Új Szó, 1961. június (14. évfolyam, 151-180.szám)

1961-06-22 / 172. szám, csütörtök

A PART XXII. KONGRESSZUSA ELŐTT A moszkvai Pravda vezércikke MOSZKVA (ČTK) - A MOSZKVAI PRAVDA JÚNIUS 21-1 VEZÉRCIKKÉBEN KOMMENTÁLJA AZ SZKP KB JÚNIUS 19-1 PLENÁRIS ÜLÉSÉNEK EREDMÉNYEIT. A VEZÉRCIKK TÖBBEK KÖZÖTT ÍGY I'R: A plenáris ülés résztvevői meghallgatták és megtárgyalták N. Sz. Hruscsov elvtársnak, az SZKP KB első titkárának beszámolóját az SZKP program-tervezetéről és F. R. Kozlov elvtársnak, az SZKP KB titkárának beszámolóját az SZKP alapszabályzatának tervezetéről s erre vonatkozólag megfelelő határozatokat hagytak jóvá. A szövetségi köztársaságok kommunista pártjai központi bizottságainak, a párt területi, kerületi, városi és járási bizottságainak a határozat feladatukká teszi, hogy széleskörű vitát szervezzenek az SZKP programtervezetéről a párt alapszervezeteiben a járási, városi, területi és kerületi konferenciákon, valamint a szövetségi köztársaságok kommunista pártjainak kongresszusain. A párt új programjának megtárgyalása és jóváhagyása a XXII. kongresszuson világtörténelmi jelentőségű esemény lesz. A párt új programja harcos marxi-lenini dokumentum, amelyben a Szovjetunió szocialista építése során szerzett nagy tapasztalatok alapján, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom győzelme alapján a párt mélyreható elemzést ad a kommunista társadalomról s kitűzi a kommunizmus építésének útjait és módszereit. A párt új programja megbízható eszmei fegyver' és jó útmutató lesz a szovjet nép számára a kommunizmus építésében. Mint ismeretes, a párt eddigi programját az SZK/b/P VIII. kongresszusa hagyta jóvá még a szovjet hatalom első éveiben. A párt akkor fő célkitűzését és harcának értelmét a világ első szocialista társadalmának felépítésében látta. Ezt tükrözte programja is, amely most megvalósult. Az SZKP XXII. kongresszusa összefoglalja a lenini előrelátás megvalósításáért vívott harc eredményeit, a pártot, valamint a népet a kommunista társadalom felépítésének nagy fontosságú programjával fegyverzi fel. A párt egész tevékenysége, egységének megszilárdítása, a párttömegek aktivitásának és kezdeményezésének növelése szempontjából a kommunizmus építése során óriási jelentőségű lesz a párt új alapszabályzatának jóváhagyása a XXII. kongresszuson. Az SZKP új alapszabályzata összegezi azokat a bő tapasztalatokat, amelveket a oárt a pártépítés kérdéseiben qyűjtött s kifejezésre iuttatia azokat az új szervezési feladatokat, amelyek a kommunjsta építés újabb történelmi szakaszából, az SZKP új programjából következnek. A Központi Bizottság júniusi plenáris ülésének határozatait az eqész nép nagy megeléoedéssel és forró egyetértéssel üdvözölte. A szovjet emberek nagv lelkesedéssel készülnek dráaa pártjuk XXII. kongresszusára. Hazánk nemzetei - írja a moszkvai Pravda vezércikke — a lenini párttal élükön egyre szélesebb mértékben bontakoztatják ki. a kongresszus előtti munkaversenvt, hoay minél gyorsabban megvalósítsák a kommunista építésnek az SZKP XX. és XXI. kongresszusán felvázolt programját. Az SZKP XX. kongresszusa óta eltelt időben a párt és az ország életében mérhetetlen változások következtek be. A párt a konareszszus határozatainak meovalósítása során sokat tett a személyi kultusz leküzdésére, a partéiét lenini normáinak felújítására és a pártos kollektív vezetés elveinek kibontakoztatására. Mindez biztosította a dolaozók alkotó tevékenvségének további fellendülését. A párt tovább szilárdította kapcsolatát a tömegekkel, újabb tanasztalatokkal gazdagodott a politikai irányítás és szervező tevékenvség terén. Szüntelenül alkotó módon feilesztí a marxi-lenini elméletet. A bel- és külpolitikában foaanatosított lelentős intézkedésekkel tovább szilárdult a szovjet állam hatalma és tekintélye, emelkedett a nép életszínvonala s tovább erősödött a szocialista világtábor, megszilárdult a béke. A XXII. kongresszus előtt a párt a kommunistákkal és az egész szovjet néppel megtanácskozza programját és az alapszabályzatot. A Központi Bizottság júniusi plenáris ülésének határozata értelmében az SZKP programtervezetét és az SZKP alapszabályzatának tervezetét közölni fogja a sajtó, hogy az SZKP tagjai és tagjelöltjei s valamennyi dolgozó megismerkedhessenek e dokumentumokkal, s megtárgyalhassák azokat. Hol, melyik országban és melyik burzsoá párt terjeszti programját és alapszabályzatát megbírálás céljából az egész dolgozó nép elé? Nincs a világon ilyen burzsoá párt és nem is lehet. Csupán a marxista-leninista pártok, amelyek számára a legfőbb törvényt a nép érdekei jelentik, csupán ezek a pártok tehetik ezt meg. A szovjet nép egységes abban a törekvésében, hogy a párt kongreszszusát méltóképp üdvözölje. A munkások, a kolhoztagok, a tudósok és a szakemberek egyaránt újabb munkasikerekkel, újabb felfedezésekkel üdvözlik a XXII. kongresszust. Ezzel bizonyítják be hűségüket a marxizmus-leninizmus nagy esžméi iránt és felzárkózottságukat pártjuk köré. A világtörténelmi átalakulások jelentős korában élünk. A párt és eszméi által ihletett szovjet emberek nagy terveket valósítanak meg. A szovjet nép kényszerítette az atomot békés célok szolgálatára és sikeresen Föld körüli útjára bocsátotta a Vosztok űrhajót utasával, J. A. Gagarinnal. A haza nagyra becsülte a világűr meghódításában aratott nagy győzelmek szervezőinek érdemeit. A szovjet emberek és az egész világ haladó közvéleménye szívből jövő jókívánatait fejezi ki N. Sz. Hruscsov, F. R. Kozlov, L. I. Brezsnyev, D. F. Usztyinov, M. VKeldis, K. M. Rudnyev, V. D. Kalmikov elvtársaknak valamennyi kiváló tudósunknak és konstruktőrüknek, a mérnököknek, technikusoknak és munkásoknak, a rakétaipar, tudomány és technika fejlesztésében szerzett nagy érdemeikért és a szovjet ember első űrrepülésének sikeres megvalósításáért kitüntetetteknek. Pártunk és az egész szovjet nép a N. Sz. Hruscsov elvtárs vezette lenini Központi Bizottság körül egységesen felzárkózva tekint az SZKP XXII. kongresszusa elé. A párt fennen lobogtatja a marxizmus-leninizmus győzelmes zászlaját, merészen tör utat a jövőbe, és biztosan vezeti a szovjet népet a kommunizmus felé. HELIKOPTERÁLLOMÁS BAKUBAN \Z AZERBAJDZSÁN IZSZK fővárosában, Bakuban, a Lenin téren helikopterállomás léteiült. Az utasokat innét a repülőtérre, a Szumgajtuji új ipari központba. az olajkutakhoz és más helyekre szállítják. (ČTK - TASZSZ felvételei) Az »meri^ai atomfegyverei ^érlelek fe'újí»ásána'( előiele ? Washington (ČTK) — Az USA kormánya június 20-án visszahívta Arthur Deant, az atomfegyver-kísérletek beszüntetéséről tárgyaló genfi értekezleten résztvevő' küldöttség vezetőjét, aki szerdán elutazott Genfből. * * * Washington (ČTK) — A TASZSZ washingtoni tudósítójának jelentése szerint White, az USA külügyminisztériumának sajtőképviselője sajtóértekezletén kijelentette, hogy az USA kormánya Arthur Deant, az atomfegyver-kísérletek betiltásáról tárgyaló genfi értekezleten résztvevő amerikai küldöttség vezetőjét „tanácskozásra" hívta meg Washingtonba. White nem volt hajlandó nyilatkozni arról, hogy Dean mikor tér vissza Genfbe. Emellett hangsúlyozta, hogy A. Dean washingtoni tartózkodásának ideje a szovjet-amerikai leszerelési tárgyalások, valamint az atomfegyver-kísérletek betiltásáról folytatott genfi megbeszélések lefolyásától függ. Letartóztattak további 14 „szabadságutast" Washington (ČTK) — Mississippi amerikai állam Jackson nevű városában a rendőrség június 20-án letartóztatta „a szabadságutazás" további 14 résztvevőjét, akik New Orleansból vonaton érkezve a jacksoni állomáson a fehérek számára fenntartott váróterembe léptek. A rendőrség „rendbontás" címén vette őrizetbe őket. GAGARIN KUBÁBA LÁTOGAT Havanna "(ČTK). Hivatalos jelentés szerint J. Gagarin, szovjet űrhajós a kormány meghívására Kubába látogat, hogy július 26-án Kuba népével együtt ünnepelhesse a Batista-diktatűra elleni harc megindításának 8-ik évfordulóját. Macmillan nem ismeri el a német-lengyel határt London (ČTK) — Az angol alsóház június 20-i ülésén Swingler munkáspárti képviselő javasolta Macmillan angol miniszterelnöknek, hogy Kennedy elnökkel folytatott tárgyalása után ismételten ismerje el Németország keleti határait. Swingler hivatkozott arra, hogy de Gaulle francaiországi elnök hivatalos nyilatkozatban elismerte az Odera-Nisa határt a német kérdésről folytatandó további tárgyalások alapjaként. Macmillan Swingler javaslatát, elutasítva, nem volt hajlandó elismerni a német-lengyel határt. Kiderül az igazság Kaszavubu „Csőmbe ellenességéről" Elisabethville (ČTK) — A nyugati hírügynökségek elisabethvillei tudósítóinak közlése szerint Kaszavubu június 20-án este váratlanul szabadon bocsátott 18 katangait, akiket ez év áprilisában Csőmbe katangai bábelnökkel tartóztattak le a coquilhatvíllei értekezleten. A tudósítók úgy vélik, hogy Csombét sem állítják bíróság elé, mint ahogy azt annak idején Kaszavubu nagy hűhóval bejelentette. Egyes hírek szerint Csombét már szabadon engedték. iiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniii^ iiiiiiiiiiiiniiiiiiiiniiiii:iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii»iiiiiiiliiiiiii«iiiiiiiiiiiiiiiiiiililiiiiill FABRY ZOLTÁN: FALL BARBARO 1941. junius 22. A német legfelsőbb hadvezetőség az OKW — 1941. április 30-i ülésén egyhangú határozatot hozott: „Barbarossa kezdő dátuma: június 22." A „Fali Barbarossa" (a Barbarossa-ügy) volt a fedőneve a Szovjetunió ellen indítandó támadás operációs tervének: a váratlan lerohanási szándéknak. A Szovjetuniót kellett szétzúzni, mert amíg a Szovjetunió áll, addig a nácizmus minden eddig elért eredménye: — Európa okkupálása — semmis és nulla. A világ legtudatosabban, legalaposabban elkészített támadó tervéről volt itt szó. Hitler így tudta és sugalmazta az OKW 1941. február 3-i ülésén: „Ha a Barbarossa elindul, a világ viszszafojtja majd lélegzetét és nem mer egy szót sem szólni". így történt aztán, hogy húsz év előtt — 1941. június 22-ére virradó hajnalon — mint derűit égből a villámcsapás, Hitler hadai minden indokolás, minden hadüzenet nélkül, az egész határ mentén — a szovjet-magyar szakasz kivételével — betörtek a Szovjetunióba. Pontosan, jóelőre kitervezett támadás volt ez. Meglepetés! Merénylet! 7,234.000 katona és ötezer repülőgép a meglepetést gyilkos merényletté tudta realizálni: pusztító, romboló kezdeti sikerré. A hadüzenet nélküli háború — ez a rablógyilkos náci precedens — melyet még ugyanazon évben a japánok is gyakoroltak az amerikaiakkal szemben (Pearl Harbour), — a hitlerizmus skrupulusnélküliségéből adódó különlegesség volt. Lengyelország, Dánia, Norvégia, Hollandia és Belgium megtámadása figyelmeztető történelmi jelek voltak t\s maradtak. Ennek a módszernek kezdeti előnyei kétségtelenek, és épp azért csábítók; érthető ha Hitler mindent e kezdeti sikerekre épített: a lerohanás erejére és lélektani hatására. Hitler azonban elfelejtette az egyszerű paraszti logika igazságát, mely azt mondja: kettőn áll a vásár! Hitler betörő módszere Európaszerte sikerekkel járt: a visszaütés, a bumeráng eddig mindig elmaradt. És első pillanatra úgy látszott, hogy merénylő módszere — a meglepetés kihasználása — a Szovjetunióval szemben is sikerülni fog. Június 22-e után néhány nap múlva, Szlovákia antifasisztái: a kommunisták és a minden árnyalatú német-ellenesek, már az ilavai koncentrációs táborban találkoztak. Ide futottak be apák, anyák, feleségek, gyermekek, testvérek és barátok levelei és hírei. Ekkor hallottuk és olvastuk nap mint nap: „Jóska bácsi nagyon rosszul van" ... „Józsi bácsi élete még mindig veszélyben van" meg: „József nagybácsi újra továbbköltözött". A leveleket átadó csendőrök, a győztesek fölényével és kárörömével röhögtek: mindenki tudta, hogy Jóska bácsi Sztálint jelentette, és az egészségi állapot a szovjet visszavonulás bajaira utalt. Hitler ujjongott: a villámháborúra épített terv kezdett beválni. A cél nem volt más, mint a Szovjetuniót gyors lerohanással „levakarni a térképről", ahogy azt ma Hitler utódja, Franz Josef Strauss, Bonn hadügyminisztere óhajtozza és lelkendezi. Az időt kellett legyőzni, és az időnél — ha az a térrel szövetkezik és egybeesik — nincsen nagyobb hatalom! A Szovjetunió esetében pedig erről volt (és van) szó: az idő nem Hitlernek — a múltnak —, de a Szovjetuniónak — a jövő hordozójának — dolgozott. Ezért kellett a villámháború, a váratlan lerohanás: az idő — és embermerénylet! Hitler úgy hitt a lerohanás sikerében, mint a kétszer kettő négy megdönthetetlen igazságában. 1940. december 5-én az OKW tanácskozásán kijelentette: „Elvárható, hogy az orosz hadsereget, ha egyszer tűzbe kerül, még nagyobb összeomlás éri, mint 1940-ben Franciaországot." A német hadvezetőséget ezekben a napokban a Szovjetunió elpusztításának a vágya és dühe éltette és ugratta. A Führer radikális munkát kívánt: „végmegoldást"; likvidálást követelt, tabula rasa-t, tiszta asztalt, melyről, mint a morzsát, lesöpörheti a szovjetlétet: „Nem elégedhetünk meg azzal, hogy az orosz hadsereget leverjük és Leningrádot, Moszkvát meg a Kaukázust meghódítsuk. Ezt az országot a földdel kell egyenlővé tenni és népét elpusztítani". Október negyedikén Hitler kiadja a parancsot: „ha akár Moszkva, akár Leningrád kapitulálni akarna, ezt nem szabad elfogadni. Földig kell lerombolni mindkét várost!" — De sem Leningrád, sem Moszkva nem kapitulált. Leningrád ezer napnál tovább tűrte és bírta az „Ezeréves" Hitler-Birodalom ostromát, hogy a végén az övé legyen a legszebb győzelmi ének: Sosztakovics hetedik szimfóniája: „a leningrádi". És Moszkva az úgynevezett „moszkvai csodával": az ,,álljt"-kiáltó győzelmi gesztussal húzta keresztül a német imperializmus számításait. Mi történt itt és hogy jött létre a fordulat? A német imperializmus pontosnak vélt számításába hiba csúszott, és mint annyiszor, most is gazda nélkül csinálta a számadást. A náci-német önelégedettség — akárcsak ma — a Szovjetunió lebecsülésében élte ki magát. A német hadvezetőség a feltétlenül biztos és gyors összeomlásra számított. Guderian páncélos tábornok írja emlékirataiban: „A legfelsőbb hadvezetőség azzal számolt, hogy az orosz hadjárat a tél beállta előtt véget ér; és ezért csak minden ötödik ember kapott téli felszerelést". És hiába verte a mellét Hitler: „Nem fogom megismételni Napoleon hibáját. Ha Moszkva ellen megyek, akkor korán indulok, hogy még a tél előtt érjem el", — hiába a hitleri terv jórésze ezen a négy, télre fel nem készült és fagybavert katonán dőlt el és dőlt meg! De még messze vagyunk az 1941es téltől. Halder, a német vezérkari főnök, az első napok meglepetésokozta nagy sikereitől még mámorosan kiáltja világgá: „Nem mondok sokat ha kijelentem: az orosz hadjárat két hét alatt győztesen be lesz fejezve". Kapitálisabban felelős katonai vezető és szakértő még nem tévedett, mint itt és most Halder tábornok! Annak idején — az első világháborúban — Vilmos császár is azt mondta: mire a levelek lehullanak, vége lesz a háborúnak. Olyan biztos volt minden: a győzelem épp kezdett az ölükbe hullni... De aztán még négy ősz jött és az ötödik meghozta — győzelem helyett — a vereséget! A hitleri Németország is a negyedik ősz után bukott meg és vele együtt a villámháború: az idővel és emberrel szemben folytatott merénylet. Eleinte mindenki bedőlt a gyors győzelmeknek. Az amerikai Associated Press jelentésében ezt olvashatta a világ: „Jól értesült katonai körök kijelentették, hogy Németország három hónap alatt legyőzi Oroszországot", és Hitler három hónap múltán tényleg elhitte saját szavait: „ez az ellenség gerinctörötten már a földön fekszik és többé fel nem emelkedik: a kegyelemdöfést már megkapta". De a kegyelemdöfés lassan úgy hatott, mintha színházi tőrrel adták volna: az áldozat — a legyőzött — csak nem akarta tudomásul venni! És egyszerre csak csodálkozni kezd a világ. I. F. C. Füller, angol katonai szakíró a szovjetet ért katonai vereségek ellenére, úgy látja, hogy „az események nem úgy követik egymást, mint Lengyelországban vagy Franciaországban. Ámbár a villámháború itt is minden mértéken felül eredményes volt, csodálatos módon, az orosz fronton és a front mögött a pániknak semmi nyoma". A svéd „Arbetaren" már júliusban így írt: „A németek váratlanul egy nagyon szívós ellenfélbe ütköztek. A németek veszteségei a vártnál ezerszer nagyobbak". Hitler egy alapvető hibán csúszott el. A nácik és a világburzsoázia arra számítottak, hogy a Szovjetunió az első katonai csapásokra, magától, belülről omlik össze. A vágykép neve és sugallata 1917 óta az „agyaglábon járó koloszszus" volt. A németek azt hitték, hogy a „szolgaságban tartott oroszok" Messiásként fogják majd fogadni a „felszabadítókat". Röviden: Hitler a szovjet ellenforra- • dalomba helyezte hitét, és ez az ellenforradalom nem volt sehol; de igenis ott voltak és jelentkeztek és a világ elé álltak a szocialista munka hősei, akik fegyverrel a kezükben megmerítették a Szovjetuniót és a világot a német csizma győzelrriétől. A moszkvai csatát — a csodát — a dolgozók hadserege döntötte el, a reguláris katonaság csakúgy, mint a milícia. Landsknechtek, fasiszták itt nem győzhettek! Az 1944-es júliusi Hitler-ellenes tiszti összeesküvés egyik életbenmaradottja — F. v. Schlabrendorf vezérkari ezredes — annak idején, 1941-ben, részt vett az OKW tanácskozásán és így mint legilletékesebb tanúsíthatja Hitler veszett Moszkva-dühöngését: „Moszkvát teljesen körül kell zárni. Sem orosz katona, sem civil, sem nő vagy gyermek el nem hagyhatja a várost ... Óriási vízierőműveket kell építeni és a várost vízzel elárasztani ... Moszkva helyén egy óriási (Folytatás a 4. oldalon) ÜJ SZÖ 3 * 1961. június 16.