Új Szó, 1961. május (14. évfolyam, 120-150.szám)

1961-05-04 / 123. szám, csütörtök

Világ proletárjai, egyesül jete k ! V. •ftWZSMM UJSZO SZLOVAKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSAGANAK NAPILAPJA 1961. május 4. csütörtök 30 fillér XIV. évfolyam, 123. szám Alkalmazzuk bátrabban az ű;at Szövetkezeti nagyüzemi gazda­ságainkban — bár a szövetkezeti mozgalom egy évtizedes múltra tekint vissza, — nem kis gondot okoz a munka helyes megszerve­zése, a munkaerők helyes elosztása az egyes termelési ágazatokban. Pedig igen nagy szükség van a jó szervezésre, ha tekintetbe vesz­szük, hogy Szlovákiában átlag 5—6 hektár föld megművelése jut egy-egy szövetkezeti tagra. Ily nagy tábla föld gondozása egy em­ber számára gépek nélkül nagy erőfeszítést jelentene. S ha ki|zá­mítanánk, mennyibe kerül egy hektár föld megdolgozása kézi erővel, roppant nagy összeg jönne ki. Ilyenformán bizony nem volna kifizetődő a termelés, a munkater­melékenységet is aligha tudnánk fokozni a mezőgazdaság nagyfokú gépesítése nélkül. Nos, kell erről oly sokat beszél­ni, mint amennyi szó esik ma a gépesítésről? Hát a parasztember talán nem tudja értékelni a gép erejét, nem tudja, hogy a leghű­ségesebb segítőtársa a gép? Tudja, sőt azt is tudja, hogy gépek nél­kül a mostani munkaerővel nem bírná egyetlen szövetkezet sem a termelést növelni, a munkaterme­lékenységet fokozni, S mégis akadnak olyanok, akik általában görcsösen ragaszkodnak a régihez, idegenkednek, félnek minden új­tól. Azt mondjuk, — s joggal —, hogy a szövetkezetben a paraszt­embernek a gondolkodása meg­változik, közösségivé válik. Igen, a közösségi élet, a közöshöz való viszony úgyszólván átformálja a parasztembert. Csakhogy ez nem megy máról-holnapra, idő, évek kellenek hozzá. Gondoljunk csak vissza azokra az időkre, amikor megjelentek a szövetkezetek nagy tábla földjein a kombájnok. Mennyi kifogást agyaltak ki akkoriban a kombájn munkája ellen. Nagy tarlót hagy, nem veri ki jól a szemet, a ha­tárban marad a szalma, no meg a jó ég tudja, mi mindent kitaláltak a kombájnos aratásra. A későbbi években, vagy ma? Valóságos harc folyt s folyik a kombájnért, mert ma már senki sem akar ké­vekötővel aratni, csak kombájnnal. Miért? Mert rájöttek, hogy kom­bájnnal sokkal könnyebb az aratás és cséplés, kevesebb a szemvesz­teség, kisebb az önköltség. A szövetkezeti gazdálkodás egy évtizede alatt sokat haladt előre a falu a gépek dolgában is. Ma már kevés helyen találhatjuk a fejéshez a gépi berendezést a raktárban rozsdásodni, tudják a fejők, hogy a fejés sokkal köny­nyebb géppel, mint kézzel. Eljön tehát mindennek az ideje, s a dolgozó parasztság megérti, hogy nagyfokú gépesítés nélkül nem boldogulhat. Előbb-utóbb elérjük azt, hogy egyetlen szövetkezeti tagnak sem lesznek kételyei, hogy a traktorral végzett növényápolás nem árt a növény gyökérzetének, az automata sertéshizlalás gazda­ságosabb még akkor is, ha így több eleséget fogyaszt a jószág. De várhatunk-e csupán arra, hogy majd csak megérti magától minden szpvetkezeti tag a gépe­sítés, automatizálás fontosságát, rábízhatjuk-e a dolgokat csupán az élet természetes folyására? Nem, erre nem várhatunk ölbe tett kézzel, nem volnánk jó kom­munisták akkor, ha munkánkban nem alkalmaznánk egyik legjobb fegyverünket, a meggyőzés fegy­verét. A falusi kommunisták tehát egy pillanatra se tévesszék szem elől: az ipari termelés zavarta­lan menetéhez arra van szükség, hogy a mezőgazdaság megfelelő mennyiségű élelmiszerrel, kenyér­rel, hússal, zsírral, tejjel, zöldség­gel és gyümölccsel lássa el a vá­ros lakosságát. Ezeket pedig a mezőgazdaság adja, amint az ipar számos nyersanyaga is a mezőgaz­daságból származik. Sok nyers­anyagot vagy mezőgazdasági ter­méket pedig külföldről kell meg­vásárolnunk, amelyért ipari gyárt­mányokat adunk, másszóval azért, amiért a mezőgazdaság nem tesz eleget kötelességének, átvitt ér­telemben kevesebb gépet is kap, hiszen az eddiginél jóval több traktort és egyéb gépet adhatna az ipar a mezőgazdaságnak, ha a behozott mezőgazdasági termékért nem kellene ellenértéket adnunk. Láthatjuk tehát, hogy az ipari és mezőgazdasági tervek teljesítése éppen olyan szorosan összefügg egymással, mint ahogyan az egyén boldogulása elválaszthatatlan az egész népgazdaság gyarapodásától. De beszélhetünk erről akár ítélet­napig is, ha a szavakat nem kö­vetik tettek. A tettekhez, a többtermeléshez viszont emberek és gépek kelle­nek, különösen most a növény­ápolásban szükséges, hogy gazda­ságosan kihasználjuk a gépek ere­jét, ne idegenkedjünk az újtól. A múlt esztendőben nagyon elter­jedt a „százas" mozgalom. Sok szövetkezetben vállalt két trakto­ros 100 hektár kukoricaföldet, hogy a vetéstől a betakarításig gondozni fogja a növényt. Ezek példájára az idén komplex gépe­sített csapatok, brigádok alakul­nak, melyek a gépek jó karban­tartása mellett felelősek egy bi­zonyos földterület megműveléséért. Másszóval a komplex gépesítés új forma, a gépek gazdaságosabb ki­használását, a személves felelősség elmélyítését eredményezi. Végül, de nem utolsó sorban, jelentősen hozzájárul a terméshozamok foko­zásához. A Kvetoslavovi Állami Gazda­ságban három gépesítő csoport végzi 1200 hektáron a munkákat. A komárnói járásban így termelik a gépesítő csoportok a kukoricát csaknem 4000 hektáron. Dicséret illeti az említett komplex brigá­dok kezdeményezését, hiszen a munka, a gépesítés új, haladóbb formáinak bevezetésével nem csu­pán a paraszti munkát könnyítik meg, hanem megteremtik a bősé­ges hektárhozamok elérésének az alapjait is. Sokat jelent ez majd a terméshozamok alakulásában s még többet jelenterte akkor, ha egyes szövetkezetek nem idegen­kednének az újtól, és jobban fel­használnák az új, a haladóbb mun­kaformákat. Nem is nevezhetjük másnak, mint maradiságnak a No­vé Zámky-i járás szövetkezeteinek álláspontját. Az egész járásban 6000 hektár kukoricát termelnek ez idén, de az eddigi jelentések szerint csak 300 hektárnyit fog ápolni komplex brigád. E rossz példa is bizonyítja, hogy nagy munka vár a falusi kommu­nistákra és a szövetkezeti veze­tőkre, hogy együttes erővel áttör­jék a maradiság arcvonalát. Meg kell, hogy értessék a falusi em­berekkel, az, aki ellene van az új­nak, fékezi a fejlődést, árt nem csupán a közösségnek, de önmagá­nak is. Munkálkodjunk tehát úgy, hogy minél kevesebb legyen a ma­radihoz görcsösen ragaszkodó, de annál több legyen az újért küzdő szövetkezeti tag. GYORSÍTSUK MEG a cukorrépa egyelését Szlovákia szövetkezetei és álla­mi gazdaságai, valamint a cukor­! gyárak termelő üzemrészlegei a múlt héten csaknem mindenütt; befejezték a cukorrépa vetését. • ! Több mint 65 ezer hektáron ke­rült földbe a mag, mely az utób­bi napok kiadós esőzése után ro- < hámos fejlődésnek indult. Noha a vetésben jó eredmé- ; nyékről beszélhetünk, a sorközi 1 megművelésben lényegesen elma- ! radoznak mezőgazdasági üzemeink.; E hét derekáig a vetésterület alig 10 százalékán kezdték meg a rit- ! kítást, pedig ez a késedelem meg- ; bosszulhatja magát a csökkenő 1 terméshozamokban. A csapadékos, hidegebb időjárás [ ellenére — megfigyelték — a cu- ' korrépa kártevői is nagy számban i ütötték fel fejüket. Közel 20 ezer ! hektár termése forog veszélyben a répamoly elszaporodása következ­tében. Szövetkezeteink legfőbb; kötelessége, hogy a rendelkezé­sükre álló vegyszerekkel, a nö­vényvédő állomás dolgozóinak | segítségével megkezdjék a harcot < a károkozók és betegségek továb­S bi terjedésének megakadályozá- \ sáért. !avuí a lejleime'és A nyugat-szlovákiai kerület mező­gazdasági üzemei a május elseje előtti verseny eredményeképpen ez idén elsőnek teljesítették a tejfel­vásárlás időszakos tervét s terven felül még 27 ezer liter tejet adtak el a közellátásnak. Ebben a sikerben kiváltképpen a komárnói, Dunajská Streda-i járás szövetkezetei osztoz­nak. A tejtermelés fokozását a ta­karmányozási technika és az etetés javulása lényegesen elősegítette. BRUSKYBAN (Pov. Bystrica-i járás) a szövetkezet tagjai vállalták, hogy az új módszerek alkalmazásával fokozzák a burgonya hektárhozamát. Képünkön: Ladislav Boletruch, a HNB elnöke határjárás közben. (E. Stražan - CTK - felv.) Mezőgazdasági tudósok gyűlése a CSKP megalapítása 40. évfordulójának tiszteletére (ČTK) — A Csehszlovák Mezőgaz­daságtudományi Akadémia a CSKP megalapítása 40. évfordulójának tisz­teletére május 3-án és 4-én tartja Prágában XVÍIÍ. közgyűlését. Az ülé­sen részt vesznek Zdenék Nejedlý, akadémikus, miniszter, a Csehszlovák Tudományos Akadémia elnöke, Ľubo­mír Štrougal, a mező-, erdő- és víz­gazdálkodásügyi miniszter és további vendégek. Az ünnepi gyűlést Antonín Klečka akadémikus munkaérdemrendes, a Csehszlovák Mezőgazdaságtudományi Akadémia elnöke nyitotta meg. Ünnepi beszédet a CSKP megala­pítása 40. évfordulója alkalmából Jirl KoCatko- akadémikus, a Csehszlo­vák Mezőgazdaságtudományi Akadé­mia elnökének első helyettese mon­dott. A laoszi kormánycsapatok és a Patet Lao­egységek bejelentették a tüzszünetet Hanoi (ČTK) - A Laosz Hangja rádióállomás szerdán reggel közölte, hogy Kong Le kapitány, a laoszi kormánycsapatok főparancsnoka a Kuba ma a latin-amerikai antiimperialista törekvések élharcosa A Csehszlovák Távirati Iroda tudósítójának beszélgetése Dorticos kubai köztársasági elnökkel HAVANNA (ČTK) — DORTICOS, KUBAI KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK MÁ­JUS 2-ÁN FOGADTA A CSEHSZLO­VÁK TÁVIRATI IRODA TUDÓSÍTÓ­JÁT ÉS VÁLASZOLT KÉRDÉSEIRE AZ USA AGRESSZÍV POLITIKÁJÁT ILLETŐEN. Arra a kérdésre, mi az oka an­nak, hogy az imperialisták fegy­Hazánk legnagyobb cementgyárába n m veres beavatkozássá fajult ag­resszív cselekményeket követnek el Kuba ellen, Dorticos elnök a következőket válaszolta: „A kubai forradalomnak céljai el­érése érdekében elkerülhetetlenül érintenie kellett az Egyesült Álla­mok és a fejletlen népgazdaságunk fő erőforrásait ellenőrző amerikai monopóliumok pénzügyi érdekeit. Kuba előrehaladása ezenkívül vonzó példát mutat a latin-amerikai orszá­goknak, mert bebizonyította, hogy lehetséges a szociális, antiimperialis­ta forradalom. Az ellenünk elköve­tett agresszív cselekmények oka az, hogy az amerikai monopóliumok és a kormány nem akarják elismerni a kubai népnek azt a jogát, hogy sza­badon döntsön a saját sorsáról." • KÉRDÉS: Milyen jelentősé­ge van a kubai forradalom védel­mének Latin-Amerika és az egész világ szempontjából? VÁLASZ: A kubai forradalom vé­delmének és a világ dolgozói szoli­daritásának rendkívül nagy jelentő­sége van, mert Kuba ma a latin-ame­rikai antiimperialista törekvések él­harcosa. (Folyt, a 3. oldalon.) kormányhü egységeknek parancsot adott, hogy minden harci tevékeny­séget május 3-án 8 órától kezdődő­leg beszüntessenek. A Patet Lao Hangja röviddel ezután közölte, hogy Khamtay Siphandon, a Laosz Hazafias Frontja fegyveres erőinek főparancsnoka hasonló parancsot adott a Patet Lao-alakulatoknak. Kong Le és Khamtay Siphandon hangsúlyozták, hogy ezt a lépést az ország békéjének érdekében teszik, bár Phoumi Nosavan és Boun Oum eddig nem adtak választ Souvanna Phouma kormányának javaslataira. Mindkét parancsnok felszólítja No­savan tábornok egységeit a támadá­sok azonnali beszüntetésére. Kong Le utal arra, hogy ezek az intézkedések a 14 állam genfi érte­kezlete tanácskozásainak kedvező feltételei, valamint az érdekelt fe­lek közötti megbeszélések szempont­jából szükségesek, amelyekre fel­szólítja Phoumi Nosavan - Boun Oum csoportját. Növelik az alvázak gyártását (ČTK) — A poprádi Tatra Va­gongyárban új automatagépsort helyeztek üzembe. Segítségével naponta az ismert VSA tehergép­kocsialvázból 11 darabbal gyárt­hatnak többet. Az új gépsort az alvázak műhe­lyének vezetője, Ondrej Skuta ter­vezte. Az üzem dolgozói ezzel az új módszerrel egyidejűleg az al­vázakat is tökéletesítik éspedig úgy, hogy megfeleljenek az órán­kénti 120 kilométeres sebesség­nek. A Közép-szlovákiai Cementgyárak Banská Bystrica-i részlegén egy hét­tel határidő előtt üzembe helyezték a harmadik rotációs kemencét, amely lehetővé teszi az üzem dol­gozóinak, hogy teljesíthessék a meg­növekedett feladatokat. Képünkön: Az NDK szerelőcsoportjának veze­tője Herbert Förster (baloldalt) Heinz Krüger szerelővel, a kemen­ce hajtószerkezetének ellenőrzése közben. (F. Kocian - ČTK - felv.) A dülőút széléről Zádori bácsi elmé­lázva szemlélgeti a 29 hektáros cukorrépa­táblát. Néha ingatja a fejét jobbra-balra, mintha valamit nem helyeselne. Meg is kérdezem. — Valami talán nem tetszik? — Dehogy nem! — mondja ö, — mást forgatok én most a fejemben. — Ugyan mit? — Hát azt, hogy itt valamikor erdő volt, jó gazos erdő, meg ilyenkor tavasszal tengernyi árvíz. Most meg mindjárt befe­jezik a cukorrépa sa­rabolását. Ugye, érde­kes. Elhallgat, csak gon­dolatban folytatjuk a beszélgetést. Ő ta­lán még a múltat ha­sonlítgatja a mával, én a mán keresztül a múltat a jövővel. Hi­szen a bešai határban az elkövetkező évek­ben még 700 hektár kishozamú rétet és legelöt is felszánta­nak. Közeledik a traktor — azt vagy inkább a mögötte vont sarabo­lókapák munkáját fi­gyeljük. Óvatosan, fi­gyelmesen vezeti a traktort Szabó Ar­nold, de nem keve­sebb gondot igényel Titka Péter munkája, a kapáló kezelése. Különösen ilyenkor, amikor sietős a mun­ka. Erről kezdjük a beszélgetést. — A múltkor esett egy kis eső, most hát sürgős a sarabolás, mert azóta állandóan szél fúj, — magya­rázza a traktoros. — Valld csak be, hogy más is sürget bennünket — bíztatja Titka. — Hát igaz, hogy pár napon belül még a burgonya sarabolá­sával is végezni aka­runk, — egyezik bele Szabó traktoros. Legyen az utolsó szó Zádori bácsié. — Ha ezek azt ál­lítják, elhiheti, bizo­nyára úgy is lesz. —ti—

Next

/
Oldalképek
Tartalom