Új Szó, 1961. április (14. évfolyam, 91-119.szám)

1961-04-07 / 96. szám, péntek

Jean Villáin francia író „Téli kúra Karlovy .Varyban" címii most megjelent kis írását így kezdi: „mély szkepszis, sőt rémület lett úrrá ismerőseinken, amikor Üjév táján feleségemmel együtt bejelentettük, hogy január közepén Karlovy Varyba készülünk." „Az istenért — fürdőbe — télen", — hápogott egyik megdöbbent barátunk. — Tudom én jól, hogy néz ki egy fürdőhely januárban. Nincs annál vigasztalanabb hely a világon, üres szállodák, mozik, színházak bezárva, a kávéházak javítás miatt szintén, vacak koszt, mert a jó szakácsokat csak a szezonban foglalkoztatják, vacsora után nincs mit tenni, mint fogvacogva bebújni az ágyba, mert a civilizált világ örömei úgyis elérhetetlenek". Nem, nem kételkedem barátom szavaiban, hogy ismeri a helyzetet csakhogy Vichyból, Baden-Badenből és Aíx-les-Bainsból. Karlovy Varyban 1947 óta nem volt s így nem sejthette, hogy itt azóta egy és más megváltozott..." Hát igen, sok minden megváltozott Karlovy Varyban és mi ls arról faggattuk Bohumil Sádeket a fürdőhely igazgatóhelyettesét, milyen itt a téli idény és milyen mérleggel zárták a tavalyi esztendőt. — Ma már nem egészen helyes ez a meghatározás, téli, tavaszi idény, főidény. A fürdőhely egész éven át a fürdővendédégek rendelkezésére áll s télen csak azok az üdülők nincsenek nyitva, amelyekben még nincs fűtési lehetőség, vagy éppen tatarozzák őket. Célúnk az, hogy fokozatosan minden üdülőt, szállót alkalmassá tegyünk (téli tartózkodásra s így a jelenlegi ágybefogadóképességet a harmadik ötéves tervben hétszázzal emeljük — válaszolta Sádek elvtárs — majd így folytatta: — Karlovy Vary élete különben télen és tavasszal semmiben sem különbözik a nyáritól. A fürdőhely már nem a gazdag burzsoázia divatos találkozóhelye, ahol a főidényben folyt a pénz s az év többi szakaszában a város kihalt, az orvosok, a ' személyzet máshová költözött... Karlovy Vary jelképe, a zerge. sétával töltik, esténként a záróráig (10, háromszor hetenként 11 óra) kulturális programokról gondoskodnak. Ittlétüknek megvan a rendszeres ritmusa, s a nyugodt, rendszeres életmód magában véve is gyógyítóig hat. Karlovy Vary fürdővendégeinek száma évről évre nő. 19ö9-ben 48 000, tavaly 53 000 személyt gyógyítottak itt. 1959-ben 127 000 turista látogatta meg Karlovy Varyt, tavaly 144 000, ebből 36 000 külföldi. S kik Karlovy Vary fürdővendégei? A statisztika mindennél világosabban beszél: 43 százalék munkás és a családtagok, 31 százalék más dolgozó és a családtagok, 3 százalék EFSZ-tag, Látkép A gyógykezelést szigorúan tudományos alapokra helyezték, a betegek, lábadozók, üdülők pontosan előírt életmódot folytatnak, a kutatóintézet által megállapított étrend egyforma akár fizető beteg, akár beutalásos beteg az illető. A tulajdonképpeni kúra nem csupán a forrásvizek ivásáből áll. A rendelők, ambulanciák színvonalát a háború előttivel össze sem lehet hasonlítani. Az orvosoknak kitűnően felszerelt laboratóriumok, korszerű diagnosztikai segédeszközök állnak rendelkezésükre s a betegnek az alapos vizsgálat után az egész szervezetet felfrissítő kúrát írnak elő. A fürdő-teA legmelegebb forrás rápia számos új módszerrel gazdagodott, a betegek délelőttjei procedúrákkal telnek el, a délutánt alvással, 10 százalék nyugdíjas, 7,5 százalék fizető beteg, 5,5 százalék külföldi. Azért valami mégis hiányzik ahhoz, hogy a betegek téli tartózkodása semmiben sem maradjon a nyári mögött: a fűtött fürdősétány. A fürdőigazgatóság éppen ezért pályázatot hirdetett a főforrást és a többi forrásokat összekötő új, fedett fürdősétány építésére. A tervek szerint 1964-ben kezdik meg az építkezést és egyúttal új vízgyógyintézetet is építenek. Karlovy Vary sok embernek adta vissza az egészségét. A híres személyiségek egész sora keresett és talált itt gyógygyulást. Bach, Beethoven, Marx, Goethe, Schiller, Arany, Mickiewicz és még sokan mások hálával emlékeztek meg forrásvizeinek kiváló hatásáról. Karlovy Vary ma is felkészülten várja mindazokat, akik gyógyításra szorulnak. A Szovjetunióból tavaly több mint négyezren vették igénybe Karlovy Varyt. A fürdőváros dolgozóinak az a célja, hogy továbbra is javítsák a vendégeikről való gondoskodás színvonalát. A betegek elismerése, köszönete a legkedvesebb jutalom számukra. Kis Eva A VILÁGŰR LÁTHATATLAN SUGARAI 1902 táján egy újfajta sugárzást fedeztek fel. Ez a sugárzás olyan hatalmas energiájú, hogy a világmindenség valamennyi más sugárzási energiája eltörpül mellette. Ez a kozmikus sugárzás. A kozmikus sugárzásból a Föld felszínére jutó energia majdnem annyi, mint a Nap híján az égbolt összes többi csillagaiból idesugárzó energia. A kozmikus sugárzás összetételét, erősségét elég pontosan ismerjük már ahhoz, hogy kísérleti alapon is kimondjuk: a világűrből jövő tömeg és energia nem rendelkezik más sajátosságokkal, mint a Földünkön megismert tömeg és energia Babonás következtetések vagy elképzelések számára tehát nincsen hely. Ez a sugárzás nem a világűrnek egy bizonyos pontjából indgl ki. A Földet mindenütt éri, mind a Nap felé eső, mind a Nappal ellenkező oldalon, s nappal és éjjel egyaránt észlelhető. Földünk szédületes sebességű elemi részecskék állandó pergőtüzében mozog. A kozmikus sugarakat érzékszerveinkkel nem tudjuk felfogni. Állandóan záporoznak körülöttünk. Testünkre néhány ezer részecske esik percenként és át is hatolnak testünkön. A kozmikus sugárzás természetét a legkülönbözőbb módon vizsgálják. A kísérleteket szonda-léggömbökkel, rakétákkal felengedett mérőműszerek segítségével, s legújabban szputnyikok és Iunyikok segítségével végzik. A kozmikus sugárzás jelenlétét a legnagyobb víz alatti mélységekben ls sikerült megmérni. Automatikus jelzőkészülékekkel felszerelt műszereket bocsátottak 1000 méter mélységbe. Minél mélyebbre ereszkedett a vízbe, a kozmikus sugárzás intenzitása annál jobban csökkent. Azonban még 1000 méter mélységben is észlelni lehetett a kozmikus sugárzás jelenlétét. Tehát a kozmikus sugarak nemcsak Földünk atmoszféráján, hanem még a több száz méter vastagságú vízrétegen is képesek áthatolni. > Tudományos rejtélyek A kozmikus sugárzást már századunk elején felfedezték, ma sem tudjuk azonban, honnan, a világűr mely tájairól érkezik hozzánk, s hol szerzi ezt a hatalmas energiát. Kezdetben arra gondoltak, hogy valamiféle óriási égi gyorsítóberendezés apró lövedékekkel bombáz bennünket, talán a Napból, vagy más Napokból a napkitörések idején kerül a világűrbe. Ezt a feltevést azonban a nemzetközi geofizikai év vizsgálatai alapján el kellett vetnünk. E mérések ugyanis kiderítették, hogy a Napból érkező részecskéknek csak kis része ilyen nagy energiájú, melyeket a Föld mágneses tere könnyen iehűthet. Marad tehát a feltevés: a kozmikus sugárzás forrásai feltehetően olyan csillagok, amelyekből óriási termonukleáris robbanások révén kerülnek a részecskék a- világűrbe. Itt főleg a novákra gondolunk, ezekre az időnként ..kigyulladó" csillagokra. Nem egy közülük százmilliószorosan felülmúlja a Nap fényét, egy hónap alatt annyi energiát sugároz, mint a mi Napunk tízmillió év alatt. Erre a feltevésre azonban ma még semmi bizonyítékunk nincs, s még arról sincsenek biztos értesüléseink, hogyan hatnak ezek a rejtélyes sugarak szervezetünkre, életünkre. • Miből áll a kozmikus sugárzás? Mai felfogásunk szerint a kozmikus sugarak legnagyobb része — a tengerszint magasságában végezve a megfigyelést, körülbelül 90 százaléka — anyagi részecskékből áll, a többi 10 százalék pedig elektromágneses hullám. E sugárzásnál hatalmas energiákkal van dolgunk. A kozmikus sugárzás egész energiája nagyságban az állócsillagokról hozzánk eijutó fény- és hőenergiával hasonlítható össze. Ezzel szemben az egy helyre összpontosuló energia összehasonlíthatatlanul nagyobb. Elsődleges (primer) kozmikus sugaraknak, a Föld légkörének hatására érkező sugarakat nevezzük. Ezek a légkörön áthaladva gyökeresen megváltoznak. Ez az átalakulás úgy történik, hogy a kozmikus sugarak egy része a levegőben, más része pedig a légkört alkotó gázok atomjaiba ütközve elektronokat szabadit fel, vagy az atommagba ütközve atomrombolást hajt végre. A felrobbant atommag szilánkjai sokszor óriási energiával rendelkeznek s így esetleg újabb magrobbanásokat tudnak előidézni. Egy-egy nagy energiájú részecske tehát másodlagos folyamatok közbenjöttével rengeteg újabb részecskét hoz mozgásba, úgynevezett kozmikus „záport" idéz elő. Egy-egy záporban a részecskék körülbelül egy hektárnyi területet fednek el. Van olyan kozmikus zápor is amelybe tízmilliónál több részecsk' érkezik egyszerre. A Föld felszínére érkező sugárzá' (másodlagos, szekundér) egészet más, mint az elsődleges sugárzás. A? itt észlelhető kozmikus sugarakból Az ezüst atommagjának teljes hasadása a kozmikus sugár hatására. csak több-kevesebb bizonytalansággal lehet visszakövetkeztetni az elsődleges sugárzás tulajdonságaira, az elsődleges sugarak közvetlen vizsgálata pedig érthető okokból óriási technikai nehézségekbe ütközik. A rendkívül sok kísérlet, új vizsgálati módszerek alapján ma már határozottan állíthatjuk, hogy a kozmikus sugarak elektronokat, pozitronokat, protonokat, neutronokat, többféle mezor.t, fotonokat és elektromágneses hullámokat tartalmaznak. A fényképen kaszkád fotonelektron-„zivatar" látható, melyet 10 milliárd elektronvolt energiájú részecske idézett elö. Ez a fénykép a YVilson-ködkamra segítségével 3000 méter magasságban készült. csak az említettek előfordulását állíthatjuk teljes bizonyossággal. Az is bizonyos, hogy az eredeti kozmikus sugárzásban vannak olyan részecskék, amelyeknek a Föld színén nyomát sem találjuk. 20—30 kilométer magasságban találtak például tekintélyes súlyú atommagokat is a kozmikus sugárzásban. ® Szputnyikok és Iunyikok segítenek a kozmikus sugárzás rejtélyét megoldani A mesterséges holdak és rakéták ilyan felbecsülhetetlen értékű adaokat juttattak az emberiség birtokába, amelyek sok tekintetben alapjaikban megváltoztatták eddigi feltevéseinket, tudományos elképzelésünket. Ilyen alapvető felfedezés volt a Földet körülölelő sugárövezet megismerése. A mesterséges holdaknak is egyik legfőbb feladatául szabták a kozmikus sugárzás vizsgálatát. Ezért a holdacskákat Geiger-Müller-számlálókkal (sugárzásjelző műszer) szerelték fel, amelyek mérték a becsapódó kozmikus részecskék számát és energiáját. Ezeket az adatokat azután a műholdak rádióadóik útján jelentették a földi megfigyelő-állomásoknak. Az egyik mesterséges hold megfigyelése érdekes jelenségre mutatott rá. A Geiger-Müller-számlaló eleinte normálisan működött, később óriási értékeket jelzett, azután pedig teljesen beszüntette működését. Elromlott talán a berendezés? Ezt azonban nem lehetett megállapítani, mivel arról szó sem lehetett, hogy a számláló-berendezést visszahozzák a Földre. Ezért laboratóriumi kísérletekkel kellett a különös jelenség okát felderíteni. Egy hasonló berendezést tehát laboratóriumban egyre erősebb sugárzásnak tettek ki, s valóban, bizonyos sugárerősségen túl a műszer elromlott. Ebből is látni lehetett, hogy milyen hatalmas sugárzásról van szó. A később felbocsátott mesterséges holdak azután kimutatták, hogy a Földet eddig nem is sejtett erősségű sugárzóna veszi körül. Abban a magasságban, ahol a mesterséges holdak végezték méréseiket, az űrhajóst olyan sugármenynyiség érné, mely biztos pusztulását okozná. A mesterséges holdak mérésadatai sok meglepetést tartalmaznak. Mint tudjuk, eredetileg úgy képzelték el, hogy a Föld felületétől való távolsággal növekszik a sugárintenzitás. A mérésadatok alapján az elsődleges sugarak intenzitása a Föld feletti 100 kilométer magasságtól valóban növekszik, de csak 1000—3000 kilométer magasságig. Tovább a sugárintenzitás csökken. Ennél magasabban azonban újból nagy növekedést észleltek és 20—50 ezer kilométer távolságban hatalmas erősségű sugárövezetet találtak. A harmadik lunyik újabb ilyen sugárövezetet kb. 70 000 kilométer magasságban talált, mikor a Napon chromoszferikus erupció lépett fel. Tehát a Föld körüli kozmikus sugárövek képe ma már egészen más, mint néhány évvel ezelőtt: a Földet több övezetre tagolódó sugárzőnák veszik körül, melyek közül a legmagasabban elhelyezettek erősen függnek a Nap működésétől. A vizsgálatok közben nagy fontosságú felfedezésre jutottak. Megállapították, hogy a sugárzóna vastagsága nem mindenütt egyforma. Legvastagabb az egyenlítő körül, s a mágneses sarokra kifli formában visszahajlik, a sarkok felett úgyszólván teljesen meg is szakad-. E megfigyelések nagyon fontosak az űrhajózás szempontjából, mert a mágnesessarok térségéből induló űrhajó elkerülheti a gyilkos erejű sur gárzást. Itt az „ablak", amelyen át sugársérülés nélkül kijuthatunk a világűrbe. Ma már azt is tudjuk, hogyan jön létre ez a sugáröv. A Föld mágneses mezeje fogja fel a világűrből érkező részecskéket, s esetleg évekig „táncoltatja" őket a pólusok között. Mindebből, amit itt elmondottunk, kiviláglik: a kozmikus sugárzás lényegét, eredetét, hatásait vizsgáló tudósoknak még sok titokról kell fellebbenteniük a fátylat. Minden év, minden kísérlet újabb és újabb sikert hoz. A tudományos felfedezések páratlanok, a megismerés folyamata pedig határtalan. TÖLGYESSY GYÖRGY ölj SFÖ 5 * Wl. április fi