Új Szó, 1961. április (14. évfolyam, 91-119.szám)

1961-04-27 / 116. szám, csütörtök

- KÖNYVEM Irodalom—gyermekeknek, fiataloknak Az ifjúságnak szán* jó könyvek szerzői nem lehetnek másodrendű írók - régi igazság ez —, ugyanúgy ismerniük keli hőseik érzelmi­és gondolatvilágát, ugyanúgy járatosnak kell lenniük a lélektanban, a jellemfestésben, az emberábrázolás művészetében, a társadalmi problé­mákban, inint a felnőtteknek szánt irodalom művelőinek, de képzeló­erejük, mesélő készségük sem lehet gyengébb, stílusuk szegényesebb. A maradandó becsű ifjúsági könyvek írói ott álltak a múltban is az élvonalban; nemegyszer a legnagyobbak, mint Tolsztoj és Puskin vagy Dickens fordultak az ifjúsághoz, és szárnyaló, színdús képzelőerejük, mondanivalójuk erkölcsi mélysége a felnőtt olvasót is elragadtatja és gyönyörködteti. A magyar irodalom nagyjai, mint Jókai és Mikszáth, majd Gárdonyi Géza, Móricz Zsigmond és Móra Ferenc is kitűnően értettek az ifjúság nyelvén és művészetünk töretlenül ragyog a fiatal­ságnak szánt alkotásaikban. Antonín Zópotocký: Barunka Antonín Zápotocky Barunka című élethite hatja át ezeket a nevelő könyve a múltat idézve bilincseli le célzatú tanításokat; a mesemondó FERI BÁCSI a gyermekolvasók figyelmét, s a teljes évszázaddal ezelőtti múlt fel­minden alkalmat megragad, hogy megmutassa, milyen nehéz volt a tárásával éri el a múlhatatlanul szülők élete, mennyi munkával és szükséges nevelői célzatot. A nagy törődéssel járt. hogy családjuknak államférfiú, köztársaságunk második biztosíthassák a betevő falatot. Ám munkáselnöke a cseh munkásosztály az Ínséges gyermekkornak is vol­ébredéséröl, múlt századbeli küzdel- tak apró örömei, a húsvéti virgá­meiről néhány igen figyelemre méltó, csolás, a hímes tojások gyűjtése, sokat olvasott regényt írt. Az Űj játékok a réten, a málnaszedés, a harcosok sorakozója, a Viharos esz- betlehemjárás vagy a téli tollfosztás. tendök, de főleg a Vörös fény Kiad- Eg y esztendő pereg le a kis Ba­no felett jol ismertek és becsültek a runk a életéből. Eljő a tavasz, dc magyar olvasók előtt is, s most a e z már nem hoz örömet. Barunka Barunka megjelentetése figyelmez- édesapjának megcsappan a kerese­tet, hogy emlékeiben milyen mélyen t e, a z édesanyja is kevesebbet kap elt a gyermekkor varázslatos vilá- varrásmunkájáért. Megjelennek a ga, milyen meghitten és melegen tud gyorsabban és olcsóbban dolgozó el­vallani a gyermeklélek ébredéséről, s ö varrócépek, a kis család" éhezik, hatesztendős hősének, a kis Ba­nyomorog és a hatesztendős kis­runkának -a szerző édesanyjának lánynak "oda kell ülnie az édesanyja - első talalkozásairől az élet rideg m ejié. Először a gombokat varrja valóságaival. rá az ingekre és alsónadrágokra, az­A mesemondó könyvében gyakran tán megtanul gomblyukakat kötni és megszakítja a történet fonalát, hogy végül öltögetni. apró magyarázatokkal megvilágítsa, mennyire más volt a múltban a szegénysorsú gyermek élete, hogy Vége a réti játékoknak, a koszo­rúfonásnak, a kergetödzésnek és minden más gyermeki örömnek: a korántsem volt blyan gondtalan, mint ' sTárunka kenyérkereső lesz napjainkban. Erkölcsi tanulságokat Kls BarunK a Kenyerkereso le Sz. is fűz mondanivalójához: arra int, Különös mese az, szívfájdítón szo­hogy a gyerek ne iegyen kapzsi és morú, hogy abban a régi világban mohó. Az nem hoz tartós boldogságot olyan hamar megszűnt a gondtalan és örömöt, amit nem a szorgalma és játékök ideje és egy hatéves gye­munkája révén ér el az ember. reknek segítenie kellett a kenyér­A bölcs ember derűje, szocialista keresetben. Fraňo Kráľ: Csenkóné gyermekei, Jankó vőbe mutat. A nyomor, az inség, a megalázottság nem töri meg, hanem megedzi Csenkóné gyermekeit, akik lassan felismerik, hogy nemcsak az­édesanyjukhoz tartoznak, hanem az elnyomottak és szegények nagy em­berközösségéhez is, amelyet sem­miféle megpróbáltatás nem zúzhat össze és egyszer kivívja majd jus­sát. Tavasszal a világban szétszórt gyermekek felkerekednek, útnak in­dulnak, visszatérnek az anyjukhoz a szépségben tobzódó Tátra alá, hogy itt a család melegében új erőt gyűjtsenek további harcukhoz, a jővö küzdelmeihez. Kráľ három évtizeddel ezelőtt írta meg, hogy a gyermekek jövője már nem lesz olyan irgalmatlan, és ez a jövendőmondás a komorhangú könyvnek legnagyobb érdeme. Csen­kóné gyermekeinek és Jankónak sorsában már dereng a felszabadu­lás hajnalpírja — ők lesznek azok, akik megdöntik az igazságtalan tár­sadalmi rendet, hogy felépíthessék az új, szocialista társadalmat, amely­ben ártatlan gyermekek nem szen­vedhetnek többé soha. Szoldin Alfréd fordítása ízes, igen gondos, pergően tleven és olvasmá­nyos. MÁR LASSAN egy hete unos- gása, mindig talált valami okot a merthogy hát a gyermekről meg­untalan Gyallai Feri bácsi jár az kibúvóra. Végül is munka után, a la- tö'Xtént a gondoskodás, no meg hát eszemben. Elég, ha csak egy-két kásán kerest.em fel. Elejétől fogva szombatonként pár garast is hozok percre merülök gondolataimba, fe- éreztem, hogy a sok kifogás csak m aj d ha2 a kellett minden fillér, leletet várva, felelősségre vonva, bújócska volt ne kelljen beszélnie, R e petróleumra, tüzelőre... máris az ő szeme mered az enyem- s most itt a kedvező pillanat, meg- J be. Pedig már akkor, ott a lakásán tudjam, mi rágja, marja az öre- É" ^teken át sírtam. Hisz én megmondtam véleményemet, tanúm get. A mester is látta, itt nincs tanulni szerettem volna.^ Könyveket rá törékeny felesége, aki akkor a mód már a kifogásra, leültetett a "" kályha mellé kuporogva hallgatta be- belsö szobaban cg y kényelmes fo­szélgetésünket, szinte riadt szemek- magának széket húzott mel­ke figyelte szajmozduiataimat, hogy T» szükség esetén megállítsa mé.g ben- ^m es nagyot rugaszkodva nek ­nem a ki nem mondott szót, ha kezdett a régen várt beszelgetesnek. •tán válaszom marasztaló lenne s a - Van a gyárban egy új mérnö­mérnöknek adnék igazat. künk - kezdte. - Negyven éves. Ej, ej, de nem vigyázunk néha Most szerezte meg őszülő fejjel a egymásra mi emberek. diplomáját. Szakaszomon, ahol mes­Mondogatjuk, szinte naponta is- ter vagyok, ő a főnök. Tehát fe­mételgetjük a korunkat embersé- lettesem. A minap összehívta a mes­gesebbé alakító tanokat, s a hétköz- ter eket, technikusokat, az összehí­napok menetelésében még mindig vottak közü] én voltam a legör e_ ľttragľdí'buktítóľbín T embľreí Mit legöregebb. „a nagypapa".- ban. a gyárban, a Csemadokban. az árnyékos oldalról a napsugaras- A fiatalokkal kezdte a beszelgetest, ra léptek.' de itt-ott még elfelejtik, hogyhát ki hogyan fog tovább ta­hogy az ember - bár csatákat tud nulni, mert a mostani iskolai vég­győztesen megvívni, szálfaként vi- zettség a legtöbbnél kevés a betöl­harnak, orkánnak ellenállni - lelke tött posztra. Nőnek a fiatalok, sza­. . . , . , .,, r luuivuiui. ucLĽiLcuití : nuu y a jucnivív mégis erzekeny. sebezhető, s a múlt- porodik a főiskolát és a szakiskolát , t á neovven éves korára dinlo­ban njentől nagyobb harcokban áll- ^ újoncok szäm a, s k i_ ki a elvtar s éves korara d.plo­?oJÄS :rľ bk búzdelnľ;, s al á t. érdekéb e" tartsa szükséges­ma annál érzékenyebben rezdül lelke ne k-J i a_ edd l9' beosztasaban tóyabbra a kapott rideg szóra. " J~' bújni, szerettem volna az egyszer­egynél tovább jutni. Dehát nem le­hetett. S hogy nem lehetett, nem rajtam múlott, hogy csak négy ele­miig jutottam el. Ott álltam az em­berek előtt megszégyenülve, negy­ven év munkásságát, harcát, küz­delmét vették semmibe a kemény szavak... Aztán kiszaladt belőlem a válasz: - NEM TUDOK ÉN már tanulni, öreg vagyok, meg sok a funkcióm is: a pártban, a nemzeti bizottság­— Az, az — durrogott a mérnök — ... sok a funkció ... mit kell egy embernek ennyi funkciót betöltenie? — Mit kell egy embernek ennyi funkciót betöltenie? Hogy a mérnök mát kaphasson. Azért, meg aztán, hogy majd a gyerekektől öreg ko­rukra ne kérhessék számon, nem Különösen az olyan ember, mint iskolákon továbbképezze magát Feri bácsi. Mondom, sorba vette egyenként a is meg akar maradni, hogy esti készültek tcl az életr e. Hogy kev e Pedig hát a mérnöknek is igaza fiatalabbakat, aztán mikor már ezek­set jártak az iskolába. Hogy az ifjú­ságnak szebb legyen az élete, mint a miénk volt. Hogy a munkásnak és volt. Jót akart. S Feri bácsihoz inté- kel végzett, hát felém fordulva ne- parasztna k emberibb legyen az éle­zett szavaival is csak a közösség kem szögezte éles hangon a kér­jövöjét akarta szebbé tenni. S ezt dést: úgy, hogy az öreg mester még hol- _ Hát Feri bacsii ma gával mi nap, vagy hónapok és évek múlva lesz? Mert az 3 négy elemj ne m is híven szolgálhassa, ami szívéhez elég a mest eri beosztáshoz, a legközelebb áll: a gyáriak munká- . , , . ., ... , , ját. igen, csak szava volt kemény: .. - A gyerekek arcán ott volt a kar­J » • " orvendo mosoly: „No, az öreget is mosolyt, derűt és bizakodást fa gyasztó, mint a koratavaszi napsu­gárral, járó hideg, mely az új életre jelentkező fa vit'ágba-bontakozásában tesz kárt. elkapták" - mit tudták ök, hogy a nekem szegezett kemény kérdés, s a fiatalok szemében felcsillanó te, hogy maga, mérnök elvtárs és a többi értelmiségi saját maga és a társadalom érdekében bővíthesse és hasznosíthassa tudását. Igen, ezért vállalom a funkciókat, ezért áldozom fel a szabad időmet, ezért lótok és futok, ezért nem ismerek pihenést... s ezért nem ülhetek még öreg napjaimba se az iskola­lóval sújtottak volna rám. Negyven FERI BÁCSIT már harmadik napja éve dolgozom a gyárban, inasként környékeztem, szakítson időt egy kezdtem. Ügy kerültem a gyárba kis beszélgetésre. Hanem hát az még kölyökkoromban. Anyámék ak­öregnek mindig akadt valami kifő- kor határtalanul boldogok voltak, furcsa mosoly úgy ért, mintha tag- padba, hogy maguk nyugodtan ta­nulhassanak, — ... mert maguk ... Nem folytatta tovább, kiszaladt a mérnök szobájából, a gyárból és • • m m m m m m A hetven évvel későbbi világ, amelybe Fraňo Kráľ vezeti olvasóit Csenkóné gyermekei című ifjúsági regényében és Jankó című elbeszé­lésében, semmivel sem különb Zápo­tocký könyve világánál. Ha a fiata­labbakhoz szóló Barunkában még ér­zü«lc derűt és romantikus játékos­ságot. Kráľ száműz minden idillit, könyörtelenül rámutat a valóságra, a kapitalista rend vérlázító igazság­talanságaira. Kráľ könyvének vannak kisebb művészi fogyatékosságai, de nem vi­tatható el, hogy harminc esztendő­vel ezelőtt, megjelenése idején ösz­tökélő tettnek bizonyult, a legko­morabb valóságat rajzolta meg, ame­lyet a mi felszabadult világunkban élő Misók, Bankák és Jankók már nem ismernek, s talán el sem hin­nék, hogy létezhetett, ha a nagy szlbvák realista író könyve nem tenne róla olyan torokfojtó tanú­ságot. Csenkóné' roppant nyomorában el akarja adni gyermekeit, hogy meg­mentse ókét az éhhaláltól. A bor­zalmas kép lehangolná az olvasót, fiatalt és felnőttet egyaránt, ha Kráľ e nyomasztó sötétben nem gyújtaná a remény, mécsesét, amely pislákoló fényével a távolba, a jö­A CSKP megalapításának 40. évfordulójá ra rendezett ünnepségekre hazánkba lá­togat a moszkvai Vahtangov Színház 60 tagú együttese, amely április 28-án Prá­gában lép fel első ízben. Felvételünkön a szovjet művészek előadásában az Ir­kutszki történet egyik jelenetét Iáthatj uk. hazáig meg sem állt. Az asszony é{/p a kórházban volt, bezárkózott a szobába, s egyre marta magát, egyre így dohogott magában: „Te vén sza­már, miért robbantál ki, miért nem beszéltél nyugodtabban, te vagy az öregebb". Tudja — szólt végül Gyal­lai bácsi csillagó szemekkel hozzám — pedig ha másként szólt volna hozzám a mérnök, emberségeseb­ben, tán még arra is rávett volna, hogy öreg fejjel a sok munka és funkció ellenére is beüljek a padba. Eddig Feri bácsi története. A KÉT IGAZSÁG összecsapásából kinek adjunk ég kinek ne adjunk igazat? A munkásból lett mérnök rosszat akart talán? Ezt még Feri bácsi sem állítja. Vagy igaztalan Gyallai Ferenc, a negyvenéves gyári mester, szakember panasza? Nem. Csak még igen sokszor nem fordí­tunk kellő gondot arra, hogyhát emberek vagyunk, s a meggondolat­lanul kiejtett kemény szavakkal társainktól a mosolyt, a derűt, a bi­zakodást vesszük el. (y-j) Molnár Ferenc: A Pál-utcai fiúk Merőben más világba vezet el bennünket Molnár Ferenc A Pál­utcai fiúk című ifjúsági regénye. Molnár pályája kezdetén a Széntol­vajok című novellájában erös szo­ciális érzésről tett tanúságot, és csak késóbb lett a magyar és kül­földi színpadok koronázatlan királya, számos nagysikerű színjáték világ­szerte ünnepelt szerzője. Ötven esz­tetidövel ezelőtt írt ifjúsági regénye t&gadhatatlanul írói munkásságának legvonzóbb alkotása. A polgári ízlé­sű író ebben a művében úgyszólván túlnő önmagán; valósággal költői hevülettel merül el fiatal hősei gaz­dag érzelmi világába; szuverén biz­tonsággal kezeli témáját és a mesét mindazzal a drámaisággal telíteni tudja, amely későbbi nagysikerű szín­játékainak is legnagyobb erőssége. Molnár egyetlen művében sem érezzük annyira a melegszívű alko­tót, mint ebben az ifjúsági regényé­ben. Serdülő ' fiatalok a hősei, akik­nek életét nem árnyékolja nyomor, de gondokkal birkóznak ök is: ve­szélybeíi a grund, a kőházak közé szorított fatelep tenyérnyi zöldje, ahol eddig kedvükre labdázhattak. Ats Feri és társai, a fűvészkerti banda erőszakkal el akarja tőlük hódítani, A Pál-utcai fiúk eldöntik, hogy nem hagyják magukat a grund­ról elkergetni, de megvédelmezik. Ä fiúk vezére az okos Boka, a,töb­biek mind tiszti rangot viselnek, csupán a vézna kis Nemecsek, egy józsefvárosi szegény szabócska fiacskája egyetlen közlegénye a csapatnak. Molnár a fordulatos mese folyamán éppen ezt a satnyatestű fiúcskát teszi meg regénye főhősé­nek, az ö személyében összpontosul­nak a legszebb erények, ő szenved a legtöbbet a grundért. Ez a kis Nemecsek leplezi le, hogy Geréb, az egyik társuk a csapat árulója, de tö­rékeny egészsége megsínyli, hogy egymásután háröTíTssor is ruhástul megfürödni kényszerül. A nagy összecsapás délutánján lázasan ki­szökik a betegágyból és a csata legválságosabb pillanatában az ő hősiessége menti meg a Pál-utóai fiúkat a vereségtől. A győzelemnek súlyos az ára, a kis Nemecsekct elviszi örökre a láz. A fiúk győznek a grundon, mégis elveszítik kedvenc játszóterüket. Hűtlen lesz hozzájuk ez a darabka föld, amelyet ők annyi szenvedés­sel, annyi hősiességgel megvédtek: egy nagy bérkaszárnyát vesz a há­tára, örök időkre elvész a számukra. • Három könyvet ismertettünk, me­lyek megmutatják, milyen volt a múltban a nyomorgó proletárgyer­mekek és az Ínséget nem ismerő városi fiatalok sorsa, EGRI VIKTOR Ott kell kezdenem, hogy engem a második világhá­ború viszontagságai 1944 végén Németországba so­dortak. Az akkori magyar hadsereg tagjaként kerül­tem ki, inkább mint meg­bízhatatlan elhurcolt, mint harcraszánt katona. Ala­kulatunk „harci erényé­nek" köszönhető, hogy ami­kor „vendéglátó gazdánk" megtagadta tőlünk az el­látást, nem haltunk éhen, hdnem, „ha nem jössz, visszlek" ... Szóval össze ­loptuk a betévö falatot. Aztán addig jöttünk, mentünk bujdostunk az Alpesek alatt, míg egyszer csak német fogságból amerikai fogságba kerül­tünk. No, mondtuk is, hogy „csöbörből vödörbe"! Ellátásunk csak annyiban változott, hogy most már nem lehetett lopni, mert új gazdánk úgy vigyázott ránk, mintha legalábbis „SS' fattyak lettünk volna. Viszont annyit kocsikáz­tunk keresztül-kasul a harmadik birodalom rom­jai között, hogy akár hi­szi valaki, akár nem, de nagyon meguntuk. Onhatta az a két néger fiú is, aki mint kocsivezető és mint őr, ugyancsak velünk kényszerült utazni, Egy­Koldul a barátom szer csak egy almáskert mellett letérve az ország ­útról, megálltak. Valami motorhibát színlelhettek, mert szerszámokat dobál­tak a kocsi elé, de nem csináltak semmit. Es itt kezdődik törté­netem. Mikor láttuk, hogy a két fekete arcból nem vad, hanem barátságos szemek villognak felénk, létfenntartási ösztönünk parancsára elkezdtünk ku­nyerálni. Először konzer­vet, élelmet, majd látva, hogy az már elfogyott, cigarettát. Tómra, magam­ban így neveztem el az ajándék osztogatóját, kissé nehezteltem a módszeré­ért, ahogy átadja azt, amit ád. Mi ugyanis az autón álltunk fent, ó pedig kö­zénk dobálta a kikunyerált dolgokat. — Talán így azért még­sem kellene, koma! — morfondíroztam sértődöt­ten. — Odavetni, mint a kutyának'. Viszont az már meg­nyerte tetszésemet, mikor egyik társamat méglátta, hogy már kétszer kapott, leszállította az autóról, ne­mhogy a további tusában elügyeskedje az ajándé­kot! ... — Helyes, helyes — tapsoltunk elismeréssel. — Van benne igazság ­érzet — mondtam én. Majd rövidesen megol­dódott az ajándékdobálás miértje is. Ahogy az utol­só cigarettát is feldobta, mutatva üres tenyerét, valaki még a Tom szájá­ban levő égő cigarettára mutatott, jelezve, hogy ó még nem kapott semmit. Tom elmosolyodott, aztán hátat fordított az autónak, valamit kiáltott és fel­nyújtotta utolsó cigaret­táját a kocsin levőknek, hangsúlyozván ezzel, hogyan kell igazságo­san adni. Én, aki már lekerültem a kocsiról, na­gyon meghatódtam. Oda­léptem hozzá és felaján­lottam neki a tőle kapott cigarettát. Rám vigyorgott és jobb kezével elkapta kezemet, megveregette vállamat s mondott vala­mit. Meg voltam győződve, hogy barátjának nevezett, így lett barátom a néger Tom. És én büszke vagyok erre a Tómmal kötött barátságra! Ez a történet a minap idéződött fel bennem na­gyon elevenen, mikor egy régi barátommal hosszan elbeszélgettünk. Az egyik tengerjáró-hajónkon volt több hónapig szolgálatban, volt miről beszélni. Többek között mesélte, hogy egy angol kikötőben vetett horgonyt a hajó. Dolguk végeztével, ahogy a part­ra szállnak körülnézni, hát egy rongyos néger állja útjukat. Kézzel-láb­bal magyarázza, hogy dol­gozni szeretne! Eleimet, cigarettát „kunyerál". Ad­nak neki. Beszédjét nem értik. Városneveket emleget: „Stuttgart, München, Heillbronn". — Azt hiszem — mond­ja barátom —, hogy a há­ború alatt járhatott Né­metországban, szegény fiú. — Igen, igen, ez bizo­nyosan így volt — mon­dom és hosszan elgondol­kodom: Talán Tom volt, a bará­tom... A jószívű győztes... Az igazságos. Segítetté le­vágni a hétfejű sárkányt s a jutalom érte: koldus­tarisznya, megalázottság!... KOVÁCS JÖZSEF JUJ SZÖ 6 * 1961. április 12.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom