Új Szó, 1961. május (14. évfolyam, 120-150.szám)

1961-05-04 / 123. szám, csütörtök

Kuba ma a latin-amerikai antiimperialista törekvések élharcosa (Folytatás az L oldalról) • KÉRDÉS: Hogyan értékeli a kubai forradalmi kormány a la­tin-amerikai nép és a szocialis­ta államok szolidaritásának szám­talan megnyilvánulását az impe­rialista invázió idején? VÄLASZ: A nép lekiismerete moz­gósított, mihelyt a latin-amerikai or­szágok népe az első percekben ér­tesült a Kuba ellen elkövetett fegy­veres támadásról és a világ dolgo­zóinak szolidaritására támaszkodó forradalmi kormány felhívásáról. El­mondhatjuk, hogy teljes erővel moz­gósított a népek szolidaritása. Szám­talan nyilatkozatot adtak ki harcunk támogatására. Egész Latin-Ameriká­ban viharos tüntetések voltak és sztrájkok törtek ki. Olyan határo­zottan léptek fel, hogy az imperia­listák lakájai több dolgozót megöl­tek. Sokan fejezték ki elszántságu­kat, hogy hajlandók azonnal Kubába menni és védelmezni ügyünket, amely az ő ügyük is. Elmondhatjuk, hogy Latin-Amerika egész földjének szolidaritása nyilvánult meg. Ez a nagy tüntetés nemcsak a kubai for­radalom iránt megnyilvánuló rokon­szenvet, hanem a latin-amerikai nép magasfokú forradalmi-politikai öntu­datát is bizonyította. Ez azt jelenti, hogy Latin-Amerikában napról nap­ra erősödik az ellenállás az impe­rializmussal szemben. Valamennyi szocialista ország is mindjárt kez­detben határozottan elítélte az im­perialista agressziót és legmagasabb képviselői útján fejezte ki szolida­ritását a kubai néppel. A szocialista vezetők nyilatkozatai komolyan figyel­meztették az USÁ-t és rámutattak a veszélyre, hogy a köztársaságunk el­len elkövetett agresszió az egész vi­lág békéjét fenyegeti. A szocialista vezetők nyilatkozatából továbbá ki­éreződött az az elhatározásuk, hogy nem hagyják el a kubai népet az ag­resszorok elleni harcában. Kuba na­gyon hálás a barátság és a szoli­daritás megnyilvánulásáért és tudja, hogy mindenkor igaz barátokra szá­míthat a szocialista táborban, mivel a szocialista országok népe és kor­mányai kezdettől fogva támogatták a kubai népnek azt a törekvését, hogy szabadon és saját akarata sze­rint éljen. A kubai kormány nyilatkozattal fordult azokhoz az államokhoz, me­lyekkel diplomáciai kapcsolatot tart fenn, valamint az egész világ köz­véleményéhez és kifejezte, hogy Ku­ba és az Egyesült Államok összes vi­tás kérdéseit tárgyalás útján szeret­nénk megoldani. • KÉRDÉS: Milyen további lé­péseket akar tenni a kubai kor­mány népe biztonságának szava­tolására? VÁLASZ: A kubai kormány béke­programjához és ahhoz a nyilatko­zatához híven, hogy területéről nem fognak más államokat veszélyeztet­ni, kész a vitás kérdések békés ren­dezéséről tárgyalni az Egyesült Ál­lamokkal, ha az egyenlőség alapján folynak a tárgyalások. Ha azonban fegyveres agresszióra kerülne sor, egész Kuba kész harcolni és győzni fog. Meggyőződésünk, hogy ebben a harcban mellettünk az egész világ, tehát a szocialista tábor népei is. Azt is tudjuk, hogy bizton támaszkod­hatunk a hős kubai nép törhetetlen harci szellemére. Harcos erkölcsi szellemét az imperialista partraszál­lók szétzúzása is igazolta. Agresz­szív cselekményekkel nem kénysze­ríthetnek bennünket térdre, ellenke­zőleg, napról napra fokozzák népünk harci elszántságát. • KÉRDÉS: A dolgozók ünne­pe alkalmából rendezett tegnapi felvonulás is igazolta ezt az el­szántságot. Úgy vélem nemcsak Kubán, hanem egész Latin-Ame­rikában is a maga nemében ez volt a legnagyobb eddigi mani­fesztáció? VÁLASZ: Május elseje ünnepségei hazánkban és Latin-Amerika törté­netében szokatlan módon igazolták, hogy forradalmunk szilárd népi alap­ra támaszkodhat, hogy az egész nép teljes támogatását élvezi. Dolgozó­ink abban a tudatban ünnepelték a munka ünnepét, hogy ők képviselik a politikai hatalmat és az uralkodó osztályt. A 14 órás manifesztációi vi­lágosan bizonyította forradalmunk diadalát, mely épp olyan fontos, mint a fegyveres beavatkozás leve­rése. A mi május elsejénk további csapást mért ellenségeinkre és szo­cialista forradalmunk nagy győzel­mét jelentette. Harcunkban mindenkor számíthat­tunk Csehszlovákia népének és kor­mányának a támogatására és barát­ságára. Ezért megragadom az alkal­mat, hogy a kubai nép és forradal­mi kormánya nevében testvéri üd­vözletünket küldjem a csehszlovákiai dolgozóknak, akikkel közös eszmé­nyek fűznek össze bennünket. Meg­győződésem, hogy népeink baráti és testvéri kapcsolatai a jövőben még jobban kibontakoznak. Bulgária népe Kuba mellett áll Szófia (ČTK) — A bolgár kormány a kubai kormány üzenetére válasz­képpen adott nyilatkozatában kije­lenti, hogy az USA segítségével elő­készített és végrehajtott Kuba elleni agresszió szégyenteles vereséget szenvedett. Ez a tény azonban nem ébresztette fel az USA uralkodó kö­reit, ellenkezőleg, dühödt kampányt idézett elő Kubával szemben. A Bol­gár Népköztársaság kormánya teljes mértékben támogatja a kubai kor­mányt, amely hajlandó tárgyalni az USA képviselőivel a két ország kö­zött fennálló ellentétekről, hogy eny­hítse a feszültséget. Az első ügyfél A NEUE RHEIN-ZEITUNG nem- ] régen érdekes felvételt közölt a lap \ feltűnő részén. A kép Nixon volt < amerikai alelnököt ábrázolta, aki egy! ismeretlen férfi kíséretében az egyik | jónevű Los Angeles-i ügyvédi iro- • dába tart. Nixon jókedvű a képen, kísérője* kevésbé. Meg is van az oka. Már több • mint egy éve munkanélküli. Ed Gen­naick azért fordult Nixonhoz, mert \ úgy gondolta, megértéssel lesz iránta,; miután az új kormány hivatalba lé-,' pésével ő is „elvesztette" állását. Ni- [ xon azért nem lett munkanélküli, ha j távoznia is kellett hivatalából, mert! egy jól jövedelmező Los Angeles-i ] ügyvédi társaság nyomban felkínálta; neki a társtulajdonosi állást. A háborús uszításáról hirhedt al- ] elnök most az egyszer megjátszotta j a jótevő emberbarátot. Felkarolta az > ügyet s kijelentette, hogy rövid időn I belül elhelyezi védencét, s még a ho-; noráriumról is lemond. Reklámnak jó. De jobb reklámot I csinálhatott volna magának Nixon az- ; zal, ha még álelnöksége idején ko- • moly intézkedéseket tett volna a munkanélküliség megszüntetésére.; A háborús körök szócsöve azonban • képtelen volt erre, mint ahogy a bel­só ellentmondásokkal és bajokkal ter-; hes tőkés rendszer sem tudja elke- • riilni a törvényszerűen bekövetkező 1 válságot. Ed Gannaick egy a jelen- ; legi hatmillió amerikai munkanélküli < közül. Ha újra állásba juttatja is őt! pártfogója, ezzel még nem akadályoz­za meg, hogy a közgazdászok előre- • látása szerint jövőre már 8 millió! ember lessen munkára az amerikai; városok utcáin. (L) Letartóztatták „a forradalmi tanács" tagját Kubában Havanna (ČTK) — A kubai bizton­sági szervek kedden, Matanzas tar­tományban, Jaguey Grandé város kö­zelében letartóztatták. Manuelo Arti­mes Buesát, a vereséget szenvedett zsoldosok egyik vezérét. Artimes Buesa a külföldön alakult úgyneve­zett „forradalmi tanács" ellenforra­dalmi szervezet egyetlen olyan tagja volt, aki részt vett a kubai invá­zióban. A CIA, az USA kémszolgálata, amelynek jelentős része volt az in­vázió előkészítésében Artimes Buesát összekötő megbízottként használta fel a CIA és a zsoldos bandák között. A kongói helyzet 1 Mi van Csombéval? Leopoldville (CTK) — A nyugati hírügynökségek jelentése szerint Csombét, Katanga miniszterelnökét Coquilhatvillében Mobutu ejtőernyő­sei őrzik. Egyes hírek szerint a hét végéig tartják a városban, amíg be­fejeződnek a kongói kollaboránsok tanácskozásai a kerekasztal mellett. A coquilhatvillei értekezlet eddi­gi lefolyása arra enged következtet­ni, hogy a Kaszavubu köré tömörült politikusok az USA és az ENSZ tá­mogatásával Katangát Kongóhoz akarják csatolni és a Kongói Köztár­saság egész területét hatalmukba akarják kerítenis Jurij Gagarint meghívták Párizsba Párizs (CTK) — A párizsi 24. légi kiállítás szervezői Jurij Gagarin őr­nagynak, az első világűrutasnak meg­hívót küldtek, hogy vegyen részt a Párizsban május 27-én kezdődő ki­állításon. „Ésszerű" tisztogatást Franciaországban (CTK) — A francia kormány képvi­selőinek a legutóbbi két nap folyamán közölt számos nyilatkozata arra a szán­dékra mutat, hogy enyhébb színben tün­tessék fel az algíri fasiszta puccsból ere­dő veszedelmet. A Le Monde keddi számában írja, hogy a kormány nyilvánvalóan „ésszerű" tisz­togatást hajt végre, amely csupán azo­kat érinti, akik leleplezték magukat és nyíltan állást foglaltak a lázadók mel­lett. Ideiglenes kormány Angolában ? Tunisz (ČTK) — M. Gilmore. Angola Lakossága Szövetségének elnöke május 2-án Tuniszban kijelentette: „Meg' akar­juk alakítani az ideiglenes angolai kor­mányt. Ünnepélyesen kijelentem, hogy a ránk erőszakolt erőpróbát kiálljuk. Csa­pataink az ország egész területén had­műveleteket kezdtek. Egy 500 kilométer hosszú és 350 kilométer széles terület már felszabadult. A portugál katonai egységek helyenként erődítményeikben és hadállásaikban el vannak zárva a kül­világtól, csupán légi úton látják el őket hadianyaggal és élelmiszerekkel. Akcióin­kat egyre fokozzuk." M. Gilmore az ENSZ-nek az angolai problémáról folytatott vitájára utalva hangsúlyozta, hogy a portugál kormány nem törődik az ENSZ határozataival és nem engedélyezi Angolában a vizsgáló bizottság tevékenységét. „Bízunk az afrikai és ázsiai országokban, hogy meg­segítik a még gyarmati járomban szen­vedő nemzeteket szabadságharcukban," — mondotta Gilmore. Angola Lakossága Szövetségének elnö­ke közölte, hogy pártjának több mint 60 ezer tagja van, és hogy Angola leg­fontosabb pártja. Eichmann védőjének provokatív követelése Jeruzsálem (ČTK) — Az Adolf Eichmann háborús bűnös perének keddi tárgyalásán Servatius, Eich­mann védője azt a provokatív köve­telményt támasztotta ,hogy engedjék meg négy náci tanúvallomását az iz­raeli bíróság előtt. E négy tanú dr. Six, volt SS vezérőrnagy, dr. Max Merten, H. Krumey és von Thadden lenne. Hausner főügyész kijelentette, hogy az illetők háborús bűnösök, akiket, ha izraeli területre lépnének, azonnal letartóztatnának. A bíróság további tárgyaláson | dönt, vajon a tanúkat Nyugat-Né­metországban hallgattatja-e ki nyu­gatnémet bíróság közreműködésével. Akadály az algériai tárgyalások útjában Párizs (ČTK) — A francia nem­zetgyűlés május 2-án jóváhagyta az úgynevezett szaharai programtör­vényt, amely a következő öt évre 137 millió új frankot irányoz elő az iskolákra, egészségügyre és a szak­képzésre a Szahara területén. A kommunisták a törvény ellen szavaztak. Ballanger kommunista képviselő rámutatott, hogy ez a tör­vény további akadály az algériai ideiglenes kormánnyal folytatandó tárgyalások megkezdésére. A tanács­kozások megkezdését ezenkívül az is akadályozza, hogy a francia kor­mány júniusban megyei választáso­kat tart a Szaharában. Ballanger fel­hívta a figyelmet arra a tényre, hogy az algériai ideiglenes kormány Sza­harát Algéria részének tekinti. KOMMENTÁRUNK A CENTO amerikai gyámság alatt A Kuba elleni amerikai agresz­szió és a laoszi amerikai beavat­kozás végleg kiábrándította azo­kat, akik bedőltek az amerikai saj­tó célzatos propagandájának, hogy a Kennedy-kormány hivatalba lépé­se után konstruktívabb politikát fog folytatni, mint elődje. A té­nyek azt bizonyítják, hogy az Űj amerikai kormány legalább olyan kalandpolitikát folytat, mint az Eisenhower-kormány, legfeljebb jobban álcázza igazi céljait. Ezt bizonyítja a CENTO múlt heti an­karai tanácsülése is. A CENTO, mint tudjuk, egyike az imperialisták területi katonai tömbjeinek, melyet az utóbbi idő­ben a bomlási folyamat teljesen megbénított. Kétséges, volt-e egyáltalán valamilyen stratégiai jelentősége az iraki államfordulat (1958) előtt, utána azonban hatás­köre csak a törökországi, iráni és pakisztáni amerikai támaszpontok­ra s az említett országok kormá­nyainak arra a formális kötelezett­ségére korlátozódott, hogy spanyol­falként leplezni fogják az imperia­listák közép-keleti terveit, melyek a nemzeti felszabadító erők és a Szovjetunió ellen irányulnak. A tö­rök hadsereg kivételével a tömb további két tagjának katonai ere­je nem is jöhet számításba, elte­kintve attól, hogy Irán és Pakisztán belpolitikai viszonyaik miatt eléggé megbízhatatlan szövetségesei az angol-amerikai védnököknek. Miről is tárgyaltak az ankarai ta­nácsülésen? „Talpra akarták állí­tani" a bomlófélben levő tömböt, hogy az amerikai stratégia haté­kony közép-keleti eszközévé vál­toztassák. Rusk amerikai külügy­miniszter személyes jelenlétével akarta kidomborítani az ülés je­lentőségét, pedig tudvalevően az USA formálisan nem is tagja a tömbnek. „Nem hivatalosan" ažonban ott ül valamennyi bizott­ságában és ő a fő szóvivő. Rusk újra bizalmat akart önteni a tömb tagállamaiba, hogy lássák szerve­zetüknek „eordon sanitaire" kül­detését, melyben a vezető szerepet természetesen az angol-amerikai félnek kell játszania. Rusknak fő­ként az volt a célja, hogy az ame­rikai vezetés alatt álló közös kato­nai vezérkar útján kiterjesszék a közvetlen amerikai katonai veze­tést Iránra és további operatív ka­tonai szerveket létesítsenek, me­lyeket „akció" esetén amerikai tiszti káderek biztosítanának. Szó­val arról folyt a tanácskozás, hogy a CENTO teljesen amerikai kézbe kerüljön. A tárgyalások eredményei azon­ban a tárgyaló felek körében is meglepetést keltettek. Rusknak sikerült ugyan „nyélbe ütnie" a közös parancsnokságot egy ameri­kai tábornok vezetésével, a tagok harci szellemét azonban nem si­került emelnie. Még tartózkodób­bak és óvatosabbak voltak, mint máskor. Washington zsoldosainak kubai veresége megrendítette az USA „mindenhatóságába" vetett bizalmukat és bábrendszereik már nem tartják olyan szilárd védnö­küknek az Egyesült Államokat. Ér­zi ezt az iráni és pakisztáni reak­ció is, melynek talpa alatt már na­gyon forró kezd lenni a föld. Ezért mindenáron arra törekednek, hogy minél több „dollár- és font­injekciót" kapjanak „szövetsé­gükért" Washingtontól és London­tól, s azután a gazdasági fejlődés „rózsás távlataival" áltassák a köz­véleményt. Rusk a „szabad világ biztonságát fenyegető egyetemes kommunista veszélyről" csevegett hallgatóinak, akik viszont szíveseb­ben gazdasági kérdésekre terelték a tárgyalások fonalát. Bírálták az USA eddigi pénzügyi „segítségét", melyet az iráni küldött „tengerbe öntött vízcseppként" jellemzett. Persze, nem becsülhetjük le az ankarai tárgyalás eredményeit. Vi­lágosan bizonyítják az e térséghez fűződő amerikai érdekek agresz­szív jellegét. Meg akarják foszta­ni Törökország, Irán és Pakisztán fegyveres erőit nemzeti jellegük­től, hogy a Pentagon kötelékében előretolt amerikai hídfőállásokká változtassák ezeket az országokat a Szovjetunió és a nemzeti felsza­badító mozgalom ellen s megőriz­zék gazdasági függőségüket az angol-amerikai monopóliumoktól. Meddő ábránd Kennedy politiká­jának „konstruktív" szelleme, a CENTO ankarai értekezlete is ezt bizonyította be újra. Azt látjuk, az imperializmus válsága a Közép­Keleten is elmélyül. Washington itt is gátat akar vetni a történel­mi haladásnak. Az amerikaiak szö­vetsége azonban annyira elveszítet­te hitelét a népek szemében, hogy eleve kizárja minden olyan rend­szer szilárdságát, mely amerikai gyámság alá helyezkedik és Washington pártfogására épít kár­tyavárakat. A. V. Franciaország, Algéria, Marokkó és Tunézia kommunista pártjának közös nyilatkozata az algériai kérdésről Párizs (ČTK) — Az Humanité szerdai számában közölte Franciaország, Algéria, Marokkó és Tunézia kommunista pártjainak közös nyilatkozatát az algériai kérdésről. • • • • • • • A közlemény szerint áprilisban ösz­szeültek a négy párt küldöttei és eszmecserét folytattak a közös kér­désekről, főként az algériai kérdés­ről. A közlemény megállapítja, hogy a francia imperializmus és a gaul­leista kormány az utóbbi időben je­lentős engedményekre kényszerült, ami az algériai nép hősies harcának az érdeme. A gaulleista kormány azonban különféle szemfényvesztő üzelmekkel próbálja megfosztani tar­talmától az algériai nép önrendelke­zési elvét. E helyzetben az algériai béke egyetlen útja a francia kor­mány és az algériai ideiglenes kor­mány közvetlen tárgyalása az egyen­• •••••••••• A tokiói és jokobamai Iparvidéken szörnyű viszonyok között élnek a munkások. 130 000-en csak alkalmi munkát és a rendes béreknek csak a felét kapják. Kény­szer-barakkokban a kohók közvetlen közelében tengődnek. Családjaikat egész nap fertőzi a gyárudvarok füstje és szennye. (ČTK — Japan Press) lőség alapján. Az algériai ideiglenes kormány az egyedüli meghatalmazott erő, melý az algériai nép nevében tárgyalhat. A négy ország kommunistái kije­lentik, hogy különböző formában to­vább fognak harcolni Algéria béké­jéért és függetlenségéért. Hangoztat­ják, hogy Algéria függetlensége hoz­zájárul Marokkó és Tunézia függet­lenségének megszilárdulásához, kö­zelebb hozza az egységes és demok­ratikus Magreb kialakulását, ami Algéria, Tunézia és Marokkó népének hő vágya. Algéria függetlensége az egyenlőség és a nemzeti érdekek megőrzése alapján lehetővé teszi az eredményes együttműködést Francia­országgal és az észak-afrikai szuve­rén államokkal. Egy hét telt el a fasiszta tábornokok és ezredesek algíri puccsa óta. Az Huma­nité ez alkalomból vizsgálja a kormány intézkedéseit. Az első kategóriába az al­gériai intézkedéseket sorolja. Különbséget tesz a tisztek ellen bírósági eljárás és fegyelmi eljárás között. Megjegyzi, hogy csak a birósági eljárás tekinthető haté­kony intézkedésnek, mivel a legyeim' büntetések a múltban sem vezettek ered­ményre. A második kategóriába a fasiszta cso­portok elleni intézkedéseket sorolja. A lap azt írja, hogy az eddigi beavat­kozások vajmi kevés eredménnyel jártak. Algírban tovább működik „A titkos had­sereg szervezete" elnevezésű Illegális csoport, röpiratokat terjeszt, melyekben közli, hogy a harc folytatódik és az áru­lókat megbüntetik. > A lap a harmadik kategóriába a lázai dás szervezői és pénzelői elleni intézke­déseket sorolja. Ezt a csoportot sejti érte lényeges csapás. A szélsőjobboldali lapok Franciaországban továbbra is meg­jelennek, viszont az algíri puccs után a múlt csütörtökön elkobozták a haiádo­szeHamű lapokat. ŰJ SZÖ 3 * 1W1. ľ- • - 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom