hogy felkeresse a szent ereklyét. Szent Filoména népszerűsítéséhez az egyház legfőbb méltóságai, maguk a pápák is hozzájárultak. 7X. Pius misét mondott Mugnanoban, XIII. Leo egy gazdagon díszített pásztorbotot adományozott a templomnak, és hasonló módon jártak el a többi pápák és főpapok is. Nem csoda aztán, hogy Szent Filoména és Mugnano népszerűsége páratlan méreteket öltött, annál is inkább, mert Filoména Mugnanoban, „csodákat" is müveit. A krónikák és szent Filoména életrajzírói feljegyezték, a szent több száz „csodát" művelt. Ahogy mondják, legutóbb 1951-ben egy portugál aszszony béna karját „gyógyította" meg a szent. Aztán — mint mondani szokás — beütött a „krach". Az egyik, erre illetékes vatikáni hivatal, a Rítusok Szent Kongregációja nemrég közölte, hogy a kutatások szerint az említett katakombában talált csontok nem Szent Filoménáé voltak, sőt, ilyen nevű szent sohasem létezett. Mindennek eredményeképpen pedig a fent említett szent hivatal azt ajánlotta, hogy Filoména szobrait, képeit mindenünnen távolítsák el, a róla elnevezett templomokat másról nevezzék el, gyerekeket pedig ilyen névre ne kereszteljenek. Ha bármily •> fájdalmas is, azért a Rítusok Szent Kongregációjának könnyű ilyen határozatot hozni. Nem ilyen könnyű azonban a dolga Mugnano városkának, a szent székhelyének, amely megélhetését annyira a szenttel kapcsolatos zarándoklásokra építette, hogy nemcsak a templomot, hanem az éttermet, a mészárszéket, sőt még az éjjeli mulatóhelyet is Szent Filoménáról keresztelte el. Mit csináljon, hogyan éljen meg a városka Szent Filoména nélkül? Fellebbeztek is a pápához, ám a pápa mindeddig még csak válaszra sem méltatta őket. Szó se róla, meglepő ami szegény Filoménával történt. De hát úgy kell neki, minek káderozzák a szenteket. Aki egyszer szent, hát az szent és vele kapcsolatban semmiféle bogaraszásnak helye nincs. Mert ha elkezdik a szenteket káderezni — mint Szent Filoména esete is bizonyltja — abból úgy sem sül ki semmi jó. Pedig Filoména igazán megérdemelné, hogy békében hagyják. Ugyanis a csodatevései . no, ez igazán érdekes. Mert most ezek a kérdések meredeznek az ember előtt: Ha Filoména egyszerűen nem volt, akkor kihez imádkoztak a zarándokok, ki volt az, aki a szegény földi halandó kérelmét továbbította a mennybélihez? Ha Filoména nem volt szent, akkor hogyan csinálhatott csodákat?-Vagy talán valami még sem stimmel egészen a szentek és csodáik körül ?! • • (-ky) Tervszerű kulturális munka a CHEMKO-ban Hazánk keleti részében, a humennéi Chemko nemzeti vállalatban pontos tervet állítottak össze a március 15-töl júliusig rendezendő kulturális akciókról. A rendezvények műsorában előadások, beszélgetések, fényképpályázaf és kulturális esték szerepeltek. Mikuláš Večerný tudósítónktól értesü'tünk e terv lelkiismeretes teljesítéséről. Az eddig lezajlott események közül említést érdemel „Az egészségügy fejlődése a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban az elmúlt 40 év folyamán" című előadás, továbbá egy beszélgetés pártunk alapító tagjaival és egy irodalmi műsor zeneszlnházzal. A rokytovi védnökségi EFSZ-ben az üzem kulturális brigádja színházi előadással aratott sikert. Ezenkívül kulturális fellépést rendeztek Papinban. Az üzem lakótelepén fúvószenekar hangversenyezett. A Chemko bábszínház-köre többszöri fellépésében Jozef Čapek egy meséjét adta elő. Májusban a CSKP megalapítását és harcát kiállításon szemléltették. A védnökség! EFSZ-ben mezőgazdasági témájú film került vetítésre. Az ü2em dolgozóinak gyermekei balettet adtak elő. Saját rendezvényeiken kívül még á „Lučebnik" folyóiratba. valamint az SZI.KP kerületi újságjába írásokat küldtek és a 40. évforduló tiszteletére rendezett kerületi akciókra biztosították i részvételt. Ilyen és hasonló módon a Chemko nemzeti vállalat dolgozói lelkesen kapcsolódtak be a CSKP megalapítása 40. évfordulójának megünneplése keretében az országszerte rendezett akciókba. (B. £-i A Tatrasvit nemzeti vállalat a Lopušna-vôlgyben pionír-tábort rendez. A központi- és négy további sátor már elkészült. Ezeken kívül rövidesen még két sátort állítanak fel Košicén megnyitották Szlovákia első amatőr-filmstúdióját. A stúdióban több mint 20 filmező tevékenykedik. A Kultúra és Pihenés Parkjának védnöksége alatt most fejezik be a „Három nemzedék találkozása" című filmet. Hasonló stúdiókat létesítenek a kelet-szlovákiai kerület valamennyi járásában. ? Štýbar Rudolf, Košice Francia művészek a Szovjetunióban Marié Bell, a világhírű francia színésznő teljes színtársulatával a Szovjetunióban szerepel. Hat előadást tartottak zsúfolt nézőtér előtt Leningrádban, majd sikeres szereplésüket Moszkvában folytatták. Műsorukban a francia klasszikusok, többek között Racine művei szerepelnek. Ugyancsak a Szovjetunióban töltik a nyár nagyobb felét M. Marceau és társulata, Colette Renard francia énekesnő, Michel Legrand és zenekara, valamint S. Francois zongoraművész. A művészek előadásokat tartanak Moszkva, Leningrád, Riga, Kijev és Tbiliszi hangversenydobogóin. Az amerikai televízió hatása az ifjúságra Az amerikai szenátusban most vizsgálják a televízió kihatását a fiatalkorú bűnözésekre. Rendkívül terhelő vallomást tett a szenátus előtt Ivan Tors televíziós rendező, aki kijelentette, hogy két nagyobb adóállomás — az NBC és a CBS — vezetősége felszólította, hogy műsorait több szexualitással és erőszakkal „fűszerezze" Ivan Tors a CBS televízióhálózatnál azért is szüntette be működését, mert megkövetelték tőle, hogy minél több erőszakos jelenetet szerepeltessen ifjúsági sorozatában. A fiatal operaénekesek nemzetközi versenye A napokban nyílt meg Szófiában a fiatal operaénekesek nemzetközi versenye. A szófiai operaházban ünnepi megnyitót rendeztek, amelyen Papazov művelődésügyi miniszter üdvözölte a zsűri tagjait és a nemzetközi verseny résztvevőit. á Tudunk szívből nevetni Tudunk szívből nevetni, őszintén, felszabadultan. Ezt láttuk néhány nappal ezelőtt a želiezovcei üzemi klubban, ahol a Želiezovcei Magyar Tannyelvű Középiskola tanulói nagy sikerrel mutatták be Molnár Ferenc örök szép regényének színpadi változatát a „Pálutcai fiúk"-at. Gerö János tanító mesteri kézzel hívta életre a regény alakjait, akik a hatvan éves múltból kilépve még ma is példákat mutatnak, Itt láthattuk a gyermeki lélek becsülettől áthatott nagyságát. Jelképe a kis Nemecsek, aki alakításával könnyeket csa't a nézők szemébe. Tudunk szívből nevetni, de jólesően utat tudunk engedni könynyeinknek is. S igy megkönnyebbülve, felszabadulva átadni magunkat a cselekménynek. A filmszerűen pergő eseményeket mély áhítattal figyelte a közönség és a magasszínvonalú előadást hatalmas tapssal jutalmazta. De ez a tapsvihar nemcsak jutalom volt, hanem egyúttal biztatás a jövőre nézve is. Mert reméljük, hogy ezen sikeres előadás csak .kezdet volt, Andriskin József >111 llll!! III llll IIIIIIIIIIIIIIIIIllllillllllllllilitllttfllllllllllllllllllllllllllllilllllllllül II lllll BABI MOSOLYA Itt ül velem szemben gyermekkorom legkedvesebb pajtása. Borsa Babi. Ülünk és beszélgetünk régi emlékekről és új élményekről, a láger nyomorúságáról, Oswiecimről és egyetlen öröméről, mai szép munkájáról. Babival együtt nőttünk tel. Jól emlékszem még. amikor Levicén a kis patakban, szegény jó nagymama teknőjében világgá akartunk menni. A dicstelen következményekre is emlékszem, amikor mindketten a patakba fordultunk, és az álnok teknő egyedül ment világgá, minket pedig szégyenszemre otthagyott a vízben. Arra is emlékszem, hogy Babi a szomszédék cseresznyefájának egyik ágára akadt, kétségbeesetten várva az életmentő létrát, és az elkerülhetetlen elnáspángolást. Hiába, szép közös emlékeink vannak Babival. Útjaink azután elváltak. Babi férjhez ment egy dunántúli kis faluba. Két édes kisgyeieke született. Csirkéket meg kislibákat nevelt. Szabad idejében a férjének segített, aki orvos volt. Múltak az évek, s a levelek egyre ritkábban érkeztek. Akkor is többnyire szomorú híreket hoztak. Azután 1944 június elején egy árva, szomorú, gyászos üzenet érkezett. „Mindnyájunkat elvittek a németek. Babi." Sokáig semmi hírt sem hallottam felőle. Arra gondoltam már, hogy elveszett azzal a sók millióval együtt a német koncentrációs táborok poklában. De amint később kiderült, Babi nem veszett el. Megmentette őt a mosolya. Még a mai napig is emlegeti... Azt hiszem. szebben Mona Lisa sem tudott mosolyogni. Babi ugyanis Oswiecimbe került. A sok veréstől, ( éhségtől a foglyok Ŕamar tönkrementek. A táborban elkezdték hát a „fürdetést". így nevezték ezt egymás között a foglyok. Akit a fasiszták egyszer fürdeni küldtek, az olyan tiszta lett, hogy soha többé semmiféle piszok nem ért hozzá. A valóságban a gázkamrát jelentette. Aki beteg és gyenge, az pusztuljon, — ez volt a jelszó. A foglyok ruhátlanul egyenként a bizottság el£ járultak. Alig egy pár erősebb úszta meg a nagy vizsgát. Babi születésétől fogva vékony, gyenge testalkatú volt. A nehéz munka, a sok nélkülözés, éhség és megaláztatás bizony nem nagyon táplálták vézna, törékeny testét. Most rá került a sor. Az alig 45 kilós kis teremtés tudta, hogy minden ezeken a döntő perceken múlik. Ő pedig élni akart, még egyszer látni akarta otthonát. Remegve lépett fel az összetákolt emelvényre. Szegény kis agyonhajszolt szíve reszketett a félelemtől, mégis az élniakarás diadalmaskodott. A bizottság elé lépett — ez az utolsó napom, gondolta — és elmosolyodott. Hirtelen hazagondolt, egykori otthonára, mosolygó gyerekeire, a hápogó kiskacsákra. A bizottság egy percre meghökkent. Ugyan, ki mosolygott eddig Oswieczimben ? Erre még nem volt példa. A bizottság egyik tagja közömbösen megjegyezte, hogy szép, egészséges fogai vannak. Még tud dolgozni, mehet, gyerünk tovább. És Babi megmenekült. SCHOELLER ZSUZSA Cséplés Ma kockavárat épít, nemsokára először lépi át az iskola kapuját. Andrásy Tibor rajza