Új Szó, 1961. május (14. évfolyam, 120-150.szám)

1961-05-01 / 120. szám, hétfő

y\ Az 1960-as év az űrkutatásban rakéta több mint 12 000 km távolságot repült be és a kiszámított helytől alig 2 km-es távolságban csapódott be a Csendes-óceánba. Ezzel a hordozórakétával akár 5 — 6 tonnás szputnyikokat és 3 tonna körüli súlyú lunyikokat is fel lehet bocsátani. A hatalmas hordozórakétákat űrkutatási célokra először 1960. május 15-én használták, mikor az első szputnyikűrhajót (Szputnyik IV.) bocsátották fel pályájára. A szputnyikűrhajó súlya 4540 kg, a műszeres rész (magnetofon felvevő, fékezőrakéták, élettani műszerek az utaskabinban fellépő erőhatások mérésére, egy rádióadó) súlya pedig 2500 kg volt. Május 19-én megkísérelték visszahívni a szputnyikűrhajót. Ez azonban nem sikerült és még ma is Földünk körül kering. Ez a kísérlet figyelmeztetett először a visszatérési kísérletek számos technikai nehézségére. Az ember visszatérésének A Hold ostroma Az 1959-es év az űrkutatásban a holdrakéta-kísérletek kezdetét jelenti, és ebben az évben mint emlékszünk három sikeres lunyik indítását könyvelte el eredményként a szovjet űrkutatás. Ezek a kísérletek legközelebbi égi szomszédunkról, a A „Lunyik" III. automatikus bolygóközi űrállomás. először fényképezte le a Hold túlsó oldalát, s e felvételeket televíziós összeköttetés útján továbbította a Földre. így ma már az egész világon tanulmányozható a Hold eddig nem ismert oldalának térképe. Ebből a kísérletsorozatból világosan látható, hogy a szovjet tudomány mélyen átgondolt, teljesen logikus, s a célt fokozatosan megközelítő programot hajt végre. A második szputnyikűrhajó. Holdról szereztek felbecsülhetetlen értékű új adatokat. A világsajtó a szovjet űrkísérletekkel kapcsolatban elsősorban a programszerűséget hangsúlyozza. A szovjet tudósok „minden sikeres kísérlet után — Irta a londoni Times — olyan újabb teljesítményt értek el, amely nagyobb és jobb az előzőnél." Ezt látjuk a Hold tervszerű „ostrománál" is. Az első lépés a Hold felderítése volt. 1959 január 2-án az első szovjet űrrakéta 1472 kilngramos utolsó fokozata (Lpnyk I.) 360 kg súlyú műszeres részt — műszereket a Hold mágneses terének mérésére, sugárzásmérőt, műszert a Hold esetleges rádioaktivitásának mérésére, nehéz atommagokat, fotonokat és a Nap elemi részecskéit regisztráló berendezést — vitt magával. Ezek a műszerek végezték el az első felderítést égi útitársunk térségében. bolygóközi útvonal" - ezekkel a szavakkal kezdte a moszkvai rádió hírmagyarázója a kommentárt az első automatikus bolygóközi űrállomás elindításáról. Ez az űrállomás 1961. február 12-én egy nehéz szputnyik fedélzetéről startolt a Venus felé, és május második felében éri el az égitest felületét. Az űrállomás belsejében ugyanaz a címer van, amelynek testvére már a Holdon pihen. Május második feléig nagy várakozással kísérjük a kozmikus űrállomást a Venus felé vezető úton. Az űrállomásnak a Venus felé vezető pályára való vitele a szovjet csillagászoknak, matematikusoknak, irányítástechnikusoknak és rakétatechnikusoknak egyik legnagyobb diadalát jelentette. Az embe

r űrutazásának előkészítése 1961. március 9-én földkörüli pályájára bocsátották fel a negyedik előkészítették az űrhajósokat és egyúttal figyelemmel kísérték, hogyan viselkedik majd az emberi szervezet a világűrben. Az egész emberiség ün

nepe A történelem korszaknyitó napjai közé került 1961. április 12. Ezzel a nappal új fejezet kezdődött el a Mindenség megismerésének történetében. Az ember először került ki a Föld bűvkörébőí, megtette az első nagy lépést a világegyetem közvetlen megismerésének útján. Április 12-én a Szovjetunióban földkörüli pályára felbocsátották a Vosztok szputnyikűrhajót, mely a történelem első űrhajósát, a szovjet Jurij Alekszejevics Gagarin repülőőrnagyot szállította. A szputnyikűrhajó súlya az űrhajós pilótával együtt — a hardozórakéta utolsó fokozatának súlyát leszámítva — 4725 kg volt. Az űrhajó földkörüli útja után a program szerint leereszkedett, és Gagarin őrnagy a Szovjetuniónak előre megszabott pontján sikeresen földet ért. Gagarin őrnaggyal rendszeres kétoldalú rádiókapcsolatot tartottak fenn. Az első emberi hang a világűrből a hős Gagarin hangja volt: „Kitűnően érzem magam. Figyelem a Főideje A láA világűrt sok mindenre fel lehet használni: kémszputnyikok felbocsátására, hírszerző repülők kiküldésére, tudományos feladatok megoldására stb. A Szovjetunió nem kémszputnyíkokkal ostromolja az eget, hanem a tudomány diadalával, az emberi szellem és az alkotó kíváncsiság számára új távlatokat nyitó szputnyikokkal, Iunyikokka! és űrhajókkal. 1957. jelenti az űrkutatás korszakának kezdetét. 1957. október 4-én bocsátották fel az első szputnyikot 83,6 kg hasznos teherrel. Ez a szputnyik nyomás és hőmérsékletmérő műszereket és két rádióadót vitt magával. Először sikerült emberi erővel legyőzni a Föld vonzóerejét. A tudósok és technikusok szerte a világon már az első meglepetés pillanatai után elmerültek a tudományos diadal részleteiben. Mindenki meghajolt a szovjet tudomány nagy diadala előtt. A második szputnyik 1957. november 3-án indult útjára és hasznos terhe 508,3 kg volt. A szputnyikban kozmikus, ibolyántúli és röntgensugárzásmérők, hőmérők és nyomásmérők voltak. E kísérletnél fontos adatokat nyertek a gyorsulásnak és A harmadik szputnyik. a kozmikus sugárzásnak az élő szervezetre gyakorolt hatásáról. Az 1958-as év az űrkutatás terén alaposan megdöntötte az előző év összes rekordjait. Ekkor bocsátották fel május 15-én a harmadik szputnyikot 968 kg hasznos teherrel (tartállyal együtt 1327 kg). Ez a szputnyik magnetométert, fotoelektronsokszorozót a Nap korpuszkuláris sugárzásának regisztrálására, naptelepeket, ionizációs manométert, tömegspektrométert vitt magával. Ez a kísérleti állomás egészen 1960. április 6-ig folytatta Föld körüli pályáját, és napelemeinek segítségével mindvégig hasznos, értékes tudományos adatokat szolgáltatott (például a külső légkör gáznyomásáról, ionkoncentrációjáról és a sugárzásintenzitásról). A következő lépés" a Hold eltalálása volt. Szeptember 13-án 1511 kg súlyú szovjet kozmikus rakéta érkezett a Holdra, mely a sarló-kalapácsos címert és a vörös zászlót vitte magával. Ez az esemény lázba hozta az egész világot, hiszen idáig csak a vágyakozás, sőváfgás szállhatott a Holdba, csak Swift és Voltaire, Cyrano de Bergerac és Verne Gyula Az első szputnyik. vakmerő fantáziájának szárnyán emelkedhetett az ember a végtelen kozmosz magasságába. A történelemben először sikerült emberkéz alkotta szerkezetet legközelebbi égi szomszédunkra eljuttatni. A Hold „emberközelbe" került, ami eddig vágyálom volt, most valóra vált. A Lunyik II. 390 kg súlyú műszeres részt vitt magával — mágneses, hő- és nyomásmérőt,, sugárzásmérő műszereket, öt rádióadót — melyek segítségével a mágneses térerőség változásainak mérését, az elsődleges kozmikus sugárzás részecskéinek mérését végezte el a Földtől a Holdig. A Holdba érkezett rakéta műszerei olyan kérdésekre adtak választ, melyek fontosak az emberre az űrben váró biológiai hatásokkal kapcsolatban. A Hold meghódítására Irányuló „harmadik esemény" a Lunyik III. automatikus bolygóközi űrállomás felbocsátása volt. Az utolsó rakétafokozat itt 1553 kg volt, a műszeres rész (mérőműszerek, filmfelvevő 200 és 500 mm-es objektívvel, előhívó, TV-közvetítő berendezés) súlya pedig 435 kg. A III. Lunyik kutatási eredménye a legnagyobb jelentőségű. Ismeretes, hogy a Lunyik III. az emberiség történetében Az idáig elért hatalmas eredmények alapján várható volt, hogy bővül az űrkutatás területe, s hogy egyre több, egyre nagyobb mesterséges égitestek felbocsátására kerül sor. Erre nem is kellett sokat várnunk. 1960. január 15-én és 29-én a szovjet tudósok és technikusok két nagyteljesítményű asztronautikai hordozórakétát próbáltak ki, úgy, hogy a többlépcsős rakéta utolsó fokozatát egy természetes nagyságú modellel helyettesítették. Az első A negyedik szputnyikűrhajó. előjátéka Az 1960. júliusában tartott két csendes óceáni rakétakísérlet sikeres befejezése után 1960. augusztus 19-én a második szputnyikűrhajót (Szputnyik V.) indították útnak, Az első szovjet űrrakéta. melynek súlya 4590 kg volt. Itt a nyomásálló tartályban két kutya — Bjelka és Sztrelka —, két patkány, negyven egér, legyek, gombák stb. voltak. A kísérleti állatokat tartalmazó tartályt az előírt program végrehajtása után (70-100 km-es út után) leválasztották, s 10 kilométeres eltéréssel a kijelölt ponttól visszahozták a Földre. A kísérlet közben televíziós úton figyelték az állatok viselkedését. Ez volt az első eset arra, hogy előlényeket sikerült mesterséges hold pályájáról épségben visszahozni. 1960. szeptember 1-én röpítették ki a harmadik szputnyikűrhajót (Szputnyik VI.), mely kísérleti állatokat, növényeket, egysejtű lényeket, sugárzásmérő berendezést, fotoemulzió-sorozatot, rádiókat vitt magával. A szputnyikűrhajó segítségével fontos élettani adatokat nyertek. Az utaskabin visszatérítése ebben az esetben nem sikerült. Az 1960-as év visszatérési kísérletei különösen nagy jelentőségűek az ember részvételével lezajló űrkísérletek szempontjából. Ezek után a kísérletek után már aligha volt kétséges, hogy az első „űrhajós" A harmadik szputnyikűrhajó. a Szovjetunióból fog a magasba szállni, és oda is fog visszatérni. „Megnyílik az első Az ötödik szputnyikűrhajó. Az első automattikus bolygóközi űrállomás. szolgáló erőfeszítések eredménye. Legfőbb jellemzője, hogy merész és biztos, sokoldalúan szívós, következetes és céltudatos tudományos kutatás eredménye az ember első űr•utazása. Egy nagy nép dolgozott rajta, az a nép, amely megvalósította az első diadalmas szocialista forradalmat, az a nép, amely az emberiség békéjéért, valamennyi ország békés egymás mellett éléséért, az emberiség boldogságáért dolgozik és harcol, következetesen és sikerrel — a szovjet nép. Április 12, az emberiségnek vörösbetűs napja. Joggal vagyunk büszkék és boldogok rá. Bárhol és bárki tette volna meg ezt az utat, büszkék lennénk rá, csodálnánk. De így, ahogy történt - és ennek a történelem logikája szerint így kellett történnie — a büszkeség is öröm egyszerre tölt el bennünket. T. Gy, A második szputnyik. szputnyikűrhajót (Szputnyik VII), melynek súlya a hordozó rakéta utolsó lépcsője nélkül 4700 kg volt. Ez az űrhajó a Csernuska nevű kísérleti kutyát vitte kabinjában, és a kutatási program teljesítése után a Földről továbbított parancsra viszszaérkezett a Szovjetunió megjelölt vidékére. A kísérlet fő feladata a szputnyikűrhajó szerkezetének és az ember utazásához szükséges feltételeket biztosító ríindszereinek további tökéletesítése volt. A Csernuskát és további élettani alanyokat szállító kabinon kívül telemetrikus és televíziós rendszerek, pályamérő rádió-rendszer és rádióösszeköttetési műszerek voltak az űrhajóban. A negyedik szputnyikűrhajó felbocsátásával és sikeres visszahívásával értékes adatokat szereztek az űrhajó szerkezete és rendszere tevékenységéről, valamint a repülésnek az élő szervezetre gyakorolt hatásáról. A következő sikeres kísérlet, mely az ember űrbejutása előtti kísérletsorozat utolsó láncszemét képezte az ötödik szputnyikűrhajó (Szputnyik VIII.) 1961. március 25-én történt kibocsátása volt. Az űrhajó súlya 4695 kg volt, és a Zvezdocska A Holdra kilőtf kozmikus rakéta. tási viszonyok jók". Ez és a többi üzenetek ma már történelmiek, milliók és milliók hallgatták. Gagarin őrnagy, az első ember, aki kijutott a világűrbe, hőstettével halhatatlanná vált. Az ember feljutása a kozmoszba a szovjet nép alkotó géniuszának legnagyobb vívmánya. A szovjet tudósok. mérnökök, technikusok és munkások utat nyitottak a világűrbe, s ezt Földünk békéje érdekében tették. A szovjet tudomány és technika új, minden eddiginél nagyobb eredménye, az ember első útja a világűrbe, világtörténelmi jelentőségű. Az ősrégi álom valóra vált. Mindenki tudta, hogy ez a pillanat a közeljövőben bekövetkezik, és mégis a gyorsaság, mellyel ezt a fantasztikus eredményt elérték, meglepő volt. Minden tankönyvben olvasható lesz ezentúl, hogy a világon elsőnek szovjet ember emelkedett a világűrbe. A tudomány és a technika új, minden eddiginél nagyobb eredménye, ,az ember első útja a világűrben, — jogos reményeket ébreszt az emberiségben nem azért, mert csodálatosabb minden csodánál, hanem azért, rpert az emberiség érdekeit az első szputnyikűrhajó. kísérleti kutyát vitte a fedélzetén. Az öt szputnyikűrhajóval végzett sikeres kísérletek biztos alapot készítettek elő a hatodik szputnyikűrhajó kibocsátására, mely már embert vitt fedélzetén. Soha még a tudomány és technika történetében nem készítettek elő ennyire a legapróbb részletekig kidolgozva kísérletet, mint ennél az űrhajónál. Az óriás szputnyikűrhajókkal végzett kísérletek vezettek az első ember űrrepüléséhez. Hozzá kell azonban még tennünk, hogy megszámlálhatatlan földi kísérlet, mérés, számítás előzte meg és kísérte ezeket a grandiózus űrkísérleteket. Hosszú és fáradságos kutatómunka előzte meg az első űrrepülő visszatérését. Mérnököknek, orvosoknak, biológusoknak stb. minden leleményességüket össze kellett szedniük ahhoz, hogy megszerkesszék azokat a berendezéseket, amelyekkel az első űrhajósok ízelítőt kaphatnak az űrrepülésből. Gyorsan pörgő centrifugákat, zajutánzó készülékeket, lélektani vizsgáló eszközöket, magassági kamrákat és még más — számunkra eddig ismeretlen — berendezéseket állítottak össze, melyek segítségével / ÜJ SZÓ 4 * 1961. május L