Új Szó, 1961. június (14. évfolyam, 151-180.szám)

1961-06-23 / 173. szám, péntek

SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJAKÖZPOMn BIZOTTSÁGÁNAK NAP II APJA Közlemény Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának üléséről Az ötéves terv és az aratás A hét elején beköszöntött nyári meleg hatására, csak napok kér­dése az aratás megkezdése. S va­lóban, ha az ember a vidéket jár­ja, gyönyörködik a széplen sárguló, maholnap kasza alá érő hatalmas gabonatáblákban. A termés jónak ígérkezik. Az ősziek, a búza és a rozs kezdettől fogva szépen fej­lődtek, látni is sok helyütt oly szép búza- és rozstáblákat, hogy az ember szeme akaratlanul is megakad rajtuk. Például a vrakuňi szövetkezetnek a falu végén van egy jó nagy tábla búzája, amely biztosan megadja a 30—35 méter­mázsát hektáronként. A tavasziak, elsősorban is az árpa, ugyan kissé megsínylették a szokottnál hűvö­sebb áprilist és májust,, ám az el­múlt hetek kiadós esőzései és az ezt követő melegebb időjárás kö­vetkeztében behozták elmaradásu­kat, úgyhogy az átlagosnál jobb termés várható a tavasziakból is. Szóval, terméskilátásaink jók, az időjárás is jó, a jövő hét elején, de legkésőbb Péter-Pálkor az or­szág jelentős részében meg lehtet kezdeni az aratást. Az a kérdés most már, vajon a szövetkezetek és az állami gazdaságok hogyan készültek fel az aratásra, a ter­més betakarítására. Mert lényegé­ben és valójában az aratásra való felkészülés, az ésszerű munka­szervezés dönti majd el, elmond­hatjuk-e, hogy jó volt a termés vagy sem. ürül az ember, ha látja a sárguló, dús kalászokat, ám örö­münk csak akkor lehet majd tel­jes, ha azokból a szép és telt ka­lászokból a szem már biztos hely­re, a raktárakba kerül. Most pedig forgassuk egy kissé vissza az idő kerekét és beszél­jünk arról, hogy a múlt évben, a harmadik ötéves terv irányelveinek megtárgyalásakor sok szövetkezet tett kötelezettségvállalást arra, hogy az ötéves terv feladatait négy év alatt, tehát 1964-ig tel­jesíti. Ismeretes, hogy ez a moz­galom a prerovi szövetkezetesek elhatározása nyomán indult el, akik rájöttek arra, hogy az ötéves terv feladatai egyáltalán nem jelentenek oly magas termelési szintet, ame­lyet már túlszárnyalni nem lehet, hanem egy kissé ésszerűbb gazdál­kodással, a föld jobb megművelé­sével és nem utolsó sorban a vesz­teségmentes betakarítással a ter­melést oly ütemben növelhetik, hogy az öt évre jutó feladatokat négy év alatt is el lehet végezaii. A szövetkezetek — ahogy mondani szokás — rájöttek arra, hogy a mezőgazdasági termelésben vannak még jócskán tartalékok, amelyeket nemcsak ki lehet, hanem ki is kell használni. így születtek meg az elhatározások, hogy az ötéves ter­vet négy év alatt teljesítik. De mit is jelent az ötéves terv négy év alatt történő teljesítése? Fel kell tenni ezt a — első pillantásra kis­sé naivnak tűnő — kérdést, mivel, sajnos, nem egy szövetkezetben, ha az ember érdeklődik az ötéves terv négy év alatti teljesítésének hogyanjáról és mikéntjéről, akkor olyasféle választ adnak, hogy hát persze, 1964-ig eleget teszünk minden követelménynek. Ám az ilyesfajta ígérgetés kevés, nem arról kell beszélni, hogy majd 1964-ig eleget teszünk ennek meg annak a feladatunknak. Mert ha a szövetkezetesek komolyan gon­dolják szavukat, akkor annak egy részét, még hozzá nem is kis ré­szét már ez idén, most 1961-ben be kell váltani, meg kell valósítani. És ha most újra feltesszük a kér­dést, mit jelent az ötéves terv négy év alatti teljesítése, akkor ez azt jelenti: ez idén, tehát 1961­ben az ez évre szóló tervet nem 100 százalékra, hanem 125 száza­lékra kell teljesíteni. Az ötéves terv négy év alatt történő telje­sítése azt jelenti, hogy annak a szövetkezetnek, amely erre köte­lezettséget vállalt, és adott szavát valóra is akarja váltani, ha a terv például búzából 25 mázsás hektár­hozamot irányoz elő, akkor 30 má­zsás hozamot kell elérnie és hogy az állam iránti kötelességeinek teljesítésével a 100 kiló 125 kilót jelent. Matematikai hasonlattal él­ve, úgy is mondhatnánk, hogy az egész nem 4/4, hanem 5/4. Ha az ember csak ezt a néhány, példának felhozott számot is nézi, és ha komolyan végiggondolja, mit iá jelent tulajdonképpen az ötéves terv négy év alatti teljesítése, ak­kor látja, igen komoly dologról van szó. Bizony nem kis dolog a termelés, s ennek folytán az állam iránti kötelesség 25 százalékos ön­ként vállalt emelése. Nem kis do­log, de lehetséges, minden reális feltétele megvan. Minden bizony­nyal azokban a szövetkezetekben, amelyek kötelezettségvállalást tet­tek az ötéves terv négy év alatt történő teljesítésére, alaposan meghányták-vetették e vállalás teljesítésének lehetőségeit. Jobb talajművelés, szakszerű és bősé­gesebb trágyázás, az agrotechnikai határidők betartásával végzett munkák, a nemesített vetőmag. — mind-mind megannyi eszköze és módja annak, hopy az adott szóból valóság legyen. Ám egy pillanatig sem és senki előtt sem lehet két­séges, hogy az adott szó valóra váltásában az egyik döntő tényező az aratás. Mert szinte hiábavaló volt a jó és az idejében végzett talajművelés, 1 a trágyázás és a jó vetőmag, az idejében történt vetés és a gondos növényápolás, ha az aratást Pató Pál módján fogják fel, s a kövér kalászokból a szem nem a zsákokba csorog, hanem kipereg a földre, vagy pedig a rendre vágott gabonát az eső veri és teszi tönkre. Végeredményben az az ember, aki az aratással kés­lekedik s hagyja, hogy a termés tönkremenjen, nem kevesebbet, mint azt teszi, hogy a készet, amiért csak jóformán a kezét kell kinyújtania, elherdálja, hagyja tönkremenni. Ez pedig bűn nem­csak önmagával, hanem az egész társadalommal szemben. Az ígéret szép szó, ha megtart­ják úgy jő, — tartja a népi szó­lás-mondás. És valóban, minden kötelezettségvállalás, minden ígé­ret annyit ér, amennyit megtarta­nak, amennyit valóra váltanak be­lőle. Az ötéves terv négy év alatt történő teljesítésére senki sem kötelezte és kötelezi a szövetke­zeteseket. Hogy mégis tettek ilyen felajánlásokat, ez azt bizonyítja, hogy a szövetkezeteknek az or­szággal. a társadalommal szembeni felelősségérzetük az, ami őket erre j a lépésre késztette. Felismerték ! és tudatosították azt, milyen nagy; szükségük van a további előreha­ladás, a dolgozók megelégedettsé­ge szempontjából arra, hogy me­zőgazdaságunk ne csak teljesítse, hanem túlteljesítse a feladatokat. És ebben a törekvésükben, az adott szó valóra váltásában társadal­munk minden tőle telhető segítsé­get megad a szövetkezeteknek. Sen­ki mástól, csak a szövetkezetek tagjaitól függ most már az, hogy a termés veszteségmentes betaka­rításával tetté változtassák szavu­kat. 1961. június 21—22-én ülést tartott Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Az ülésen Antonín Novotný elvtárs beszámolt a járási pártbi­zottságok és a járási nemzeti bizottságok tevékeny­ségéről s irányító munkásságáról, amelynek célja a fa­lu megsegítése. Az ülésen részt vettek a párt kerületi és járási bizottságainak vezető titkárai, a kerületi és járási nemzeti bizottságok elnökei, valamint a Nemzeti Front pártjainak elnökei. Antonín Novotný elvtárs beszámolójában abból in­dult ki, hogy a falun döntő győzelmet arattak a szo­cialista termelési viszonyok, ami létrehozta a falu további szocialista átépítésének és a kisüzemi terme­lésből a nagyüzemi termelésbe való következetes át­menetnek alapját. „Falun végzett munkánk közös nevezője az a fel­adat, hogy 1970-ig az ipar színvonalára emeljük a me­zőgazdasági termelés színvonalát. E feladat megvaló­sítása nélkül nem építhetjük fel a fejlett szocialista társadalmat és nem gyűjthetünk elég erőt a kom­munizmusba való átmenethez. E feladat teljesítése fel­tétlenül szükséges ahhoz, hogy fokozatosan kiküszö­böljük a város és a falu közötti lényegbevágó különb­ségeket és létrehozzuk a dolgozók egységes társadal­mát. Ezt a feladatot maga az élet és szocialista társa­dalmunk továbbfejlesztésének szükségletei követelik meg. Hosszabb ideig tarthatatlan az az állapot, hogy egymás mellett létezzék a magas fokú technikával rend­delkező, az automatizálást növelő és a munkát mind tökéletesebben megszervező fejlett ipar — a másik ol­dalon a kisüzemi termelés jelentős maradványaival küszködő, kullogó mezőgazdaság" — mondotta Novotný elvtárs. Az új szocialista falu létrehozásának kulcsa a min­dennapi szervező munka; ez következetesen politikai céljaink mélyreható értelmezésére támaszkodik, ame­lyet áthat az a törekvés, hogy következetesen megva­lósítsuk a párt irányelveit, amely teljes megértéssel és tisztelettel tekint az egységes fejlett szocialista társa­dalom szükségleteire. A szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés, ä mezőgazdasági munka jellegének lényeges megválto­zása nemcsak a termelést fogja gyarapítani, hanem egyben elősegíti a falu kulturális színvonalának jelen­tős növekedését is, létrehozza a munka iránti alkotó jellegű viszonyt és kiformálja a mezőgazdasági dol­gozók új, szocialista életmódját. A szocialista mezőgaz­dasági nagyüzemi termelés kiépítése a kulturális for­radalom mozgató ereje falvainkon, alapja a hatékony politikai-nevelő munkának, amely fokozza a szövetke­zeti tagok szocialista öntudatosságát és a szocialista falu építésében aktivitásukat. A mezőgazdaság és az ipar színvonalának kiegyen­lítését párhuzamosan kísérnie kell az ipar és a nép­gazdaság többi ágazata további, még gyorsabb fellen­dülésének. A mezőgazdaság fejlesztésében ezért eré­lyesen, határozottan és céltudatosan kell eljárnunk. Enélkül nem szüntethetnénk meg népgazdaságunk ko­moly aránytalanságát, vagyis a mezőgazdaság és az ipar színvonala közötti különbséget, sőt ez a különb­ség még elmélyülne. A párt ezért előrehaladásunk kulcsfontosságú feladataként állítja előtérbe a mező­gazdasági termelés fejlesztését. A párt országos fel­adatot lát ebben, s arra törekszik, hogy megvalósítá­sára minden erőt mozgósítson hazánkban. Antonín Novotný elvtárs a továbbiakban az egy éve új feltételek között múködő nemzeti bizottságok mun­kájáról beszélt a területi átszervezéssel kapcsolatban. A nemzeti bizottságok nagyobb jogköre s egyben na­gyobb felelőssége létrehozta annak feltételeit, hogy nö­vekedjék a dolgozók résztvétele az állam irányításá­ban és igazgatásában, a szövetkezeti tagok tevékeny részvétele a mezőgazdasági termelés fejlesztésében s hogy a nemzeti bizottságok a mezőgazdasági terme­lés irányításának döntő tényezőjévé váljanak. Ennek érdekében az elmúlt időszakban számos további intéz­kedést foganatosítottunk. Eddig 5216 szövetkezetet egyesítettünk, s így 1946 új szövetkezet jött létre, amelyek átlag 773 hektár (Folytatás a 2. oldalon)' IIIIIIIIlIflIlllllIIIIIIIlIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIlllltlIIIllMfflIlfllllllIlllllllllllllIIIIflilIlllUIIIIK'iiltllIIIIIIIIIlflIlllIIIIIIIIIIIlllIII^: HIRADAS Ä GÄB0NÄF0LDEKR0L A haragoszöld gabonatáblák napról napra szőkülnek s szinte óráról órára teltebbé válnak a szemek a kövér kalászokban. Az érlelődő bú­zaszemekkel együtt a parasztember bizakodása is nő, hiszen egyre érzé­kelhetőbbé válik a gazdagnak ígérkező aratás. Mindez ésak fokozza mezőgazdasági dolgozóink igyekezetét, hogy a harmadik ötéves terv első esztendejében minden eddiginél eredményesebben végezzék el az aratást. Sok helyen alapos felkészülésnek lehetünk tanúi. Például a Nové Zám­ky-i járásban úgy szervezték meg a kombájnok és általában az arató­gépek munkáját, hogy a gabonabe­takarítást a lehető leggyorsabban és természetesen a legkorszerűbb mód­szerekkel végezzék. Tavaly az ara­tási idényben 18 kombájnos ért el 100 hektáron felüli teljesítményt s ebből a járás vezetői arra követ­keztetnek, hogy hasonló teljesít­ményre valamennyi kombájn képes, sőt az újabbakkal 150 hektárról is betakaríthatják a gabonát. Ilyen elemzés alapján elhatározták, hogy az idén szigorúan betartják a pár­tunk által kitűzött határidőt és 14— 18 nap alatt aratják le a 36 000 hek­tár gabonát. A prémiumo k meggyorsítják a gabonabetakarítást A Polákyi Állami Gazdaság (choinuto­vi járás) dolgozói azt vállalták, hogy az aratást 15 munkanap alatt befejezik. A merész vállalás teljesítésének bizto­sítását elsősorban a helyes prémiumo­zásra alapozzák. A legjobb kombájnos 10Í0 korona jutalomban részesül, hason­lóképpen jutalmazzák a legeredményesebb cséplőesoportot, valamint a szalmalehú­zásban és tarlóhántásban legjobb telje­sítményt nyújtó traktorosokat. A gaz­daság vezetői bíznak abban, hogy az észak-csehországi kerületben a tavalyi­hoz hasonlóan az idén is elsőnek fejezik be az aratást. 90 százalékot kétmenetesen A komárnói és Dunajská Streda-i járásban már vége felé közeledik a repce és az őszi árpa aratása. Eddig nagyobbrészt a kétmenetes módszert EGY-EGY KOMBÁJNNAL 100 E HEKTÁRT • 15 NAP ALATT | RAKTÁRBA VKERUL A GABO- 5 NA * TÔNI PÉLDAMUTATÁS § • A SZERVEZÉS DÖNTI EL AZ = ARATÁS SIKERÉT • KÖVETÉS- § RE MÉLTÓ EGYÜTTMŰKÖDÉS | iiiiiiimiiiiniiiiimiiiiiiimiiiiimiiiiiim^ alkalmazták és a továbbiakban is megvan rá a lehetőség, hogy elő­térbe helyezzék ezt az előnyösebb betakarítási módot. Például a tôni szövetkezetesek a kezdeti sikerek alapján azt határozták el, hogy a tervezett 50 százalék helyett az összes gabona 90 százalékát kétme­netesen fogják betakarítani. Példás szervezés Bár a déli járásokban már folyik az aratás, az ország északibb vidékein még csak jónéhány nap múlva érik kasza alá a termény. Éppen ezt a tényt használ­ták ki a komárnói járás vezetői arra, hogy a trenčini járás kombájnosainak segítségével meggyorsítsák az aratást. A trenčini járásból 30 kombájnos leg­alább egy hétig segédkezhet a Komárno környékieknek a gabonabetakarításban és természetes, hogy a trenčínieknek éppen olyan jól jön majd pár hét múlva a segítség, mint most a komárnóiaknak. —ti. Világ proletárjai, egyesüZ/efefc/ XIV. évfolyam, 175. szám nt • r w j,* A košicei járásban a períni szövetkezetesek az elsők kö­f HSennCQY ti(lJ9 Qlfltt zöt t kezdték meg az aratást. Tervük szerint 14 nap alatt ^ v fejezik be a gabonabetakarítást, éppen ezért úgy határoz­tak, hogy az 513 hektár gabonából 520 hektárt kétmenetesen fognak aratni. A rendrakógép már levágta az őszi árpát s ezt Ján Laskovič elnök és Baran László agronómus megelégedéssel veszi tudomásul. (M. Tuleja — ČTK - felv.) 1961. június 23. péntek 30 f'llér

Next

/
Oldalképek
Tartalom