Új Szó, 1961. június (14. évfolyam, 151-180.szám)

1961-06-17 / 167. szám, szombat

ORDÓDt KATALIN: AZ ELSŐ LÉPÉS Szerit Antal Lánc A gimnázium a Führer születésnapjának megünneplésére készülődött, A tanárok, ki-ki a maga szakában, többnyire muszájból hozzájárultak az ünn*i/i programhoz. Azaz akadt egy k'.vótel is: a matematika és a fizik* oktatója, aki szaktárgyaival kapcsolatosan nem tudta a műsor fényét emelni. Ugyan nyílt titok volt. hogy ilyesmi nem is élit szándékában. Annál nagyobb buzgóságot fejtett ki a tornatanár. Látványos meglepetést készített elő, éppen ezért tornászai a nyilvánosság kizárásával gyakoroltak. A tanár izmos meilkasaban dobogó szív a Führerért lángolt, de iparkodásából azért így sem hiányzott egy kis számítás. Bratislavába szeretett volna kerülni innét az isten háta mögül. Ha elnyeri az ünnepségen megjelenő magasrangú és befolyásos személyiségek jóindulatát, nem lehetetlen, hogy közelebb jut céljához. A nagy cécőt megelőző tornaórán diákjait kivezényelte a szabadba. Harsány énekszóval vonultak a közeli erdőbe, ahol már minden tavaszt lehelt magából. A tanár szabadjára hagyta őket, csak azokat gyűjtötte maga köré, akik a produkcióban részt vesznek. Mégegyszer gyönyörködni akart a jól begyakorolt mutatványban. Nem messze, könyvvel a kezében a számtantanár nyúlt el a friss füvön, hogy napozzon, olvasgasson, vagy csak a felhők járását kövesse. Felütötte fejét. A körülötte.zsongó erdót fiatal hangok verték fel. Kelletlenül vette tudomásul, hogy pihenésre szánt rövid két óráját megzavarják. A zajongás távolodott, már az*, hitte, elvonultak, mikor a közelben kis csapat nyolcadikos jelent meg a tornatanár vezetésével, tudta, a véletlen most alkalmat nyújt rá, hogy az ünnepség titokban tartott fináléjának tanúja legyen. Nem túl nagy érdeklődéssel emelte fel fejét, hogy a bokor ágai közötti résen figyelhesse, mit csinálnak. Mulattatta, hogy kollégája féltve őrzött titkát kilesheti, ezért elhessegette első gondolatát, hogy mivel pihenésének úgyis befellegzett, felkel s visszamegy az Iskolába. A fiatal, kisportolt testek pontosan dolgoztak, alig tudta tekintetével követni mozdulataikat. Azt vette észre, hogy szeme előtt alakul ki az élö címer. A- hármas halomra könnyedén pattant fel a kettős kereszt alsó részét képező három fiú, s már ezeknek is vállán termett az utolsó, a hajlékony kis Pekár. Szép volt, tagadhatatlanul szemet gyönyörködtető látvány. Egy pillanatra még arról Is megfeledkezett, hogy mindezt a Führer születésnapjának tiszteletére rendezik. A tornatanár hátrált; távolabbról akarta müvét szemlélni. Lába alig néhány méterre taposta a füvet a kis ároktól, mely mögött egy virágzó kökénybokor rejtekében a számtantanár hevert. A közeli nyírfáról két gyenge levelű gallyacskát tört le és a legfelül álló fiúnak nyújtotta. — Ez a birodalmi és a szlovák zászló. Lengesd meg háromszor, ahogy kell s aztán egy-emberként kiáltsátok: Éljen nagy barátunk, Hitler, a Német Birodalom hős vezére! Éljen a szabad, független Szlovák Állam! A fiatal torkokból felharsant a kiáltás s a számtantanár keze ökölbe szorult. A zsenge nyírfaág pusztító tüzet ontó horogkeresztes zászlóként lengett, a másik pedig tépetten, megcsúfoltan fityegett mellette. A számtantanár végignézett a fiúkon. ÉS ezekkel csináltatja ezt — hahorgott benne az indulat. Itt van Kráf. Szeptemberben esett el a bátyja. Itt van Racko, akinek apját menesztették a várostól, mert cseh származású feleségének a testvérei valami szabotázs miatt odaát a Gestapo kezére kerültek Itt van a kis Pekár, aki a zászlókat lengeti s a matúrán nem lesz kitüntetett, mert az eshetőségekről tárgyalva megállapítást nyert, hogy a nyolc valószínű kitüntetett közül öten evangélikusok és ezt az aránytalanságot ki kell küszöbölni. Tavaly hasonló eset miatt titkos megróvást kapott az igazgató és az osztályfőnök. A gyerekek még fel sem tudják fogni, milyen mérget adagolnak be nekik, ha csak cseppekben ls, napról napra. Tenni kellene valamit. Tenni, tenni... A fiúk már régen elszéledtek s körülötte ismét elterült a csönd. Megérlelődött benne az az elhatározás, hogy a szégyenletes jelenetet megakadályozza. Mire visszatért az iskolába, szinte megszállottja lett e gondolatnak Estefelé, albérleti szobájának magányában is a megoldásán töprengett. A gyerekeknek semmiképp sem így, hárófn szóban, s mindegyik s éggel elhanyagoltam, sőt elfelejtet' , . ... u , . , ... . . , tszó >iagubetüvél kezdve, az egész- tém a kapott utasításhoz híven minszabad ár ani Különös hogy ez hogy legmkabb nek. van most erre | ™ d felkiáltójel Per- dennap egy „példányiban" lemásolni a

z "

á

n*'

a.g J

eíetl

t/*tÍ

et

i f*

kSé

0£ A tiú

k P

i

!'

a^sokat váltót-1 a dolog megértéséhez megma- és abból mindennap egy „példát» meňrtyire kihozta sodrából mlhden- tak: ejha, milyen kedelyes haver*. r<fe

0 f

Mr

U "

is vm S2

Ö "

£ ismeröseimne

k elküldeni. talán áron cselekednie kell Megfontoltsá- tud lenni a tanár úr. } szerűen csak arról, hogy jó néhány mentségemül szolgál, hogy ez idő got. józan ésszerűséget nem sike- A második pohár lzesebbnek tunt, |

napp

a, gzelm !a

ká

S

Om pustaládájá- alatt egy marxista-filozófiai konfemost magára erőszakolnia, mint az első Egyikük csettintett a

ť összehajtogatott fé>,ér cédu- rencián vettem részt, igaz, hogy ott ; rvi Énhöri mnct tr,hhtölf «ŕsl/iHátr»rr»flva r/ShiccoHcik- Y.. - ' . riilt s hogy miért éppen most nem, ez többiek nekibátorodva rthta^Wk.*^' S^ÄÄ 'imi "döígbkelőtte Is rejtély. A lelkek mélyén né- A férfias allűrökkel rendelkező Pétert Ait Wffem> tévedés folýtán keríilt a ról be

Széltiink. No, de mindegy, ami ha Olyan dolgok játszódnak le, rterész tettre szánta magát Ctga-f

cé

d^

Q i

ev

éi

szekré

nyembe, vagy pe- történt, megtörtént, a láncot meg amelyeket tudatos éhünk nem képes rettatárcát kotort elő a zsebéből sl

dj valam

i gyerekcsínyről van szó. nem szakítom és hogy bűnös muelemeznl - gondolta. Talán ez volt pillantnyl habozás után halált meg- amiko

r szét hajt o gat tam a cédu- lasztásom helyrehozzam és hogy az az úgynevezett utolsó csepp, ami- vető bátórsággal nyújtotta a tanár ±

lácskáu há

t Mor látom. nem téve- Szent Antal kegyeit el ne veszítsem, vei túlcsordult a pohár. felé. A többiek el voltak ragadtatva, \ késről, vagy valami gyerekcsinyröl ime a láncot ezúttal továbbítom. Igaz, Töprengését kopogás szakítótta 5 Úgy kezdték magukat érezni, mmtZ

oan S2Ó

i hanem éppen ellenkezőleg, hogy csak ma és nem 13 napon ketélbe. Az Iskolaszolga nyitott be. égyenlók az egyenlővel. ;; iste

m g

on

ci

Vi

s

eiés látogatott el resztül, viszont kérem Szent Antalt. Nagy csomó javításra váró dolgozat- A taná

r mtett a cigarettára, %h

0Md

m — intő figyelmeztetésül — írja javamra, hogy nem 13 példányfüzetet hozott. Kissé bárgyú mo- h

oSľ ne

m- dé már ne

m lenétett sza-£

e szerény cédulácska által é rajta ról van szó, és ahogy az Oj Szó sollyal, de tisztelettudóan állt va az ellen, hogy Péter és még két .

fceres2<üz Hert ime> mit [áto

k' a szombati példányszámát ismerem, a s csak pillantásával kérdezte, hová tá

r.

s

a rágyújtson. Talán mégsem lettje daraö feflér papiron? Hát ne

m Szent Antal Lánccal kapcsolatoitoväbtehetl le a csomagot. ,

v,

0lna sZabad ez

t. — rázta benne ok- X,

egy

ebe

t tintával írva a kö- bitási teendőimnek maidnem 200 évre A tanár a kommódot jelölte meg, íľL 8 P

ed

a9

ö9

U

s- E

h • • • t vetkezőket: „Szent Antal Lánc!" (Ez eleget tettem. Ezt a körülményt de még mielőtt utasítását követhet- ma

l -- Xa cím). Nekem utasítás után az első hangsúlyozni szeretném egyrészt ték volna, az öreg megingott s a A harmadik poharat egy szóval sem f/áncoí továbbítani kell olyan sze- azért, hogy kívánságaim teljesítésékezéből kirepülő irkahalmaz csat- kínált

a' Csa

k töltött. Ö is ivott, Aetmélynek, akinek szüksége Oan nél ezt a több tízezres példányban togva esett szerteszét a nadlón Sü- va,am

i ismeretlen ellenméreg dolgoT seprűéire. (Móst jövök csak történő terjesztést Szent Antal vegye rű menteqetődzés közben szedeget- zott benn

e- amely megakadályozta,\

rá, én szegény biinös, hogy milyen tekintetbe, másrészt azért, hogy 200 te fel. Szeszgőzös lehellete elárul- 82 a!koho

! kicsit is derűsebben t nagy szükségem is van rá). Ezt a évre letudtam a magamét, s hagyta. hogy útközben alighanem kiadós tüntesse fel a helyzetet. A fiúk an-Jjóncot másold le mindennap egy janak békében. Hangsúlyozni szeretpíhenőt tartott a Duben-féle kocs- rózsásabbnak láttak már min- £ példányiban (nem tévedés: példá- ném azt is, hogy a 13 000 korona mában. den

t- j-nyiban) 13 napon keresztül (ezt sajt- nekem is nagyon jól jönne, bár meg — P-fhrttir^am * nrttw^har, A

z ünnepség megkezdése előtt fél-Arcos elmulasztottam) és mindennap kell mondanom, hogy nem sportkákövetemés az etfJmšlhľ 6ráva! k

aP

ta

k észbe; a tanár U-T küldjél egy példát (ez nem tévedés: zom, nem sztazkázom, úgy hogy n. z egyensuiy... gyelmeztette őket. Sietve felszede- f példát) ismerősöknek. A 13 nap le- most nem tudom, milyen úton-mó— Alighanem a szilvórmmnak is lözködtek s rohantak az iskolába. Xjárta után megjön a segítség. Pél- don fogok pénzhez jutni. Vagy kezdvolt egy kis szerepe abban, Kara- A dísztermet megtöltötte a közön- Jdául egy férfi a 13 nap lejárta után jek el sportkázni és sztazkázni? man bácsi, hogy az egyensúly... sé

g_ Az e]

só sorokban a notabilitá-irtyerr 13 000 koronát (ez rám is Erre nézve mindenesetre értesítést — Követem alássan, meginvitáltak, sok foglaltak helyet, arcukon lojrámférne) egy másik viszont meg- kérek, mivel a pénzről nem szeretés hogy sértődés ne essék... lis mosollyal. A program szerintXszakította a táncot és összetépte a nék lemaradni. Mint látható, a lánA tanár nem szaporította a szót P°ntbari négykor felgördült a íüg-±levelet. (Micsoda ördögi lelke lehe- cot nem szakítottam meg, a levelet Harmadik éve ismerte az öreget] 9

ô

nľ- Emelkedett hangú, hazafias 2 íef

t

). A lánc lejárta után meghalt, nem téptem szét — mint az a bizotudta, hogy alkalomadtán szívesen megnyitóbeszéd, tele tűzzel, frázisok- X (Ezért nem tépem szét én). Ha.be- nyos férfi — sőt a láncot több tíznéz a pohár fenekére. kaI a győzelemről, a kötelességről, j; tartod, amit kívánsz, teljesülni fog. ezres példányban továbbítom ismerő^ir^ ^ gyobbak jelenetei következtek. A né- í vánságlistát állítsák össze). Szent hogy életkorom meghatározásánál vili.nv't hnmľ o fľ zőtéren senki sem sejtette, hogy & f Antal segít a lánc lejárta után. (Egy Szent Antal ezt feltétlenül vegye tehali«m ľ; t ľ - ľ i

1

, kulisszák mögött milyen idegességtől±seqitség sohasem rossz.) Szent kis kintetbe! Végül pedig a több tíznváha ľrnín f»V t túlfűtött hangulat uralkodik. A tor-1 Jézus könyörögj érettünk. Szent kis ezres példánnyal én Szent Antal10 a

t *

arama

n eltűnt. natanár izzadtan, magából kikelve f Jézus, segíts. A jó Isten segítsen nak egy határozottan jó napot szeAz éjszakát nyugtalanul töltötte, várt a hiányzó négy fiúra. A többiek ? meg. Amen." reztem, éppen ezért elvárom, hogy bár terve lassan megérlelődött. dresszbe öltözötten, izgatottan ácsoŽ tgy és eddig a levél, vagy lánc, — a levél ígérete szerint — Szent A reggel derűsen köszöntött be, rogtak. Végre berobogtak a hiányzók Ý vagy a földöntúli sugallat (hirtele• Antal a lánc lejárta után is a légcsak néhány bárányfelhő legelészett teljes lett a létszám. A sietség- £ nében nem is tudom, minek nevez- nagyobb jóindulattal lesz irántam. békésen az égbolton. Az iskola ma- tói lihegve, égő arccal öltöztek át.\zem), — kivéve a közbeszúrt meg- Ezt igazán megérdemlem. gán viselte a nagy nap jegyét. A diá- A tanár legszívesebben nekikrontotí Z jegyzéseimet, őszintén megmondom, Legvégül pedig: sportkázók és kok fegyelmezetlenebbek voltak, é

s képentörölte volna őket, ae már v lelkiismeret fordulásom van. és dilem- sztazkázók! Eigyelem! Akar Ön mint máskor, kifejezésre juttatva, erre se

m volt idő. csak úgy a foga t mában vagyok. Furdal a lelkiismeret, nyerni? Igen? Minden szelvénye bizhogy nem Ismerik el az olyan intéz- között vetette oda: Xmert mint fentebb említettem, azt a tos találatot jelent, ha szelvényeihez kedés jogosultságát, amely félnapi — Hol voltatok? Majd még sz&-%Szent Antal Láncot már jóegynéhány csatolja a Szent Antal Láncot! normális tanítást Ir ető, amikor fe- mólunk Indulás j^napja kaptam és biinös nemtörődöm- (ky) i

eL

h^

abL

bMőh

e

kn

Umr!or

a

t

a l«

rf

mber Az eIs6 k

ét P

er

cben ment minden. u.

aJ"

b

a,

a bör

t mint a karikacsapás. A számtantaÜdítő gyermek-számok, majd a na-•£ (Alaposan megfontolom, milyen kí- seimnek és nem ismerőseimnek, úgy hatnák, ünnepelni kell. nár hátul állt a 'terem bejáratánál, végleges kudarcot, menteni próbálják tottálr'. -A-g^'erfírmt elkerülték a koEzt a hangulatot a tanárok álta- az ajtónak támaszkodva. Siértie me Iában méltányolták. A matematika reven tapadt a színpadra, homlokán óra például egész klassz volt. Az In- verejték gyöngyözött. Egy-két lentegrálszámitásról Szó sem esett, dület s az" erdei jelenet megismét- . „ • u A tanár az elvont tudományokkal lődik. Áll a hármas halom Megíe- má

r erezte magát, mintha a kapcsolatban a negyedik dimenzió- szülnek az izmok s könnyed szök- vlharo

s tengeren hányódnék, s ke a reménytelen helyzetet. — Éljen nagy barátunk ... Ekkor azonban a kis Pekár — aki ról kezdett beszélni, az idő fogai- kenéssel felmagaslik a kettős kereszt zé

lf

n a Oszlókkal kétségbeesetten lg] ront máról, a kvantumelméletről, úgy, első szára. íme. itt a teljes címer, hadonászva próbálta megtartani az a a rriolyabb kellemetlenséget, ő maga pedig? Hát éhen halni csak nem fog. Valami akad majd s azt a foltot is elviseli valahogyan, amit a becsületére varrtak: erkölcstelen, nevelésre alkalmatlan, kiskorúakat italhogy az első tíz perc után mindenki . me

a sem lehet állaoltani"honnét' egyensúlyt, mint valami kezdő kötél- -- ----- -------fellélegzett. Kellemes, semmi ve- L^^ľllľífiíľf: táncos - a nyakukba pottyant, a „íjtatos^^sz.rm.l hópe A szellő egy-egy rezdülésére a olyan boszorkányos ügyességgel ke széllye! nem fenyegető, érdekes rül a két zászló a kis Pekár kezébe, negyven percre volt kilátás. Hát sikerült. Egy pillanatig nem tudAz óra végén, mikor már elmenő- ta eldönteni, örül-e, vagy csalódott, ben volt a tanár, eszébe jutott valami. szózat további részét torkukra for- helyként szálldogálták körül. A szlrasztva v

e könnyű volt. Lassan azonban A függönyt nagy sebbel-lobbal "^Stalanítani kezdte egy gondolat. ™ iuayu..j,v ..daj "™

a' Nem volt-e csak szíve diktálta, érosszevonták, de ekkor már az egész ; ,, ' Jr, « nhtmfAp f a i telmetlen hősködés, amit csinált? De fönt a színpadon a kettős ke- ' o rľlí. reszt most elsápad, A halom, melyen « eTső somkban vonaaloít az arco- eróve

l- akaratta

1' kockázattal Te Pekár, gyere el hozzám oly biztonsággal állott, megindul kon bizoňvhľlan félmosolv mert nem lehetett volna sokka

l Jelentő— —" » — > -- a ká rmüy en pukka sztó volt is a' j e lene t' seb

b eredménytelérni ab

ba„ a a nevetés félreértésre adhat okot. '9

e

n; mondjuk ki. abban a harcban, Az eovik r'pketprithás úr kpavelfttrl amit a

z <>«zagot szakadékba tasziAz egyik teketeruhás ur kegyelettel t6fc eUen vivnj akar? Képe

g ,

e

w_

e ebéd után a füzetekért. Holnap reg- alatta. Csúszik az alapzat... a fe gel Javítás. Aztán... szükségem "éhe Is, mi történt? Az impozáns volna két... vagy inkább három mozdulatlanság ijedt, tétova kapkoerős fiúra. Csak egy félóráról van dásba cs

aP át. Az egyik tartó-oszlop „„„ „„... _ szó... összeroskad s hogy teljes hosszában felemelte a zászlót, amely PeKar ke- m

agában, egész egyedül valóban tenAz önkéntes jelentkezők közül kl el ne v

S9

o

dj

é

k- belecsimpaszkodik a z

éből a nézőtérre repült. Kicsit le- n

i valamit? Hirtelen gyöngének választott három tornászt a másnapi produkcióból. Ebéd után a fiúk pontosan megjelentek. — Nézzétek csak ezt a sok könymellette állóba, miközben a megrö- veregette róla a port, aztán nem tud- érezte magát s tanácstalannak. könyödés csendjében élesen hallat szik csuklása. ta, mit kezdjen vele ... Szüksége van valakire, valakire, tárMásnap délután a számtantanár sakra s útmutatókra. Meg kell keEz a hang feloldja a némaságot, megint a kiserdőbfn heverészett a resni őket. A közönség mér csak a komikumot virágos kökénybokor alatt. Nyitott Mikor felállt, hogy hazamenjen, könyv feküdt előtte, jle nem olva- talán még maga sem tudta, hogy . , . - látja s kuncogni kezd. RGttSn^hár*- nwn^ v ic^um ciwnc, ^ic iiciu vivő- laian nicy uicya oc rltja Ezeket költöztetjük á^ a má" m3n 8 f'

Úk kÖZÜ1 m*

9 nem értik a sott Nem I

eP

te m

e9- h

o9y elbocsá- már elindult feléjük. sik oldalra. Meg a2 állványokat, ter- . mészetesen. Igen, igen, ezt az ajtót, amely a háziakhoz vezet, eltorlaszoljuk. Éppen ez a célom. Két napja a szomszédos szobába tették a rádiót s kénytelen vagyok éjfélig a műsort hallgatni. A könyvek majd tompítják a hangot. Egyedül holnapig sem lennék kész vele. Várj, Pekár, ne siess azokkal a füzetekkel. te is segíthetsz kicsit, hamarább megleszünk. Másfél óra múlva rend volt a szobában. — Várjatok, fiúk, a munkáért bér jár. Az egyik fiókból üveget vett elő, mire háta mögött a diákok összekacsintottak. — Nem vagytok már gyerekek, hiszen küszöbön áll az érettségi. Meg az ilyen háborús időben hamarább férfivé cseperedik a fiatalság. Könnyedén, pajtáskodva beszélt, csak ö maga érezte, milyen arcpirító hamisan hangzik minden szava. A fiúk igazat adtak neki, imponált nekik a baráti gesztus. Tisztelettu-' dó vigyorral hajtották fel az italt. A második pohár kínálásánál mat szinte erőszakot kellett tennie ma gén, de kinyögte valahogy: — No. még eggyel. Maga is felhajtott, mert érezte. Az új váltás (L. C. Rojtyer linóleummetszete „Ma a szüzföldön" sorozatból.) ÜJ SZÓ 7 * 1961. június 17.