Új Szó, 1961. május (14. évfolyam, 120-150.szám)

1961-05-01 / 120. szám, hétfő

Világ proletárjai, egyesül jetele ! SZLOVAKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGANAK NAPILAPJA 1961. május 1. hétfő 50 fillér XIV. évfolyam, 126. szám fus, gyűjtsd sereged! /

dőszámításunk 1961. esztendejét írjuk. De ha jobban meggondoljuk, időszámításunk nulla-pont ja nem a betlp.hemi gyermek születése, hanem az az alig negyvennégy évvel ezelőtti októberi nap, amelyen az Auróra öblös ágyútorka az emberiség hajnalhasadását jelezte az egész világon harsányan hallhatóan. Ekkor kezdődik a világ népei felszabadulásának új kora, ekkor gyorsul meg az élet érverése s egy két emberöltő egy-két nemzedéke tanúja és részese a fejlődést, a haladást szinte a fény sebességével előrelendítő eseményeknek, amelyek párját hiába keresnénk évezredek történetében. Lehet-e nagyobb büszkeség annál, hogy azt mondhatjuk, tanúi voltunk a szocializmus győzelmének az új világ egy hatodán, tanúi voltunk a Szovjetunió korszakalkotó diadalának a német fasizmus fölött? Lehet-e nagyobb büszkeség annál, mint ebben a gyorsan rohanó korban élni, a szebb életen, a még gazdagabb jövőn serénykedni, ebben a korban, amelyben létrejött a szocialista világtábor s annak keretében kommunista pártunk vezetésével hazánk is a szabad fejlődés útjára léphetett? Mily büszkeséggel tölt el minket, hogy nem a távoli jövő, hanem a közeli évek célkitűzésévé vált az a feladatunk, hogy túlszárnyaljuk a kapitalizmus halódó világát a termelés terjedelmeben, majd az egy főre eső termelésben is! Milyen hatalmas erőt önt belénk az a tudat, hogy a rabló tőke által rabszolgasorsra ítélt népek a szemünk láttára törik darabokra béklyóikat, hogy az elmaradt Ázsia és Afrika gátakat elsöprő, megáradt vad folyam lett, amely új medret váj a politikai függetlenség, a gazdasági fellendülés, a szabad életet élő, a szocializmus építésén munkálkodó népek tengere felé. M

ozgalmas időket élünk. Szinte nincs olyan nap, amelyen ne történne az egész világra kiható, az egész emberiség figyelmét kiváltó esemény. Az utóbbi években, sőt néha úgy érezzük, az utóbbi hónapokban is annyi minden játszódott le, mint azelőtt évtizedek folyamán sem. Kongó népe ajtót mutatott a mérhetetlenül gazdag kincseit kiszipolyozó s mérhetetlen szegénységet, nyomorúságot okozó belga imperializmusnak. S ha a belga monopolóliumoknak Hammarskjöld úr és az ENSZ amerikaiak által irányított gépezete, valamint a Kaszavubuhoz, Csombéhoz és Kalondzsihoz hasonló megvesztegetett árulók, aljas törpeemberek segítségével sikerült is Kongó függetlenségét veszélyeztető viszályt szítaniok — csak ideig-óráig örülhetnek ennek. Mert Kongó népe megismerte a szabadság ízét, mert a fekete földrész függetlenségi harcának jelképévé vált Lumumba életét kiolthatta a gyilkos golyó, de azokat a népet szolgáló nemes gondolatokat, amelyekét képviselt — nem lehet semmivel sem elpusztítani. Ázsiában Laosz került a világ figyelme fényszórójának sugárkévéjébe. Kis ország, de nagy népe van. Hiába próbálták itt is visszaforgatni a történelem gyorsan forgó kerekét a Noszavan-vezette felkelők amerikai fegyverekkel bőkezűen ellátott csapatai, egyik vereség a másik után éri őket. Ü

1 Latin-Amerikában nehezebben indul a népek szabadságmozgalma. Ennek egyik fő oka az, hogy ezek az országok túlságosan közel vannak a viiág legnagyobb imperialista zsandárjához, az Amerikai Egyesült Államokhoz, amely kommunizmusnak kiált ki minden nemzeti függetlenségi mozgalmat s ezt elegendő jogi és erkölcsi alapnak tartja ahhoz, hogy Guatemalához hasonlóan vérbe fojtsa. De ma már itt is s' it változott a helyzet. Erről tanú'b.yóäik a Kuba elleni minapi agresszió rövid története. A szocialista tábor erejét, a világ közvéleményének befolyását bizonyítja az. hogy Kennedy elnök — habár ezer kedve lett volna hozzá — mégsem merte egészen nyíltan bevetni az amerikai csapatokat, inkább igen átlátszó „cselhez" folyamodott s a levitézlett Batista diktátor híveit állította sorompóba. A Kuba elleni imperialista támadás csődje egyben a szocialista forradalom útját járó kubai nép világraszóló győzelme s annak tanúbizonysága, hogy a népek szabadságának sírásói csúfosan elszámítják magukat, ha azt hiszik, az öntudatosodó tömegeket félre lehet vezetni. A kubai történelmi epizód mezsgyekő Latin-Amerika országainak életében, mert ennek a kis szigetnek népe ragyogó és követendő példát nyújtott. rj korszakot nyitott 1961. április 12-e is. Jurij Alekszejevics Gagarin szovjet repülőtiszt első ízben rugaszkodott el a Földtől százkilométerek magasságába, elsőként repülte körül bolygónkat és egészségesen földet ért. Megkezdődött a világűr ember általi közvetlen meghódításának korszaka, valóra váltak az évszázados utópisztikus álmok, az ember a természettel vívott csatájában újabb, nagy győzelmet aratott. Július Fučík, aki nemcsak a mi hősünk, hanem az egész haladó emberiség örökké élő hőse, így körvonalazta egyik írásában a hős fogalmát: „Hős az az ember, aki a döntő pillanatban mindent megtesz, amit tennie kell az emberi társadalom érdekében". Ilyen hős volt ő maga és ilyen hős Gagarin is. De hősökké csak azért válhattak, mert ezer szál fűzte őket a néphez, a munkásosztályhoz, a kommunista párthoz. Napról napra változik a világ s büszkék lehetünk, hogy benne élünk és erőnk teljéből munkálkodunk jelenén és jövőjén. Életünk tartalma és értelme a haladásért folytatott harc és munka. Tiszta szívből örülhetünk most, a munka és a proletár nemzetköziség nagy ünnepén, május 1-én annak, hogy mi is részesei lehetünk a világot átalakító, formáló kollektív hősiességnek. F

lagyimír Majakovszkij 1923. május 1-én büszkén így dalolt: „Ma itt 150 millió menetel — 300 millió láb". S mi még büszkébben mondhatjuk, hogy ma itt több mint egymilliárd menetel s további tízmilliók ott, ahol még nem léphettek szabadon a szocializmus építésének útjára. S ezért mondjuk a költővel vörös harci zászlót lengető ünnepünkön: „Dalolj! Menetelj! Zengő riadót fújj! Határok omolnak! A régi ellen, rajta!" BÁBI TIBOR: íOavasz fia a yPfájus Tavasz fia a Május — fia a fénynek, a Május csatakürt vagy madár — dalolgat, rikolt, ragyog. Indulójára menetelnek az évek, háromszázhatvanötösével a napok; szárnyai, ó vörös lobogók, lobogjatok...! A Május bátor, tiszta s jókedvű akár a gyermek dübörgő lépteivel bár sortüzek feleselnek, toboroz, tüntet, bár az élősködők dühe tombol, robog az idők élén s a halállal mitse gondol. Hozzá fohászkodik a munkás, a paraszt, a katona, a száműzött, ki fejét lehajtaná, de nincs hova, a megfáradt asszony, a chicagói henteslegény, a rommá lőtt város, a földúlt kubai ültetvény, a gyilkolt néger s a meggyalázott arab leányka, Kongó vizén az örvények közt hánykolódó bárka, Róma piacán a rikkancs s a rokkant virágárus, négy zord égtáj fohászkodik: „Jövel, ó jövel, Május ...!" Moszkvában a Vörös téren nyergel, kurjant és kivágtat kora reggel; ó, micsoda lovon ül! A trópusokon át nyugatra tart, kezében fényes napsugár a kard, s meghordozza a Föld körül... A Május újra s újra harcot hirdet, nem békességet, a Május — ő maga a roppant, ágaskodó élet, öt földúlt kontinensen által menetelő béke, a munka álma, láza, a Föld üdve, ékessége; dalától visszhangzik már hét világtenger és a Tér, a Tejútra indul hódítani s a Földre visszatér, ahol pihen, dalolgat, játszik, mert ő a szerelem — s ahol erdők lombjaként borul fölé a végtelen... Tavasz fia a Május — fia a fénynek, indulójára menetelnek az évek, háromszázhatvanötösével a napok; vörös, szép lobogói, lobogjatok ...!