Új Szó, 1961. június (14. évfolyam, 151-180.szám)

1961-06-24 / 174. szám, szombat

Veres János: VÉR ÉS FESTÉK X templom üres volt, az ablakokon behulló fény a két padsor közül, a cifra kőről felkúszott a padokra és a szemközti falra. A sekrestyében friss festékszag terjengett. A bútort középre húzták, csomagolópapírral és kék elsötétítő papírral takarták le. A kék papíron élesen látszottak a sárga festékpettyek. Borsos a sárga fal mellett állt, meszelőjét kezében tartotta. Feljebb tolta homlokán a sapkát, letette a meszelőt és cigarettára gyújtott. Kint teherautó zúgott, német vezényszavak hallattszottak. Borsos idegesen dobta el a gyufát. Egész délután a toronyóra ütését figyelte s attól félt. hogy éppen most nem hallja meg a kongó hangot az autőzúgás miatt. Az autó elment. Borsos nagyot szívott a cigarettából. Az üres vödör az ajtó mellett állt. - A sekrestyés csak öt óra után szokott bejönni, - gondolta, - a pap az előbb ment el... Ogy látszik, simán fog menni a dolog ... A toronyóra hármat ütött: háromnegyed ötöt jelzett. Borsos felemelte a vödröt, s a nyitott ajtóból benézett a templomba. Senkit sem látott. Átlépte a küszöböt, elment a gyóntatófülke előtt, s a vödröt óvatosan letette a Máriaoltár mellé. Felnézett az erkélyre. Semmi nem moccant, az orgona sípjai tompán csillogtak. Visszampnt a sekrestyébe, felvette az ablakpárkányról a rövidre égett cigarettát. Halántékán lüktetett az ér. Kint, a tér egyik lócáján nyúlánk, szőke nő ült, s a toronyórát figyelte. Piros sálat és kopott felöltőt viselt, ölében bevásárló táskát tartott, - A másik lócán két öregúr beszélgetett. - Szép őszünk va^, — mondta az egyik. - Langyos" a levegő. A másik felnézett. - Olvasta a mai újságot? Az északi fronton visszafoglaltunk három falut... A napgolyó eltűnt a háztetők mögött. A nagymutató a tízesre ugrott, szabadot jelző szemaforhpz hasonlított. Az asszony megszorította a táska fogőját és felállt a lócáról. Lassan haladt a templom felé, aki látta, azt hihette, hogy unalmát akarja elűzni néhány fohásszal. Szíve hevesen dobogott, s érezte, hogy tenyere nyirkos lesz. Felment a templom lépcsőjén. Borsos a sekrestyében meghallotta a női cipő kopogását. A templomban a nagy csöndben minden hang kétszeresére nőtt. A lépések ütemesen kopogtak, majd újra csönd lett. Borsos az ablakon keresztül a sekrestye melletti térséget figyelte. Eva a Mária-oltár előtt térdelt, a táskát letette a lépcsőre, összekulcsolta a kezét. Szeme az üres vödröt kereste. A színesre pingált szobor üvéges tekintettel nézett le rá. Börsos halkan fütyülni kezdett a sekrestyében. Éva felállt, gyors mozdulattal kivette a csomagot a táskából s beletette a vödörbe. Pár pillanat volt az egész, s újra ótt térdelt a lépcsőn és úgy tett, mintha imádkoznék. Mikor Borsos meghallotta, hógy Éva cipője ismét a padsor mellett kopog, felemelte a festék-zsákot és bement a templomba. Óvatosan a vödörbe öntötte a sárga festéket, mely lassan eltakarta a csomagot. Egyik kezében a vödörrel, a másikban a zsákkal visszament a sekrestyébe. A templom erkélyén megszólalt az orgona. Borsos a templomba nyíló ajtóra nézett, arcán megfeszült a bőr. A kántor álmos egyház

; éneket játszott, a dallamok szétcsuroptak a padok között. Borsos „képzeletében megjelent Éva szőke hajjal keretezett arca. Nem tudhatta, fent volt-e már a kántor az erkélyen, amikor Éva kivette a csomagot a táskából. Szitkot morzsolt szét foga közt. Az orgona ernyedt, sóhajtó hangja a temDlom mellett is hallattszott. Á sárga festékporral megtöltött vödröt letette kerékpárja mellé. A sekrestyés énnen akkor ért oda. — Elvégeztük, mester úr, elvéqeztük? — kérdezte. Hajlotthátú, kopasz ember volt, kezében nagy kulcsot tartott. Borsos ránézett. — Csak ezt viszem el, - mondta s a vödörre mutatott. A létráért és a többi holmiért majd repae! jelentkezem. Nyitva lesz az ajtó? — Kinyitom, mester úr, kinvitom. Elszámolt már a főtisztelendő úrral? — A sekrestyés szája kissé nyitva maradt. — Még nem, — felelte Borsos. — Majd holnap. - Azon gondolkozott, hogv ráakas'thatia-e a vödröt a kormányra. Félt, hogy baj lesz, ha a vödör a keréküárhoz ütődik. Ráült az ülésre s lehajolt a vödörért. A tér sarkán fegyveres csendőr állt, csákóján megvillant a kakastól!. — Jóéjszakát, - mondta az öregnek. A sekrestvés intett a kezével és bement az ajtón. Eorsos félkézzel fogta a kormányt, másik kezével a kerékoár mellett lógatta a vödröt. Festékfoltos ruháj? eltűnt a templom möaött... Átkartkázott a vasúti síneken, á a fatelep felé vezető gödrös útra kanvarodott. Innen látni lehetett az állomás épületét és a rakodó véoét. A rakodóban hosszú tehervonat állt, az állomás oeronián német és magyar katonák járkáltak. Á naD már lebukott, lassan sötétedni kezdett. Befordult az alacsony válvoaházak közé. A házikónak, amelyben lakott, nem volt udvara. A telep alsó véoén állt. A napokban emlékeztünk meg Visszarion Grigorjevics Bielinszkij, a nagy orosz kritikus és filozófus születésének 150. évfordulójáról. A. Vanent cián rajza Bjelinszkijt ábrázolja. egyik oldalához tyúkól és kis fatartó támaszkodott. A telepen már nem dolgoztak, a hosszú szálfák él a farakások között senki sem járt. Megnyomta a lábféket és letette a lábát a földre. Vigyázva leszállt, a szemét a vödrön tartva a fatartóhoz támasztotta a kerékpárt. Az egyik közeli házikó előtt maszatos kislány állt, száraz kenyérdarabot majszolt. Elővette a kulcsot, kinyitotta az ajtót. Belépett és belülről ismét bezárta. A szobában, amely egyúttal konyha is volt, három férfi ült az asztal körül a félhomályban. - Jőestét, — mondta Borsós. Sóvári felállt. . - Elhoztad? Borsos bólintott. Az asztalra tétté a vödröt. Beledugta kezét a sárga festékporba s megfogta a spárgát, mellyel a csomagot átkötötték. Kiemelte a csomagot a festékből, letette az asztalra. A vödröt betette a rozoga mosdó alá. - Nem látott senki? - kérdezte Sóvári. - Azt hiszem, nem — felelte Borsos. Megmosta a kezét. Valamennyien a csomagot nézték, mely sárga volt a rajtamaradt festéktől. - Rendben van, — mondta Sóvári. A vasutashoz fordult, akinek ősz bajusza volt. A fején tartotta sapkáját. - Mikor indul a német vonat? - Ogy tudom, hajnalban, — felelte a vasutas. Rosszul beszélt magyarul, s mikor beszélni kezdett, mindig összeráncolta homlokát. Fél hétkor várják a szlovák határon. - Igen, — mondta Sóvári. Visszaült az asztalhoz és gondolkozni kezdett. - Éva hol van? - kérdezte Irén, aki az ablak mellett állt. Borsos csak most vette észre a fiatalasszonyt. Haja kócos volt mint mindig. Cigarettára gyújtott. Borsos odament hozzá. - Biztosan hazament, — mondta. — Remélem, nem esett baja. - Fáradt lehet, - mondta Irén. Szájához emelte a cigarettát. Hangja rekedt volt a sok nikotintól. Tegnap este indult el itthonról. Borsos az ablakkeretnek dőlt. A farakásokat pézte, melyek egyre sötétebb színt öltöttek. - Ki ez az Éva ? - kérdezte halkan Sóváritól a diák, aki felöltőben ült az asztalnál. - Házhoz jár varrni. - mondta Sóvári. — A férje Spanyolországban halt meg harminchatban. A nemzetközi brigád tagja volt. - Ezt itt nem tudják róla. mondta a vasutas, s összeráncolta homlokát. - Akkor még Kassán laktak. Csönd lett. Sóvári keze az asztalon volt, s a diák látta, hogy tenyere ráncaiban megülepedett a vaspor. Valahol kutya ugatott. Borsos gyertyát gyújtott és behúzta a függönyt. Irénre nézett. - Pista nem üzent? - De igen, - mondta Irén. Nem nézett Borsosra, fél arcát eltakarta kócos haja. - A miskolci katonakőrházban van. Megmarad a lába. A hónap végén talán hazaengedik. - Felnézett a férfira, szemében könny csillogott. - Két éve nem láttuk egymást. Sóvári halkan beszélgetett a vasutassal... Később hallani lehetett, hogy valaki kívülről kulcsot dug az ajtózárba. Terpák lépett be, vállán hátizsákkal Senki sem sióit, az asztalnál ülők felálltak. Terpák letette a hátizsákot, megtörölte homlokát. Sóvári letérdelt, kibontotta a zsákot és kiszedte a röplapok egy részét. - Gyere ide, Pali, - mondta Sóvári. A diák odatartotta nyitott aktatáskáját. Sóvári belerakta a kiszedett röplapokat. Közben a diák felhajtotta felöltője gallérját. Sóvári bekattintotta a táskát és a diák a hóna alá szorította. - A temető felé menj, - mondta Sóvári a padlón térdelve. - Holnap hatkor találkozunk a Garasban. - Rendben van, — mondta a diák. S mosolyogva hozzátette: - Titkár elvtárs. Kiment a házikóból. A qyertvalána oldalra dőlt. SóvSri bekötötte a hátizsákot és felemelkedett. Irén már ott állt mellette. Sóvári felsegítette a hátára a zsákot. - Ahogy megbeszéltük, - mondta Sóvári. Kint már majdnem teljesen sötét volt, a távolban vonat sÍDOlt. - Jóéjszakát, - mondta Irén és kiment az ajtón. Terpák a csibukját tömködte. Gyűrött viharkabátban volt, baBacskai Béla rajza. kancsa spárgával volt összefűzve. — Mi újság? - kérdezte tőle Sóvári. — Beszéltem Évával. Albertfalván elkaptak két kommunistát. Az egyik megszökött a laktanyából, átment a partizánokhoz. Sóvári az asztalon fekvő csomagra mutatott. — Ezt a csomagot az éjjel betesszük a sín alá, — mondta. — Te is velünk jössz. A részleteket majd megbeszéljük. Terpák bólintott. — Hol van Éva? - kérdezte Borsos. — Hazament, - felelte Terpák. Borsos az ajtó felé indult. — Elmehetek? - kérdezte Sóváritól. — Igen. Holnap találkozunk. — Azt mondta, hogy nincs otthon semmije, - mondta Terpák Borsosnak Vihetnél neki valami ennivalót. Borsos a zsebébe nyúlt. — Ha elmentek, ne felejtsétek nyitva az ajtót, - mondta. Kívülről ráiuk zárta az ajtót és elindult a sötétben ... Bement a vasúti vendéglőbe, kirakta élelmiszerjegyeit a bádoggal borított pultra. Az asztaloknál kevesen ültek, a pult előtt néhány fuvaros várakozott. Félrúd szalámit, egy kiló kenyeret és egy pohár mustárt vásárolt. A csapos csomagolt, amikor valaki megfogta a karját. Megfordult. Puhakalapos férfi állt mellette. Borsos éles szúrást érzett a szívében. Arcából lefutott a vér. Megérezte, hogy a puhakalapos férfi detektív. Tudta, vigyáznia kell, hogy el ne árulja izgalmát. — Jöjjön csak velem, barátom, — mondta a férfi és megmutatta a jelvényét. — Kérem, - mondta Borsos. Bocsánat, — fordult a csaposhoz, — rögtön visszajövök. A detektív leült az egyik asztalhoz, kalapját maga elé tette. — Üljön le, — mondta Borsosnak. Borsos leült. Nyugalmat erőltetett magára, fejében kavarogtak a gondolatok. „Megláttak a templomban ... Vagy talán Évát árulta el valaki?... Hátha már be is vitték ... A detektív ránézett. — Ugye maga harmincnyolc előtt tagja volt a cseh kommunisták úgynevezett ifjúsági szervezetének? — Igen, - felelte. - Tagja voltam. Gyermek voltam még. — Ügy, - mondta a detektív. — S azóta? — Benőtt a fejem lágya, — mondta Borsos. — Biztos? % — Biztos. Borsos kissé megnyugodott, a detektív a sótartót babrálta az asztalon. — A fatelepen lakik, ugye? — kérdezte. — Igen, a telepen lakom, — mondta Borsos. Szívében ismét szúrást érzett. — Tehát mégis baj van, — mondta magában. Meglepték Sóváriékat... — Tudomásunkra jutott, — folytatta a detektív, — hogy néhány gyanús személy nagy előszeretettel látogatja az állomás környékét... Tud ezzel kapcsolatban valamit mondani? » Tekintete Borsos arcára tapadt. Borsos a foltos abroszt nézte. — Nem tudok semmit, - mondja. — A telepen sohasem láttam gyanús személyeket. — A detektívre nézett. — Na, — mondta dühösen pár pillanat múlva a detektív — megfogta a kalapját, — csak azt akartam mondani, hogyha tenni merészel valamit, kitekerjük a nyakát... Megértette ? ... — Mondom kérem, hogy harmincnyolc óta... — Nos igen, vágott a szavába szelídebb hangon a detektív. —' Rendben van. Csak figyelmeztetni akartam. — Töprengve nézte Borsost. — Ha valami gyanúsat észlelne, jelentse a parancsnokságon. Megjutalmazzuk... — Igen, — mondta Borsos, — jelenteni fogom... A detektív felállt. — Nézze, — mondta és lehajolt Borsoshoz — volt társainak a mozibajárást is megtiltottuk. Magát sohasem bántottuk, mert rendes fickónak tartjuk. Vigyázzon magára és tartsa be ígéretét. Feltette a kalapot és kiment a vendéglőből. Borsos érezte, hogy;.a keze jéghideg, szája száraz. Béteg szíve rendetlenül dobogott. A pulthoz ment és átvette a csapostól a csomagot. A bejárat mellett két részeg tiszt ült egy kifestett utcalánnyal. Az alacsonyabbik tiszt, akinek zubbonya foltos volt a ráömlött italtól, a lány füléhez hajolva dalolt: - Kívül a kaszárnyán, künn a kapunál... A lány fatalpú szandáljával verte hozzá az ütemet. Borsos kiment az ajtón... Éva az ágyban feküdt, még rajta volt a fehér blúz, amelyben hazajött. 1 — Fáradt vagy? kérdezte Borsos és levette sapkáját. — Aludtam, — mondta az asszony. Sápadt volt, keze a takarón pihent. A férfi felvágta a szalámit és a kenyeret. Az éjjeliszekrényre rakta az ennivalót, s leült az ágy szélére. Az asszony felült, szótlanul ettek. — Mi volt Albertfalván? - kérdezte később Borsos. — Terpák azt mondta, hogy két embert elfogtak. — Igen. Égy papírgyári munkást és egy bányászt. A bányász megszökött. — Ki hozta át a csomagot a határon? — Mudrony Laci, — mondta az aászony. — Azt mondták, hogy a tiszolci partizánok sok fegyvert zsákmányoltak. — Nem kerültél veszélybe? - kérdezte a férfi. — Nem. Még sötét volt, amikor kijöttem Mudronyéktól. Délig a tanítóéknál vártam, aztán kimentem az állomásra. Két csendőr szállt fel a vonatra. Azt hittem, meghalok a félelemtől ... Borsos megcsókolta az asszony arcát. — Légy óvatos, kedvesem, ) mondta Éva és átkarolta a férfi nyakát. — Nehogy baj érjen, most, a tizenkettedik órában. Vigyázz minden lépésedre. — Karácsonyra itt lesznek az oroszok, — mondta Borsos. — Üjév után ideköltözöm hozzád. — öreg vagyok hozzád. — mondta Éva. Harminc éves vagyok. — Ne beszélj ilyeneket. Megcsókolta az asszonyt. — Maradj itt, — mondta Éva. Borsos végighúzta kezét az aszszony rövid, szőke haján. — Fáradt vagy. Pihenned kell. —> Felállt az ágyról. — Holnap este eljövök ... — Lehajlott és még egyszer megcsókolta. Éva fáradtan mosolygott. — Lassan fog telni az idő nélküled... Ha nagyon várlak, mindig lassan múlik az idő ... # » * Negyed hatkor ébredt, megmosakodott, felöltözött és kiment a házikó elé. A nap még nem kelt fel, de sejteni lehetett, hogy szép idő lesz. A telepre szállingózni kezdtek a munkások. Rágyújtott és Évára gondolt. Elhatározta, hogy esküvőjük után szétszedi a fatartót és a deszkából nyúlólat épít Éva udvarán. (Folytatás a 8. oldalon) ÜJ SZÖ 7 * 1961. június 24.