Új Szó, 1961. július (14. évfolyam, 181-211.szám)
1961-07-16 / 196. szám, vasárnap
[ftZ Új SZÓ POSTfif&BQL Jól halad az aratás A Hrhovi Egységes Földművesszövetkezet tervbevette, hogy 400 hektár gabonáját 14 nap alatt aratja le. A múlt hét elején kezdte el a munkát, melyben a kétmenetes aratástól a kézi kaszával való aratásig minden módot kihasznál a gabona gyors betakarítása érdekében. Nemcsak a tagság, hanem az egész falu népe részt vesz az aratásban, mert mindenki tudja, hogy a jövö évi kenyérről van szó. Dévai Ferenc, Hrhov i 80 új szakember A bardejovi járási fričkai mezőgazdasági iskolában áprilisban fejezte be tanulmányalt 36 zootechnikus. A köíelmúltban újra megnyíltak az iskola kapui, s most 80-an tanulják az állattenyésztés csínjátbínját, s ugyanakkor az új technológiai eljárásokat, hogy munkahelyükön értékes segítséget nyújthassanak beosztottjaiknak. R. Š t ý b a r, Košice Mit nyertek? Sládkovičovon mesterségesen szárították a lucernát. Mit nyertek vele? Rámutatunk néhány tényre. A szokásos módon szárított lucerna 6—7 százalék emészthető fehérjét tartalmaz, ők az új technológiát alkalmazták, hideg levegővel s kazalban utánszárították a lucernát. Ennek eredményeként a lucerna 11 százalék emészthető fehérjét tartalmaz. Vagyis ugyanazon a táblán 105 kg-mal többet, mint az előző években. Ha figyelembe vesszük, hogy egy liter tej megtermeléséhez 0,05 kg emészthető fehérjére van szükség, akkor a nyert 105 kg-ból 210 000 liter tejet termelhetnek s ez 378 000 korona bevételt jelent a szövetkezet részére. , Sládkovičovon kihasználták a szárításra az összes rendelkezésükre álló eszközöket: a dohányszárítókat, gabonaszárítókat és a hőaggregátorokat. A második'"kaszálásból nyert' lucerna mesterséges szárítását' június 28-án fejezték be. Ezzel is hasonló mennyiségű tej termelését biztosítottak. Vadovics József, Galanta Eu.ópában egyedülálló építőanyagot skV'.-hv-i kőbánya dolgozói. Az válóan alkalmas házak homlokzaté tinkocka kitűnően véd' a zak fa ľ 'v különösen esztétikai szempont közét, elég megemlíteni, hogy a \ rá szálló is ezzel van kirakva. Képünk kahelyét ábrázolja. adnak népgazdaságunknak a SpišItt feldől jzott fehér travertín kina díszítésére, ezenkívül a traverlát az időjárás viszontagságai ellen, ból milyen kiváló építőanyag ez a gai Jalta és a bratislavai Devín a Spišské Vl:chy-1 kőfejtők mun' '. Tuleja — ČTK — felv.) Vegyiparunk segítsége a mezőgazdaságnak Növekszik a növényvédelmi vegyszerek gyártása • A bratislavai J .Dimitrov Üzem új résziege a műtrágya eddigi termelésének - négyszeres növelését teszi lehetővé A bratislavai Juraj Dimitrov Vegyiüzem dolgozói ez idén nemcsak nagy mennyiségű műtrágyát gyártanak, hanem több mint húszféle növényvédeltni vegyszert is. így például az Intration, Fosfotion, Dikotex és Novozir kiválóan alkalmasak a növények, de különösen az ipari növények permetezésére, mert ,megakadályozzák a máklevéltetü, a burgonyabogár, a gyom s egyéb kártevők elszaporodását, valamint a növénybetegségek terjedését. A J. Dimitrov Vegyiüzem mezőgazdaságunk szükségleteit figyelembe véve évről évre növeli az említett növényvédelmi vegyszerek gyártását. A burgonya, szőlő és dohány gondozásának céljaira ez idén csaknem négyszer annyi Novozírt gyártanak, mint tavaly és egyidejűleg lényegesen növelik az Intration s egyéb vegyszerek készítését is. Az üzem harmadik ötéves tervünk utolsó évében e vegyszerek eddig előállított mennyiségének csaknem kétszeresét gyártja és egyidejűleg újféle készítményekkel, különösen talajfertötlenítő vegyszerekkel, továbbá a tarackbuza irtására s a növényvédelemre alkalmas szerekkel bővíti e gyártmányok választékát. A J. Dimitrov Üzem dolgozói lényegesen növelik a műtrágya gyártását is. Ez év június 20-ig 2230 tonnával több műtrágyát gyártottak, mint tavaly ugyanazon idö alatt. Ez év május elején a Priemstav, a breznói Hídépítő Üzem, a Hradec Králové-i Győzelmes Február-üzem és a prerovi Gépgyár dolgozóinak együttműködésével sikerült másfél hónappal a kitűzött határidő előtt üzembe helyezniük a szuperfoszfátot gyártó részleget. Az új részleg, mely június 18-ig már 60 vagon szuperfoszfátot szállított a megrendelőknek, a termelés csaknem négyszeresére való növelését teszi lehetővé. Hajnali keresztelő Estefelé is rekkenő a hőség. Körüljárták az istállók környéA szövetkezeti iroda minden ablaka két, megnézték, hogyan készítik elö tárva-nyitva. Hiába. A huzat nem**a takarmányt. Nem is hinné az crn1 segít. Azaz segítene, de nincs ber, mennyi minden látnivaló akad i Ilyen melegben a levegő sem moz- egy ilyen gazdaságban! dul. Mire visszaértek, éppen befejezKorda Béla zooťechnikus a nap t ék a fejést. A titkár fokmérőt húhevétől menekült néhány percre az zott elö táskájából. Odalépett az iroda árnyékosnak vélt helyiségé- első kannához és belemártotta. j be. Azonban az izmokat ernyesztő A gulyás csak mosolygott a bajsza i melegtől az árnyék sem nyújt me- alatt. ' nedéket. Kínosan nehezedik az em- —Nemhogy aludnál, Pista... i ber agyára, szemére, vállára, lábai- Jobbára csak így szólították. 6 is 1 r a. ismeri valamennyiüket keresztnevüKelletlenül futja át az asztalán kön. \hagyott papírlapra rótt üzenetet: —Nyáron rövidebb az éjjel. A hi„Azonnal hivd fel a titkárt!" vatalt csak héttől nyitják... Kell Azonnal ? Valami nagyon sürgős valami unaloműző is ... lehet. — Ha jobb dolgod nem akad. Felcsengeti a postát. Dehát nem minden fejő egyfor- Kérem a nemzeti bizottságot... m a• De m é9 a t eí se! Az a huncu t Nemsokára öblös hang jelentkezik a vonal másik végén. Igen, ö mérő azonban rájön a turpisságra. A szövetkezeti irodában az elnök, ... ,, .. _ .. a nemzeti bizottság titkára, a zooaz - a titkár. Mert bar estere jar technikus és két fejö ál L az idő, ő hivatalában van ilyenkor _ £mbergfc> k viz2el fceres z. is. Helyesebben: csak ilyenkor. teim (eje t _ csattan a titká r Egész nap a falut, a mezőt rójja. hangja. — Kerestél? \ kettő nem tiltakozik. Hiába is — Kerestelek — szól amaz. — minden. A műszer nem hazudik. i Azt akartam mondani, hogy holnap Most már ők se. i reggel négykor a fahídnál találko- — Mennyi a tejhozam? \ zunk... —Az átlagnál valamivel több — — Négykor? — kérdez vissza a szól csendesen az egyik. \zootechnikus, mert sehogy se megy —Papíron — húzódik keserű mo; a fejébe, hogyha a titkár találkozni solyra a titkár szája. — Es víz nélakar vele, miért éppen reggeli kül' négykor. -Es a fahídnál? A községben előbbi. — Közepes ... — szerénykedik az j ugyanis két híd van, egy vas és egy fa. Az utóbbi vezet a szövetkezet gazdasági épületei felé. — Pontosan négykor! — Nem árulnád él... — Ne törődj semmivel — vág [ szavába a titkár. — A többit meg) látod! Ismerte a titkárt, nem is kérdeMióta csinálják? Hallgatnak. Az elnök töri meg a csendet. — Nem szégyellitek magatokat ? Csalók! A kettő, mintha zsinóron húznák, egyszerre rándul. Az elnök az elevenjükbe vágott. — Víztöbbletért prémium! Hogy\ nem sül ki a szemetek! így bezösködött tovább. Másnap azután csapni a többieket! Az ö zsebükből a megbeszélt időben a megjelölt v ettétek ki becstelenül a pénzt, helyen várt. Még nem is volt négy, a gyerekek tőlünk tejet, nem vizet amikor a piros Jawa feltűnt az utca várnak. végén. A hídnál lefékezett. A\szidalmak áradata elé nem le— Ülj fel! — kiabálta túl a titkár het többé gátat emelni. a motor berregését. jgy — ünnepség, vigadalom nélNéhány perc múlva a szövetkezeti kül ért véget a hajnali keresztelő, istálló előtt álltak meg. A keresztapa hivatalos szerepét A titkár az órájára pillantott. azonban végső fokon a szövetkezet — Hánykor végeznek a fejéssel? tagsága és a nemzeti bizottság bün— Olyan jó félóra múlva... te t° bizottsága töltik majd be. — Akkorra visszajövünk. Zs. L. BÁR MÉG JAVÁBAN folyik az aratás s a jelenlegi rő feladat, hogy a termést a lehető legkisebb szemveszteséggel lőbb betakarítsuk, mé'3is, már ezzel egyidőben beszélni kell a termés elosztásáról; a-ról, hogy a megtermett gabonát a szövetkezetek eleve úgy osszák el, íoqiy egyrészt hiánytalanul leaet tegyenek az állam iránti kötele--;tségei'-nek, másrészt biztosítsák a szövetkezetük fejlődéséhez szükséges alapokat, de ugyanakkor kielégíthessék tagságuk egyéni szükségleteit is. Persze mindez így leírva roppant egyszerű dolognak tűnik, mivel — így gondolhatja a laikus — csak te . .észetes, hogy a szövetkezetek teljesít-;'" az állam iránti kötelességeiket, az is természetes, —^hiszen .sai't jól felfogott ' dek&ť^Uívánja meg —, hogy szövetkezetük számára biztosítsák a megfelelő alapokat s végül pedig mi akadálya volna annak, hogy a tagok — hisz megdolooztak érte — megkapják azt, amire saját ellátásuk szempontjából szükségük van. Ioen, mindezt így elgondolni nagyon egyszerű és szép dolog, viszont nem egy. esetben és nem egy helyen a valóságban a ť ' ok nem ilyen egvszerűek és magától értetődők. Nem aiok még a' kor sem, ' a - mint idén i> jó a termés, a földek nemcsak a tarvezett ktárhozamokat adják meg, hanem a tervezettnél többet is. És hogy ez mennyire U van, azt bizonyítja az is, hogy tavalv és az elmúlt esztendődben is, nem egy szövetkezet — bár elérte a tervezett hektárhozamokat — nem tett eleget sem az állam iránti kötelességeinek, sőt ugyanakkor nem gondoskodott megfelelő alapokróL sem. De liát akkor hova lesz a gabona, mi történik vele, hogyan és hova osztják szét a szövetkeze' ha se ide — az államnak, — se oda — a szövetkezeti alapokra — nem jut megfelelően belőle? Választ kaphatunk e kérdésre, ha körülnézünk epyes szövetkezetekben, de még ennél is érdekesebb felvilágosítást nyújtanak az otszágos adatok arra nézve, hogyan s miképp, milyen kulcs szerint történik a gabona elMennyi gabonát a munkaegységekre osztása. Novotný elvtárs írja a Pártélet ez évi 7. számában megjelent cikkében, hogy például a múlt évben az EFSZ-ek a búzatermés több mint 30 százalékát osztották szét természetbeni járandóság fejében s ugyanakkor, a termésnek csak alig valamivel több mint egynegyedét adták át az államnak. Számokban és tonnákban kifejezve ez azt jelenti, hogy a' munkaegységekre több mint 350 ezer tonna, az állami felvásárlásra pedig csak 286 ezer tonna jutott. így történhetett meg aztán ~z, hogy a múlt évi kiváló búzatermés ellenére a búza felvásárlási tervét csupán nem egészen 94 százalékra teljesítettük. Ez viszont olyan tény, amely arra figyelmeztet, hogy mindent meg kell tennünk annak érdekében, nehogy ez idén is hasonlóképpen alakuljon a gabona elosztása a szövetkezetekben. Ámde mit jelent, hogyan értsük azt, hogy mindent meg kell tennünk annak érdekeben, nehogy a tavalyi eset ez idén is megismétlődjék? Azt akarjuk ezzel talán mondani, hogy a szövetkezetek ne adjanak most már gabonát a munkaegységekre? Vagy talán arról volna szó, hogv valamiféle Intézkedés pontosan meg fogja határozni, hogy a szövetkezeti tagok munkaegységeikre mennyi gabonát kaphatnak? Nem, nem Ilyesmiről van szó, holmi rendelkezésre pedig, amely szabályozná, hogy mennyi gabonát lehet adni a munkaegységekre, nincs szlikség. Nincs ilyen rendelkezésre szükség, ellenben szükség van arra, hogy a szövetkezetek betartsák a szövetkezeti alapszabályainak azt a? általuk is elfogadott pontjáf, amely előírja, hogy a szövetkezet a termésből elsősorban is az állam iránti kötelességeit teljesíti, ezt követően gondoskodik a megfelelő alapokról, tehát a következő termésig szükséges takarmányról, valamint a vetőmagról, és csak azután, a fennmaradó részből oszthat a munkaegységekre, a tagok szükségleteinek kielégítésére. Amint latjuk, a szövetkezeti alapszabályzat lehetőséget ad arra, hogy a tagok szükségleteik fedezésére, munkaegységeik arányában természetbeni járandóságot is kaphassanak. Ezt /fenki sem kívánja megvonni a szövetkezeti tagoktól, bár beszélni lehet és beszélni is fogunk arról, mennyiben indokolt és szükséges, hogy a tagok ezzel a lehetőséggel még ma is éljenek. Ámde ugyanakkor látni kell azt is — és ez a lényeg, — hogy a szövetkezetek tagjai a gabona elosztásánál a saját érdekeik és szükségleteik kielégítését az első helyre, a társadalom érdekei és szövetkezetük további fejlődésének érdekei elé helyezték. Az a kérdés most már, vajon mivel és mennyiben indokolható a szövetkezeti tagoknak ez az eljárása? • Szükségük van-e a szövetkezeti tagoknak arra, hogy kenyérgabonaszükségleteiket „mindenáron", az állam iránti kötelesség s a szövetkezeti alapok terhére és rovására is biztosítsák maguknak? Ezekre a kérdésekre akkor tudunk a legjobban felelni, ha felteszünk egy követkeeő kérdést éspedig azt, hogy tulajdonképpea mi is a célja és rendeltetése a természetbeni juttatásoknak? Viszont ha erre a kérdésre akarunk felelni, akkor a háztáji gazdaságok kérdéséből kell kiihdulnunk. Jól tudjuk — és tudják a szövetkezetek tagjai is, hiszen benne van a szövetkezetek alapszabályzatában —, hogy a háztáji gazdaságok arra valók, hogy fedezzék a szövetkezeti tagok és családjaik személyes szükségleteit. Erre való, ezt a célt szolgálják a természetbeni járandóságok is. Igen ám, de a háztáji gazdaság és a természetbeni járandóság csak kiegészítő jövedelműi szolgálnak, arra valók, hogy a tagok személyes élelmiszer-szükségleteit fedezzék, tehát nem arra valók,- hogy azokat eladva — sőt spekulációs. célokat szolgálva — a szövetkezeti tag fő jövedelmi forrását képezzék. A szövetkezeti tag fő jövedelmének a közös gazdaságban végzett munkából kell származnia, abból, ami pénzt évközben és zárszámadáskor a munkaegységeire kap. így kellene lennie, csak hát, sajnos, sok helyütt ez még nincs igy. Sok szövetkezeti tag még mindig úgy gondolkodik, hogy csak az a „biztos", amit a háztáji gazdaság ad és ami természetbenit a munkaegységekre kap. Valamikor a régi világban minden falusi ember egész évi munkájának célja és értelme a kenyérnek való megszerzése és biztosítása volt. Ha a falusi ember — légyen az kisparaszt vagy nincstelen cseléd, napszámos — a padlásán tudta azt a gabonát, ami fedezte a család egész évi kenyér-szükségletét, akkor nyugodt volt. Nyugodt volt, ha megvolt a kenyérnek való, — a többi, a hozzávaló majd csak előkerül valahogy. De akkor, abban az időben így is kellett annak lenni, mert ha még a kenyérnek való sem volt meg, akkor bizony a család szűkös esztendőnek nézett elébe, mert honnan, miből vette volna meg a mindennapi kenyeret. így volt ez valamikor, ámde mint sok mindenben, a falusi ember életében is igen nagy változások történtek a felszabadulás óta eltelt 16 év alatt. Megszűnt a holnap bizonytalansága, megszűnt a szó szoros értelmében vett kenyérgond, de hovatovább mindinkább szünöben az is, hogy a paraszt a „saját" kenyerét egye. Egyre több azon falusi családok száma, ahol az aszszony búcsút mond a dagasztőteknőnek s kenyerüket a péknél vásárolják. Ám nem azért eszik a pékkenyeret, mert otthon nincs meg a hozzávaló, hanem azért, mert rájöttek, minek fárasszák magukat a kenyérsütés gondjával-bajával, miért egyék az egyhetes kiszikkadt kenyeret, ha a péktől mindennap frisset vásárolhatnak. Ámde ha ez így van, ha a szövetkezeti családok kenyér- és liszt-szükségleteiket a péktől, az üzletekből szerzik be, akkor minek a természetbeni, minek a „fejadag", amelyre nem egy család még ma is 15—20 mázsa gabonát is elvisz? Minek és főleg mit csinálnak vele? Miért teszik ezt a szövetkezeti tagok akkor, amikor az állam — hogy biztosítsa a közellátást — külföldről kénytelen gabonát behozni? Márpedig tudjuk, hogv gabonát sehol a világon ingyen nem adnak, hogy azért áruval kell fizetnünk, még hozzá olyasmivel — például mezőgazdasági gépekkel — amire magunknak is szükségünk volna. Helytelen volna azt mondani, főleg helytelen volna általánosítani, hogy a szövetkezeti tagok spekulálnak a gabonával, feketén eladják s igy magasabb jövedelemhez jutnak. Inkább az a helyzet, hogy a gabonát, így a kenyérgabonát is, a háztáji gazdaságukban lévő állatállomány számára használják fel takarmányként. Ez pedig olyan dolog, amivel egyáltalán nem lehet egyetérteni s amibe nem szabad, de nem is lehet belenyugodni. Gondoljunk csak arra, hogy abban a régi világban, amikor a falusi embernek oly létfontosságú volt, hogy egész évi kenyérnek valóját a padláson tudja, a legnagyobb bűnnek tartotta a kenyérnek való pocsékolását, ha búzával etették az állatokat. Ám ha bűnnek tartotta azelőtt, akkor miért nem tartja annak ma is? Vagy talán úgy gondolják egyesek, hogv most már, amikor megszűnt a holnap bizonytalansága, amikor megszűnt annak gondja, hogy mit eszünk az újig, akkor most már nem bun a búzát és a lisztet az állatokkal feletetni? Ezek a szövetkezeti tagek gondoljanak csak arra, hogy éppen a mi rendszerünk, a szocialista rendszer az, amely megszabadította őket a kenyérnek való mindennapos és súlyos gondjától, — hát nem magától értetődő és természetes dolog volna, hogy minden tettükkel ennek a társadalomnak az érdekeit és előrehaladását szolgálják? Nem arról van szó, hogy a szövetkezeti tagokat bárki is meg akarná rövidíteni, hiszen természetbeni járandóságuk értékét pénzben megkapják, azok a családok pedig, amelyek még otthon sütnek, kapják meg az ellátásukhoz szükséges menynylséget, ám betartva az alapszabályzatnak azt az előírását, hogy a munkaegységekre csupán az állam Iránti kötelességek és a szövetkezeti alapok biztosítása után fennmaradó részből lehet adni és csak annyit, amennyi valóban az ellátáshoz szükséges. A természetbeni járandóságok kérdésének megoldásában a döntő szó a falusi kommunistáké. Rajtuk, elsősorban is az ő példamutató magatartásukon, felvilágosító és meggyőző szavukon múlik, hogy megértessék a szövetkezeti tagokkal: társadalmunk érdekei azt kívánják, hogy a termés az állami raktárakba, ne pedig a szövetkezeti tagok padlására kerüljön. Azt kell megmagyarázni a szövetkezeti tagoknak, hogy szocialista társadalmunk megszabadította őket a megélhetés, a kenyérnek való gondjától és most rajtuk a sor, hogy társadalmunkat szabadítsák meg a kenyérgondoktól. B. L. 3ÜJ SZÖ 5 * 1961. július 16.