Új Szó, 1961. május (14. évfolyam, 120-150.szám)

1961-05-24 / 143. szám, szerda

Ä ňlňll A KIS FALU egyik házának eresze alól hatvan év körüli bácsi szem­léli az apró cseppekben szitáló esőt. Ám nem soká lelheti örömét benne, mert csak olyan átmeneti — mint ahogy mondani szokták — meleg eső, hogy esik is, meg a nap is süt. Kísérőm, Hák Eduárd, a szövetke­zet könyvelője, ahogy a bácsihoz közelédünk, tudtomra adja, ho^y Trejbal Jaroslavhoz, a falusi párt­szervezet elnökéhez lesz szeren­csénk. — Szemerkél, pedig már eléggé nedves a föld — vetem föl kézszo­rítás közbeh, hogy megindítsam a beszéd fonalát. — Májusban ne száradjon meg a juhász botja — érvel Trejbal elv­társ — mert a nedves május jő ter­mést ígér. — Bevált közmondás, elő­deink jó megfigyelők voltak. Ahogy a telep felé tartunk, elgon­dolkodom az elnök megjegyzésén. Mennyire egy nézetet vall a Krkono­še alatti paraszt a csallóközivel, vagy A České Budéjovicei Állami Erdő­gazdaság körzetében örömmel fo­gadták a Szlovákiából jött 700 erdő­munkást, akik a vihar által kidöntött fákat segítenek feldolgozni. A képeii Beňuš Ján csoportvezetőt látjuk munkaközben. , (K. Cích felv. - ČTK) a kelet-szlovákiaival. Májusi eső aranyat ér — ezt tartja valameny­nyi. Bár messze laknak egymástól, óhajuk azonos, csak Ízlésük külön­böző. Az építkezés, a falu elrende­zése egészen más egyik helyen, mint a másikon. Itt, ahogy az ember kilép az eresz alól, máris a füvet tapossa. A kö­vér, nedves fűszálak megroppannak lábunk alatt s szinte rosszul esik nézni, hogy fekve marad az értékes takarmány. Vagy talán csak nekem tűnik szokatlannak, aki azt tartom, hogy minden fűszálra szükség van, hiszen 102 szarvasmarhát tartanak 100 hektáron. Megkönnyebbülök, mi­kor az elnök a legeltetésre tereli a szót és hangoztatja, hogy az állo­mány nem győzi lelegelni a füvet. NEM NAGY az emelkedő, mely a telep felé vezet, de megállunk kis pihenőre, hogy „hizlaljuk" szemün­ket a változatos tájon, a szántók közé ékelődött fenyveseken. , — A Vörös-dombon legel a növen­dékállomány — mutat a könyvelő a falu túloldalán levő dombra. A domboldalon jól kivehető a ke­rítéssel felosztott legelő. A keríté­sek között traktor vontat egy lajtot, nagy füstfelhőt hagyva maga után. Trágyalevet visz a lekopasztott le­gelőre. Most már megértem, miért nem győzi lelegelni az állomány. Trágyáié serkenti a füvet s ha nincs elég csapadék, öntözhetik, mert víz­vezeték is kígyózik fölfelé a domb­ra. Horáková Mária, a szövetkezet íootechnikusa csatlakozik hozzánk. Ő kalauzol portáján, az istállókon keresztül. Azt, hogy az állomány jó kondícióban van, hogy a tehenek fe­jésátlaga közel 11 liter és száz te­héntől száz borjút választanak el évente s egy anyakocától 20,5 mala­cot, olyan egyszerűen mondja, mint­ha ez a világ legtermészetesebb dol­ga lenne. Csak arra büszke egy ki­csit, hogy már negyedik éve egész­séges a jószág. A pirostarka tehenek, mintha tud­nák, hogy róluk is beszélünk, kíván­csian fordítják fejüket a hang felé, s közben majszolják az illatos szé­nát. Mielőtt a legelőre mennének, ezzel csinálnak alapot maguknak, hanem mikor Korda Vladimír leol­dozza nyakukról a láncot, egytől­egyig otthagyják a szénát és egye­nesen a Völgy felé veszik útjukat, hogy az esti fejésig telerakják ben­dőjüket az ízletesebb zsenge fűvel. A tehenek nyomába szegődünk mi is, csakhogy ők a korlátok között maradnak, mi meg keresztül-kasul járjuk a határt, a slemenoi szövet­kezetesek második büszkeségét, mert a jó terméshozamnak köszönhetik a sűrű állatállományt. Fácánkakast za­varunk meg táplálék-keresés köz- 1 ben. Vesztére a füveshere-keverék­be menekül, s az olyan sűrű és ma­gas, hogy nem tud kikecmeregni be­lőle. Végtére is meglapul benne, hogy majd ha megpihen, szárnyra kaphasson. ELCSODÁLKOZOM a kaszára érő takarmány tömege fölött. Nem vé­letlen, hogy a fácán benneragad, ha egy kaszálás megad vagy 45—50 má­zsát hektáronként. A takarmány jó minőségében sem kételkedem, hisz virágzás előtt vágják le, mikor sok benne a fehérje és ízletes is lehet, mert a sűrűség miatt nem vasta­godhat meg a szára. — Más növényből sem takarítunk be gyarló termést — szólal meg a könyvelő — zabból 37 mázsát, bur­gonyából 214 mázsát, búzából 41 má­zsát értünk el tavaly, ám nem saj­náljuk az időt jó vetőmag kiter­mesztésére. Egyszerű emberek irányítják a slemenoi Szövetkezetet, de állítha­tom; gazdagok a tagok. Bevételük egy hektárról — beleértve minden jövedelmet — 10 483 korona. Tizenegy évvel ezelőtt, mikor Trejbal Jaroslav, Mikeš Bohuslav, Horák Stanislav és a többiek a szö­vetkezet megalakításán fáradoztak, tudták, hogy szebb eredményt ér­nek el, mint külön-külön. Arra azon­ban nem mertek volna gondolni, hogy ennyire viszik. Nem merték volna mondani Valeš Františeknek, a volt kéthektáros kisgazdának, hogy „te tív év múlva autót ve­hetsz", pedig vett, s már további öt szövetkezetes követte példáját. HALLGATOM az emberek vélemé­nyét, hogyan találták meg a gaz­dálkodás helyes útját s hogyan ha­ladnak rajta tovább. A könyvelő szá­mokkal tűzdelt beszéde leköt, mert érdekes. Bizonyítja, mire képes az ember, ha kedvező feltételekre talál. Beszél a könyvelő arról is, hogy a jövőben bevezetik az üzemen belüli elszámolást", s ezzel még előbbre jut­nak, még olcsóbb lesz a termelés. BENYUS JÓZSEF mai kapcsolatos problémákat. A múlt év­ben 367 újítási javaslat érkezett az újí­tási osztályra, azonban ebből mindössze 120-at fogadtak el, vagyis a benyújtott javaslatok egyharmadát. Ez év első ne­gyedében 136 újítási javaslatot adtak be a dolgozók, ebből 56-ot fogadtak el. Ha az újítási javaslatok száma a következő negyedévekben is annyival gyarapszik, mint az első negyedben, akkor ez azt je­lentené, hogy 154-el túlszárnyalnák a ter­vet, ami pedig nem mondható rossz ered­ménynek, mert a dolgozók és a benyúj­tott újítási javaslatok száma közötti arány igen kedvező lenne. Tegyük fel — alapul véve az elfő ne­gyedévet —, hogy az 544 újításból 224-et fogadnak el, A múlt évhez viszonyítva ez bizonyos Javulást jelentene, azonban az el nem fogadott újítások száma még mindig igen magas. Ennek több oka van. Először is: a gazdasági dolgozók sok olyan újí­tást nyújtanak be, melyeket az újítási bi­zottság, az illetékes osztályok és az üzem vezetősége nem fogadnak el, mert az újí­tásként benyújtott megoldás — az igaz­gató rendelete alapján — feladatkörűkbe tartozik. Hanem az újításokat megítélő szervek egy kis dogmatlzmust visznek a kérdésbe, mert — úgymond — a gyárt­mányok minőségének javítására, vagy a gépek, felszerelések, gazdaságosabb ki­használására benyújtott újítások a gazda­sági dolgozók hatáskörébe tartoznak, vagyis ezeket nem lehet újítási javaslat­ként elfogadni. Nem lehet ezt ennyire vulgarizálni, mint ahogy az Igazgató ren­delete sem mondja kl, hogy a gazdasági vezetők nem adhatnak be újításokat. A gazdasági dolgozók címére pedig meg kell mondani, hogyha a munkaszervezési, vagy műszaki vonalon eszközölnek valamilyen javítást, — ez nem jelent mindjárt újí­tási javaslatot. Talán egy kicsit a becsü­let kérdése is, ha pl. olyasmit adnak be újításként, hogy munkaszünetben kikap­csolják a villanymotorokat. Az újítások visszautasításának egy másik oka az, hogy nem töké­letesen átgondoltak, vagyis a gazda­ságosság szempontjából realizálásuk nem kifizetődő. Ügy véljük, mindkét esetben az újítók munkájának Irá­nyításában történtek mulasztások. Mert bár hébe-hóba megjelenik egy­egy tematikus feladat — az újítók lényegében ösztönösen dolgoznak. Sőt tovább menve fel kell hívnunk az üzem vezetőségének és az Ille­tékes szerveknek a figyelmét arra, hogy üzemüMíen a bürokratizmus iskolapéldája is létezik. Az újítók és az újítási osztály közötti kapcsolat levelezés formájában történik. Mi­után az egyes osztályokon megálla­pítják, hogy az újítás nem jó - az újítási osztály ezután írásban érte­síti az újítót: újítási javaslatát nem fogadtuk el. Pont, aláírás s már csak az hiányoznék, hogy postára adják. De menjünk tovább. Vajon az újítási bizottság hány újítót hívott meg gyűlésre, hogy az újítással a szer­ző jelenlétében foglalkozzék? Hány újítónak magyarázták meg, hol kö­vette el a hibát - vagy ha még igényesebbek akarunk lenni az újí­tási bizottsággal és az újítási osz­tállyal szemben: mi a sorsuk azok­nak az újításoknak, melyeket nem fogadtak el, mert benyújtott formá­jukban nem jók, de kisebb-nagyobb igazításokkal hasznosítani lehetne őket? Vajon hány ilyen javaslatot tökéletesítettek már a konstrukciós osztályon? Ha netalán az említett esetekre mégis akadna példa - ez csak enyhíthetné a bírálatot. Nem foglalkozhatunk részlete­sen az idevágó kérdésekkel — ez az üzem vezetőségének a feladata lesz. Egy pár szót azonban monda­nunk kell arról az értekezletről, me­lyet az üzemi pártbizottság elnöke szervezett meg — kezdeményezé­sünkre. Az értekezlet jelentőségét főleg abban kell látni, hogy meg­mutatta: az üzem igazgatójának, he­lyetteseinek, az osztályvezetőknek, mestereknek, technikusoknak, konst­rukciós, technológiai és újítási osz­tályoknak, az újítási bizottságnak, az üzemi tanácsnak, az üzemi párt­bizottságnak, és a tudományos-mű­szaki társulatnak, hatékony intézke­déseket kell foganatosítaniuk — de tüstént, késedelem nélkül. TÓTH ERNŐ, az újítási osztály dolgozója az értekezleten elmondta, hogy az újítási javaslatokat igen mostohán kezelik a konst­rukciós és a technológiai osztályon. Hosszadalmas a véleményezés. Ha ez így megy tovább — csődbe jutunk. SÝKORA ISTVÄN fődlszpécser: Az újí­tási mozgalom üzemünkben kritikán aluli. Lényegesen meg kell javítani az újítási bizottság munkáját. Lehetetlen, hogy az újítási javaslatokat csigalassúsággal intéz­zék. MAG VILIAM, az üzemi tanici mellett működő újítási bizottság elnöke: Valóban igaz, hogy az újítási javaslatok intézése hosszadalmas. Legfájóbb pont pedig az újí­tások bevezetése. Vannak olyan újítások (Folytatás a 6. oldalon.) Dj SZÖ 5 * 1961. május 25. ) kuirűrcz* A leningrádi Népszínház J. P. Zlobin rendezésében nagy sikerrel játssza Vratislav Blažek Karácsonyi vőlegény című darabját. Felvételünkön az előadás egyik jelenete. Mikuláš Schneider-Trnavský szülelésének 80. évfordulójára A művész alkotó munkája egyben erkölcsi küldetés is. Mikuláš Schneider-Trnavský volt az első a szlovák zeneszerzők sorában, aki va­lóban teljesítette emberi és művészi küldetését. A szlovák zene fejlődésének szempontjából Schneider-Trnavský művészi munkásságának első szakát tekinhetjük a legjelen­tősebbnek. A huszadik század első húsz esztendejében egyé­nisége szervesen bekapcsolódott Szlovákia kulturális fejlődésének fo­lyamatába. Schneider-Trnavský abban az időben élenjáró helyet foglalt el a nemzet kulturális haladásának fáklyavlvői között. A harmincas években már az ifjabb nemzedék vette át a vezető szerepet. Egy értékes hegedű-zongora szo­náta, néhány zenekari mű és több templomi kóruskompozíció mellett Schneider-Trnavský alkotásának magvát a dalok alkotják. Nem hiá­ba nevezték a szlovák Schubertnek. Feldolgozta a szlovák népdalokat és müdalokat komponált, amelyek alap­jában véve a népdal talaján gyöke­reztek és oly közel álltak a szlovák nép lelkében született dallamok­hoz, hogy rövid időn belül nagy nép­szerűségre tettek szert, szinte nem­zeti közkinccsé váltak. Schneider­Trnavský dalai a maguk idejében nagy lňte'ňzítással hatottak. Talán éppen azért helyezte alkotásának súlypontját a dalirodalomra, mert tudta, hogy ezzel társadalmilag idő­szerű, nemcsak hatásos, de mélyha­tású formát választ. Schneider-Trnavský elévülhetetlen érdeme, hogy az ő műdalaival és át­dolgozott népdalaival hangzott el először szlovák dal európai hangver­senypódiumokon. 1908-ban egy Umlr nevezetű cseh hangversenyénekes­sel Berlinben és Párizsban hangver­senyeztek. Mikuláš Schneider-Trnavský élet­útja aránylag egyszerű. Zenei fej­lődésére nagy hatást gyakorolt Ko­dály Zoltánnal kötött barátsága. Schneider-Trnavský Trnaván szüle­tett, ott töltötte egész gyermekko­rát és ott nyerte első zenei tanul­mányait is. Kodály Zoltán, aki csak egy évvel volt fiatalabb nála, szintén Trnaván végezte a középiskolát és mi sem természetesebb, minthogy a két vérbeli muzsikusgyerek között benső barátság fejlődött ki. 1900­ban együtt mentek Budapestre a Zeneakadémiára. Schneider-Trnavs­ký később Bécsben, majd Prágában folytatta tanulmányait és így szé­les látókörre, európai műveltségre tett szert, Hetvenesztendős korában kompo­nálta I. szimfóniáját (Symfónia spo­mienková), amely gazdag alkotó munkásságának betetőzését és egy­ben befejezését jelentette. M ikuláš Schneider-Trnavský het­venhétéves korában hunyt el. Nemcsak tehetséges művészt, hanem tiszta szívű, igaz embert vesztettünk el benne, aki népének élt és népé­nek alkotott. HAVAS MARTA Tömeges jelleget az újítómozgalomnak Észre,ételek és megjegyzések a filakovói Kov smaltból Antonín Novotný elvtárs, a CSKP XI. kongresszusán az új technika bevezetésével kapcsolatban hangsúlyozta: „A technika fejlesztésének va­lamennyi gazdasági funkcionárius ügyévé kell válnia... A konkrét mű­szaki politikának az Uzeml pártszervezeti munka fontos részét kell ké­peznie. El kell érni, hogy... a javasolt újításokat... mielőbb megva­lósítsuk. Elsősorban a munka termelékenységének emelésével, jobb tech­nikával és a termelés jobb megszervezésével kell elérni a termelés növelését." Mielőtt az újitómozgalom kérdéseit elemeznénk, szóvá kell tennünk a termelési terv teljesíté­sével kapcsolatban észlelt megfigye­lésünket. Tesszük ezt azért, mert — ahogy később rámutatunk — a két probléma igen szorosan összefügg egymással. Nemrégiben az üzemi ta­nács megtárgyalta az első negyedévi terv teljesítését. Bábela elvtársnak az igazgató gazdasági helyettesének beszámolójából kitűnt, hogy az első negyedévben a termelési tervet az üzem túlteljesítette s túlszárnyalta az egy órára eső munkatermelékeny­ség tervét is. Ha nem keresnők a további összefüggéseket, akkor azt mondhatnánk: igen, nagyszerű, di­cséretet érdemlő eredmény, annál is inkább, mert a harmadik ötéves terv lényegesen magasabb feladatai­nak teljesítéséről van szó. Igen ám csakhogy a mutatószámok között találkozunk ilyen adattal is: Az en­gedélyezett túlórák számát az üzem száz százalékkal túllépte. Több mint hetvenezer túlórát merítettek kl — s ez arra mutat, hogy a terv telje­sítésének nagy az ára. Hogy ezt az állapotot még jobban kidomborítsuk megemlítjük az üzemi tanács két tagjának erre vonatkozó vitafelszó­lalását: CSlK ELVTÁRS A SZERELŐMŰHELYBŐL „A munkásoknak naponta 12 (!) órát Is kell dolgozniok, hogy a tervet teljesíthes­sék. Még vasárnapi műszakot is kell szer­veznünk Mert ha nem teljesítjük a ter vet — nem kapunk prémiumot. A mun kások a műszaki fejlesztésben látják s megoldást." KIS ELVTÁRS A ZOMÄNCOZÔBÓL: „A munkásoknak nagyobb fizikai erőkifejtés­sel kell elérni a felemelt terv teljesítését. Ennek következtében sok a beteg s a va­lóságban a munkahelyeken kevesebb a munkások létszáma." A túlórák nagy számát ki kell kü­szöbölni, mert ez kedvezőtlen álla­pot. Az üzemi tanács ezt helyesen felismerte. De kérdés, milyen döntés* történt a túlórázások kiküszöbölése érdekében. Az üzemi tanács egy-két hónapon belül egyáltalán nem en­gedélyezi a tervezett túlórák túllé­pését. Ennyi történt és semmi több. Ez pedig kevés. A döntés körülbelül a következő hasonlatnak felel meg: Egy harci osztagnak huszonöt kilo­métert kell előrenyomulnia. A ka­tonák menetelnek. Kezdetben vidá­man, később egyre lehangoltabban. Töri lábukat a csizma. A parancs­nok buzdítja a legénységet: Gyerünk csak, gyerünk, mindjárt célba érünk. Végül célba érnek, de már hang­íik az újabb parancs: Gyerünk to­vább még harminc kilométert. A le­génység felmorajlik: De hát tör a csizma. S a parancsnok erre elren­deli: Levetni a csizmát, menjetek mezítláb! Más szóval: Nesze semmi — fogd neg jól! Holott világos, hogy a .terv eljesítését nagyrészt a túlórák túl­méretezése tette lehetővé, s ha nem engedélyezik a túlórák magas túlié oését, nyilván hatékony intézkedést kell eszközölni a műszaki fejlesztés ben a munkaszervezésben és az újftó mozgalomban, hogy a terv teljesltvi legyen. Igaz, a műszaki fejlesztés ben már sokat tettek — ezért kljái az elismerés. Vannak munkahelyek ahol tíz év alatt szinte a felismer­hetetlenségig megváltoztak a mun­kaviszonyok. Ám nincs rendjén az, hogy a műszaki fejlesztés tervét az első negyedévben nem teljesítették. Pálenik főmérnök számolt be ezekről a kérdésekről s az üzemi tanács tu­domásul vette, hogy nyolc feladatot nem teljesítettek. S milyen határo­zat született e kérdésben? — Saj­nos, ilyesmiről szó sem esett. Fel­vetődtek azonban ilyen kérdések: Vannak az üzemben olyan gépek, amelyek nem dolgoznak és sok az olyan gép, mely nincs kihasználva két vagy három műszakban. Aztán, hogy pl. a lemezosztályon nagy az időveszteség — ez a munka rossz szervezéséből ered — s ezért kell a munkásoknak többet dolgozni. Hogy a munkaidőt alig 80 százalék­ra használják ki! Hogy bajok van­nak a részlegekben az operatív ter­vezéssel. Hogy az üzemben sok a normázó — de ugyanakkor sok a műszakilag indokolatlan norma is. Hogy a prémiumrendszer még min­dig nem vált mozgósító eszközzé. És még egy csomó „hogy" hang­zott el, de konkrét határozatok nem születtek. Márpedig az üzemi ta­nács feladata nemcsak az, hogy a hiányosságokat regisztrálja, hanem főképpen az, hogy hatáskörében in­tézkedéseket foganatosítson, vonja felelősségre az illetékes gazdasági dolgozókat — éspedig tekintet nél­kül. De nemcsak ezt. Az üzemi ta­nácsnak a felelős gazdasági veze­tőkkel karöltve operatív intézkedé­seket kell tennie (és kellett volna az első negyedévben is, hisz tud­ták, hogy a túlórák számát állan­ióan túllépik). Ezek után tegyük fel a kérdést víl a legfontosabb teendő, mi a leg­hatékonyabb módja az említett prob­émák megoldásának? — Szögez­tük le egyszer s mindenkorra: A negoldás útja a műszaki fejlesztés iz újítómozgalom és a tökéletesebb nunkaszervezés. Most pedig néz2Ük az újitómozgalom-

Next

/
Oldalképek
Tartalom