Új Szó, 1961. május (14. évfolyam, 120-150.szám)
1961-05-14 / 133. szám, vasárnap
A párt neveltje Vannak kiemelkedő eredményeket elért dolgozók, akik már megszokták, hogy az újságok róluk írnak. Ezek már szemhunyorítás nélkül tűrik a fényképészek masináinak villanását és azt is tudják, hogyan kell interjút adni. Čarný Emilről még soha senki nem írt az újságba. És mégis több ezren ismerik ezt a testileg tűi erősnek egyáltalábarj nem mondható nyurga fiút. A bratislavai Dimitrov Üzemben valahogyan magukévá fogadták öt a többiek. Az idősebbeket — amikor Emil még gyerekfejjel idekerült a gyárba, — egy kicsit a szánalom is vezette az elhagyott fiú iránt. Hiszen támasz — apa, anya nélkül árvaként jött az üzembe. Ezerkilencszáznegyvenkilencben, mikor a tizenhatéves fiú magára maradt, semmihez nem értett, hát mi máshoz is kezdhetett volna, mint hogy elment lapátolni, meg más hasonló munkát végezni a Béke-Üzem építéséhez. És ő sem volt kivétel a többi hasonló korú gyerek között: Emil órák hosszat is elbámulta a hatalmas gépeket, melyek ha akármilyen nagyok voltak is, valamenynyit ember irányította. És ahogy körülnézett, egyre inkább látta, hogy gyérül körülötte a lapátolők sora és gyarapszik a gépek száma. Egy reggel aztán, mikor már csak egyedül maradt kétkezi munkás a fiatalok régi partijából, megkérdezte a körülötte lévőktől, hová lettek a többiek. — Én a fiamat elküldtem gépésznek tanulni, — mondta az egyik ismerős, idősebb ember. — Én is rábeszéltem, az enyémet, menjen iskolába, — mondták még néhányan. — Hiszen a vak is látja, hogy itt nemsokára annyi lesz a gép, hogy keresve-keresik majd a szakembert. — Hát te miért maradsz olyan szívósan a csákány mellett? — kérdezték tőle az öregek. — Há-át, mert engem nincs, aki iskolába küldjön. Nekem nincsenek szüleim... — Szegény gyerek — mondta valamelyik. És sajnálkozva csóválta fejét... Čarný Emil, a Dimitrov üzem fiatal dolgozója. Huszonhét éves létére az üzem egyik legjobb szakembere. (K. Soos felv.)' Egyszer — akkor már az idősebbekkel dolgozott együtt a kőműves csoportnál — szintén arról beszélgettek, ki hogyan tévesztette el közülük pályáját a régi világban. Az «gyik ez akart lenni, a másik amaz, de egynek sem sikerült a terve. A fiú hallgatott, hallgatott egy darabig, aztán csak kibökte nagy fájdalmát: — Hej, ha én gépeket kezelhetnék! Nem lenne nálam boldogabb ember ezen a világon, De hát az én nyolc elemimmel mit kezdhetek? -r- Fiataloké a jövő, gyerek! — mondta az egyik kőműves. Emil meg ezzel felelt: — De csak azoké, akikről gondoskodik apjuk anyjuk. Maholnap elkészül a gyár, aztán szedhetem a sátorfámat. Az egyik kőművesmester figyelni kezdte öt, majd hirtelen megszólalt. — Neked nincsen apád, sem anyád ? — Nincs — felelt a gyerek. — És tanulni szeretnél ? — De még hogyan — felelt a fiú. — Hát akkor tanulni fogsz! — mondta határozotan a mester. — Itt már úgy sem lesz rád szükség, hiszen elkészült a gyár. A termelésben pénzt is kereshetsz, meg tanulhatsz is. És Emil néhány nap múlva már a megmunkáló gépek körül dolgozott, kommunisták mellé került és ki is tanulta a mesterséget. Mégpedig úgy, hogy a szerszámkészítő részlegbe osztották be, ami nagy szó olyan gyárban, mint a Dimitrov Üzem. Hanem minden igyekezete ellenére sem tudott azzal, az emberrel, aki így elrendezte élete sorsát, többször találkozni, ezért mástól kérdezte meg, kl volt az ő jótevője. — Az az ember, öcsém, — felelt neki az egyik ismerős kőműves, — azóta már valahol másutt építi a gyárakat. Mert ilyen a kőműves szakmája: egyik nap itt, másik nap pedig már az ország másik részében dolgozik. De annyit mondhatok, jó ember, — mondta ki az öreg a végső következtetést. — Jó, — hagyta helyben a fiú. — Ki tudja, milyen vallású lehet ? — Kommunista! — felelt rá az öreg kőműves. — Valahányszor azt kérdeztük tőle, miiyen vallású, mindig kitért a válasz elől; talán nem akart bennünket megbántani. Csak annyit mondott: Kommunista vagyok. Ez pedig, mindenki tudja, nem vallás. Ha viszont azt kérdeztük tőle, miben hisz, azt mondta, hogy az emberben. Hát aztán igazodjék ki valaki az ilyen emberben, — morfondírozott magában az öreg. — Noshát akkor majd én is az emberben hiszek ezután, és kommunista akarok lenni! — határozta el magát a fiú. ^ Azt gondolhatná az ember, 10—12 év alatt megúnhatja valaki az örökös tanulást. Mert 1950-ben adott Emil kezébe először szakkönyvet a mester. Nappal dolgozott, este meg tanulta, ismételte, amit gyakorlatban már elsajátított. És azóta mindennapi kenyerévé vált a könyv. Amellett, hogy a kétéves ipariskolát kitűnő eredménnyel végzi, közben három mesterséget is kitanult, A szerszámkészítőben nincs olyan munka, amit snállóan el nem tudna végezni. — Emil, gondolkozz majd rajta, hogy milyen kötelezettségvállalást adsz a szocialista munkabrigádnak a továbbképzés terén, — kérte öt minap a brigádvezetö. A fiú így felelt: — Éppen most iratkoztam be a négyéves ipariskolába. Elhatároztam, hogy mérnök leszek, hiszen még csak huszonkét éves vagyok. Majd így folytatta: — Van, aki mosolyog rajtam. Sőt cinikusokkal is gyakran találkozom, akik száraznak, unalmasnak tartják az életemet. Szerencsére ezek kevesen vannak. De ha megkérdezem tőlük, amikor valahová az ő módszerük szerint „mulatni" hívnak, mikor voltak utőljára színházban, rendszerint így felelnek: ,(Ugyan kérlek, nekünk olyasmire nincs időnk, hiszen oly rövid az élet." — Én nem tartom rövidnek az életet. És a napot sem tartom rövidnek. Mert munkám, párt- és CSISZfunkcióm s a tanulás mellett még a színházba menésre is legalább egyszer hetenként találok időt. Azt kérdik tőlem, hogyan jutottam el a párthoz ? —Azért lettem kommunista, mert megfogadtam, amit az öreg kőműves mondott, tíz évvel ezelőtti találkozásunkkor: higyj az emberben! TÓTH MIHÁLY Aki harcát most harcolja A mélníki párttitkár SOKAN VOLTAK ilyenek. Mint az a bizonyos Novák is, a žižkovi kőmüveslegény. Az első világháborúban bevonult, bajtársaival együtt szidta Ferenc • Jóskát, később, amikor a frontra került, szidta a cárt és az olasz királyt is, de a szocializmusról nem hallott még egy árva mukkot sem. Vége lett a háborúnak. Žižkovról a mélniki járás egy kis falujába került, „benősült" egy nincstelen agrárproletár családjába és robotolt, robotolt... Hozzá valahogy nem ért el a szocializmus szele, a kommunizmus eszméje még akkor sem, amikor a Karel fiúgyerek 1925-ben a világra jött. Robotolt a család, amíg gürcölve, verejtékezve összehozták a szerény kis házikót a falu szélén. A megszállás éveiben nyílt ki a szemük. 1945-ben az öregedő apa a húsz éves fiával belépett a pártba. Az apa be akarta hozni, amit elmulasztott: tizenhatodik éve funkcionárius. Volt a strednicei HNB elnöke, a pártszervezet elnöke, most is, hatvankilencedik életévében az államhatalom helyi szervében tevékenykedik, ismereteivel, tapasztalataival, szorgalmával segít a titkárnak. Nem kellene már dolgoznia. A žižkovi volt kőműveslegény már régen bepótolta, amit az előző években elmulasztott. De a fiú, az igen, arra még nagy feladatok várnak, Karel a harcát csak most harcolja! Gyerekember, amikor a párt felveszi. Különféle gazdasági és pártfunkciók eredményes betöltése után harminchat éves korában a mélniki járási pártbizottság ipari titkára. Márpedig az ipar, építészet, közlekedés, kereskedelem és a nemzeti bizottság hatáskörébe tartozó gazdasági egységek — pontosan 158 pártszervezet — irányítása a jelentőségében megnövekedett járás területén nem egyszerű dolog. Igényes feladat. NOVAK ELVTÁRSAT már régebben ismertem. Most reggel, hivatalba léptekor lepem meg a járási pártbizottságon, hadd lássam hogy él, hogy dolgozik az olyan párttitkár, aki koránál fogva nem vehetett részt a múlt dicső harcaiban, aki — ismétlem — a harcát csak most harcolja. Bizonyos, a tömegkapcsolat nem az egyetlen feltétele annak, hogy valaki jól végezze pártmunkáját. Képzettség, osztályhűség, szakismeret, szorgalom, éberség, kommunista erkölcs, kulturáltság, emberismeret és sok más kell még hozzá. De a dolgozók és a problémák alapos ismerete nélkül nem lehet jó munkát végezni. Hogy ezekkel a tulajdonságokkal Novák elvtárs rendelkezik, arról megérkezésem után meggyőződtem. Kéthetenként ugyanis a járás öt legnagyobb üzemi pártszervezetének elnökeivel ellenőrzik a pártszervek és saját határozatainak végrehajtását és kitűzik a feladatokat. Az ipari titkár hatáskörébe tartozó öt legnagyobb üzem a neratovicei nehézvegyipari Spolana, a hatalmas mélníki hőerőmű, a mélníki hajógyár, az épülő kralupyi kaucsukgyár és a fontos kralupyi vasúti gócpont. Ezen az értekezleten természetesen az ipari osztály dolgozója is részt vesz és ez nem valami formális ülés. Hiszen az említett üzemegységek milliárdos beruházási programot hajtanak végre. És a járási titkár mindenről vtud, tanácsot ad, káderkérdésekkel foglalkozik és ha valahol nehézség mutatkozik: segít. Nehézségek pedig előfordulnak, de biztos kézzel, pártszerű kollektív vezetéssel legyűrhetők. Éppen ezért határozták el ezen az értekezleten — a közép-csehországi kerületi pártbizottság ügyosztályával egyetértésben — egy-egy szélesebbkörű aktíva összehívását az érdekelt párt-, szakszervezeti, ifjúsági szervek, minisztériumi és gazdasági vezetők, kiváló munkások részvételével a kaucsukgyárba, a hőerőműbe és a Spolanába, ahol a legnagyobbak a feladatok, a legnagyobbak a gondok. Mindhárom aktívát az üzemi pártszervezetek jelentése alapján Novák elvtárs készíti elő, bevezető beszéddel ő nyitja meg őket és részt vesz a dolgozókat mozgósító határozat kollektív előkészítésben. AHOGY ITT, az asztalnál magam előtt látom Novák elvtársat és hattagú vezérkarát, a vita során örömmel látom mennyire jártasak a legkomplikáltabb ökonómiai, államigazgatási és politikai kérdésekben. Különösen Novák elvtárs „jól seper", pedig nem „új seprő"! Nagy előnye, hogy már 1955 óta dolgozik a mélníki pártbizottságon és 1957 óta járási titkár. Előzőleg felelős beosztásban ipari üzemekben dolgozott. A helyi ismeretek előfeltételét képezik a nevelő rtjunkának. A tömegeket csak így lehet meggyőzéssel vezetni. Az értekezleten sok szó esett a munkaidő jobb kihasználásáról, a műszaki fejlesztésről, a mezőgazdaságnak nyújtandó védnökségi segítségről, a pártmunkáról, a tagjelöltek célirányos felvételéről és neveléséről, a szocialista versenyről, munkabrigádokról. Persze napközben villámgyors operatív megbeszélés Koča elvtárssal, a vezető titkárral és telefonon a kerületi pártbizottság illetékes ügyosztályával. A megbeszélést többnyire határozott intézkedések követik. Még a számos látogató fogadására is marad idő. A Rudé právot és a kerületi újságot is már reggel kell átolvasni. — Az állandó ellenőrzés a legfontosabb. Pártvonalon sokszor még az anyaghiányon is segíteni lehet. Ügyeljetek, hogy a gazdasági vezetők, az igazgatók több pártszerűséget vigyenek a munkájukba. Ha a párt határozatait betartják, akkor az állami tervet is könnyebben teljesítik — fejezi be az értekezletet a titkár elvtárs. Apróbb napi jölentőségű ügyek elintézése után ebédelni megyünk. Téved, aki azt hiszi, hogy a titkár ebédideje idillikus pihenő. Alig választottuk ki a rostélyost, a poharakban habzik a sör, itt terem — tulajdonképpen hív ásra — ftiha elvtárs, a JNB elnökhelyettese. Itt és most beszélik meg, mi az azonnali teendő, hogy a vegyipari üzemek és a cukorgyárak ne szennyezzék be a járás folyóit. Elvi megállapodás, hogy a kérdést a járási pártiroda elé terjesztik. EBÉD UTÁN kimentünk a neratovicei Spolanába. Itt is, ott is megállítják Novák elvtársat a kommunisták és a pártonkívüliek. Pár szóval elbeszélgetnek, tréfálkoznak vele. Látom, hogy ismerik, szeretik, hivatott vezetőnek tartják, aki előtt egyaránt megnyílik a szív és az értelem. De most más, igen komoly céUaJ jött ide a titkár. A Spolana hatalmas beruházási munkálatain több vállalat dolgozik a köztársaság különböző részéből. Az építkezéseket végző Armabeton már megalakította saját alapszervezetét. A brnói Královopolské strojírny, a prágai Elektromontážné závody, a Hradec Králové-i Vítézný únor itt dolgozó kommunista szerelői szervezetileg még az anyaüzemük alapszervezetéhez tartoznak. Megfizetik a tagsági díjat, időnként részt vesznek egyegy taggyűlésen, de valóságos pártéletet nem élnek. Hosszabb ideig itt tevékenykednek, itt, a munkahelyükön kell pártszervezetbe tömörülniük. Vagy 18 kommunista, a jövő pártszervezet magva (idővel sokkal többen lesznek) el is jönnek az előzetes megbeszélésre, megértik, mit akar a párt, megértik, hogy ez a helyes megoldás, csak gondolkodási időt kérnek. Nem szívesen szakadnak el anyaszervezntüktől, hisz a tervteljesítés őket ott teszi érdekeltté, de lényegében mégis itt, a munkahelyükön dől el a tervcsata. Itt kell szervezve lenniök, csak így segíthet a járás, csak így érvényesíthető a pártellenőrzés. Bevált ez már Kunčicén, Kjadnón, ezt az utat járják a kralupyi kaucsukgyár beruházási munkálatain dolgozó kommunisták is. A gondolkodási idő jogos, mert az a jó, ha a kommunista meggyőződik az ügy helyességéről. Novák elvtársnak a Központi Bizottság határozatára támaszkodó érvei olyan meggyőzőek voltak, hogy a brnói, prágai, hradeci szerelők közös pártszervezete bizonyára egészen rövid időn belül megalakul. ESTEFELÉ jár az idő, a titkárnak rég letelt a „hivatalos" munkaideje! Dehát van a pártmunkásnak hivatalos órája? Novák elvtársnak az a szokása, hogy minden este benéz még a titkárságra, átnézi, mi történt, ki kereste, felkészül a másnapra. A Neratovice — Mélník közötti országúton fekszik Kly, ez az országszerte híres zöldségtermesztő szövetkezet. Invitálom Novák elvtársat, álljunk meg egy korsó sörre. Tulajdonképpen arról szeretnék meggyőződni a szövetkezetesekkel teli tágas vendéglőben, ismerik-e itt is Novák elvtársat olyan jól, mint az üzemekben. Ismerik, jól ismerik. Egy-kettőre körülülik az asztalunkat. Így van ez rendjén. Pedig Novák elvtárs fiatal, az asztalunk körül ülő szövetkezetesek meg idősebbek. A tekintély nemcsak kor kérdése. Elhangzik panasz is. A nagy forgalmú vendéglőben nincs bevezetve a kútból a vízvezeték. Pedig a klyiek sok söritalt isznak, sok víz kell a poharak tisztántartásához. — Majd utánanézek, mit lehet csinálni —. jegyzi meg szószerényen a titkár. Mélníkre érve Novák elvtárs a titkárságon még dologhoz lát. Telefonon megnyugtatja feleségét és a másodosztályos kis Ivanát, hogy a „szokott" időben hazajön. Közben egy kis nevelés, ellenőrzés. A fiatalasszony nem panaszkodik. Tisztában van a kommunista funkcionárius kötelességeivel,, hisz ő maga is elnöke az állami gazdaság pártszervezetének. Ha este a kislány már alszik, az apja másnap reggel foglalkozik vele. Anyuka korábban kezdi a munkát, apuka indítja az egyébként önálló kislányt az iskolába. AZ IDŐ TELIK. A titkár is hazamegy szép lakásába, kis családja körébe. Befejezte a napot, befejezhetném az írást. Mivel azonban vele maradtam másnap is, számot adok még arról, hogy másnap már ftiha elvtárssal együtt tanulmányozták az ipari szennyvíz megszüntetésének, illetve korlátozásának, a járás vízgazdálkodásának a problémáit. Arról is tárgyalnak, hogyan segíthet a JNB a vegyipar fejlesztésében. Tanácskozott a Jednota járási elnökével, hogyan lehetne a klyi kocsmába bevezetni a vizet, káderkérdésekről beszélget a helybeli híres gyermekkocsigyár vezetőivel, sőt annak a megbeszélésére is akad idő, hogyan lehetne a régi párttagokat az évforduló tiszteletére két hétre a Szovjetunióba küldeni. Segít, közbelép, telefonál, tanácsot ad, de nem lépi túl hatáskörét és nem intézkedik az illetékes gazdasági vagy más szerv helyett. Jóképű, dús hajú, kék szemű, nagyon rokonszenves fiatalember a párttitkár. Szombat délután, vasárnap többnyire azután együtt van a család. A lehetőség határain belül feleségével együtt színházba, moziba is eljut. A hétfőket ideológiai továbbképzésnek szenteli. Eddig féléves pártiskolát végzett. Gazdag tapasztalata, a tömegek között végzett eredményes munkája, emberismerete, műveltsége, tehetsége és fejlett osztályösztöne alapján a volt žižkovi kőműveslegény fiát a Központi Bizottság ősszel hároméves pártfőiskolára küldi. TANULSÁGOS két napot töltöttem Novák elvtárssal. Ahány szó, annyi értékes, kezdeményező javaslat. Ha minden jó ötlet azonnal nem is valósulhat meg, nem vész kárba. Fokozatosan testet ölt. 40 éves pártunk élő szervezet. A dicső harcokban elfáradt idős elvtársaktól fokozatosan a fiatalabbak veszik át a vezetést. Igényes feladataink ez idő szerint pártunk politikai programjának és népgazdasági tervünknek a megvalósítása, a fejlett szocialista társadalom, a kommunizmus valóra váltása: ezért folyik ma a harc. SZILY IMRE ÚJ SZÖ 10 * 196 1- m á3 us 1 4"
