Új Szó, 1961. április (14. évfolyam, 91-119.szám)

1961-04-25 / 114. szám, kedd

TRAGÉDIÁK STATISZTIKÁJA A 40. évforduló AZ USA-BAN a Chrysler-gépkocsi konszern igazgatósága nemrég közölte további 1600 munkás eibocsá • tását. A konszern még 1960 októberében elbocsátotta 5000 munkását. Ideiglenesen három szerelőüzemében is beszüntette a munkát, minek következtében 16 000 munkás vesztette el mindennapi kenyerét... Az Acélipari Munkások Szakszervezeti Szövetségének adatai szerint a szövetség 15 000 tagja munkanélküli és 300 000 tagjának csak a hét bizonyos részében akad munkája .. . Négy pennsylvaniai bányaüzem több száz dolgozója lett máről-holnapra munkanélküli ... Mivel egyre nagyobb az eladatlan mosógépek mennyisége, több üzem csökkentette a termelést, minek következtében 800 munkás került az utcára... A mezőgazdasági gépeket gyártó International Harvester konszern milwaukeei üzeme teljesen megszüntette a munkát és elbocsátotta 1600 munkását... „Mindez nemrég történt" — közölte a múlt év végén az United States News and World Report című amerikai lap. Ezekhez az adatokhoz most továbbiak sorakoznak, s rávilágítanak az említett közlemény megjelenése óta előfordult esetekre ... Az USA munkaügyi minisztere február 22-én arról számolt be a szenátusnak, hogy az országban február 4-ig 3,4 millió munkanélküli kapott segélyt, és összesen 5,5 millió volt a munkanélküliek száma, vagyis az USA összes dolgozói létszámának csaknem 7 százaléka. A háború vége óta tehát tetőpontját érte el az amerikai munkanélküliség, ám az említett időpont óta csaknem 5,8 millió főnyire növekedett a munkanélküliek száma. Persze hivatalos adatokról van sző, amelyek korántsem azonosak a szakszervezetek adataival, és még kevésbé felelnek meg a valóságnak. A munkanélküliség különösen a nem szakképzett dolgozókat, a segédmunkásokat, a kiskorú és a 40 évnél idősebb munkásokat, sújtja. így például a munkanélküli négerek száma az USA-ban élő néger munkások számának több mint 15 százaléka. A mezőgazdasági, bányaipari és építészeti dolgozók 15— 22 százaléka munkanélküli. Tavaly óta 900 000-rel csökkent az ipari munkások létszáma. É létszámcsökkenés kétharmada az acél, gépkocsiés gépiparra vonatkozik. EZEK AZ EGYSZERŰ ADATOK nem egy munkáscsalád tragédiájáról beszélnek. Az amerikai nagyburzsoázia lapja, a Newsweek nemrég a pennsylvaniai Scrantonba küldte ki tudósítóját. Pennsylvánia lakosságának 12 százaléka munkanélküli. Egy a sok közül a 39 éves Rudy Teuringer, aki 19 évig dolgozott egy gépgyárban. 1958-ban elbocsátották. Hosszan tartó munkanélküliség és sok nélkülözés után egy kórházban alkalmazták. Kéthetenként 118 dollár a keresete. Az amerikai illetékes szervek kiszámították, hogy egy négytagú családnak legkevesebb heti 117 dollárra van szüksége. Teuringernek azonban tizenegy tagú családról kell gondoskodnia. A Washington Post and Times Herald című amerikai lap nemrég írt Carry asszony hydgerstowni lakosról, aki úgyszólván koplal, hogy enni adhasson öt gyermekének, mert férje már 1960 novembere óta teljesen munka és kereset nélkül van, tehát semmivel sem járulhat hozzá a család eltartásához. Igaz ugyan, hogy egyelőre még részesül csekély munkanélküli segélyben, ám rettegve várja a közeledő napot, amikor ezt is beszüntetik. SOKKAL ROSSZABB a már két éve munkanélküli Jim Wilson helyzete. Ez a 34 éves munkás 2 év alatt öszszesen csak 7 hónapra talált alkalmi munkát. Nincs semmi pénze, koplal és semmi kilátása sincs munkára. Teljesen eladósodott. A The Worker című lap megrázó szavakkal ecseteli a chicagói húsfeldolgozó üzemek 18 000 elbocsátott munkásának szomorú sorsát. Így például az 58 éves James Hazel 34 évig dolgozott a konszern egyik üzemében, ami azonban nem mentette meg az elbocsátástól. A munkanélküli se gély folyósításának ideje már letelt, és más segélyt nem kaphat, mivel két leánya dolgozik. Stanley Babich, aki nemsokára betölti 60-ik életévét, úgyszólván egész életében az Armour-konszern szolgálatában dolgozott. Szintén utcára került, ami anynyira elkeserítette, hogy néhány hét múlva felakasztotta magát. Olivia Holms 13 évig dolgozott az Armourkonszern egyik üzemében. Az elbocsátása előtti évben hetenként csak két napot és a legutóbbi hat hét alatt hetenként csupán egy napot dolgozott. Most már munkanélküli segélyben sem részesül, úgyhogy teljesen rá van utalva ismerősei támogatására, akiknél meghúzódhat éjszakára. Napközben lót-fut Chicágóban, munkát keres, de sajnos hiábavaló minden fáradozása. Valamivé! jobb Daisy Curry munkásnő helyzete, mivel férjének hetenként három napra van munkája az egyik acélgyárban. A Curry-házaspár életét azonbart pokollá változtatta az állandóan nyugtalanító, idegölő kérdés: „meddig tarthat ez a helyzet?",.. AZ EMLÍTETT LAP minap közölte egyik olvasójának levelét, aki húsz évig dolgozott ugyanazon a munkahelyen és 1957-ben lett munkanélküli. A The Worker szerkesztőségének küldött levelében ezt irta: „Dúsgazdag országban élünk. Mérhetetlenek hazánk természeti kincsei, óriási üzemeink termelőképessége Hogyan lehetséges tehát, hogy nem tudjuk megszüntetni a munkanélkü • liséget?" Az amerikai tőkés rendszer persze adós marad a válasszal erre a valóban indokolt, fölötte időszerű kérdésre ... V. SPITZ tiszteletére A M1LHOST1 SZÖVETKEZET baromfidolgozóinak háromtagú csoportja Kovács Mária vezetésével elhatározta, hogy pártunk megalakulása 40. évfordulójának tiszteletére versenyezni fognak a büszke szocialista munkabrigád címért. Céljuk elérése érdekében vállalták, hogy a tojástermelést tyúkonként öt darabbal növelik és terven felül 2000 csirkét nevelnek fel. Munkájuk megkönnyítése céljából elsajátítják a baromfinevelés és hizlalás haladó módszereit. Egyrészt szakkönyvekből fognak tanulni, másrészt a szövetkezet zootechnikusa fogja őket tanítani. Szerzett tudásukat- és • tapasztalataikat készségesen átadják a többi munkásnak és a munka minden szakaszán propagálni fogják a versenyzés eme magasabb fokának jelentőségét. Nem feledkeznek meg politikai tudásuk bővítéséről sem. Iván Sándor, Košice Sarabol ják a cukorrépát A pribetai EFSZ három telepből áll. Mindegyikhez közel 1000 hektár föld tartozik és klllön kUIön gazdasági egységet alkotnak. A második telep munkásai ősszel jól megtrágyázták a cukorrépaföldet, majd tavasszal idejében elvetették a magot. A répa szépen kisorolt. Ekkor géppel bepermetezték a rovarok ellen s megkezdték saraboláäát. Kacsán Mária és Sietei Anna az elsők közt fogtak hozzá a munkához. Ám még nagyobb lenne az igyekezet, ha szövetkezetünkben érdem szerint, azaz a termelés mennyisége arányában jutalmaznák a mezei munkát. Bár megértené ezt az EFSZ vezetősége, akkor nem „topogna egy helyben" a pribetai EFSZ. PÄLINKÄS ISTVÁN, Pribeta Ml SEM MARADUNK LE A České Budéjovice közelében fekvő Ličovi Állami Gazdaság az első negyedévben szép eredményeket ért el. Bevezették a sertések önetetéses hizlalását, és a súlygyarapodás 0,65 kilogrammra emelkedett. A vágómarhák súlygyarapodásában azonban már az 1 kilogrammot is túlhaladták. Jó kilátásokkal Indulhatnak tehát a következő feladatok teljesítésére. A tavaszi munkákat idejében elvégezték, a lánctalpas traktorok éjjelnappal a határban dolgoznak. Dolgozóik most a talajjavításnál tevékeny-, kednek, vízlevezető csatornákat építenek, hogy egyre nagyobb területeket tegyenek termővé. E hó végén a gazdaságban 8 új családi lakás építését fejezik be, mely kedvező feltételeket nyújt a munkások számának gyarapítására és a lakáshiány leküzdésére. Jankák Eva, Ličov Nagy sikert arattak A fiľakovoi Magyar Tannyelvű Tizenegyéves Középiskola CS1SZ szervezetének színjátszói nagy sikerrel mutatták be Viktor Rozov: Felnőnek a gyerekek című színművét. Az előadásokból befolyó összeget a nyári szünidő atatt különféle kirándulásokra fordítják. A darab betanítása Vass József tanár elvtárs odaadó munkájának köszönhető. A szereplök közül a legnagyobb sikert Ádám Rudolf, Nagy Zsuzsa, Mihók Ildikó, Bodnár Béla és Duray Miklós érték el. ZACHAR BÉLA, Jelšovce Néhány nappal ezelőtt a Komárnói Állami Gazdaság kultúrtermében két növénytermesztési ifjúsági munkacsoportot tüntettek ki. A csoportok tagjai a termelési Jeladatok túlteljesítéséért, öntudatos munkásságukért a szocialista munkabrigád megtisztelő címet is elnyerték. Képünkön: Tóth Mária csoportja. (Czimer Lajos felv.) PENNSYLVANIAI MUNKANÉLKÜLIEK SEGÉLYÉRT ÁLLNAK SORBA. kezetben, minek fáradjon hát annyit a közösben, hiszen szerintük úgyis csak az a „biztos", amit a háztáji gazdaság ad. így és ezért válnak a háztáji gazdaságok hovatovább a nagyüzemi gazdálkodás fejlesztésének kerékkötőivé, s válik szükségessé, hogy a szövetkezetek gazdasági megszilárdulásával párhuzamosan áttérve a szilárd jutalmazásra vagyis a készpénz fizetésre, az egyes szövetkezetek a tagság beleegyezésével, fokozatosan megszüntessék a háztáji gazdaságokat. Viszont szükséges hangsúlyozni azt, hogy a háztáji gazdaságok megszüntetésének nem szabad az állatállomány csökkenéséhez vezetnie, vagyis a háztáji gazdaságokban lévő állatállomány a szövetkezeti gazdaságokba kerüljön át. Döntő jelentőségű körülmény ez, mert a háztáji gazdaságokban országos méretben nem kevesebb, mint 370 ezer tehén van. Az eddig elmondottakhoz tegyük hozzá még azt is, hogy a szilárd jutalmazást és a háztáji nélküli gazdálkodást már számos szövetkezetben bevezették, s a tapasztalatok azt mutatják, hogy ezekben a szövetkezetekben jelentősen megszilárdult a tagok munkafegyelme, fellendült a szövetkezeti termelés s ennek eredményeképpen növekedett a tagok jövedelme, de jelentősen megváltoztak a tagok munka- és életkörülményei is. Ez érthető is, hiszen a háztáji gazdaságok megszűntével igen nagy gond és munkatöbblet esett le a szövetkezeti tagok vállairól. A

z EFSZ-ek V. kongresszusán Novotný elvtárs beszédében a szövetkezeti tagok — hogy úgy mondjuk — egy fájó és megoldatlan problémáját vetette fel. Ez pedig a szövetkezeti tagok szociális biztosításának a kérdése volt. A szövetkezeti tagok ezreinek szívéből beszélt Novotný elvtárs, mikor azt mondotta, hogy „azokban a szövetkezetekben, ahol a szövetkezeti tagok helyzete a termelésben és a díjazásban hasonló lesz mint a népgazdaság többi dolgozójáé, helyén való fontolóra venni a szociális biztosítás feltételeinek teljes mérvű kiegyenlítését is-" Helytelen lenne, s a dolgok egyoldalú felfogásához vezetne azonban Novotný elvtárs beszédéből csupán ezt a mondatot kiragadni, mivel a kérdés kapcsán még a következőket is mondotta: „A kérdés megoldása során természetesen tekintetbe vesszük a szövetkezet társadalom érdekében végzett munkájának eredményeit. Az alkalmazottakhoz hasonlóan teljes mérvű szociális biztosítást lényegében azon szövetkezetek tagjai igényelhetnének, amelyek elérik a mezőgazdasági termelés meghatározott színvonalát, bevezetik az állandó és mozgósító szilárd díjazást, megfelelőképpen dotálják a szövetkezeti alapokat, háztáji gazdaságok nélkül fognak gazdálkodni, esetleg azok a szövetkezetek, melynek tagjai csak apró háziállatokat tartanak majd." Világos, egyértelmű és tömör megfogalmazása ez a dolgoknak, amelyhez bárminemű kommentár felesleges. Szükséges azonban Novotný elvtárs beszédéből újra meg újra hangsúlyozni, hogy azon szövetkezetek tagjai számíthatnak a szociális biztositásnak az alkalmazottakéhoz való teljes mérvű kiegyenlítésére, amelyek „elérik a mezőgazdasági termelés meghatározott színvonalát" és „háztáji gazdaságok nélkül fognak gazdálkodni". Márpedig ez a két dolog nagyon is öszszefügg egymással, mint már fentebb magyaráztuk, nem egy szövetkezetben éppen a háztáji gazdaságok kerékkötői a szövetkezeti termelés fellendítésének, annak, hogy a szövetkezet a társadalom érdekében a lehető legjobb eredményeket mutathassa fel. Jól tudjuk, hogy a szövetkezeti tagok szociális biztosításának rendezése nem csupán a nyugdíj kérdés rendezését jelenti, hanem többek között az anyák szülési szabadsága idejének rendezését is. Jól megfontolandó tehát a szövetkezeti tagok részéről, hogy mi mellett döntenek: a háztáji gazdaság, vagy pedig a szociális biztosítás között. Egy pillanatig sem kétséges, hogy a szövetkezeti tagoknak anyagilag is jelent többet a szociális biztosítás, mint a háztáji gazdaság adta jövedelem. L

evelében arról is ír, illetve kérdez Csarnakovics elvtárs, hogyan, miképp lehet megoldania szövetkezeti tagok ellátását azokban a szövetkezetekben, ahol megszüntetik a háztáji gazdaságokat. Részben helyesen állapítja meg, hogy a szövetkezeteknek ehhez elég magas gazdasági színvonalat kell elérni. Ezt hangsúlyozta az EFSZ-ek V. kongresszusa is: a háztáji gazdaságok megszüntetéséhez meg kell teremteni a szükséges gazdasági feltételeket, s ezért hívta fel a figyelmet arra, hogy ebben a kérdésben óvakodni kell minden elhamarkodott és meggondolatlan lépéstől. Ámde hogyan fog .történni az ellátás, hogyan lesz az, hogy az .asszonyoknak valóban ne kelljen sorba állniok ezért vagy azért. Kétségtelen, hogy e kérdés megoldása a közellátásban és a kereskedelemben számos intézkedést kíván majd meg. Másrészről pedig a tagok természetbeni szükségleteik egy részét majd a szövetkezettől vásárolják, úgyhogy a kérdés megoldható lesz s elérhetjük azt, hogy az asszonyok is még fokozottabban belekapcsolódjanak a szövetkezeti munkába. Követendő példaként állíthatjuk csak ide olvasónk levelének azt a részét, amelyben arról ír, hogy a zatíni szövetkezetben a tagok a háztáji gazdaságból évi 250 liter tejet és 350 tojást adnak be a közellátásra. Ez szinte önmagáról beszélve magyarázatot ad arra a kérdésre, hogyan járuljanak hozzá a háztáji gazdaságok is a közellátás gondjainak megoldásához. S a háztáji gazdaságokról beszélve ma az a döntő probléma: tekintve, hogy a szövetkezetek döntő többségében ma még háztáji gazdaságok vannak, azt kell mindenütt elérni, hogy lehetőségeikhez mérten a háztáji gazdaságok is kivegyék részüket a közellátás kérdéseinek megoldásából. Legalább úgy mint zatíni. Bár látszólag nem tartozik a háztáji gazdaságok kérdéséhez Csarnakovics elvtárs levelének az a része, amelyben arról ír, hogy szövetkezetük tagjainak döntő többsége" áttért a pékkenyér fogyasztására, mégis fontosnak tartjuk, hogy most és ehelyütt foglalkozzunk vele. Érdekes és figyelemre méltó dolog ez, mivel gondoljunk csak arra, hogy nem is olyan régen, alig néhány évvel ezelőtt a reakció, a szövetkezeti gazdálkodás ellenségei mint valami irtóztató csodát, mint a paraszton esett legsúlyosabb sérelmet emlegették: pékkenyeret eszik a paraszt. S lám, ma a parasztok igen jelentős része magától értetődő és, természetes dolognak tartja, hogy miért egyék egy hetes kiszáradt kenyeret, ha frisset is ehet? És miért dolgozzék vele az asszony egy napig, ha a péktől is lehet kenyeret venni? Nem kell ma a falusi embert arra kényszeríteni, s nem lehet azzal ijesztgetni, hogy pékkenyeret eszik, mert vásárolja szívesen, tudja, hogy ez is csak neki előnyös. C

sarnakovics elvtárs levelében van azonban egy pont, mely mellett nem mehetünk el szőnélkül. Ugyanis arról volna szó, ha egy szövetkezet tagsága áttért a pékkenyér fogyasztására, ez érdemük-e vagy nem — hát ez attól függ. Attól függ, hogy ezzel egyidejűleg lemondtak-e a munkaegységekre történő kenyérgabona juttatásáról! vagy sem. Ha igen, úgy érdemül lehet nekik elismerni, valóban lehet arról beszélni, hogy a társadalmi és az egyé^ni érdekeket összeegyeztetve jártak el. Viszont ha kenyérgabonát is kapnak s ugyanakkor a kenyeret péknél vásárolják, akkor meg kell kérdeznünk: és mi történik a kenyérgabonával? Mire használják fel? És itt kapcsolódik a dolog a háztáji gazdaságok kérdéséhez. Mert ha a szövetkezeti tagok miközben pékkenyeret vásárolnak és a munkaegységeikre is kapják a kenyérgabonát, akkor ezt a gabonát minden bizonnyal a háztáji gazdaságban lévő állatokkal etetik fel- Márpedig nem is oly régen, a kapitalizmus idején mint egy szentséget tisztelte a földműves azt az elvet, hogy búzát, lisztet és kenyeret az állatokkal etetni isten ellen való vétek, a legnagyobb bűn. Ilyesmit tenni most is bűn, — a társadalom alapvető -dekei elleni vétek. Jó volna, ha a szövetkezetek vezetősége és tagsága, a falusi pártszervezetek ezen elgondolkodnának és odahatnának, hogy a szövetkezeti tagok vagy pékkenyeret fogyasztanak és akkor lemondanak a kenyérgabona juttatásáról, vagy pedig megtartják a kenyérgabonát és akkor nem vásárolnak pékkenyeret. Szerintünk az előbbi ajánlatos és előnyös, hiszen számos szövetkezetben már a természetbeniek értékét is készpénzben fizetik ki. B

efejezésül pedig fontosnak tartjuk hangsúlyozni, a háztáji gazdaságok kérdésének megoldását oly nagy jelentőségű dolognak partjuk, hogy az jelentős mértékben befolyásolhatja a szövetkezetek gazdálkodásának, a mezőgazdaság termelésének fellendítését s ennek eredményeképpen egész dolgozó népünk életszínvonalának alakulását. Éppen ezért döntő fontosságú az a körülmény, hogy e kérdés magyarázását és megoldását a falusi kommunisták, a pártszervezetek vegyék kezükbe. Fontos ez azért is, mert mint Csarnakovics elvtárs egy későbbi levelében írja, a reakció nem egy helyen a saját szája íze szerint magyarázza, a saját, szövetkezet-ellenes céljaira igyekszik felhasználni az EFSZ-eknek háztáji gazdaság nélkül való gazdálkodást. Űjra csak azt mondhatjuk: nekünk kommunistáknak, a falusi pártszervezeteknek kell erről a kérdésről beszélnünk, nem pedig a reakciónak. És ha ez így lesz, akkor az eredmény nem is marad el. B. L. JUJ SZÖ 25 * 1961. április 12.