Új Szó, 1961. április (14. évfolyam, 91-119.szám)
1961-04-24 / 113. szám, hétfő
h USA-nak nincs joga más országa Mint már tegnapi számunkban közöltük, A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere április 22-én fogadta E. L. Freerset, az Egyesült Államok moszkvai Ügyvivőjét és átnyújtotta neki N. Sz. Hruscsov válaszát John Kennedy április 18-i levelére. N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnöke üzenetének teljes szövege a következő: Elnök Ür, megkaptam az ön április 18-i válaszát, azt írja, hogy az Egyesült Államoknak nincs szándékában Kuba ellen katonai intervenciót végrehajtani. Ugyanakkor igen sok tény, amelyet az egész világ — és természetesen mindenkinél jobban az Egyesült Államok kormánya — ismer, másról tanúskodik. Bárki állítsa is ennek az ellenkezőjét, ma megcáfolhatatlanul bebizonyosodott, hogy az intervenció előkészítését, pénzíigyi támogatását, felfegyverzését, a Kuba területére behatolt zsoldos csapatok átdobását éppen az Amerikai Egyesült Államok hajtotta végre. Az amerikai fegyveres erők közvetlenül is részt vettek a Kuba elleni rablótámadásban. Amerikai bombázó és vadászgépek támogatták a zsoldosok hadműveleteit, részt vettek a Kuba törvényes kormánya és népei elleni katonai akciókban. Ezek a tények, s a tények, arról tanúskodnak, hogy az Egyesült Államok közvetlenül részt vett a kubaellenes agresszióban. Üzenetében igazolni, sőt dicsérni igyekezett a kubai támadást, azt a gaztettet, amely az egész világot felháborította. Kijelentette, hogy az USA kormánya szem előtt tartja a szabadság eszméjét és ezzel igyekezett mentegetni a Kuba elleni katonai támadást, amelyet csupán azért szerveztek meg, mert a Kuba népe által választott életforma nem felel meg az Egyesült'Államok uralkodó köreinek, valamint a LatinAmerikában gyökeret vert északamerikai monopóliumoknak. Engedje meg azonban azt a kérdést, milyen szabadságról van szó? Arról, hogy szabadon nyomhassa el Kuba népét a gazdasági blokád segítségével? Ez a szabadság? Arról a szabadságról, hogy kátonai repülőgépeket küldhessen Kuba területe fölé, barbár módon bombáztassa a békés kubai városokat és gyújtassa fel a kubai cukornádültetvényeket? Ez a szabadság? A történelem számos példát ismer, amikor a szabadság védelmének köpönyege alatt véresen elnyomták a nemzeteket, gyarmati háborúkat folytattak és a kis országokat egymás után fojtották meg. Az adott esetben nyilvánvalóan az USA kormányának arra irányuló törekvéséről van szó, hogy Kubában olyan „szabadságot" teremtsen, amely lehetővé tenné, hogy ez az ország hatalmas szomszédja füttyszavára táncoljon és a külföldi monopóliumok ismét elrabolhassák Kuba nemzeti kincseit, kifacsarják a kubai nép verejtékét és vérét. De éppen ez az a „szabadság", amely ellen forradalmi harcot vívott a kubai nép, amikor elkergette Batistát, aki lehet, hogy híven szolgálta külföldi gazdái érdekeit, de idegen volt a kubai néptol. Önnek most, Elnök Or, sok gondja van, gondoskodnia kell arról a maroknyi ellenségről, akiket a nép kiűzött és akik menedékhelyet találtak azoknál, akik Kubát megkísérlik csatahajóik és torpedórombolóik tüzének hatása alajt tartani. Miért nem érdekli Önt a hatmillió kubai sorsa, miért nem akarja tiszteletben tartani elvitathatatlan jogukat a szabad és független életre, miért tagadja meg tőlük azt a jogot, hogy saját belügyeiket úgy intézzék, ahogy azt szükségesnek tartják? Nincs olyan nemzetközi jogszabály, emberi erkölcsi szabály, amelynek segítségével igazolni lehetne ilyen álláspontot. A kubai nép most ismét oly kifejezően nyilvánította akaratát, hogy nem volna szabad aziránt kétséget támasztani még azoknak sem, akik inkább szemet hunynak a valóság előtt. Kuba népe megmutatta, hogy nemcsak teljes mértékben tudatában van érdekeinek, hanem azokat meg is tudja védelmezni. A mai Kuba természetesen már nem az a Kuba, amelyet ön a saját népével szembeszálló maroknyi árulóval azonosít. Ez a murikások, a parasztok és az értelmiség Kubája. Ez a nép szilárdan tömörül forradalmi kormánya köré, amelynek élén Fidél Castro nemzeti hős áll. És ez a nép, amint tudjuk, az intervenciósokat érdemük szerint fogadta. Ez talán a kubai nép igazi akaratának nem eléggé meggyőző bizonyítéka? Azt hiszem, hogy igen. És ha ez így van, vajon nem jött-e el már N. Sz. Hruscsov válasza Kennedy amerikai elnöknek annak az ideje, hogy ebből mindenki levonja a józan következtetéseket? Ami a Szovjetuniót illeti, sokszor kijelentettük, és ismét kijelenthetem, kormányunk semmiféle előnyt vagy kiváltságot nem keres Kubában. Nincs Kubában semmiféle támaszpontunk és nem is akarunk ilyent létrehozni. Ezt jól tudja ön, tudják az ön tábornokai és tengernagyai is. Ha ennek ellenére mégis azzal próbálják megfélemlíteni az amerikai népet, hogy kubai „szovjet támaszpontokról" agyainak ki rémhíreket, akkor ezt nyilvánvalóan az együgyű emberekkel próbálják elhitetni. De ilyen együgyű emberek ma már mind kevesebben vannak, remélem, az Egyesült Államokban is. Ezenkívül szeretném, elnök Ür, kifejezni nézetemet az ön nyilatkozatáról és más további amerikai politikusok kijelentéséről arra nézve, hogy Kuba területén rakétákat és más fegyvereket helyezhetnének el, amelyedet az Egyesült Államok ellen használhatnának. Ebből arra a következtetésre jut, hogy az Egyesült Államoknak állítólag joga van Kubát megtámadni vagy közvetlenül, vagy a kubai nép árulóinak segítségével, akiket amerikai fegyverrel szerelnek fel, amerikai területen képeznek ki, az amerikai adófizetők pénzéből tartanak fenn, saját fegyveres erőik közlekedési eszközeivel helyeznek át, fedezik őket a légből és a tenger felől, mialatt a kubai nép és törvényes kormánya ellen harcolnak. Az USA bizonyos kötelezettségeire hivatkozik, amelyek a nyugati félteke védelmére vonatkoznak a külső agresszióval szemben. Azonban az adott esetben milyen kötelezettségekről lehet szó? Senkinek sem lehet kötelessége a lázadók védelme a törvényes kormánnyal szemben olyan szuverén államban, mint amilyen Kuba. Elnök Ür, ön rendkívül veszélyes útra lépett. Gondolkodjék el erről, ön az Önök jogairól és kötelezettségeiről beszél — s természetesen mindenki igényt tarhat ilyen vagy olyan jogokra. De ebben az esetben meg kell engednie, hogy más országok is — hasonló esetekben — ilyen elképzelések alapján hajtsák végre cselekedeteiket. Kijelenti, hogy Kuba állítólag területét az Egyesült Államok elleni akciókra adhatná át. Ez a feltevés azonban nem alapul tényeken. Ezzel szemben mi már most konkrét tényekre és nemcsak feltételezésekre hivatkozhatunk: egyes olyan országokban, amelyek közvetlenül szomszédosak a Szovjetunióval, — szárazon vagy tengeren — olyan kormányok vannak, amelyek ésszerűtlen politikát folytatnak, katonai szerződéseket kötöttek az Egyesült Államokkal és területeiket katonai támaszpontok létesítésére rendelkezésre bocsátották. Emellett az Önök katonai képviselői nyíltan kijelentik, hogy ezek a támaszpontok a Szovjetunio ellen irányulnak, ami egyébként is mindenki előtt világos. Ha az amerikai kormány jogosnak tart olyan intézkedéseket foganatosítani Kuba ellen, mint amilyenekhez az utóbbi időben folyamodott, akkor az Egyesült Államok elnökének azl is el kell ismernie, hogy más országoknak nem kevesebb jogalapjuk van ugyanilyen módon eljárni azokkal az államokkal szemben, amelyeknek területén ténylegesen olyan előkészületek folynak, amelyek veszélyeztetik a Szovjetunió biztonságát. Hogyha nem akar véteni az elemi logika ellen, kénytelen elismerni ezt a jogot más államoknak is. Mi a magunk részéről nem vallunk ilyen nézeteket. Cgy véljük, hogy azok a mérlegelések, amelyeket e tárgykörben az Egyesült Államokban kifejezésre juttatnak, nemcsak a nemzetközi jog nagyon önkényes magyarázatát, hanem a hitszegő politika nyílt hirdetését is jelentik. Az erős ország természetesen — ha akarja — mindig találhat ürügyet arra hogy rátámadjon a kevésbé erős országra. és azután támadását azzal indokolja, hogy a'gyenge ország potenciális fenyegetést hordozott magában. De vajon ez a XX. század erkölcse? Ez a gyarmatosítók, a rablók erkölcse, akik valaha éppen ilyen politikát folytattak. Most, a XX. század második felében nem engedhető meg, hogy a gyarmatosítók rabló erkölcse vezessen bárkit is. Ma mindannyian tanúi vagyunk annak, hogyan dűl össze és tér örök nyugalomra a gyarmati rendszer. Ami a Szovjetuniót illeti, minden tőle telhetőt megtesz, hogy a gyarmati rendszer bomlását elősegítse és erre büszkék vagyunk. Vegyük csak az USA Kína-ellenes akcióit. Milyen jogi szabályokkal lehet ezeket az akciókat igazolni? Mindenki tudja, hogy Tajvan Kína oszthatatlan része. Ezt az Egyesült Államok kormánya is elismerte, mert aláírta az 1943. évi kairói deklarációt. Későbben azonban az USA Tajvant megszállta, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag a rablás útjára lépett. A Kínai Népköztársaság proklamálta azon természetes törekvését, hogy Tajvant egyesíti Kína többi területével. Hogyan reagált erre az USA? Kijelentette, hogy fegyveres erőt alkalmaz, hogy meggátolja az általa bitorlott kínai terület egyesítését Kína többi részével. Háborúval fenyegetőzik arra az esetre, hogyha Kína akciókat foganatosít Tajvannak Kínához való újracsatolására. És ezt az az ország teszi, amely hivatalosan elismerte, hogy Tajvan Kínához tartozik! Vajon ez nem hitszegés a nemzetközi politikában? Hogyha ilyen módszereket kezdenénk alkalmazni az államok közötti kapcsolatok terén, megszűnne a jogrend és helyére az anarchia és az önkény lépne. Más dolog az elnök rokonszenve és más dolog az a cselekedet, amely e rokonszenv alapján jön létre és veszélyezteti más népek biztonságát és függetlenségét. Természetesen kifejezheti rokonszenvét az imperialista és gyarmatosító országok iránt, s ez senkit sem lep meg. önök például együtt szavaznak az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Ez az önök erkölcsének kérdése. De az, ami Kubában történt, már nem erkölcs, az gonosztett. Szeretném hangsúlyozni, hogyha az Egyesült Nemzetek Szervezetének valóban az a küldetése, hogy igazi erőt képviseljen és betöltse azt a funkciót, amiért megalakították — holott most ezt a szervezetet, sajnos, a gyarmatosítás és az imperializmus bacilusai kerítették hatalmába —, az ENSZ-nek el kell ítélnie a Kuba elleni rablóakciókat. Itt nemcsak az Egyesült Államok elítéléséről van szó. Fontos, hogy az agresszió elítélése elrettentő például szolgáljon, olyan lecke legyen, amelyből más országok is tanulságot meríthetnének, hogy az agresszió többé ne ismétlődjön meg. Hogyha az agreszszorok erkölcsével szemben engedékenységet tanúsítunk, vagy vele egyetértünk, ezt más államok is irányelvül tűzhetnék ki s ez kétségkívül háborús konfliktusra vezetne, amelyek közül bármelyik váratlanul kirobbanthatná a harmadik világháborút. Azok a kijelentések, amelyeket Ön a sajfó képviselői előtt elhangzott beszédében legutóbb mondott, szükségképp nagy aggodalmat keltenek világszerte. Hiszen Ön alapjában véve jogot formál katonai -erők- felhasználására, ha azt szükségesnek tartja, hogyha úgy véli, hogy ezen államok akaratának szabad nyilvánítása kommunizmust jelent. Milyen joga van Önnek, vagy bárki másnak, megfojtani a népet attól a lehetőségtől, hogy saját akarata szerint válassza meg társadalmi és politikai rendszerét? Nem gondolkozott e! sohasem afelett, hogy más államok is előállhatnának hasonló követeléssel, kijelenthetnék, hogy Önöknek az USÁ-ban olyan rendszerük van, amely háborút, imperialista politikát, más országok elleni agreszszióval való fenyegetést jelent. Az ilyen vádak teljesen megalapozottak lennének és ha azokból a következtetésekből kellene kiindulnunk, amelyeket most kijelent, úgy nyilvánvalóan követelni lehetne az Amerikai Egyesült Államok belső rendszerének megváltoztatását. Amint tudja, mi nem haladunk ezen az úton. Mi valamennyi állam békés egymás mellett élésének és a más államok belügyeibe való be nem avatkozásnak hívei vagyunk. Ön Budapestre célozgat. Mi azonban önnek nem célozgatásokban, hanem egyenesen megmondhatjuk: önök — az USA — vérbefojtották Guatemala függetlenségét azzal, hogy oda zsoldosaikat küldték, mint ahogy ezt most Kuba ellen megkísérlik. Éppen az USA és nem más ország zsákmányolja ki kérlelhetetlenül és tartja gazdasági függőségben a latin-amerikai országokat és a világ számos más államát. Ez mindenki előtt ismeretes. Hogyha az Ön logikája szerint cselekednénk, akkor az önök országa ellen is lehetne kívülről olyan akciókat szervezni, amelyek egyszer s mindenkorra véget vetnének ennek az imperialista politikának, a békeszerető nemzetek elleni fenyegetőzések és erőszak politikájának. Ami az ön gondoskodását illeti azon emigránsok iránt, akiket a kubai nép elűzött, ezzel kapcsolatban még a következőket szeretném mondani: Természetes, Ön elótt jól ismeretes az a tény, hogy számos államban élnek olyan emigránsok, akik nincsenek megelégedve az azon országokban uralkodó helyzettel, ahonnan elszöktek. Hogyha az államok közötti kapcsolatok gyakorlatában bevezetjük azt a rendellenes eljárást, hogy ezeket az emigránsokat, főképpen a felfegyverzett emigránsokat azon országok ellen használjuk fel, amelyekből megszöktek, Ami a Szovjetuniót illeti, országunk nemzetei több mint 43 évvel ezelőtt ezt a kérdést véglegesen és visszavonhatatakkor le lehet szögezni, hogy ez i lanul megoldották. Szocialista állam vakonfliktusokra és háborúra vezet, gyünk társadalm, "^szerUnk a l^eglgaz, . , „, , , I saqosabb az eddig letezett minden renaEzért ezekról az ésszerűtlen akciók- » ...... „„»,,„„,, „, alíi r i„i n n7ik. ró! le kell mondanunk. Ez veszedelmes út, amely a világot'új világháborúba sodorhatja. Válaszéban szükségesnek tartotta, hogy említést tegyen olyan kérdésekről, amelyek nem vonatkoznak üzenetem tárgykörére. Ezek közé tartozik a kommunista forradalom történelmi elkerülhetetlensége kérdésének értelmezése az Ön felfogása szerint. Ezt csupán arra irányuló törekvésnek minősíthetem, hogy eltereljék a figyelmet a fő kérdésről, a Kuba elleni agresszióról. Mi hajlandók vagyunk megfelelő feltételek között eszmecserét folytatni az emberi társadalom fejlődésének útjairól, bár ez a kérdés nem nyer megoldást a csoportok vagy egyes személyek közötti vita útján, bármilyen magas állami funkciót töltenek is be. Hogy melyik rendszer jobb, arról a törtenelem dönt, maguk a nemzetek döntenek. Ön, elnök Or, gyakran és sokat beszél arról, hogy Kubát szabadnak szeretné látni. Azonban az Egyesült Államok minden akciója, amelyet ezen kis ország ellen foganatosított, ezzel szöges ellentétben áll. Nem beszélek a legutolsó fegyveres támadásról, amelyet Kuba ellen szerveztek, hogy erőszakkal változtassák meg belső rendszerét. Hiszen senki más, mint az Egyesült Államok volt az, amely csaknem 60 évvel ezelőtt a havannai szerződés kemény feltételeit kényszerltette Kubára és területén kiépítette a guantanamói támaszpontot. Hiszen az USA a nyugati félteke legnagyobb országa és ezen a féltekén Önöket senki sem veszélyeztetheti katonai támadással. Amenynyiben önök Kuba területén létesített katonai támaszpontjukat a kubai nép és kormányának világosan kifejezett akaratával ellentétben továbbra is fenntartják, ez a támaszpont nem szolgálja a külső erők támadása elleni védelmet, hanem a latin-amerikai nemzetek akaratának elnyomására szolgál. Ezt a támaszpontot azért létesítették, hogy a csendőr szerepét töltse be, hogy a latin-amerikai nemzeteket politikai és gazdasági függőségben tartsa. Az Amerikai Egyesült Államok kormánya most kígyót-békát kiált Kubára. Ez azonban csupán azt tanúsítja, hogy önök nem bíznak saját rendszerükben, az Egyesült Államok politikájában. Ez érthető is, mert ez a kizsákmányolás, a gazdaságilag kevésbé fejlett államok gazdasági elnyomásának politikája. Nem b|znak saját rendszerükben és ezért attól félnek, hogy Kuba példája hatással lesz más országokra. Azonban az agresszív rabló akciók nem védhetik meg az önök rendszerét. Az emberi társadalom fejlődésének történelmi folyamatában minden nemzet maga intézi országa sorsát. szer közül, mert nálunk az, aki dolgozik, rendelkezik valamennyi termelési eszközzel Is. Ez valóban ragadós példa, és ha az emberiség i .inéi előbb tudatára ébred annak, hogy rá kell térni erre a rendszerre. annál előbb éri el a valóban Igazságos társadalom életét. Ezzel egyidejűleg mir.dcn időkre véget vet a háborúknak, önnek, elnök úr, nem tetszett, hogy legutóbbi beszédemben kijelentettem, nem lehet addig tartós béke a világon, amíg lappang a háború parazsa. Ez valóban így van. A világ egy egészet képez — akár valaki óhajtja ezt, akár nem. És én csupán megismételhetem azt, amit már megmondottam: nem lehet úgy cselekednünk, hogy az egyik területen a helyzetet elslmltgassák és a tüzet oltsák, és a másik területen új túz lobbanjon fel. A szovjet kormány mindenkor valamennyi nemzet szabadságának és függetlenségének következetes védelmezője volt. Ezért természetesen nem ismerhetjük «1 az Egyesült Államoknak azt a jogát, hogy más államok, közöttük a latin-amerikai országok sorsáról döntsön. Ügy véljük, hogy az egyik állam bármiféle beavatkozása más állam ügyeibe és annál Inkább fegyveres beavatkozása, megszegi a nemzetközi* törvényeket, a békés egymás mellett élés elveit, amelyekért a Szovjetunió rendületlenül harcol fennállásának első napjaitól kezdve. Ha minden állam és vezető képviselőinek kötelessége ma az eddiginél fokozottabban meggátolni az akciókat, amelyek a világbékét veszélyeztethetnék, annál inkább vonatkozik ez a nagyhatalmak vezető képviselőire. Erre Önt, Elnök Or, felhívom. A Szovjetunió kormányának álláspontja a nemzetközi kérdésekben változatlan marad. Kapcsolatainkat az USÁ-vai olyképpen akarjuk kiépíteni, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok, mint a világ két legnagyobb állama, ne csörtessék fegyvereiket, ne helyezzék előtérbe katonai vagy gazdasági fölényüket, mert ez a nemzetközi helyzetnek nem javítására, hanem romlására vezet. Őszintén meg akarunk állapodni mind Önökkel, mind pedig a világ más országaival a leszerelésről és más kérdésekről, amelyeknek megoldása hozzájárulna a békés egymás mellett élés biztosításához. Hogyha minden népnek elismernék azt a jogát, hogy olyan társadalmi és politikai rendszert vezessen be, amelyet óhajt, ez hozzájárulna a nemzetek akaratának tiszteletbentartásához és a belügyeibe való be nem avatkozáshoz. Csak ilyen feltételek mellett lehet valójában beszélni az egymás mellett élésről, mivel az egymás mellett élés csak akkor lehetséges, ha a különböző társadaínli rendszerű or«rágok alárendelik magukat a nemzetközi törvényeknek és ha legfontosabb céljuknak a világ békéje biztosítását tekintik. Csak ebben az esetben épülhet a béke valóban szilárd alapokra. N. Sz. HRUSCSOV Ihmáo párí- és kormányfeflidfttlség u!a«ofi Lengyelországba Bukarest (CTK) - Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs vezetésével április 22-én az esti órákban Bukarestből Varsóba utazott a Román Népköztársaság párt- és kormányküldöttsége. A román küldöttség a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának és a Lengyel Népköztársaság kormányának meghívására viszonozza a Lengyel Népköztársaság párt- és kormányküldöttségének 1958. évi májusi romániai baráti látogatását. Akik agresszióra usilíonak New York (ČTK) - Hays, az USA képviselőháza külügyi bizottságának tagja kijelentette, nézete szerint közeledik az az idő, amikor az ÚSA kénytelen lesz intervenciót végre hajtani Kuba ellen. Hogy állítását valamiképpen igazolja, hozzáfűzte, — „Ha ítélethozatal nélkül agyonlőnek egy amerikait, az intervenció mellett szállok síkra. Az USA nem engedheti meg Fidél Castrónak, hogy az USA határához oly közel a kommunisták irányítása alatt álló államot építsen". Az uszításban Nixon, az USA volt alelnöke sem marad el Hays képviselő mögött. A Karamanlisz görög mimszterelnök tiszteletére rendezett ebéden kijelentette, hogy Kennedynek megmondotta, támogatni fogja őt Kuba kérdésében, ha amerikai fegyveres erők kiküldéséről lesz szó. Miben sántikál Kennedy? SCcnnyen megtalálták a közös nyelvet Washington (ČTK) - Kennedy elnök Eisenhower volt elnökkel Camp Davidban április 22-én folytatott megbeszélésének befejező részében Eisenhower felhívást bocsátott ki, amelyben felszólítja az USA közvéleményét, támogassa Kennedy külpolitikáját. Eisenhower ily módon alapjában véve teljesítette azt a feladatot, amelyért őt Kennedy megbeszélésre hívta a nemzetközi helyzetről, főképpen a Kuba elleni sikertelen agresszió után. Eisenhower számára ez nem volt nehéz feladat, mert amint ez éppen Kuba esetében megmutatkozott, a köztársasági Eisenhower a demokrata Kennedyben külpolitikájának hű követőjére talált. Jobboldali elemek provokációi Franciaországban Párizs (ČTK) - Április 23-án F-ranciaországban a szélső jobboldali elemek több bombamerényletet hajtottak végre. A Párizs melletti Orly repülőtéren a csomagmegőrzőben kora reggel bomba robbant, amely az egyik alkalmazott halálát okozta. A lyoni és a párizsi slavkovi pályaudvaron is bombák robbantak, amelyek sebesüléseket és anyagi kárt okoztak. A franciák túlnyomó többsége elítéli a katonai puccsiták algériai hazárd kalandját. ? Wasiwngtoíi (ČTK) — Kennedy elnök április 22-én megkérte Maxwell Taylor tábornokot, dolgozzon ki számára áttekintést arról, milyen lehetőségei lennének az USÁ-nak „a kártevő háború" folytatísánaR esetén. Píerre Salinger, a Fehér Híz sajtótitkára « hír közlése után megmagyarázta, hogy ,,a kártevő háború" nem atomfegyverekkel folytatott háborút, hanem partizánháborút jelent. Hozzáfűzte, hogy Kennedy elnök határozata szerint az ilyen tájékozódás a legutóbbi napikban múlhatatlanul szükségessé vált. Az amerikai sajtóügynökség megjegyzi, hogy Kennedy döntését nyilvánvalóan a kubai események váltották ki. Maxwell Taylor tábornok, az USA szárazföldi haderőinek volt vezérkari főnöke, mihelyt ezen új feladattal megbízták, azonnal részt vett az USA nemzeti biztonsági tanácsának ülésén, amelyet Kennedy szombat délutánra hívott össze. JUJ SZÖ 153 * 1961. április 12.
