Új Szó, 1961. május (14. évfolyam, 120-150.szám)

1961-05-19 / 138. szám, péntek

A csehszlovák parlamenti küldöttség, mely a Magyar Országgyűlés vendége, csütörtökön délelőtt Budapesten a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét, majd megkoszorúzta a szovjet hősök emlékmüvét, a Köztársaság téren pedig az 1956-os ellenforradalom mártírjainak emlékművét. A koszorúzáson jelen voltak Vass Istvánné, az országgyűlés alelnöke, a fővárosi tanács képviselői és küldöttei. Jelen volt František Písek, budapesti csehszlovák nagykövet is a nagykövetség munkatársaival. A szovjet hősök emlékművének magkoszorúzásán részt vett Usztyinov budapesti szovjet nagykövet. A koszorúzási ünnepség után a csehszlovák parlamenti küldöttség megtekintette a XIX. század magyar képzőművészeinek kiállítását az Országos .Képtárban. Utána ellátogatott a budapesti Belojanisz Elektrotechnikai gyárba. Gromiko elvtárs a genfi értekezlet szerdai ülésén emlékeztetett Rusk amerikai külügyminiszter megjegyzésére, mely szerint az Egyesült Államok még mindig nincs megelégedve a laoszi tűzszünet állapotával. „Feltehetjük a kérdést — jegyezte meg a szovjet külügyminiszter —, talán az Egyesült Államok inkább magával a laoszi tűzszünettel elégedetlen?" Gromiko elvtárs hangsúlyozta, hogy a szovjet kormány úgy vélekedik, jelenleg kedvező helyzet alakult ki a laoszi probléma békés megoldására. A konferencia valamennyi résztvevője kifejezi azt a kívánságát, hogy Laosz semleges állam legyen. Ebben a helyzetben a gyakorlati megoldás módozatait kell megtalálni. Mindenekelőtt egyet kell érteni Laosz semlegességének biztosításával; jelenleg ez a laoszi probléma kulcskérdése. A Szovjetunió álláspontja a laoszi kérdés lényegét illetően egyszerű és érthető. A Szovjetunió általános külpolitikai céljai — a béke megőrzése és megszilárdítása, az országok és népek békés együttélésének biztosítása, az idegen beavatkozástól mentes önrendelkezés megadása határozza meg a szovjet álláspontot e kérdésben. A szovjet kormány és Nyikita Hruscsov személyesen nagy erőfeszítést tett a laoszi viszály kezdete óta (Folytatás a 3. oldalon) Gondos előkészületek a többmeoetes aratáshoz A határban, — ha a kedvezőtlen időjárás nem szól közbe — egy percre sem szünetel a munka. Az egyelés s leginkább a sorközi müvelés van napirenden. Áffide bent a műhelyekben sincs megállás; a földmüvesszövetkezetek, állami gazdaságok és traktorállomások gépesitői készítik a {elszerelést a két- és hárommenetes aratáshoz. — Értékes kiránduláson vettünk részt — mondja Mokavinyi Béla, a Fiľakovoi Állami Gazdaság pártszervezetének elnöke. S így is van, nem hiába csináltak kör* utat, nézték meg a želiezovcei, bajči és komárnoi állami gazdaság különböző munkaszakaszain a gazdálkodást, nem hiába hallgatták meg azok véleményét. Ahogy hazajöttek, Foszlányi Gyula műhelyvezető kijelentette, hogy bizony hozzálátnak a gépek átépítéséhez. Egy kévekötőt és egy kombájnt átalakítanak a kétmenetes aratáshoz, s ezek segítségével aratják le a gabona 15—16 százalékát. A két- és hárommenetes aratáshoz nagy az előkészület a nyugat-szlovákiai kerületben is. A mezőgazdasági üzemek a gabona csaknem egyharmadát akarják így betakarítani. Hogy ennek eleget tehessenek, segítségül hívják a gép- és traktorállomás szakembereit is. A trnavai traktorállomás gépesítői — ahol járási méretben 10 400 hektárról akarják az új módszerrel betakarítani a gabonát — a szövetkezetek számára már 40 kévekötőt építettek át rendrakó gépekké. A piešťanyi traktorállomáson olyan szerelőcsoport alakult, amely a kombájnokra rendfelszedő szerkezetet és szalmapréseket szerel. A trnav3i járás szövetkezeteiben több mint 160 kombáinos van. Äm legalább 400-ra lenne szükség, hogy két műszakban dolgozhassanak. Ebben is segít a gép- és traktorállomás. Tanfolyamot rendezett, melyen 140 hallgató sajátítja el a komhájn kezelését. A hiányzó szakembereket az üzemekből szeretnék biztosítani a szövetkezetek az aratás időtartamára. „Ki korán kel, aranyat lel" — mondja a közmondás; de igaz is. Azokat a mezőgazdasági üzemeket, melyek idejében gondoskodnak a szükséges felszerelésről, aratáskor nem érheti meglepetés. (us) A Klement Gottwald Űj Kohó szerelői, akik most a Kelet-Szlovákiai Vasmű építkezésén dolgoznak, a CSKP megalapításának 40. évfordulója tiszteletére értékes kötelezettségvállalásokat tettek. Azt ígérték, hogy a hengerde szerelését augusztus 15-ig befejezik, s így hat héttel megelőzik a tervet. Képünkön Mikuláš Seršen, František Pelíšek és Gejza Milický vítkovicei szerelők az acélszerkezetet szerelésre készítik elő. (M. Tuleja ČTK felvétele) 1961. május 19. péntek 30 fillér XIV. évfolyam, 138. szám JELENTŐS A harmadik ötéves terv kétségkívül nagy feladatokat ró üzemeinkre. E feladatok teljesítése nemcsak mennyisegileg, hanem minőségileg is nagy erőfeszítést követel és legtöbb helyen bizony sok gonddal jár. A feladatok közül az első helyen a legfontosabb minőségi mutató a munka termelékenységének gyors ütemű növelése áll. Bízvást mondhatjuk, hogy ennek sikerétől nagyban függ a többi célkitűzések megvalósítása is. Természetes tehát, hogy a legfőbb figyelemnek mindenütt elsősorban ennek biztosításéra kell irányulnia. Az üzemekben és a vállalatokban azonban gyakran találkozunk olyan nézetekkel is, hogy a tartalékok nagyrészét, főleg pedig a „leghasznosabbakat" a megelőző években már kimerítették. Ebből aztán olyan következtetéseket vopnak le, hogy a termelés és a termelékenység újabb alapvető növelése lehetetlen másképpen, mint új kapacitások építésével, új gépek beszerelésével és új munkaerők felvételével. Elfogadhatjuk-e ellenvetés nélkül az ilyen és ehhez hasonló nézeteket, amelynek hangsúlya mindig az újon van. Dehogyis fogadhatjuk. Abban egyetértünk, hogy a tényleges termelési folyamatot illetően az utóbbi években nagy előre haladást értünk el a tartalékok feltárásában, bár még itt is sok a kihasználatlan lehetőség. Szükséges azonban felhívni a figyelmet arra, hogy ugyanakkor ebből a szempontból szinte teljesen figyelmen kívül hagytunk olyan fontos munkaterületeket, mint a segédmunkák, s itt is főleg azokat, amelyek az anyagszállítással kapcsolatosak. Márpedig, aki ismeri az üzemek életét, igazat ad, hogy ebben az esetben nagyon is kiterjedt munkaszakaszról van szó. Az üzemen belüli szállítás, az egyes munkaműveletek közötti anyagmozgatás és más hasonló munkák legtöbb helyen sok munkaerőt kötnek le, rengeteg időt és energiát igényelnek. Sokszor szemünk láttára előáll olyan visszás helyzet, hogy a termelést a legmodernebb gépek végzik, s ugyanott az anyagszállítás nem sokban különbözik attól, ahogyan a fáraók idején, négyezer évvel ezelőtt a követ szállították a piramisépítéshez. Aligha túlozunk, amikor kijelentjük, hogy az anyagmozgatás szakasza a harmadik ötéves terv egyik legnagyobb tartalékát jelenti. Ezt az állítást meggyőzően alátámasztják a technika fejlesztésére alakult állami bizottság által összegyűjtött adatok. Ezek szerint anyagmozgatással népgazdaságunkban 1 millió 400 ezer dolgozó foglalkozik, vagyis az öszszes munkásoknak mintegy 40 százaléka. Egyes ágazatokban, mint példáult az építészetben, ez az arány még magasabb, meghaladja az 50 százalékot is. Tavaly erre a munkákra 38 milliárd koronát költöttünk. Sok üzemben az anyagmozgatás költségei a termelési költség döntő részét képezik. A kenyérsütésnél például eléri a 70 százalékot. Üzemeinkben és vállalatainkban általában még ma sem tudatosítják eléggé azt a tényt, hogy a munkatermelékenység növelése szempontjából mily nagy jelentősége van az anyagszállításban fellelhető óriási tartalékok feltárásának. Sőt, nemcsak termelő üzemeinkben fordul ez elő, de sok esetben az új üzemek és részlegek tervezésénél is háttérbe szorul e fontos kérTARTALÉK dés. A legnagyobb mértékben helyeselhető tehát, hogy az üzemi pártszervezetek az utóbbi időben egyre inkább figyelemmel kísérik termelésünknek ezen jelentős szakaszát s a helyzet megjavítására serkentik az üzemek vezetőségét. Az anyagszállításban a tartalékok kihasználása korántsem egyszerű feladat, megoldása számos problémát vet fel. Az anyagmozgatás szakaszéra hosszú éveken át nem fordítottunk megfelelő gondoskodást s ez természetszerűen visszatükröződött abban is, hogy a gépgyártás sem törődött az itteni munkák gépesítésével. Magától értetődik, hogy az évtizedes lemaradást lehetetlen egy év alatt behozni hiszen az e célra szolgáló mintegy 50 gép és berendezés nagyrészét még most kell kifejleszteni. Az első években tehát számíthatunk arra, hogy nehézségekbe fog ütközni az anyagmozgatást megkönnyítő gépek szállítása. A gépgyárak üzemi pártszervezetei minden bizonnyal oda fognak hatni, hogy üzemeink dolgozói megértve a feladat jelentőségét, teljes erejükkel, a kapacitás jobb kihasználásával, a műszakok számának növelésével, a munkaverseny fejlesztésével gyorsítsák meg. a gépek szállítását. Helytelen lenne azonban, ha az üzemekben ölbetett kézzel várnának a szükséges gépek megérkezésére, amire esetleg csak hoszszabb idő múlva kerül sor. Hiszen az anyagszállításban a munka megjavítása nemcsak az új gépektől függ. A megállapítások szerint a feltételezett tartalékok kihasználása 60 százalékban az anyagszállítási munkák gépesítésén és automatizálásán, 40 százalékban azonban a munkaszervezés megjavításán múlik. Márpedig ha el is tekintünk attól, hogy egyes berendezéseket maguk az üzemek is elkészíthetnek saját erejükből, ez a 40 % mindenképpen megéri azt, hogy elérése érdekében nekigyürkőzzenek a munkának. Természetesen előre látnunk kell, hogy ez nem lesz könnyű feladat. Legtöbb helyen mélyreható változást követel meg a munka egész megszervezésében. A dolgozók a szocialista építés során azonban már nemegyszer bebizonyították, hogy lelkes igyekezetükkel megoldották a legnehezebbnek látszó feladatokat is. Ha alaposan megfogjuk a dolog végét, nem lesz ez másként most sem. Ezen a téren már számos szép példát sorolhatnánk fel. Vegyük például az anyagoknak az egyes munkaműveletek során megtett, néha hihetetlenül hosszú útjának a lerövidítését. A V. I. Lenin Üzemben például a turbina részeknek az egyes gépek közötti hétkilométeres útját (150 méter hosszú csarnokban) ennek közel felére rövidítették, a közeljövőben pedig az eredeti út egyötödét akarják elérni. Hasonló lehetőségek mindenütt kínálkoznak. Csupán a helyzet alapos elemzése, a lehetőségek gondos felismerése és céltudatos igyekezet kell hozzá. Az eredmény pedig búsásan kárpótolni fogja a feladat megoldására fordított fáradságot. Nem véletlen, hogy pártunk és kormányunk az utóbbi időben nagy gondot fordít az anyagszállítás szakaszára. Hiszen óriási tartalékról van szó, amelynek célszerű kihasználása nagymértékben hozzájárul a társadalmi munka termelékenységének növekedéséhez. Világ proletárjai, egyesüljetek! Kedves vendégek a dél-csehországi kerületben A csehszlovák parlamenti A SzOvjetimiÓ javaslatai NMHiiség meikoszorúťa a laoszi kérdés megoldására a magyar és szovjet hősök GROMIKO BESZÉDE A GENFI ÉRTEKEZLETEN • ÚJABB emlékművét AMERIKAI MESTERKEDÉS GENFBEN A Szovjetunió Kommunista Pártjának küldöttsége Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB elnöksége tagjának, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének vezetésével csütörtökön, május 18-án Prágából a dél-csehországi kerületbe utazott. Az SZKP küldöttségével egyidejűleg Antonín Novotný elvtárs, a CSKP KB első titkára, köztársaságunk elnöke is a dél-csehországi kerületbe érkezett. A vendégek legelőször hazánk legnagyobb vízierőműve — az orlíki duzzasztógát közelében szakították félbe útjukat. A kedves vendégekre a központi betonozótelephez vezető országút mentén mindenütt az orlíki duzzasztógát építői és a tanulóifjúság várakozott. Virágcsokrokkal, csehszlovák és szovjet zászlócskákal üdvözölték a becses vendégeket. A betonozőtelep előtti téren röviddel 10 óra után Václav Hruška, a CSKP pfybrami járási bizottságának vezető titkára fogadta az SZKP küldöttségét és köztársaságunk elnökét, üdvözlő beszédében hangsúlyozta, hogy az orlíki vízierőmü építőit e nagy megtiszteltetés arra kötelezi, hogy lankadatlanul törekedjenek kitűzött céljuk elérésére — a vízierőmű építésének határidő előtti befejezésére. A két államférfi és velük együtt kíséretük — Jifi Hendrych, a CSKP KB politikai irodájának tagja, Rudolf Strechaj, a CSKP KB politikai irodájának póttagja, Václav Dávid, a CSKP KB tagja, külülgyminiszter és Richard Dvofák, "Csehszlovákia moszkvai nagykövete — megtekintették a duzzasztógátat. A becses vendégek szívélyesen elbeszélgettek az orlíki vízierőmü építőivel. A gépkocsik azután a délcsehországi kerület felé folytatták útjukat. Lety község közelében Oldŕich Pavlovský, a CSKP dél-csehországi kerületi bizottságának vezető A szovjet pártküldöttség Leonyid Brezsnyev elvtárs vezetésével, és Antonín Novotný elvtárs megtekintette hazánk legnagyobb vízművét, az orlíki duzzasztógátat. (Képtávírón érkezett felvétel) titkára és- Jindrich Kouba, a DélCsehországi Kerületi Nemzeti Bizottság elnöke várakozott a drága vendégekre. ,,A píseki járás dolgozói szívélyesen üdvözlik Önöket" — cseh és orosz feliratú r^gy transzparens alatt gyűlt össze a lakosság, élükön népviseletbe öltözött nőkkel, akik gyönyörű virágcsokrokat tartottak kezükben. A dél-csehországi kerület határán lejátszódott, lelkes találkozót hasonlók követték valamennyi dél-csehországi faluban. Az emberek százai és ezrei, virágokkal és zászlókkal lelkesen üdvözlik a

z előttük elhaladó gépkocsikat, melyek közül az első Brezsnyev és Novotný elvtárs gépkocsija. Határtalan volt a lakosság lelkesedése Miroticeban, Mikulás Aleš szülőfalujában és további községekben a Písekig vezető út mentén. E város utcái a szó szoros értelmében zsúfolásig megteltek az ünneplő lakossággal — a gépkocsik csak lassan haladhattak a sűrű sorfalak között legközelebbi céljukhoz, a Jitex üzemhez. (Folytatás a 2. oldalon.) Egy hónapon belül vonjanak ki mindjén idegsn haderöí Laoszből