Új Szó, 1961. június (14. évfolyam, 151-180.szám)

1961-06-23 / 173. szám, péntek

A Szovjetunió minden igyekezete o béke megőrzésére irányul N. Sz. Hruscsov elvtárs beszéde Moszkva közéleti képviselőinek szerdai gyűlésén (A beszéd első részét lapunk tegnapi számában közöltük.) Síkraszállunk az általános leszerelésért Elvtársak! A Nagy Honvédő Háborúban teljes erejével megmutatkozott a szocializmus győzhetetlen hatalma. A Szovjetunió viselte a vállán a hitleri Németország ellen vívott harc legnagyobb súlyát. Ez a Németország pedig mielőtt hazánkra támadt, Európa legtöbb országát meghódította. Mi mindig azt mondottuk, hogy a fasizmus fölött aratott győzelmet a Hitlerellenes koalícióban, szövetségeseinkkel együt vívtuk ki. A szovjet nép méltóképpen értékeli azt a segítséget, amelyet a háború folyamán az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és más országok nyújtottak neki. Ügy gondolom azonban, hogy volt szövetségeseink is megértik; a győzelemhez a szovjet nép járult hozzá döntő módon, és mi semmivel sem csökkentjük érdemeiket és erőfeszítéseiket, amikor a szovjet emberek hősi önfeláldozásáról emlékezünk meg. A második világháború minden döntő ütközete a keleti fronton játszódott le és amikor az Amc-'ikhi Egyesült Államok a második világháborúban mintegy 300 000, Anglia pedig körülbelül 250 000 embert vesztett, addig a mi frontunkon ilyen számokban csak egy-egy ütközet veszteségeit lehetett kifejezni. Nálunk talán nincs egyetlen olyan család sem, amely ne szenvedett volna a háború miatt. Népünk legjobb fiainak millióit vesztette el. Igen, ez nehéz harc volt. De a Szovjetunió megállta a helyét. És nemcsak megállta a helyét, hanem a második világháború súlyos megpróbáltatásaiból méginkább megerősödve került ki. A szovjet nép rövid idő alatt helyreállította mindazt, ami elpusztult a háború éveiben. Ma legmegátalkodottabb ellenségeink is elismerik, hogy a Szovjetunió katonai tekintetben a legerősebb hatalom. S ezenfelül a Szovjetunió ma már nincs egyedül. Ma már a szocialista országok több mint egymilliárdot számláló nagy családjában élünk és dolgozunk. A második világháború kirobbantásával az imperialisták arra számítottak, hogy eltemetik a szocializmust. A valóságban azonban a háború romjai Hitler és Mussolini fasizmusát temették el, a szocializmus pedig még jobban megszilárdult a földön. Mi, kommunisták bízunk a marxizmus-leninizmus nagy eszméinek diadalában. Ez eszmék nevében a szovjet emberek erejüket, életüket sem kímélve végigharcolták a második világháborút. Éppen azért, mert mi hiszünk eszméinkben, harcoltunk és harcolunk is a békéért, a népek közötti barátságért, küzdünk az általános lGSZGrGlGSGGľt. Még 1922-ben, Vlagyimir Iljics Lenin megbízásából a genuai értekezleten a szovjet küldöttség javaslatot tett a leszerelésre. 1927-ben a Szovjetunió a Népszövetségben terjesztette elő leszerelési javaslatait. A második világháború után a Szovjetunió még fokozattabban küzd a leszerelés kérdésének megoldásáért. 1959-ben a szovjet kormány megbízásából az Egyesült Nemzetek Szervezetében előterjesztettem a szigorú nemzetközi ellenőrzés mellett történő általános és teljes leszerelés részletes tervét. E kérdésben vallott álláspontunk szilárd, mert őszintén akarjuk a leszerelést, ami feltétlenül szükséges ahhoz, hogy biztosítsuk a világbékét. Amikor síkraszállunk a leszerelésért, a népek békéjéért és biztonságáért, valamint a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett éléséért, abból indulunk ki, hogy valamely ország állami és társadalmi felépítése minden esetben a nép belső ügye, senkinek nincs joga ilyen vagy olyan társadalmi rendszert kényszeríteni a népekre. A monopoltőke irányítói, akik a nyugati államok politikáját meghatározzák, természetesen velünk teljesen ellentétes elvet vallanak az állami és társadalmi-politikai berendezkedésről. ők minden áron örökéletűvé akarják tenni a kapitalista rendet, meg akarják tartani az országaikban uralkodó kapitalizmust, ahol az erősebb kirabolja a gyengébbet, a gazdag kizsákmányolja a szegényt, és kisajátítja munkájának gyümölcseit. A szocialista országok másfajta alapokon fejlődnek. A szocialista társadalomban minden ember valóságosan egyenlő, mert nálunk nincsenek kapitalisták és nincsenek proletárok; a társadalom minden tagja végzi a maga meghatározott funkcióját, dolgozik az egész nép javára és ezzel együtt a saját személyi hasznára is. Minél magasabbra emelkedik a termelés, annál gazdagabb lesz országunk, annál gazdagabbá lesz egész társadalmunk és e társadalom minden tagja élvezi a társadalmi munka eredményeit. A szocialista társadalomban mindenki egyenlő s ez az egyenlőség nálunk nemcsak formális, mint az úgynevezett „szabad világban", ahol az erősnek szabad kirabolni és elnyomni a gyengébbet, hanem valóságos egyenlőség. Ilyenek a két világ — a kapitalista és szocialista világ — egymással szembenálló koncepciói. Ezek sohasem békélnek meg egymással, és mi szilárdan hisszük, hogy a szocialista koncepció, mint a legélenjéróbb — győzedelmeskedik a kapitalista koncepció fölött. De mi újra és újra hangsúlyozzuk: a társadalmi rendszer minden ország népének saját ügye. Ezt a kérdést az illető népnek kell megoldania külső beavatkozás nélkül. A kapitalista országok nem vallják be nyíltan, hogy ellenzik a leszerelést A szovjet kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy biztosítsa a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élését, hogy ezek az államok ne csak háború nélkül éljenek egymás mellett, hanem szoros együttműködés, élénk gazdasági, kereskedelmi, kultúrális, tudományos és más kapcsolatok legyenek közöttük. Éppen azért is harcolunk a leszerelésért, mert biztosítani akarjuk a tartós békét. Bár a nyugati hatalmak, és mindenekelőtt az Egyesült Államok ilyen vagy olyan ürüggyel makacsul visszautasítják a leszerelést, mi újra és újra megismételjük javaslatainkat, s türelmesen törekszünk rá, hogy minden ember megértse a leszerelés megoldásának szükségességét, mert ez felel meg a népek érdekeinek. A kapitalista országok uralkodó köreinek nincs bátorságuk nyíltan kijelenteni, hogy ellene vannak a leszerelésnek. Olyan látszatot keltenek, hogy vállalják a tárgyalásokat. A legnagyobb készséggel üléseznének vég nélkül a különböző bizottságokban és albizottságokban. De hány ülést tartottak már a leszerelésről a háború befejezése óta eltelt tizenhat év folyamán, s az ügy mégis egy lépést sem tett a megoldás felé. A monopolkapitalista világ képviselői azért tárgyalnak a leszerelésről, hogy ezzel félrevezessék saját népeiket, hogy e népek tovább reménykedjenek a megegyezésben. A valóságban azonban a leszerelés megakadályozása, az eszeveszett fegyverkezési hajsza folytatása a céljuk. S ezt olyan ravasz agyafúrtsággal akarják véghez vinni, hogy az egyezmény megakadályozásáért a felelősséget a szocialista országokra háríthassák. A burzsoá diplomácia és propaganda ezért terjeszti oly buzgón azt a koholmányt, hogy mi ellenőrzés nélküli leszerelést javasolunk, s ezzel lehetetlenné tesszük a megegyezést a leszerelésben. Ezt a mesterkedést lelepleztük. Az Egyesült Nemzetek Szervezetében kijelentettük: uraim, ha önök nemcsak szavakban, hanem ténylegesen meg akarnak egyezni, akkor fogadják el az általános leszerelésre vonatkozó javaslatainkat, mi pedig elfogadjuk az ellenőrzésre vonatkozó bármely javaslatukat. A leszerelés ellenségei ez ellen semmilyen kifogást sem emelhetnek. Nem marad más út számukra, mint félrevezetni a népeket és szüntelenül hajtogatni a mesét, hogy mi ellenőrzés nélküli leszerelést akarunk. De, mint mondani szokták, a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát, s így ők sem jutnak messzire! Akkor, amikor a nyugati hatalmak kormányai kitartóan szabotálják a leszerelést, ennek a létfontosságú problémának a megoldása teljesen a népektől függ. Minden nép legyen tudatában a kialakult helyzet súlyosságának és gyakoroljon nyomást azokra a kormányokra, amelyek akadályozzák a leszerelésnek, korunk legfontosabb problémájának megoldását. A dolgozó nép, az értelmiség, minden békeszerető ember kényszerítheti és köteles is kényszeríteni a kapitalista országok kormányait a leszerelés elfogadására. Ha ez nem történik meg, s az imperialista köröknek sikerül a népeket háborúba sodorni, akkor már késő lesz keresni a bűnösöket. A korszerű háborúnak megvan a maga kérlelhetetlen törvénye: tömegesen pusztítja az embereket, megsemmisít minden anyagi értéket. A legkomolyabban mondom ezt, azért, hogy mindenki megértse a leszerelésért folyó aktív harc jelentőségét, mert nagymértékben ennek a harcnak kimenetelétől függ az emberiség jövője. Ami a Szovjetuniót illeti, a világ népei meg lehetnek győződve arról, hogy a dolog nem rajtunk múlik. Készek vagyunk akár holnap aláírni a megegyezést az általános és teljes leszerelésről, bármilyen, a legszigorúbb nemzetközi ellenőrzés bevezetésével. De nem fogadjuk el az ellenőrzést leszerelés nélkül, mert az ilyen ellenőrzés lényegében véve kémkedés ienne. Ezzel kapcsolatban néhány szót akarok szólni a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetéséről. A genfi tárgyalásokon a nyugati hatalmak olyan álláspontot foglaltak el, amely nem teszi lehetővé a megegyezést e kísérletek megszüntetésében. Ha az USA újra megkezdi a nukleáris robbantásokat, a Szovjetunió is folytatja kísérleteit A szovjet kormány a közelmúltban kiadott emlékiratában javaslatot tett a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetése és az általános és teljes leszerelés kérdésének egymással összefüggő megoldására. Az Egyesült Államok kormánya a napokban megküldte emlékiratát, amely elutasítja javaslatunkat. Majd válaszolunk a Fehér Ház emlékiratára. Azt azonban már most kijelenthetem, hogy szilárdan kitartunk a már kifejtett nézeteink mellett. A Szovjetunió már majdnem három éve nem folytat nukleáris fegyverkísérleteket, bár erre vonatkozóan nincs semmiféle szerződésünk a nyugati hatalmakkal. Módunkban áll, hogy továbbra se folytassunk nukleáris fegyverkísérleteket és javasoljuk a nyugati hatalmaknak, egyezzünk meg mind'a leszerelés problémájának egészét, mind annak alkotóelemeit, köztük a nukleáris fegyverkísérletek kérdését illetően. Egyes amerikai személyiségek sürgetik, hogy az Egyesült Államok kormánya kezdje meg újra a nukleáris fegyverkísérleteket, ha a Szovjetunió nem fogadja el a nyugati hatalmak követeléseit. Mit monhatunk az ilyen fenyegetésekre? Ezek a fenyegetések senkit sem ijesztenek meg és csak azt bizonyítják, mennyire hiányzik a józan ész azokból, akik ilyesmivel előállnak. Kötelességünk figyelmeztetni ezekeket az urakat: mihelyt az Egyesült Államok újra megkezdi a nukleáris robbantásokat, a Szovjetunió is haladéktalanul hozzáfog nukleáris fegyverkísérleteihez. A Szovjetunióban kidolgoztak számos berendezést, amelyek gyakorlati kipróbálást igényelnek. Az ilyen kipróbálás pedig természetesen fokozzá fegyveres erőink harcképességét, lehetővé teszi, hogy még jobb atom- és hidrogénbombákat készítsünk, tökéletesítsük az ilyen bombák'előállítási folyamatát. Ha a nyugati hatalmak újra megkezdenék a nukleáris fegyverkísérleteket és erre válaszként mi nem próbálnánk ki saját fegyvereinket, ezzel kárt okoznánk hazánk és az egész szocialista közösség védelmének. Ilyenformán a nukleáris fegyverkísérletek felújításáért minden felelősség a nyugati hatalmak kormányait fogja terhelni. A Szovjetunió állhatatosan folytatja békepolitikáját a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének, az államok belügyeibe való be nem avatkozásnak a politikáját. Arra törekszik, hogy tárgyalópartnereivel megegyezésre jusson a legszigorúbban ellenőrzött általános és teljes leszerelésről, a nukleáris fegyverek eltiltásáról. Ugyanakkor, amikor következetesen folytatjuk békeszerető külpolitikánkat, úgy vélekedünk, hogy az államok társadalmi és politikai berendezésének, az osztályharcnak és valamely állam belső rendje megváltoztatásának kérdése minden államban magának a népnek az ügye. A szovjet külpolitika kivívta a népek bizalmát és elismerését. Mi büszkék vagyunk erre. A Szovjetunió, a szocializmus országai óriási erőfeszítéseket tesznek a világ békéjének fenntartásáért. Arra törekszenek. hogy ez államközi kapcsolatokban felmerülő vitákban a megoldatlan kérdések békés úton rendeződjenek. A népek minden erőfeszítése szükséges a béke megszilárdítására A Szovjetunió óriási gazdasági és katonai erővel rendelkezik, mégsem használta fel soha és ma sem használja fel erőit agresszív célokra. Éppen ellenkezőleg, minden erőfeszítését a béke biztosításáért veti latba. Elvtársak! Büszke vagyok arra, hogy magas kitüntetésben részesítettek, megkaptam a Lenin Békedíjat. Már beszéltem arról, hogy ezt a kitüntetést nemcsak ama erőfeszítések elismerésének tekintem, amelyeket én magam, mint szovjet kormányfő fejtettem ki, hanem országunk népei erőfeszítései elismerésének is, állhatatos harcunknak a béke megszilárdításáért. Sajtónk sokat ír arról, hogy Hruscsov a béke harcosa, hogy biztosítja az egyetemes békét és így tovább. Ezt természetesen hízelgő hallani. Csakhogy nem a békének, hanem az agresszió és a háború erőinek teszünk szolgálatot, ha reményeinket csak egy országba, egy emberbe helyezzük, mégha az olyan ország kormányának élén áll is mint a Szovjetunió — és azt hisszük, hogy ők egymagukban képesek biztosítani a békét, mialatt mások tétlenek maradnak. Az élet azt mutatja: ahhoz, hogy kivívjuk áz egész világ ^békéjét, nem elég egy ország erőfeszítéseire támaszkodni, nem elegendő valamilyen „hősöket" találni, és azt hinni, hogy majd ők biztosítják a békét. Ahhoz, hogy biztosítsuk a tartós békét, az szükséges, hogy az egész föld népei a lehető legnagyobb erőfeszítéseket tegyék a béke megszilárdításáért. A népek és csakis a népek képesek rákényszeríteni a kormányokat, amelyek ellenzik a leszerelést, fegyvereket halmoznak fel háború kirobbantása céljából, hogy hagyják abba ezt a veszélyes és esztelen politikát. A békét csak akkor lehet biztosítani, ha egyetlen ország népei sem hagyják a dolgot más országokra, hanem saját hazájukon belül kérlelhetetlen harcot indítanak a háború erői ellen, a lehető legnagyobb erőfeszítéseket teszik a béke biztosításáért. Minden nép békét akar, a békés együttélést kívánja. Csak az imperialisták kis csoportja, a monopoltőke képviselői, a nyugat-németországi agresszív revansisták maroknyi csoportja van más véleményen. A baj azonban az, hogy e körök képviselői kulcspozíciókat foglalnak el a nyugati országokban, a legfelelősségteljesebb tisztségeket töltik be a kormányokban és meghatározzák a nyugati országok politikáját. Ezért, ha ténylegesen arra törekszik, hogy ne lángoljon fel a legpusztítóbb háború, egyetlen nép sem maradhat ki a békéért folytatott közös harcból. A népeknek meg kell érteniük, hogy csak ők maguk kényszeríthetik kormányaikat — és ez kötelességük is —, hogy mondjanak le arról a veszélyes politikáról, mely a háborús szenvedélyek szítására, a fegyverkezési verseny fokozására irányul. Csak a népek tudják ártalmatlanná tenni azokat az embereket, akik politikájukkal az agresszió erőit növelik, háborúra készülődnek. A szovjet kormánynak, népünknek figyelemmel kell kísérnie a nemzetközi helyzet alakulását. Ismeretes, hogy a Szovjetunió nagy erőfeszítéseket tett a nemzetközi feszültség enyhítéséért. Kormányunk javaslatot terjesztett elő az általános és teljes leszerelésről. E javaslat lelkes visszhangra és támogatásra talált a világ minden országában. Megszüntettük összes külföldi katonai támaszpontjainkat. A Szovjetunió egyoldalúan többször is csökkentette fegyveres erőit. A nyugati hatalmak azonban, amelyekkel tárgyalásokat folytatunk a leszerelésről, nem válaszoltak hasonlóval, nem léptek fegyveres erőik csökkentésének útjára. Éppen ellenkezőleg. Az Egyesült Államok az idén majdnem két és fél milliárd dollárral többet irányoz elő fegyverkezésre, mint az előző évben. Az Egyesült Államokban most tárgyalják a fegyveres erők létszámnövelésének kérdését. Ügynevezett gerilla-alakulatok létrehozásával foglalkoznak. Ezeket az alakulatokat gyilkosságokra, felforgató cselekményekre képzik ki. Világos, hogy a nyugati hatalmak efféle intézkedéseinek célja nem a nemzetközi helyzet megjavítása, nem a leszerelésről való megegyezés, hanem az államközi kapcsolatok kiélezése, a hidegháború fokozása. Józanul kell értékelnünk a helyzetet, ébernek kell lennünk, nehogy a szocializmus ellenségei, az agresszív militarista körök meglepjenek bennünket. A szovjet kormány minden tőle telhetőt megtesz, hogy véget vessen a fegyverkezési hajszának, hogy levegye a népek válláról a katonai kiadások súlyos terhét. Az imperialista hatalmak azonban a mi felhívásunkra, hogy versenyezzünk az anyagi és szellemi termékek létrehozásában, sajnos katonai kiadásaik növelésével és fegyveres erőik létszámának felemelésével válaszolnak. Ez olyan helyzetet teremthet, amelyben a Szovjetunió is kénytelen lesz növelni katonai kiadásait, hogy erősítse és tökéletesítse védelmét. És — ha elkerülhetetlenné válna — növelni fogja fegyveres erőinek létszámát is, hogy így biztosítsa a békét és a békés egymás mellett élést. Kedves elvtársak! Engedjék meg, hogy pártunk Központi Bizottsága és a szovjet kormány nevében üdvözöljem a mi nagyszerű fegyveres erőinket, amelyek a szovjet ember alkotó munkáját védelmezik. Forrón üdvözöljük a harcosokat és tengerészeket, tiszteseket és tiszthelyetteseket, tiszteket, tábornokokat és tengernagyokat. Sok sikert kívánunk nekik nemes tevékenységükben. A Szovjetunió védelmének megerősítése különböző fegyvernemeink — a gyalogság, a tüzérség, a műszaki és híradós csapatok, a páncélos egységek, a haditengerészet, a légierők és a rakétafegyvernem egységeinek — tökéletesítésétől függ. Rakétaegységeink megsemmisítő ereje tartja vissza az agresszort Jelenleg rendkívül nagy felelősség nyugszik a rakétaegységeken, különösen azokon, amelyek a különböző hatósugarú ballisztikus rakétákat kezelik — a taktikai rakétáktól az interkontinentális rakétákig. Ezek harci készültségének és tudásának magas fokon kell állania, mert a rakétaegységektől nagyon sok függ. Mindenekelőtt az ő megsemmisítő erejük az, ami visszatart bármely esetleges agresszort attól, hogy ellenünk és szövetségeseink ellen támadjon. Visszaütő képességük olyan erő, amely elkerülhetetlenül megbünteti az agresszort, ha mégis esztelen cselekedetre szánja magát és kirobbantja az új háborút. Ma, a hitleri Németországnak a Szovjetunió ellen intézett hitszegő támadása 20. évfordulóján gondolataink azokhoz szállnak, akik életüket adták a nagy szovjet haza szabadságáért és függetlenségéért. A nép örökké emlékezni fog a szovjet hadsereg, a haditengerészet, ä hős partizánok nagyszerű tetteire, akik bátran haltak meg a fasiszta megszállók ellen vívott harcokban. Örökké emlékezni fogunk azoknak a békés szovjet embereknek a millióira, akik elpusztultak ebben a szörnyű háborúban. Hazánkban nincsen olyan család, amely ne vesztett volna el férjet vagy fiút, testvért vagy apát, leányt vagy nővért. Ezek az áldozatok nagy, nemes ügyet szolgáltak. Most pedig a Nagy Honvédő Háború kezdete után húsz esztendővel és befejezése után 16 esztendővel, hazánk a gazdaság, a művelődés, a tudomány, a technika fejlesztésében soha nem látott magaslatokat ért el és szilárd léptekkel halad előre újabb győzelmek' felé. Pártunk programjának tervezete, amelyet a párt Központi Bizottságának plénuma a napokban hagyotť jóvá és amelyet általános megvitatás végett nyilvánosságra hozunk, kijelöli a kommunizmus felépítéséért, az egész emberiség örök álmának megvalósításáért folyó általános harc széles frontját. Nekünk jutott osztályrészül az a nagy boldogság, hogy részt vegyünk e hatalmas feladat megvalósításában. Éljen a szovjet nép, a győztes nép! Éljenek a Szovjetunió dicső fegyveres erői! Éljen a Szovjetunió Kommunista Pártja, győzelmeink szervezője és lelkesítője! Éljen a világbéke! ÜJ SZÖ 3 + 1061' június 23.