Új Szó, 1961. július (14. évfolyam, 181-211.szám)

1961-07-08 / 188. szám, szombat

Korunk sürgető követelménye: az általános és teljes leszerelés domású, hogy kevesebb kísérleti robbantást hajtott végre-, mint az USA és Anglia. Ml volt az USA és Anglia kormányának válasza? Kísérleti atombombarobbantások újabb, rendkívül Intenzív sorozatával válaszoltak. A Szovjetunió azonban tovább folytatta kitűzött irányvonalát a nukleáris kísérletek általános és azonnali beszüntetésének elérésére. A szovjet kormány 1959-ben úgy határozott, hogy ha a nyugati nagyhatalmak nem végeznek robbantásokat, a Szovjetunió sem újítja fel a kísérleteket. A Szovjetunió szigorúan betartotta kötelezettségét, bár Franciaország — az USA és Anglia NATO-szövetségese — rendszeres nukleáris kísérleteket végez. A három nagyhatalom genfi értekezletét is a Szovjetunió fáradhatatlan erőfeszítésére hívták össze. A genfi tárgyalások lefolyását is mindenekelőtt úgy jellemezhetjük, hogy a Szovjetunió rendszeres erőfeszítést tett a kölcsönösen elfogadható megoldás elérésére, ami lehetővé tenné az összes atomfegyverkísérletek betiltását. Mint tudjuk, a szovjet kormány a megegyezés érdekében az USA és Anglia számos javaslatát elfogadta a készülő szerződéstervezet legfontosabb pontjaiban. Ha sikerült bizonyos haladást elérni a genfi értekezleten, akkor ez mindenekelőtt a Szovjetunió jóakaratának és őszinte törekvésének az eredménye, mert azt akarja, hogy a kérdés átjusson a holtponton. Milyen álláspontra helyezkedett az USA és a többi nagyhatalom kormánya? Különféle kiagyalt ürügyekkel fékezték e kérdés megoldását. Elvégre mindenki tudja, hogy éppen a nyugati nagyhatalmak, elsősorban az USA kormánya hosszú Idő óta ellenezték az atomt'egyverklsérletek beszüntetéséről folytatandó tárgyalást. Ha a tények fényében, s nem hamis megvilágításban akarjuk látni a genfi értekezletet — az amerikai kormány törekvései ellenére —, akkor a megfigyelő, akiben csak egy szemernyi objektivitás van, tisztában van vele, hogy az Amerikai Egyesült Államok tulajdonképpen arra törekedett a genfi értekezleten, hogy megakadályozza az atomfegyverkSsérletek beszüntetéséről ázóló szerződés kidolgozását. Sok tény bizonyítja, bogy ha az USA és Anglia álláspontjával nem törekedett volna az értekezlet meghiúsítására, a genfi konferencia már régen befejeződhetett volna, az egyezményt pedig már aláírhatták volna. Kedvező helyzet jött létre például 1958-ban az USA, Anglia, a Szovjetunió és más országok szakértői tanácskozása után, melyen tüzetesen megvizsgálták az atomrobbantások észlelésének módszereit s egyöntetűen javaslatokat dolgoztak ki az atom- és hidrogénfegyverkísérletek beszüntetésének ellenőrzésére. Akkor csak arról volt szó, hogy a tárgyaláson részt vett és a javaslatokat jóváhagyott kormányok ennek alapján gyorsan megkössék a szerződést az összes nukleáris fegyverkísérletek beszüntetéséről. v A Szovjetunió, az USA és Anglia képviselőinek Genfben megkezdődött értekezletén elfogadták a kísérletek beszüntetéséről szóló szerződéstervezet számos cikkelyét. Ez azonban bizonyára komoly aggodalmakat keltett az USA bizonyos köreiben, melyek a nukleáris fegyverkísérletek betiltásának a puszta távlatától is rettegtek és rettegnek. Különben Ismert tény, hogy az amerikai kormány meghátrált és megkísérelte a tudományos szakértők általa már jóváhagyott javaslatainak felülvizsgálását, illetve lényegében ezek elutasítását. Az USA kormánya nagy erőfeszítést tett e javaslatok diszkreditáiására. Képviselői elsősorban azzal operáltak, hogy a földalatti robbantások ellenőrzésének rendszere, melyet a szakértők 1958-ban dolgoztak kij állítólag nem eléggé tökéletes. E koholt érv alapján az USA előbb azt követelte, hogy vegyék,ki a szerződésből a földalatti atomfegyverrobbantások betiltására vonatkozó cikkelyeket. Amikor a Szovjetunió határozott ellenvetésébe ütközött, javaslatot nyújtott be, melyben ajánlja, hagyják ki a szerződésből a megszabott limiten aluli földalatti atomkísérletek kérdését. Az amerikai küldöttek azzal indokolták követeléseiket, hogy a szakértők által kidolgozott ellenőrzési rendszer állítólag tökéletlen és nem lehet benne megbízni. Pedig a javaslatot kidolgozó tudományos szakértők véleménye szerint ma már megállapítható, mikor szegik meg az államok a kísérletek beszüntetéséről szóló szerződést, tehát szavatolható a kötelezettségek teljesítése. Az ellenőrzési rendszert még akkor sem lehetne akadálynak tekinteni a megegyezés útján, ha bizonyos mértékben tökéletlen volna, mivel a tudomány és a technika fejlődésével egyidejűleg egyre tökéletesebb műszereket állítanak elő, tehát az ellenőrzési rendszer Is javulni fog. Ezért tartalmazza a szerződéstervezet már jóváhagyott része azt a cikkelyt, hogy az ellenőrző szervezetek két évvel a szerződés életbelépése után, majd minden további évben az újabb tapasztalatok és a tudományos haladás tekintetbe vételével megjavíthatják az ellenőrzési rendszert. Az USA kormánya következetesen mellőzi ezt a kötelező cikkelyt, melyet hosszas erőfeszítések után végre elfogadtak. Azzal, hogy az ellenőrzés módszerelnek műszaki tökéletlenségére hivatkozik, újra elárulja, hogy az USA-nak nem érdeke a becsületes megegyezés egy olyan szerN ződés kérdésében, mely örökre vévetne a nukleáris kísérleteknek, hogy különféle kibúvókat keres a szerződés megkerülésére, hogy a szerződés értéktelen, fölösleges papírdarabbá váljék. Talán nem ezt bizonyítja az a tény, hogy az Egyesült Államok ilyen szerződés kikényszerítése kedvéért azt követeli, hogy csak három évre tűzzék ki a kis robbanóerejű földalatti atombombakísérletek félbeszakítását? Ml értelme lenne akkor a moratóriumról szóló egyezménynek, melyet maga az Egyesült Államok javasol? Ez a valóságban oda vezetne, hogy ellenőrzés alá helyeznék a Szovjetunió területét, az Amerikai Egyesült Államok pedig a három év elteltével bárminő ürüggyel felújíthatná atomfegyverkísérleteit. Elvégre mindenki tisztában van vele, hogy a nukleáris kísérletek beszüntetésének ellenőrzése e körülmények között nem volna más, mint kémadatok gyűjtése. Ez tehát azt jelenti, hogy az USA már a földalatti robbantások kérdésében elfoglalt álláspontjával lehetetlenné teszi a megegyezést. De nem ez az egyetlen kérdés, melyben az USA kormánya kimutatta, hogy nem hajlandó szerződést kötni. Az USA kormánya jegyzékében propagálni akarja a2 amerikai küldöttségnek a genfi értekezleten az utóbbi időben előterjesztett javaslatait. Ugyanakkor teljesen elhallgatja, hogy a fő kérdésben, a tárgyaló felek teljes egyenjogúsága elismerésének, az egyenjogú ellenőrzési feltételek biztosításának kérdésében nem változott az amerikai kormány álláspontja, pedig enélkül elképzelhetetlen a megegyezés. Ha komolyan kezeljük a szerződés megkötését, akkor mindenekelőtt el kell hárítani az útból az akadályokat, mert csak akkor juthat ki a zsákutcából a genfi értekezlet, csak igy egyengethető a megegyezés útja. Ezzel kapcsolatban nem hagyhatjuk figyelmen kívül az USA kormányának a szovjet kormányjavaslatokkal szemben tett ellenvetéseit. A szovjet kormány ugyanis javasolta, hogy az ellenőrző szervezet élén ne egy ember, adminisztrátor, hanem a három főállamcsoport: a szocialista államok, a nyugati katonai tömbökhöz tartozó kapitalista államok és a semleges államok egyenjogú képviselőiből alakult adminisztratív tanács álljon. Amikor a szovjet kormány az adminisztratív tanács megalakítását javasolta, a jelenlegi nemzetközi élet reális tényeiből, annak szükségességéből indult ki, hogy egyenjogú feltételeket kell biztosítani és meg kell akadályozni a hatalommal való viszszaélést az ellenőrző szervben, meg kell akadályozni, hogy csorba essék a szerződés tagállamainak biztonságán. Az USA kormánya június 17-i jegyzékében azt is elismeri, hogy az ellenőrzési rendszert úqv kell kiépíteni, hogy „a szerződés egyetlen résztvevője és az ellenőrzési rendszerben egyetlen személy se árthasson a másik fél érdekeinek, ne élhessen vissza az egyezményből eredő hatalmával". Az USA kormánya azonban ellentmond önmagának, amikor ahhoz ragaszkodik, hogy az ellenőrző szervben egy személy kezébe helyezzék a végrehajtó hatalmat. Hisz a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy nincs olyan személy, mely elfogulatlanul értékelne bizonyos nemzetközi eseményeket, elfogulatlan lenne egyik vagy másik társadalmi rendszer iránt. Ez nem csoda, mert egy ember sem élhet a társadalomban úgy, hogy ne befolyásolná valamelyik ideológia, ne befolyásolná a társadalom különböző csoportjainak kölcsönös viszonya. Éppen ezért, ha vannak is semleges országok, semleges személy nem létezik és nem is létezhetik. Példákért, méghozzá nagyon tanulságos példákért nem kell messzire menni. Kongó tragédiája megmutatta az egész világnak, milyen veszélyes dolog egy személyre bízni a felelősségteljes döntéseket. Csak a politikai vakok nem látják, hogy a gyarmattartók éppen a semleges személyként fellépő Hammarskjöld segítségével követték el barbár gaztetteiket Kongó földjén. Éppen Hammarskjöld volt 32, aki a gyarmattartók érdekében a szó szoros értelmében feje tetejére állította a Biztonsági Tanács határozatait, melyeknek célja Kongó nemzeti függetlenségének védelme volt. A gyarmattartók Hammarskjöld és az általuk beültetett ENSZ tisztviselők kezével fojtogatják a 1 jngói felszabadító erőket, harcolnak a kongói hazafiak ellen. Semleges emberként visetkedľ: vajon Haaimarskjöld, amikor gúnyt üz az alapvető igazságosságból, mivel védelme alá veszi Kongó lélkes függetlenségi harcosának, Patrice Lumumbának gyilkosait ? Bizony nem. Hammarskjöld sem Kongó kérdésében, sem más nemzetközi ügyekben nem somleges, bár a semleges Svédországot képviseli. A valóságban csak egy államcsoport, és pedig a tőkés államok politikáját valósította és valósítja meg. Lám, mindezek után az USA kormánya olyan embert, mint Hammarskjöld, akar erőnek erejével bejuttatni az adminisztrátóri tisztségbe abban a szervben, melynek a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetését kell ellenőriznie. Magától értetődik, hogy a békét nagyrabecsülő egyetlen állam sem akarja, hogy megismétlődjenek tapasztalatai egy másik Hammarskjölddel, még hozzá olyan kérdésekben, melyek a népek legfőbb érdekeibe, biztonságuk érdekeibe vágnak. Hogyan rekeszthetők ki az ellenőrző szervből az olyan egyoldalú akciók, melyek ártanának a szerződés egyes tagállamai törvényes érdekeinek? Ezt a kérdést tette fel a szovjet kormány és a probléma általános tanulmányozása után arra az egyöntetű következtetésre jutott, hogy csak a három fő államcsoport egyenjogú képviselőiből összetevődő végrehajtó szerv biztosíthatja az államok kötelezettségei teljesítésének igazságos és objektív ellenőrzését. Az USA kormánya ellenvetéseket tesz a három fő államcsoport képviselőinek az ellenőrző szervezet fő végrehajtó szervében megvalósuló egyenjogú együttműködése ellen és újra azt állítja, hogy az ilyen együttműködés állítólag megbénítaná a szerv tevékenységét és a valóságban a vétójog bevezetésével érne fel. Ha már a vétójogról beszélünk, akkor meg kell mondanunk, hogy éppen az USA kormánya akar vétójoggal felruházni egy személyt — az adminisztrátort. A valóságban az -USA azt akarja, hogy az ellenőrző szerv élén álló személy maga döntsön arról, hogy bizonyos jelenség, melynek tisztázását az egyik tagállam követeli, a felügyelet tárgyát képezze-e vagy sem. Előfordul olyan helyzet, amikor az adminisztrátornak valóságban vétójoga lesz, mely nemcsak a/t teszi lehetővé, hogy fékezze a felügyeletet, ott, ahol szükséges volna, hanem azt is, hogy egyáltalán ne engedje meg a felügyeletet. Mivel az adminisztrátor nem lehet semleges, nem lehet bízni benne, hogy döntései objektívak lesznek. Az az állam, amelynek érdekeit az adminisztrátor törvényellenesen megcsorbítja, természetesen nem fog egyetérteni követeléseivel. Ez viszont megbénítja az ellenőrzést, mely nem lesz hatékony. Ezért felmerül az a jogos kérdés, ki az, aki tényleg ragaszkodik a vétőjog bevezetéséhez és tehetetlen ellenőrző szerv létrehozásához? A 'Szovjetunió-e, amely egyenjogú tagokból álló háromtagú adminisztratív tanács létrehozását javasolja, vagy az USA, mely követeli, hogy egy személy alá tartozzék az ellenőrzőszerv, amely tervei szerint a nyugati hatalmak eszköze lehet? Az elmondottak fényében szemmellátható, hogy éppen az USA kormánya törekszik olyan szerv létrehozására, melyben egyoldalú előnyöket élvezne az Egyesült Államok, melyben érvényesülne a vétójog, amelyet az egyik államcsoport embere érvényesítene, már pedig - mint a tapasztalatok igazolták — ennek az államcsoportnak az akciói még az ENSZ keretében is összeegyeztethetetlenek a nemzetközi törvényességgel. A Szovjetunió álláspontja teljes mértékben kizárja az önkényes eljárás lehetőségét a felügyelet gyakorlásában. A kiküldött felügyeletek évi kvótájára tett szovjet javaslatok 1 • * x v

1 gadott kvóták keretében a másik fél kérésére küldik ki a felügyelőcsoportot és senki — sem az ellenőrző bizottság, sem az adminisztratív tanács vagy az ellenőrző szervezet bármely más tagja - nem gátolhatja meg az államok felügyeleti jogának gyakorlását a kvóta keretében, ha a műszerek objektív adatai gyanús jelenségről tanúskodnak. A szovjet kormány és elnöke, Nyikita Szergejevics Hruscsov nemegyszer kijelentette, hogy a Szovjetunió nem követelt és nem követel magának kivételes helyzetet, vagy uralmat az ellenőrző szervben. A Szovjetunió a többi szerződő felet ;s megillető egyenlő jogokat követel magának. Az USA kormánya jegyzékében megállapítja, hogy az USA úgyszólván három éven át erre vonatkozó nemzetközi egyezmény nélkül „kockáztatta" a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetését és hogy a végtelenségig „nem kockáztathat". Ha így állítják fel a Eerdést, akkor meg kell mondanunk, hogy nem az USA, hanem a Szovjetunió kockáztat. Nagyon is ismert tény. hogy míg a Szovjetunió nem végez kísérleti nukleáris robbantásokat, az USA NATO-beli szövetségese, Franciaország nukleáris fegyverkísérleteket végez, tehát a katonai tömbben vele szövetséges USA érdekében is tökéletesítheti e fegyvert. A kérdés alapvető megoldása, mely biztosítja az új világháború erihárítását, az általános és teljes leszerelés. Mi, amikor az egyoldalú katonai előnyökre törekvő nyugati hatalmak zsákutcába juttatták a kísérletek beszüntetéséről folytatott tárgyalásokat, a jelenlegi helyzetből kivezető utat az általános és teljes leszerelés, valamint a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetése kérdésének kölcsönösen összefüggő megoldásában kell keresni. E megoldás előnyei abban rejlenek, hogy megszűnnek azok a fő akadályok, amelyeket a nyugati hatalmak ma a ^háromtagú adminisztratív tanács létesítésére tett szovjet javaslatban látnak. Ha a nyugati hatalmak elfogadják az általános és teljes leszerelés javaslatát, a szovjet kormány hajlandó lesz feltétel nélkül elfogadni a nyugati hatalmak valamennyi ellenőrzési javaslatát, amint ezt Nyikita Szergejevics Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke is hangoztatta az ENSZ közgyűlésének ülésszakán. Az USA kormánya ellenzi a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetésének s az általános és teljes leszerelés kérdésének kölcsönösen öszszefüggő megoldását és azt a látszatot kelti, mintha nem venné észre, hogy a Szovjetunió az általános és teljes leszerelés feltételei mellett egyetért az ellenőrzésnek a nyugati hatalmak részéről javasolt formáival. Az amerikai kormánynak a június 17-1 jegyzékében tartalmazott azon állítása is figyelmetkeltő, hogy a két kérdés egyidejű megtárgyalása esetén a végtelenségig elodáznák a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetéséről szóló egyezményt, hogy mindent „elölről kellene kezdeni". F. szavakból szükségszerűen az küvetkej zik, hogy az USA és nyugati katonai szö' vetségesei a végtelenségig akarják el1 odázni az általános és teljes leszerelésj röl szóló szerződés megkötését és ezért j nagy felelősséget vállalnak az összes következményekért. A szovjet kormány nem érthet egyet azzal, hogy az általános és teljes leszerelésről folyó tárgyaláson mindent elölről kell kezdeni. Hisz már csaknem két év telt el azóta, hogy a Szovjetunió benyújtotta az általános és teljes leszerelés iránti javaslatait. A leszerelési tízes bizottság tavaly hónapokon át tüzetesen megvitatta ezt a problémát. A szovjet kormány remélte, hogy az USA új kormánya e kérdésben felülvizsgálja az Eisenhower-kormány politikáját, azt a politikát, melyet más jelzővel, mint „obstruktív", nem illethet. Az Egyesült Államok jegyzékében tartalmazott nyilatkozat, valamint a további tények fényében azonban be kell Ismerni, hogy remenyei eddig nem váltak valóra. A szovjet kormány szeretné remélni, hogy a két nagyhatalom — a Szovjetunió és az USA szót ért majd a leszerelés kérdésében. Az általános és teljes leszerelés most sürgető történelmi szükségszerűséggé, a tartós világbéke leghelyesebb útjává vált. Bár a kísérletek beszüntetésének kérdése Igen nagy jelentőségű, s e kérdésben a megegyezés fontos lépés lenne a leszerelés megvalósítására, világosan látnunk kell, hogy a nukleáris kísérletek puszta beszüntetése nem tudná elhárítani az atomháború veszélyét és felszámolni a lázas fegyverkezést. Meg kell valósítani az általános és teljes leszerelést annak a nagy feladatnak a megoldására, hogy megszabadítsuk az emberiséget a háborúktól és a fegyverkezés terhétől. Teljesen fel kell számolni és meg kell semmisíteni az államok hadigépezetét. A szovjet kormány egyetért azzal, hogy a nukleáris fegyverkísérletek betiltásáról folyó tárgyalás eredményes befejezése elősegítené a haladást a további leszerelési intézkedések terén. Ezért erejétől telhetően mindent megtett és megtesz e feladat megvalósítására. A június 17-1 jegyzékből azonban az tűnik ki, hogy az USA kormánya most az általános és teljes leszerelés sokkal szélesebb és fontosabb problémája megoldásúnak előzetes feltételeként akarja kezelni a genfi háromhatalmi értekezletet, mely csak a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetését érinti. Az Egyesült Államok kormánya tehát egyrészt igen nagy erőfeszítést tett, hogy zsákutcába vezesse a genfi értekezletet, másrészt pedig ma a genfi tárgyalások eredményétől teszi függővé a leszerelési tárgyalások sorsát. Ez nagyon furcsa logika. Csupán azok malmára hajtja a vizet, akik ily módon akarják aláásni az általános és teljes-leszerelésről, valamint a nukleáris kísérletek beszüntetésétol folyó tárgyalást. Sajnálatraméltó, hogy az USA kormánya jónak látja, hogy a jegyzékben a Szovjetunió társadalmi rendszere elleni támadások síkos útját kövesse. Mi ez? A kommunizmussal szembeni gyűlölet megnyilvánulása-e, vagy pedig kísérlet, hogy a leszerelés kérdésében eltereljék a figyelmet az USA gyenge pozícióiról? A szovjet kormány nem szándékozik vitába bocsátkozni az USA kormányával arról, melyik társadalom „nyilt" és melyik „zárt", a szocialista-e vagy a tőkés társadalom? A szovjet kormány abból indul ki, hogy ha szabad utat engedünk az érzelmeknek, melyeket minden egyes tárgyaló fél a másik fél társaduimi rendszerével szemben táplál a leszerelés, a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetése és általában az államok közötti viszony bármelyik kérdésének megvitatása során, be kell látni, hogy eleve kizárt a megegyezés alapja. A szovjet kormánynak mindenkor ez volt a nézete és ezt tartja egyedül helyesnek. Mivel azonban az USA kormánya érintette ezt a kérdést, helyénvaló, hogy nyomatékosan kijelentsük: a szovjet társadalom valóban szilárdan és biztosan zárva van a nép vérén és verejtéken élősködő kizsákmányolók és hódítók tevékenysége előtt, zárva van azok előtt, akik ellenségei a Szovjetunió társadalmi és államrendszerének. Ám korlátlan lehetőségeket nyújt a dolgozók szükségleteinek és vágyainak kielégítésére. A Szovjetunióban a dolgozókat illeti a teljes hatalom, ők munkájuk eredményeinek korlátlan ural. De ki előtt van nyitva az amerikai társadalom? Csak a kizsákmányolók, a monopóliumok maroknyi csoportja elótt, akik vagy amelyek korlátlanul érdekeik szolgálatába állítják az állam egész erejét. Demokráciára bárki más oktathatja a szovjet népet, csak olyan ország kormánya nem, melynek rendszere embernek ember általi kegyetlen kizsákmányolására épült. Ha helyesek azok az állítások, melyeket az amerikai vezetők oly elószereteftel ismételnek, hogy az USÁ-ban minden titokhoz hozzáférhet a nyilvánosság, hogy a kormány és a többi hivatalok minden lépéséről tájékoztatják a közvéleményt, hogyan válaszol akkor az USA kormányi például a következő kérdésekre: Tudott-e az amerikai nép, vagy egy olyan felső szerv, amilyen a kongresszus, az U-2 amerikai repülőgépek kihívó jellegű berepüléseiről a Szovjetunió légiterébe? Bizonyára nem tudott róluk addig, amíg le nem leplezték e berepüléseket és rá nem bizonyították a bűnösökre vétküket. Vagy talán az amerikai nép beleegyezésével dobták le az atombombát Hirosimára és Nagaszakira? Nem. Az amerikai nép semmit sem tudott e barbár cselekedetek előkészületeiről és úgy tudjuk, hogy elítéli őket. Végül kikérte-e valaki »z amerikai nép véleményét akkor, amikor az USA területén és támogatásával előkészítették és megszervezték a Kuba ellen nemrég elkövetett agressziót? Nem. Szigorúan titokban tartották ezt az amerikai nép előtt. E tények bizonyára könnyen belefoglalhatok a „szabad" és a „nyílt" társadalom fogalmába, melynek oly nagy reklámot csinál jegyzékében az amerikai kormány. A valóban szabad és valóban nyitott társadalomban azonban ezeknek nincs helyük. Régóta közismert tény, hogy egyes külföldi katonai vezérkarok csak arra várnak, hogy a Szovjetunió megnyissa államhatárait és lehetővé tegye a kémkedést szovjet földön. A nyugati hatalmak kormányai gyakran engednek e szervek követeléseinek, sőt a nemzetközi tárgyalásokon is az ö irányvonalukat követik. Nem bizonyítják-e ezt töljbek között a nyugati hatalmak sürgető követelései, hogy mindenképpen növeljék azoknak a kiküldött felügyeleti csoportoknak a számát, melyek a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetésére vonatkozó rendelkezés teljesítését ellenőriznék szovjet területen? Az USA kormánya ezek szerint kész feláldozni a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetéséről szóló egyezmény elérésének érdekeit a kémkedés érdekeiért. A szovjet kormány mér nemegyszer kijelentette, hogy kész végrehajtani földjén a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetéséről szóló egyezmény teljesítése során szükségessé váló ellenőrzési intézkedéseket. A szovjet kormány azonban újra szükségesnek tartja hangsúlyozni: sohasem egyezik bele abba, hogy az ellenőrzést a leszereléstől elszigetelten gyakorolják, hogy ez a fegyverkezés ellenőrzését jelentse, amire már évek óta, többek között az ENSZ fórumán is törekednek. A Szovjetúnió ugyanakkor kijelenti, hogy sohasem fog egyetérteni az intézkedések teljesítésének hatékony ellenőrzése nélküli leszerelési intézkedésekkel. A szovjet kormány nem egyezik bele az ellenőrzés nélküli leszerelésbe, mert a keserű tapasztalatok megtanították, hogy ne bízzék nyugati szerződő feleinek szerződésben adott becsületszavában. A szovjet kormány rendületlenül kitart a június 4-i emlékiratában kifejtett nézetei mellett. Szeretné, ha az Egyesült Államok kormánya helyesen értelmezné a Szovjetunió álláspontját, mert ez segítene abban, hogy megtalálják az általános és teljes leszerelésről, valamint az atom- éš hidrogénfegyverkísérletek beszüntetéséről szóló egyezmény megkötésének alapját. 1961. július 5. IJ.l SZÖ 2 * 1961. július 8.