Új Szó, 1961. július (14. évfolyam, 181-211.szám)

1961-07-01 / 181. szám, szombat

Újabb arcátfon provokáció Nyugat-Berlinben A szocialista tábor országai a múlt években számtalanszor kipellengérezték azt a tényt, hogy a Német Demokratikus Köztársaság területén fekvő Nyugat-Berlint a Német Szövetségi Köztársaság kormánya és a nyugati hatalmak rendszeresen ellenséges tevékenység céljaira használják fel az NDK és a többi szocialista állam ellen. A legújabb provokáció a fasiszta elemek által tegnapelőtt összehívott nyugat-berlini diáktüntetés volt, amelyet a nyugat-berlini Charlottenburgban abból a célból rendeztek, hogy felkavarják Dieter Koniecki kém ügyét, akit a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban kémkedés miatt tíz évi szabadságvesztésre ítéltek. A tüntetésen, amelyre a fasiszta szervezők felhasználták a nyugatberlini főiskolák hallgatóit és tanárait, Flechtheim professzor úr állítólag kijelentette, nem tudja elképzelni, hogy Koniecki valamilyen becstelenséget követett volna el. Ki tehát és miből élt Dieter Koniecki, ez a több mint harminc éves állítólagos diák? A leleplezett nyugat-berlini kém, Dieter Koniecki, az amerikai és a nyugatnémet kémszolgálat ügynöke mint a Liberális Diákszövetség funkcionáriusa részt vett a Nemzetközi Diákszövetség által rendezett különféle nemzetközi kongresszusokon és akciókon. A szocialista tábor országaiba tett látogatásait, amelyeket részben kémközpontja fizetett, olyan tevékenységre használta fel, amelynek a diákság ügyeihez semmi köze sem volt. Dieter Koniecki egyidejűleg két külföldi kémszolgálatnak dolgozott, mégpedig az amerikainak és a nyugatnémetnek, amelyek kémtevékenységét irányították. A nyugatnémet kémszolgálat Koniecki szolgálataiért 350 márka állandó havi díjat fizetett, naiután Koniecki írásban kötelezte magát, hogy rendszeres tájékoztatásokat fog adni, főként jellemzéseket azokról a funkcionáriusokról, akikkel érintkezett, valamint politikai és gazdasági híreket fog küldeni. Ez az amerikai és nyugatnémet ügynök, aki diáknak adta ki magát, csehszlovák területen vétett a csehszlovák büntetőjog ellen azzal, hogy itt kémkedést folytatott és azzal, hogy kémkedésre igyekezett megnyerni csehszlovák állampolgárokat. Saját bevallása szerint a Csehszlovák Szocialista Köztársaságból is politikai és gazdasági hírekét szállított a nyugatnémet kémszolgálatnak. A csehszlovák bíróság előtt Prágában 1961. május 27-én tartott rendes tárgyaláson (vele együtt elítéltek két csehszlovák állampolgárt is) Koniecki részletes vallomást tett arról, hogyan nyerték meg őt a nyugatnémet kémközpontok és milyen bűncselekményeket . követett el a Csehszlovák Szocialista Köztársaság ellen. Az ítélet kihirdetése után fellebbezést adott be, a büntetés enyhítését kérve. Bűnét azonban teljes mértékben beismerte. Ez az eset meggyőzően tanúsítja, hogy a nyugat-berlini diákokat is a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elleni provokációkra használják fel. Méltó bizonyítéka ez a NyugatBerlinben uralkodó abnormális helyzetnek, amely a feszültség állandó forrása, a nyugtalanság és provokációk tűzfészke s a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, valamint a szocialista tábor többi országa elleni kémkedés és felforgató akciók megszervezésének támaszpontja. lurij Gagorin Finnorsiágban Moszkva (ČTK) — Jurij Gagarin, a világ első űrhajósa a Finn-Szovjet Társaság meghívására Finnországba utazott, hogy részt vegyen a szovjet-finn barátság ünnepségein. N. Sz. Hruscsov távirata Antoine Gizengának A franciaországi paraszt-mozgalom, amelynek éle a kormány és a földbirtokosok népnyúzó politikája ellen irányul, mindjobban elhatalmasodik. A fenti felvétel Grenobleban készült egy nagy tüntetésen, amelyre a parasztok traktorokon vonultak ki. (ČTK felv.) A SZOVIET BÉLI-SARKI KUTATÁSOK EREDMÉNYEI Moszkva (ČTK) — A Déli-sarkon értékes ásványiélőhelyeket fedeztek fel, amelyek D. Scserbakov akadémikus nézete szerint alkalmasak az ipari kitermelésre. Szovjet expedíciók már öt ízben teleltek át a Déli-sarkon. Ezen idö alatt mintegy 300 új földrajzi objektumot térképeztek fel és számos további fontos eredményt értek el. Megállapították például, hogy a Délisark jégkérgének átlagos vastagsága mintegy 2500 méter, maximális vastagsága pedig több mint 4 km. A délí-sarkot összesen 30 millió köbméter jég borítja. Jelentős mértékben felderítették a Déli-sark eléggé bonyolult domborulatát: a szárazföld közepén a jégkéreg alatt több mint ezer kilométer hosszúságban hegyvidék húzódik, háromezer méternél magasabb csúcsokkal. A földrajzi Déli-sark mellett óriási sikteriilet húzódik, amely csupán kevéssé emelkedik a tenger színe fölé. Scserbakov akadémikus számos ország tudósainak a Déli-sarkvidékre irányuló „offenzíváját" összehasonlítja az ember behatolásával a világűrbe, az óceán mélységeinek, leigázásával és a föld mélye titkainak feltárásával. A Déli-sark kutatásának eredményei megmutatták, mily rendkívül fontosak az egész földön bekövetkező számos természeti jelenség tanulmányozása szempontjából. A francia kormány igyekszik elfojtani a parasztok mozgalmát Párizs (ČTK) — A „kerek asztal" konferencia, amelyet Debré miniszterelnök és négy gazdasági minisztere június 29-én, csütörtökön a mezőgazdasági szervezetek képviselőivel tartott, a kormány és a földbirtokosok első közös kísérlete a hatalmas parasztmozgalom elfojtására. A kormány az értekezleten részleges intézkedésekre, egyes mezőgazdasági termények árainak „támogatására" tett ígéretet. Joseph Caurau, a Mezőgazdasági Termelők Országos Szövetségének elnöke újból állást foglalt amellett, hogy a parasztok ne rendezzenek már több tüntetést. A következő napokban további üléseken igyekeznek majd „megoldani" a parasztválságot, de sem a jelentéktelen árrendezések, sem pedig a szintén megígért hosszútartamú intézkedések nem hoznak semmi lényeges könnyebbséget a kisparasztoknak, akiket a jövőben megsemmisülés fenyeget. A kormány tervei szerint 1965-ig mintegy 300 000 kisparasztgazdaságot akartak felszámolni. A parasztok tovább folytatják tüntetéseiket az ország különböző részeiben. Moszkva (ČTK) — Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke Antoine Gizengához, a Kongói Köztársaság miniszterelnökéhez üdvözlő táviratot intézett, amelyben a Szovjetunió népei és a szovjet kormány nevében jókívánatait fejezi kí a Kongói Köztársaság függetlensége kihirdetésének első évfordulója alkalmából. N. Sz. Hruscsov biztosította Antoine Gizengát és általa az egész kongói népet, hogy a Szovjetunió és népei teljesen a hős kongói nép oldalán állanak a gyarmatosítók ellen vívott igazságos harcában. A távirat megjegyzi, hogy a kongói nép fojytatja hős harcát országa szabadságáért, függetlenségéért és területi épségéért, a gyarmati rendszer felújítása ellen Kongóban, történjék az a NATO kollektív gyarmatosításának formájában, vagy pedig az úgynevezett ENSZ-„gyámság" alatt. N. Sz. Hruscsov táviratában rámutat, hogy Patrice Lumumba aljas meggyilkolása után e harc élére Antoine Gizenga, Lumumba legközelebbi tanácsadója és a nép szabadágáért és boldogságáért vívott harcban méltó utóda állott. A távirat hangsúlyozza, hogy „a kormány, amelyet Ön vezet, a Kongói Köztársaság egyedüli törvényes kormánya". A Kongói Köztársaság első éve É

ppen egy éve, hogy Kongó népe újkori történetének legjelentősebb eseményét — a belga gyarmati megszállás megdöntését és független államának, a Kongót Köztársaságnak kikiáltását ünnepelte. A kongói nép öröme azonban nem volt hosszú életű. Már egy héttel e dicső nap után a belga gyarmatosítók katonai agressziót követtek el a fiatal köztársaság ellen, megkísérelték, hogy Kongót újból teljesen alávessék érdekeiknek. Ebből a célból megvásároltak több áruló kongói vezetőt, hogy segítségükkel az országot több részre osszák, megszervezték a szeparatisták katonai uralmát s ezt a fehér tisztek által irányított és kiképzett uralmat felhasználták arra, hogy lesújtsanak a Kongói Köztársaság törvényes kormányára, melynek élén a nagy hazafi, Patrice Lumumba állott. Lumumba kormányát kezdettől fogva feltétlenül támogatta a kongói nép. A szeparatistáknak a belga gyarmatosítók segítségével sem volt reményük döntő fordulat elérésére, különösképp mikor Lumumba kormánya megnyerte a világ demokratikus közvéleményének teljes rokonszenvét is. Ekkor a kongói nép és kormánya ellen széles frontban felsorakozott a világimperializmus. A gyarmatosítók először az ENSZ titkárságát felhasználva megteremtették a feltételeket Kongó újabb gyarmati leigázásához. A Kongói Köztársaság elleni agresszió A CSEHSZLOVÁK ÉS AFRIKAI NEP BARÄTSÄGI NAPJAI alkalmából Bratislavában vendégszerepel július 4-én Mali Köztársaság 40 tagú ének- és táncegyüttese. •Tonus 2-ÁN rendszere* légijárat (vasárnap is) kezdődik Prága és Karlovy I Vary között. eme második szakasza ugyan jelentős mértékben az úgynevezett újgyarmatosító vállalkozás jellegével bírt, ami alatt rendszerint nem véres és kevésbé erőszakos gyarmati módszereket értenek. És mégis, a Kongó-elleni agressziónak ez a szakasza tetőfokát érte el Patrice Lumumbának, a törvényes kongói kormány elnökének s a körébe tartozó minisztereknek és képviselőknek barbár meggyilkolásával. A kongói események Afrikában, de világszerte is a harag óriási hullámát váltották ki. Ugyanakkor a kongói események az egész világ előtt megmutatták az ENSZ egyes szerveinek fogyatékosságait is. A Szovjetunió éppen a kongói tapasztalatok alapján mutatott rá az ENSZ-titkárság átszervezésének szükségességére. A Kongói Köztársaság elsó éve keserű esztendő volt a kongói nép számára. Megerősítette, hogy a régi, de az új típusú gyarmatosítók is a kongói nép esküdt ellenségei. De megmutatta azt is, hogy Kongó népének vannak jó, önzetlen barátai is, — az afrikai testvérországok, az ázsiai békeszerető államok, a szocialista országok. Támogatásuk és segítségük a kongói függetlenség elsó évében hozzájárult ahhoz, hogy az Imperialisták és a gyarmatosítók távolról sem valósíthatták meg terveiket Kongóban. B. H. A KNDK párt- és kormányküldöttsége találkozott az SZKP és a szovjet kormány vezető képviselőivel Moszkva (ČTK) — A Szovjetunió Kommunista Pártjának és a szovjet kormánynak vezető képviselői a moszkvai Kremlben június 30-án találkoztak a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttségével. Szovjet részről a találkozón részt vettek: N. Sz. Hruscsov, Frol Kozlov, Alekszej Koszigin, V. Novikov, A. Gromiko elvtársak és más hivatalos személyiségek. A koreai küldöttséget Kim Ir Szen, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnöke. Kim Cshang Man, a Koreai Munkapárt Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a KB elnökének helyettese, Kim Kwang-Hjop, a Minisztertanács alelnöke, nemzetvédelmi miniszter és mások képezik. A baráti légkörben folyt összejövetelen megbeszélték a Szovjetunió és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság közötti együttműködés kérdéseit és a két országot érintő nemzetközi problémákat. A világsajtó továbbra is nagy érdeklődéssel foglalkozik azokkal a problémákkal, melyeket Hruscsov elvtárs egy héttel korábban mondott beszédében felvetett: a német békeszerződés, Nyugat-Berlin kérdése és a leszerelés. E-zel kapcsolatban kommentálják Hruscsov elvtárs újabb beszédét, mely szerdán a szovjetvietnami barátsági gyűlés alkalmából a Kremlben hangozott el, érintve a nemzetközi kérdéseket, ismét szóbahozva a német békeszerződést és Berlint, valamint az ezzel kapcsolatos nyugati álláspontot. Izgága hangok ellenében józan szó A szovjet miniszterelnök kijelentette e problémákkal kapcsolatban, hogy a Nyugat álláspontja nélkülözi a józanságot és a valóságos nemzetközi viszonyok helyes felmérését. Ezt a megállapítást alátámasztják a nyugati megnyilatkozások, s maga Kennedy elnök sajtóértekezlete is. Kennedy határozottan elutasította a Nyugat-Berlin szabad várossá nyilvánítására tett szovjet javaslatot, s azzal vádolta a Szovjetuniót, hogy „szándékosan szítja a nyugat-berlini válságot". * Nem érdektelen ezzel kapcsolatban Eisenhower egykori bevallására hivatkozni, amikor az Egyesült Államok volt elnöke maga is beismerte, hogy a „berlini helyzet rendellenes". Kennedy ezzel szemben — pzerdai sajtóértekezletén — azt állította, hogy „Németországban és Berlinben béke van, s ha ezt megbontják, ezért közvetlenül a Szovjetunió felelős." A háborús hisztéria keltésben nemcsak az egyes nyugati államférfiak tüntették ki magukat az elmúlt napokban. hanem a sajtó is. Ilyen kétes értékű „érdemmel" dicsekedhet a a nagyvilágban Washington Post, mely eikksorozatoí közöl a német kérdésről, s ebben a békeszerződésre tett szovjet javaslatokat „háborús fenyegetésnek" minősíti. A lapok bőven idézik Nixon volt alelnök kijelentéseit, amelyek között például ilyenek szerepelnek: „Az Egyesült Államoknak vállalnia kell a háború kockázatát, hogy elkerülhesse a háborút". A New York Times az amerikai haderők hadikészültségbe való helyezését sürgeti. Hruscsov elvtárs is említi szerdai beszédében, hogy egyesek mozgósításról beszélnek, mások a diplomáciai kapcsolatok megszakításával fenyegetik a Szovjetuniót. A párizsi polgári lapok feltűnő formában közlik de Gaulle tábornoknak azt a döntését, hogy Algériából Európába vezényelnek át egy francia hadosztályt, Az Echos szerint ez a döntés a berlini kérdéssel kapcsolatos kötelezettségből ered. Hruscsov elvtárs nyomatékosan figyelmeztette ezeket a háborús lovagokat, hogy a Szovjetunió is tud az erő helyzetéből beszélni, amennyiben erre kényszerítik, s lesz mivel válaszolnia a béke és együttélés ellenfeleinek. Tapasztalhatók azonban olyan megítélések is, melyek reális helyzetfelmérésről vallanak. Hruscsov elvtárs Montgomery tábornok javaslatát emeli ki ezek közül. A párizsi Liberation azt írja, hogy „a Pentagon izgágái, de Gaulle tábornok apokaliptikus elöérzetei, a bonni provokátorok és az óvatos brit miniszterelnök között ellentétes irányban ható erük befolyása alatt hánykódik Kennedy", s hozzáfűzi, mind ez ideig még nem döntött. A felvetett kérdésekkel kapcsolatban a nyugati hatalmak között állandó tanácskozás folyik, de a szovjet javaslatra adandó válasz még nem készült el. Hrusesov elvtárs szerdai beszédéből — ellentétben a nyugati borúlátással — világosan kiderül, hogy a Szovjetunió kormánya derűlátóan ítéli meg a helyzetet. „A Szovjetunió és barátai egyet akarnak: a béke megerősítését, s a nemzetközi helyzet megjavítását Európában." A nemzetközi reakció és a nyugatnémet revansisták háborús' hangulatot fokozó mesterkedése egyre inkább nyilvánvaló lesz a világ előtt, mert a világ népei pontosan megértik a Szovjetunió szavát. Azét az országét, melynek tettei és szavai között sohasincs ellentmondás, mert a szavak és a szovjet tettek az egész emberiség békéjét szolgálják. Rövidesen folytatódnak a franciaalgériai tárgyalások Algéria problémája a francia közvélemény érdeklődésének homlokterébe került ismét. Az eddigiek alapján valószínűnek látszik, hogy rövid időn belül folytatódnak az Evianban megkezdett tárgyalások. A színhely valószínűleg az allama'ni kastély lesz. Míg a konferencia folytatásának ténye megnyugtatólag hat, annál nagyobb a nyugtalanság de Gaulle elnök hét elejei közlékenysége felett. A köztársasági elnök ugyanis kedden az Elysée-palota kertjében garden partyt rendezett a parlament tagjai tiszteletére, s nyílt kijelentéseket tett Algéria sorsát illetően. „Valami újat fogunk kezdeni" — mondta —, de nyomban hangsúlyozta, hogy változatlanul kitart Franciaország és Algéria társulásának követelése mellett, s ha ez nem lehetséges, fontolóra kell venni Algéria felosztását. Kérdéses, a francia kormányának ezen újabb manőverezései hová vezetnek majd. De Gaulle szerint még ebben az évben rendezni kell Algéria problémáját. E probléma megoldása kétségtelenül sürgető szükségszerűség, s ilyen szempontból az utolsó szót talán mégsem de Gaulle tábornok, hanem az algériai nép mondja ki, amely nem hajlandó országát koncként odadobni a francia imperialistáknak. Amerikai típusú választási harc Nyugat-Németországban Nyugat-Németországban nagy hűhóval folynak a szeptember 17-iki parlamenti választások előkészületei. Megindult a választási kampány, de annak szónoklatai és külsőségei csak arra szolgálnak, hogy a választók milliói előtt leplezzék a lényeget. A pártirodák párnázott ajtói mögött már ezekben a napokban döntenek arról, ki vonul be szeptember 17 után a Rajna-parti parlament épületébe. Az idei választási harc lényege a politikai húsosfazék megszerzéséért folyó versenyfutás. A Német Kommunista Pártot ugyanis 1956-ban betiltották, a jobboldali szociáldemokraták pedig behódoltak Adenauernek, hitet tettek a NATO mellett, s ma már a „legkorszerűbb fegyvereket" követelik a Bundeswehr számára. Az SPD gyakorlatilag már nem ellenzéki párt. Képviselői nem az adenaueri politika ellen hadakoznak, hanem mindössze azt hangoztatják, hogy az eddigi politikát ők „jobban folytatják majd". Az igazi ellenzék hangját csupán néhány független jelölt és egy nemrég alakult párt, a Német Békeúnió szólaltatja, meg a választási harcban. Ez a párt a két német állam közti közeledést és az atomfegyverek megsemmisítését követeli. Ma azonban még rendkívül erös nyomás nehezedik erre az újonnan alakult pártra, üléseit felbérelt provokátorok zavarják, tagjait a politikai megfélemlítés eszközei üldözik. a polgári sajtó pedig a legmélyebb hallgatással veszi körül. A választási élőkészületeket ilyen formán a széles néptömegek részvétlensége és közömbössége kíséri. A legtöbb választó a körmönfont politikai húzások' következtében csak két lehetőséget láthat, vagy Adenauer pártjára adja le szavazatát, vagy a jobboldali szociáldemokratákra, akik semmivel sem ígérnek többet, mint az adenaueri politika folytatását. (dz-j ÜJ SZÖ 8 * 1961. július 1.