Új Szó, 1961. június (14. évfolyam, 151-180.szám)

1961-06-21 / 171. szám, szerda

x Elkészült a košicei vízművek építésének terve 'A Český Tešln-i Hidroprojekt tervezői a napokban elkészítették a Kelet-Szlovákiai Vasmű vízellátásával összefüggő problémákat. A terv legfontosabb része a Hernád folyó vizének üzemeltetési célokra való felhasználását lehetővé tevő be.endezés. Ez a berendezés másodpercenként 3000 liter vizet szolgáltat majd az említett célra. Hazánk számos gépipari üzeme dolgozóinak együttműködése lehetővé tette az előirányzott költségek több mint 10 millió koronával való csökkentését. Az említett tervek alapján épül a jövőben Košice közeiében egy szivattyúállomás is, éspedig egy kavicsbánya helyén keletkezett tó partján, úgyhogy ily módon nem lesz szükség csővezeték*'; lerakására. Ezáltal a beruházási költs í^ek több mint 6 millió koronával csökkennek. Nemzeti stadion Prágában (ČTK) — A Sezimovo Üsti-i vízépítészeti vállalat dolgozói hazánk legnagyobb vízierőműveinek — a slapyi, a lipnói és az orlíki erőműnek — felépítése után 1962-ben megkezdik a prágai nemzeti stadion építését. A számos sportpályából és különböző sportcélokat szolgáló berendezésekből álló nagy kiterjedésű stadiont Kríž és Syrovátka építőművészek tervezték. A stadiont hét év alatt építik fel. Csupán a fő stadionban 80 ezer ülőhely lesz. Készül az óra mm i Tíz évvel ezelőtt létesült országunkban az első óragyár Nové Mesto nad Metuji-ban. Ez az esemény határkövet jelent finommechanikánk fejlesztésében. Ma már 60 különféle óratípust készít a gyár, a harmadik ötéves terv végére pedig teljesen kielégíti hazánk belföldi keresletét és megkezdi az órák gyártását kivitelre is. (J. Tachezi — ČTK felv.) A község erejének 15 NAP ALATT VÉGEZNEK AZ ARATÁSSAL ÉS CSÉPLÉSSEL • MINDENKI — Nálunk ez idén igazán kedvező az időjárás. Ha most nem végzünk idejében a növényápolással, a takarmánybegyűjtéssel, akkor soha. Ezzel vezeti be a beszélgetést Tóth Imre elvtárs, a kechneci szövetkezet tapasztalt elnöke, a SzlovákNemzeti Tanács képviselője. A kechneci egységes földművesszövetkezet jól megművelt határát járjuk. Az őszi búza, a rozs derékon felül ér. A tavaszi kalászosok is sokatígéróek. — Ez idén elérjük a kenyérgabonából az átlagos 28 métermázsás hozamot. Az ötéves terv négy év alatti teljesítése nálunk nemcsak felajánlás, hanem becsületbeli kérdés. — Az elnök rövidre fogott, tömör szavát visszatükrözi a tagságnak a termelés fokozásában végzett szorgalmas munkája. Szorgos kezű asszonyok végeztek a mák második kapálásával. A takarmány- és cukorrépa kiegyelve, kétszer megsarabolva. Két traktor a burgonya és kukorica másodszori boronálását végzi. Az idejében elvégzett munka meglátszik a határban. TUDJA KÖTELESSÉGÉT A dűlőúton megállunk a hatalmas cukorrépatábla mellett. — A tagságunk jól tudja, hogy a növényápolás igényes munka. A kapásnövények hozama nagymértékben attól függ, hogyan végezzük el az egyelést. A túlzott ritkítás azzal a veszéllyel jár, hogy a megmaradt kevés egyed nem biztosítja a kívánt termelés elérését. A felületesen végzett egyelés, a sűrűre hagyott növényzet viszont a termelés csökkenését eredményezi. Cukorrépából ötszáz métermázsás hozam elérését tűztük ki célul. Versenyben állunk a trebišoviakkal — mondja a mezei csoport vezetője. Akár a növényápolást, a zöldségtermelést, a szőlők helyzetét, akár a szénabetakarítás állását nézzük, megállapíthatjuk, hogy a munka lendülettel halad, a szövetkezeti tagságon kívül a családtagok és az egész lakosság kiveszi a részét a munkálatokból. Az idő sürget. Ez idén a kedvező időjárás, a korai kitavaszodás következtében egy héttel korábban kezdődik az aratás. Addig végezni kell a növényápolással és a széna betakarításával. Tudja elvtárs, amikor az őszi gabonában elindul a kombájn, hozzálátnak a munkához az aratógépek, akkor már egy szövetkezet sem képes nagy erőket mozgósítani az aratáson kívüli teendőkre. Ez a két hét dönti el tehát —, miközben az aratásra is felkészülünk —, hogy az eddigi jó időjárás és szorgalmas munka milyen eredményt hoz a kukorica-, burgonya-, cukorrépa-földeken — adja meg a választ az aratásra való felkészülésre Tóth Imre elvtárs. A kechneciek úgy tervezik, hogy a 245 hektár aratnivalót csépléssel együtt 15 munkanap alatt elvégzik. Négy kombájn kétműszakos aratással az aratás 50 százalékát végzi majd. A terv minden részletét megtárgyalták a tagsággal. Mindenki tudja kötelességét. Tudják, hogy harmadik ötéves tervünk mezőgazdasági feladatainak négy év alatti teljesítése nem kis mértékben függ az aratás kimenetelétől. Mózes Sándor SZÉNA ÉS MATRAC A szövetkezeti iroda az esti órákban szokatlanul zajos. Igaz, csak este, mert napközben ilyen dologidőben hiába ' keresnének itt a könyvelön kívül bárkit is. A másnapi munkabeosztásról van szó. — Három kocsi a szénát, nyolc a csátét hordja — jegyzi az elnök egy jüzetecskébe. — A csátét nyolc? — kérdezi valaki rosszallólag. — Nyolc — válaszol nyugodtan az elnök. — De hisz a széna húsz hektár, a csáté meg hat sincs... — De abból a hatból több a bevétel, mint a húszból — vágja rá az elnök. Az előbbit csak nem elégíti ki a magyarázat, mert a fejét csóválja és kételkedő tekintettel bámul az elnökre. Az leteszi a füzetet, leemeli sapkáját is, mintha nagy dologra készülne. — Bízzák csak rám. A csatéra szerzc^ést kötöttünk a kommunális üzemmel. Megveszik jó áron szudáni fű helyett matracokba. Sietni kell, meg ne ázzék, mert veszít a minőségéből — na és az árából'is. Világos? Az emberek az asztal lapját, meg a földet nézik. Alaposan megrágnak minden szót. A kínos csendet az az egyik csoportvezető töri meg. — Te tudod... Ezzel vége a megbeszélésnek. Szétszélednek. Reggel három kocsi hordja a szénát. Délig hárbmszor térnek az Ipoly mellett elterülő hatalmas rétről. A petrencék nagyon lassan fogynak. A távolabbi mocsaras részen kocsi kocsit követ. Oda állították be a traktorokat is. A csáté eső nélkül, szárazon kerül átadásra. Délután a fogatokat is átvezényelték a húsz hektáros rétre. A hordásból azonban nem lett semmi. Hirtelen felhő kerekedett és alaposan megöntözte a határt. Éjjel újra esett. Reggel minden épkézláb embert a rétre vezényeltek. Szétrakták a petrencéket, szárították a szénát, amely már az első esö után elvesztette friss széna-színét. Délfelé újabb vihar. Olyan hirtelen jött, hogy a már-már száraz szénát csomókba se rakhatták. Másnap újra szárítás, újabb munkaegységek — és újabb vihar. Harmadnap úgyszintén. — Egyszer majdcsak kiderül — reménykedtek. — Széna az, ha megázott is... Kiderült, de újra beborult .A széna meg ázott, és lassan barnult a színe is. Egy hét múlva már a remény is szertefoszlott. — Ebből már csak trágya lesz — sajnálkozott valaki. — Az is valami — így a másik. — Az igaz, de mi lesz a marhával? Éhen döglik... A teremben újra együtt a vezetőség, a csoportvezetők. Újra néma csönd. Az elhangzott szavak csak valahol belül, nagyon mélyen visszhangzónak. De ott tízszeres, százszoros erővel. Valaki halkan, félve szólal! — Sebaj. Elpusztul a marha, a télen legalább nem lesz dolgunk. Matracainkat megtöltetjük friss csátéval és nagyokat alszunk.., Az elnök ért a szóból. — Emberek, én jót akartam... Különben is itt voltunk mindanynyian. Igaza van: itt voltak mindannyian a megbeszélésen. A hiba csak az, hogy mindannyiuk közül az elnök egyedül döntött. A többiek rábíztok... De kire bízzák majd az allatokat, ha nem lesz takarmány? Zs. Ľ. Húsfeldolgozó kombinát épül Zvolenben A Stavoindustria építészeti vállalat dolgozói Zvolenben korszerű húsfeldolgozó kombinátot építenek, amely a jövőben — különösen a közép-szlovákiai kerület ipari központjaiban — lehetővé teszi a dolgozók zavartalan ellátását hússal és hentesáruval. Az építkezési munkák gyors ütemben haladnak, úgyhogy a choceni szerelők már megkezdhették a kazánház gépi berendezéseinek szerelését. Nemsokára tető alá hozzák a kombinát fő gyári épületét. A teljesen gépesített zvolení húsfeldolgozó kombinátot nagy teljesítőképességű alagútszerű füstölőkkel, korszerű zsírolvasztó és automatikus hűtőberendezésekkel stb. látják el. A kombinátban naponta 450 sertést, 100 szarvasmarhát s 60 borjút, illetve juhot lehet majd feldolgozni. Kétműszakos üzemeltetés esetén a kombinát dolgozói nemcsak konzerveket, zsírt és melléktermékeket fognak készíteni, hanem naponta 18 tonna hentesárút is és ezenkívül 25 tonna húst szállítanak a mészárszékeknek. A zvolení új húsfeldolgozó kombinátot a tervek szerint a jövő év derekán helyezik üzembe. MILYEN LEGYEM ÄZ ÚJ FALU A kormány június 9-i ülésén megtárgyalta és jóváhagyta a szocialista falu kiépítésére vonatkozó előzetes terveket — közölték a hírt a napilapok június 11-i számaikban. A

szocialista mezőgazdaság győzelme döntő változásokat hozott nemcsak mezőgazdasági termelésünk továbbfejlődése szempontjából, hanem a falusi ember életében is. A szövetkezeti gazdálkodással a földműves ember életében új szakasz kezdődött. Megváltoztak a mezőgazdaságban a termelési viszonyok, a régi magántulajdonos viszonyokat felváltották az új, szocialista termelési viszonyok. A szocialista átalakulások viszont nemcsak új termelési feltételeket teremtettek, nemcsak azt jelentik, hogy a néhány holdas paraszti gazdaságokból több száz hektáros nagyüzemi gazdaságok keletkeztek, és hogy ezekben a szövetkezeti gazdaságokban egy új gazdálkodási formát és módot kell bevezetni, hanem ezzel együtt, ezzel párhuzamosan forradalmi változások történnek a földműves ember életében is, de magában a falu további alakulásában is. Szükségszerű következménye ez a mezőgazdaságban történt szocialista átalakulásnak, hiszen világos dolog, hogy az, ami jó volt és megfelelt azelőtt, a földműves egyénileg gazdálkodó korában, az most már az új viszonyok közepette nem jó, és nem felel meg. Mint ahogy a szocialista nagyüzemi termelés sem képzelhető el a régi gazdálkodási módszerekkel, éppúgy az új módon gazdálkodó szövetkezeti paraszt élete és életkörülményei sem képzelhetők el a régi módon, a régi körülmények között. Megváltozott mezőgazdaságunk, szinte a felismerhetetlenségig megváltozott a falvak határa, új módon dolgozik és él a földműves, de forradalmi változásokon ment át a falu is. Ha keresnénk a régi falut, bár döntő többségében ugyanazon házak alkotják, amelyek már 15—20 évvel, sőt még régebben is ott álltak, már nem találjuk azt, ami azelőtt volt. A szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás rányomja bélyegét a falu alakulására is. Ami a faluba tartó embernek leghamarabb és leginkább feltűnik, ez a község végén álló modern, arányaival a tájból kiemelkedő gazdasági épületek, amelyek szinte fennen hirdetik a messziről jött embernek. hogy a falu földjein új gazdálkodás, a faluban pedig új élet kezdődött. A felszabadulás óta eltelt évek alatt a falvak mindegyikében kigyúlt a villany. Ez nemcsak megteremti a kulturált élet feltételeit, hanem jelentősen hat az egyes mezőgazdasági munkafolyamatok gépesítésére is. És a falvak sokaságában, ahol azelőtt, a kocsma volt az egyetlen hely, ahol az emberek összejöhettek egymással, nagy, minden igényt kielégítő kultúrházak épültek, amelyek könyvtáraikkal, színházi és mozielöadásaikkal hirdetik annak győzelmét, hogy a nép birtokába veszi a kultúra gyümölcseit. Oj iskolák épültek, hatalmas, nagy és emeletes épületek, amelyekben a falu jövő generációját, a kommunizmus építőit készítik fel az életre. Oj házak épültek, ki tudná" megmondani. hogy hol és mennyi. És ezek az új házak nemcsak azért újak, mert mostanában építették őket. hanem újak formájukban, kivitelezésükben is. A falusi emberek e házakkal olyan otthonokat teremtettek maguknak, amilyenről — valóban és minden frázis nélkül -/azelőtt még csak nem is álmodhattak. S

zóval a mezőgazdaság szocialista átalakulása nyomán jelentős mértékben változott és változik a falu képe is. Változott és változik, — ám elmondhatjuk-e, hogy a falu alakulása és eddigi fejlődése kifejezi azt a forradalmi fordulatot, amely mezőgazdaságunkban és a falusi ember életében bekövetkezett? Vajon a falu képe tükrözi-e azokat a változásokat, amelyek az őt körülvevő határban, a földeken végbementek? A falu alakulásában fellelhetjük-e annak a jövőnek a távlatait, amely elé szocialista mezőgazdaságunk néz? Mit tudunk, mit lehet e kérdésekre válaszolni? Nem lehet határozott nemet mondani, hiszen fentebb már röviden vázoltuk azokat a kétségkívül meglévő változásokat, amelyekem a falu felszabadulásunk, de különösen a szövetkezeti mozgalom kezdete óta végbement. Ámde ugyanakkor nem lehet határozott igent sem mondani, mivel a faluban történt átalakulások korántsem tükrözik híven és eléggé azokat a forradalmi változásokat, amelyek mezőgazdaságunkban bekövetkeztek. Igaz viszont az is — és ezt nem lehet szem elől téveszteni -, hogy a falu, jellegénél és dologi oldalánál fogva nem alakítható át egyik évről a másikra. Ami persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy a falvak további fejlődését bízzuk a jó sorsra, s hogy alakuljon úgy, ahogy éppen alakult. Ezt az ösztönös fejlődést megakadályozni, a fejlődés irányát szocialista életünk követelményeihez igazítani, — ezt vannak hivatva biztosítani azok az elvek, amelyeket a kormány a szocialista falu kiépítésének kérdéseivel kapcsolatban jóváhagyott. Ha a falu fejlődéséről, az új, a szocialista falu kialakításáról beszélünk, akkor miből kell kiindulnunk, mit kell látnunk? Tudatában kell lennünk annak, hogy mezőgazdasági termelésünknek az elkövetkező 10 év alatt, tehát 1970-ig el kell érnie az ipar színvonalát. Ámde mit jelent az, hogy a mezőgazdaság — behozva lemaradását — az ipar színvonalára emelkedik? Ez természetesen elsősorban és végcéljában azt jelenti, hogy az alapvető élelmiszerekből, saját termésünkből fedezzük szükségleteinket, vagyis a mezőgazdasági termelést olyan színvonalra kell emelnünk, hogy kielégítse társadalmunk egyre növekvő szükségleteit. Ez a cél, — igen ám, de ha azt akarjuk - már pedig azt akarjuk -, hogy mezőgazdaságunk termelékenysége elérje az ipar színvonalát, akkor ehhez az is szükséges, hogy magát a mezőgazdasági termelést, a mezőgazdasági munkát, a munka és a termelési folyamatokat is — a mezőgazdaság adottságainak megfelelően — az ipar színvonalára emeljük. Talán úgy is fejezhetnénk ki magunkat, hogy a mezőgazdaságot iparosítanunk kell, hogy a mezőgazdaságban is érvényesüljenek a munka és a termelés nagyüzemi és ipari módszerei. Tehát nemcsak arról van és lesz szó, hogy mezőgazdaságunk minél több gépet kapjon - önmagában véve ez még nem oldaná meg a kérdést - hanem arról, hogy egész munka- és termelési folyamatokat gépesítünk. A mezőgazdasági munkák és termelési folyamatok gépesítése pedig nemcsak azt fogja eredményezni, hogy a mezőgazdasági termelést a szükségleteknek megfelelő színvonalra emeljük, hanem — az eddiginél még jobban — megváltoztatja a földműveléssel foglalkozók munkas egyúttal életkörülményeit is. Nemcsak a mezőgazdasági termelést, hanem a mezőgazdasági munkát, a szövetkezeti parasztok munka- és életkörülményeit is az ipar, az ipari munkások színvonalára emeljük. De mit jelent az, hogy a mezőgazdasági munkát, a földművesek munkakörülményeit az ipar színvonalára emeljük? Jelenti elsősorban azt, hogy a megvalósulás stádiumába hozzuk azt az elvet, hogy megszüntetjük, eltüntetjük a falu és a város közötti lényeges különbségeket. Am a város és a falu közötti különbségek megszüntetése nemcsak a munkában és a termelésben való különbségek kiküszöbölését jelenti, hanem annak meg kell mutatkozni az életfeltértelek, a környezet alakulásában is. És hogy a jövő földművese milyen körülmények között és milyen környezetben fog élni, erre bizony már ma kell gondolni. Már ma kell gondolni arra, milyen legyen a jövő faluja, amely a szövetkezeti parasztoknak a városi emberéhez hasonló környezetet és életfeltételeket tud majd nyújtani és biztosítani. H

a ma megnézünk egy falut, akkor — a felszabadulás óta eltelt minden fejlődés ellenére is — lényegében külsejében még, a régi falut látjuk magunk előtt, azt a falut, amelyet egyrészt a kizsákmányoló társadalmi rendszerek hoztak létre, másrészt pedig rányomta bélyegét a kisüzemi gazdálkodás rendszere. És nemcsak arról van szó, hogy a múltban, különösképpen a gazdagok, mellőzve az egységes falukép kialakítását, építkeztek ott és úgy, . ahogy akartak és ahogy nekik a legjobban megfelelt, hanem a szocialista átalakulások következményeként az épületek jelentós része, az istállók, a pajták és csűrök, a gazdasági udvar.ok ma már semmiféle funjccióval nem bírnak. A házak, az udvarok, de maga az utca és az egész falu képe magán viseli még az egyéni gazdálkodás jellegét. Igaz ugvan, hogy az újonnan épült házak már az új gazdasági és társadalmi rendszernek megfelelően épültek, a dolgozó ember otthonai, nem pedig egy(Folytatás a 6. oldalon) ÜJ SZÖ 5 * 1961 . június 21.