Új Szó, 1961. április (14. évfolyam, 91-119.szám)

1961-04-21 / 110. szám, péntek

Min múlik az üzemi pártszervezet tekintélye kulrÚRľi AIWV/MAAAAA/W Ä bratislavai Kovosmalt dolgozói különösen a pártunk megalakulásának 40. évfordulója tiszteletére tett kötelezettségvállalás óta egyre fokozódó figyelemmel kísérik a tervek sorsát, valamint azt is, hogy a gazdaságosság követelményeivel összhangban hajtják-e végre a feladatókat. Joggal várják el a gazdasági vezetőktől, hogy tüzetesen megmagyarázzák, megmutassák, miként segíthetnek a legeredményesebben az üzem tervfeladatainak teljesítésében. Az egyik párttaggyűlésen mondotta el Vladimír Svrček elvtárs, az üzemi pártszervezet jegyzőkönyvvezetője, hogy az üzemben egy évvel ezelőtt kevés volt az olyan párt- és szakszervezeti bizalmi, aki helyes és kielégítő választ adott, ha megkérdezték tőle, melyek az önköltség csökkentését, illetve a munka termelékenységének fokozását segítő tényezők. Ez bizony nem serkentette a dolgozók versenykedvét. örvendetes tény, hogy azóta sokat tanultak, fejlődtek. Az idén pontosan megjelölik a verseny céljait és megmutatják a kiaknázatlan lehetőségeket. így növelik a munkások versenykedvét. Ez ösztönzően hat a műszakiakra is. Többektől hallottuk, hogy a verseny irányításából csak akkor sikerült kiküszöbölni az általánosságot, amikor a jelszavak ismételgetése már nem helyettesítette a vezetést. Ma a párt, de főleg a szakszervezeti funkcionáriusok behatóan elemzik a termelés mutatóit és ennek alapján tűzik ki a versenyfeladatokat. Ezt nagyon megkönnyíti az a tény, hogy rendelkezésükre állnak a termelési kimutatások, a havi, a dekácfc- és napi jelentések. Így pontos áttekintésük van arról, hol tartanak a tervteljesítésben, mennyi a kihasználatlan munkaidő, hányan késtek, vagy mulasztottak igazolatlanul. Ezek a számok képet adnak az üzem egész gazdasági életéről. Beszámolnak az önköltség helyes tényezőinek alakulásáról, a kiesett munkaidőről és a termelési folyamat minden egyéb adatáról. E számok tanulmányozása nélkül szó sem lehetne eredményes irányításról, a verseny céltudatos, a tervfeladatok teljesítésének szolgálatában álló vezetésről. NAGYON helytelen volt tehát azoknak a nézete, akik feleslegesnek tartották a számokkal való foglalkozást. A termelési mutatószámok nem egyszerű kimutatások, hanem a vezetés olyan fő tényezői, amelyek segítenek az üzem, a műhely gazdasági helyzetének alapos megismerésében, a szükséges intézkedések megtételében. Ugyanez vonatkozik a jó tapasztalatok népszerűsítésére, mert az adatok tanulmányozására nemcsak a fürdőkádak öntésénél előforduló selejtképződésnél, s azok zománcozásánál van szükség. A terv egyenletes teljesítése vagy túlszárnyalása esetén is jó, ha megnézik, minek is köszönhetik az eredményeket. Molnár Gyula elvtárs, a híddaru kezelője, a pártbizottság egyik tagja nagyra meresztette a szemét, úgy csodálkozott, amikor megkérdeztük, tettek-e vállalást pártunk megalakulása 40. évfordulójának tiszteletére. — Hogy tettünk-e? Ondrej Káčer vasöntő csoportja volt az első. Fejből e mondta, mit vállaltak, mit teljesítettek és mennyivel csökkentették a selejtet Tehát az öntők — mint sok éve mindig — most is kitettek magukért. A feladat túlteljesítésével készülnek a nagy ünnepre, pártunk születésnapjának évfordulójára. — A munkafegyelem megszilárdítása jórészt attól függ, hogy a párttagok, akik együtt élnek, dolgoznak a pártonkívüliekkel, milyen segítséget kapnak a pártbizottságtól. • Az ő szavuk bizony gyakran hatásosabb, mint a műszaki dolgozóké, hiszen tudott dolog, hogy a munkás — ebben az esetben formázó, öntő, tisztító és zománcozó — jobban elfogadja barátaitól, közvetlen munkatársaitól a jó tanácsot — mondotta Jozef Subert elvtárs, vasöntő. Közben leolvastuk a versenytábláról az első negyedévi terv teljesítéséről szóló adatokat. Az exportfeladatokat például jóval határidő előtt teljesítették és az önköltséget majdnem negyedmillió koronával csökkentették. Sokan azzal fogadtak, hogy menynyivel magasabbra csap majd a verseny lángja, ha üzembe helyezik az űj formázó-öntő- és csiszoló berendezést, amelyen a bel- és külföldi szakemberek, szerelők most végzik az utolsó simításokat. Legtöbben annak örülnek, hogy nagy erőfeszítés nélkül óránként 13 káddal önthetnek majd többet az eddiginél. A fürdőkádak készítésének új módszere, a gépek „megjelenése" az üzemben teljesen új feladatokat jelent a gazdasági vezetőknek, a munkásoknak és természetesen a pártszervezetnek is. Mindenekelőtt meg kell szerettetni a gépeket. A gépesítés bizony megköveteli a munkafegyelem még szigorúbb betartását. Ha • a gépkezelők közül csak egy is hiányzik, a többi már nem tudja rendesen végezni munkáját. Tehát azt várják a pártszervezettől, hogy következetesen harcoljon a munkafegyelem betartásáért. Tudvalevő, hogy sok új munkaerő került az üzembe, különösen az öntődébe, más munkaszakaszokrf , így például a mezőgazdaságból. Az új emberek nehezen szokják meg a gyári fegyelmet. Ez persze semmi esetre sem lehet leküzdhetetlen nehézség. Minden műhelyben van — nem is egy — a mesterséget jól ismerő, politikailag képzett agitátor. A pártszervezet bizottsága a tagok nevelésével, a szakszervezet munkájának iráiíyításával meg tudja teremteni annak feltételeit, hogy ezek a politikailag és szakmailag képzett munkások és műszakiak tapasztalataik rendszeres átadásával számottevően hozzájáruljanak az új technika magasabb színvonalra emeléséhez, a munkafegyelem megszilárdításához, a termelési technológia szigorú betartásához. Tibor Pomikel, az öntöde mestere jól tudja, hogy a termelékenység növelése, és az önköltség csökkentése | csak úgy eredményes, ha ezzel párhuzamosan javul a minőség is. Bár nincs ok szégyenkezésre, mégsem mondhatjuk, hogy a minőség követelményeinek mindenkor eleget tesznek. Az udvaron több olyan kádat | láttunk, amelyek a felületesen elkészített homokforma következtében lyukasak maradtak. Igen üdvös lenne tehát, ha a formázók a jövőben gyakrabban tartanának tapasztalatcserét, hiszen nemcsak a technológia fejlesztése, hanem a már bevezetett • technológia betartása is a takarékosság elengedhetetlen előfeltétele. Legtöbbször a termelési technológia megsértése a selejt oka. Az anyagok ] feldolgozása módozatairól és eszközeiről szóló előírások figyelmen kívül hagyása bizony csökkenti a munkatermelékenységet. Nyersanyag és segédanyag többletfogyasztásához vezet, rontja a szerszámok és gépek kihasználását. A gyár vezetői igyekeznek javítani a munkakörülményeket. Az ; állam — hogy a múlt adósságát is lerója — sok millió koronát áldoz az üzem űj berendezéseire, hogy keve- ; sebb erőfeszítéssel, olcsóbban több • és jobb fürdőkádat gyárthassanak. A selejtképződés fő oka, hogy i nem mindenki tudatosítja, miszerint ! az eredményes gazdasági szervezőmunka most a pártmunka fő területe, mert így követeli hazánk érdeke, így tudjuk teljesíteni legfontosabb ; feladatunkat, a harmadik ötéves ter- ; vet, fürdőszobával ellátott kényelmes ; lakások építését, tehát az életszínvonal emelését. Tudjuk, hogy a pártmunka sohasem volt könnyű munka. Most sem ; az. Az életben, a harcban, az emberek nevelése közben a kommu- I nista agitátorok sok meg nem ér- ! téssel is találkozhatnak. Útjuk néha ! rögös, de a kommunisták mégsem ! választhatnak más utat. A fáradhatatlan, türelmes nevelőmunka az üzemi pártszervezet tekintélyének, a ; tervfeladatok egyenletes teljesítésé- ; nek biztosítéka. Erdősi Ede. Űj gépeket kap a régi gyár A podbrezovai Šverma Műveknél új berendezést, megszakítás nélküli acélöntésre szolgáló gépeket próbáltak ki, a legkorszerűbb berendezés nagymértékben növeli a munkatermelékenységet. A podbrezovai vasmű a Szovjetunió néhány hasonló üzemén kívül Európában az első, amely a megszakítás nélküli acélöntésre van berendezve. Az egész eljárás teljesen gépesített, emellett már az automatizálás alapjai is megtalálhatók a berendezéseknél. A RADIOBAN HALLOTTUK... A szerda esti szlovák nyelvű adás műsorán Egri Viktor Fekete testvérem című hangjátéka szerepelt. Patrice Lumumbáről, a nagy, kongói szabadságharcosról szól a hangjáték, amely az aljas és gyáva gyilkosság hajnalát megelőző utolsč nap játszódik le valamelyik katangai börtönben. A Fekete testvérem a halála után is tovább élő igaz ember története, aki évszázadok múlva is jelképe lesz a gyarmatosítás béklyóit korunkban szétzúzó, a szabad életet vajúdó fekete földrésznek: Afrikának. Nem fér kétség hozzá, hogy Egri Viktornak ez a legsikerültebb hangjátéka, Nem csak arról van szó, hogy az idővel szinte versenyt futva választotta ki és dolgozta fel ezt a nagy témát, hanem arról is, hogy megtalálta a megfelelő, hiteles művészi formát is. A hangjáték alapanyaga természetesen és szükségszerűen a ma már történelminek nevezhető tények, a gyilkosságot megelőző események s az utolsó órák általánosan ismert körülményei. Egri ebből kiindulva találó jellemeket formál, rábukkan a cselekmény drámai csomópontjaira s újból be tudja bizonyítani, hogy a politikum, a pártos látásszög semmiképpen sem jelenthet sematizmust, ha a meggyőző gondolatokat élő emberek és nem papírfigurák képviselik. Igen sikerültnek tartjuk Lumumba alakját, aki megtestesíti a népe jelenéért és jövőjéért küzdő politikust, költőt, az Embert, akit nem lehet megfélemlíteni, megvesztegetni, útjáról letéríteni, aki az utolsó pillanatban is Kongóra, népére gondol s aki egyben aggódik családja sorsáért s fel tudja ismerni: hiszékenysége túlzott volt s az ellenséggel szembeni keresztény szeretet követése — lefegyverez, kiszolgáltat. Itt, ezen a ponton ugyan vitatható a történelmi hitelesség, mert egyes források szerint Lumumba hívő ember volt, mások szerint viszont ateista. Ez azonban nem változtat a lényegen, mert Egri nem történelmi traktátumot, hanem hangjátékot irt és hatásosan aláhúzta azt a gondolatot, hogy az ellenséggel szemben nincs helye a szeretetnek. Talán még tökéletesebb Blanc-nak, az Union Miniére belga monopoltársaság igazgatójának figurája. A kaVENDÉGSZEREPLÉS pitalista üzletember típusa: udvarias és finomkodó, aljas és számító, meggyőződése, hogy pénzzel minden elintézhető, megvehető mindenki, a kérdés csak az, mennyiért. S amikor megdöbbenve, értetlenül látja, hogy, Lumumba nem Csőmbe, nyugodt lel-« kiismerettel átadja társaival, Okitó-< val és Mpolóval együtt a belga kapitány, a nyers gyarmati katonatiszt kezébe, hogy golyóval tegyen pontot életük végére. Itt jegyezzük meg, hogy kissé hézagosnak tartjuk Lumumba társainak jellemzését. Ezzel szemben az epizódalakok között igen jól megformált a két néger katona, Charles és Michel alakja. Szólnunk kell végül arról, hogy a szerző a hangjátékba szervesen beillesztette néger költők néhány jól kiválasztott versét. Ez a semmiképpen sem erőszakolt beilleszkedés annak köszönhető, hogy a Fekete testvérem bátran nevezhető költői alkotásnak, olyan szép a nyelvezete. Csak itt-ott ragadja magával a szerzőt a költőiségre való túlzott törekvés s ilyenkor nem bánik elég ökonomikusán a szavakkal. Jozef Danaj rendezése hatásosan kiemeli a hangjáték mondanivalóját, a zenei aláfestés technikája jó darabfelfogásról tanúskodik, emocionális hatása dúsítja a művet. A színészekkel végzett munkát megkönnyítette a kitűnő szereposztás. K. Machata (Lumumba), Ct. Filčík (Blanc), J. Paška (belga kapitány), M. Gregor (Okito), A. Kramár (Mpolo), H. Sarvašová (Lumumba felesége), a Szlovák Nemzeti Színház művészei átélt játékukkal nem csekély mértékben járultak hozzá a hangjáték sikeréhez. Gály Iván A vojkai CSISZ-szervezet új előadással lepte meg a közönséget. Moliére: Botcsinálta doktor című vígjátékát vitték színre. A színiegyüttes Bodrogköz több községét látogatta meg. Mindenütt nagy sikerük volt a vojkai fiataloknak. A Botcsinálta doktort alakító Balogh játéka emlékezetes marad. Dicséretet érdemel Kovács József tanító és Gál Béla, akik nagyban hozzájárultak e megérdemelt siker eléréséhez. Molnár Matild, Bodrog. A Štúrovói Járási Népkönyvtár a napokban sikeres szerzői esetet rendezett Andrej Plávka életéről és műveiről. Az esten megjelent a szerző is és meleghangú beszédet mondott. (v. m.) A prágai Nemzeti Színház operaegyüttese a napokban bemutatta Szergej Prokofjev Egy igaz ember története című operáját, amelyet Borisz Polevoj azonos című regénye alapján komponált. J. Dezort felvételén a főszerepet éneklő Premysl Koči. Lenin és a békés egymás mellett élés A békepolitika ideológiai alapelvei évszázadok során alakultak ki. Az újkori munkásmozgalom átvette a régi békeeszmét, s a történelem folyamán először reális alapot adott a megvalósításáért folytatott harcnak. Lenin, aki a XX. század elején állt a nemzetközi munkásmozgalom élére, rámutatott, hogy a szocialisták barbár és bestiális jelenségként mindig elítélték a nemzetek között indított háborúkat. Lenin azzal, hogy a társadalmi fejlődés új feltételei között a békeharcot új történelmi erővel, a proletariátus nemzetközi forradalmi mozgalmával kapcsolta egybe, az emberiségnek új békeeszmét adott, amely a legújabb kor történelmének hatalmas mozgató ereje lett. A

békepolitika fő kérdései, amelyeket a kommunista pártok 1957. évi és 1960. évi Nyilatkozatában, valamint a világ kommunista mozgalmának más programszerű okmányaiban dolgoztak ki, kerek elméleti koncepciót képviselnek, mely a mai társadalom hatalmas anyagi ereje lett azáltal, hogy egyre növekvő, százmilliós tömegek gondolkodására hat s e tömegeket a békéért, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért és a szocializmusért vívott harcra mozgósítja és szervezi. E koncepció kiinduló pontja a szocializmus és a kapitalizmus megváltozott erőviszonyainak, s a kor ebből következő, új jellegének kérdése. A második világháború és a háború utáni fejlődés fő eredménye a szocialista világrendszer létrejötte, erejének és nemzetközi befolyásának hatalmas arányú növekedése. Tovább tart az imperializmus gyarmati rendszerének felbomlása a nemzeti felszabadító mozgalmak csapásai alatt. Gyarapodnak a kommunista mozgalom tömegerői, a tőkés országok szervezett munkásosztályának ereje és száma, s ennek következtében egyre szaporodnak az osztályellentétek a tőkés világban. Erősödik a szakszervezetek, ifjúsági és szövetkezeti mozgalmak szervezettsége és öntudatossága, s az egyre erősbödő békemozgalom egy táborba tömöríti a világ haladó, demokratikus és háborúellenes erőit. E tényezők tárgyilagosan nézve a háború fő veszélyét jelentő imperializmus elleni harcban a szocialista világ és .a nemzetközi kommunizmus szövetségesei, ebben nyilvánul meg a szocializmus, a demokrácia és a béke erőinek túlsúlya az imperializmus és a háború erőivel szemben. Az imperializmus képtelen feltartóztatni a történelmi fejlődést, a tőkés rend egyre hanyatlik, gazdasága a termelés bizonyos növekedése ellenére egyre ingatagabb alapokon nyugszik. A tőkés világon belül elmélyülnek az ellentétek a két legagresszívebb hatalom, Nyugat-Németország és az USA imperialista érdekei és a többi tőkés állam érdekei között. Mindez megteremti a békeerők széleskörű és világméretű imperialistaellenes frontja kialakításának feltételeit. Egyben azt bizonyítja, hogy új korszak kezdődött, amelynek fő tartalma a tőkés rendből a szocializmusba vivő átmenet, s e korszak két ellentétes társadalmi rendszer harcának, a szocialista és a nemzeti felszabadító forradalmaknak, az imperializmus felbomlássának, a gyarmati rendszer megszűntének a korszaka, amelyben egyre több nemzet lép a szocializmus útjára s a szocializmus és kommunizmus világméretű győzelmet arat. (A kommunista pártok Nyilatkozatából.) Tj

1 korszak fő jellemvonása, hogy az emberi társadalom fejlődésének döntő tényezőjévé a szocialista világrendszer válik. Ez a hatalmas forradalmi társadalmi erő korunkban a nemzetközi politika gyakorlatában is képes érvényesíteni a szocialista humanizmus fennkölt alapelveit, egyre inkább hat a fennmaradt tőkés világ társadalmi viszonyaira, s képes az emberiség érdekében és aktív támogatásával kiharcolni a békét. Az erőviszonyok objektív fejlődése tehát törvényszerűen felveti a háborúk megakadályozásának kérdését. Ma, amikor a szocializmus erői és a vele szövetséges erők egyre hathatósabban szabják meg a társadalmi fejlődés jellegét, a történelem folyamán először adódott rež'is lehetőség arra, hogy megszabadítsák ez emberiséget a háborúktól, tiszteletben tartva a világnak a szocializmushoz vivő fejlődése távlatait. Ma a háború kirobbanása csupán attól függ, vájjon erőszakkal akadályozzák-e a reakciós és imperialista erők az emberiség és a népek elkerülhetetlen társadalmi és nemzeti fejlődését, s engedik-e a béke erői, hogy a monopolista burzsoázia támadás és háború útján újabb kísérletet tegyen világuralmának visszaszerzésére. Jelenleg tehát kétféle háború lehet: forradalmi háborúk, amelyeket a nép indít társadalmi vagy nemzeti felszabadulásáért; ilyen háborúk elkerülhetetlenek lesznek mindaddig, amíg a tőkés rend és a gyarmati rendszer létezik; létrejöhetnek imperialista háborúk, amelyeket az imperialisták indítanak vagy a szocializmus ellen (világháború), vagy pedig más kapitalista államok ellen (helyi háborúk), hogy hatalmukba kerítsék nyersanyag- és munkaerőforrásait, piacait, területét, elnyomják és kifosszák népét. Az ilyen háborúk ma már nem elkerülhetetlenek, de lehetségesek. A békeerők hatalmas gyarapodásának eredménye, hogy az ilyen háborúk immár nem végzetesen elkerülhetetlenek. Ezzel kapcsolatban felmerül a békés egymás mellett élés és az osztályharc kérdése. Más szóval, hogyan küzdjenek a különnemű békeerők a béke megtartásáért. A leninizmus az ellentétes tár** sadalmi rendszerek békés egymás mellett élését úgy értelmezi, mint az osztályharc folytatását békés eszközökkel, vagyis ez. azt jelenti, hogy az osztályharc a szocialista és a tőkés államok kapcsolatainak területén is fejlődik. A békés egymás mellett élés lenini elmélete az osztályharc új, sajátos formája az állammá alakult proletariátus és az államot kisajátító imperialista burzsoázia között. A leninizmus „a társadalmi fejlődés törvényeinek ismeretéből indul ki, s e fejlődés elkerülhetetlenül oda vezet, hogy a tőkés rendszert a kommunizmus váltja fel, a kommunizmus eszméje világszerte diadalmaskodik anélkül, hogy beavatkoznának a tőkés országok belső ügyeibe" (Hruscsov). A helyzet úgy alakult, hogy a szocialista és tőkés államok békében létezhetnek egymás mellett. Természetesen „a békés egymás mellett élés elveinek elfogadása nem szüntetheti meg azonnal a kétféle társadalmi rendszer országai között fennálló vitákat és ellentéteket... A legfontosabb, hogy megmaradjunk az ideológiai harc álláspontján és a lehetséges nemzetközi' ellentétek és konfliktusok megoldásának eszközét kizárólag politikai tárgyalásokban lássuk" (Hruscsov). A békés egymás mellett élés politikája tehát azt jelenti, hogy a háborút nem tekintjük a vitás kérdések megoldása eszközének. Valamennyi állam kötelezi magát, hogy tiszteletben tartja a másik területi sérthetetlenségét és függetlenségét, nem avatkozik be más országok belügyeibe, s kölcsönös politikai és gazdasági kapcsolataik a felek teljes egyenjogúságán és kölcsönös előnyök biztosításán alapulnak. JUJ SZÖ 4 * 1961. április 12.