Új Szó, 1961. május (14. évfolyam, 120-150.szám)

1961-05-04 / 123. szám, csütörtök

Tárjuk fel a rejtett tartalékokat Mezőgazdasági szempontból Ke let-Szlovákia az ország legelmaradottabb területei közé tartozik, bár ennek az országrésznek is vannak olyan területei, ahol van lehetőség az intenzív mezőgazdasági termelésre. Ilyen például a trebišovi járás is, mely magába foglalja az egész Bodrogközt, az Ung, Laboré és Ondava alsó folyásának mellékét, a Latorca bal- és jobb partját. Humuszban ugyan szegény ez a vidék, de a vízszabályozás ezt a problémát a balparton már megoldotta, s csak rövid idő kérdése, hogy a jobbparti részen is megindulhasson a savanyú talajok nagyobb arányú megjavítása. Az állam milliókat áldoz rá, tehát csupán a környék lakóitól függ, hogy a termelés növelésének további rejtett tartalékalt minél rövidebb időn belül feltárják és gyümölcsözően kamatoztassák a járás mezőgazdaságának további felvirágoztatása ra. A talajjavítással kell kezdenem, mert ezen a téren Kelet-Szlovákiával együtt a trebišovi járásnak is nagyok a tehetőségei. Tavaly ugyan jól haladt a taiajjavitási munka, hiszen a járás szövetkezetesei 1758 hektár gyengén termő rétet és legelőt felszántottak, 120 114 tonna komposztot készítettek. Az összes talajjavítási munka értéke több miiit 13 millió koronát tett ki. Ennek ellenére még sok a lehetőség. A Latorca balpartján még csaknem 2000 hektár rét és legelő vár megművelésre, a jobbparton pedig évről évre nő a megművelhető terület. A járás nyugati és főképp északnyugati részében elsősorban az alagcsövezés járulhat hozzá leghatékonyabban a vízgazdálkodás megjavításához. Tavaly a trebišovi járás a kerületben az első helyet vívta ki a talajjavításban. Már az említettek bizonyítják, hogy tennivaló még akad bőven. Hiszen ha a járás mezőgazdasági termelésének fejlődését vizsgáljuk, kiderül, hogy a legnagyobb gondot a takármáiiyaláp előteremtése képezi. A bőséges takarmányalaphoz pedig talajjavítás szükséges, vagyis az, hogy ne legyen kihasználatlan terület, ne kuruttyoljon béka a láposokban, de a szárazság se sorvassza a vizszegény területek növényzetét. 1 A talajjavítás mellett nem kevésbé fontos a nagyüzemi technológia bevezetése. Ezen a téren még sok a behozni való, illetve a lehetőség a termelés növelésére és gazdaságossá tételére. A sertések nedves önetetése még szinte ismeretlen fogalom a járásban. Most több szövetkezet tervezget és számolgat, hogy mennyivel olcsóbb és könnyebben termeszthető takarmányokból termelhetnek az új módszerrel és mennyivel gazdaságosabb lesz majd egy kilogramm sertéshús termelése. Eddig még a két- és hárommenetes aratás sem ^ honosodott meg. Van tehát tennivaló ' bőven a gépállomásokon is, hogy li; még aratás előtt elegendő gépet alakítsanak át ennek a már bevált módszernek a bevezetéséhez. Sok még a felsorolni való az új technológia terén. Mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben csaknem minden szövetkezet valami újra, gazdaságosabbra és természetesen a termelés növelését elősegítő módszer bevezetésére, törekszik. Például cukorrépából a 600 mázsás hektárhozam elérését a trebišoviak felhívása alapján a poľany!, (akik már a múlt évben is eredményesen versenyeztek a felhívókkal), valamint további szövetkezetesek is vállalták. A kukorica komplex gépi müvelésére is megindult a mozgalom. Ilyen dolgokról tárgyaltak a szövetkezetek V. kongresszusa után a trebišovi járás szövetkezetesei. Sok ezer kötelezettségvállalás biztosítja, hogy a járás mezőgazdasági termelésében rövidesen jelentős fordulat áll be. Kászonyi István (Trebisov) A Zákupy-i Állami Gazdaság dolgozói példásan teljesítik feladataikat az állattenyésztésben. Ez év első negyedében 45 ezer liter tejjel, 411 mázsa sertéshússal adtak el többet a közellátásnak. Felvételünkön: Ružičková sertésgondozónö nagy hozzáértéssel végzi munkáját a kocáknáL (J. Šaroch — ČTK felv.) Pár nap múlva... A Fitakovói Állami Gazdaság Hídi ; baromfifarmján nagy a zaj. A szárnyasok hangoskodása csak akkor csendesül, mikor Karkusz Júlia ocsút szór szét közöttük. Míg a tyúkok szerteszét kapirgálnak, nem tűnik fel különböző színe- i zetük. km amikor összefutnak a i magra, látni, hogy van köztük fehér, ' piros, kendermagos s ezek keverékének mindenféle változata. — Éz az állomány nem soká marad i a farmon — felel kíväncsiskodásomra q takaros fiatalasszony. — A nyár ; végén piacra kerül mind, mert már < kiöregedtek a tyúkok. Más farmokról is ideküldték a piacra valókat, azért olyan tarkabarkák. — És nem jár ráfizetéssel a tartásuk? — Amiatt nem kell aggódni — I nyugtat meg Karkusz elvtársno. \ A téli kosztjukban — mutat az ajtón > kifüggesztett étrendre — a takarmánykeveréken kívül hús és sárga; répa szerepel, most meg már lucernát is kapnak. De nem is panaszkodhatom a hozamra. Csak napok ; kérdése és teljesítjük a félévi tervet. — S mégis eladják Őket ilyen hasznosság mellett? — Eladjuk, mert a másik farmon 2600 csirke vár ezek leváltására. A fiatal állománytól még többet várunk. Szeptemberben azok veszik át ? ű tojók szerepét — újságolja meg- \ elégedéssel Karkuszné. (bj) > A melegágyakban termesztett korai uborkából 15 mázsát adtak el eddig a dvoryi szövetkezetesek. Felvételünkön Kocsis Etelka és Dujak Erzsébet az uborka elszállítását készíti elő. (Š. Petráš — ČTK felv.) Kifizetődő a rostnövények termesztése A múlthoz Viszonyítva az utóbbi években lényeges javulás észlelhető a len és a kender termesztésében. 1960-ban a terméshozamok mintegy 10 százalékkal növekedtek, ugyanakkor minőségileg is sokkal jobb nyersanyag került feldolgozó üzemeinkbe. Ennek ellenére szólnunk kell a termelésben előforduló fogyatékosságokról. Még mindig nagy az aránytalanság az egyes szektorok által elért ugyanazon feltételek mellett gazdálkodó üzemek hektárhozamai között. Ezen a téren kétségkívül a nyugat-szlovákiai kerület szövetkezetei állnak az élen, melyek az országos felvásárlási feladatok teljesítéséből csaknem 90 százalékkal részesednek. Az EFSZ-ek tavalyi tervüket 107,2 százalékra teljesítették. Az állami gazdaságok, melyek a felvásárlásnak csupán 10 százalékát biztosítják, alig 91 százalékra tettek eleget kötelezettségeiknek, és sokkal rosszabb minőségú szárat adtak el, mint az EFSZ-ek. Térjünk azonban vissza az eredeti kérdéshez: miért fontos a kender és a len termesztése. Sok példát hozhatnánk fel ama szövetkezetekből, melyek busás összegeket vettek fel a len és a kenderfeldolgozó üzemektől. Ilyenek közé tartoznak a seneci szövetkezetesek is, akik 1960ban 60 hektáron honosították meg a kender termesztését. Noha a szárazság rriíátt az égliajlati viszonyok nem voltak kedvezőek a növény fejlődésére, hektáronként így is 79 mázsa szárat értékesítettek s ezért 6800 korona jövedelmet könyvelhettek el, A rostnövények igen hálásak, ha kedvező talajban termeljük őket. Ezenkívül jelentős mértékben javítják a talaj szerkezetét és igen jó előveteményei a gabonának és a többi kapSsnövénynek. Végül pedig néhány szót a termelés gazdaságosságáról, mely igen vitatott kérdése szövetkezeteinknek. A gépállomások 198/59. számú bértarifája szerint a rostnövények hektáronkénti kiadásai 3265 koronát tesznek ki. A szárral kapcsolatos munkálatokat, a tépést, a gubőzást stb. kézierővel végzik. Ennek ellenére a Trenčianske Biskupice-i szövetkezetesek a szár és a mag értékesítéséből 27 ezer koronát bevételeztek hektáronként. Nové Mesto nad/Váhóm ázövetkezéte 26 ezer koronát, Čáchticén pedig 22 ezer korona fólýt be a közös pénztárba hektáronként. Milyen bevételekre tettek szert a szövetkezetek a rostlenért a mag értékesítésén kívül? Jahodnán 11 ezer korona, Štvrtokon 12 ezer korona jövedelem futott be hektáronként. Ha az egy hektárra eső 3265 korona termelési kiadást leszámítjuk, akkor megkapjuk a helyes váíaszt: érdemes rostnövényeket termelni. (kl.) CSEHSZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJÁNAK országos konferenciája rendkívül fontos feladatot tűzött napirendre: mezőgazdaságunknak magas termelékenységű szocialista nagyüzemi termeléssé való átépítését. A' gyakorlatban ez azt jelenti, hogy most, amikor a szocialista termelési viszonyok a falun is győzedelmeskedtek, amikor a szocialista mezőgazdaság anyagi-műszaki alapjának felépítése lényegében befejezést nyert, bátrabban kell alkalmaznunk a nagyüzemi termelés technológiáját. Ez az egyetlen módja annak, hogy a harmadik ötéves terv igényes feladatait a mezőgazdaságban négy év alatt teljesítsük. A nagyüzemi termelés technológiájával kapcsolatban mindjárt az elején hangsúlyozni kell, hogy nem tekinthető nagyüzemi termelési technológiának bármilyen változás, melyet a mezőgazdaságban eddig szokásos termelési és munkafolyamatokba bevezetünk; semmi esetre sem új technológia pl. az alapvető agroés zootechnikai szabályok betartása, amint eddig sokan gondolták. Csak azokat az intézkedéseket tekinthetjük ilyeneknek, melyek az élőmunkát a lehető legnagyobb mértékben kiküszöbölik a komplex munkafolyamat keretében. A nagyüzemi termelési technológia bevezetése tehát mindig az egész munkafolyamatnak, vagy legalább egy részének gépesítésével van kapcsolatban. Tapasztalatból tudjuk, hogy a növénytermesztés a mezőgazdasági termelés alapvető ágazata, forrása a lakosság élelmezésének s az állattenyésztési termelés takarmányalapjának. Ha tehát a mezőgazdasági termelést és ezzel együtt a munkatermelékenységet általában fokozzuk s az önköltséget csökkentjük, ez annyit jelent, hogy lényeges fordulatot érünk el főként e szakasz munkafolyamatában. EMLÍTSÜNK NÉHÁNY PÉLDÁT a nagyüzemi termelés technikájára, hogy lássuk, mit jelent a szövetkezeteknek. = etégéiiaö mennyiségű, olcső élelmiszer és takarmány biztosítását teszi lehetővé. Ma mér például senki sem becsüli le a takarmánycélôkra szolgáló kukorica termesztésénék. jelentőségét — akár Szemre, akár zöldtakarmányra. Természetesen az is fontos, hogy az agrotechnikai alapelvek betartásán kívül a négyzetes-fészkes ültetési módot iš bevezessük, mert csak így lehetséges a .talájművelésí munkák gépesítése. A kukorica ilyen termesztése terén igen jó tapasztalatokat szereztek a chýni szövetkezet tagjai: 44 hektáron termesztették, ebből 14 hektáron zöldtakarmánynak s a többi területen tejesviaszos érésben silóra — mindezt komplei gépesítéssel. S vajon hogyan jutott ez kifejezésre a hozamokban? Az ogyésszai fajta 773,3 mázsa zöídáriyagot adott hektáronként 31,6 százalékős torzsával, a VIR 25, valamint a krasznodari fajta termése 580—620 mázsa volt hektáronként, 41,4 százalék torzsával. Bizonyára minden gazda elismeri, hogy a négyzetes-fészkes ültetési mód, valamint a talajművelés gépesítése szép eredményekre vezetett, nem is beszélve arról, hogy egyéb takarmánynövényekkel összehasonlítva a ráfordított munka s költségek csökkentésével járt. A munkatermelékenység ugyanilyen növekedését, az önköltségek csökkentését s a hektárhozamok növelését eredményezi a nagyüzemi termelés technológiájának alkalmazása a cukorrépa, a burgonya s egyéb termények termesztésében is. EZ CSUPÁN NÉHÁNY PÉLDA volt arra, mit jelent s milyen lehetőségeket rejt magában a nagyüzemi termelés technológiájának alkalmazása, de valamennyi példa arra mutat, hogy mezőgazdasági dolgozóink elsőrendű érdeke, hogy sürgősen hagyjanak fel az elavult, kisüzemi termelési technológiával s tárt ajtóval fogadják az újat. B. A. Nagyüzemi technológiát a mezőgazdaságba Most, az idei aratással például olyan időszakba léptünk, amelyben jókora utat tehetünk meg a munkatermelékenység növelésében, amennyire ezt a gépek megengedik. Ezt az eredményt a munka komplex gépesítésével, a gabonabetakarítás leghaladóbb módszereinek alkalmazásával — a nagyüzemi termelési technológiával érhetjük el. Bátran mondhatjuk ma a nagyüzemi termelés technológiájának a kombájnos termésbetakarítást, de elsősorban a kétmenetes aratást. Mi e kettő között a különbség? Az elsőnél, a közvetlen kombájnos módszernél az aratás munkafolyamata: a kaszálás, a betakarítás és a cséplés közvetlenül követi egymást. A kétmenetes aratásnál a gabonát először aratőgéppel rendre vágjuk — ez a technológiai folyamat első fázisa, — majd 4—6 nap múlva a gabonát gyüjtökombájnnal felszedjük és kicsépeljük — ez az aratás második, időbelileg és technikailag elkülönített menete. A hiteles adatok azt bizonyítják, hogy a kombájnnál a ráfordított munka fogyasztása 1 ha learatott területen 36,5 százalékkal, a kétmenetes aratásnál 47 százalékkal csökken a kévekötőgéppel végzett munka szükségletéhez képest. Márpedig valamennyi — az emberi, gépi, fogatos stb. — munka fogyasztásának csökkentése az önköltségek lényeges csökkentését jelenti, vagyis a termelés gazdaságosságának növelésére vezet. Az új technológia azonban a munkamegtakarításon kivül a kedvezőtlen időjárás által okozott károkat is lényegesen csökkenti. Egy kísérletnél például 28 napig szándékosan az esős időjárás hatásának tették ki a gabonát. Megállapítást nyert, hogy a szemeknek csupán 4—4,5 százaléka csírázott ki. Egy másik kísérletnél a gabonát 20 napig renden hagyták s közben 236,3 mm csapadék hullott a rendekre. Ekkor a szemek 2,3 százaléka csírázott ki. Ez tehát annyit jelent, hogy a kétmenetes aratásnál az a veszély, mely esős időjárás esetén a gabonának rendek hagyásakor fenyeget, jelentéktelen, ha a kévekötőgéppel végzett aratással hasonlítjuk össze, amelynél a szemek 50—60 százaléka csírázott ki. A SZÉNA ÉS AZ ÉVELŐ TAKARMÁNYNÖVÉNYEK kaszálásánál is érvényesülnie kell az új technológiának, mert biztosítja a gyors, veszteségmentes begyűjtést, s megtartja a tápanyagok legnagyobb részét, ugyanakkor növeli a munka termelékenységét és csökkenti az önköltséget. Tudjuk, hogy a széna minősége s végeredményben mennyisége is jelentős mértékben az időjárási feltételektől függ, melyek az utóbbi években komoly gondot okoznak. Hiszen esős időjárás esetén az emészthető fehérjék 50—60 százaléka és a keményítőegységek több mint 70 százaléka megy veszendőbe. Ám nemcsak a tartós esőzések okozzák a széna takarmányértékének csökkenését. Ennek oka a kisüzemi termelési technológia, amely abban áll, hogy a szénát ott szárítják, ahol terem, tekintet nélkül arra, kézzel vagy géppel történik-e gondozása. Ezen a szakaszon az új technológia, mely hideg vagy hevített levegővel való szárításon alapszik, értékes takarmányok tárolását teszi lehetővé. Ez idő szerint a szénának hideg levegővel való szárítása válik be a legjobban. Ez az eljárás abban áll, hogy a szénát kaszálás után a réten hagyjuk, míg elfonnyad s 40—45 százalékos nedvtartalmat ér el, akkor befuvarozzuk, rácsos felületre helyezzük, melyen ventilátorral levegőt hajtunk át s ez szárítja meg a szénát. Még jobb, ha a szénát szárítás előtt 30 cm hosszúra vágjuk. Eddigi tapasztalataink igazolják, hogy az így szárított széna tápanyagértéke sokkal nagyobb, mint a szárítás régi módjánál, amihez az is hozzájárul, hogy az emberi munkaráfordítás minden mázsa szénánál körülbelül a kilencedével csökken. Szemléltetésképpen hasonlítsuk öszsze a gyakorlatból vett alábbi adatokat: A szénabegyűjtés módja Szárítás szarvakon Szárítás hideg levegővel: a) vágatlan szabad széna b) vágatlan bálázott széna c) vágott széna. Munkafogyasztás lq-nál 1,8 óra 1,5 őra í A szénaszárításnak hevített levegővel történő módszere lehetővé teszi, hogy teljesen kizárjuk az időjárásnak a széna minőségére és mennyiségére gyakorolt befolyását. A 60—80 C fokra hevített levegővel éjjel is és bármilyen időjárás mellett száríthatjuk a szénát. Egy mázsa szénának ily mődon történő szárításához körülbelül 4 kg kőolajra van szükség (á 1,05 Kčs), s egy mázsa széna . kitermelésének önköltsége az nddig szokásos módszerhez képest 9—14 koronával csökken. AZ ÜJ TECHNOLÓGIA azonban nemcsak a termés begyűjtésében érvényesül, hanem az egyes termények termesztésében is. Nemcsak vetéskor és ültetéskor, hanem a tenyészidő folyamán szükséges gondozáskor is az élő- és gépi munka fogyasztásának csökkentését jelenti, ha meggyorsul a munkafolyamat. Ha pedig nagy termelékenységű növények termelésével kötjük össze, vagy ha az eddig termesztett fajták helyett újakat vezetünk be, ez ÜJ SZÖ 5 * 1961. május 5.