Új Szó, 1961. május (14. évfolyam, 120-150.szám)

1961-05-04 / 123. szám, csütörtök

Kuba ma a latin-amerikai antiimperialista törekvések élharcosa (Folytatás az L oldalról) • KÉRDÉS: Hogyan értékeli a kubai forradalmi kormány a latin-amerikai nép és a szocialista államok szolidaritásának számtalan megnyilvánulását az imperialista invázió idején? VÄLASZ: A nép lekiismerete mozgósított, mihelyt a latin-amerikai országok népe az első percekben értesült a Kuba ellen elkövetett fegyveres támadásról és a világ dolgozóinak szolidaritására támaszkodó forradalmi kormány felhívásáról. Elmondhatjuk, hogy teljes erővel mozgósított a népek szolidaritása. Számtalan nyilatkozatot adtak ki harcunk támogatására. Egész Latin-Amerikában viharos tüntetések voltak és sztrájkok törtek ki. Olyan határozottan léptek fel, hogy az imperialisták lakájai több dolgozót megöltek. Sokan fejezték ki elszántságukat, hogy hajlandók azonnal Kubába menni és védelmezni ügyünket, amely az ő ügyük is. Elmondhatjuk, hogy Latin-Amerika egész földjének szolidaritása nyilvánult meg. Ez a nagy tüntetés nemcsak a kubai forradalom iránt megnyilvánuló rokonszenvet, hanem a latin-amerikai nép magasfokú forradalmi-politikai öntudatát is bizonyította. Ez azt jelenti, hogy Latin-Amerikában napról napra erősödik az ellenállás az imperializmussal szemben. Valamennyi szocialista ország is mindjárt kezdetben határozottan elítélte az imperialista agressziót és legmagasabb képviselői útján fejezte ki szolidaritását a kubai néppel. A szocialista vezetők nyilatkozatai komolyan figyelmeztették az USÁ-t és rámutattak a veszélyre, hogy a köztársaságunk ellen elkövetett agresszió az egész világ békéjét fenyegeti. A szocialista vezetők nyilatkozatából továbbá kiéreződött az az elhatározásuk, hogy nem hagyják el a kubai népet az agresszorok elleni harcában. Kuba nagyon hálás a barátság és a szolidaritás megnyilvánulásáért és tudja, hogy mindenkor igaz barátokra számíthat a szocialista táborban, mivel a szocialista országok népe és kormányai kezdettől fogva támogatták a kubai népnek azt a törekvését, hogy szabadon és saját akarata szerint éljen. A kubai kormány nyilatkozattal fordult azokhoz az államokhoz, melyekkel diplomáciai kapcsolatot tart fenn, valamint az egész világ közvéleményéhez és kifejezte, hogy Kuba és az Egyesült Államok összes vitás kérdéseit tárgyalás útján szeretnénk megoldani. • KÉRDÉS: Milyen további lépéseket akar tenni a kubai kormány népe biztonságának szavatolására? VÁLASZ: A kubai kormány békeprogramjához és ahhoz a nyilatkozatához híven, hogy területéről nem fognak más államokat veszélyeztetni, kész a vitás kérdések békés rendezéséről tárgyalni az Egyesült Államokkal, ha az egyenlőség alapján folynak a tárgyalások. Ha azonban fegyveres agresszióra kerülne sor, egész Kuba kész harcolni és győzni fog. Meggyőződésünk, hogy ebben a harcban mellettünk az egész világ, tehát a szocialista tábor népei is. Azt is tudjuk, hogy bizton támaszkodhatunk a hős kubai nép törhetetlen harci szellemére. Harcos erkölcsi szellemét az imperialista partraszállók szétzúzása is igazolta. Agreszszív cselekményekkel nem kényszeríthetnek bennünket térdre, ellenkezőleg, napról napra fokozzák népünk harci elszántságát. • KÉRDÉS: A dolgozók ünnepe alkalmából rendezett tegnapi felvonulás is igazolta ezt az elszántságot. Úgy vélem nemcsak Kubán, hanem egész Latin-Amerikában is a maga nemében ez volt a legnagyobb eddigi manifesztáció? VÁLASZ: Május elseje ünnepségei hazánkban és Latin-Amerika történetében szokatlan módon igazolták, hogy forradalmunk szilárd népi alapra támaszkodhat, hogy az egész nép teljes támogatását élvezi. Dolgozóink abban a tudatban ünnepelték a munka ünnepét, hogy ők képviselik a politikai hatalmat és az uralkodó osztályt. A 14 órás manifesztációi világosan bizonyította forradalmunk diadalát, mely épp olyan fontos, mint a fegyveres beavatkozás leverése. A mi május elsejénk további csapást mért ellenségeinkre és szocialista forradalmunk nagy győzelmét jelentette. Harcunkban mindenkor számíthattunk Csehszlovákia népének és kormányának a támogatására és barátságára. Ezért megragadom az alkalmat, hogy a kubai nép és forradalmi kormánya nevében testvéri üdvözletünket küldjem a csehszlovákiai dolgozóknak, akikkel közös eszmények fűznek össze bennünket. Meggyőződésem, hogy népeink baráti és testvéri kapcsolatai a jövőben még jobban kibontakoznak. Bulgária népe Kuba mellett áll Szófia (ČTK) — A bolgár kormány a kubai kormány üzenetére válaszképpen adott nyilatkozatában kijelenti, hogy az USA segítségével előkészített és végrehajtott Kuba elleni agresszió szégyenteles vereséget szenvedett. Ez a tény azonban nem ébresztette fel az USA uralkodó köreit, ellenkezőleg, dühödt kampányt idézett elő Kubával szemben. A Bolgár Népköztársaság kormánya teljes mértékben támogatja a kubai kormányt, amely hajlandó tárgyalni az USA képviselőivel a két ország között fennálló ellentétekről, hogy enyhítse a feszültséget. Az első ügyfél A NEUE RHEIN-ZEITUNG nem- ] régen érdekes felvételt közölt a lap \ feltűnő részén. A kép Nixon volt < amerikai alelnököt ábrázolta, aki egy! ismeretlen férfi kíséretében az egyik | jónevű Los Angeles-i ügyvédi iro- • dába tart. Nixon jókedvű a képen, kísérője* kevésbé. Meg is van az oka. Már több • mint egy éve munkanélküli. Ed Gennaick azért fordult Nixonhoz, mert \ úgy gondolta, megértéssel lesz iránta,; miután az új kormány hivatalba lé-,' pésével ő is „elvesztette" állását. Ni- [ xon azért nem lett munkanélküli, ha j távoznia is kellett hivatalából, mert! egy jól jövedelmező Los Angeles-i ] ügyvédi társaság nyomban felkínálta; neki a társtulajdonosi állást. A háborús uszításáról hirhedt al- ] elnök most az egyszer megjátszotta j a jótevő emberbarátot. Felkarolta az > ügyet s kijelentette, hogy rövid időn I belül elhelyezi védencét, s még a ho-; noráriumról is lemond. Reklámnak jó. De jobb reklámot I csinálhatott volna magának Nixon az- ; zal, ha még álelnöksége idején ko- • moly intézkedéseket tett volna a munkanélküliség megszüntetésére.; A háborús körök szócsöve azonban • képtelen volt erre, mint ahogy a belsó ellentmondásokkal és bajokkal ter-; hes tőkés rendszer sem tudja elke- • riilni a törvényszerűen bekövetkező 1 válságot. Ed Gannaick egy a jelen- ; legi hatmillió amerikai munkanélküli < közül. Ha újra állásba juttatja is őt! pártfogója, ezzel még nem akadályozza meg, hogy a közgazdászok előre- • látása szerint jövőre már 8 millió! ember lessen munkára az amerikai; városok utcáin. (L) Letartóztatták „a forradalmi tanács" tagját Kubában Havanna (ČTK) — A kubai biztonsági szervek kedden, Matanzas tartományban, Jaguey Grandé város közelében letartóztatták. Manuelo Artimes Buesát, a vereséget szenvedett zsoldosok egyik vezérét. Artimes Buesa a külföldön alakult úgynevezett „forradalmi tanács" ellenforradalmi szervezet egyetlen olyan tagja volt, aki részt vett a kubai invázióban. A CIA, az USA kémszolgálata, amelynek jelentős része volt az invázió előkészítésében Artimes Buesát összekötő megbízottként használta fel a CIA és a zsoldos bandák között. A kongói helyzet 1 Mi van Csombéval? Leopoldville (CTK) — A nyugati hírügynökségek jelentése szerint Csombét, Katanga miniszterelnökét Coquilhatvillében Mobutu ejtőernyősei őrzik. Egyes hírek szerint a hét végéig tartják a városban, amíg befejeződnek a kongói kollaboránsok tanácskozásai a kerekasztal mellett. A coquilhatvillei értekezlet eddigi lefolyása arra enged következtetni, hogy a Kaszavubu köré tömörült politikusok az USA és az ENSZ támogatásával Katangát Kongóhoz akarják csatolni és a Kongói Köztársaság egész területét hatalmukba akarják kerítenis Jurij Gagarint meghívták Párizsba Párizs (CTK) — A párizsi 24. légi kiállítás szervezői Jurij Gagarin őrnagynak, az első világűrutasnak meghívót küldtek, hogy vegyen részt a Párizsban május 27-én kezdődő kiállításon. „Ésszerű" tisztogatást Franciaországban (CTK) — A francia kormány képviselőinek a legutóbbi két nap folyamán közölt számos nyilatkozata arra a szándékra mutat, hogy enyhébb színben tüntessék fel az algíri fasiszta puccsból eredő veszedelmet. A Le Monde keddi számában írja, hogy a kormány nyilvánvalóan „ésszerű" tisztogatást hajt végre, amely csupán azokat érinti, akik leleplezték magukat és nyíltan állást foglaltak a lázadók mellett. Ideiglenes kormány Angolában ? Tunisz (ČTK) — M. Gilmore. Angola Lakossága Szövetségének elnöke május 2-án Tuniszban kijelentette: „Meg' akarjuk alakítani az ideiglenes angolai kormányt. Ünnepélyesen kijelentem, hogy a ránk erőszakolt erőpróbát kiálljuk. Csapataink az ország egész területén hadműveleteket kezdtek. Egy 500 kilométer hosszú és 350 kilométer széles terület már felszabadult. A portugál katonai egységek helyenként erődítményeikben és hadállásaikban el vannak zárva a külvilágtól, csupán légi úton látják el őket hadianyaggal és élelmiszerekkel. Akcióinkat egyre fokozzuk." M. Gilmore az ENSZ-nek az angolai problémáról folytatott vitájára utalva hangsúlyozta, hogy a portugál kormány nem törődik az ENSZ határozataival és nem engedélyezi Angolában a vizsgáló bizottság tevékenységét. „Bízunk az afrikai és ázsiai országokban, hogy megsegítik a még gyarmati járomban szenvedő nemzeteket szabadságharcukban," — mondotta Gilmore. Angola Lakossága Szövetségének elnöke közölte, hogy pártjának több mint 60 ezer tagja van, és hogy Angola legfontosabb pártja. Eichmann védőjének provokatív követelése Jeruzsálem (ČTK) — Az Adolf Eichmann háborús bűnös perének keddi tárgyalásán Servatius, Eichmann védője azt a provokatív követelményt támasztotta ,hogy engedjék meg négy náci tanúvallomását az izraeli bíróság előtt. E négy tanú dr. Six, volt SS vezérőrnagy, dr. Max Merten, H. Krumey és von Thadden lenne. Hausner főügyész kijelentette, hogy az illetők háborús bűnösök, akiket, ha izraeli területre lépnének, azonnal letartóztatnának. A bíróság további tárgyaláson | dönt, vajon a tanúkat Nyugat-Németországban hallgattatja-e ki nyugatnémet bíróság közreműködésével. Akadály az algériai tárgyalások útjában Párizs (ČTK) — A francia nemzetgyűlés május 2-án jóváhagyta az úgynevezett szaharai programtörvényt, amely a következő öt évre 137 millió új frankot irányoz elő az iskolákra, egészségügyre és a szakképzésre a Szahara területén. A kommunisták a törvény ellen szavaztak. Ballanger kommunista képviselő rámutatott, hogy ez a törvény további akadály az algériai ideiglenes kormánnyal folytatandó tárgyalások megkezdésére. A tanácskozások megkezdését ezenkívül az is akadályozza, hogy a francia kormány júniusban megyei választásokat tart a Szaharában. Ballanger felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy az algériai ideiglenes kormány Szaharát Algéria részének tekinti. KOMMENTÁRUNK A CENTO amerikai gyámság alatt A Kuba elleni amerikai agreszszió és a laoszi amerikai beavatkozás végleg kiábrándította azokat, akik bedőltek az amerikai sajtó célzatos propagandájának, hogy a Kennedy-kormány hivatalba lépése után konstruktívabb politikát fog folytatni, mint elődje. A tények azt bizonyítják, hogy az Űj amerikai kormány legalább olyan kalandpolitikát folytat, mint az Eisenhower-kormány, legfeljebb jobban álcázza igazi céljait. Ezt bizonyítja a CENTO múlt heti ankarai tanácsülése is. A CENTO, mint tudjuk, egyike az imperialisták területi katonai tömbjeinek, melyet az utóbbi időben a bomlási folyamat teljesen megbénított. Kétséges, volt-e egyáltalán valamilyen stratégiai jelentősége az iraki államfordulat (1958) előtt, utána azonban hatásköre csak a törökországi, iráni és pakisztáni amerikai támaszpontokra s az említett országok kormányainak arra a formális kötelezettségére korlátozódott, hogy spanyolfalként leplezni fogják az imperialisták közép-keleti terveit, melyek a nemzeti felszabadító erők és a Szovjetunió ellen irányulnak. A török hadsereg kivételével a tömb további két tagjának katonai ereje nem is jöhet számításba, eltekintve attól, hogy Irán és Pakisztán belpolitikai viszonyaik miatt eléggé megbízhatatlan szövetségesei az angol-amerikai védnököknek. Miről is tárgyaltak az ankarai tanácsülésen? „Talpra akarták állítani" a bomlófélben levő tömböt, hogy az amerikai stratégia hatékony közép-keleti eszközévé változtassák. Rusk amerikai külügyminiszter személyes jelenlétével akarta kidomborítani az ülés jelentőségét, pedig tudvalevően az USA formálisan nem is tagja a tömbnek. „Nem hivatalosan" ažonban ott ül valamennyi bizottságában és ő a fő szóvivő. Rusk újra bizalmat akart önteni a tömb tagállamaiba, hogy lássák szervezetüknek „eordon sanitaire" küldetését, melyben a vezető szerepet természetesen az angol-amerikai félnek kell játszania. Rusknak főként az volt a célja, hogy az amerikai vezetés alatt álló közös katonai vezérkar útján kiterjesszék a közvetlen amerikai katonai vezetést Iránra és további operatív katonai szerveket létesítsenek, melyeket „akció" esetén amerikai tiszti káderek biztosítanának. Szóval arról folyt a tanácskozás, hogy a CENTO teljesen amerikai kézbe kerüljön. A tárgyalások eredményei azonban a tárgyaló felek körében is meglepetést keltettek. Rusknak sikerült ugyan „nyélbe ütnie" a közös parancsnokságot egy amerikai tábornok vezetésével, a tagok harci szellemét azonban nem sikerült emelnie. Még tartózkodóbbak és óvatosabbak voltak, mint máskor. Washington zsoldosainak kubai veresége megrendítette az USA „mindenhatóságába" vetett bizalmukat és bábrendszereik már nem tartják olyan szilárd védnöküknek az Egyesült Államokat. Érzi ezt az iráni és pakisztáni reakció is, melynek talpa alatt már nagyon forró kezd lenni a föld. Ezért mindenáron arra törekednek, hogy minél több „dollár- és fontinjekciót" kapjanak „szövetségükért" Washingtontól és Londontól, s azután a gazdasági fejlődés „rózsás távlataival" áltassák a közvéleményt. Rusk a „szabad világ biztonságát fenyegető egyetemes kommunista veszélyről" csevegett hallgatóinak, akik viszont szívesebben gazdasági kérdésekre terelték a tárgyalások fonalát. Bírálták az USA eddigi pénzügyi „segítségét", melyet az iráni küldött „tengerbe öntött vízcseppként" jellemzett. Persze, nem becsülhetjük le az ankarai tárgyalás eredményeit. Világosan bizonyítják az e térséghez fűződő amerikai érdekek agreszszív jellegét. Meg akarják fosztani Törökország, Irán és Pakisztán fegyveres erőit nemzeti jellegüktől, hogy a Pentagon kötelékében előretolt amerikai hídfőállásokká változtassák ezeket az országokat a Szovjetunió és a nemzeti felszabadító mozgalom ellen s megőrizzék gazdasági függőségüket az angol-amerikai monopóliumoktól. Meddő ábránd Kennedy politikájának „konstruktív" szelleme, a CENTO ankarai értekezlete is ezt bizonyította be újra. Azt látjuk, az imperializmus válsága a KözépKeleten is elmélyül. Washington itt is gátat akar vetni a történelmi haladásnak. Az amerikaiak szövetsége azonban annyira elveszítette hitelét a népek szemében, hogy eleve kizárja minden olyan rendszer szilárdságát, mely amerikai gyámság alá helyezkedik és Washington pártfogására épít kártyavárakat. A. V. Franciaország, Algéria, Marokkó és Tunézia kommunista pártjának közös nyilatkozata az algériai kérdésről Párizs (ČTK) — Az Humanité szerdai számában közölte Franciaország, Algéria, Marokkó és Tunézia kommunista pártjainak közös nyilatkozatát az algériai kérdésről. • • • • • • • A közlemény szerint áprilisban öszszeültek a négy párt küldöttei és eszmecserét folytattak a közös kérdésekről, főként az algériai kérdésről. A közlemény megállapítja, hogy a francia imperializmus és a gaulleista kormány az utóbbi időben jelentős engedményekre kényszerült, ami az algériai nép hősies harcának az érdeme. A gaulleista kormány azonban különféle szemfényvesztő üzelmekkel próbálja megfosztani tartalmától az algériai nép önrendelkezési elvét. E helyzetben az algériai béke egyetlen útja a francia kormány és az algériai ideiglenes kormány közvetlen tárgyalása az egyen• •••••••••• A tokiói és jokobamai Iparvidéken szörnyű viszonyok között élnek a munkások. 130 000-en csak alkalmi munkát és a rendes béreknek csak a felét kapják. Kényszer-barakkokban a kohók közvetlen közelében tengődnek. Családjaikat egész nap fertőzi a gyárudvarok füstje és szennye. (ČTK — Japan Press) lőség alapján. Az algériai ideiglenes kormány az egyedüli meghatalmazott erő, melý az algériai nép nevében tárgyalhat. A négy ország kommunistái kijelentik, hogy különböző formában tovább fognak harcolni Algéria békéjéért és függetlenségéért. Hangoztatják, hogy Algéria függetlensége hozzájárul Marokkó és Tunézia függetlenségének megszilárdulásához, közelebb hozza az egységes és demokratikus Magreb kialakulását, ami Algéria, Tunézia és Marokkó népének hő vágya. Algéria függetlensége az egyenlőség és a nemzeti érdekek megőrzése alapján lehetővé teszi az eredményes együttműködést Franciaországgal és az észak-afrikai szuverén államokkal. Egy hét telt el a fasiszta tábornokok és ezredesek algíri puccsa óta. Az Humanité ez alkalomból vizsgálja a kormány intézkedéseit. Az első kategóriába az algériai intézkedéseket sorolja. Különbséget tesz a tisztek ellen bírósági eljárás és fegyelmi eljárás között. Megjegyzi, hogy csak a birósági eljárás tekinthető hatékony intézkedésnek, mivel a legyeim' büntetések a múltban sem vezettek eredményre. A második kategóriába a fasiszta csoportok elleni intézkedéseket sorolja. A lap azt írja, hogy az eddigi beavatkozások vajmi kevés eredménnyel jártak. Algírban tovább működik „A titkos hadsereg szervezete" elnevezésű Illegális csoport, röpiratokat terjeszt, melyekben közli, hogy a harc folytatódik és az árulókat megbüntetik. > A lap a harmadik kategóriába a lázai dás szervezői és pénzelői elleni intézkedéseket sorolja. Ezt a csoportot sejti érte lényeges csapás. A szélsőjobboldali lapok Franciaországban továbbra is megjelennek, viszont az algíri puccs után a múlt csütörtökön elkobozták a haiádoszeHamű lapokat. ŰJ SZÖ 3 * 1W1. ľ- • - 4.