Új Szó, 1961. július (14. évfolyam, 181-211.szám)

1961-07-01 / 181. szám, szombat

ÜJ SZÓ 7 * 1961. július I. Az olvadók érdekében Rimavská Sobotán, a város leg­forgalmasabb útvonalán egy sárga, emeletes épület viseli a „Járási Népkönyvtár" — felírást Az épület kívülről szerény, de bent, a sző­nyegekkel, kényelmes karosszékek­kel és csipkefüggönyökkel ellátott helyiségedben az ember elfelejti ezt a fogyatékosságot. Különösen, ha szemet végigfutnak a faíak mel­letti polcokon, ahol könyvek ezrei, tízezrei sorakoznak katonás rend­ben. Hogy mennyi könyv? Ezt a kérdést Miklová Zlata elvtársnő­nek, a könyvtár vezetőjének tet­tem fel, aki ezeket válaszolta: — Jelenleg 24 ezer kötetünk van, — mondja Miklová elvtársnő. — Ez a szám azonban hétről hétre pövekszik, mivel évente mintegy 1500 kötettel gazdagodik könyvtá­runk. — Hány magyar könyvvel rendel­kezik a Rimavská Sobota-i járási népkönyvtár? — érdeklődöm. — Könyvállományunk egyharma­da magyar nyelvű. Megfelelő meny­nyiségben vannak képviselve mai íróink, a klasszikusok és persze nem hiányzik a szakirodalom és a politikai sem. A könyvtár vezetőjétől azt is megtudom, hogy a téli hónapokban az olvasók, illetve a kölcsönzők száma megközelítette a négyezret havonta. Persze sokan olvassák a könyveket á helyszínen is. A könyvtár munkájának jelentős részét a vidéki könyvtárak feletti védnökség képezi. A járás' területén 155 könyvtár működik. Hiányosság­ként könyvelhető el, hogy a terü­leti átszervezés után egyik-másik vidéki könyvtár munkája megtor­pant. — Állandó kapcsolatot tartunk fenn a vidéki könyvtárakkal és igyekszünk munkájukat fellendí­teni. Tanácsokkal látjuk el őket és ismertetjük velük a megjelenő könyvújdonsáqokat, — mondja Mik­lová elvtársnő. A járási népkönyvtár egyébként több intézkedést tett az olvasók számának emelése érdekében. így például az olvasóteremben egy kü­lönálló asztalra kirakják a legfris­sebb művek borítólapjait s az ol­vasókat'tábla figyelmezteti az új­donságokra. Másik intézkedésük, hogy a legjobb olvasókat jutalom­ban részesítik. így például a leg­közelebbi időszakban kerül sor Macko Anna megjutalmazására, aki a legszorgalmasabb olvasók egyike. Ő nemcsak kikölcsönzi és elolvas­sa a könyveket, de a kölcsönzési napon az éppen ottlevő fiataloknak elmeséli egyik-másik haladó témá­jú kötet tartalmát, ezzel is ser­kentve a fiatalokat a mű elolvasá­sára. — A könyvtár egyik legkomo­lyabb hiányossága, hogy még nem rendelkezünk katalógussal, — mond­ja Miklová elvtársnő. — Ezen a hiányosságon a legrövidebb időn belül szeretnénk segíteni; nemcsak a mi munkánk lenne könnyebb és pontősabb, de az olvasóknak is nagy segítséget nyújtanánk. Panasza is van a könyvtár veze­tőjének. E? a panasz a „Slovenská kniha" helyi üzletére vonatkozik, ahonnan a könyvtár a legfrissebb műveket kapia. Miklová elvtársnö szerint nem kap megfelelő számú magyar kötetet. A Rimavská Sobo­ta-i járási népkönyvtár vezetőinek nem közömbös az olvasók kívánsá­ga, s mindent elkövetnek, hogy senki, aki a könyvtárba olvasniva­lóért tér be, ne távozzék csalódva. Agócs Vilmos Boj von a szentekkel N em mindennapi, sőt, mondhat­ni, egészen szokatlan eset fog­lalkoztatja a katolikus egyház legfőbb köreit, de magukat az egy­szerű hívőket is. Nem kisebb dolog történt, mint az, hogy egy szentet, még hozzá egy csodatevő szentet tö­röltek nemcsak a csodatévő szentek névsorából, hanem kihúzták az egy­szerű szentek névsorából is. Sót, mi több, mint jogtalan bitorlót kirakták a templomokból, nevét kihúzták a naptárból s róla és nevére ezentid gyermeket keresztelni nem lehet. Szent Filoména — mert így hívták, akiről szó van — tehát megszűnt szentnek lenni, sót egyszerűen meg­szűnt lenni. De hát most már beszéljük el azt is, mi történt ezzel a szegény Filomé­nával, miért vált méltatlanná arra, hogy helyet foglaljon a szentek és a csodatevő szentek között? Nem hol­mi bagatell esetről van szó, amit bi­zonyít az is, hogy a nyugati lapok már hónapok óta szenzációként tálal­ják és tárgyalják az esetet. Ami ért­hető is, hiszen Nyugaton és a keresz­tény világban is nem mindennapi eset, hogy valakit kizárnak a szentek kö­zül. A történet pedig röviden a követ­kező: Még a múlt század elején, 1802 május 25-én az egyik római katakom­ba sírkamrájában három márványla­pon a következő feliratot találták: Lumena Pax Tecum Fi, ami sorrendbe rakva azt jelenti, hogy: Pax Tecum, Filumena — magyarul: Béke Veled Filoména. A sírkamrában pedig csont ­maradványokat és valami piros anya­got tartalmazó edényt találtak. Mind­ezek a dolgok elégnek bizonyultak ahhoz, hogy a római katolikus egyház kinyilvánítsa: megtalálták egy eddig ismeretlen vértanú és szent, — Szent Filoména földi maradványait. Semmi csodálatos nincs aztán ab­ban, hogy Szent Filoména maradvá­nyait egy vállalkozó szellemű pap a Nápoly közelében lévő Mugnano del Cardinale nevíi kis városkába vitte át, ahol a szent csontjait egy díszes — mondhatnánk, szenthez illő — ka­zettában az oltáron helyezték el. Meg kell adni, Szent Filoména nem volt hálátlan a földi maradványaival szem­ben tanúsított figyelmes magatartá­sért, mert az alig néhány ezer lakosú Mugnanóból rövid időn belül messze földön híres búcsújáró hely lett, aho­vá évente mintegy 200 000 ember za­rándokolt el, hogy felkeresse a szent ereklyét. Szent Filoména népszerű­sítéséhez az egyház legfőbb méltósá­gai, maguk a pápák is hozzájárultak. 7X. Pius misét mondott Mugnanoban, XIII. Leo egy gazdagon díszített pász­torbotot adományozott a templomnak, és hasonló módon jártak el a többi pápák és főpapok is. Nem csoda aztán, hogy Szent Filoména és Mugnano népszerűsége páratlan méreteket öl­tött, annál is inkább, mert Filoména Mugnanoban, „csodákat" is müveit. A krónikák és szent Filoména életrajz­írói feljegyezték, a szent több száz „csodát" művelt. Ahogy mondják, legutóbb 1951-ben egy portugál asz­szony béna karját „gyógyította" meg a szent. Aztán — mint mondani szokás — beütött a „krach". Az egyik, erre ille­tékes vatikáni hivatal, a Rítusok Szent Kongregációja nemrég közölte, hogy a kutatások szerint az említett kata­kombában talált csontok nem Szent Filoménáé voltak, sőt, ilyen nevű szent sohasem létezett. Mindennek eredményeképpen pedig a fent emlí­tett szent hivatal azt ajánlotta, hogy Filoména szobrait, képeit minde­nünnen távolítsák el, a róla elnevezett templomokat másról nevezzék el, gye­rekeket pedig ilyen névre ne keresz­teljenek. Ha bármily •> fájdalmas is, azért a Rítusok Szent Kongregációjának könnyű ilyen határozatot hozni. Nem ilyen könnyű azonban a dolga Mug­nano városkának, a szent székhelyé­nek, amely megélhetését annyira a szenttel kapcsolatos zarándoklásokra építette, hogy nemcsak a templomot, hanem az éttermet, a mészárszéket, sőt még az éjjeli mulatóhelyet is Szent Filoménáról keresztelte el. Mit csináljon, hogyan éljen meg a város­ka Szent Filoména nélkül? Fellebbez­tek is a pápához, ám a pápa minded­dig még csak válaszra sem méltatta őket. Szó se róla, meglepő ami szegény Filoménával történt. De hát úgy kell neki, minek káderozzák a szenteket. Aki egyszer szent, hát az szent és vele kapcsolatban semmiféle bogara­szásnak helye nincs. Mert ha elkez­dik a szenteket káderezni — mint Szent Filoména esete is bizonyltja — abból úgy sem sül ki semmi jó. Pedig Filoména igazán megérdemelné, hogy békében hagyják. Ugyanis a csodate­vései . no, ez igazán érdekes. Mert most ezek a kérdések meredeznek az ember előtt: Ha Filoména egyszerűen nem volt, akkor kihez imádkoztak a zarándokok, ki volt az, aki a szegény földi halandó kérelmét továbbította a mennybélihez? Ha Filoména nem volt szent, akkor hogyan csinálhatott csodákat?-Vagy talán valami még sem stimmel egészen a szentek és csodáik körül ?! • • (-ky) Tervszerű kulturális munka a CHEMKO-ban Hazánk keleti részében, a humennéi Chemko nemzeti vállalatban pontos ter­vet állítottak össze a március 15-töl jú­liusig rendezendő kulturális akciókról. A rendezvények műsorában előadások, be­szélgetések, fényképpályázaf és kulturá­lis esték szerepeltek. Mikuláš Večerný tudósítónktól értesü'tünk e terv lelki­ismeretes teljesítéséről. Az eddig lezaj­lott események közül említést érdemel „Az egészségügy fejlődése a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban az elmúlt 40 év folyamán" című előadás, továbbá egy beszélgetés pártunk alapító tagjaival és egy irodalmi műsor zeneszlnházzal. A ro­kytovi védnökségi EFSZ-ben az üzem kulturális brigádja színházi előadással aratott sikert. Ezenkívül kulturális fellépést rendez­tek Papinban. Az üzem lakótelepén fú­vószenekar hangversenyezett. A Chemko bábszínház-köre többszöri fellépésében Jozef Čapek egy meséjét adta elő. Má­jusban a CSKP megalapítását és harcát kiállításon szemléltették. A védnökség! EFSZ-ben mezőgazdasági témájú film került vetítésre. Az ü2em dolgozóinak gyermekei balettet adtak elő. Saját rendezvényeiken kívül még á „Lučebnik" folyóiratba. valamint az SZI.KP kerületi újságjába írásokat küld­tek és a 40. évforduló tiszteletére ren­dezett kerületi akciókra biztosították i részvételt. Ilyen és hasonló módon a Chemko nem­zeti vállalat dolgozói lelkesen kapcso­lódtak be a CSKP megalapítása 40. év­fordulójának megünneplése keretében az országszerte rendezett akciókba. (B. £-i A Tatrasvit nemzeti vállalat a Lo­pušna-vôlgyben pionír-tábort ren­dez. A központi- és négy további sá­tor már elkészült. Ezeken kívül rövi­desen még két sátort állítanak fel Košicén megnyitották Szlovákia el­ső amatőr-filmstúdióját. A stúdióban több mint 20 filmező tevékenykedik. A Kultúra és Pihenés Parkjának védnöksége alatt most fejezik be a „Három nemzedék találkozása" című filmet. Hasonló stúdiókat létesítenek a kelet-szlovákiai kerület valamennyi járásában. ? Štýbar Rudolf, Košice Francia művészek a Szovjetunióban Marié Bell, a világhírű fran­cia színésznő teljes színtársu­latával a Szovjetunióban sze­repel. Hat előadást tartottak zsúfolt nézőtér előtt Lenin­grádban, majd sikeres szerep­lésüket Moszkvában folytatták. Műsorukban a francia klasszi­kusok, többek között Racine művei szerepelnek. Ugyancsak a Szovjetunióban töltik a nyár nagyobb felét M. Marceau és társulata, Co­lette Renard francia énekesnő, Michel Legrand és zenekara, valamint S. Francois zongora­művész. A művészek előadáso­kat tartanak Moszkva, Lenin­grád, Riga, Kijev és Tbiliszi hangversenydobogóin. Az amerikai televízió hatása az ifjúságra Az amerikai szenátusban most vizsgálják a televízió ki­hatását a fiatalkorú bűnözé­sekre. Rendkívül terhelő vallo­mást tett a szenátus előtt Ivan Tors televíziós rendező, aki kijelentette, hogy két nagyobb adóállomás — az NBC és a CBS — vezetősége felszólította, hogy műsorait több szexuali­tással és erőszakkal „fűszerez­ze" Ivan Tors a CBS televízió­hálózatnál azért is szüntette be működését, mert megköve­telték tőle, hogy minél több erőszakos jelenetet szerepel­tessen ifjúsági sorozatában. A fiatal operaénekesek nemzetközi versenye A napokban nyílt meg Szó­fiában a fiatal operaénekesek nemzetközi versenye. A szófiai operaházban ünnepi megnyitót rendeztek, amelyen Papazov művelődésügyi miniszter üd­vözölte a zsűri tagjait és a nemzetközi verseny résztve­vőit. á Tudunk szívből nevetni Tudunk szívből nevetni, őszin­tén, felszabadultan. Ezt láttuk né­hány nappal ezelőtt a želiezovcei üzemi klubban, ahol a Želiezovcei Magyar Tannyelvű Középiskola tanulói nagy sikerrel mutatták be Molnár Ferenc örök szép regényé­nek színpadi változatát a „Pál­utcai fiúk"-at. Gerö János tanító mesteri kéz­zel hívta életre a regény alakjait, akik a hatvan éves múltból ki­lépve még ma is példákat mutat­nak, Itt láthattuk a gyermeki lélek becsülettől áthatott nagyságát. Jel­képe a kis Nemecsek, aki alakítá­sával könnyeket csa't a nézők szemébe. Tudunk szívből nevetni, de jól­esően utat tudunk engedni köny­nyeinknek is. S igy megkönnyeb­bülve, felszabadulva átadni ma­gunkat a cselekménynek. A film­szerűen pergő eseményeket mély áhítattal figyelte a közönség és a magasszínvonalú előadást hatal­mas tapssal jutalmazta. De ez a tapsvihar nemcsak jutalom volt, hanem egyúttal biztatás a jövőre nézve is. Mert reméljük, hogy ezen sikeres előadás csak .kezdet volt, Andriskin József >111 llll!! III llll IIIIIIIIIIIIIIIIIllllillllllllllilitllttfllllllllllllllllllllllllllllilllllllllül II lllll BABI MOSOLYA Itt ül velem szemben gyermekkorom legked­vesebb pajtása. Borsa Babi. Ülünk és beszél­getünk régi emlékek­ről és új élményekről, a láger nyomorúságáról, Oswiecimről és egyet­len öröméről, mai szép munkájáról. Babival együtt nőt­tünk tel. Jól emlékszem még. amikor Levicén a kis patakban, szegény jó nagymama teknőjé­ben világgá akartunk menni. A dicstelen kö­vetkezményekre is em­lékszem, amikor mind­ketten a patakba for­dultunk, és az álnok teknő egyedül ment vi­lággá, minket pedig szégyenszemre ottha­gyott a vízben. Arra is emlékszem, hogy Babi a szomszédék cseresz­nyefájának egyik ágá­ra akadt, kétségbe­esetten várva az élet­mentő létrát, és az el­kerülhetetlen elnáspán­golást. Hiába, szép közös emlékeink vannak Ba­bival. Útjaink azután elváltak. Babi férjhez ment egy dunántúli kis faluba. Két édes kis­gyeieke született. Csir­kéket meg kislibákat nevelt. Szabad idejében a férjének segített, aki orvos volt. Múltak az évek, s a levelek egyre ritkábban érkeztek. Ak­kor is többnyire szo­morú híreket hoztak. Azután 1944 június ele­jén egy árva, szomorú, gyászos üzenet érke­zett. „Mindnyájunkat elvittek a németek. Ba­bi." Sokáig semmi hírt sem hallottam felőle. Arra gondoltam már, hogy elveszett azzal a sók millióval együtt a német koncentrációs táborok poklában. De amint később kiderült, Babi nem veszett el. Megmentette őt a mo­solya. Még a mai napig is emlegeti... Azt hi­szem. szebben Mona Lisa sem tudott moso­lyogni. Babi ugyanis Oswie­cimbe került. A sok veréstől, ( éhségtől a foglyok Ŕamar tönkre­mentek. A táborban el­kezdték hát a „fürde­tést". így nevezték ezt egymás között a fog­lyok. Akit a fasiszták egyszer fürdeni küld­tek, az olyan tiszta lett, hogy soha többé semmiféle piszok nem ért hozzá. A valóság­ban a gázkamrát jelen­tette. Aki beteg és gyenge, az pusztuljon, — ez volt a jelszó. A foglyok ruhátlanul egyenként a bizottság el£ járultak. Alig egy pár erősebb úszta meg a nagy vizsgát. Babi születésétől fogva vé­kony, gyenge testalkatú volt. A nehéz munka, a sok nélkülözés, éhség és megaláztatás bizony nem nagyon táplálták vézna, törékeny testét. Most rá került a sor. Az alig 45 kilós kis teremtés tudta, hogy minden ezeken a döntő perceken múlik. Ő pe­dig élni akart, még egyszer látni akarta otthonát. Remegve lé­pett fel az összetákolt emelvényre. Szegény kis agyonhajszolt szíve reszketett a félelem­től, mégis az élniakarás diadalmaskodott. A bi­zottság elé lépett — ez az utolsó napom, gondolta — és elmo­solyodott. Hirtelen ha­zagondolt, egykori ott­honára, mosolygó gye­rekeire, a hápogó kis­kacsákra. A bizottság egy percre meghök­kent. Ugyan, ki mo­solygott eddig Oswie­czimben ? Erre még nem volt példa. A bizottság egyik tagja közömbö­sen megjegyezte, hogy szép, egészséges fogai vannak. Még tud dol­gozni, mehet, gyerünk tovább. És Babi megmene­kült. SCHOELLER ZSUZSA Cséplés Ma kockavárat épít, nemsokára először lépi át az iskola kapuját. Andrásy Tibor rajza

Next

/
Oldalképek
Tartalom