Új Szó, 1961. július (14. évfolyam, 181-211.szám)

1961-07-02 / 182. szám, vasárnap

A vysočani Chira­na-üzem kórházi felszereléseket és Orvosi műszerek Afrikába műszereket gyárt. Gyártmányait többek közt Etiópiába, Egyiptomba, Guineába is szállítják. Az elkövetkező évekre szóló tervek szerint a Chirana dolgozói nyolcféle egészségügyi vándorfelszerelést fognak gyár­tani, főleg az afrikai államok részére. Képünkön V. Kodérová szállításra készíti elő az inkubátort. (J. Nősek — ČXK — felv.) AWWVWWWVVWWLW^^ Behy nce i határjárás Fokozzák a munkabiztonságot (ČTK) — A PRIEVIDZAI KÖZÉP­SZLOVÁKIAI KONZERVGYÁRBAN ÉS SZESZFŐZDÉBEN EZ ÉV MÁSO­DIK NEGYEDÉBEN 34 SZÁZALÉK­KAL CSÖKKENI A BALESETEK SZÁ­MA. Az üzemben következetesen gon­doskodnak a dolgozók egészségvé­delméről és munkabiztonságáról. A veszélyes munkahelyeket figyel­meztető táblákkal látták el és az egyes munkaszakaszokon külön őr­sök ügyelnek a munka biztonságára. A munkabiztonsági örsök tagjai min­dennap feljegyzik az észlelt fogya­tékosságokat és gondoskodnak ki­küszöbölésükről. Az FSZM üzemi bi­zottsága keretében működő egész­ségvédelmi és munkabiztonsági szak­bizottság tagjai előadásokkal és be­szélgetésekkel nevelik a dolgozókat a legnagyobb fokú óvatosságra. Rendszeresen ellenőrzik az üzem gépeit, villamos vezetékét, világítá­sát, megállapítják a gépek okozta zaj okát stb. Az üzem tavaly 82 000 koronát, ez idén már több mint 132 000 koronát fordított az egészségvédelemre és a munkabiztonság céljait szolgáló be­rendezésekre. Nemzetközi szövetkezeti nap Július elején ünnepeljük a sokéves adag ételt adtak el. Idén, a szovet­Jó hosszú lépéssel félórai gya­loglás után Šafárikovóról Behyncére ér az ember. Egy gyalogos sem mondhatja, hogy unalmas ilyenkor az út, hisz van mit szemlélnie. A baloldali táblán rendfelszedő csépeli az őszi árpát, utána a prés tisztítja a tarlót a szalmától, hogy a nagy robajjal járó DT azon nyom­ban lefordíthassa. Jobbfelől ugyan­csak rendfelszedő hallatja egyenle­tes búgását. Öblös szájába két em­ber repcekévéket hány. A gép de­rekában egy bácsika kuksol, lesi a teli zsákot, hogy újat tegyen a he­lyére. Ügy fest az egész, mintha már ezen a tájon javában folyna az ara­tás. Azonban, ha az ember túl megy a falun, ahol a búza meg a többi gabonafajta honol, változtat néze­tén, mert ezek még csak most vál­toztatják sárgára haragoszöld szí­nüket. A behynciek talán, örülnek is ennek, hisz még rengeteg a munka aratásig, erre vall a határ. Nagy értéket, sok ezer liter tejet jelent az a széna, mely még kint van. Testvérek között is meghaladja az 1500 mázsát s behordása nem valami derekasan megy. Csak egy traktor bajlódik vele, mert kettőnek még kaszálni kell a füvet. Gyorsab­ban menne a hordás két pótkocsival és gazdaságosabb is lenne, ha három emberrel növelnék a létszámot. Vál­toztatja színét a gabona, ez sürget, meg az a virágját hányó here, mely nem marad meg magnak, mert ara­tás után az már vén takarmány len­ne. Azt mondják a behynciekről, hogy a legutóbbi négy évben nagyon jól gazdálkodnak. A munkaegység érté­két 22 koronára emelték. Meghiszem, az'idén is gyönyörű a cukorrépa, a gabona. A repce 20 mázsán felül fizet. Szóval a növénytermesztés ki­tesz magáért, csak az állattenyész­tés még nem az, aminek lennie kel­lene. Nos és mitől függ az állattenyész­tés hasznossága, ha nem a takar­mányalaptól? Nem mondhatom, hogy nincsen takarmány, jobban mondva szálasta­karmány, hisz még a tavalyiból is maradt. Az aztán más kérdés, hogy milyen az értéke és miből tevődik össze a takarmányadag ? Szálasta­karmány a télen is lesz, az alapot a 25 hektár másodnövény is bővíti, hanem egy kis abrak is jól jönne ám a teheneknek, vagy ha nem abrak, hát silókukorica; valódi silókukorica. Hogy miért hangsúlyozom a siló­kukorica valódiságát? Még a leg­szebb búzaszemek között is akad néha konkoly, s ehhez hasonlítha­tom a behynciek határát is. A siló­kukorica a többi kapás között kon­kolynak számít. 17,5 hektáron nyo­morítja a gaz. No, azért nem olyan reménytelen a helyzet, hogy ne le­hetne segíteni rajta. Bár egyesek állítják: sok a kapálni való, közel egy hektár jut egy családra, mégis bízom benne, hogy erre is sor ke­rül. Abból következtetek, hogy a többi kapásnövény már rendben van, a háztáji földeken vagy negyven ka­pás serénykedett a minap, s ezek csak nem állják meg, hogy az illa­tos széna mellé ne biztosítsanak jó zamatos silótakarmányt. Ilyen a határ pár nappal aratás előtt. Ugyebár egyszerű megállapí­tásnak számít a pár szóból álló mondat, s mintha nem is lenne kü­lönösebb jelentősége. Ám az évsza­kok váltják egymást s nem mindig ilyen gazdag a határ takarmányok ban. Eljön a hosszú télutó, mikor a tejhozam 3 liter alá száll, s ha nincs értékes takarmány, segíteni sem le­het rajta, csak egyszerűen megál lapítani, hogy az állatállomány hasz nossága még nem az, aminek lennie kellene. Az lesz, de most ragadja meg a tagság az alkalmat, amikor lehet, s akkor az állattenyésztés hasznos­sága is növekedik, s vele együtt a tagság jövedelme is. (bj) hagyományokra visszatekintő nem zetközi szövetkezeti napot. Idén kü­lön jelentőséget ad az ünnepségek­nek, hogy részt vesznek rajtuk a Csehszlovákiában tanulmányúton tar­tózkodó és a Szövetkezetek Közpon­ti Tanácsa által tartott nemzetközi szemináriumon résztvevő afrikai, ázsiai és latin-amerikai országok képviselői is. Az ünnepségek két részre oszla­nak: Prágában, Bratislavában és a kerületi városokban a nemzetközi szövetkezeti nap előestéjén és július első napjaiban kerülnek megtartás­kezetek szolgálataikon kívül még szerződéseket kötöttek a földműves­szövetkezetekkel, hogy amennyiben az EFSZ-ek maguk, saját költségük­ben akarnak gondoskodni a közös ét­keztetésről, helyiségeket, berendezé­seket bocsátanak rendelkezésükre. A tojásfelvásárlást a fogyasztási szövetkezetek június 20-ig 100,8 szá­zalékra teljesítették. A čadcai, žilinai és Nová Baňa-i Jednoták már felvá­sárolták az egész évi tojásmennyiség 80 százalékát. A termelési szövetkezeteknek is van mivel büszkélkedniök. Az első ra (Prágában fellép a mali, népi negyedévi tervüket 101,7. százalékra együttes), a járásokban az aratás és teljesítették. Teljesítőképességük a a felvásárlási kampány után. múlt év ugyanezen időszakához vi­A falvakban tavaly közel egymillió szonyítva száz millió koronával emel­ember vett részt a szövetkezeti nap kedett, ebből 70 százalékot tesznek ünnepségein. Idén is agitkettősök ki a lakosságnak nyújtott szolgálta­fogják felkeresni a lakosokat, hogy tások. A harmadik ötéves terv fo­elbeszélgessenek velük az EFSZ-ek munkájáról és arról, hogyan teljesí­tik feladataikat a fogyasztási és ter­melési szövetkezetek. A kulturális programok keretében ifjúsági és szövetkezeti együttesek lépnek fel, kiállításokat rendeznek a termelési, fogyasztási és lakásszövetkezetek munkájáról, eredményeiről. A fogyasztási szövetkezetek tevé­kenysége nagy mértékben hozzájárul a lakosság szükségleteinek a kielégí lyamán egymilliárd koronát fordíta­nak további beruházásokra, egyebek között 110 új autószervizt létesíte­nek, s bővítik a tisztítók, mosodák, borbény- és fodrászüzletek hálózatát A Szövetkezetek Központi Tanácsa szorosan együttműködik a szocialista tábor szövetkezeti szerveivel, fenn­tartja a kapcsolatot a kapitalista és a gazdaságilag fejlődő országokkal. Június elején a külföldi szövetkezeti dolgozók részére tízhetes iskolázás téséhez. Üzlethálózatukban már 4600 indult, amelynek során megismerte­önkiszolgáló bolt működik, nagy köz- tik Ceylon, India, Burma, Japán, Al­kedveltségnek örvendenek mozgó- géria, Marokkó, Tunisz, Nigéria és árudáik, különösen az idén üzembe Mali képviselőit szövetkezeteink fel­helyezett hűtőberendezéssel ellátott adataival, helyzetével a szocialista mozgó hús- és hentesárú-üzletek, A mozgóárudák 3089 helységben 360 000 lakost látnak el élelmiszerek­kel és más közszükségleti cikkekkel. A vendéglátóiparban és közétkez­tetésben is szép eredményeket mu­tatnak fel. A Rekrea nevű szövetke­zeti utazási iroda szolgálatait évről­évre több ember veszi igénybe. Idén társadalomban és ezzel kapcsolato­san a szocialista gazdaságtan egyes alapvető kérdéseivel. Az iskolázás első fele elméleti, a második felében a résztvevők a gyakorlatban fogják tanulmányozni szövetkezeteink éle­tét. Ázsia, Afrika és Latin-Amerika tizennégy államának szövetkezeti szervei elfogadták a Szövetkezetek közel negyvenezer üdülést közvetí- Központi Tanácsának a június végén tett az érdeklődőknek. • megkezdett, kéthetes nemzetközi Nagy súlyt fektetnek a mezőgaz- szemináriumra szóló meghívását is, dasági dolgozóknak a csúcsmunkák amelynek keretében tájékoztatást idején való kifogástalan ellátására, szereznek szövetkezeteink munkájá­Tavaly kifőzdéikben hárommillió ról. -v a HELYI NÉPBÍRÓSÁGOK - a dolgozók fokozottabb részvétele az igazságszolgáltatásban 1961. július 1-től kezdve az üzemekben és községekben helyi nép­bíróságok alakulnak, amelyek a dolgozók közvetlen igazságszolgáltatá­si szervei lesznek. Ezek a bíróságok a kisebb jelentőségű jogsérté­seket és a polgárok közötti kisebb vagyonjogi pereket tárgyalják. Céljuk, hogy hozzájáruljanak a szocialista törvényesség megerősítésé­hez s biztosítsák a társadalmi rend és a szocialista együttélés szabá­lyainak betartását. A helyi népbírőságok az egységes cseh­szlovák szocialista igazságszolgáltatás oszthatatlan részét képezik. A legszoro­sabban együttműködnek mindazokkal a szervekkel és szervezetekkel, amelyek a polgárok nevelésével foglalkoznak, külö­nösen a nemzeti bizottságokkal, a Forra­dalmi Szakszervezeti Mozgalommal, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetséggel, vala­mint a vállalatok és üzemek vezetőségé­vel. Megalakításuk a csehszlovák igazság­szolgáltatás demokratizálódásának to­vábbi elmélyítését jelenti. A helyi népbíröság létesítése to­vábbi bizonyítéka annak, hogy társadalmi rendünkben az állam egyes funkciói a társadalmi szervezetekre mennek át, ame­TELNÖJTEKNIKQyerhiekckröl Wpfnf v krnvp7tpfp<i? W.VAV.V.V.V.VW.VAWW.'AVWA'. U/LI LILI T O J IVLIlJ LLlLlLű . ÍZ edves öreg néni lakik a szom­" szádunkban. Szerényen él öregségi nyugdíjából. Férje meghalt, gyerekei nincsenek, a testvére és annak a gyerekei, unokái szokták őt meglátogatni vagy hívják meg ma­gukhoz, hogy családi melegségben is legyen része. A nénit az egész ház kedveli, nyolcvanhárom éves és még mindig frisseség rugalmasság árad belőle. Szellemileg, testileg jő kondícióban van, újságokat olvas, be­vásárol, főz, sétál, a kertben sütké­rezik. Ha kérdezik tőle, „kijön-e a nyugdíjából, nem szenved-e hiányt valamiben, azt szokta válaszolni: — Nem sok az, fiacskám, de nem pa­naszkodom. Köszönet azért is, csak egészség legyen, az a legfontosabb. Az egyik nap csengettek. Megyek ajtót nyitni. A néni áll a lépcsőház­ban feldúlt arccal, a szeme könnyek­kel tele. Megijedtem. Mi történhe­tett? — Ide nézzen, mit találtam a kertben — s papírszalvétába csoma­golt két szelet kenyeret mutat. A ke­nyér vastagon megkenve vajjal, raj­ta vagy 7—8 dkg szalámi. — Ilyen tízórait adnak ma a szü­lők gyerekeiknek és ők eldobják ... kenyér, vaj, szalámi, hiszen ennyi szalámi — s ekkor elharapta a szót. Kitaláltam, mit akart mondani, hogy ennyi szalámi meg vaj neki elég len­ne kétszeri vacsorára. — Tudja, én is voltam gyerek, nem voltunk sem szegények, sem gazdagok. De nem kaptam ilyen tízóraikat, dehogy kaptam. Ha kaptam volna és ilyet merészeltem volna vele csinálni, nem is tudom, talán agyoä is vert volna az anyám. Csendben hallgattam a néni felhá­borodott kitörését. Megkönnyebbül­ten állapítottam meg, hogy nem a kislányom uzsonnája és ezt meg is mondtam. De azt már elhallgattam, hogy nyugodtan lehetne az övé is, de mert nem szereti a szalámit, nem adok neki. Vajas kenyerét, vajas kiflijét pedig már sokszor érintetlenül találtam másod- harmadnap, egy hét múlva az aktatáskájában, vagy más helyen eldugva. A z a tízórai-história elgondol­koztatott. Vajon miért ké­nyeztetjük el gyerekeinket. Az öreg néni méltatlankodása is ezt bizonyít­ja. Sok szülőnek a gyermekkora jut eszébe, az elszenvedett nélkülözése­kért a gyerekein keresztül saját ma­gának is elégtételt akar szolgáltatni. Az ő gyerekének ne kelljen semmiről lemondani, úgy, mint neki kellett. Ha ennivalóról van sző végképp el­veszti józan ítélőképességét, miből mennyit képes az a gyerek elfo­gyasztani. A legszívesebben reggel­től estig jobbnál jobb falatokkal tömné gyermekét s n?égis aggódik, nem éhes-e szegény. Kétségtelen, hogy a magas élet­színvonalnak kiváló bizonyítéka a gye­rekekről való túlzott gondoskodás, de nem volna mégis helyes kicsit fékezni magunkat? Már csak egész­ségügyi szempontokból is. A statisz­tika szerint sok nálunk a kövér gye­rek. Szerencsére az iskolaorvosok igyekeznek a gyerekek táplálását he­lyes útra terelni. Behívatják annak a gyereknek a hozzátartozóját, akinél túltápláltságot állapítanak meg és rábeszélik (kérdés milyen eredmény­nyel), hogy csökkentse a gyerek adagjait, megmagyarázzák, hogy a célszerű táplálkozás nem az étel mennyiségén, hanem az összetételén múlik. Tudjuk, hogy azelőtt a rend­szer hibájából sok volt a rosszul táp­lált gyerek. Ma azonban, tizenhat évvel a felszabadulás után, amikor megszoktuk a jólétet, nem ismerjük a nélkülözést, nem volna szabad a másik végletbe esni, meg kellene találni az arany középutat. A nevelés kérdése sem mellőzhető. A mai gyerek valahogy mindent egész természetesnek vesz, amit a szüleitől vagy a társadalomtól kap. Nem érez lelkiismeretfurdalást, ha szalámis kenyerét kidobja, mert kol­dusokat, éhezőket soha nem látott. Nem tudja, hogy a világon még sok­sok gyerek boldog lenne, ha min­lyekben a dolgozók maguk döntenek olyan kérdésekben, amelyek azelőtt kizárólag az állami szervek hatáskörébe tartoztak. A helyi népbíröság a dolgozók kol­lektíváinak tevékeny részvételével arra neveli a polgárokat, hogy következetesen betartsák a szocialista jogrendet, a mun­kára szocialista öntudattal tekintsenek, védjék a szocialista tulajdont, tartsák tiszteletben a polgárok személyiségét és jogait s engesztelhetetlenek legyenek min­dennel szemben, ami társadalmunknak kárt okoz és összeegyeztethetetlen a szo­cialista állam polgárainak kötelességeivel. A helyi népbíróságok megalakításáról a helyi nemzeti bizottság vagy a Forradal­mi Szakszervezeti Mozgalom alapszerveze­dennap és rendszeresen száraz ke­nyeret uzsonázhatna. Ami pedig a gyerekeknek játékokkal, ajándékok­kal való elhalmozását illeti, szintén nincs minden rendjén. Némely szü­lőnek „komoly gondot" okoz, mit ve­gyen a gyerekének születésnapjára, névnapjára, karácsonyra, a jó bizo­nyítványért, mert javított számtan­ból, mert nem volt panasz ellene az iskolában — egyszóval a legkülönfé­lébb alkalmakkor —, mert egy já­téküzlet is megirigyelhetne minket, annyi limlom van otthon — mondják tréfásan, de büszkén. 17 rről van éppen szó. Ne legyen annyi játékja, hogy egy já­téküzlet is megirigyelhetné. Az így nevelt gyerek hamar megunja a dol­gait, közömbössé válik és végül sem­mi sem fog neki igazi örömet sze­rezni. Ellentmondásként hangzik, de a kevés néha több, mint a sok. A szülá talán nem tudatosítja, nem érzi, hogy minden igyekezete elle­nére, vagy éppen ezért az ő rajongó szeretettel körülvett, elkényeztetett gyermeke végeredményben hátrány­ban van azokkal a pajtásaival szem­ben, akiknek nem hull minden egy csapásra az ölükbe. Igen, vegyünk ajándékot, de csak módjával, öltöz­tessük rendesen, ízlésesen a gyere­keket, de fölösleges a serdülő lá­nyokból divathölgyeket csinálni. , Gyerekeink javára szolgál, ha nem tévesztjük össze a szeretet és a kényeztetés fogalmát. KIS ÉVA teinek indítványára a járási nemzeti bi­zottság határoz. BSráit nyilvános szava­zással két évi időtartamra a dolgozók gyűlésén választják. Választójoga minden 18 életévét betöltött polgárnak van, s megválaszható minden 21 életévét be­töltött polgár, aki köztiszteletben áll, általános bizalomnak örvend s munkájá­val, közéleti szereplésével és magánéle­tévél a többieknek példaképül szolgál. Helyi népbíröság okat elsősorban azok­ban az üzemekben létesítenek, ahol erre szükség van és ahol rendes működésük­re a megtelelő feltételek adva vannak, továbbá a városias jellegű, 3000 lakosú és ennél nagyobb községekoen. A helyi népbíróságok csak a törvényben meghatározott ügyeket tárgyalják s a tet­tesre elsősorban nevelőleg igvekeznek hatni. Ha a helyi népbíróság arra a meg­győződésre jut, hogy a kihágás elköve­tője ügyének bírósági tárgyalása már egymagában is teljesítette nevelő célját, akkor semmiféle intézkedést nem tesz. Erre különösen akkor kerül majd sor, ha a vétkes őszintén megbánja tettét, a sértettől vagy a kollektívától bocsánatot kér s arra kötelezi magát, hogy megjavul és az okozott kárt megtéríti. Egyébként a helyi népbíróság a vétkes polgárt megrovásban, vagy nyilvános feddésben ré­szesiti vagy 500 koronáig terjedhető pénzbírsággal sújtja. Esetleg javítóin­tézkedést rendel el, amely abban áll, hogy fizetéséből legfeljebb 3 hónapig az állam javára 15 %-ig terjedhető levonást eszközölnek, vagy legfeljebb 6 hónapra alacsonyabb munkabeosztásba vagy más munkahelyre helyezik. A polgárok közötti egyszerűbb va­gyonjogi pereket az indítványozó kéré­sére tárgyalja meg a helyi népbíröság, s ha a perérték nem haladja meg az 1000 ko­ronát. A munkaviszonyból és a családjogból származó perceket (pl. házassági bontó­pereket) 9 helyi népblróságok nem tár­gyalhatják. Mint Ismeretes, a munkajogi perek tárgyalása a IV. általános szak­szervezeti konferencia óta fokozatosan az üzemi szakszervezeti bizottságokra száll át, amelyek a munkajogi vitákban döntő­bizottságokként határoznak. A házassági bontóperek pedig a járásbíróságok ha­táskörébe tartoznak. A helyi népbíróságok megalakítása azt a célt szolgálja, hogy a dol­gozók széles körét megnyerjük a kisebb kihágások elleni harcra, mert ők a tettessel a munkahelyen vagy a köz­ségben naponta érintkezned, a legjobban ismerik őt s a legjobban tudnak rá hatni. A helyi népbíróságok ereje éppen erkölcsi súlyukban és erkölcsi hatásuk­ban lesz, amellyel a tettest arra nevelik, hogy belássa cselekedetének káros vol­tát és a jövőben hasonló tetteket ne kövessen el. A helyi népbíróságok így válnak majd a szocialista demokrácia hat­hatós eszközelvé s az igazságszolgálta­tásban is a szooialista humanizmus újabb kifejezőivé és végeredményben a dol­gozók szé|es rétegeiben a szocialista forradalom befejezését szolgálják. / dr BERTHA GÉZA ÜJ SZÓ 9 * 1961. július 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom